Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-01 / 235. szám
1988. OKTÓBER 1., SZOMBAT 5 Akik tisztelik és őrzik hagyományainkat A zenei világnapon Az AIDS ellen Schumacher-díjas múzeum „Húsz évvel ezelőtt egy borongás, szeles, esőre hajló áprilisi napon vagy tízen álltunk körül egy gazos földdarabot a Stara voda patak völgyében azzal az elhatározással, hogy itt fogjuk felépíteni az ország legnagyobb szabadtéri múzeumát. Néprajzkutatók, építészek, vezetők és beosztottak adták kézről kézre azt az ásót, mellyel a kispaládi ház alapjait kezdtük kiásni, és amelynek nyelén aláírásunkkal hitelesítettük az esemény ünnepélyességét. A kemény talajjal ügyetlen kézzel küszködve, dacos akarattal ástuk a nehéz rögöket, közben tréfálkoztunk, vidáman élcelődtünk, mint általában azok, akik nehéz küzdelem után eljutottak oda, hogy céljaik megvalósításához tevőlegesen is hozzájárulhatnak.” Öt emberrel indult Dr. Füzes Zoltánnak, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum jelenlegi igazgatójának visszaemlékezéseiből idéztem ezt a néhány mondatot. Ám sok minden megelőzte ezt az ünnepélyes pillanatot. Legelőször is — a gondolat. Hazánk erőteljes iparosodása következtében jó néhány kis település lélekszáma csökkent, a fiatalok a városokba költöztek, s az otthonmaradott idősekre várt a hagyományok őrzése. Az előrelátó néprajzosokban, kutatókban született meg az ötlet, hogy keressék fel ezeket a kis falvakat, térképezzék fel a népi építészet emlékeit. Ha lehet, telepítsék át egy helyre a kis falusi házakat. öt emberből álló munka- csoport kezdte meg egy szabadtéri múzeum szervezését, építését még 1967-ben. A Budapesti Néprajzi Múzeumban kaptak helyet, de 1974-től már kint dolgoztak a Szentendrétől hat kilométerre levő 46 hektárnyi, kerítéssel körülvett földön, hajnaltól késő estig. Telefonjuk évekig nem volt, az autóbusz is csak háromszor járt arra napjában, bár addigra már negyven-ötven munkatársa volt a múzeumnak. Ma csaknem százötven. Eltelt két évtized és Szolnokii Lajos és Barabás Jenő első telepítési tervei megvalósultak. Felépült két tájegység: a Felső-Tisza-vidékről, valamint a Kisalföldről származó épületegyüttes. Most a múzeum területén hetvenkét műemlék és százhúsz másfajta építmény áll. Összegyűjtöttek közel negyvenezer műtárgyat, amelyből hatezret a.Já- togatók is megtekinthetnek. Hasznos időtöltés Sőt, használhatnak is. Hiszen az egyik cél, éppen az, hogy megismertessék, továbbörökítsék a hajdani népi mesterségeket. A kosár-, csuhé- és gyékényfonás, a gyöngyfűzés, a lószőrékszer-, valamint aratókoszorú-készítés, a fafaragás, a kenyérlángos-, mézeskalács- és kuglósfütés rejtelmeibe avatják be a kíváncsi felnőtt- és gyereksereget. összesen 18-féle foglalkozás várja rendszeresen az ide Gödiek — gödieknek Kulturális napok vásárral A gödi József Attila Művelődési Ház és a nagyközségi könyvtár péntektől október 2-ig rendezi meg a gödi kulturális napokat. A művelődési ház Fészek eszpresszójában 15 órától jelentkezik a Magyar Rádió irodalmi rejtvényfejtő műsora, a Könyvről könyvért, ahol a kérdéseket Zsoldos Péter teszi fel. Délután 17 órakor a gödi kertbarátkor hobbi- és tenyészállat-kiállítása nyílik meg. Október 1-jén a művelődési ház parkjában kirakodóvásárt tartanak, ahol iparművészek, vásárosok kínálják portékáikat. Közben cserebereakció, játéktanítás s egyéb programok is színesítik a műsort. Így például a Família Gladiatoria bemutatója a Kossuth téren. Este Gödiek— gödieknek címmel operett- és nótaest várja az érdeklődőket a nagyteremben. Október 2-án délelőtt videofilmeket vetítenek, délután pedig tinidiszkó szórakoztatja a gyerekeket. A kulturális napok ideje alatt a nagyközségi könyvtár könyvvásárt is tart, ahol a legújabb műveket lehet megvásárolni. N. P. J. Szombaton és vasárnap Budapesti Művészeti Hetek A zene világnapján Inter- víziós gálaest lesz a Budapest Kongresszusi Központban. Az MRT szimfonikus zenekara ad hangversenyt ma este 8 órakor. Vezényel: Ligeti András. Műsoron: Liszt-, Bar tők-, Kodály- és Petrovics- művek szerepelnek. A Zene- akadémián a Dresdner Staats kapelle második napi vendég- szereplésére kerül sor este fél 8-kor. A zenekar Haydn- Matthus- és Brahms műveket játszik. Vezényel: Hans Vonk (NDK). A Budapesti Műszaki Egyetem Szkéné színpadán szombaton és vasárnap este 8 órakor a Mai Juku japán táncszínház vendégjátékára kerül sor Szeptember 30-án kezdődik és október 10-ig tart a Budapesti Művészeti Hetek filmso rozata az Egyetemi Színpadon (a MOKÉP-pel, és a Balázs Béla Stúdióval közös rendezésben). A vasárnap esti film bemutató címe: Rövid találkozások (szovjet, 1967). A filmet rendezte: Kira Muratova. betérőket. Természetesen másfajta hasznos időtöltés is kínálkozik: holnap például szőlőpréselés lesz a nyuli prés- zinben — a Kisalföld tájegységben. A különböző jellegzetes házak külsejében és berendezésében való gyönyörködésről csak azért nem teszek említést, mert az magától értetődő. így lenne teljes A tervek között szerepel még több tájegység létesítése: Eszak-Magyarország, északmagyarországi mezőváros, Alföld, Dél-Dunántúl, Nyugat- Dunántúl, Bakony-Balatonfel- vidék. Így lenne teljes az ország egyes vidékeinek népi építészetét és lakáskultúráját bemutató Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Ám még e nélkül is számos elismerésben volt része: tudományos koncepciójukért 1978- ban a Schumacher-díj aranyérmét kapták meg. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Európai Szövetsége ülésének — szocialista országok közt elsőként — ők adhattak otthont 1982-ben. Ha belelapozunk a sokkötetes vendégkönyvbe, megszámlálhatatlan szép elismerést olvashatunk. Csupán csak egyet emelek ki: köszönet azoknak, akik tisztelik és őrzik a múltat. Vennes Aranka K irittyentették magukat alaposan az öregasszonyok, mielőtt Tyukodiékhoz indultak uzsonnára. A terebélyes Csámpa Emánuelné sokszoknyás viseletében tekintélyt parancsoló jelenség volt, s mellette a szikár és magas özvegy Csipegető Károlyné úgy hatott sötét, testhez simuló ruhájában, mint a fenyegető mondat végén a felkiáltójel. Mosolyogtak, mosolyogtak, miközben engedtek a számukra szokatlan kedves invitálásnak, s a nagyszobában leültek az ünnepélyesen megterített asztal mellé. — Hát nagy ember lett belőled, Anasztáz — kezdte szőni a beszéd fonalát Csámpá- né —, de hát mondtuk is mi mindig, hogy még nagyon sokra viszed az életben, igaz-e, szomszédasszony ? — Szentül így igaz, ahogy szomszédasszony mondja — hagyta rá özvegy Csipegetőné, miközben az éber figyelem szobrát megmintázhatták volna róla, hiszen kifinomult érzékével megsejtette, hogy hatalmas beszédtémához gyűjthet itt most bőséges anyagot. A finom falatok elfogyasztása közben egyszer csak letette Tvukodi Anasztáz az evőeszközöket és így kezdett beszélni: — Mindig úgy éreztem, hogy maguk engem nagyon szeretnek. Mintha az anyai szeretet melege sugárzott volna rám a szemükből. Vagy mintha nemes szívük azt dobogta volna felém, hogy Anasztáz, mi nagyon szeretünk téged. Csámpáné letette a tejszínes kávét keverő kiskanalat és egy könnycseppet törölt ki a szeme sarkából egyik szoknyája szélével. — Istenem de szépen mondod — sóhajtotta pityergősen. Gyermekplakátverseny Johann Sebastian Kicsi voltam még, talán négyéves. A szőnyegen ültem, a nyitott játékosszekrény előtt, de nem tudtam építőkoekázni, mert mellettem az asztalon muzsikált a rádió. Különös, sötét tónusú dallam szólt, hajladozott, vándorolt szólamról szólamra, lehetetlen volt nem figyelni rá. Annyit már tudtam, hogy a zene nem magától születik, valaki írja. — Bach — mondta az édesapám. — De a Bachok sokan voltak, egy egész család. Őt úgy hívták: Johann Sebastian. — Johann Sebastian — ismételtem. És számomra a zene azóta is mindig és elsősorban Bach. Nem tanultam soha zeneelméletet, így csak irigyelni tudom életrajzíróit — közöttük Albert Schweitzert —, akik megismerték hatalmas életművének minden kottafejét. Nekem csak saját elméletem maradt: mindig úgy érzem, ő nem írta bele gondját- baját a zenéjébe. Ha leült a kottapapírhoz, minden egyébről elfelejtkezett. Ezért van az, hogy soha nem szomorít- ja el a hallgatót. Ehelyett arról győzi meg, hogy a világ sokkal tágasabb és szebb, mint amilyennek látszik. És ez a zene titka. Lehet nélküle élni — hányán meg is teszik hiányérzet nélkül, hiszen amiről nem tudunk, nem hiányozhat —, de vajon érdemes-e? Sajnálom azokat, akik előtt nem nyílt meg ez a titok. Ök nem értenék meg azt a kislányt, akit Bach sírjánál láttam Lipcsében, a Tamástemplomban. A síremlék idegenforgalmi nevezetesség, körülötte állandóan turistacsoportok nyüzsögnek, külföldi látogatók bámészkodnak. A lány a jövés-menés közepette is ott térdelt a lépcsőn, a bronzfényű fémlap előtt, kezében kis ciklámencsokor, és fejét lehajtva nézte a belevésett betűket: Johann Sebastian Bach. Ma, a zene világnapján érte is szól a harang... Mörk Leonóra Az AIDS elleni küzdelem világnapjává nyilvánította az idén december 1-jét az Egészségügyi Világszervezet. Ebből az alkalomból nemzetközi plakátversenyt hirdet gyermekeknek a Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok ligája. A pályázatra beküldendő plakátoknak azt kell bemutatniuk, mit tesznek, tehetnek a fiatalok az AIDS terjedése ellen. A versenyben 16 éven aluliak vehetnek részt. A beküldött műveket két korcsoportban bírálja el a hazai zsűri; külön értékelik a tíz évnél fiatalabbak és a 10—16 évesek alkotásait. A legjobb két pályamunkát a liga genfi székhelyére továbbítják. A pályázatokat — a név, a cím és az életkor feltüntetésével — a Magyar Vöröskereszt címére (Budapest, V., Arany J. utca 31.) október 25-ig küldjék be a jelentkezők. A legjobb alkotásokat itthon tárgynyereménnyel jutalmazzák, a továbbküldött rajzokat a liga díjazza. A versenyt követően NEM ÉLTEM A KÜSZÖBÖKÖN. A nyolcvannegyedik évében járó Juli néni sorsa, aki nyolc gyereket szült és nevelt fel egyszál magában, és most egy szociális otthon lakója, könnyen csábítja az embert szokványos ítélkezésre. Íme a példa a gyermeki hálátlanságra, nincs egyetlenegy sem köztük, aki keserves munkában megtört édesanyját magához fogadná és a gondoskodás mellett szerető szóval édesítené meg hátralévő öreg napjait. Ám az élet sokkal bonyolultabb, mintsem megkopott közhelyek pongyolájába lehessen öltöztetni. Ez derült ki Hegyi Imre és Kovalik Márta dokumentumműsorából is. Nemcsak az édesanyával beszélgettek el többször is, hanem felkeresték sorra a még élő hét utódot is. Mint kiderült, Juli néni hosszabb-rövidebb ideig mindegyiküknél otthonra talált. Nem volt azonban sehol sem maradása. Eleve erős akaratú asszonyként, aki megszokta, hogy önállóan álljon meg a lábán, a maga családi a liga a legjobb művekből kiadványt készít, amelyet eljuttat majd a világ fiataljaihoz. Nemzetközi zsűri Európai filmdíj Első alkalommal osztják ki ez év őszén az Európai filmdíjat. Magyarország a „legjobb játékfilm” kategóriába Szabó István Hanussen című alkotását, a „legjobb fiatal filmes” kategóriába pedig Tarr Béla munkáját, a Kárhozatot nevezte be. A benevezett filmek közül héttagú bizottság választja ki azokat az alkotásokat, amelyek a nemzetközi zsűri elé kerülnek. Az előkiválasztó bizottságban részt vesz Mészáros Márta filmrendező. Az Európai filmdíj különböző kategóriáiban november végén kerül sor a nyilvános díjkiosztásra. törvényeit és szokásait akarta meghonosítani, nem véve figyelembe az élet megváltozott rendjét. Emiatt előbb-utóbb mindenütt kenyértörésre került a sor. Szerepet játszott ebben az is, hogy a gyerekek sem voltak elég megértőek és türelmesek idős édesanyjuk iránt. Dohogásait felnagyították, olykor a kákán is csomót kerestek. Az apró civakodások elmérgesedtek és végül haraggá dagadtak. Az is igaz, hogy az összetűzésekben elsősorban a meny vagy a vő volt a ludas. Az tagadhatatlan, hogy gyereke) ma is elismeréssel gondolnak vissza arra az ember- feletti munkára, mely felnevelésükhöz kellett. Anyjuk — szerintük is — makacs elszántsággal küzdött értük, soha nem kímélve önmagát. A végső tanulság: a felnövő nemzedék megváltozott életformájához nem tudott a szülői ház merőben más légköre illeszkedni. Sz. E. Rádiófigyelő Ha harc, legyen harc! (13.) Kezdődik a dicső múlt — Es minden szavad aranyigazság — egészítette ki elér- zékenyülve özvegy Csipegető- né. — Éppen ezért sajdul belé a szívem, hogy nem maguktól, hanem egy olyan öregembertől kellett megtudnom az igazságot, aki már nem is lakik Harácson. — Miről beszélsz, az istenért, mondjad már, Anasztáz! — kiáltott fel a kíváncsiságtól remegő hangon Csámpáné. — Hát miért nem mondták meg nekem, drága mamáim, hogy ki is az a Wolfhauser Ármin és ki az a Szentmarjo- si Ákos? — Azt hittük, tudod — válaszolta megrökönyödve özvegy Csipegető Károlyné. — Wolfhauser a Hajnalpirkadás elnöke, Szentmarjosi meg a Déli Verőfény téeszé. — Jó, jó, ezt minden gyerek tudja a faluban. De azt én is csak most tudtam meg, hogy Wolfhauser az egykori törökverő Wolfhauser gróf, Akáclombos földesurának a leszármazottja, Szentmarjosi meg Szelim harácsi basát vallhatja ősének. Es ráadásul rokonok is. — Miket beszélsz! — kiáltották drámai hangon a banyák. — Hát ha maguk továbbra is titkolózni akarnak — folytatta tettetett nehezteléssel Tyukodi —, majd mondom én. A tizenhetedik században a fél ország beszélt arról a párbajról, amit Wolfhauser gróf és Szelim basa vívott egymással. Egész napon át csattogtatták a kardokat, de egyik sem tudott a másik fölé kerekedni. Este abban maradtak, hogy másnap folytatják a halálos tusát addig is azonban Wolfhauser akáclombosi várában közösen megvacsoráznak. Na, itt látta meg Szelim basa Wolfhauser Erzsikét, a gróf húgát, és olthatatlan szerelem ébredt iránta a kebelében. Mit szaporítsam a szót, z basa, aki egyébként ugyanolyan fekete hajú, pirospozsgás, szép szál ember volt, mint amilyen Szentmarjosi Ákos, rábeszélte a grófot, hogy hagyják kardjukat hüvelyében és ő hadd vegye feleségül Erzsikét. Utódai persze a Sze- limről Szentmarjosira magyarosították a nevüket Harácson. Ekkor már Budát a német— osztrák—magyar csapatok visszafoglalták a töröktől, s az oszmán birodalom kiszorulóban volt Magyarországról. Sok török itt maradt azonban, s leszármazottaik ma is velünk élnek. Még szavaik egy része is elmagyarosodott. Nagyokat nyeltek és szemüket tágra meresztették a csodálkozástól a banyák. — Ezt még mi sem tudtuk — nyögte ki végül özvegy Csipegető Károlyné. — Talán helyesebb, ha úgy fejezzük ki magunkat, szomszédasszony, hogy tudni tudtuk, csak nem voltunk eléggé biztosak benne — helyesbített Csámpáné, aki mindig is leleményesebb volt a váratlan helyzetekhez való alkalmazkodásban. — A baj csak az, hogy maguk hallgattak róla, pedig tudták, mások meg azért hallgatnak róla, mert nem tudják! — mondta határozottan Tyukodi Anasztáz. — Pedig a falunak nem mindegy, hogy milyen dicső hagyományokat ápol a lakossága. Magukon most nagyon sok múlik. Ha fölébred végre a lelkiismeretük és tudatják Haráccsal, hogy vezetőik milyen hőslelkű hadvezérek unokái, az utókor hálás lesz maguknak, meglátják. Illetve nem látják meg, de nevük fennmaradhat. Az idős asszonyok már nem is palástolták a boldog izgalmat. — Tehát Akáclombos grófja, ugye, Wolfhauser volt, Harács basája meg Szentmarjosi — rögzítette a legfontosabb adatokat Csámpáné. — Szelim, Csámpa néni, Szelim! Csak utódai magyarosítottak. — Szelim, nem felejtjük el. Tyukodi még hosszan beszélt a törökverő Wolfhauser gróf és a legyőzhetetlen Szelim basa tiszteletre méltó lelki tulajdonságairól, harctéri öltözékéről. Ismereteit az Egri csillagok című regényből merítette. — Istenem, de nagy eszed van, Anasztáz! — kiáltott fel elismerően Csámpáné. — Bizony nagy van neki! — helyeselt Tyukodiné. M ikor kikísérte a banyákat, Tyukodi a kisajtóban megemlítette: — Sok úttörő mesélteti majd el magukkal Szelim és Wolfhauser Erzsiké szerelmének történetét. Remélem, nem okoznak csalódást a gyermekeknek. A két szomszédasszonnyal most madarat lehetett volna fogatni, valósággal repültek, hogy szálljon a mese szájról szájra. Cseri Sándor Miután a vendégek megsütötték, meg is ehetik a tejfölös lángost Egy a hetvenkettőből: ősi templom (Erdősi Ágnes felvételei)
