Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-06 / 239. szám

4 ^€Man 1988. OKTÓBER 6., CSÜTÖRTÖK Egy jó példr Szentendréről Jövőre nyit a Ratskeiler Érvek és ellenérvek csap­tak össze egy ötlet fölött, amíg megszületett az elhatározás. A Szentendrei Tanács tagjai egy­hangúlag szavaztak arról az előterjesztésről, melynek vég­leges formába öntését konzul­tációk, sokoldalú tárgyalások, alapos mérlegelések előzték meg. — A dolog úgy érthető meg, ha a történetet az elejé­ről kezdjük — mondja dr. Színi István, a tanács elnö­ke. Es jött a HBH A patinás hangulatú tanács­háza alagsorában emberemlé­kezet óta étkező volt, így tud­ja mindenki. Ezt a funkciót töltötte be hosszú ideig, mint a Pest Megyei Vend égiá tó­ipari Vállalat bérleménye is, szociális és közétkeztetést nyújtva a közigazgatási szerv és más hivatalok dogozóinak, az általános iskolai tanárok­nak s vagy negyven-ötven nyugdíjasnak. Az üzlet nem volt jövedelmező, ezért a vendéglátó Is bérbe adta az éttermet, de közben egyre romlott a felszolgált menü, akár az ízére akár a mennyi­ségre gondolnak vissza fo­gyasztói. A helyiség állapota, műszaki berendezése is el­avult volt, mind sürgősebbé vált a felújítás, amire a PMVV nem vállalkozott, inkább fel­mondta a bérletet. Ekkor került dilemma elé a város vezető testületé. Ér- demes-e 4-5 millió forintot költeni erre a helyiségre? Ha így jogos a kérdés, akkor azt is meg kell vizsgálni, hogyan gondoskodjanak az eddig itt étkezőkről? Es ekkor jelentkezett a HBH Skála. A jó hírű bajor sörfőző cég és a magyar Ská­la közös leányvállalata ugyanis éppen helyiséget keresett ma­gának. ahol elegáns sörözőt és sörfőzdét létesíthet. — Érdekelné-e őket az alag­sor — kérdezték a tanácsiak, S azzal a feltétellel adják ki, ha ingyen felújítják, s a ma­guk üzletével együtt köz- és szociális étkeztetést is vállal­nak. A megbízottaknak tet­szett a gondolat, vonzotta őket a lehetőség, hogy Magyaror­szágon követhetnek egy, az NSZK-ban, Franciaországban, Ausztriában elterjedt szokást, miszerint előszeretettel ren­deznek be a városházák épü­letei alatt hangulatos söröző­ket. Ügy is nevezik ezeket, hogy Ratskeller, magyarított nyersfordításban tanácsi pin­ce. Ha tehát megépül, márpe­dig megépül a rangos étte­rem. amihez nyáron k'erthe- lyiség is csatlakozik, akkor a vendég azt a frissen főzött sört ihatja, ami a pincében készül. Az alapötlet közben gazda­godott. Szentendrén nem el­adják az épületrészt, hanem a tanács belép a vállalkozásba, amelynek a teljes költsége negyvenmillió forint körül lesz, s a helybeliek ebből tí­zet vállalnak. Teszik ezt an­nak a reményében, hogy már a jövő esztendőtől évi más­fél millió forinttal részesedhet­nek a nyereségből. Az ötlet újszerű. Persze érthető, hogy eddig ismeret­len tartalékokat tár fel min­den szervezet. De mi lesz a közétkeztetéssel, mi lesz a szociális étkeztetésben része­sült alacsony jövedelmű nyug­díjasokkal? Házhoz szállítják — Az ebéd 30 forintba ke­rül majd annak a száz étke­zőnek. aki itt fizet elő — köz­li a tanácselnök. Korábban há­romszázan járhattak hozzánk, a kimaradó hivatalok dolgo­zóinak étkezőhelyeit átcso­portosítással kellett megolda­ni. A szociális étkeztetést úgy oldottuk meg, hogy a Beton­ét Vasbetonipari Művek üze­mi konyháiéról házhoz szál­lítjuk mindenkinek az ebédet. Átmenetileg A végleges cél az. hogy felépítjük remélhető-, leg még ebben a tervidőszak­ban a nyugdííasklubot. ahol kulturáltan szolgálják ki a nyugdíjasokat. Találékony megoldásnak látszik a szentendrei példa, amely végül majd a gyakor­latban vizsgázik. K. T. I. FaHápet formál a Flóra Az igazi nyertes Törökbálint Nem mindennapos dolog, hogy egy község út-, víz-, gáz-, vagy éppen közlekedési helyzetének javulását egy szállodának köszönhessék a helybeliek. Pedig ez történt Törökbálinton a Flóra Hotel és kemping megnyitásával. A tanács és a lakos­ság után a közművek építésében részt vállalt a Flóra is, pon­tosabban annak tulajdonosa, az állami gazdaság. nia Szálloda és Vendéglátó Vállalat alkalmazottja lett (ko­rábban ugyanis onnan jött az állami gazdasághoz). Ez utób­bi az idén szeptembertől bér­be adta a törökbálinti léte­sítményt a Pannóniának. — Milyen volt az idei sze­zon? Ut, gázcsatorna Tavaly májusban nyílt meg a Flóra Hotel és kem­ping. Az előkészítő munkála­tok és az építkezés során nemeseik az a hét és fél hek­táros terület változott meg, amelyen a szálloda található. Átalakult a környezet is. A Víz- és gázvezeték, a csator­názás elkészültével annak elő­nyeit a környék lakói is élvez­hetik. Ma is a hotel dolgozója Ba­logh István műszaki vezető, aki az első kapavágástól nyo­mon kísérte az építkezést. — Már 1985 telén elkezdőd­tek a munkák — emlékezett a kezdetre a műszaki vezető. — A csatornázás után a ge­rincvezetékre kötötték a la­kóházak szennyvízvezetékét is. A Sziklai Sándor utcában két­sávos, jó minőségű út épült Az építkezés még ma sem fejeződött be. Rövidesen el­készül a kemping területén egy modern csemegáruház, me­lyet még ebben az évben sze­retnének átadni. Emellett is akad teendőjük a műszakiak­nak, hiszen a sok zár, csap, zuhany a fokozott igénybevé­tel miatt elég gyakran elrom­lik. — A szálloda megnyitásá­val, az út elkészültével meg­változott Törökbálint közleke­dési rendje is — kapcsolódott az elhangzottakhoz huntz Pé­ter, a hotel igazgatója. — A 88-as autóbusz azóta ezen az útvonalon jar. S ami még ked­vező lehet a helybelieknek: a hotel és a kemping mintegy kilencven embernek ad mun­kalehetőséget. A Flóra Hotel 96 kétágyas szállodai szobával és 250 sá­torhellyel várja a vendégeket. Mindez 150 millió forintba ke­rült. De ez csak a kezdet volt, mára sok minden megválto­zott. Luntz Péter ismét a Pannó­A déli szél megtréfálta a tűzoltókat Nagyobb volt a füstje, mint... Olyan tűz volt a százha­lombattai Dunai Kőolajipari Vállalatnál, melynek nagyobb Volt a füstje, mint a lángja. Ugyanis csak szimulált tűzről — azaz füstről — volt szó, melyet egy vállalati kárelhárí­tási gyakorlat alkalmával ere­gettek az égnek. A portás, amint észlelte a harmincezer köbméternyi gáz­olajjal teli tartály oldalán a füstöt, azonnal riasztotta a tűzoltókat. Varázsszavára pil­lanatokon beiül négy vállalati, perceken belül tucatnyi szé­kesfehérvári, dunaújvárosi, budapesti, komáromi és helyi piros autó száguldott sziré­názva a helyszínre — már ■mennyire oda tudtak férkőzni ■ meghívott közel száz szak- ■mbertől, érdeklődőtől. Szakszerűen megkezdődött Célra tart a vízágyú odafent, idelent Néhány pillanat alatt helyén a víztömlő az oltás, az egyetlen hiba, mely becsúszott a gyakorlat­ba, az volt, hogy a tűzoltók az itt uralkodó északnyugati széljárást kalkulálva állították fel a víz- es habágyúikat, holott eme verőfényes napon déli szellő lengedezett. Bizony, ha valódi tűzről lett volna szó, az egyik speciális autó több emelet magasra emelt árbockosarából aligha lett volna menekülése az onnan vízágyúzó tűzoltónak a déli széltől felé csapó lángoktól. — Az ilyen tartály, ha ki­gyullad — mondja a kívül­állóknak egy nyugdíjas tűzoltó — napokig égne. De nem is volna szükség ilyen sietős ol­tásra, ez most csak a közönség miatt van így. Az olajtűz el­len ugyanis elsősorban a hab­ágyú hatásos. A tűzoltógyakorlat minden­esetre rendben haladt. Vízsu­gár és habszőnyeg borított im­már a környéken mindent. Jól vizsgáztak a betegszállítók is, azonnal az égési sérültek se­gítségére siettek. Időközben a vállalat dunai kikötőjénél kilyukadt egy olajszállító uszály, pontosan úgy, ahogyan az előzetes terv­ben meg volt írva, és ahogyan elő is adódhat, hiszen évente ezer uszály fordul meg itt. A kiömlő olajat a vállalat saját eszközeivel, Szeredai-féle olaj­csapdáival azonnal sikerült összegyűjteni és a parti tar­tályba továbbítani. A gyakorlat — a jelen lévő szakemberek egyöntetű véle­ménye szerint — jól sikerült. Tóth Béla Endre Reklám: a minőség — Jobb, mint a tavalyi, s ez már kedvező eredmény, hi­szen az úgynevezett bejáratá- si idő hosszú, a nyitás utáni egy-két év kevés ahhoz, hogy megismerjék a nevünket kül­földön is. Nem a fizetett rek­lámra gondolok, hanem arra, hogy a kempingezők maguk viszik el hírünket, adják to­vább tapasztalataikat. A szál­lodaiparban az új egység meg­nyitása után általában négy év elteltével számíthatnak nye­reségre, ez a törökbálinti, már két év után is nyereségesnek mondható. Ezért vagyok bi­zakodó. S talán azért is, mert to­vábbfejlesztésre, vendégcsa­logató lépésre szánták magu­kat. Egy mini Magyarországot szeretnének itt megépíteni, amely ha elkészülne, egyedül­álló lenne. Mikorra várható? Atlaszpark épülhetne — Az ötlet a Cópia Gazda­sági Munkaközösségtől szár­mazik, velük együtt venne részt a megvalósításban az ál­lami gazdaság, a Számaik és egy osztrák cég is. A költ­ségvetés szerint 120 millió fo­rintba kerülne az atlaszpark, amely mintegy három és fél­hektáros területen két éven belül készülne el. A hazánk kicsinyített mását körülölelő, a Kárpátokat jelképező emel­vényen irodák és információs helyiségek kapnának helyet, de lenne itt mini autópálya közlekedő autókkal, modell- város nevezetes épületekkel, mesterséges tavak, játszóte­rek, piknikpark, kiállítási épü­letek és sok egyéb nevezetes­ség. A társulás megalakítása egy­re sürgetőbb, hiszen az árak napról napra emelkednek. Uhrin Edit Meggyőző érv Szentendre számtalan ré­giségboltjának egyikében egy német úr barátkozik egy arasznyi szobrocskával. Tört magyarsággal kérdi az árát. A hallott összeg any­agira meglepi, hogy majd­nem elejti a szobrot: tizen- hétezer forint. — Kovács Margit alko­tása — árulja el a titkot a kereskedő. A polcon a piciny mű­alkotás tucatnyi társa néz kérdő, csodálkozó szemek­kel a német úrra. A vevő láthatóan habozik még, kétségek gyötrik, valódi-e a kerámia. Már-már elfe­ledett magyar szavakat ra­kosgat egymás mellé, a hosszú mondat értelme: a kirakatban lévő hasonló szobrokra miért nem írták ki az árat és az alkotót? — Ott volt, csak leesett o papír - söpri le az ér­vet a kereskedő, majd rö­vid gondolkodás után hoz­záteszi: — Ugyan, ki más tudott olyan kerámiát égetni, amit nem fog a ragasztó? (m. t.) Veszteséget okoz az árfolyamváltozás Tengely helyett tolózárak Ahhoz, hogy az Ipari Szerelvény- és Gépgyár eredményesen zár­hassa az esztendőt, újabb termékeit gyártását kell terveznie. Mint Konrád Anselm, a gyár gazdasági igazgatója elmondta, az Idén jelen­tős és számukra roppant hátrányos árátrendezéssel kell számolniuk. Hazai beszállítóik — saját nyereségüket tartva szem előtt — áremeléssel javítanak ered­ményességükön. Monopolhely­zetük révén ezen tevékenysé­gük igen sikeres és gyakori, a budaörsi székhelyű ISG csu­pán szeptember 30-án két értesítést kapott: egyikben a hengerelt acéláruk 8—10 szá­zalékos áremeléséről tájékoz­tatja őket az egyik beszállító­juk. a másik levél — melyet a csepeli acélcsőgyár adott fel — arról értesít, hogy a csö­vekhez 15—20 százalékkal drágábban jutnak ezután az Ipari Szerelvény- és Gépgyár­ban. Ugyanakkor az ISG nem emelhet árain, hiszen termé­keinek — szelepek, gömbcsa­pok, tolózárak, csiszolószerszá­mok — igen kemény konkur- renciaharcban kell helytáll­niuk a piacon. Eme „gazdasá­gi prés” kétoldali szorításának fokozódása ellenére, a gyár exportját a tervezett szinten teljesíti, bár nyeresége a je­lek szerint mindössze harma­da lesz a tavalyinak, az ár­bevétel pedig négy százalék körül alakul. Ez a nyereség igen tisztes, ha hozzátesszük, hogy nemcsak a monopolhely­zet sújtja a gyárat, hanem a forintnak a keményvalutákhoz viszonyított árfolyamcsökke­nése is, hiszen az ISG — mi­vel kiosztott szerepe szerint főképp a hazai piac ellátását kell szem előtt tartania — nagyobb összegért importál, mint exportál, számokkal alá­támasztva : évi 130—140 mil­lió forintért hoz be anyago­kat, s 40 millió forintnyi ter­méket ad el külföldön, nem kis részben szocialista orszá­gokban, emiatt 23 százalékos adót kell fizetnie. A dolog érdekességéhez tar­tozik, hogy az Ipari Szerel­vény- és Gépgyár, mely most beszállítóinak áremelési köve­telései miatt került nehéz helyzetbe, nemrégiben éppen ilyen áremelési követeléssel fordult beszállítóként a Cse­pel Autógyárhoz. Mint isme­retes, a Csepel Autó nem tud­ta elfogadni az ISG szándé­kát, így a vitatott alkatrészt, az autóbusztengelyt immár Szigetszentmiklóson szerelik, míg az ily módon munka nél­kül maradt ISG maglódi gyá­rában hamarosan tolózárakat gyártanak. T. B. E. Öt év alatt háromszáz Olaj után kutattak és 53 fo­kos termálvízre találtak az 1960-as évek közepén Szent- mártonkátán. Az Aranyszarvas Tsz az utóbbi öt-hat évben olyan mérvű beruházásokat eszközölt itt, amelyek révén lehetővé vált egy négy meden­céből álló strand kialakítá­sa. A helybéliek gyógyító ere­jét is tudni vélik a termálvíz­nek, s talán ezért, talán a környezete miatt évről évre mind többen keresik fel. Sőt, már határainkon túlra is el­jutott a jó híre. Eddig mintegy 10 millió fo­rintja fekszik a szövetkezet­nek a strand fejlesztésében. Amióta higiéniai szempontból Is jól felszereltnek és kikép­zettnek tekintik a meleg vizű strandot, nőttön-nő a közelé­ben telket vásárlók száma. Gomba módra sokasodnak a takaros, sőt helyenként hival­kodó nyaralók, hétvégi házaik. Idén a fürdési szezonban 60 ezren látogattak ide. Szó van róla, hogy az OTP-nek is el­adnak egy bizonyos földterü­letet, további parcellázás cél­jára. A szövetkezetben nem ta­gadják, eddig jószerivel csak beruháztak, hasznuk még nemigen volt. Ám azt is tud­ják, az idő nekik dolgozik. Gy. L. Mi lesz a szennyvízzel Csornádon? Tisztázatlan tulajdonjog Csornád Pest felőli határában szép kis fenyőerdő húzódik, t fenyves azonban kirándulásra, természetjárásra meglehetősen alka: matlan: belseje szeméttelepet, szennyvízleürítő tavat rejt. Bár e ko rántsem varázslatos hangulatú létesítmények ma még csak az Időn­ként arról érkező illatokkal zavarják Csornád lakóit,, mégis gyakran kérdezik: nem okoz a későbbiekben a telep léte még nagyobb bősz- szúságot? A Szeredai-féle csapda gyorsan kiszűri a Dunából az olajfoltot Aggódásuk azért is indo­kolt, hiszen látják, amint nap mint nap több tucat számra jönnek ide a fővárosból, a megyéből a szippantós kocsik, hogy a szennytóba ürítsék ra­kományukat. Volt már rá eset, hogy a tóból kiöntött aszeny- nyes ár, s amerre elvonult, kipusztultak az erdő fái. Jo­gos a kérdés: milyen veszé­lyeket rejthet magában a szennyvíztelep léte? Erre az illetékesek is kere­sik a választ. A közelmúltban a Pest Megyei Víz- és Csator­namű Vállalat megbízásából nem is egy közegészségügyi intézmény végzett a telepen bakteriológiai vizsgálatokat. Részletes vizsgálati eredmény még nem áll rendelkezésre, de az már ténynek látszik, hogy a szennyvíz léte környezetére ártalmatlan, bár a leürítőtő iszapja — az észak-budai bőr­gyárakból érkező szennyvíz megengedettnél tízszer maga­sabb krómtartalma miatt — nem alkalmas mezőgazdasági felhasználásra. Mindenesetre Csornád lakóinak nem kell at­tól tartaniuk, hogy a föld bel­sejébe szivárgó szennyezés ve­szélyezteti ivóvizüket, mái csak azért sem, mivel a ter­vek szerint a község vezetékes vízhálózatát bővítik, remélhe­tően már jövőre ideérkezik örbottyánból a nagyobb át­mérőjű vízvezeték. Mi lesz tehát a csomádi szennyvíztelep jövője? Erre ma még választ adni nehéz, bár elképzelések már vannak. Az egyik szerint lehetséges, hogy hamarosan megváltja a területet a Pest Megyei Ta­nács, és előreláthatólag öt­hatmillió forintos beruházás­sal korszerűsíti a szennyvízte­lepet. A tervezést azonban az is nehezíti, hogy a telep és környéke, az úgynevezett bá­nyagödör tuladjonviszonya ma még tisztázatlan. A tulajdo­nos a fóti Vörösmarty Tsz, de például a szeméttelepet már a Fővárosi Közterületfenntartó Vállalat kezeli. Egy bizonyos: a szennyvíztó úgy tíz év múl­va végképp telítődik, beteme­tik és fásítják területét. Ak­kor lehet újabb helyet keres­ni a főváros és a megye egy része szennyvizének, szemeté­nek elhelyezésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom