Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-01 / 235. szám

4 ^ßWap 1988. OKTOBER 1., SZOMBAT Hajnali virágok Az egészségnevelés harcosai A traktorosok nem változtatnak pályát Még nyílnak a völgyben a kerti virágok és... a kerté­szek pompázatos kincsei: a gladiólusz, a kanna, az ősziró­zsa, a krizantém nemcsak a völgyekben nyílik, hanem a budaörsi Flóra Coop virág­piacán is. Hajnalonként a ter­melők, eladók ide hordják el­adásra szánt virágjaikat és innen viszik tovább az árusok a színpompás árut (Csécsei Zoltán felvétele) Magatartásterápia a kilók ellen Az egészsége fölött mindenki maga rendelkezik. Ez persze nem azt jelenti, hogy jogunk van elhanyagolni, sőt ellenkezőleg, kötelességünk mindent megtenni a megőrzéséért. Egyelőre nem létezik olyan bíróság, amely az ilyen mulasztásért felelősségre vonna. Ezt saját ma­gunknak kell megtennünk, s ránk vár a feladat rend­be hozni az elrontottakat, amihez mostanság egyre több segítséget kapunk. Városunkban idén ősztől az MTESZ Pest megyei szerve­zete is erősíti az egészségvé­dők seregét. A Szőnyi Tibor Kórházzal és a városi tanács egészségügyi osztályával kö­zösen fogyókúrás tanfolyamot szerveztek, melyen egy új, az NSZK-ban már elterjedt si­keres módszert alkalmaznak. Esztétikai okok Az Országos Kardiológiai Intézet munkatársai tanul­mányozták az NSZK-beli ta­pasztalatokat, és „Szíves há­zukban” hozzáláttak a hazai orvosok beavatásához. Leendő tanfolyamvezetőknek készítik fel őket, a megismert minta szerint, de a hazai lehetősége­ket, szokásaikat is figyelem­be véve. A Szíves ház hallga­tója volt dr. Tuzson Ildikó belgyógyász is, aki az októ­ber 10-én kezdődő MTESZ- beli tanfolyamot vezeti. — A fölösleges kilóktól el­sősorban esztétikai okokból akarunk szabadulni, pedig az optimális testsúly nagyon fon­tos az egészség megtartásában, illetve belgyógyászati beteg­ségekből kilábalva az utógon­dozásnál. — Sokan házilag kezdenek fogyókúrába, de ez veszélyes is lehet. Nem hiszem, hogy a szigorú koplalás volna a he­lyes módszer, önök hogyan látnak munkához? — Az általunk alkalmazott nyugatnémet módszer egy ma­gatartásterápián alapuló prog­ram. Lényege, hogy megis­merjük a fogyni akarók hét­köznapi szokásaiban azokat a hibákat, amelyek a túlsúly közvetett okozói. Hetente egyszer Ezek a szokások már gye­rekkorban belénk rögződnek. Ha sír a baba, azonnal etetni kezdjük. Később ezt lavina­szerűen még tovább fejleszt­jük. — Ezekről mindenkit le kel­Tudjuk, hogy mit, de miből? Csak a bizonytalanság biztos.. A pénztelenség közepette ép­pen elég gondot okoz a taná­csoknak a VII. ötéves terv feladatainak végrehajtása, de már gondolniuk kell az az­után következő öt esztendőre is. De hogyan kezdjenek a tervezéshez olyan időszakban, amikor a bizonytalanságon kívül semmi sem biztos. Bo­nyolítja a helyzetet, hogy va­lószínűleg jövőre tanácsi, azt követően pedig országgyűlési képviselői választásokat tarta­nak. Milyen programmal, ígé­retekkel állhatnak az állam­polgárok elé a szavazatokért harcba indulók? Erről érdek­lődtünk Stáhly Istvántól, a Ráckevei Városi Jogú Nagy­községi Tanács v-b-titkárától. Kifut a teho — Van-e már valamilyen kapaszkodó a VIII. ötéves terv előkészítéséhez? — Azt már tudjuk, hogy mit kell csinálnunk, csak azt nem, hogy miből. Az anyagi lehe­tőségekkel nem vagyunk tisz­tában, a tervezést mégis el kell kezdeni. De hogyan? például úgy, hogy a jelenlegi helyzetet alapul véve próbá­lunk következtetéseket le­vonni. Csakhogy ez sem célra­vezető, mert a kormány a ta­nácsi gazdálkodás megrefor­málására készül. Még inkább növekszik majd a helyi taná­csok önállósága. Sejteni lehet, hogy ez azt is jelenti: megint csökkenni fog a központi tá­mogatás. Meglehet, hogy csak a már meglevő intézményeink működtetésére lesz elegendő. Az önállóságunk pedig majd abből táplálkozik, hogy mi­nél több saját bevételre kell szert tennünk, s azt arra költ- hetjük, amire akarjuk. Azt már tudjuk, hogy a személyi jövedelemadóból befolyó pénz hozzánk kerül, viszont a teho kifut 1990-ig. Bármilyen tá­madások is érték, nálunk be­vált. Évente 700 ezer forintot fizetnek be az állampolgárok, a tanács ugyanennyit tesz hoz­zá, s az elhatározott célokat gyorsabban tudjuk elérni, mint terveztük. Változás lesz az is, hogy a hírek szerint hamaro­san Pest megyében is áttér­nek a kétszintű igazgatásra, vagyis a helyi tanácsok köz­vetlenül a megyéhez tartoznak majd. — Előnyös lesz ez a tele­pülésfejlesztés szempontjából is? v, — Éppen erről beszélget­tünk a körzet tanácselnökei­vel legutóbb Dömsödön. Arra a megállapításra jutottunk, hogy a mostani kapcsolatain­kat később is fenn kell tar­tani. Földrajzi helyzetünk, egymásrautaltságunk ezt kí­vánja. Akadnak közös felada­taink, amelyek a VIII. ötéves tervben is összefűznek ben­nünket. Ilyen például a kör­zeti hulladéklerakó létesítése. Környezetvédelmi okokból ez nem lehetséges a Csepel-szi- geten, másutt kell helyet ke­resni. A ráckevei szakorvosi rendelő felépítésében is együtt kell működnünk, hiszen az is körzeti igényeket elégít ki. Be­fejezése szintén áthúzódik a következő tervidőszakra. Ez viszi el a legtöbb pénzt. Hitelt veszünk fel, s úgy számítjuk, hogy 1993-ig eladósodunk. Emellett 15 millió forint ér­tékben bocsátunk ki kötvé­nyeket, amelyek visszafizeté­sét a Pest Megyei Tanács ga­rantálja. Évi 16 százalék ka­matot, további 2 százalék pré­miumot adunk. A kötvénye­ket október elejétől lehet je­gyezni, az ügyletet a Budapest Bank, az OTP és a takarék- szövetkezet helyi fiókja bo­nyolítja. — Ez a kötvénykibocsátás újfajta szemléletet tükröz. — Rákényszerülünk arra, hogy minden lehetőséget meg­ragadjunk. Korábban, ha volt valahol üres területünk, azt eladtuk, vagy bérbe adtuk. Ma már nem engedhetjük meg magunknak, hogy kiárusítsuk értékeinket. Most éppen azon törjük a fejünket, hogy a község központjában kereske­delmi és szolgáltatóházat épí­tünk. Korlátolt felelősségű tár­saságot alapítunk, s az üres terület lesz a tőkerészünk, /gy négyszer-ötször több be­vételünk lesz, mintha egysze­rűen bérbe adnánk. Létreho­zunk egy vállalatot, egy szo­ciális foglalkoztatót is. Ezzel két legyet ütün'k egy csapásra. Segítünk a hamarosan nálunk is jelentkező foglalkoztatási gondokon, s amellett a tanács évi egymillió forint tiszta be­vételre számít. Hihetetlen teher — A következő ötéves terv tehát a gazdálkodó, vállalkozó tanácsokra épül. De ugye en­nek is megvannak a maga korlátái? — Ügy gondolom, bárho­gyan is igyekeznek a tanácsok, támogatás nélkül nem élhet­nek meg. Az állam egyre több területről vonul vissza, pél­dául a közművelődésből, a la­kásépítésből. Márpedig a ta­nácsok önmagukban nem tudnak megoldani ilyen fel­adatokat. Csak érzékeltetésül mondom, hogy a művelődési házunk átépítésével hihetetlen terhet vettünk a nyakunkba. Váltott műszakban — Tulajdonképpen az ala­pokig kell lebontani, s de­cemberben kerül újra te­tő alá. De a könyvtár felújítására csak a kö­vetkező ötéves tervben ke­rülhet sor. Áthúzódik az új, nyolc tantermes iskola építése is. Ezzel csak azt érjük el, hogy az alsó tagozatosok dél­előtt járhatnak iskolába, a fel­sősök viszont továbbra is vál­tott műszakban tanulnak. Je­lentkező van, pénz nincs szo­ciális bérlakásra. Arra gondo­lunk: nem is fogadunk el igénylést! K. L. lene szoktatni, de elképzelni sem tudom, hogyan sikerül­het. — Mindenekelőtt tükröt kell tartanunk. De ez nem is egy­szerű. Kinek-kinek meg kell tsmernie saját magát az étke­zési szokásain keresztül. Ezért az elején, két héten át azt kérjük, jegyezzék fel, mit, mikor és milyen indítékkal ettek. Rendes étkezés vagy csak nassolás volt? — A tanfolyam leendő hall­gatói mikor és milyen ered­ményre számíthatnak? — Ez elsősorban rajtuk mú­lik, azon, milyen mértékben hajlandóak együttműködni. A mi célunk nem a tiltás. Nem megkeseredett embereket akarunk hazaengedni az utol­só foglalkozásról. Maradjon az evés öröm, de ne az egyetlen örömforrás, Magyarország sajnos előke­lő helyen áll a halálozásban, s ezt egyértelműen elősegítik a rizikófaktorok, mint a do­hányzás vagy az elhízás. Az NSZK-ban, ahol országosan elterjesztették ezt a magatar­tásterápiát, öt év alatt statisz­tikailag is kimutatható ered­ményeket értek el. — Bár előzetesen már fel­hívtuk a figyelmet erre az induló tanfolyamra, talán ér­demes volna újra néhány praktikus információt elmon­dani. — Heti egy alkalommal tar­tunk foglalkozásokat, melynek legelején mindenkivel szerző­dést kötünk arra, hogy betart­ja a terápia szabályait. Azt is tudni kell, hogy a tanfolyam pénzdíjas, 24 hétre 1850 fo­rintba kerül — mondta végül a doktornő. E beszélgetés után megke­restük az MTESZ Pest me­gyei szervezetének titkárát, Vonczem Istvánt, aki fél év­re otthont ad a hallgatóknak. — Örülök, hogy együttmű­ködhetünk a tanfolyam szer­vezőivel. Az MTESZ, mint tár­sadalmi szervezet eleve tá­mogatja az egészségnevelő mozgalmat, s részt is kíván venni abban. További tervek Ezt további, hasonló terveink is bizonyítják. Legközelebb novemberben a családi életre nevelést segítő kiállítást foga­dunk, amit a nyolcadikos gye­rekeknek ajánlunk — mondta a titkár. Dudás Zoltán A tulipán múltjukat is jelképezi A baráti körnek sok a barátja A nagykátaiak akkor alakí­tottak egyesületet hagyomá­nyaik ápolására, múltjuk ku­tatására és bemutatására, ami­kor ez még nem volt bevett, mondhatni divatos dolog. Az ötletet a 80-as évek elején az adta, hogy egymást érték Nagykátán és a környező tele­püléseken a padlások rejtett kincseit, a népi életmód be­szédes tartozékait gyűjtő régi­ségkereskedők. Felvásárolták a sok portán lomnak tartott használati eszközöket, öreg szerszámokat, edényeket, fa­ragott bútorokat. S vitték az ódon fotográfiákat, leveleket, tábori képeslapokat, tulajdon­képpen a települések múltját. Miért nem mi gyűjtjük össze ezeket az emlékeket? — gon­dolja maroknyi nagykátai, és az ócskások, régiségkereskedők ellenében maguk is járni kezdték a portákat. Nagy volt a felbuzdulás, akár fizettek volna a holmikért, ám a nagy­kátaiak zömmel adták ingyen is. öt évvel ezelőtt, 1983 má­jusában alakította meg néhány tucatnyi tenni akaró ember a nagykátai baráti kört azzal a céllal, hogy megismerjék és bemutassák e tájék történetét. Amikor kezdtek elmélyedni a témában, akkor jöttek rá, igazából milyen keveset is tudnak szülőföldjük múltjáról. A gyűjtések nyomán összeállt tárgyakat a Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet tájhazában állították ki. Annak ellenére, hogy a két háború között nagy hagyo­mányai alakultak ki az önszer­vező egyleteknek, egyesületek­nek, ezt mintha nyomtalanul törölték volna ki társadal­munk emlékezetéből az el­múlt évtizedek. Szinte hagyo­mány, hogy a manapság szer­veződő baráti körök, egyesü­letek — legyenek akár szak­maiak, kulturális vagy művé­szeti célú közöségek — előbb- utóbb vezetési válságba ke­rülnek. Nem volt ez másképpen Nagykátán sem. Ma már egy pohár vízben kerekedett vi­harnak tűnik az 1984-ben ki­robbant vezetési válság. Az ok az volt, hogy a nagykátai ba­ráti kör mellett a termelőszö­vetkezet is gyűjtötte s kiállí­totta a környék hagyományait reprezentáló holmikat, emlé­keket. A nézeteltérés a múlté, ma már nem tekinti senki konkurenciának azt, aki a ba­ráti körhöz hasonló célokért dolgozik. — Csodákat nem tudunk művelni — mondja Farsang István, a baráti kör elnöke. — Nagykátát többször is elpusz­tították a történelem során, így a tárgyi múltnak csupán a maradványait lelhetjük föl. Kiderítették viszont, hogy Káta 1700 körüli címerében szerepelt a tulipán. Talán jel­A hírnév önmagában kevés A nyár derekán, akkor, amikor a mezőgazdasági mun­kák közül az aratásra ke­rült sor, sok szó esett a kom- bájnosokról. Panasz panaszt követett, s a kívülálló sem hallgathatta végig aggodalom nélkül azokat a szavakat, amelyek a túlmunkáért ka­pott pénz adóztatásáról, a kombájnosok elégedetlenségé­ről vallottak. A talpon maradásért Most, hogy az őszi munkáké a főszerep, a traktorosok az átlagosnál többet dolgoznak a földeken. Ezért is szembe­ötlő az a hirdetés, amelyet a budakalászi Óbuda Termelő- szövetkezet adott fel, misze­rint traktorvezetőket keresnek. Óhatatlanul vetődik fel a kér­dés: vajon megfogyatkozott a traktorosok száma? Vajon a kombájnosok esetéből okulva, az országos helyzetet ismerve döntöttek úgy, legalábbis az Óbuda Tsz-nél, hogy szakmát változtatnak, vagy kevesebb munkát vállalnak a traktoro­sok? Géhl Gábor, a szövetkezet elnökhelyettese rácáfol a fel­tevésre : — Kétségtelen, hogy ná­lunk a főváros közelsége mi­att a mezőgazdasági munkák­ra nehéz munkaerőt találni — annak ellenére is, hogy éppen ez az egyik olyan ágazatunk, ahol a legjobban keresnek az emberek. Tény azonban, hogy Budakalász és Pomáz falusi jellegük folytán egyelőre még biztosítanak utánpótlást a tá­vozók helyett. Nagyobb a gond a tehenészetben, mert az állatokat a napszakok változá­sától, az időjárástól függetle­nül folyamatosan gondozni kell. ..... A hhoz azonban, hogy a konkrét kérdésre, a traktoros­toborzás okára választ adjon, az elnökhelyettesnek a szövet­kezeti szervezet változásáról kell beszélnie. Mondja, új részleget nyitottak a közel­múltban gazdasági igazgató­ság titulussal. Az új szerve­zet, hasonlóan a gazdaság többi fő egységéhez, önelszá­moló, nyereségérdekeit szer­vezet. Talán ebből is követ­kezik, hogy többre kell vállal­kozniuk a gazdaságosság, a talpon maradás érdekében, mint amit a címük, nevük je­lez. — Az az elképzelés, hogy a gondnoki teendőkön túl az új részleg szolgáltatást is végez. Ügy gondolták, hogy két kis- traktorral vállalnak munkát a szakcsoportok, illetve a lakos­ság részére. A gond ott van, hogy az új igazgatóság nem tudott annyi bért kínálni ezért a munkáért, amellyel átcsá­bíthatták volna a másik ága­zattól a traktorosokat. Nem maradt más lehetőség, mint hogy hirdetéssel próbálkozza­nak. A magyarázat megnyugtató: nincs szó arról, hogy a trak­torosok pályát módosítanának. Géhl Gábor mégsem optimis­ta túlságosan. Ügy véli, hogy a verseny- és szektorsemleges gazdálkodás a jövőben való­színűleg nem ösztönzi majd ar­ra a szövetkezetét, hogy a többi ágazattal szemben a ke­vésbé jövedelmező alaptevé­kenységbe, a mezőgazdasági termelésbe fektesse pénzét. S hogy ennek mi lehet a követ­kezménye? — Elképzelhető, hogy 2-3 évtizeden belül elveszíti me­zőgazdasági, kertészeti jelle­gét az Óbuda Tsz — válaszol­ja, de hozzáteszi, hogy ez, ép­pen a gazdaság fekvése mi­att, a környék lakosságának ingázása, szemléletének válto­zása miatt talán nem is tra­gédia. Szembenéztek a valósággal Kétségtelen, hogy ma már a szövetkezet mintegy 80 száza­lékban az ipari termelésből, szolgáltatásból és kereskede­lemből biztosítja dolgozói szá­mára a kenyérkereset lehetősé­gét. Ám az is bizonyos, hogy például a jövedelmező export­csomagolással szemben az Óbuda Tsz hírnevét — hatá­rainkon túl is — a kertészet vagy a mezőgazdaság más ré­szein elért eredményei alapoz­ták meg. S ha egyelőre még rá is tudnak cáfolni a felte­vésre, mely szerint a trakto­roshiány gondokat okoz a szö­vetkezetben, kár, hogy el kell fogadnunk az álláspontot: az Óbudában szembenéztek a valósággal, s úgy látják, hosz- szú távon a hírnevüket meg­alapozó tevékenységből jól él­ni nemigen képesek. P. Zs. képe is lehetne ennek a sokat szenvedett, sok pusztítást meg­ért tájéknak ez a kedves ta­vaszi virág, amelyet, ha elta­posnak is, egy év múlva újra­éled. A baráti kör érdeme, hogy a település tavaly terve­zett címerébe bekerült a tuli­pán. A heraldikának — a cí­mertudománynak — is a tudo­raivá váltak a kör tagjai, mi­közben készültek a címerter­vek. Nem csak a régmúlt törté­néseire koncentrálnak. Hallat­ták szavukat több, a település képét meghatározó kérdésben. Így a baráti kör érdeme, hogy nem lett a dózerek martaléká­vá az áfész-áruház bővítésekor az a kedves bazársor, amely meghatározó színfoltja Nagy- káta főterének. A tervező vé­gül olyan ügyes és ízléses épí­tészeti megoldással hozta ösz- sze az új épületrészt a régi­vel, hogy az valóban díszévé vált a térnek. A nagykátai baráti kör cél­jai között nem szerepelnek társadalmimunka-akciók vagy nagy tervek érdekében a la­kosság csatasorba állítása. El- sorban az az oka, hogy en­nek ezen a tájon baráti kör nélkül is jeles hagyományai vannak. A tanács tettrekész- ségét, a vezetés rátermettsé­gét sem vitatja senki. Ennek ellenére pusztán a múlt be­mutatásával is képes a baráti kör agitálni nagy célok érdé­kében. Rengeteg munkával rendeztek egy kiállítást Nagy- káta történetéről. Ezen fotó­dokumentumokat állítottak ki a hajdani kátai strandról. A látogatók ugyancsak megle­pődtek, milyen csadálatos für- dőzőhelye volt a településnek, és új lendületet kapott a tehó- ból épülő termálvizű strand támogatása. De legalább ilyen sokat segíthet Nagykáta nagy gondjának, a belvíz elvezeté­sének megoldásában, hogy fényképekkel mutatták be, mi­lyen gondozott volt néhány évtizede az úgynevezett Ci­gányvíz, amely a kertek végé­ben csordogált és vezette le a felesleges csapadékot. Miköz­ben kedvelt csónakázó-, pihe­nőbe! ve volt a körnvéknek. Az aradi vértanúkra emlé­kezünk oKtóber 6-án — mond­ja Farsang István. — Ebből az alkalomból újjáépítjük a sza­badságharc hőseinek temető­jét. A huszonnyolc ott pihenő katona nevét márványtáblán örökítjük meg, húsz ismeret­len társukról is megemléke­zünk. Lázas készülődésben vagyunk, s ebbe olykor várat­lan események is beleszólhat­nak. Kórházba került a Tele­fongyár portása, aki ügyes ke­zű kőműves is, és vállalta az emlékmű elkészítését. Ám a helyébe azonnal akadt két másik mesterember. Mint ahogy társadalmi munkában készüi a márványtábla, és té­rítés nélkül kaptuk a fejfák anyagát a Magyar—Koreai Barátság Tsz-től A baráti körnek ma százöt­ven tagja van, ám pártolója, céljainak elfogadója és köve­tője sokkal több. Móza Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom