Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-08 / 241. szám

BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA CSELÖT El LÁSZLÓ: Van-e erőnk befejezni? A mezőgazdasági bizottság nevében Cselőtei László (Pest megye, 2. vk.) fejtette ki a bi­zottság véleményét. — Bizottságunk a vízlép­csőrendszer építéséről adott minisztériumi tájékoztatóról szóló vita során figyelembe vette, • hogy nekünk itt és most, az építés előrehaladott szakaszában, a kérdés nem­zetközi összefüggéseit is mér­legelve, és sajnos, egyben a kedvezőtlenül választott gaz­dasági körülmények között kell véleményt mondanunk. Gazdasági tekintetben fő­ként azt vitatták a képvise­lők, hogy lesz-e erőnk befe­jezni ezt a munkát? Termé­szetesen a munka egészét, amelyhez a fő művek elké­A kérdés környezet- és táj­védelmi, elsősorban vízminő­ségi vonatkozásaival kapcso­latban a bizottság úgy foglalt állást, hogy elengedhetetlen egy megjelelő észlelőhálózat kiépítése. Ezzel rendszeresen tájékozódhatunk, a térségiben végbemenő folyamatokról, és beavatkozhatunk, ha azok a tervezettől eltérően alakul­nak. ' A mezőgazdasági bizottság ezért főként e prioritások ér­vényesítése, valamint a járu­lékos beruházások megvalósí­^ JliiäBi UF * tása érdekében egy országgyű­•'íIIÍKJ^s-IBII! lési bizottság létrehozását Ja- IWI^i vasolja. Ez más bizottságok 4||p' JSfeití képviselőivel is kiegészülve, értelemszerűen a település- lafBgg§Í|jR Jpf j§P|||||J fejlesztési és környezetvédel- M mi bizottság égisze alatt mű­lg Igyf ködjön, és ne csak a megva- ....... : lósítás során, hanem azt kö­szülte mellett, értelemszerűen vetően is folyamatosan kísér- velük egy időben vagy azokat je figyelemmel az egész beru- követően hozzá tartoznak az házást. É sszerű érvek és ellenérvek A tények ismeretében nem hatott meglepetésként az a szenvedélyes hangú vita, amely a nagymarosi beruhá­záshoz kapcsolódóan kibonta­kozott. Még a vélemények ki­fejtése előtt kért szót Sütő Kálmán Vas megyei képvise­lő, s olvasta fel több képvise­lőtársa véleményét is tolmá­csoló levelet, amelynek lénye­ge: a beruházásról készült akadémiai állásfoglalás kiala­kításában név szerint kik vet­tek részt, s az Akadémia el­nöke egyetértett-e az állásfog­lalással ? ! A hozzászólók között első­ként dr. Szentágothai János akadémikus tett javaslatot, részletesen indokolva: füg­gesszék fel a vízlépcső mun­kálatait, s az összes érintett ország független környezetvé­delmi, vízépítészeti, energeti­kai szakemberei az egész kér­dést a Duna-völgy közös prob­lémájaként vitassák meg. Az ország immár másfél hó­napja szenvedélyesen vitázik a nagymarosi beruházásról. Ahány ellenvélemény, legalább annyi — ha nem több érv szól mellette. Ésszerű érv az, hogy nem várni kell a feltételezett hatásokat, hanem gyakorlati munkával felkészülni megelő­zésükre, s a művet környezet­kímélő módon az ember szol­gálatába állítani. A mellette szóló érvek sorában hangzott el az, amire már a többség nem emlékezik: a Tisza II. víz­lépcső építkezésével szemben is nagy volt a helybeli lako­sok ellenállása. Az elmúlt másfél évtized tapasztalatai azonban egyértelműen bizonyí­tották, a döntés helyes volt. Amit viszont el kell ismer­ni az építkezés ellenzőinek is: a kivitelezés már túl előreha­ladott az eredeti állapot visz- szaállításához. Azért alakul­hatott ki patthelyzet, ahogy Südi Bertalan Bács-Kiskun megyei képviselő megfogal­mazta, mert az előkészítés sza­kaszában hiányzott a széles­körű társadalmi vita. Követ- kezetlenül érvényesült a fele­lősségi elv, ám nem lehet sen­kinek joga á személyes fele­lősség elkendőzése. A képvise­lő a rendelkezésre álló infor­mációi és tapasztalatai alap­ján a létesítmény ellenzőinek véleményét tartotta meggyő­zőbbnek. Javasolta, hogy zá­ros határidőn belül népszava­záson határozzon a beruhá­zásról az egész magyar nép. Ezzel az állásponttal szállt vi­tába Simon Péter Pál borso­di képviselő, aki úgy ítélte meg, ebben a kérdésben nem lenne helyes népszavazással dönteni, mert választói körze­tében azt tapasztalja, hogy részben a súlyos tájékoztatási hibák, részben az ellenzék, va­lamint néhány tömegkommu­nikációs eszköz szította köz­hangulat miatt nem lehetne széleskörű tájékozottságon ala­puló, érzelemtől mentes. Király Zoltán szerint a mai reformszándékú kor­mány hitelének leginkább megrontója, a bizalmi válság kovácsa az elmúlt évtizedek politikai, kormányzati gyakor­lata. A bős—nagymarosi víz­lépcső költségeit véleménye szerint eleve rosszul becsülték meg, de csak így lehetett ki­csikarni a döntést a munkák megkezdéséhez. A budapesti szerződést a felek közös meg­egyezéssel bármikor módosít­hatják, tehát szó sincs a tájé­koztatóban hangoztatott egyol­dalú felbontásról. Annál ke­vésbé, mivel a tudományos kutatások legújabb eredményei által felszínre hozott rendkí­vül súlyos ökológiai következ­mények nem voltak előre lát­hatók. A jelenlegi helyzetre vonatkozik a nemzetközi jog azon elve: körülmények vál­tozása súlyos tévedés, felis­merése szerződésmódosítást tesz lehetővé. Bejelentette vé­gezetül, hogy harmincegy kép­viselőtársa és a saját aláírá­sával ellátott, az Országgyűlés elnökéhez eljuttatott levélben kéri, hogy a miniszteri tájé­koztatóról — melyet nem tar­tott elfogadhatónak — az ügy­rend adta lehetőség értelmé­ben név szerint szavazzon a parlament. BALOGH LÁSZLÓ: Korrekt együttműködés Balogh László (Pest megye; 29. vk.) három kérdéssel fog­lalkozott: a képviselővel szem­ben támasztott igénnyel, a bős­nagymarosi beruházáshoz Kap­csolódó tanácsi munkával, s az érintett települések ’akói- nak akaratával, hangulatával. Nyilvánvaló — mondta — a képviselőnek az a dolga, hogy a főbb összefüggéseket értse, az alapvető mérleget megvon­ja, s ha erre képes, akkor az ország, választói és saját lel­kiismerete előtt is nyugodt szívvel dönthet. Megnyugtató­nak minősítette a kormány által megrajzolt garanciákat, s alapvetőnek azt, hogy a tu­dományos kutatás folytatód­jon. Kiegészítő kéréssel for­dult ugyanakkor a kivitele­zőkhöz: tekintse mindegyikük becsületbeli ügyének, hogy mit hagy maga után a műhely­ben, s a környezetben. Ezzel kapcsolatban elmondta, higy Nagymaroson október 19-én alakul olyan társadalmi egye­sülét, amely akarja a vízi erő­mű felépítését, ellenőrzi is an­nak menetét, s ugyanakkor mindent megtesz majd a kör­nyezet régi tisztaságáért, rend­jéért, környezetének visszaál­lításáért. A beruházáshoz kapcsolódó tanácsi munkát taglalva szólt arról: a kivitelezők, s a taná­csok között az együttműködés az első időszakban tisztességes, korrekt volt, 1986 óta pedig ki­váló. Akadnak azért gondok is, Verőcemaroson például a szennyvízcsatorna fő elvezető része kész, de a lakosság saját pénzén sem csatlakozhat rá. Azért, mert nem tervezték er­re az ötéves tervre. Ami pedig a választókerü­let lakosságának hangulatát, akaratát jellemzi a Duna bal partján Váctól felfelé, az Ipoly mentén, és a Börzsöny ehhez csatlakozó, összesen ti­zenhat telenülésén. aikár a lái­Ä képviselők hozzászólásai után Maróthy László környe­zetvédelmi miniszter foglalta össze a vitát és válaszolt a felmerült kérdésekre. Ezután ügyrendi kérdések­ben kellett dönteni a hon­atyáknak. Nevezetesen a kép­viselők egy része javasolta, hogy a kormány jelentéséről és a beruházás jövőjéről a képviselők név szerint és ne a szokásnak megfelelően együttesen, kézfeltartással, (ez esetben felállással) szavazza­nak. A képviselők másik cso­portja pedig azt az indítványt tette, hogy a ház zárt ülésen folytassa munkáját. Hosszas vita, kompromisszumok után a Tisztelt Ház úgy döntött, hogy nem zárják ki a nyilvá­nosságot és nem egyenként szavaznak. Ezután a képviselőház azzal a javaslattal foglalkozott, hogy dönthet-e az Országgyűlés népszavazás elrendeléséről a vízlépcső ügyében. Mint Kul­csár Kálmán igazságügymi­niszter kifejtette, erre csak az Elnöki Tanácsnak van lehető­sége, de a népszavazás lefoly­tatására vonatkozó jogszabá­lyokat az Országgyűlés még nem alkotta meg. Ezután az Országgyűlés el­nöke, Stadinger István elren­delte a szavazást a bős—nagy­marosi beruházásról szóló mi­nisztertanácsi jelentésről. Az Országgyűlés a jelentést és a szóbeli kiegészítést a módo­sító javaslatokkal 317 szava­zattal elfogadta. A jelentés el­len 19-en voksoltak, 31-en tar­tózkodtak a szavazástól. A határozat kimondja, hogy az erőmű és a vízlépcső a szük­séges környezetvédelmi be­rendezésekkel együtt épüljön meg. Szociológiái dolgozatot kel­lene írni, nem jegyzetet a bős—nagymarosi vízlépcső­erőmű építése körül kialakult helyzetről. De bőven találna magának kutatni valót a gaz­daság- és a politikatörténet is, az okok ugyanis nyilvánvalóan a múltban gyökereznek. A szerző legjobban tenné, ha mindjárt a koalíciós időket felváltó esztendőkig nyúlna vissza, s érzékeltetné azt a lég­kört, amelyben olyan politikai és gazdasági döntések is szü­lettek, amelyeket kritikával il­let az utókor. S nem is kell olyan messzire visszamenni az időben ahhoz, hogy hibás gaz­daságpolitikai döntésekre buk­kanjunk. Aki idáig jut az ol­vasásban, azt gondolhatja; no, most jön az a következtetés, hogy nem szabad megépíteni a vízlépcsőt. Nem erről van szó, hanem arról, hogy bizalom hiányában még egy jó beruhá­zás is megkérdőjelezhető. Teljesen világos, hogy a vízlépcső ürügyén nem egy társadalmi gondunk, bajunk tört látványosan a felszín­re. Kezdve azzal, hogy a romló életszínvonal, az álla­mi költségvetés nyűgei követ­baillesztést, akár a vízminő­séget nézzük, az emberek a le­hető legjobbat akarják. Éppen ezért felelősségteljesen kell állást foglalni. Coller Lajos Nagymaroson élő nyugdíjas villamosmérnök Nyugat-Eu­rópa vízi erőműveit tanulmá­nyozta a nagymarosi beruhá­zás körül kialakult vita nyo­mán. Megállapítása: jó későn kezdtünk hozzá! Az érintőit települések lakosságának alap­hangulatát nem csupán az a tudat szabja meg, hogy a be­ruházással kap. De el is kell viselnie azt a bizonytalansá­got, felfordulást, stresszhatáso­kat, mellyel az építkezés jár. Támogatják, akarják a befe­jezést. De vigyáznak arra, hogy e tájat kellő felelősség­gel óvják a jövőben is. Vége­zetül a maga nevében elfogad­ta, s elfogadásra ajánlotta a parlamentnek a kormány be­számolóját. íj Az Országgyűlés ezután egy­hangúan döntött, bogy az épít­kezést a továbbiakban egy ad hoc parlamenti bizottság ellenőrzi. A bizottság vezeté­sével dr. Berdár Bélát bízta meg. A napirendnek megfelelően ezt követően Korom Mihály, az országgyűlési ügyrend kor­szerűsítését előkészítő bizott­ság elnöke tartotta meg szó­beli tájékoztatóját. A nagyobb jelentőségű ja­vaslatokat ismertetve elmon­dotta: a Minisztertanács elnö­két külön válassza majd meg a parlament, és adja meg a megválasztott elnöknek azt a jogot, hogy előterjessze a le­endő kormány összetételére vonatkozó személyi javasla­tait. Fontos kérdésnek tart­ják a bizalmi, illetve a bizal­matlansági intézmény alkot­mányos, ügyrendi szabályozá­sát. A jelenlegi, legalább két ülésszak megtartására vonat­kozó előírás helyett — a gya­korlathoz is igazodóan — leg­alább négy ülésszak összehí­vását tegye kötelezővé az al­kotmány, s így az ügyrend is. Ezután interpellációk követ­keztek. Elsőként dr. Hellner Károly képviselő kapott vá­laszt az új személygépkocsik előjegyzése tárgyában koráb­ban tett interpellációjára. Ez­után dr. Papp Elemér Zala megyei képviselő az egészség- ügyi szolgálat gépkocsiellátá­sa tárgyában, dr. Czoma Lász­ló Zala megyei képviselő a keszthelyi kastélyparkon át­vezető út engedélyezésének törvényessége tárgyában, Bánffy György budapesti kép­viselő az örökbefogadások meggyorsítása tárgyában, Var­ga Miklós veszprémi képvise­lő az egészségtan oktatásának bevezetése az alsó- és közép­keztében óhatatlanul ráterelő­dik a figyelem egy ilyen, több tízmilliárdos beruházásra. S folytatva azzal, hogy az állam­polgárok különböző csoportjai a hosszú szilencium után bát­ran hallatják hangjukat. Oly­kor a szélsőségektől sem men­tesen. Egyet lehet érteni mind­azokkal, akik szerint a vízlép­cső építésének folytatása, vagy elhagyása már nem gazdaság- politikai, környezetvédelmi, hanem politikai kérdés. Igen ám, de mikor vált azzá? Az utóbbi hónapokban fölerősö­dött ellenvélemények, akciók, tüntetések nyomán, vagy ko­rábban, amikor az állampol­gárt nem tekintették felnőtt embernek? Energiára szüksége van az országnak. Egy gazdaságosan megvalósuló és működő, a ter­mészet egyensúlyának megtar­tására, a környezet megóvá­sára is ügyelő beruházás ál­dást. az ellenkezője csapást je­lenthet. A vélemények nagyon is különböznek abban, hogy végül is milyen lesz. Nem is ez a baj, hiszen tiszta érvek­kel, okos szóval lehet védeni, s ugyanúgy ellenezni valamit, a vita éltető eleme a fejlődés­fokú iskolákban tárgyában és Szarvas Andrásné Békés me­gyei képviselő a bedolgozói jogviszonyban dolgozók költ­ségelszámolása és személyi jö­vedelemadózása tárgyában nyújtottak be interpelláció­kat az illetékes szakminiszte­rekhez. ★ Az interpellációk után Király Zoltán a pénzügyminisztertől kérdezte: adna-e magyaráza­tot azzal kapcsolatban, hogy — mint több napilap is hírül adta — a KNEB vizsgálata során felvetődött, a pénzügy­minisztériumi tisztviselők la­kásépítésükhöz jelentős össze­gű támogatást kaptak az ál­lami költségvetéstől. Villányi Miklós elöljáróban elmondta, hogy a Pénzügymi­nisztérium Lóránt utcai lakás­építéséről szóló KNEB-közle- ményt vele egyeztették, szö­vegét korrektnek tartja. ■ Villányi Miklós ezután Is­mertette a minisztérium párt-, szakszervezeti és hivatali ve­zetésének véleményét. Eszerint az építkezés a Pénzügyminisz­térium megbízása alapján, az OTP beruházásában, munkál­tatói támogatással, az e célra alakult bizottság irányításával szerveződött. A minisztérium vállalta, hogy a saját kezelé­sében lévő Lóránt utcai telket alkalmassá teszi lakásépítésre, az ehhez szükséges terület­előkészítést és telekkialakítást elvégezteti. A jogszabályok ilyen esetekben lehetővé teszik, hogy a telket a dolgozóknak értékesítsék. A tartós haszná­latbavételi díjat, illetve a te­lek árát az érvényes jogszabá­lyok alapján a terület építésre alkalmassá tételéhez szükséges telekki alakítási és közművesí- tési költségekkel egyezően le­het megállapítani. Ez felső ha­tár, alsó határt a jogszabály nem rögzít. A vevők a telket nem ingyen kapták, hanem a 13 és fél milliós költségből 10 millió forintot a lakások árá­ból megfizettek. Amikor a mi­niszteri értekezlet a támogatás­ról döntött, vevők még nem voltak kijelölve. Csak e dön­tés után hirdették meg a vár­ható eladási árat és a lakáso­kat. i Ebből következik, hogy a ké­sőbbi vevők nem lehettek ér­dekeltek a lakásépítési felté­telek alakításában. A lakásvá­sárlókat illető vádak, a kor­rupcióra történő utalás tehát nem megalapozott. A vásárlás­ra kijelölt dolgozók jogtalan előnyben nem részesültek. Ezután Ballal László, a KNEB elnöke kötelességének érezte, hogy elmondja: a KNEB az ügyben gazdasági bírság kiszabását kezdemé­nyezte, s erről majd a bíróság­nak kell döntenie. Ezzel az Országgyűlés őszi ülésszaka befejeződött. nek, a társadalomnak, hozzá­segít ahhoz, hogy jó döntések szülessenek. Ám ehhez valami­féle vitakultúra is szükségel­tetik, ami ezúttal hiányzott. Amikor a parlament nyári ülésszakán elhatározták, hogy ősszel a T. ház elé kerül a be­ruházás helyzetéről szóló je­lentés, akkor megindult a ver­seny a képviselők megnyeré­séért. Az érdekeltek mindkét oldalról megtettek mindent az ügyben, amit tehettek, s köz­ben egymást sem kímélték. Ám a közvélemény ennek el­lenére is keveset tudott meg a vízlépcsőről, helyette inkább csak a Vitákról értesült. A vé­ge felé már olyan leegyszerű­sített vélemények is elterjed­tek, miszerint a kormányzat — presztízsokokból — tudato­san vállal egy rossz beruhá­zást, s hogy a vízlépcső ellen­zői azonosak az ellenzékkel. Bolond lenne az az ellenzék, amelyik nem csapja le a fel­kínált magas labdát, ám azt látni kell, hogy a környezetvé­dők túlnyomó többsége jószán­dékú ember, akik semmi mást, mint a környezet megvédését kívánják. Jó okuk van erre. Gondoljunk csak a váci víz- szennyezésre, a monori-erdei 1 A Parlamenti jegyzet Lesz hát erőművünk a Dunán! Bizottság ellenőriz (Folytatás az 1. oldalról.) ség azonban azé, aki tudatá­ban volt vagy jelenleg van a i’ealitásnak. Mivel ezzel sem bizottságunk, s megítélésünk szerint mai napon az Ország- gyűlés sem rendelkezik, így ezen felelősséget magára vál­lalni nem tudja, azt a kor­mányra testálja. úgynevezett járulékos beruhá­zások. E tekintetben sajnos, a vízügy területén is vannak — például Kisköre kanosán — kedvezőtlen tapasztalatok. " r% .- m ' mr ■ Pest megyei képviselők egy csoportja ‘

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom