Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-10 / 242. szám

1988. OKTOBER 10.; HÉTFŐ Távvezeték épül Nyugat felé Kinyílik az energiaablak Több helyütt olvastuk a Bős—Nagymaros vízlépcső épí­tése kapcsán: a létesítmény el­készültével Magyarország ;Vil- lamosenergia-rendszere össze­köttetésbe kerül a nyugat-eu­rópai hálózatokkal. Arról azonban még nem szólt hír­adás, pontosan mit is jelent számunkra eme elektromos kapcsolat létrejötte? Tájékoz­tatásért Kovács Ferencet, a Magyar Villamos Művek Tröszt hálózati igazgatóját ke­restük fel. i — Hazánk villamosenergia- ellátását hazai erőforrásokra és a Szovjetunióból importált, jelenleg mintegy 1850 mega­wattnyi áramra alapoztuk Teljesítményhelyzetünk jelen­leg is kiegyenlített, és hosz- szabb távon is természetesen így tervezzük. 1993-tól kezd­ve a Paksi Atomerőmű II. üteme első blokkjának 1995- re tervezett üzembe helyezésé­ig azonban várható egy olyan időszak, amely alatt ez a ki­egyenlítettség csak akikor ma­rad meg, ha a tervezett hazai teljesítményforrások belépése mellett a villamosenergia-igé- nyek évi növekedését sikerül 2,5 százalék alatt tartani. Ha kapcsolatot építünk ki a nyu- gat-euróoai nagy energiarend­szerrel, az U.C.P. T.E.-vel módunk nyílik arra, hogy bár. milyen termelőgépünk kiesése esetén erről a hálózatról vá­sároljunk áramot. Ez nem lesz ugyan olcsó, de a legdrágább az energia akkor, ha nincs, hiszen áram nélkül hazánk gazdaságának működése ke­rülne veszélybe. — Ausztriával eddig is volt villamosenergia-összekötte- tésünk. — Igen, de mindössze egy 220 kilovolt feszültségű veze­ték erejéig. A tervezett új ve­zeték 400 kilovoltos, melynek építési célja ugyan az volna, hogy ezen keresztül törlesszük árammal a bős—nagymarosi vízlépcső építésének költségeit, de mi arra is igénybe szeret­nénk venni, hogy szükség ese­tén vásároljunk is rajta ener­giát. Ám nemcsak adni-ven- ni szeretnénk az áramot, ha­nem továbbadni is: e vezeté­ken keresztül módja nyílna a Szovjetuniónak, hogy ener­giát adjon el Nyugatra: ez esetben mi volnánk a közve­títők, s e közvetítésért tran­zitdíjat számolhatnánk fel. Nyugat-Európa és a KGST energiarendszerét azonban nem lehet csak úgy egyszerű­en összekötni. Van azonban lehetőség arra, hogy e két há­lózat párhuzamosan működ­hessen, mégpedig úgy, ha be­iktatunk egy úgynevezett egyenáramú betétet. Ez a be­rendezés Bécs közelében lesz. — Tapasztalatunk, hogy olyan energiarendszerek, me­lyek több országot is összefog­nak, ki vannak téve annak, hogy egyes államok a szerző­dött enegiánál többet is igény­be vesznek. — A leendő osztrák—ma­gyar villamos vezeték forgal­mát a bécsi, illetve a győri 400 kilovoltos állomásokon ke­resztül az Österreichse Ver­bundgesellschaft bécsi és a Magyar Villamos Művek Tröszt budapesti teherelosztó­jából közösen Irányítja, a dön­téseket egyetértésben lehet csak meghozni, így teljes a biztonság. T. B. E. Szájtátva Búcsúzéban Formailag egy tollvonás lesz, egy rendelkezéssel egy ko­rábbi rendelkezésnek a meg­szüntetése. A gyakorlatban sem számíthatunk nagy, látvá­nyos búcsúzkodásra, hiszen egy-két éve, de az idén kü­lönösen, szembetűnően átfor­málódott a megszokott hely­zet. Kínálati piac jött létre. Búcsúzni ' lehet tehát az ellá­tás egy régi-régi kövületétől, a hús-keretgazdálkodástól. Ami a megyében kisebb települé­sek sorát ítélte arra, hogy hetente egyszer, jobb esetben kétszer jussanak hozzá tő­kehúshoz, töltelékáruhoz. Ami sok vitának volt a forrása, elégedetlenségeknek nem ke­vésbé, de hiba lenne tagadni, hogy némi biztonságot is adott, ami jár, az jár ala­pon. Napjainkban a húsipari vál­lalatok kínálják az árut. Kel­lemes állapot. Persze, ennek a kellemes állapotnak a létre­jöttében az a kellemetlen té­nyező játszott szerepet, hogy mindenütt a megyében vissza­esett a kereslet. Kevesebb marha- és sertéshús fogyott, mint tavaly, az előtt, s csök­kent a töltelékáru vásárlása is, holott erre eddig nem volt példa. Ez a kényszerű, a lakosság anyagi helyzetével összefüggő fogyasztáscsökke­nés adta meg a végső lökést a keretgazdálkodás megszün­tetéséhez. Annak ellenére ugyanis, hogy mind a marha-, mind a sertéshús esetében mérséklődött a csontos nyers­áru termelése (és a marhahús­nál jelentősen) az év első fe­lében, a kínálat jellemezte az üzleteket, azaz az áru várt a vevőre és nem megfordítva, mint annyiszor korábban. Szájtátva látja, hallja tehát a hírlapíró, hogy egy pozitív lépés milyen furcsa riadalmat tud kelteni a — termelők kö­rében. A keretgazdálkodás megszüntetését ugyanis sokan úgy értelmezik, mint a biz­tonságos átvétel lehetőségének a megszűnését. A reagálás er­re az állomány csökkentése. Ami a megyében különösen a sertéseknél észlelhető. A fölös riadalomra azért kell időben felfigyelni, mert máskülönben megtörténhet, visszatér az, amitől most vagyunk búcsú­zóban .. • MOTTÓ Kirakási kampány Koppány napján Jelentkezőkre vár a Reform Közösségi Hálózat A be nem tartott ígéretek ára „A helyzetnek nincs semmi oka, hogy megváltozzon ma­gától’» — ezt a jelszót választotta tevékenységének szimbólu­mául a Reform Közösségi Hálózat. A szervezet és koordiná­ciós irodája nemrégiben született meg a KISZ Központi Bi­zottságának döntése nyomán, és a KB apparátusának része­ként működik. A hálózat célja — saját bevallása szerint — hogy összefogja mindazokat a fiatalokat, akik a jövő útját a demokratikus szocializmusban látják. Az elképzelések szerint a hálózat összefogná és szolgálta­tásaival segítené a KISZ területi szervei által szervezett, azok­kal kapcsolatban álló, vagy mellettük működő, és állampol­gári alapon szerveződő közösségek, ifjúsági fórumok munká­ját. Vannak-e Pest megyében olyan ifjúsági csoportosulá­sok, amelyek szívesen együtt­működnének a KISZ-szel, és igényt tartanak az iroda se­gítségére? Erről kérdeztük Gyebrovszky Jánost, a KISZ Pest Megyei Bizottságának politikai munkatársát. — Területi titkáraink na­gyobb része már korábban is találkozott olyan ifjúsági kö­zösségekkel, akiket alternatív, sőt ellenzéki címszó alatt könyvelhettek el, de eddig nem voltak rákényszerülve arra, hogy jelentőséget tulaj­donítsanak nekik. Pedig létez­nek olyan különféle csoportok, például Kákán egy majd há­romszáz főt számláló baráti kör, amelyek megnyerhetők a politizálásnak. — Nem ellentétes ez a tö­rekvés azzal a hivatalos állás­ponttal, hogy Magyarországon az ifjúság egyetlen politikai szervezete a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség? — Ha egy szervezet létre­jön, akkor az vagy már poli­tizál, vagy politizálni fog, hi­szen a saját érdekeit akarja képviselni és megvédeni. Sen­ki nem gondolhatja komolyan, hogy ez másképpen lenne. Két-háromszáz ember pedig már jelentős politikai erőnek számít egy faluban. A KISZ feladata nem az, hogy ezeket a köröket mozgassa, hanem hogy segítse. Felhívja a fi­gyelmüket például arra, hogy a posztjára alkalmatlan ta­nácselnököt nem elég szidni, vissza kell hívni. — A Reform Közösségi Há­lózat első megmozdulásai kö­zé tartozott az a Jogalkotás és ifjúság elnevezésű tanács­kozás, amelyet a napokban tartottak a KISZ KB székhá­zában. Azonnal feltűnt, hogy a résztvevők ismerősként kö­szöntik egymást, és utóbb ki­derült, nem véletlenül, csak néhányon érkeztek nem az ifjúsági szövetség képviselői­ként. Ami érthető is, ha meg­gondoljuk, hogy meghívót csak a KISZ különféle szintű bizottságai kaptak. Így hogyan fogja megvalósítani a hálózat alapvető célját? — Az a baj,/ hogy az iroda vezetői KISZ-esek, és ezért alapvetően ebben a struktú­rában gondolkodnak, mert ez a legszervezettebb rendszer, tagjai könnyen elérhetők. Én annak látnám értelmét, ha a jelenlegi felépítésből kiindul­va a városi titkárok útján ér­nénk el a többi szervezetet. — Szerintem viszont az úgy­nevezett alternatív ifjúsági csoportok éppen azért alakul­tak meg, mert nem kérnek a KISZ-böl, és nem kérnek a segítségéből sem. — En is félek attól a mos­tanában eluralkodó szemlélet­től, amelyik a gazdaság min­tájára a politikában is a gyors és látványos sikert- tartja csak eredménynek; nem várja meg, amíg az emberek maguktól állnak össze csoportosulások­ba, hanem felülről, mestersé­gesen szervezi meg őket. Ezért nem tartom jó ötletnek a fö­deratív KISZ-t és a MIOT-ot sem. Az alternatív közösségek túlnyomó többsége volt KISZ- esekből áll, akik kiöregedtek és kiábrándultak, és jó részük nemcsak velünk szemben, ha­nem minden fennálló struktú­rával szemben bizalmatlan. Érthető, hiszen ezért kezdtek szerveződni, különben nálunk lennének. Nemrégiben Sződli- geten jártam a sok vihart megért gyerekház ügyében, s egy volt kollégám azzal foga­dott: mint /magánembert szí­vesen lát, de mint egy szerve­zet képviselőjét nem. Azért, mert ő ettől a szervezettől már valamikor kért, és nem kapott semmit. — Miért erőlteti akkor még­is a KISZ a többi ifjúsági kö­zösség megszületését? Talán mert látni szeretné, milyen versenyben kell majd a jövő­ben helytállnia? — Ezért is, de elsősorban azért, mert a KISZ-nek és ezeknek a csoportoknak azo­nos az alapvető érdekük és céljuk: a helyi politika befo­lyásolása. Mörk Leonóra (Folytatás az I. oldalról.) Kínába küldeni, de táviratot kaptak: a vagonokat torlódás miatt tilos útnak indítani! A szállítmány most vesztegel, de nem itt, így nem nekik kell rájuk vigyázni. — Ilyenkor, mikor sok sze­relvény áll a mellékvágányo­kon, nagyon sok a kocsifelitö- rés — panaszolja. Két zárt tetejű, nyitott aj­tajú vagonhoz érkezünk. Az egyik mellé éppen ponyvás IFA manőverezik, de oly szo­rosan, hogy a rakodónak fcí- gyóemberré kell válnia, hogy felpréselhesse magát a vasúti kocsira, melyről — ha jól ve­szem ki — kristálycukrot rak át a teherautóra. A szomszéd vagon felől jókedvű danászás hallatszik: Garai Miklós ép­pen befejezte a csehszlovák sör kirakását, s indul pótko­csis Zetorján a Kőbányai Sörgyár monori kirendeltsége felé. — ön mit csinál itt? — kérdem kíváncsian egy kö­zépkorú férfitól, aki jegy­füzettel, tollal áll a kocsik között. — Nem tudom — válaszol­ja, majd bemutatkozik: Bra- dács Györgynek hívják. Utána elmagyarázza, ellenőriznie kéll, nem csalnak-e a szállí­tók. — De hiszen nem is látja, mit csinálnak ott fönn! — Nem bizony, és ha fel­rakják, például ezt a kristály- cukrot, meg sem tudom már rendesen számolni. — Akkor miért kell itt áll­nia? Kinek a megbízásából? — A tanácstól kapom a fl­Vagonból a platóra — amennyi belefér. Megy a sör, jön a cukor (cím fölött). (Csécsei Zoltán felvételei) zetésemet, a tanácsnak pedig a Füszért fizeti a járandósá­gom összegét. A jegyzetfüze­temet is a tanácsnak kell to­vábbítanom. — Mi történik, ha később kiderül: híja van a rako­mánynak? Mit tehet a tanács két szerződött gazdálkodó kö­zött? — Semmit. A hiányt elinté­zik valami jogi manőverrel. Én azt tartanám helyesnek, ha efféle hatósági ellenőrzés helyett megteremtenék a szál­Errel olvastam Raktárra termelő szellemiek A munkásokat lenéző félműveltek Ismét nyeregben érzik magukat. Ostorukat pat­togtatva nyargalásznak szellemlovaikon és szajkómadarakiként ismételgetik az éppen fölkapott szövegeket: az értelmiség megbe­csülésének növelése nélkül országunk bal- kanizálódhat; nem igaz, hogy érték csak az anyagi termelés szférájában képződik. Lásd Nyugat-Európát. Lásd Amerikát. Alig van már a fejlett világban hagyományos érte­lemben vett paraszt, munkás. Ilyen épületes mondatokat szajkóznak a szellemlovasok. És magukra mutogatnak. Azt hiszik, hogy ők értelmiségiek. Mivel van íróasztaluk. Nem baj, ha van munka- nélküliség. Inkább az, mint a milliárdokat fölemésztő és profit nélkül működő kohók. Inkább legyen munka nélkül a munkás, mint hogy raktárra termeljen. Ezt is tud­ják lovasaink. Nem hibáztatom őket. Okosabbak, művel­tebbek, tájékozottabbak is beleesnek hason­ló tévedésekbe. Unos-untalan hallom: na­gyobb megbecsülést, a műszaki értelmiség­nek. Hát mi ez a műszaki értelmiség? Egy nagy massza? Hát nem gyengék, közepesek és kiemelkedőek sokszínű társasága? Azt mondta egy gödöllői üzem vezetője, fölkí­náltak feladatot és lehetőséget a műszakiak­nak. A feladat nem szokványos, s a díjazás is többszöröse a mainak. A zöm inkább maradt a jól begyakoroltnál... A szellemló másik oldalára átesni nem sze­retnék. Csupán annyit akarok mondani, hogy a korábbi évtizedek pangásos, megme­revített társadalmi és gazdasági szerkezeté­ben raktárra termelt mindenki. A munkás eladhatatlan szerkentyűket, a humán és reál értelmiségi kis- és nagydoktorihoz szük­séges disszertációkat. Sőt még a tanár is, mert olyasmire készítette föl növendékeit, amire az életben nincsen szükségük. Mindez terv szerint ment. Hosszú, közép­távú és évi tervek készültek az anyagi és a szellemi termelés szférájában egyaránt.-Mint egy hosszabb beszélgetésben olvasom, a törvényalkotásnak is megvan az ötéves terve. Abban fölsorolják, melyek azok a legfontosabb életviszonyok, amelyeket sza­bályozni kell, melyek azok a törvények, amelyeket módosítani kell. Ez a fajta ter­vezés meglehetősen életidegen szempontok szerint folyik, véli a jogászprofesszor. Kita­lálták például, hogy minden területnek meg kell adnia a maga törvényét: az ifjúságnak, a nőknek, az öregeknek, és nem tudom kik­nek ... A végtelenségig lehetne folytatni a tervszerű törvényalkotást: a buszsofőröknek, a nyulászoknak, a kisvárosiaknak, a falu­siaknak, a sokgyermekeseknek és a nőtle­neknek, a pipásoknak és a nemdohányzók­nak, az ebtenyésztőknek és a macskabará­toknak ... Milliárdok úsztak el a ráfizetéses ipar­ágakra. Ezt ma már rengetegen fújják. A munkás izzadt, mint a ló, belebetegedett, belerokkant a hajtásba, s a végén ott hal­mozódott a végtermék, eladhatatlanul. És a sok törvényalkotó? A disszertációt asztal­fióknak író diplomás? Hány tudományos csoport — team! — tette tönikre a szemét, míg előkészítette, összeállította az ifjúság­nak, a nőknek, az öregeknek, az egészség­ügynek a törvényét? Mennyi szellemi ener­gia pazarlódott el? Hány milliárd forint? Ez egy ilyen hivatali program, amelyik le­fut, és különösebb értelme nincs — olva­som ugyanettől a professzortól. Értelme nincs, a pénzt azonban elvitte. A raktárra termelő munkás hosszabb ide­je kap a fejére jócskán. Adjunk hát a rak­tárra termelő szellemieknek is? Isten őrizz! Szólni azonban mindenképpen kell róla, mert enélkül képtelenség elindulni azon az úton, amelyik értelmes munka értelmes végeredményéhez vezet. Mind a kétkeziek­nél, mind ■ a szellemieknél. Kör Pál lítók érdekeltségét. Ettől azon­ban, úgy tűnik, még igen messze vagyunk. A kampány vége minden­esetre már közeleg. Ellen- pacher Lajos állomásfőnök értékelése szerint az áruto­vábbításban itt Monoron nem volt fennakadás — éppúgy, mint a többi hétvégén sem. Folyamatos volt a rakodás Szobon, Pilisvörösváron és Cegléden is, annak ellenére, hogy ez utóbbi állomásra az Állatforgalmi és Húsipari Vál­lalat nem tudott túlórára je­lentkezőket toborozni a vago­nok kirakásához. A kampány eredményeként október nyolcadikéig a bu­dapesti vasútigazgatóság tel­jes területén terren felül négyezer-kétszáz tonna árut ra­kodtak ki, kétszáznegyvennel több üres vagon kerülhetett vissza a forgalomba, a Zá­honynál veszteglők pótlására, Tóth Béla Endre Drága a takarmány Míg nyereséges Nemrég rekonstrukciót haj­tottak végre a budaörsi Sa­sad Termelőszövetkezet tárno­ki tehenészetében. Világszín­vonalon működő, nagy telje­sítményű fejőberendezést tele­pítettek, amellyel egyszerre 114 tehenet fejhetnek. Mind­össze két dolgozóra van szük­ség a berendezés ellenőrzésé­hez. v Nyolc éve már, hogy 360 te­henet kiadnak tartásra a hely­bélieknek. Van olyan gazda, aki 30—40 szarvasmarhát is gondoz. A szövetkezet minden egyes állat takarmányozásához 24 kilogramm silókukoricát ás 3 kilogramm szénát ad napon­ta. A kistermelők igénybe ve­hetik a gazdaság legelőit is. A szarvasmarha-tenyésztés egyelőre nyereséges, "de az éves gazdasági eredmény ne­gyedét elviszi a táptakarmá­nyok és gyógyszerek beszer­zésére fordított pénz. Ám jö­vőre várhatóan változik a tej felvásárlási ára, s ennek kö­vetkeztében, a literenkénti 2,90 forintos állami árkiegészítés és a 40 filléres felár, akkor előfordulhat, hogy veszteséges lesz a tehenészet tevékenysé­ge.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom