Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-24 / 254. szám

NYELVÉBEN ÉL Hétszáz nyelvész vigyázza a magyar nyelv tisztaságát, té- rítgeti elfelé a romlasztó ha­tásoktól, úgy-úgy őrzi azt emitt, amit romlásba kénysze­rítenek másutt, csupán azért, mert ott magyar s nem más, nem az elvárt; hét akadémia is végigpásztázza naponta az anyanyelv, a magyar nyelv szövetét, nehogy egyetlen szál is szakadjon azon; tizenhárom orvos vizitálja azt a kis em­berkét, aki úgy született, hogy hangot adni szegényke feje immár soha sem tud, sem ma­gyarul, sem semmi másmilyen nyelven —, sem a számmágia, sem az anyanyelvkultusz nem sodor magával most ebben a percben, csak épp azon tűnő­döm: vajon hány nyelvápoló szemináriummal ér fel annak a nagyapának a cselekedete, aki elhatározta a minap, hogy hat hónapra Svédországba megy, mert meg akarja — meg kell — tanítani két uno­káját rendesen a magyar nyelvre. Nem akarom nagyobbra fúj­ni a léggömböt, mint ameny- nyivel suhanva szállhat. A nyelvész, az Akadémia, a ma­gyarországi anya, apa végzi a dolgát, ám egy kicsit vissza^ rántott ebben a nagy szala- dásban eme nagyapó eltökélt szándéka. Isten segélje! Csak mellesleg s a magam kedvére képzeltem el, milyen nagyszerű iramú lesz majd a tanulás, szavak, hanglejtések csiszolása, hiszen az egybe­esik a nagytata ottlétével —, na hát, a nyelvvizsgán gondo­lom ott lesz a család, ha az Akadémia nem is, és meggyő­ződésem, hogy az is elrende­ződik ügyesen, hogyan is jut nyugdíjához a nagytata a kö­vetkező fél esztendőben. Hogy is van? A család a tár­sadalom alapsejtje. Jó. És: Nyelvében él a nemzet. Lám csak: Nyelvében él a — család. — Hogy egy nagyapá­nak mi mindenre kell gondol­nia a mai világban! Czegő Zoltán A PEST MEGYE! HlRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 254. SZÁM 1988. OKTÓBER 24., HÉTFŐ Egy hete, hétfen rabolták ki Az erkélyajtón hatoltak be Alig hihető, hogy október 11.. hétfő az örömünnepek közé sorakozik majd Kalmárék életében. Az a nap. ami­kor kirabolják az embert, elviszik hosszú évek fáradsá­gos munkájával megteremtett értékeit, az nem örömün­nep, az a bánat napja, a megdöbbenésé: hát velem is előfordulhatott ilyen? A Vadas utca itt a városha­tár. Kalmár Istvánék háza nemrég épült. Szép, zsalugáte- res ablakok nyílnak az utcára, mutatós a ház nagyon. — Tudja, én általában itthon vagyok. Anyámék tanyán él­nek, akkor is oda készültünk. Fél tizenkettőkor indultunk el a sógornőmmel — meséli Kal- márné. — Mire visszaértünk, elmúlt már két óra, a férjem már itthon volt. Van negyven- öt-ötven disznónk, sok táp kell azoknak. Valahogy beszorítot­ták a fuvarba, s úgy fél kettő körül értek haza az uramék. — Ahogy megálltak a ház előtt, észrevette, hogy az ut­cára néző erkélyajtó nyitva van. Mondta is a kollégájának, akkor még tréfásan, na, valami hívatlan látogató lehetett. Aztán lepakoltak, a férjem hátrament a galambokhoz. Ké­sőbb bement a konyhába, meg­ivott egy kávét — csak mele­gíteni kellett —, s azután in­dult a szobába. Ám nem nyílt ki az ajtó. Erőltette volna, amikpr észrevette, hogy a le­pedő csücske kilóg az ajtó­szárny alól. Benyitva látta, a videomagnó sehol, a rajta le­vő terítő a földön. Akkor már látott mindent. — Hogy szoktak zárkózni? Pafekasiálá mesterek ami Ahogy mondani szokás, sora van annak, mint a rétesevésnek, hogyan kell az utakat karbantartani. Igaz, pénz egyre keve­sebb csordogál erre a célra, mégis a Közúti Felügyelőség dol­gozói — Bállá István és Fercsik László — mesteréivé lettek a padkakaszálásnak (Varga Irén felvétele) Anyakönyvi hIrek Született: Kullal István és Bózsik Ilona: István; BúzDá­niel és Molnár Klára: Dávid; Dúzs János és Bognár Ilona: Szabolcs; Varga Róbert és Varga Ildikó: Krisztián; Czir- ják István és Nagy Erika: Enikő; Jani Ferenc és Szabó Márta: Viktor; Kaszala Ist­ván és Fodor Magdolna: Ist­ván; Szendi Balázs és Török Ibolya: Szilvia; Lencse Lajos és Kiséri Mária: Zsolt; Kisé­ri Lajos és Kakuja Katalin: Norbert; Várkonyi Zoltán és Istráb Erzsébet: Anita nevű gyermeke. Névadót tartott: Sinor- Nagy Dezső és Kenyeres Te­rézia: Dezső; Veszprémi János és Kapus Ilona: Gábor nevű gyermekének. Házasságot kötött: Kovács Kálmán és Varga Edit; Mód ra Sándor és Márton Ágnes; Kiss József és Utasi Mária. Meghalt: Szigeti Sándorné Pap Mária (Ady E. u. 16.); Borsos Józsefné Nagy Ilona (Kodály Z. u. 25.); Nagy Ambrus (Szolnoki u. 54.); Nyerges József (Kossuth L. u. 73.); Soós Lászlóné Varga Ju­dit (Szurdok d. 10.), — Rendes zárunk van, olyan cilinderes, biztonsági. De nem számított ezeknek a zár! A nyitett zsalugáterre léptek föl a könyöklőről, s onnan kapasz­kodtak az emeletre. Ott aztán egyszerűen befeszítették az er­kélyajtót. Megtalálták a gumi­csónakunkat, kiborították, s annak a zsákjába pakoltak össze. — Kutyájuk nincs? — Már hogyne lenne!? Olyan az, hogy kiugrik, ha ide­gent lát! Most meg két napja már nem is ugat, egy vakkan- tás nem sok, annyit sem. Hoz­tam neki tejet, mert biztos, megetették valamivel, nehogy ugasson szegény. — Mit vittek el? — Nagy a kárunk. Tavaly karácsonyra vettünk egy vi­deomagnót. A gyerekek ked­véért, nagyon szerették. Hát azt elvitték, npeg több mint húsz műsoros kazettát. De válogattak, hiszen nem nyúltak hezzá tíz vadonatúj, még fel sem bontotthoz, s nem vitték ei a bcszei elés előtt álló, autó­ba való rádiósmagnót sem. — Eltűnt viszont 46 ezer fo­rint készpénz. Most volt tizen- kettedike, a férjem a konzerv­gyárban dolgozik, hozta haza a fizetést, 13 ezer forint körül. Egy ezrest vettünk ki — költő­pénzre —, a többit úgy, ahogy volt, borítékostul zártam a szekrénybe. A disznóknak ele- ség kell, tápot nem lehet akár­mikor venni, szóval, nem jár­hatok én naponta az OTP-be, egyszóval kell itthon pénzt tartani. Elvitték az összesei! — S kik lehettek a betörők? — Szerencsére a szomszédo- mék láttak mozgolódást. Ügy egy óra előtt itt körözött szép lassan egy barna kombi, egy festett szőke nővel, meg két férfival. Még a rendszámból is emlékezett valamire, szóval el is mondott mindent a rendőr­ségnek. Amikor Kalmárné kikísér, szomorúan megjegyzi: — Tud­ja, ha annak idején szőnyeget veszünk, s nem videót, talán nem viszik el, de a pénzt saj­nálom legjobban. Itt a renge­teg disznó, kell a táp, most el­lett meg az egyik, s itt va­gyunk kétszáz forinttal. A biz­tosító — ha majd a rendőrség lezárja az ügyet — a pénzt, úgy mondják, meg sem téríti. S most csak lesem, lesz-e va­laki, aki rám nyitja az ajtót, kellene-e valami, ha már pén­zed nincs. Felhívtam a rendőrséget, ahol azt a felvilágosítást ad­ták, hogy a nyomozás érdeké­ben nem adhatnak érdemi tá­jékoztatást, csak annyit, hogy folyamatban van. Felhívtam az Állami Biztosítót is, ahol megerősítették, készpénzt, ér­tékpapírt nem térítenek, mert nem bizonyítható, mennyi volt. S ahogy a városban rebesgetik akkor hétfőn hasonló módon betörtek egy tormási házba is. Ballai Ottó Tapasztalatcserére jöttek A japánok nagyra értékelik a magyar oktatási rendszert. Nagykőrösre visszatérő vendégek a szigetország pedagógusai. Legutóbbi ittlétük alkalmával a Toldi Miklós Élelmiszer- ipari Szakközépiskolában a gyakorlati képzés formáival is­merkedtek. (Varga Irén felvétele) Pircs busz a gimnáziumban Sor a mozgóbüfé előtt A nagykőrösi gimnázium diákjai az elmúlt években megszokták, hogy az udvaron álló kis á/ész-boltból mindent meg tudnak venni, amit egy élelmiszerüzletben meg lehet: a pékárutól a tejtermékig, az üdítőktől az édességekig. Ami­kor viszont tavaly az áfész bezárta az iskolaboltot, elége­detlen lett mindenki. A diá­Nem csak gazdálkodóknak Fejlődhet a tanyavilág Mint arról lapunkban koráb­ban már beszámoltunk, a Pest Megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága október 19-i ülésén felülvizsgálta a tanyák fejlesztésére ki­jelölt területekről szóló 1975-ös határozatát. Szüksé­gessé tette ezt, hogy az el­múlt tíz-egynéhány évben meg­változott a gazdasági környe­zet, zöld utat kaptak a vállal­kozások, közöttük a mezőgaz­dasági jellegűek is. Az or­szágos építési szabályzat már azt is engedélyezi, hogy a ki­jelölt területeken új tanyákat építsenek. Meg kell jegyezni azt is, hogy a földtörvény és a már említett építési jogsza­bály nem teszi kötelezővé, hogy a tanya tulajdonosa me­zőgazdasági foglalkozást űz­zön. A tanyatulajdonosoknak azonban figyelmébe ajánljuk, hogy a nem kijelölt területe­ken továbbra is csak az épü­letek állagát megóvó karban­tartást, felújítást, illetve 25 négyzetméternél nem nagyobb bővítést szabad végezni. Ilyen területeken új lakás építése továbbra sem megengedett. A végrehajtó bizottság tar­tósan fennmaradó tanyás te­rületté nyilvánította Nagykő­rös határában a Csíkvár-dű- lőt, a Lencsés—Világos-dűlőt, a Szurdok- és Pöcök-dűlöt. Az érdekeltek részletes felvi­lágosítást kaphatnak a váro­si tanácson. koknak maguknak kellett gon­doskodniuk tízóraijukról. Ezt pedig nem mindenki tudta megoldani. Az egyesztendős kihagyás után ebben az évben újra visszaállt a rend. De nem az áfész-üzlet nyitott ki újra, ha­nem egy piros kisbusz állt be a gimnázium udvarába. A bü­fékocsi ablakain feliratok csa­logatják a tanulókat és taná­rokat: hamburger, waffel, pa­lacsinta, hot-dog és üdítők. Persze emellett kiflit, tejet és kakaót is árusítanak. Minden szünetben sor áll a busznál, a fiataloknak ízlenek a finom falatok. Különösen a hambur­ger és a waffel fogy gyorsan, de a többi termék is kapós. A leleményes tulajdonos még asztalokat is tesz ki mindig, hogy kényelmesebbé tegye az étkezést. Amikor pedig vége a tanításnak, elindítja a mo­tort és hazavezeti a büfé­buszt. Másnap pedig újra jön a friss áruval. Ezzel tehát új­ra megoldódott a gimnázium­ban az élelmiszerek árusításá­nak gondja. Sporthírek Kossufh-heti élmények A Kossuth Lajos Általános Iskola közössége a Kossuth-hét keretében nyolc rendezvény­nyel kedveskedett a tanulók­nak, szülőknek és az érdeklő­dőknek. A többszörös válogatott Nemes gondolatból fakadt egy évvel ezelőtt, hogy a nagykőrösi tornaéletet támasz- szűk föl. Reszeli Péter edző meghívása kötelezettséget is ró ránk, itt kell tartanunk! Igaz, kevés tornászpalánta jár edzésre, de a tornát tö­megsportszinten nem lehet eredményesen űzni, a 7—9 éves gyerekektől vért, veríté­ket kíván! Lelkesedésükkel nincs is baj, néha féltékeny is vagyok az edzőre, hogy fi­am neki szót fogad, kérésére rohan az edzésre. A SZAKOSZTÁLY anyagi „támogatását” jelzi, hogy Re­szeli edző fizetésére futja az az összeg, melyet a Pest Me­gyei Tornaszövetség biztosít. A terem használatát a gimná­zium némi természetbeni jut­tatásért (festés, linóleumra­gasztás, fürdőfelújítás) bizto­sítja. Optimális körülmények, személyi feltételek, a gyermek körültekintő kiválasztása mel­lett sem garantálható, hogy Nagykőrös tornában újabb olimpikont nevel. Habár, ki tudja? Sebestyén Gábor Csapó Károly, a Tatabányai Bányász NB I-es csapatának kapitánya labdarúgó-pályafu­tásáról tartott élménybeszámo­lót a művelődési központban. Soproni származású, 16 évesen az első csapatban, majd Tata­bányán, később négy évig Franciaországban játszott, s most ismét a bányászvárosban szerepel. Kérdésekre válaszolt, autogramokat adott a gyere­keknek. Nagy szurkolás volt a Pe­tőfi tornacsarnokban, a mini kosárlabda-villámtornán. Kecs­keméti Lánchíd u. isk.—Nk. Kossuth isk. 19-7 Kecskemét— Nk. Petőfi isk. 31-11, Nk. Kos­suth—Nk. Petőfi 9-4 volt. A második helyen végzett kos- suthosoknál Sasinszky Ágnes, Herczeg Beáta és Demeter Zi­ta, a petőfiseknél Zsuzsandor Anikó és Kovács Renáta ér­demelnek dicséretet. Dr. Ábrahám Tibor az 1985- ös amerikai kosárlabda-baj­nokság videofilmjét mutatta be, majd a 117-szeres volt ma­gyar válogatott, Újhelyi Gábor edző találkozott a gyerekek­kel. Nyolcéves korában kez­dett kosarazni és 11 évesen Kecskeméten szerepelt először mérkőzésen, 17 évesen volt először válogatott. Befejezésül a szakosztályel­nök a tervekről beszélt, mely szerint a Kossuth iskolában már harmadikos kortól foglal­koznak a kosárlabdázással. S. Z. Kosárlabda. Petőfi torna- csarnok, 19.30: Tiszakécske SC —Nk. Kgy. Kinizsi II., felnőtt férfi megyei bajnoki mérkő­zés. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) MINT EGYKORI nagykőrö­si, aki annak idején eredmé­nyeket is ért el tornában, a sporttornáról az október 18-i Nagykőrösi Hírlapban megje­lent cikk jó néhány hitetlen­kedő gondolatot ébresztett bennem. Népi szólásunk azt tártja, hogy a sporthoz Magyaror­szágon mindenki ért, mégis a tévedés lehetőségét laikusnál fenntartjuk, sportszakember­nél pedig megbocsáthatatlan bűnnek tartjuk. A lap ripor­terének nyilatkozó egyesületi elnök egy év után követeli a tornászoktól az eredményeket. Figyelmen kívül hagyja a tor­na jellegzetességét, hogy ösz- szetettsége, veszélyessége, szépsége a hat, teljesen külön­böző szerben rejlik. Hatéve­sen már űzni kell, és ered­mények legfeljebb 4-5 év múlva várhatók. Nagykőrösön a sporttorna megítélésével mindig gondok voltak, a tor­na elismertetéséért mindig sokszorosan többet kellett ten­ni az asztalra, mint más sportágaknak. Milyen lehet például a labdarúgás haté­konysága, ha szembeállítjuk a szakosztály költségeit a felhá­borítóan gyenge eredményeik­kel? Megkockáztatom a kér­dést: mi lenne a kosárlabda- szakosztályból a drága pénzen leszerződtetett játékosok nél­kül? Mi indokolja a sikeres birkózóedző ötödannyi fizeté­sét, viszonyítva a teniszedző- ■ hoz...?! Nagykőrösön a Kinizsi ke- : rétén belül csak tornamúltról beszélhetünk, 1964-től, a sport­iskola megalakulásától kb. 1977-ig. Az időszakot minden idők leglelkesebb sportembe­re, Medve László tevékenysé­ge fémjelzi. A szakosztály élete akkor is kalandos volt, támogatója hol a Kinizsi, hol a Pedagógus SE. Anyagi tá­mogatására jellemző volt, hogy a sportolók a maguk vá­sárolta felszerelésben verse­nyeztek, azokat a tornaszere­ket használták, amelyek a gimnáziumban már léteztek. Eredményeket eredményekre halmozva a budapesti tradi­cionális sportegyesületekkel azonos szintre kerültek. Nagy­kőrös vidéki tornacentrum volt. A korszakból olyan ver­senyzők, sporttal foglalkozó aktívák kerültek ki, mint a több világversenyt, olimpiát megjárt Donáth Ferenc, ifjú­sági és felnőtt versenyzők, Petrik József, Hüllner Péter, Király Sándor, Reszeli Péter vagy Király Miklós. Hozzászólás cikkünkhöz S ha a focit mérnék meg?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom