Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-10 / 242. szám
4 1988. OKTOBER 10., HÉTFŐ Iskolai éttermek és étlapok «— Mi újság az iskolában? — Ma megint nem ettem ebédet. — És miért nem? Ha ez így megy, nem fizetem elő. Győzöm én ezt pénzzel? Az anyuka mérgelődik, a gyerek védekezik. Hideg volt a leves, nem szerette a főzeléket. Ahol beruháznak X gödi Németh László Általános Iskolában sem ismeretlenek ezek a panaszok, hasonló dialógusok talán az intézmény körzetében élő családoknál is elhangzanak. Az évek óta mostoha körülmények végét az idei tanévnyi- tásra várták, de egyelőre még nincs változás. A napközis konyha mély, nyirkos. Az újabban radiátorokkal fűtött helyiségében egyszerre csak százan tudnak leülni, gyerekek és tanárok, de háromszázukat kell naponta megebédeltetni. Muszkatal Ferencné konyhavezető elmondja, hogy három csoportba kell beosztani az étkezőket, s aki az utolsóba kerül, az már nagyon éhes, de azért még melegen fogyaszthatja a Kilián György Általános Iskolából érkező, itt tálalt ételt. De van olyan gyerek, aki nem vár, hazamegy. A nagyközség egyik legjelentősebb VII. ötéves tervi beruházása a főépület mellé toldott hatszáz adagos új konyha és étterem tizenegy és fél millió forintba kerül a tervek szerint, de a Fázis Kisszövetkezet túllépte a határidőt, s most október 1-re ígéri az átadást, amiben Ve- cserka József, az iskola igazgatója nem nagyon akar hinni. Mert ahogy tapasztalja, lassan halad a munka, s helyette időnként fociznak, máskor ultiznak a mesterek, a Derű vendéglőben sem csupán az előfizetett ebédet fogyasztják. Jakubecz László művezető szerint azonban kész lesznek. Nem kérdezik? *— Mi változik azután? — A norma alacsony — mondja az iskolaigazgató. — Ha majd itt főznek, talán jobb lesz az étel. Ám amikor a beruházásba kezdtek, hiába mondtam, hogy nekünk elég a háromszáz adagos konyha is, az étkezde legyen nagyobb. Azt mondták, kell egy hely, ahol közétkeztetés is lehet, amiről ma már tudjuk, hogy nem oldható meg ott, ahol gyerekekről gondoskodunk. Az új étterembe sem fér be több Rendkívüli tanácsülés A zöldövezetek védelme Hogyan fejleszthetnek hosz- szú távon Budaörsön — többek között erre próbálták választ adni és kapni az október 6-án megtartott rendkívüli tanácsülés résztvevői. Több hasznos gondolattal, jayaslattal egészült ki a program, a tervező elképzelése. A tanácstagok egyöntetűen kérték, hogy a szennyvíztisztító kapjon elsőbbséget minden beruházással szemben, és erre vonatkozóan a tervező készítse el az általa legoptimáli- sabbnak tartott javaslatot. Ugyancsak lényeges a gáz- és hőellátás fejlesztése. Az ülés résztvevői felhívták a figyelmet egy üdülőhelyi út létesítésére, s 'rra is, hogy az autópálya építésekor ne feledkezzenek meg a Kamaraerdővel való közlekedési kapcsolatról. A közintézmények fejlesztéséről szóló javaslatok közül kiemelkedett egy 16 tantermes középiskola építésének terve, melyet egyöntetűen támogattak a jelenlévők. A kertvárosban tervezett szálloda megépítését csak abban az esetben szabad támogatni, ha a zöldövezet megmarad. Ugyancsak a zöldterület védelmében született az a javaslat, hogy a Nádasdűlő-la- kótelepen a tervezett ezer lakás helyett hatszázötven épüljön. Itt és a MÁVAG-kertvá- ros területén is sürgető az alapellátás megteremtése, illetve fejlesztése. A testület tagjai javasolták a közigazgatási határ módosítását, mely a város jövője szempontjából elodázhatatlan. A Csiki puszta, Budakeszi út környékére tervezett ipartelep helyett, a sport és idegenforgalmi hasznosítás mellett döntöttek a tanácstagok. A tanácsülésen elhangzott javaslatok határozati rangra emelkedtek, s ennek birtokában most már a tervező feladata a részletes terv elkészítése. Mint olvasóink az elmúlt hetekben — tapasztalhatták, a Pest Megyei Hírlap fórumot nyitott — állásbörzét közöl — minden hétfőn. Az alant olvasható ajánlatokról részletes felvilágosítást kaphatnak az érdeklődők a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Irodánál (Budapest XI., Karinthy Frigyes u. 3.), telefonon a 850- 238, valamint a 850-411 (149, 191, 192 mellék), illetve a körzetekben található tanácsi közvetítő szerveknél, a helyi tanács munkaügyi szakigazgatási részlegénél. 120 személynél, megint turnusokat kell szervezni. Vecserka József tapasztalatai hasonlóak, mint a megye sok, más területén kialakult kép. A szülő abban a hi- szemben fizet elő, hogy így letette a gondját, míg a gyerek sokszor nem eszi meg a tízórait, reggeli nélkül érkezik, délig üres gyomorral ül a padban. Együtt kellene reggelizni a családnak, de erre ma nincs idő. Máskor pazarlást tapasztalnak. Eldobáljálc a szalámit. Ennek ellenkezője, hogy a Köjál-ellenőrzés minőségi és mennyiségi kifogásokat emel. Megértők lehetünk A Pest Megyei Tanács művelődési osztályának művelődés-tervezési és közgazdasági csoportja az év végéig tartó akciósorozatot kezdett, melynek keretében a körzetközpontok gyermekétkeztetését ők és a megyei Köjál, a községekben ugyanezt a város- központok művelődési osztályai vizsgálják. Az eddigi látogatások egyik tanulsága, hogy a megállapított nyersanyagnormák az egyre emelkedő árak mellett kevésnek bizonyulnak, a hús rovására szaporodnak a szénhidrátdús ételféleségek. Kevés a szakképzett vezető és alkalmazott, több helyen a konyhavezető más feladatot is kap, így megoszlik a figyelme, no meg gyenge a helyi ellenőrzés. Sok a korszerűtlen, kultúrálatlan étkezőhely. Ezek még részinformációk, de már most megjegyezhetjük: megértőek lehetünk a nehéz helyzet iránt, de a felelősségünk ettől nem csökken gyermekeink testi, szellemi fejlődéséért, egészségének biztonságáért. Kovács T. István Háromszar Aligha tudnám megmondani, hányszor hallottam, olvastam az egészségi4,s életmódra nevelés szlogenjeként: Naponta háromszor moss lógat! Csak azt nem tették szóvá soha, hogy mivel és mennyiért végezhetem e nemes műveletet? Mert például Szentendrén napokig kerestünk fogpasztát, végül hosszú utánajárás után Blendit és Hófehérkét találtunk két állami boltban. Ezekről pedig mindenki tudja: az ízük nem „felnőttes”, sőt, éppen arra valók, hogy a gyermekek rászokjanak általuk a fogaik ápolására. Sebaj, a Fő téri illatszerben találtunk Radentaxot, amelyet eddig nem ismertünk, de az eladó megnyugtatott bennünket: vigyék, ez könnyű, kellemes, olcsó fogkrém 41 forintért. Meglepődtem az ár hallatán, mert a családi munkamegosztásban úgy alakultak a dolgok, hogy a testápolók körébe tartozó árukat a feleségem szerzi be, s én bizony leragadtam a régi 3—5—10 forintos áraknál. Azonban az asszonyok meggyőztek, hogy a 41 forintos tubus valóban olcsó, hiszen 60—110 forintért is kaphatók csodapaszták. A tüzetesebb oknyomozás kiderítette, hogy a négytagú famíliák, ha a jelszó ajánlásából lecsípnek egy mosát, havonta 4—5 tubus fogkrémet használnak el. Ez fizetéstől fizetésig legalább kétszáz. De sebaj, olvastam, hogy az almaevés is tisztítja a fogakat. E gyümölcs bőven kapható Szentendrén kilónként 10 és 20 forintos ár között. Hat-nvolc szem gyümölcs osztva néggyel az kettő. Harminc nap alatt — itt a munkaszünetet sajnos nem vonhatom le — ötszáz forint. Elhatároztam mindezek után, hogy a kedves szlogent megzenésítem. Valamilyen vidám, pattogós dalba foglalom. Legalább felvidít, s talán kapok érte annyi honoráriumot, hogy egy hónapig ellássam Raden- taxszal a családomat. V. M. Elveszett a közműtérkép Szennyvizek nyomában Vajon megszűnik-e végre a szentendrei Bükkös-patak szennyezése? A kérdés indokolt, hiszen éveken át kutatták, hogy a Felszabadulás-lakótelep irányából mely utakon jut a bűzös lé az élő vízbe? S igen tanulságos dolgok derültek ki. A problémák eredője a jó magyar szokás, mely szerint előbb a házakat építik fel s aztán ássák a közműveket. A sorban az utolsó az út, amelynek a tömörítésekor csendesen, de biztosan összeroppant- ják a csartornavezetéket. Ez történt a felszabaduláslakótelepi iskola birtokbavételekor is. A fűtőmű előtt a Lukács fivérek útján összetörték a csatornát, s nemes egyszerűséggel belevezették a szennyvízkifolyást a csapadékvíz-elvezetőbe, amely a Bükkös-patakba torkoll. Amikor a jelzések sokasodtak, hogy bűzlik a paták, a tanács illetékesei • elkezdtek kutatni. Közben eltelt egy évtized, felfedték a Lukács fivérek útján a bajt, s a tisztítómű felé terelték az iskola szennyvizét. Mindenki fellélegzett, azonban kiderült, hogy a patakba még mindig csorog a bűzös folyadék. Igaz, kevesebb, mint azelőtt. Üjabb lázas kutatás kezdődött. A jelenséget vallatva három évvel ezelőtt a Duna Menti Regionális Vízmű Vállalat dolgozói találtak három összetört, földdel, szeméttel telenyomott aknát. Ezeket kitakarították, a dugulások megszűntek. A sors iróniája, hogy néhány hónapja rájöttek, hogy ez az alagút meg a Kállai Éva utcán és a Vásárhelyi téren át, a Házi Árpád úton csatlakozik a csapadékcsatornába, s onnan fut le a Bükkös-patakba. Az iskola két szennyvízkivezetése jutott több mint tíz éven át az élő vízbe. 'lost már minden rendben lesz, gondolták az illetékesek, miután itt is rendet tettek. Ám már-már tragikomikus, hogy a Bükkös-patakba tovább csordogált a szennyvíz. Igaz, ismét kevesebb. Üjabb kutatás következett. Vizet fe«»- tettek, mértek, s a napokban rájöttek, hogy a lakótelep N jelű épületének félszáz lakója és az ABC „maradéka” a bűzös. Persze a Vétekért ők hibáztathatok legkevésbé. A recept: kényelemből a kivitelezők a csapadékcsatornába kötötték be a szennyvízkifolyást. Ezt a hibaforrást a napokban számolják fel. Vagy vége lesz a körnek, vagy újabb kutatómunka kezdődik. Befejezésül - még néhány adalék és gondolat a történtekhez. A Felszabadulás-lakótelep kivitelezője a Pest Megyei Építőipari Vúlallat volt. A közműtérképeket nem találják a tanácsnál, mert a műszaki osztály az utóbbi években különböző neveket viselve háromszor költözött. A dokumentumok hegyei ma is a különböző helyiségekben pihennek ömlesztve. Ma már senki nem tudja, hogy az ösz- szevissza kötött ágak végül is merre vezetnek a lakótelep alatt. Pemii Gépészeti Gyára Solymár: forgácsoló szakmunkások, kontírozó könyvelő, géplakatos. Lottó Áruház: kontírozó köny. velő. eladó pénztárosak (szakképzett es szakképzetlen), segédmunkás, valamint nyugdíjas munkavédelmi előadó. Fővárosi 1. Számú Építőipari Vállalat: kőműves, ács, állványozó, és tetőfedő szakmunkás. AUTÖKER Vállalat: pénzügyi előadó, bérelszámoló, könyvelési ellenőr. Pestvidéki Gépgyár Szigetit a lom: forgácsoló szakmunkás, műszaki tervező, fejlesztő mérnök és számviteli szakember. Duna Csokoládégyár: női beta nitott munkás 40 íő. Borsodi Sörgyár, Ferihegy Gt Palackozó üzem: áruatvevő es női betanított munkás. Gáz- és Olajszállító Vállalat ve- csesi telepe: gépíró és segédmunkás. Kongresszusi küldött A megoldás a kétnyelvű oktatás Budaörsön született, de s család a néhány hónapos csecsemővel útra kelt Németország felé. Bár a kitelepítés rájuk nem vonatkozott, csak a nagyszülőkre, de nem akarták magukra hagyni az öregeket. Az 1946-ban rövidre tervezett utazásból tizenegy esztendő lett. Ennyi ideig élt az NSZK- ban egy eldugott kis faluban Tóth Györgyné, illetve akkor még Bencze Marika. Nehezen éltek kint, de mindvégig reménykedtek, hogy egyszer hazajöhetnek. S az ott töltött tizenegy év meghatározta későbbi pályaválasztását, végigA lakáskultúra kellékei A modern lakáskultúra apró, de meghatározó kiegészítőit készítik Zsámbékon a Vegyesipari Szövetkezet faipari részlegében. Esztergákon formálódnak a különböző álló és fali fogasok, de ezeken a gépeken készülnek a divatos konyhai fű- szertartók is. (Erdősi Ágnes felvétele) kíséri életét. Budaörs küldötteként második alkalommal vehet részt a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének kongresszusán. Úgy érzi, hogy a nemzetiségi politika megértéséhez, elfogadásához megfelelő műveltség szükségeltetik. Hiszen nem baj, ha ott élnek mellettünk mások is egy másik kultúrával, amiből csak tanulni lehet. Marika is tapasztalta, hogy a gyerekek olykor kegyetlenek, az általános iskolában gyakran csúfolták. Először az egyetemen, tanárai döbbentették rá; azáltal, hogy nemzetiségi, nem kevesebb másoknál, inkább több, hiszen olyan fokon ismer egy nyelvet, egy' nyelvjárást, ahogyan azt az itt élők soha nem fogják megtanulni. Történelem és német szakon tanult az egyetemen, s arra is volt példa, hogy történelemprofesszora arra biztatta. nyugodtan mondja az anyagot németül. Tóth Györgyné minden vágya az volt, hogy taníthasson, hiszen még első osztályos kisdiákként határozta el ezt. Bárhova elment volna, dé nem kapott állást, így végül az NDK-ba került, ahol a kint munkát vállaló magyar villanyszerelő szakmunkásokat tanította németre. E munka nem sok sikerélményt adott, így amikor megtudta, hogy a budaörsi gimnáziumban van egy pedagógusállás, azonnal hazajött. Közben Budaörsön az óvodában is megkezdték a nemzetiségi nyelvoktatást, s az általános iskolába kerülő gyerekekkel már ő foglalkozott. Jelenlegi munkahelyén, a Művelődési Minisztériumban már több mint tíz éve dolgozik, a nemzetiségi általános és középiskolai tankönyvek felelős szerkesztőjeként. E munkakörében ismerkedett meg a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének feladataival, részt vesz a szövetség kiadványainak gondozásában. A szövetség VI. kongresszusán küldöttként vett részt, de a nemzetiségi oktatás megyei tapasztalataival valójában akkor ismerkedett meg, amikor létrejött az országos választmányi tagok munkacsoportja, amelynek tagja lett. Van teendőjük bőven, hiszen a "70- es években oly szakszerű nyelvoktatás mára kevés eredménnyel dicsekedhet. Pest megyében a nemzetiségi nyelvtanitoknak csak 51 százaléka képesített. Ösztöndíjak, továbbképzések segíthetnének — NSZK-ba is szerveznek — ezen a helyzeten, de akik nyelvileg képzettebbek lesznek, nőm maradnak a pályán. A jövőt Budaörsön is a kétnyelvű oktatás bevezetése jelentené, mely talán nem ia távoli cél. Tóth Györgyné napi teendői és társadalmi munkája mellett tagja a városi Líra dalkörnek. Ügy véli, hogy olyan helven, ahol van kultúrkör, ott megmarad a nemzetiség. mert ápolják hagyományaikat. őrzik, továbbadják örökségüket. Jönnek a rokonok, ismerősök, hazalátogatók és jól érzik magukat a dalos ajkú lányok. a°szonyok. nagymamák és unokák körében. Budaörsön rövidesen megkezdi működését a német nemzetiségi klub, s ha a klubtagok idővel egyesületet alakíthatnának, ösztöndíiak megpályázásával is segíthetnék a nemzetiségi nyelvoktatást. Ulirin Edit Sírkert Honvédő hősök emlékére A közelmúltban a Nagyká- tai Városi Jogú Nagyközségi Tanács és a nagykátai baráti kör sírkertet létesített az 1849 április 4-i tápióbicskei csatában elesett és a községben eltemetett honvédhősök emlékére, A nagykátai vállalatok és a középfokú oktatási intézmények tanulói vállalták a sírkert gondozását, parkosítását, a helyi kőfaragó kisiparos pedig az emlékmű, valamint a márványtáblák elkészítését. A koszorúzással egybekötött avatásra október 6-án került sor. SföHnn
