Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-24 / 254. szám
VAjQI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 254. SZÁM 1988. OKTÓBER 24., HÉTFŐ Messziről jött tanuEók a zeneiskolában Harangszó illán benépesül a ház A nénike már évek óta mindennap erre jár ebédért kis ételhordójával. Amikor hazulról jön, még csendesek a zeneiskola ablakai, de visszafelé már kihallatszik a gyakorlás. Ilyenkor az idős asszony meg-megáll néhány percre, és figyel. Talán gyermekkorára gondol, amikor valamiért le kellett mondania a tanulásról. Amióta elkezdődött a tanítás a Bartók Béla Zeneművészeti Szak- középiskolában, talán még szívesebben időz az épület előtt... Az ország különböző részeiről jött gyerekek ezalatt fejezik be a délelőtti tanulást a szomszédos gépipari szakközépiskola épületében, ahol a matematikát, történelmet, irodalmat, földrajzot és a többi közismereti tantárgyat tanulják a Sztáron Sándor Gimnázium tanáraitól. Délután jönnek át saját iskolájukba, ahol a nagy gonddal beosztott zeneórák kezdődnek. Oboán kívül minden hangszeren tanulhatnak. Erre az egyre nem volt igény, de a zeneiskola adottságai révén orgona szak is indult. Gyakorlás A huszonhatos létszámú gimnáziumi osztály mellett tizenegy tanulóval szakmai tagozat is van. Olyan tanítványokkal, akik vagy érettségiztek már vagy más középiskolába járnak. A rengeteg tanulni-, gyakorolnivalóban mindenki osztozik. A délutáni órarend végeztével a beosztás szerint gyakorlás kezdődik. A gimnáziumi osztályban nine- váci tanuló, ezért többségük kollégista. Azok is, akik a fővárosból jöttek. Pedig Budapest igazán közel van, de hiába a jó közlekedés, nem marad idő kétórai utazásra. Egyvalakinek azonban mégis ingáznia kell, Szalay Miklós igazgatónak, aki Budapesten él és főállásban az Operaház karnagya. — Valóban mellékállásban vagyok itt igazgató, de egyáltalán nem tartom mellékesnek ezt a munkát. Szerencsére sikerült úgy beosztani a teendőimet, hogy egyik kötelességem se lássa kárát — mondta, amikor hangszigetelt irodájában fogadott. Íróasztala mellől, természetesen, nem hiányozhat a zongora. Az igazgatás mellett zeneelméletet tanít, és a növendékek zenekarát vezeti. — Mivel négy éve én ve- zénylem a Váci Szimfonikus Zenekart is, nem titkolt szándékom, hogy a tanulóink között keressek utánpótlást. Ebben teljesen egyetértünk Cs. Nagy Tamással, a zeneiskola igazgatójával, aki annak idején a zenekarhoz hívott. Olyannyira, hogy a könnyebb darabokra máris hívunk segítséget a gyerekek közül. — Érdekes a tanulóik összetétele. Sokan messziről érkeztek, van, aki egyenesen Vas megyéből. Máris akkora tekintélye volna az iskolának? Milyen mértékű volt a túljelentkezés? — Az országos átlagnak megfelelően nálunk is kétszeres túljelentkezés volt. A fővárost ki kell hagynunk az összehasonlításból, mert földrajzi adottsága miatt ott még magasabb az arány. Aki mesz- sziről jött, annak többnyire az az oka, hogy közelebb nem indult a választott hangszeres szak. A szombathelyi zeneművészetiből például idén hiányzott a bőgő szak. Kollégisták — Ezek szerint nagy szükségük van kollégiumra. Egyelőre vendégeskednek, ezért be kell illeszkedniük a zenei- seknek a kollégium megszokott rendjébe. Vajon mennyire sikerül? — ezzel a kérdéssel már Szeghöné Kiss Krisztinához fordulok, aki zongoraszolfézs szakos, és a kollégiumi ügyek is hozzá tartoznak. — A fiúkat a Lőwy Sándor szakközépiskolai kollégiumban, a lányokat pedig a Komócsin Zoltán kollégiumban fogadták be. Mindkét helyen nehézséget okoz, hogy a mi gyerekeinknek a megszokottól eltérő órarendi beosztásuk van. Sok a délutáni elfoglaltság, a gyakorlás, amire el kell engedni őket. Ezért külön módszert kellett kitalálnunk arra, hogy ellenőrizhető legyen, ki, mikor, hol van. Ráadásul a mieink csak minden második héten mennek haza, mert kéthetenként szombaton is tanítás van. Ezért külön személyzetnek kell velük maradnia. A kollégiumok dolgozóinak segítő megértését ezlikor, mi, hol? Helytörténeti vetélkedő Október 24., hétfő: 10 órakor a váci Technika Házában konferencia: Átfogó minőségvezetési rendszer címmel. — 14 órától Madách-nap a művelődési központban a Juhász Gyula Általános Iskola tanulóinak. — Az ifjúsági klubiban Bak Zoltán gitárestje. Október 25., kedd: 10 órakor tanácskozás a váci Technika Házában Szabványelőírások hatása a különféle gyártmányok és szolgáltatások minőségére címmel. — 18 órakor a HNF nőklubjában dr. Thúr Ottóné előadása a Családsegítő Központ munkájáról. Október 26., szerda: 15 órakor helytörténeti-történelmi vetélkedő a művelődési központ 34-es termében. — 17 órakor a pedagógusklubban Kanadai élményeim címmel dr. Iványi József tart vetítettképes előadást. — 17 órakor szabad klubnap az új barátok klubjában. Október 27., csütörtök: Gadányi Jenő festőművész munkáiból összeállított emlékkiállítás a szobi Börzsöny Múzeumban. Október 28., péntek: A vendégváró napok mai gazdája a Széchenyi utcai ételbár. — 15 órakor a videofilmklub foglalkozása a Hajós Alfréd Űttörő- házban. Október 29., szombat: A november 7-i emlékverseny kapcsán ma atlétikai viadalok kezdődnek. — Szüreti bál a nagymarosi Maros étteremben. — Szabad klubnap az ifjúsági klubban. Október 30., vasárnap: 8.10- kor találkoznak a Börzsöny természetjáró kör tagjai a váci MÁV-állomáson. A mai 16 kilométeres gyalogtúra útvonala: Liliompuszta, Nagy- Galla, Márianosztra, Kóspal- lag. — 13.30-kor Váci Izzó— Békéscsaba labdarúgómérkőzés az alsóvárosi stadionban. — 19-től 23 óráig Harmath Richard vezetésével diszkó a művelődési központban. úton is szeretném megköszönni! — mondta a tanárnő. — Az iskola építése tudomásom szerint tovább folytatódik, Vajon megszűnik-e a vendégeskedés a második ütem befejezése után? — fordulok ismét Szalay Miklós igazgatóhoz. — Igen, a tervekben a közismereti tantermek mellett szerepel kollégium felépítése is. Mindennek két év múlva tanévkezdésre kell elkészülnie, Bízunk benne, hogy azt szárnyat is határidőre megkapjuk. — Ügy tudom, itt a tanévnyitó előtti napon az utolsó percekig dolgoztak .., — Így van. — A végeredménnyel azon ban elégedettek lehetnek. Sikerült már belakni az épületet? Újjávarázsolva Mintadarabok szabászata Sikeres DCW!-páíyázat Szupercement Novemberben megérkeznek az első alkatrészek Belgiumból, és a hazai gyártó is megkezdi azoknak az egységeknek az elkészítését, amelyek a DCM ll-es cementmalmának átalakításához szükségesek. Az átalakítással a berendezés alkalmassá válik a nemzetközi igényeket is kielégítő, nagy kezdőszilárdságú cement gyártására. Mint a Cementipar című lap beszámol róla, az ÉVM exportfejlesztő tárcaközi bizottsága szeptemberben fogadta el a DCM cementminőség-javító rekonstrukcióra benyújtott pályázatát. A Senior Váci Kötöttárugyárban a mintadarabok szabászatán Hegedűs Lászlóné szabász a pulóverek mintakollekcióját készíti elő a varrodának (Vimola Károly felvétele) Becsapott gyerekek? A MÉH nem gyűjtöget — Valóban, nagyon szép lett az iskola. A gyerekek vigyáznak is rá. Büszkék vagyunk arra, hogy sikerült megőrizni, visszaállítani az épület korabeli, műemléki jellegét. A tantermeket beosztottuk, egy- egy tanár mellé 2-3 gyerek került, akik gyakorolni is odajárnak. — A zeneiskolával, ahogy már említette az orgona kapcsán, jó kapcsolatuk van. Talán másban is segítik egymást? — Hangszeres tanáraink mind a zeneiskolából jöttek, ahol többnyire óraadók. A hegedűsök mellé pedig teljes állásba vettünk föl valakit, mert ez a legnépszerűbb szak — mondta végül Szalay Miklós, akit igazgatói teendői elszólítottak. A harangszó után hamarosan benépesülnek a fehérre meszelt folyosók, s a kis utcában járók ma is büszkén nézhetnek fel az újjávarázsolt épület ablakaira. Dudás Zoltán Nem csak a váci Hámán Kató Általános Iskola udvarán halmozódott fel az elszállításra, pontosabban, a MÉH teherautójára váró hulladék — mint arról lapunk október 19-i, szerdai számában beszámoltunk. Gyűlik az összegyűjtött papír a verőcemarosi iskolában is; rakosgatják, cipelik ide-oda, hogy ne legyen útban. — El kell dönteni, hogy szükség van-e a papírra? — tette fel a kérdést Magyari József, &z iskola csapatvezető tanára, aki a hulladékgyűjtés felelőse is. — Többször sürgettem telefonon a váci telepet: vigyék el a papírt, mivel az ígért napon, szeptember 30-án csak két kocsival szállítottak el, egy hétre rá egy teherautóval, és még mindig van. Bár erre a késedelmes szállításra is nyilván van magyarázat; a gyerekeknek egyre jobban elmegy a kedvük a gyűjtéstől, mondta a tanár, és felhívta, a figyelmet még egy furcsa „jelenségre”: — Három, illetve hat forintot ígértek a hulladékpapírért, viszont csak egy forintot adtak kilójáért! Mert állítólag nem úgy volt összerakva, ahogy kellett volna. Igaz, többször át kellett rakni, mert útban volt vagy azért, hogy fedett helyen legyen, ne ázzon meg. Bár a papírhulladék — vagy a vas — gyűjtéséből származó összeg fontos bevétel az iskolának, Magyari Józsefet mégsem az önkényesen leszál lított átvételi ár bántja legjobban : — Miért a gyerekeken akar nak nyerni, miért a gyerekeket csapjuk be, mi, felnőttek? — gó Iskolalátogatás Kubaiak Szcbon A kubai országos pedagógiai intézet vezetőiből álló küldöttség látogatott Szobra, a helyi általános iskola és szakmunkásképzőbe. Megtekintették az iskolát, létesítményeit, és tanulmányozták szervezeti felépítését, s nagy érdeklődéssel hallgatták az iskola pedagógusainak az oktatási kísérletekről tartott előadásait. Ezt követően a vendégek részt vettek a filharmóniai bérletsorozat e tanévi első szobi előadásán, majd programjuk a szabadidőközpontban fejeződött be. üüs! Mozi Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): október 24-én, hétfőn este fél 8-kor a Víz és szappan című olasz filmvígjátékot vetítik. Rendezte: Carlo Ver- done. Videoprogram: A férfi mind őrült című archív magyar filmvígjátékot láthatjuk, főszerepben: Jávor Pál és Páger Antal. Az előadások 17 és 19 órakor kezdődnek. Messze a főváros? Hivatalosan harmincöt kilométer. Ha nincs csúcsforgalom, húsz-huszonöt perc a Megyeri csárdáig. Utána kétszer ennyi a belvárosig (hála az emberemlékezet óta épülő vagy nem épülő Váci útnak). Vannak, akik állítják, hogy a főváros nincs messze: aki akar és teheti, színházba, moziba is bejárhat, s talán nincs is messze az az idő, amikor Vác már Budapest elővárosának fog számítani. Nem kevesen vannak azok sem, akik azt bizonygatják, hogy a távolság óriási, csak években mérhető: mire a fővárosi szelek egy fuvallata elérkezik Vácra, nagyon sok víz lefolyik a Dunán .. • Az én példám szerény, mondhatnám, profán — és semmi esetre sem bizonyító erejű. Ismerősöm hívott telefonon: most gyere, most lehet filcszőnyeget kapni a Tanács körúti üzletben! Lokálpatriotizmusom felülkerekedett: nem megyek Pestre megnézem Vácott. Az áruházban az eladónő •— szőnyeg helyett — a következő információt adta: Volt két-három éve, de senkinek sem kellett, sőt, emiatt le is kellett áraznunk. Ezért aztán azóta nem is rendelünk belőle ... De talán jobb. ha ki-ki maga méri meg a Budapest—Vác távolságot... — nos A betűkre éhes százak aranyoskája Kilencig elfogynak a napilapok ÍRHATNÁM azt is: madár a kalitkában, avagy közhelyesen, Madonna ül a szűk pavilonban,, a zsúfolt árusbódé közepén, ám éppen ő, az érintett, Pálinkás Jánosné, Klárika tiltakozna leginkább. Márpedig a szép asszonynak — mondják —, csípős nyelve van ... Pátosztól mentesen írom tehát Vác városa kedvencének, a Széchenyi utca Beloiannisz út kereszteződésében évtizedek óta álló újságos pavilon árusának, Pálinkás Jánosáénak köznapjait, s azt a tizenhét esztendőt, melyet hírlapárusként töltött el a posta és a lakosság szolgálatában. Asszonynevén nemigen szólítják a vásárlók, az ismerősök — márpedig az asszonykának számtalan ismerőse van —, inkább Klárikának, Klárinak nevezi a város ap- raja-nagyja. Nincs ebben semmi titok, mondja s közben kiszolgálja a vevőket, Vácott születtem, ebben a városban végeztem minden iskolámat. Fölnevet. Csillingelve bomlik utcára az a nevetés. Ott ül benn, a pavilonban a szép asszony. Selymes hajjal övezett, szabályos arc, mosolygós, barna szemek — ennyit láthat csupán az újságot, képeslapot vásárló, a város legrégebben postánál dolgozó hírlapárusából. Bizony, eltelt már azóta néhány nap, hogy Pintér Klára leérettségizett a gépipari technikumban s beállt dolgozni a Forte gyárba. Mikor is volt ez? Ezerkilencszázhetvenben. Akkor, amikor a fizetések alig haladták meg az ezer forintot. Kevésnek találta bérét Pintér Klára — azaz, ekkor, 1970 telén már Pálinkás Jánosné —, hát más kereset után nézett. De hova is menjen egy fiatalasszony friss oklevéllel a zsebében? Gép mellé? Szalagra? Bedolgozónak? — Mint akkoriban annyiszor, most is anyu adott hasznos tanácsot — folytatja Klárika, amikor elfogy a vevők sora —, azt javasolta, álljak be hírlapárusnak. O már csak tudta, mit mond, negyven évig állt a posta szolgálatában ... így történt, hogy megkaptam ezt a pavilont s 1971 óta ez a munkahelyem. öt évet kivéve, mert a két fiával ennyi időt töltött otthon Klárika. Ma már nagy csibészek a srácok: egyikük tizenkettő, a másik tízéves. Apjuk vendéglátós, ő engedi reggelenként iskolába a két lurkót, mert Klárika nem sok-, kai a Rákóczi-induló hangjait, azaz reggeli fél ötöt követően indul a postahivatalba. Átveszi az újsághalmot s még hat óra előtt kirakja a kurrens lapokat pavilonja elé. Jöhet a vevősereg ... Jönnek is, alig győzi a munkát Pálinkás Jánosné. Havi átlagban negyedmillió forint ára lapot értékesít! Panaszkodik, mert gyakran késnek a lapok, kevesebbet kapnak a váci árusok, mint amennyit eladhatnának a betűkre éhes olvasóknak. Annál több a szinte naponta megjelenő bóvli és giccs meg a szennyirodalom. Van olyan „épületes” kiadvány, melyből százat kapnak, s annak rendje-módja szerint vissza is viszik, remittendába. A Pest Megyei Hírlapból naponta akár 180-at is eladna, de csak 120-130 jut Klárikának. Reggel nyolc-ki- lenc óra körül már nem is érdemes kérdezősködni, mert elfogynak a napilapok. Nem szeret nemet mondani, hamar megsértődnek a vevők, ha nem jutnak kedvenc lapjaikhoz. Nagy forgalmú ez a pavilon. Klárika munkássága nyomán megháromszorozódott a bevétele. Nem árban — darabszámban! A város egyik legtöbb újságot értékesítő standja ez a hely a húsz pavilon és trafik, bazár között. (Mint a hírlaposztályon megtudtam, a derék váci postások, megbízottak 650-féle nyomtatványt értékesítenek, napilapból például naponta 8 ezer áruspéldányt!) Reggel hattól este hatig tart nyitva ez a pavilon. Mikor pihen az újságárus? Mikor ví- kendezik? Mikor olvas? Mert ott benn, a szűk kalitkában nemigen lehet elmerülni a betűk tengerében: a vevőt nem szabad megvárakoztatni! Évek óta viszont megmártózik a Pálinkás család a jugoszláv tenger vizében. Télen síelni mennek a hegyekbe, hétvégeken a Magyarkúton lévő hobbitelken pihennek. Vagyon? Van egy Trabant meg egy szerény méretű lakás. És száz meg száz jó barát, kedves ismerős, akik oly szívesen váltanak néhány szót munkába menetkor Klárikával. Miről szól a disputa? Köznapi dolgok igézetéről: családról, árakról, erről-arról, mint ahogyan az már illik, évődni egy szép asszonnnyal, pletyizni egy versnyit kora reggel vagy estebédkor. Elismerések? A legnagyobb, mondja Pálinkás Jánosné, ha a törzsvevők elégedetten köszönnek el tőlem, miután megkapták lapjukat. Az eltelt tizenhét esztendő alatt jutott ugyan jutalom is, igazgatósági dicséret is ... KLÄRIKA nem a fényes medáloknak örülne leginkább. Meghozzák a napok apró örömeit a fiúk, amikor jó jegyekkel állítanak haza az iskolából. Besze Imre . ISSN 01 S3—2759 (Váci Hírlap)
