Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-10 / 242. szám

Nem csak ők Sok kritikát kénytelenek el­szenvedni mostanában a fia­talok. A feddő szavak egy ré­sze minden bizonnyal jogos de elgondolkodtató, szabad-e olyasmiért korholni őket, ami a korosztályuk sajátja. A mér­legelés nélküli őszinteség, a tekintélyt nem tisztelő szóki­mondás, a gyors gondolkodás a felhőtlen életöröm inkább lehetne a felnőttek irigységé nek tárgya, mint gyakori bosz- szúságunk oka. És hát az sem ártana, ha néha magukba néznének: sok mindent irigyelünk is a mos­tani fiataloktól. Nemcsak ma­gatartásbeli jellemzőket. Az olyan eszközöket, örömöket is, amik a még nem sokkal idősebbeknek sem adattak meg kamaszkorukban. A szabados öltözéket, a csodamagnókat, a videót, a motorkerékpárt; a jó zene vagy a száguldás örö­mét ... Ha pedig hozzájutunk, mi sem mindig mutatunk jobb példát, mint amit az ő ese­tükben bírálunk ... Akárcsak az a hatvanhoz közeli tisztes férfiember, akinek szlalomo­zását a múlt hét szerdájának esti szürkületében láthattuk a monori Ady úti lezárt sorom­pónál. A kocsisor már hosszú­ra duzzadt, amikor hátul meg­jelent a sárga kormányburko­latú kis Simson, nyergében az említett úrral. Először jobbról haladt el mellettünk, majd a kocsik között kétszer is át­vágva a bal oldalon előzte meg a sort, és elégedetten állt be elsőnek a sorompóhoz. Szabad jelzés után is természetesen ő juthatott át elsőként a síne­ken, ám azután a többiek aka­dályozójává vált, hiszen elő­zésről a szembejövő forgalom miatt szó sem lehetett. Csak ennyi a történet, ami­hez hasonló nap mint nap sok előfordul. És akkor reflexsze­ren emlegetjük a fiatalokat. Nem árt magunkba nézni; nem csak ők érdemlik ki az el­marasztalást ... Y. J. Régi hagyomány Szüreti bál Szüreti bált tartanak Mono- ron a művelődési központ nagytermében október 22-én este 8 órától. A bál közben tombolaverseny és Florida nosztalgiakoncert is lesz. A bálon a talpalávalót a „Piros hetes" együttes szolgáltatja. ŐRI inán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM. 242. SZÁM 1988. OKTOBER 10., HÉTFŐ Szolgáltatás új alapokon A jövedelemérdekeltség előnyei Sok ellenérzést, váltott ki a dolgozókból annak idején az az intézkedés, amely szerint a szolgáltatóegységeket atalany- díjas rendszerben üzemelteti a gyömrői székhelyű Lakatos­es Szolgáltató Ipari Szövetke­zet. Az elmúlt öt esztendő leg­nagyobb megpróbáltatása volt ez az intézkedéssorozat, cie mint az eredmények mutatják, megérte a fáradozás. Álmatlan éjszakák — Az ezzel kapcsolatos számtalan ügyviteli és egyéb érdekeltségi gondok megoldása sok fejtörést, álmatlan éjsza­kát okozott vezetőségünknek — mondja Hajdú János, a szö­vetkezet elnöke. — Azt hi­szem, nem tudnám elmonda­ni azoknak a megbeszélések­nek, tanácskozásoknak, eliga­zításoknak a számát, amelyek az ezzel kapcsolatos munká­val párosultak. Sok dolgozónk, vezetőnk, de még a külső szervek veze­tői sem tudták az első idő­szakban elfogadná ezeket a változás-előterjesztéseket. Többször magunkra hagyatva, nem kis kockázatot vállalva kellett a gyors döntéseket meghoznunk. Mindezek zöme természetesen nem találkozott a szolgáltatásban dolgozók el­képzeléseivel. De minket is meg lehetett érteni, hiszen ne­künk a nagyobb közösség — a szövetkezet — érdekeit kel­lett képviselnünk. Figyelembe vettük a lakos­ság jogos szolgáltatási igé­nyeinek kielégítését. Szinte mindennapos kapcsolatban va­gyunk a községek vezetőivel, akikkel mindig megbeszéljük a közös teendőket. Arra tö­rekszünk, hogy fokozatosan felszámoljuk a fehér foltokat/, de ez nem megy máról hol­napra. S azt is figyelembe kell vennünk, hogy a veszte­séges egységeket folyamatosan be kellett zárnunk. Mivel az állami támogatást megszüntették a szolgáltatás­ban is, így az önfenntartás Ke­rült előtérbe. A már meglevő egységeinken kívül évről évre egyre több fodrász s egyéb profilú üzletet nyitunk magán- házaknál. Ezeken a helyeken természetesen jóval kisebb a rezsi, mint a meglevő három szolgáltatóhazunknál. Bérbe adták És itt érdemes egy kicsit hosszasabban elidőzni. A mo­nori szolgáltatóház egyes he­lyiségeit például bérbe adtuk a Hungária Biztositónak és az Adótanács Gmk-nak. Ők elég komoly összegű bérleti díjat fizetnek szövetkezetünk­nek, következésképp hozzájá­rulnak a rezsiköltségek finan­szírozásához. öt év alatt százhuszonegyről nyolcvanegyre csökkent a szol­gáltatási ágazatban dolgozók létszáma. Ezzel szemben ár­bevételünk 4 millió 800 ezer forintról csaknem hétmillióra emelkedett. Ennek. egy része természetesen az áremelkedé­sek következménye, de na­gyobb hányada az érdekeltsé­Keliemetlen sarok Vendégriogatók 71/f inap egyik ismerősöm kissé keserűen jegyez­te meg. hogy Monoron elöbb-utóbb nem lehet nyu­godtan leülni a vendéglátó­ipari , egységekben, mert az ottani állapotok olyan ri­asztóak, hogy meggondolás­ra késztetik az embert. E téren nekem nincsenek va­lami jó és kellemes tapasz­talataim, még akkor sem, ha ismerek olyan vendég- fogadót, ahol van színvo­nal, magasabb osztályt ki­fejező berendezés, tisztaság, példás, gyors és figyelmes kiszolgálás. Nem hagyott azonban nyugodni a téma, utánajártam a dolognak, korántsem gondolva, hogy huszonvalamennyi .,ven­dégmarasztalót” kell felke­resnem, közöttük presszó­kat, büféket, falatozókat, szépen hangzó, címzetes megnevezésűeket. Nos, a körkép összeállt, a tapasztalatokat közreadom, ám tekintsen el az olvasó attól, hogy felsorolást, ne­veket. címeket írjak, ezút­tal nem ez a lényeg. Elöl­járójában annyit, ismerő­söm ,,kesernyés” vélemé­nye, még finoman fogal­mazódott. ennél rosszabb a helyzet, még ha akad is ki­vétel. Kezdem ott. hogy ez a kivétel nagyon ritka! A legtöbb helyen elszomorító állapotokat találni. Először a berendezésekről, ülőal­kalmatosságokról, egészség- ügyi helyiségekről. Minő­síthetetlen, amilyen bűz uralkodik a vécékben, a csapok eltörve, a nyílászá­rók tönkretéve, a törülkö­ző, a vécépapír hiánycikk. Van olyan másodosztályú vendéglátó, ahol látszólag legalább két hete nem ta­karítottak (?!). Az előbe- rendezéseket is ülő lenne egynéhány helyen, kicserél­ni, a női vendégek nejlon- harisnyái sincsenek bizton­ságban. Ami a legszembetűnőbb, a vendéglátás alacsony szín­vonala. Bemegy a vendég­jelölt. leül az asztalhoz, és várakozik, majd csak oda­mennek hozzá és megszólít­ják. Parancsol? Az ilyen udvarias, helyzethez illő megszólítás — hiánycikk. Nincs a repertoárban. Van viszont: „Tessék”... kö­zömbös arccal, vagy „Mit kérnek” — türelmetlen él­lel, vagy semmi! Ez any- nyit jelent, a vendég egy bizonyos idő után vagy el­megy, vagy odamegy a pulthoz, és ott rendel. Nem ritka az olyan helyzet sem, hogy négyféle menüre mon­danak nemet: elfogyott, vagy nem kaptuk meg a megrendelt belsőséget. Még rosszabb a helyzet, amikor semmit sem fogyaszthat a vendég, még szendvicset sem. De van vagy húszjele sör. rövidital. Pedig a büfé azért büfé. hogy enni is lehessen valamit, mondjuk, ha nincs más — legalább pogácsát. Kissé aggályoskodva írom le azon tapasztalataimat is, hogy gyakorta találkoztam fiatalkorúak szeszesital-fo­gyasztásával, még akkor is, ha kólába teszik nekik, ál­cázva. Azon már nem is le­het' csodálkozni, hogy a hangoskodás, trágárság megszokott, alig lehet szót érteni. Pedig van, aki azt is szeretne, beszélgetni olyan miliőben, amelyben jól érzi magát. Arról ne is beszéljek, hogy elvárható lenne „rangosabb” helyeit, egy-egy sajtóorgánum, ké­peslap hozzáférhetősége. A lárma, a trágárság, az ittasság — mit szépítsem — nem ritkán van jelen! A videofilmek tarkasága, olykor ízléstelenségbe, erő­szak sugallta igazságokba vesző vetítése pedig csak fokozza az indulatokat. Ám, mint mondottam, van kivétel is. idetartozik a Nyerges, a Nicolett, a most utóbb megnyílt Pannika ételbár, az árak is jelzik a differenciáltságot, a kultu­ráltságot, a vendéglátás színvonalát. Ügy vélem azonban, hogy az itt kiala­kult vendégkör, betérő ven­dég, szívesebben belenyúl pénztárcájába, ha megfele­lő vendéglátásban részesí­tik. loggal vetődik fel, van-e " egyáltalán ellenőrzés? — van, de a bírság önma­gában nem oldja meg a problémákat. Lehetne, s tá­lán igaz, gyakoribbá is kel­lene tenni az egészségügyi kereskedelmi felügyeleti ellenőrzéseket. Szerintem azonban elsősorban az üze­meltetők, a tulajdonosok tehetnek a legtöbbet, hogy a vendégfogadás, a környe­zet, a választékosság kul­turált, elfogadható színvo­nalú legyen. Addig, amíg e téren a sekély igényte­lenség, a forgalomcentri- kussag a mérce legtöbb he­lyen. nem lesz kedvező változás. Most tarka, sok­színű Monor vendéglátó egységeinek palettája, de a mennyiségben elvész , a mi­nőségi az érték: a kultu­ráltság! A „mindent a ven­dégért” elv, a szakmai ön­becsülés még odébb van. Hörömpő Jenő I gi szemlélet térhódításának köszönhető. Szolgáltatási gondjaink a jö- I vőben tovább szaporodnaií. 1 Ennek egyszerű oka van: az emberek mostanában kétszer is meggondolják, mire költik a pénzüket. Segítségre várva Nem jut minden hé­ten — de még hónapban sem — fodrászra és kozmetikusra, következésképp csökken a vendégforgalom ezekben az üzletekben. Több részlegünket meg kel­lett szüntetnünk különböző okok miatt. így felszámoltuk a kékfestő, az irodagép-javító, a kismotor javító, a rádió- es televíziójavító (Monor, Gyöm- rő) egységeket — elsősorban a gazdaságtalanság miatt. Vezetőségünk a jövőben is feladatának tekinti a szolgál­tatás szinten tartását, esetle­ges (gazdaságos) bővítését. Mert politikai közhangulatot befolyásoló tényezőnek tart­juk a folyamatos szolgáltatási igények kielégítését. Ehhez szívesen fogadunk segítséget bárhol, bárkitől. Gér József Cikkünk visszhangja Különböző ízlések, pofonok A Monori Hírlap szeptem­ber 22-i számában' „A mi kis bűnügyi regényünk” feleimmel jelent meg írás egy csaknem mindennapos történetről. Ez­után jelentkezett —■ a szer­kesztőség vezetőjének címzett levélben — az egyik fősze­replő, Szabó György, aki a szerzőnek maga mesélte el a cselekményt a maga szemszö­géből. Levelében most mégis kifogást emel, így: „A pórul járt csirketolvaj” című cikkel nem értek egyet az alábbiak miatt. Szeptem­ber 10-re virradóra Árki Já­nos, akiről azóta megtudtam, hogy többszörösen büntetett előéletű fiatalember, a ta­nyámról az újságcikkben fel­sorolt tárgyakon kívül még több dolgot is eltulajdonított. Miután a fent nevezett sze­mélyt a helyi rendőrkapitány­ságra bevittem, találkoztam Koblencz Zsuzsanna szerkesz­tőnővel. Elmondottam neki a történteket. Nagyon szép idé- zetes cikket írt erről, csak ép­pen a végén a Füle János monori tüzelőtelep vezetőjé­nek elmondását dekorálta ki oly módon, ami nekem na­gyon is a hátrányomra szol­gál. fÜ Én segítségért mentem a telep vezetőjéhez, hogy tele­fonáljon a rendőrségre, amit ő nagyon csúnyán visszauta­sított. A tolvajt, miután a rendőrségre bevittem, orvosi vizsgálatra is elvitték, ahol semmi nyomát az „agyba-fő- be” verésnek nem találták, ezt a rendőrségen is bizo­nyítani tudják. Ügy gondolom, hogy mielőtt egy cikket le­közölnek, a t-ljes valóságról meg kell győződni. Követelem ezért, hogy megcáfolják Füle János elmondását, mivel a rendőrségtől információt nem kértek az elfogott tolvaj egész­Kettés repülés Csak ami lesz, az a virág Földet ért a Discovery. Lám, még a katasztrófák sem szeg­hetik kedvünket földi kötött­ségünk áthágásában. Addig érlelt minket ez a gigantikus bizonytalan, míg vallatóra nem fogtuk: hol a határ, melyre még úgy tehetjük rá kezünket, lábunkat, hogy az maradandó legyen. Merthogy földünket már jócskán végig­pásztáztuk. — Fölülnél-e egy ilyen űr­repülőgépre? — kérdi anya a lányát. — Nem, mert könnyen megeshet, hogy nem térnék vissza soha többé. — Az asztronauták azt mondják, csodálatos látvány, amint a legteljesebb sötétség­ben világoskéken előtündök- lik a föld — agitál tovább az anya. — Nincs ehhez fogható gazdagság, mint gyönyörköd­ni kicsiny életterünkben, vég­telenségben. a mi véges, virá­gos világunkban. Nincsenek bősz vonalak, szöges dróttal felosztott holdak, csak kris­tálytiszta lét, a megmaradásra átnyújtott esély. Kifosztottan tettem lábamat a földre, nyilatkozta néhány éve egy űrpilóta, amikor visz- szatért. Soha ilyen megrendí­tő látvány nem kerít hatal­mába, nem feledteti majd ha­landó emberi nincstelensége- met. — Miért, a föld föntről nézve is, meg innen is ugyan­az, nem? — tör fel a kérdés a .meghökkent lányból. — Talán József Attila meg­adja neked a választ: ,,Csak ami nincs, annak van bokra. csak ami lesz, az a virág, / ami van, széthull darabokra.” Vagyis a vágyakozás szirmait" elhervasztja a birtoklás. De idézhetném Exupéry kis her­cegiét is, aki a rózsájáról így meditál: . 5 egymaga töb­bet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mö­gött óvtam ... Mert őt hallot­tam panaszkodni meg dicse­kedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám”. Mert ő az én földem, kellene érez- nünk mindnyájunknak, és ak­kor itt tennünk is épp oly gyönyörűséggé válna, mint, elérhetetlen távolságból áhí­tozni utána. — Nem mennék mégsem — mondja a lány. — Félnék, mert kiszolgáltatottá válnék a technika hideg rendszerének. Rettegés lenne minden per­cem. — Ugyan, kiszolgáltatott vagy ebben a bombáktól alá­dúcolt gigantikus bizonytalan­ban is, nem? — Jönnél te is? — kérdi tétován a lány. — Igen, ha elkísérne, aki fontos nekem. — Jó, akkor veled tartanék, mert ha valami baj történne, akkor sem válnánk el egymás­tól, nem kellene elviselni, amit nem léhet. Z. Z. ségi állapotáról. Én ezzel rá­galmazva vagyok, és a cikk­ből inkább az alvilág pártolá­sa tűnik ki Füle Jánossal együtt.” Eddig tart a szó szerinti idézet Szabó György levelé­ből. A további pár mondatban tanácsokat ad a szerkesztőnek munkatársunk megfeddése, és a .,helyesbítő cikk” tipografi- zálására vonatkozóan. Bár eléggé szigorú mondatok ezek tanácsnak, amiket a végén az­zal tetőz be: „Ellenkező eset­ben feljelentést teszek a bí­róságon.” Nos, kedves Szabó György, nézzük akkor a tényeket. Azt ugye nem cáfolja — sőt meg is toldja —, amit saját ma­ga mesélt el munkatársunknak. Abban ön két embert vádolt meg: a föltételezett tolvajt és a Ttizép-telep vezetőjét. Az előbbi ügyét a rendőrség hi­vatott kivizsgálni, vélte a cikk szerzője már akkor, de a má­sik esetben szükségesnek lát­ta meghallgatni Füle Jánost is, aki csakúgy, mint ön, el­mondta a maga véleményét a maga tapasztalatai alapján. Sőt hozzátette — a levél írása előtt ez nyilván elkerülte a figyelmét —, hogy minderre „van vagy tíz tanú ...” Mun­katársunk az ön szavahihető­ségében sem kételkedett, mi­lyen alapon kételkedett volna Füle Jánoséban. Persze azzal tisztában vagyunk, hogy ízlé­sek és pofonok különbözők, vagyis az „agyba-főbe” verés mint fogalom mindenkinek más fokozatot jelent. Megkér­deztük tehát a rendőrkapi­tányság illetékesét. Valóban, 5 sem így minősítette a történ­teket: szerinte ön csak az ilyen esetekben szükséges és jogsze­rű erőszakot alkalmazta. De azért megkérdezem: va­lóban az alvilág pártolásának tartja, ha valaki úgy gondol­ja, a bűnözőikkel szemben a rendőrségnek kell eljárnia, az ítélkezés pedig a bíróság jo­ga. Azé a testületé, amelyet most levele végén lám ön is említ... Yereszki János Nyugdíjasoknak Taggyűlés A Vasutasok Szakszerve­zetének gyömrői nyugdí­jascsoportja október 14-én, pénteken délelőtt 11 óra­kor taggyűlést tart a Tán­csics Mihály utcai szék­házban. A fontos napirendekre való tekintette! várják a területükhöz tartozó vas­utas nyugdíjasok megjele­nését. Labdarúgás Üregfiúk szép győzelmei Nem várt sikerrel zárult a Pest megyei öregfiúk labda­rúgó-bajnokságának hatodik fordulója a körzet csapatai­nak szempontjából. A menet közben bekapcso­lódott vecsési együttes a szomszédvárban. Üllőn ját­szott, s 2-0 arányú _ vereséget szenvedett. Az old boyok ta­lálkozója igazi focishowt ho­zott. Mondták is a szurkolók: ezeket, a 30 éven felüli férfia­kat érdemesebb nézni mosta­nában. mint a mai fiatalokat. Mert ők legalább lelkesebbeK. (Hát ami a vecsési és az ül­lői labdarúgók legutóbbi ered­ményeit illeti, valóban van va­lami igazság a szurkolók ke­servében.) A Gyömrő, Maglód vegyes csapat Dunavarsányban sze­répeit az ottani old boy gárda ellen. Ez az együttes most ala­kult, s az összeszokottság hiá­nya még érződik a játéku­kon. Ennek ellenére hétről hétre javuló produkcióval ruk­kolnak ki. A legutóbbi mér­kőzésükön Dunavarsányban küzdőképességböl is jelesre vizsgáztak. A kapuban ezúttal kénysze­rűségből Füleki István állt, aki egyébként a maglód! fel­nőttcsapat edzője. Egyáltalán nem vallott szégyent, megle­pően ügyesnek bizonyult. No, de beszéljünk most már az eredményről: Dunavarsány— Gyömrő, Maglód vegyes 3-4 (1-1). A hazaiak jutottak előny­höz, amíg még a félidő vége előtt sikerült kiegyenlítenie a vegyes csapatnak. A második félidő valóságos gólzáport ho­zott, hiszen a 35 perc alatt ötször — tehát" hétpercenként — zörgött a két csapat háló­ja. Mindig fej fej mellett ha­ladt a két csapat, végül a győztes találatot a ,;mieink- nek” sikerült megszerezniük. Leiner László három gól­jával a mezőny legjobbjának bizonyult, a negyedik találat Rakita Mihály nevéhez fűző­dik. Rajtuk kívül még Fitos László jó védőjátéka emelhető ki. Ma ismét pályára lépnek csapataink. —ér Köszönetét mondunk mindazok­nak a rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak, .ió barátoknak, akik szeretett férjem, édesapára, nagyapánk és dédn agyapánk Szeleczky István temetésén Ül­lőn megjelentek, sírjára virágot, koszorút helyezte^ és ezzel fájdal­munkat enyhíteni akarták. A gyá­szoló család. (ISSN 0183-2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom