Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-01 / 261. szám

*Bsr % WHlf/J 1988. NOVEMBER 1., KEDD Károlyi Mihály-emléktábla Tegnap Pest megyében Is megemlékeztek a polgári de­mokratikus forradalomról és annak kiemelkedő alakjáról. Cegléden a Károlyi Mihályról elnevezett lakótelepen a Koz­ma Sándor utca 5. sz. alatti tízemeletes lakóház falán el­helyezett emléktáblánál került sor a megyei és városi ünnep­ségre, ahol a megyei és váro­si párt, állami, társadalmi szervek, intézménye^, vállala­tok, üzemek képviselői, a ta­nulóifjúság és a környező te­lepülésekből érkezett vendé­gek vettek részt. A Himnusz hangjai után a hetven évvel ezelőtti történel­mi eseményeket Máté Ber­talan történész muzeológus, a ceglédi Kossuth Múzeum mun­katársa idézte fel. Károlyi Mihály politikai pá­lyafutását 1910-ben ország- gyűlési képviselőként kezdte. 1914-ben pedig, Kossuth Fe­renc halála után, éppen Ceg­léd város hívta és választot­ta meg őt. 1919 őszén a Nem­zeti Tanács elnöke, majd ok­tóber 31-től miniszterelnök, 1919. január 1-jétől a Tanács- köztársaság kikiáltásáig köz- társasági elnök volt. 1919 jú­liusának elején kényszerült emigrációba vonulni, melynek ideje 27 év lett. 1946 májusá­ban tért csak vissza Magyar- országra és 1947-től 1949-ben történt lemondásáig hazánk párizsi követe volt. Élete utol­só éveit a politikai élettől visszavonulva, Franciaország­ban töltötte és 1955-ben hunyt el. Életútja gazdag állomásai­nak egyike volt Cegléd, ami­kor a város 1914-ben képvi­selői mandátumot juttatott ne­ki. Az emlékbeszéd ezután fel­idézte a polgári demokratikus forradalom legfontosabb ese­ményeit. A szónok utalt ar­ra, hogy Károlyi Mihálynak a társadalmi átalakítással, földbirtokviszonyok megvál­toztatásával, a mielőbbi béke­kötéssel, a nemzetiségi kér­déssel kapcsolatos véleménye és állásfoglalása ismert kel­lett, hogy legyen a ceglédi vá­lasztópolgárok körében is. — Hogy mindezzel Cegléd tisztában volt — folytatta az ünnepség szónoka — és a Kossuth-féle föderációs Ife függetlenségi eszmék letéte­ményesének és hű ápolójának ismerte, azzal is bizonyította; 1918 novemberében a városi közgyűlés jegyzőkönyvileg fe­jezte ki üdvözletét Károlyi Mihálynak, majd pedig 1918. december 19-én a ceglédi ta­nácsülés díszpolgárává is meg­választotta. Az ünnepi beszédet köve­tően a helyi 203-as Számú Bem József Műszaki Szakkö­zépiskola és Szakmunkáskép­ző Intézet diákjai adtak iro­dalmi és dokumentumműsort. Ezután a részvevők megkoszo­rúzták a 70. évforduló tiszte­letére felavatott emléktáblát. Elsőként a megyei és városi pártbizottság koszorúzott, Nagy Sándorné, a megyei pártbizottság titkára. Bállá János Cegléd város pártbizott­ságának első titkára és Föld­vári Mihály a lakótelep körze­ti pártalapszervezetének tit­kára. Elhelyezték koszorúikat a megyei és városi tanács, a társadalmi szervezetek képvi­selői. A megyei és városi ünnep­ség a Kossuth Múzeumban folytatódott, ahol délután 3 órakor megnyílt a „Ceglédiek az első világháborúban” elne­vezésű kiállítás, melyet dr. Nagy László G., a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum fő­igazgató-helyettese nyitott meg. P. G. Későn kapták kézhez Vita a törvénytervezetről Rövid időn belül immár má­sodik alkalommal hívja társa­dalmi vitára az állampolgáro­kat a Hazafias Népfront. Ezút­tal az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló törvény módosításának tervezetéről kérnek véleményt a különböző fórumoktól. Ezút­tal Solymáron jártunk. A solymári tanácsházán a helyi népfrontelnökség tagjai gyülekeztek, hogy előzetesen kialakítsák véleményüket a tervezetről. Az igazi vita ugyanis csak a közeli napok­ban kezdődik meg a nagyköz­ségben, s nem akarnak fölké­születlenül kiállni az emberek elé. Az első észrevétel az volt, hogy megint sajnálatosan ke­vés idő jut a fórumok meg­szervezésére. Nem mindegyik napilapban jelent meg a tör­vényjavaslat teljes szövege, a stencilezett anyagot pedig ké­sőn kapták kézhez. Csakúgy, mint a korábbi társadalmi vi­tán, ezúttal is felmerült, hogy a választási törvény módosítá­sát meg kellene előznie az al­kotmány átdolgozásának. A jelenlévők érdekesnek ta­lálták azt a megfogalmazást, miszerint a megyei tanács el­nökét nem tanácstagok közül is lehet választani. Ebben az esetben a tanácstörvény is módosításra szorul. Örömmel üdvözölték a tervezetben azt a változatot, hogy minden köz­ségi tanács legalább egy me­gyei tanácstagot választhat. Ügy vélik, hogy Solymár lé- lekszáma, a környező települé­sektől eltérő sajátosságai fel­tétlenül indokolnák ezt. Felve­tették azt is, hogy az ideigle­nesen máshová, például Buda­pestre bejelentett lakosok va­lós tartózkodási helyükön, ez esetben Solymáron kerüljenek a választók nyilvántartásába. Ezzel ugyanis elkerülhető len­ne az ellentmondás, hogy va­laki Pesten szavaz, ugyanak­kor a nagyközségben jelent­keznek a különböző igényei. Solymáron majdnem ezer em­ber él ideiglenes bejelentővel Az első solymári fórumon nem értették, hogv miért kell különböző időpontban megtar­tani a tanácstagi és az ország­gyűlési képviselői választáso­kat. Erre vonatkozóan semmi­lyen nyomós okot nem talál­tak. Ha a tanácstagi választá­sokat jövő őszre előrehoznák, az csak kapkodáshoz vezetne. Mire elkészül a törvény vég­rehajtási utasítása, a nyomtat­ványok, addigra már meg is kell szervezni a jelölőgyűlése­ket. A tervezet érdemi megvi­tatásához is a most elhatáro- zottnál több időt tartanak szükségesnek. Megérné azt a néhány hónapos késést, hogy többszörösen átgondolhassák. K. L. Mit sugall a bank hirdetése? Nagy kamat, gyors pénzromlás Kisebb jövedelműek részére hozott létre új befektetési for­mát, a pénz értékállóságát biz­tosító értékpapírt — a keres­kedelmi bankok közül első­ként — a Magyar Hitel Bank Rt. A letéti jegyek október 10-én kerültek forgalomba, ám ezt megelőzően a Magyar Köz­löny október 6-i, 46. számában megjelent egy államtitkári rendelkezés, amely jó néhány kérdésre ad okot a letéti jegy ígéreteivel kapcsolatban. Arról van ugyanis szó, hogy az 5 ezer, 10 ezer és 50 ezer forintos címletű letétekért a Magyar Hitel Bank Rt. a le­járat — egy év és egy nap — után évi kamatként 17 száza­lékot, plusz az időközben be­következő áremelkedések el­lensúlyozására 1 százalék ka­matkiegészítést ígér. Mindeh­hez hozzáteszik, hogy lejárat­kor a kamatot kiegészítik, mégpedig úgy, hogy figyelem­be veszik a mindenkori ár- emepcedések mértékét. Ezzel szemben a Magyar Nemzeti Bank elnökének ren­delkezése kimondja, hogy a letéti jegy kamata az évi 18 százalékot nem haladhatja meg. Mi történik hát akkor, ho­gyan biztosítják a pénz érték- állóságát, ha a fogyasztói árak oly mértékben emelkednek, hogy a kamatmaximum érté­két, a 18 százalékot meghalad­ják? Hogyan tarthatják majd ígéretüket? A kérdésre a Ma­gyar Hitel Bank Rt. illetéke­seitől kértünk választ. Az általuk elmondottakból kiderült, hogy a pénzintézet­nél már többen szóvá tették ezt az ellentmondást, ám a bankárok egyelőre nem tud­nak igazán megnyugtató ma­gyarázatokat adni. Ügy vélik, a rendelkezés az illetékesek, a jogszabályalkotók lépéshátrá­nyának következménye, s csak abban bíznak, hogy az idővel megfelelő- módon, rugalmasan alkalmazkodik majd a min­denkori gazdasági változások­hoz, ponosabban az infláció­hoz. Most mindenesetre úgy számítanak, hogy a jövő év­ben a fogyaszói árindex nem haladja meg a 13—14 száza­lékot, így még egy darabig biztosan nem gátolja őket az államtitkári rendelkezés. S ha mégsem? Elképzelhe­tő-e, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a rendelkezés aláírója módosítja majd a kamatszázalék felső határát? Valóban lépéshátrányból hoz- ták-e a rendelkezést, s mit te­het az MHB, ha marad a 18 százalékos értékhatár? A vá­laszt ezúttal a Magyar Nem­zeti Bank szakemberétől kap­tuk, s ebből kiderült, hogy a jogszabály kibocsátására egy szeptemberben tartott érte­kezlet, az úgynevezett Bankta­nács ülése után került sor. Ezen az összejövetelen éppen a letéti jegyről tárgyaltak a szakemberek. Hogy milyen eredménnyel, nem tudni, ám az, hogy a tanácskozást köve­tően napvilágot látott a ren­delkezés, már sejtet valamit. Az MNB elnökét ugyanis nem kötelezte senki és semmi arra, hogy szabályozza a kamatok mértékét — erre csupán lehe­tőséget adott számára az El­nöki Tanács törvényerejű ren­deleté. Ami pedig a rendelkezés esetleges módosítását illeti, arról az MNB-nél a követke­ző vélemény alakult ki: a jog­szabályban kötelező érvénnyel csak a felső határt szabták meg, s nem fix kamatot kö­töttek ki. Ebbe a 18 százalékos értékbe pedig az MHB által ígért kamat pillanatnyilag még belefér. A továbbiakban azon­ban az észrevétel ellenére sem áll szándékukban a rendelke­zés módosítása, hiszen azt ép­pen antiinflációs politikájuk érdekében hozták. Ezért, hogy a jelenlegit esetleg meghalan­dó mértékű infláció esetén a Magyar Hitel Bank Rt. tart­hassa Ígéretét, csak a kamat­kiegészités növelésével élhet. Ez azonban megint csak nem felelne meg az MNB antiinf­lációs elképzeléseinek. Mindehhez még hozzá kell tenni néhány elhangzott ma- gánvéleménytys, amelyek sze­rint a Magyar Hitel Bank Rt. hirdetései azt sugallják, hogy jövőre a jelenleginél nagyobb mértékű inflációval kell szá­molnunk, hiszen hirdetésük így fogalmaz: lejáratkor nem­csak a letét összegét és kama­tát fizetik ki, hanem ki is egé­szítik azt az időközben bekö­vetkező áremelkedés ellensú­lyozására. Ez a megfogalma­zás — az MNB illetékesének véleménye szerint — az ál­lampolgárok körében a jóslat erejével hathat, s így bizony­talanságot okozhat. Bizonytalanságot azonban már most emlegethetünk, amint azt a letéti jeggyel kap­csolatban felmerült kérdések is mutatják. Pedig a hírek szerint a közeljövőben a Ma­gyar Hitel Bank Rt. mellett más pénzintézetek is adnak majd ki hasonló értékpapíro­kat. Hogy milyen feltételek­kel? Nos, ma még erre sem tudjuk a választ. Ezért csak bizakodhatunk abban, hogy másképp fogalmazva, egyér­telműbben nem az államtitkári rendelkezés módosítására szá­mítva bocsátják ki azokat. P. Zs. SZOT-elnökség Az életszínvonalról Hétfőn ülést tartott a SZOT elnöksége. A testület novem­ber 4-re, péntekre összehívta a Szakszervezetek Országos Tanácsát. Javasolta, hogy a szaktanács következő ülésén foglalkozzék időszerű gazda­sági, társadalmi témákkal; szervezeti és személyi kérdé­seket vitasson meg; s döntsön az országos szakszervezeti ta­nácskozás összehívásáról, munkaprogramjáról. A szak- szervezetek háromnaposra tervezett országos értekezle­tének időpontjául az elnökség december 2—4-ét javasolja. Az elnökség megvitatta a jövő évi népgazdasági terv- javaslatban foglaltak várható hatásait a dolgozók életszín­vonalára. Megállapította, hogy változatlanul jelentős eltérés van a kormányzati elképzelé­sek és a szakszervezetek igé­nyei között a terv egyes, a dolgozókat közvetlenül érintő kérdéseiben. A feltételezett és tervezett áremelkedésekkel szemben a szakszervezetek a maguk ré­széről a tervben szereplőnél jelentősebb és a terheket job­ban mérséklő szociálpolitikai kompenzálást támogatnak. Szükségesnek tartják az alap­vető fogyasztási cikkek köz­ponti áremelésének teljes kö­rű kompenzációját. Korszerűbb pártirányítás Önállósuló helyi szervezetek A nagykátal városi Jogú pártbizottság a májusi pártéptekez- let szellemében folyamatosan foglalkozik a pártszervezetek mű­ködésének és irányításának korszerűsítésével, egyebek mellett az úgynevezett kétszintű politikai irányítás létrehozásával, az zal, hogy ne legyenek fölösleges politikai áttételek a vonzás körzet településeinek pártszervezetei és a megyei pártbizottság között. Ez év nyarán a pártbizott­ság belső apparátusának lét- számterhére a Tápiószecsőn megalakult nagyközségi párt­pártbizottság függetlenített tit­kárt kapott. Ezzel valamennyi nagyközségben pártbizottság működik. Farmoson, Tápió györgyén üzemi-községi párt- bizottság jött létre függetlení­tett titkárokkal. Ehhez felhasz­nálhattuk a szentmártonkátai üzemi-községi pártbizottság öt éves eredményes tapasztala­tát. Nagy várakozás előzi meg a tápióbicskei tsz és a község, valamint a tápiósági községi alapszervezet döntését, mellyel Harmatcseppek MELLTŰ Mintha magukban lennének. Csak ketten a cseppnyi asztal mellett. A többiek? Levegő, A kiszolgálónő is, aki leteszi eléjük a kávét, a rövidet, a kísérőt. Nyelés nélkül tűnik el a féldeci. Gyakorlottak. Tépett haj, smink nél­küli pofi. Húsz év körül lehetnek. Barátnők? Iskolatársak? Együtt dolgoznak? Véletlenül találkoztak? A vékonyabb a táskájából elő­vesz valamit. Az asztalra teszi. Egy melltű. Látod? Látom. Bross. Aha. Arany. Hiszem, ha akarom. Tényleg. Ha mondod. Mondom. Szóval arany? Az. Vetted? Francot. Hát? Matat a vékony, mint aki nem hallotta a kérdést. Cigarettásdobozt húz elő. Kérsz? Nem. Rágyújt. Ráérősen. Tudod, kitől? Banya lettem a kíváncsiságtól. Ne marhalj! Csaba hozta. A testesebb felhúzza a szemöldökét. Csaba? ö! Dögöljön meg. Most ezt miért mondod? Csak. Csak dögöljön meg. Már ak­kor ráfért volna, amikor rád nézett. Ha tu­dom... Mi az, hogy ha tudom? Akkor nem mutatlak be egymásnak benneteket. En a kisujjamat nem mozdítottam érte. Emlékez­hetsz, rögtön szóltam neked. Szóltál. Akkor? Mit akkor? Akkor is szóba álltái vele. Oda­jött elém mindig. Küldted volna el! Küldtem. Nem ment. Küldted? Ahogy mondom. Ak­kor dögöljön meg. Ezt már mondtad egyszer. Akkor még egyszer dögöljön meg, mert meg­érdemli. Tudod, az anyu hányszor zabáltatta a te Csabikádat?! Tágra nyílik a vékonynak a szeme. Tény­leg? Tényleg. Én nem hívtam, felállított ma­gától. Csokor. Kézcsók. Anyunak persze. Ne­kem egy szia. Bájgúnár. Ügy tette magát anyunak, hogy röhögnöm kellett. Anyu tisz­tára kába lett. Nahát, milyen kedves fiú ez a Csaba, mondta, amikor degeszre tömött hassal végül elvonszolta magát. Csak úgy felállított? Mondtam. Csak úgy. Hétköznap? A, szombaton. Tizenegy után. Anyu persze rögtön ott fogta ebédre. Hápogtam. Ki hívta? Senki. Hát nem pofátlanság...!? Jó, anyu tudta, hogy vele járok, úgy nézett ki, hogy talán komoly lesz belőle, de felhívni nem akartam még... Most neked mi bajod?! Sziszeg a vékony a dühtől. Nézz ki, gyor­san nézz ki! Kinéz a testesebb. Mosoly az arcán. Látod? Naná! Most legalább tudod, ki a te Csabikád! Ki az a nő vele? Húzza a vállát a testesebb. A vékony a száját harap- dálja. Tényleg dögöljön meg, most már én is ezt mondom. A testesebb kimutat a kirakat­ablakon. Legalább harminc a picike. Nem? Legalább. Mikor randiztok? A vékony szét­tárja a két tenyerét. Mikor? Azt mondta, bo- cikám, majd hívlak. Bocikám? Ügy hív. Bo- cikámnak? Ha mondom. Na nem azért, de engem is úgy hívott. Téged is? Engem is. Dögöljön meg. Látod, amikor én mondtam ezt... Az más. Miért lenne más? Ti végez­tetek. De mi... Ti?! És az ott, akivel ment? Bízzad rám! Megkapja, amit érdemel legkö­zelebb. Ha lesz legközelebb. Már miért ne lenne? Csak úgy mondtam. Tapasztalatból. Nekem is azt mondta, hívlak majd, boci­kám ... s hívott — téged. Tényleg így volt? Ha mondom. Most a testesebb matat a táskájában. A vékony készségeskedik. Cigi kell? A. De azért adjál egyet, öngyújtót kattint, fújja a füs­töt. Ja, mondja, s valamit, amit eddig a markában tartott, kitesz az asztalra. A vé­kony nézi. Egy melltű. Ez? Nem látod?! Lá­tom. Nahát akkor? Ugyanolyan. Igen. De hát... De hát csak nem képzeled, hogy arany? Ne legyél már ekkora liba! Bross. Bécsben egy zacskóval vehetsz belőle. Tény­leg? Tényleg. Megnézettem az ékszerésznél. Az mondta. Még vigasztalt is. Hogy mutatós. Meg hogy most ez a divat. A vékonynak remeg a keze a kávéspohá­ron. Tudod, mikor adta az a strici?! Sejtem. Nekem is akkor... Neked is? Nekem is. Le­gyen szép emlék, bocikám... Pontosan ezt mondta nekem is. Nézik egymást. Hallgatnak. Mit mondhat­nának még? Mészáros Ottó három pártszervezet térségi pártbizottságot hozott létre a tsz függetlenített titkárával az élén. A napokban Pánd köz­ség pártalapszervezete is beje lentette csatlakozási szándékát ehhez a szervezethez. Kókán, Szentlőrinckátán és Tóalmá son változatlanul egy-egy köz ségi-területi pártalapszervezet működik társadalmi titkár ve­zetésével. Így lényegében va­lamennyi községben kialakult a községi pártmunkát összefo­gó szervezeti forma. Az 1984 januárjában létre­jött nagykátai városi jogú nagyközségi pártbizottságnál nagykátaiak gyakran mondják: nem a járási pártbizottság szűnt meg, hanem a nagyköz­ségi. Ez már csak azért is gon­dot okoz, mert sokak szerint csak Nagykátának nincs ön­álló vezető párttestülete. Azt javasolták a megyei pártbi­zottságnak, hogy tegye lehe­tővé a nagykátai körzethez tartozó községi pártszervek közvetlen megyei testületi irá­nyítását és felügyeletét. Ezál­tal Nagykátán is megalakulhat az önálló városi jogú — és re­méljük, hamarosan a városi — pártbizottság az itt működő húsz alapszervezet irányításá­ra. Ennek a szervezeti válto­zásnak az előnyét abban lát­juk, hogy kiiktathatunk egy szerintünk már nélkülözhető döntési szintet. Az utóbbi időben észre kel­lett venni, hogy a politikai munkának két pólusa erősödik fel. Ez a Központi Bizottság és a település — alapszervezet. A Központi Bizottság és a községi pártszervek kapcsolati rendszeréből a körzeti első lé­pésként kiiktatható, és majd egy későbbi, de nem távoli időszakban szerintünk a me­gyei pártbizottság szerepét is jelentősen át kell értékelni. Ezzel a megoldással ösztönöz­nénk a helyi kommunista kö­zösségek felelősségének erősö­dését, politikai arculatának formálását. A térségi gondolkodás és ér­dek szükségessé teszi a közsé­gi „titkárok tanácsának" rendszeres működtetését, amelvben minden községi oárttitkár egyenrangú, amely nem hoz kötelező határozatot, de elvégzi a térségi politika összehangolását és betölti a korábbi titkári értekezletek szerepét. A mi tervünk szerint továbbra is együtt képeznénk a propagandistákat, a reszort­felelősöket, összehangolnánk Munkásőrséggel kapcsolatos feladatokat es így tovább. ( E közvetlen irányításban megyei részvételre két variá­ciót tudunk elképzelni. Az egyik, hogy a nagykátai párt- bizottság apparátusa kapna megbízást a megyei pártbizott­ságtól a közvetítésre, az infor­mációk továbbítására. A másik az — és ezt jobbnak tartjuk —, hogy a nagykátai pártbi­zottság épületében dolgozna egy csoport, amely a megyei végrehajtó bizottság megbízá­sa alapján segítené a községi pártszervek munkáját, elvé­gezné a tagdíj elszámolást, a tagnyilvántartást. A szervezeti átrendezés indokolttá és szük­ségessé teszi o hatáskörök to­vábbi decentralizálását. Ügy véljük, hogy a szervezeti sza­bályzat módosítása lehetővé teszi azt, hogy valamennyi községi pártszerv és szervezet önálló tagfelvételi és fegyelmi jogkörrel rendelkezzen. Ez esetben természetesen a fel­lebbezésekről a megyei testüle­tek döntenének. Miután mi már közel egy éve foglalkozunk a szervezeti ésszerűsítéssel, ennek szelle­mében gazdálkodunk a lét­számmal. Így nem töltöttünk be megüresedett állásokat, státusokat adtunk át a közsé­gi irányító pártszervezeteknek. Ennek következtében a jelen­legi tizenöt pártmunkás he­lyett várhatóan 11-12 fő képes ellátni a feladatokat. E szervezeti korszerűsítések kapcsán gyakran felmerül, va­jon felkészültek-e a községi pártszervek, az új feladatra, alkalmasak-e az önálló tevé­kenységre. Ügy gondoljuk, hogy a közvetlen felelősség, a siker és kudarc helyi megje­lenése siettetni fogja az új munkamódszerek kimunkálá­sát. Ez az átszervezés azt is je­lenti, hogy a körzeti jogú párt­testület megszűnése felszabadít számos, eddig komoly munkát végző, jelentős politikai isme­rettel rendelkező aktívát, tes­tületi tagot. Mi úgy gondoljuk, ők továbbra is erősíthetik a községi pártmunkát Arra is igyekszünk megoldást találni, hogy közülük az arra legal­kalmasabbak a megyei vá­lasztott testületekbe, munkabi­zottságokba is bejussanak. Babosán József, az MSZMP Nagykátai Bizottságának első titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom