Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-08 / 241. szám

1988. OKTÓBER 8., SZOMBAT MKÍÍ YEV. 3 MUZEUM A PARASZTHÁZBÓU Nincs könnyű dolguk azok­nak a településeknek, ame­lyeknek jóformán egyetlen jellegzetes építészeti emlékük sincs. Ezek közé tartozik a hirtelen növő Szigetszentmik- lós is. Két évtized alatt duz­zadt föl a lakosság száma hu- szonháromezerre, hiszen a környéken működő gazdasági egységek dolgozói itt jutottak lakáshoz. Ezeket az embereket koráb­ban szinte semmi sem kötötte a lakhelyükhöz. Az akkori nagyközség vezetői már jóval korábban felismerték, hogy fel kell támasztani az itt élőkben az együvé tartozás érzését. Rendkívül tisztelem a há­roméves várost törekvéséért, amellyel a lehetőségeket kere­si, s legalább utólag akar — s teremt is — múltat. Ahhoz azonban, hogy az egészséges lokálpatrióta szellem és a ha­gyományok kialakulhassanak, szükség volt olyan megszállott emberekre, mint az 1960 óta tevékenykedő honismereti kör, amelyet Vöö Imre vezetett. Mára már szépen formáló­dik a város művelődési cent­ruma: az Ádám Jenő-emlék­házzal, a zeneiskolával egye­temben. A honismereti gyűjte­mény anyagát pedig átköltöz­tették az Árpád útra, egy tor- nácos parasztházba. Aki először látogat el ide, biztosan meglepődik. Hiszen a településről először IV. Béla király tesz említést egy 1264- ben kelt oklevélben. Am a mostani kiállításból kiderült, hogy hatezer éves leletek is előkerültek a földből. Sok minden elfér a három te­remben és a hosszú folyosón. Régészeti, helytörténeti tár­gyak. Tizenegyezer darabból áll a gyűjtemény! Külön helyet szentelnek Kossuth Lajosnak, aki az akkori falu első dísz­polgára volt. Ámbár nem ere­deti, de mégis nagy becsben tartott érték annak a levélnek a másolata, amelyet a honatya Szigetszentmiklóson fogalma­zott meg. A hatodik díszpolgár pedig — 1969 óta — Ádám Jenő, a Kossuth-díjas, érdemes mű­vész, karmester, zeneszerző és népzenegyűjtő, aki itt élt. Láthatunk még a múzeum­ban hajdani parasztkonyhát, edényekkel, századfordulós kék bútorokat és a vitrinekben egykori népviseleteket. Az udvarban és a fészerben száznegyven tárgynak jutott hely. Főként azok kerültek ide, amelyek az egykori paraszti gazdálkodást jellemezték. 1938- ig vízimalmok is működtek a környéken. Az utolsó malom­ra egy hatalmas kő emlékez­tet. \. A. A századforduló táján volt divatban a hímzett ágynemű (Hancsovszki János felvételei) SÜSSÄ HÉT HÍRE R E CÍMEREINK @ Hazánk fogadta a dolgozó fiatalok IV. világ- konferenciája résztvevőit. 0 Fővárosunkban kétnapos idegenforgalmi fórum zajlott le. 0 Székesfehérvárott országos tanácskozást rendeztek a mezőgazdasági kis­termelés biztonságtechnikai kérdéseiről. 0 Budapest volt á helyszíne a szocialista országok ipari szervezési intézetei konferenciájának. 0 Kiállítás nyílt a Bu­dapest Galériában Zimbabwe öröksége címmel. 9 A hét híre az is, hogy Keszthelyen nemzetközi tudomá­nyos ülés foglalkozott napjaink városcímereivel. Elhunvt j Sőtér István A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, valamint a Magyar írók Szövetsége mély megrendüléssel közli, hogy Sőtér István Kossuth- díjas akadémikus és József Atíila-díjas író, az Irodalom­tudományi Intézet nyugdíjas igazgatója pénteken 75 éves korában súlyos betegség kö­vetkeztében elhunyt. Temeté­séről később intézkednek. Haladóknak — Gödöllőn Kísérleti osztály A gödöllői Török Ignác Gim­názium és Óvónői Szakközép- iskola új épületének augusztus végi avatásakor több újság hírt adott arról is, hogy az is­kolákban 1989 szeptemberétől angol tannyelvű osztály indul. Az 1989. szeptember 1-jén induló angol tannyelvű osztály más típusú, mint a már né­hány éve működő, úgynevezett ötéves kéttannyelvű osztályok, ezért szakszerű, teljes elneve­zése kísérleti angol tannyelvű osztály. A különbség elsősorban az, hogy a kísérleti osztály négy­éves képzési idejű, ezért azok a tanulók jelentkezhetnek, akik angolt már tanultak az általá­nos iskolában, vagy magán­úton, tehát az angol nyelv szempontjából már nem kez­dők. A jelentkezés szabályos jelentkezési lapon történhet. 1988. november 1-jéig kell az iskolának elküldeni (cím: 2100 Gödöllő, Petőfi S. u. 12., Tö­rök Ignác Gimnázium). Az el­ső felvételi vizsgát 1988. no­vember 19-én tartjuk. Egyet­len tárgy az angol nyelv (írás­beli és szóbeli). A Török Ignác Gimnázium beiskolázási körzete Gödöllő és környéke, ihletve Budapest azon kerületei, ahonnét az is­kola tömegközlekedéssel (HÉV, vonat) megközelíthető. A kísérleti osztály tanulmá­nyi rendje a következő: A fel­vett tanulók januártól májusig hétvégeken az iskolában an­gol nyelvi tanfolyamon vesz­nek részt. Ezt a szakaszt jú­niusban egy kéthetes nyelvi tábor zárja le. Az első évben heti 12 angol nyelvi óra mel­lett a második félévben már angolul folyik a történelem ok­tatása. Második osztályától kezdve heti 6 a nyelvi órák száma, viszont angolul tanít­juk a történelmet, a biológiát, továbbá a matematika, fizika, kémia és földrajz közül kettőt. Az intenzív nyelvi képzés vég­célja az, hogy legkésőbb az érettségi vizsgán a diákok kö­zép- vagy felsőfokú állami nyelvvizsga minősítést érjenek el. talajmérgezésre, vagy arra, hogy csak a lakosság, a helyi tanács és az országgyűlési kép­viselő együttes fellépésére kez­dődött el a zajártalmak eny­hítése, az. állami beruházás­ként bővített Ferihegyi repü­lőtér körzetében. Ahogyan nem egy képviselő elmondta: annyi gyakran egy­másnak ellentmondó tanul­mányt, szakvéleményt ismer­tek meg, annyi fórumon vet­tek részt, s annyi zaklatás­nak voltak kitéve, hogy az ülésszak kezdetére elegük volt Bős—N agymarosból. Ez 3 helyzet már-már za­varja a tisztánlátást. Erre hi­vatkozva’ jelentette be Mayer Bertalan a terv- és költség- vetési bizottság nevében, hogy a bizottság tudomásul veszi a jelentést, ám a fele­lősséget nem vállalja, azt a kormányra testálja. Szén t­ágothai János, az MTA tu­dományos tanácsadója pedig egyenesen az építkezés felfüg­gesztését javasolta, mindaddig, amíg a járulékos beruházásos a határ mindkét oldalán el- ké-zülnek. Ez a felszólalás töb­beket késztetett álláspontjuk megváltoztatására. így példá­ul Lakos Lászlót (Pest megye, 9. vk.), a jászkarajenői Ár­pád Tsz elnökét, aki előző nap még úgy gondolta, hogy igen­nel szavaz, tegnap mégis en­nek az ellenkezőjét tette. Az említett felszólalás és az aka­démiai bizottság jelentése volt a legmeggyőzőbb számára az összes áttanulmányozott anyag közül. Csakúgy, mint dr. Ju­hár János (Pest megye, 24. vk.) pomázi körzeti orvos szá­mára. Ahogy az egyik szünet­ben megfogalmazta: a távla­tokban is veszélyt lát abban, hogy a Magyar Tudományos Akadémia véleményét egysze­rűen le lehet söpörni az asz­talról. Amint mondotta: sze­retné, ha megépülne a vízlép­cső, de azt is szeretné, ha az jó is lenne. Ebben most nem biztos, s ezért tartózkodott a szavazástól. Király Zoltán Csongrád me­gyei képviselő éles hangú, a leállást követelő beszéde sem változtatott azon, hogy a fel­szólalók többsége a vízlépcső befejezése mellett kötelezte el magát. A különböző állásfog­lalások megismerése után és az ausztriai látogatás élmé­nyeinek hatására alakult ki ez a meggyőződésük. Szerepe volt ebben továbbá annak is. hogy a kormány jelentése és a hozzá kapcsolódó bizottsági kiegészítések elébe mentek sok, korábban megoldhatat­lannak tűnő problémának. Megnyugvást keltett az ülés­teremben, hogy a beruházás során elsőbbséget biztosíta­nak a környezetvédelmi szem­pontok érvényesülésének, hogy figyelőrendszert építenek ki az érintett Duna-szakaszon, s hogy az ellenőrzés a társada­lom bevonásával, a teljes nyil­vánosság előtt zajlik majd. Nyomós érv volt az is, hogy az előrehaladott munkálatok miatt az építkezés folytatásá­nak nincs reális alternatívája. A sóderbányából került elő ez a 30—40 ezer évesnek becsült lábszárcsont. Ez év augusztus 19-én avatták fel a múzeum szabadtéri gyűjteményét, ahol sok-sok régi mezőgazdasági eszközt láthatnak a látogatók (Cím fölötti kép) Kápráztat« gazdagsága ré­gen volt, ma látható és soha nem létezett alakoknak, álla­toknak, lényeknek, tárgyak­nak, tájaknak. Sajátos kompo­zíció a címer. Egyszerre kelle­ne kifejeznie múltat, jelent és jövőt, törekvéseket és álmo­kat, jellemeket és rangokat, attól függően, kinek (minek) a megkülönböztető jegye az, amit címernek nevezünk. Valójában ugyanis, mint a legtöbb dolog az emberiség életében, napi szükséglet ki­elégítésére jött létre. A ke­resztes hadjáratok fegyvervi­selői különböző urak alattvalói vagy éppen zsoldosai voltak. S azért, hogy valami rend tartathassák a tömegben, a marcona hadfiak soraiban, ki­találtatott a különleges (a megkülönböztető) jel; rózsa, liliom, sas, oroszlán ... Mindig kedvvel díszítette ma­gát az ember, miért éppen a címerrel tett volna kivételt?! Viharosan terjedt el az új szokás. Sisakra, pajzsra, kö­penyre került fel a címer, a liliomnak szára lett, a szárnak levélkoszorúja, a sasnak koro­nája, az oroszlán felágasko­dott, s első mancsában kardot szorongatott... S akadt rövi­desen tudora is az új módi­nak. A világon elsőként az 1313-ban született és 1359-ben meghalt jogtudós, az olasz Bartolus de Saxoferrato már oktatta a címertant, s mert nagy volt iránta az érdeklő­dés, az ismereteket könyvbe foglalta. Kétkötetes műve, a Tractatus de insigniis et ar- mis, nemcsak arról tudósít, kinek lehet joga pajzson, sisa­kon, zászlón stb. címert vi­selni, hordani, hanem részle­tekbe menően foglalkozik az­zal is, amit mai szóval a cí­merkészítés művészetének ne­vezhetünk, a komponálás, a festés, a díszítés, a színezés, a feliratelhelyezés, az alakmeg­formálás tudnivalóival. Kevesen tudják a nem szak­emberek közül, hogy a Pest- Pilis-Solt-Kiskun vármegye címereként szolgáló kompozí­ció legfőbb elemét, a hármas hegycsúcson kiterjesztett, hát­só két lábán álló, a jobb első mancsával koronát, a ballal aranyalmát markoló kettős farkú oroszlánt Wesselényi Ferencnek köszönhették elő­deink. A nádor, aki egyben a megyének főispánja is volt, 1659-ben készíttette el és az 1660. január 8-án tartott vár­megyei közgyűlésen hagyatta jóvá azt a pecsétet, amelyből azután átemelték a címerbe ezt a részt. S csak később ke­retezte az ovális pajzsalakot fantasztikus növényindák szö­vevénye, s még később került egy, a hegyek testét jelző vi­lágos mezőbe a kivont kardú vitéz. A címer döcögősre sikere­dett leírása érzékelteti, ezeket az alakokat, motívumokat és színeket látni kell, mert sza­vakkal nehéz kifejezni azt, amit a sokféle részlet egység­gé válása mutat a szemlélő­nek. A címer hatása ugyanis ebben az összképben van, s minél inkább távolodott ere­deti szerepkörétől, a megje­löléstől, s lett jelkép, szimbó­lum, annál jobban felvette a művészi alkotás, a díszítettsé­gen túli aayondíszítettség, a meghökkentő különlegességek keresésének jegyeit. Ma a me­gyében nemcsak a városok, hanem más, nagy történelmi hagyományú települések is vagy már birtokosai (ismét! címernek, vágy éppen a fel- támasztás, újraalkotás gondo­latával foglalkoznak. Ami jó dolog, hiszen a nemes lokál­patriotizmusnak lehet a tá­masza egy ilyen ábra is, ám kevésbé jó. hogy ma a me­gyében élőként (azaz használt­ként) fellelhető címereknek a tetemes része bizony nem sok fantáziáról árulkodik ... Azt is írhatnánk, hogy némelyik­ből éppen a sajátos hiánvzík. a félijeérthetetlenséget mellőzték a tervezők és a jóváhagyók. Napjainkban újabb virágko­rához látszik közeledni a he raldika, mind elméleti, mind gyakorlati elágazásait nézve Települések, egyesületek, kö­rök vélik felfedezni a külön­bözés szükségességét és ha­laszthatatlanságát, egyebei között azzal is, hogy címert keresnek maguknak. S e ke­resés közben bizony fel-fel bukkannak olyan motívumok amikre a jámbor halandó rá­csodálkozik, mit akarnak tu­datni azzal, ami merő anakro­nizmus...?! Az 1883. évi XVIII. törvénycikk, a címer­használatról rendelkezve, szűk marokkal méri a szabad, a le­het szavakat, ám annál gazda­gabban telehintett a szöveg a tilossal. Százöt esztendeje per­sze másként gondolkoztak eleink, de az vitathatatlan, hogy gondolkoztak ... Mészáros Ottó Dobos Ferencné (Pest me­gye, 13. vk.), a vecsési Feri­hegy Termelőszövetkezet cso­portvezetője szerint a kor­mányjelentés leszavazása nem tenne jót a kibontakozási programnak és az ország nem­zetközi megítélésének. Krekács László (Pest megye, 8. vk.), az albertirsai—dánszentmiklósi Micsurin Tsz főkertésze pedig a szavazás előtti szünetben azt mondta, hogy vidéken egyál­talán nem olyan központi kérdés a vízlépcső ügye, mint az érintett községekben és Bu­dapesten. Az embereket az adózás például sokkal jobban érdekli... Mimi bonyodalmak után a parlament végül is nyílt ülé­sen szavazott, amelynek ered­ménye nem keltett meglepe­tést. A képviselők túlnyomó többsége már az ülésszak: előtt afelé hajlott, hogy elfogadja a jelentést, amennyiben az környezetvédelmi garanciá­kat is tartalmaz. Lesz hát erő­müvünk a Dunán! Reméljük olyan lesz, amiért nem kell majd szégyenkezni az utókor előtt. Erre csak a jövő adhat választ. Az ügy tanulságait azonban már most le kell von­ni. Kövess László Ä DIÓFIGYEL Ői VÉDTELENÜL? Főleg az egyetemről kikerült fiata­lok körében meglehetősen gyakori az a panasz, hogy na­gyon nehéz a tantestületekben gyökeret ereszteni. Az igazga­tó árgus szemekkel figyeli minden mozdulatukat és ne­hezen tűri el a vitát, nem is beszélve a bíráló szóról, mely- lyel akaratlanul is parazsat gyűjthetnek a fejükre. A meg­torlás módjai meglehetősen változatosak, az elmaradt ju­talmaktól kezdve a kötelező túlórák mértéktelen kiszabá­sáig. Most újabban egyes he­lyeken az igazgató attól sem riad vissza, hogy útilaput kös­sön a neki valamiért nem tet­sző munkatárs talpa alá. Egyszerűen arra való hivatko­zással, hogy a megcsappant tanulólétszám miatt nem tud órát osztani rájuk. A rádió a pedagógus-szak­szervezettel karöltve a jövő­ben havonta egyszer műsort szentel a pedagógusok érdek- védelmének. Éppen az első adásban találkoztunk — egye­bek között — egy olyan eset­tel, amikor az igazgató min­den különösebb fegyelmi in­doklás nélkül egyszerre négy fiatal tanárt — szépen szólva —, szélilek eresztett. Indoklás az óraszám csökkentése; vélhe­tő ok viszont az, hogy egy meg­beszélésen megbírálták az is­kola vezetőjét, aki ezt — ahogy mondani szokás — nem rak­ta zsebre. Az első adandó al­kalommal meg is torolta. Még eddig nem sikerült tervét vég­leg tető alá hozni, mind az érdekeltek fellebbeztek és a szakszervezet is melléjük állt. Természetesen más gondok is szóba kerültek a műsor so­rán, így elsősorban az az igazságtalan túlóratörvény, mely szerint a kötelező óra­szám ötven százalékát kell teljesíteni mindenkinek. Ez­zel párosul az elszámolásnak az a képtelensége, hogy keve­sebb díjazás jár mint a ren­des órákért. A pedagógus-szakszervezet képviselője, dr. Major Klára jogász, a stúdióban nemcsak a felmondási eset szereplője mellett tört lándzsát, hanem a többi igényeket is a köz­ponti vezetőség szárnyai alá vette. Végül az egész csat­tanója az volt, hogy a mi­nisztérium Illetékese kije­lentette: Magyarországon a tantestületek egyike se tartson a munkanélküliség árnyékától sem. ZAJVÉDELEM. A környe­zetvédelemnek egyik fontos területe a zajártalmak lehe­tőség szerinti csökkentése. En­nek ellenére sok százezer hon­fitársunk dolgozik olyan za­jos munkahelyeken, melyek az egészségre kiszámíthatóan káros hatásúak. Most nem is beszélve a textilgyárakban uralkodó pokoli zakatolástól, különösen a vasutasok hely­zete rendkívül kritikus. Igaz, hogy az utóbbi időben a MÁV sok mindent tett azért, hogy a vontatógépeket átalakítsák, a zajokat a belső térből kiküszöböljék. Azonban még mindig közel egy évtized­re való munka van hátra. Pedig a zaj beláthatatlan kö­vetkezményeket rejt a vas­úton. A szerelvény vezetője ugyanis négy és fél óra múl­va elbágyad, figyelme lan­kad, a jelzéseket nehezen ve­szi észre. Szombathelyi Ervin i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom