Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-18 / 249. szám
A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 249. SZÁM 1988. OKTÓBER 18., KEDD Parkrongálók, kóbor kutyák Rendcsinálás bírsággal ^ A városi építkezések, a közterületek átrendeződése az 'y elmúlt évtizedek alatt időről időre szaporította a rend- ^ del, tisztasággal kapcsolatos gondokat. A lakosság han- ^ gulata, közérzete tavaly már egyértelműen jelezte, hogy ^ szükség van egy olyan szervezet létrehozására, amelynek ^ érdemleges szerepe lehet a város rendjét sértő állapotok í felszámolásában. Anyagi gondok Eredménytelen tornászok Ezért hívták életre a kétszemélyes közterület-felügyeletet. Ennek csaknem egyéves tevékenységéről a városi tanács végrehajtó bizottsága a minap tartott soros ülésén tájékoztatót adott az irányító; a hatósági osztály. A felügyelet kezdettől fogva sok segítséget kapott a lakosságtól. Ennek is köszönhető, hogy mostanáig mintegy félezer alkalommal tudtak a felügyelők intézkedni. A legtöbb kihágást a közterületek engedély nélküli használatával követik el a nagykőrösiek. Nem kevesebb, mint három- százszor kellett emiatt intézkedni, de az esetek többségében a felügyelők csak figyelmeztetési jogukkal éltek. Ügy tűnik, ily módon is célt értek, mert amíg tavaly 27, idén már csak kétszer került sor bírságolásra. A szabálytalan parkolásért adott mintegy száz figyelmeztetés sem volt falra hányt borsó, mindössze tízről tudnak, akik másodjára is megszegték az intelmeket. A napi járőrtevékenységen kívül rendszeres az úgynevezett célellenőrzés. Ilyenkor a: kiválasztott körzetben átfogóan vizsgálják az állattartás szabályainak betartását, a közterületen folyó munkálatokat, és a köztisztaságot. Mostanában a tanácsrendeletek érvényesülését ellenőrzik elsősorban. A lakosság a közterületfelügyelőktől hatékonyabb intézkedéseket vár. Kétségtelen, hogy a közrend további javulásához nem elég csak a megelőzés legenyhébb eszközeivel élni. Nagy a felháborodás az ebtartás szabályaira fittyet há- nyókkal szemben. Az ebek nemcsak az egészséget, de már a járókelők testi, épségét is veszélyeztetik. A szabálytalan parkolás, a parkrongálás szintén nagyon gyakori szabály- sértés. Az élvonalban van az építtetők és kivitelezők környezetszennyező munkája is. Hajlamosak arra, hogy az építkezés végeztével nem állítják vissza eredeti állapotba a közterületet, ami pedig kötelességük. Két ember persze kevés ahhoz, hogy a közterület-felügyelet át tudja fogni a várost. Legalább további egy járőrpár munkába állításával lehetne belátható körzetekre szűkíteni az ellenőrzendő területeket. Ezzel a külterületek rendszeres és fokozott ellenőrzése is megvalósítható lenne. Mondani sem kell, hogy a létszámfejlesztés mindenekelőtt pénz kérdése, és alkalmas embert sem találni. Ilyenformán — legalábbis egyelőre — nem marad más lehetőség, mint a közterület-felügyelői munkát hatékonyabbá tenni. Szaporítani kellene a bírságolásokat, s növelni a bírságok összegét. E javaslattal a végrehajtó bizottság egyetértett és egyhangúlag határozattá emelte. My. J. Szerdán délután Nik akadémiája A meghirdetett sorozat első előadására október 19-én 18 órakor kerül sor az Arany János Művelődési Központ földszinti helyiségében. Ezúttal dr. Ozsváth Mária tart előadást Erdély népművészetéről. Színházi előadás A Kecskeméti Katona József Színházban, ma este 7 órakor: Tizenkettedik óra. Pá- ger Antal bérlet. A Kamaraszínházban, este 7 órakor: Krik! (Az öböl). Bérletszünet. KRESZ-iskola Gépjárművezetés A nagykőrösi MHSZ-alap- szervezetben néhány hónapja működik gépjárművezetői iskola, de már többtucatnyian vannak, akik az itt tanultak alapján tettek sikeres KRESZ- vizsgát a közutakon. A mind népszerűbb kurzusok úgymond kihagyás nélkül követik egymást. A legközelebbit november 11-én indítják. Hétfői és keddi napokon 15 órától lehet rá jelentkezni a Tömöri utcai irodában. A nagyteremben: Én a vízilovakkal vagyok. Színes, szinkronizált olasz filmvígjáték. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben: Florida, a paradicsom. Amerikai film, fél 6-kor. A Nagykőrösi Konzervgyár által patronált Kinizsi Sportegyesület tornaszakosztályának az elmúlt időben sok gondja volt. A gyerekek állandóan vándoroltak, nem volt megoldott a folyamatos edzés lehetősége. Már-már a szakosztály megszüntetését is tervezgették. A szülők sérelmezték ezt az áldatlan állapotot, ezért a jelentkezők száma megcsappant. — Miért gondoltak arra, hogy megszüntetik a szakosztályt? — kérdeztük Bodrog- halmi Jánostól, az egyesület ügyvezető elnökétől. — Legfőbb és döntő ok, hogy az utóbbi években a tornászok semmilyen eredményt nem értek el. Versenyeztettük, utaztattuk, étkeztettük őket, nem beszélve a szerekről. Ez évente háromszázezer forintba kerül a gyárnak és az egyesületnek. Hozzáteszem, ebbe a többi szakosztály is beletartozik. A gyerekeknek példaképpen ott van a kézilabda-szakosztály, amelyet kénytelenek voltunk leépíteni, majd teljesen megszüntetni, mert semmit sem csináltak. Ez ösztönözhetné őket, mégsem akarják csinálni. Pedig igazán tehetségesek. Ha beköszönt a jó idő, a nyár, akkor ott a foci vagy a rengeteg mozgáslehetőség a szabadban, akkor nem is járnak edzésre, csak nagyon kevesen, azok is őszre lemorzsolódnak. Télen mindenki jön, mert hideg van, nem tudnak kint játszani. A hozzáállásukkal van baj. — Milyen lépéseket tettek, hogy javítsanak a helyzeten? — Eddig nem volt rendes helyük az edzésekre. Tavaly a gimnáziumban és a Toldiban tréningeztek a gyerekek. Idén szeptemberben a gimnázium termét felújították. Tehát ideiglenes megoldást kellett találnunk, amely nem volt jó. Nem lehet olyan helyen tornaedzést tartani, ahol nincsenek szerek. Végre azonban újra a gimnáziumi" töriíate- remben edzhetnek. Segítségképpen, valamint a szint fellendítésére Reszeli Péter edzőt is idehívtuk Pestről, a Központi Sportiskolából. Hátha így majd több sikerük lesz. Azt hiszem az jogos, hogy például a kosárlabdások, akik igen szép helyezéseket hoznak, több lehetőséget és támogatást kapjanak. Ha a torna eredménytelen lesz az idén is, önköltséges szintre alakítjuk át. Sajnos megyei szinten is haldoklik a torna. Már nem szeretik any- nyira, mint a divatos sportágakat, s nem is csinálják. Egyáltalán nem népszerű, ezt bizonyítja, hogy a körösieken kívül már csak két helyen létezik tornaszakosztály, Százhalombattán és Dunakeszin. De — s ez a lényeg — így sem érünk el eredményeket. Hargitai Bernadett Nógrád megyében rendezték a Palóc triaitlon elnevezésű hárompróba országos ranglistaversenyt. Nagy melegben háromszáz fő vetélkedett. A résztvevőknek a Bánki-tóban 3X500 méteres kört kellett leúszniuk, majd Balassagyarmatig negyven kilométert kellett kerekezniük, nehéz, sok kanyarral és emelkedővel tarkított, mintegy háromszáz méteres szintkülönbségű országúton. A körösi dr. Mohos Imre első gumija egy lejtőn lefordult az abroncsról, megsérült, s a második helyről esett ki. Balassagyarmaton és környékén egy tó körül kellett futni nyolc kilométert, 180 méter szintkülönbséggel. Ez is kemény dolog volt — mint ahogy mondta Farkas János, a Nk. Toldi DSK triatlonosai- nak edzője. A felnőtteknél: 16. Halápi Sándor 2 óra 35 perc, 16 másodperc; 21. Fanczal István 2:41:23; 23. Nacsa Tibor 2:44:12. A szenioroknál: 5. Farkas János 2:51:14.-A - Nógrád megyei nyílt diákolimpiái vetélkedőn: II. korcsoport (200 m. úszás, 5 km. kerékpározás, 1 km. futás): 1. ifj. Bozán Károly. III. korcsoport (330—7,5—2); fiúk: 2. ifj. Bocskai László, 3. Kis Attila (ált. iskolás), utóbbit elirányították ...; leányoknál: 1. Bozán Ágnes. V. korcsoport (500—15—5): 1. Kis István. Mellékvágány Mindenkinek könyökén Jön már ki a vicc. A lényege, hogy bárki peresztrojkázhat, csak fordítva kell csinálnia mindent, mint eddig. Csatta- nós poénból derül ez ki. De jó, hogy csak vcic . . . És mégis félek. Vannak, akik komolyan veszik a tréfát. A szijgyártókról például tudom, hogy kezdenek egyet és mást az ellenkezője szerint értelmezni. Ezelőtt ugye az ember rántott egyet a nadrágszíján, és máris derekára feszült a kelleténél nagyobb kaliberű ruhadarab. Ez már a múlté. Nemrég kaptan egy övét, de voltaképpen egyszer sem használtam. Mert nem tudom. Ezt a nadrágszíjat ugyanis nem rántani kell, hanem a két végét egymáson át tolni egy csaton. Állítólag meg lehet tanulni. Sajnos ilyesmire nincs időm. Bár kénytelen leszek, ha szíjgyártóéknál ez a jövő útja. Nagyon remélem, hogy csak mellékvágány ... ay— Modellezők Gyenge, változó szél volt a jellemző a vitorlás-hajómodel- lek Százhalombattán megrendezett megyei bajnokságra. A rendezőkön kívül az MHSZ Nk. Kinizsi MK sportolói, igen népes számban vetélkedtek. Kőrösről tizennégyen. A-kategória (1 méter hosz- szú hajó, 3300 négyzetcentiméteres vitorlafelület), serdülők: 3. Buzsák Zoltán (ösz- szevetés után, a másodikkal egyenlő pontszámmal) 36; 4. Lázár Csilla 30; 5. Kádár Tamás 30 pont (mindhárom ifjúsági bronzszintes eredmény). Ifjúsági DX kategória (120 cm-es hajó, 5000 négyzetcentiméteres vitorlafelület): 3. Járvás Jácint 30 pont (másodikkal azonos, ifjúsági bronzszintű eredmény, s ő még csak serdülő korú). Kaszap Dénes 18 és Erdős Sándor 6 pontot ért el. Felnőtt DX kategóriában? 1. ifj. Bertók László 54 pont (III. osztályú szint), 2. Bertók László 30; 3 Tarcsi Zoltán 24; 5. Nagy Ferenc 18 ponttal. Felnőtt DM kategória (126 cm hajóhossz, 5160 négyzetcentiméteres vitorla): 2. Székelyhídi József 30 pont. S. Z. Pedig felléptek Hová lettek? Néztem, mint sokan mások a népszerű Ki mit tud? adásait. Magas volt a mérce, a színvonal az amatőrök versenyén. öröm, hogy ilyen sok új tehetség tűnt fel, került a tv képernyőjére, különösen a néptánc kategóriában. Itthon, nekünk is lehetne dicsekednivalónk, kezdő tehetségekkel. De hova lett a már kialakult és színpadi szereplésre alkalmas gyermek néptánccsoport? Az ifjúsági házban két alkalommal is felléptek a szülők és nevelők örömére, és azután szétszóródtak. Velem együtt készültek a próbákra, az előadásokra (karácsonyra, anyák napjára). A gyerekek kora tavasszal jöttek érdeklődni, lesz-e újabb tánccsoport, jön-e a kedves tanár néni? Nem tudom. Vártunk, és azóta nem jöttek. H. É. Fájó szívvel mondok köszönetét mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak, akik férjem, Nagy Ambrus temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek. Külön köszönetét mondok dr. K. Kiss Dániel doktor úrnak a hosszú, hűséges kezelésért. Nagy Ambrusaié. Fájó szívvel mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, jó szomszédoknak, akik férjem, édesapám,. nagyapánk, id. Balogh Balázs temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek. A gyászoló család. Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy_ drága édesanyánk, dr. Rácz Dezsőné Magyar Mária életének 65. évében, türelemmel viselt, súlyos betegség után, 1988. szeptember 10-án elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatására, szűk családi körben,, a kecskeméti Köztemetőben került sor. Egyben köszönetét mondunk mindazoknak, akik búcsúztatásán megjelentek vagy más módon fejezték ki együttérzésüket. Gyermekei. ISSN 0133-2706 (Nagykörös! Hírlap* TUDOD, BARÁTOM, öreg csataló vagyo-k én ahhoz, hogy minden sértő szóra búsongani kezdjek. .Azt hiszed talán, hogy az égből pottyantaik közénk a csipkelődők és kétkedők? Dehogy fiam! Itt vannak azok érőiktől fogva, csak csendesen elmentél mellettük. Mert nem ismerted őket. Amíg te kiraktad kártyáidat, csillagos sapkádban a világ elé álltái, vállalva hited és eszméd, amazok a tömeg jótékony árnyékában leszóltak, intrikáltak, jó esetben legyintettek rád: csináld csak haver, ha tetszik, mi nem osztozunk veled. Nem volt ez így lovaglás játék. Ellenségeid már nincsenek, elmorzsolta őket az idő. De vannak helyettük a szkeptikusok, az észérvek bajnokai, akiknek az égvilágon semmi se jó, még talán rosszabbak is mint az ellenség, mert azzal legalább tudtad, hányadán állsz. Ma már kimondják az eddig bátortalanul magukba fojtott gondolatokat. Rajtad, rajtam, mindnyájunkon áll, hogy holnap egyenest arcunkba vághatják-e a most még sztaniolba csomagolt véleményt. Mindenki kimondhatja, amit akar. Így van rendjén. Nekünk is jólesett nagvot szippantani a politikai enyhülés friss levegőjéből. De vigyázz, nehogy magával sodorjon a szél! Nem várhatod tétlenül, hogy felőrlődj, elvérezz az egyre élesedő érvpárbajban. Mit tehetsz? Írott és íratlan jogaidra hivatkozva erővel próbálod helyrebillenteni megingott státuEgyforma rangúak ma már a szavak Nem bástyának, de élnek kell! sód? Ne tedd, ez lenne a veszted. Neked győztesen kel kikerülnöd e békés, de mégis kemény csatából. Van hozzá értelmed, történelmi érettséged, és ami bírálóidnak nincs, hűséged és meggyőződésed. Ám ne hidd, hogy tiszta lelked láttán bárki meghatódik. Az eszedet kell használnod, hogy visszaverhesd az igazságtalan támadásokat. Politizálnod kell, élesen és logikusan. Nincs ám szemernyi hátrányod sem, de hamar leszorulhatsz a színről, ha tétován várod a segítséget. Létedet, munkásőr létedet csak te tudod elfogadtatni. Amikor újságot olvasol, rádiót hallgatsz, megértem, hogy néha-néha kétkedve gondolod át sorsodat. Ügy érzed, mintha magadra hagytak volna. Tudod, ez azért van, mert ma már egyforma rangot adnak a szavaknak, bárki mondja is. Te pedig nem tudod, olykor nem tudhatod, melyik az igaz. Ezen az oldalon mondottaké vagy amazok. El kell tudnod dönteni. Minek alapján? A szívedre hallgatsz? Teheted, de az magánügy, másra nem tartozik. Képes vagy-e érvekkel, logikusan bizonyítani, hogy rád, ránk szükség van. De vigyázz, ahogy a világon minden állítás önmagában igaz, egy másikkal lesöpörhető, ha akár pillanatra is védtelenül hagyják. Te munkásember vagy, én is annak mondom magam. Keresel hatezret, én hetet, mellékjövedelem után talpalunk, mégsem jutunk egyről a kettőre. S akkor még itt van a párt- vállalás. Azt mondtad a múltkor, púp c hátadon. Nem vagy köteles viselni. Esküd sem közügy többé, ha nyílt színen megtagadod — a lelfciismeretével mindenki maga számol el. De nem teszed, mert any- nyi év után valami megszakadna benned. Én is a tükör elé álltam, s kereken megkérdeztem magamtól: húsz év után minek vagyok még itt? Egyáltalán, minek jöttem? Kellünk-e még valójában, vagy csak a hagyomány, a legendás összetartás éltet, s ha mi, öregek kihalunk, szétoszlik a testület, mint a reggeli köd? Néha elbizonytalanodik az ember. Jólesik nagyon a biztató szó, mert kevesebb jut belőle. Szívesen elhisszük, hogy szükség van ránk. De miért mindig másoktól, a pártvezetőktől kell ezt hallani? A kérdést nekünk kéne végre önmagunkban helyretenni! Aki legalább tíz éve viseli a szürke ruhát, annak családjában szent az egyetértés, ha volt egyáltalán békétlenség emiatt. Ott már az életnek része ez a szolgálat. Nem mondom, súlyos teher. Teher a munkahelynek is. Gazdasági vezetők mind gyakrabban fejtik ki nemtetszésüket, némelyek legszívesebben betiltanának bennünket. Ám, ha nem látnám, hogy a szervezésen múlik csupán hol, mekkora hátrány származik ama néhány munkásőr távolléte miatt, talán még sajnálnám is őket. Ezért gondolom én, barátom, hogy a Munkásőrség létét megkérdőjelező érvek sokkal szélesebb gyakorlati, eszmei talajra épülnek, mint a hó végére elmaradt húsz tonna konzerv vagy a két napot csúszó aratás. Bennünket a politikai, katonai enyhülés ürügyén a gazdasági helyzetre hivatkozva akarnak egyesek leszólítaná a színről. De hát attól, hogy nekünk is géppisztoly lóg a nyakunkban, még nem vagyunk katonák. A békében a katona csak van. Etetjük, ruházzuk, fegyverezzük. Ne kérdezd, mennyi az, amit az állam ránk költ. Én csak azt számolom, mennyit kellene fizetnie, ha kérnénk a járandóságot. Mondjuk a hajnali hószakadáskor a lapátolásért, a mentőautó előtt, vagy az álmatlan éjszakákért amikor a szökevényeikkel együtt kergettük az estét, éjfélt, meg a pirkadatét is. Vagy járvány idején a körzet őrzéséért, a rendezvényi szolgálatokért. Nem sorolom, ott voltál te is. Tisztességes körletünk nincs, ha másra várnánk, talán nem is lenne. Két kezünkkel megépítjük. S ha már számolunk, íme; hatmilliót adunk vissza így a népgazdaságnak. Magunknak. Ha akkora lesz a béke ezen a sárgolyón, hogy még a parittyát is tűzre vetik, úgy érzem, nekünk mint munkásőröknek, akkor is lesz itt dolgunk. Nem is kevés. Nő a bűnözés, gyenge a rendőrség. Megsúgom, bár nem titok, ezer rendőr kiállítása az összes felszereléssel három- milliárd forintjába kerülne az államnak. A pénzügyek, amivel ellenünkre hivatkoznak, végül a mi fegyverünkké válnak... A KAVARGÓ, érzelmekkel fűtött politizálásban, ma, amikor éppen annyi ugyanott a tagadás, mint a támogatás, csoda-e, ha a legjobb kapcsolatok is törékennyé válnak? Az a baj, fiam, sokan elfeledik, hogy mi is az útkeresők között vagyunk. Munkásőr mivoltunkat tehát nem megmenekítem akarjuk, hanem szolgálni általa tovább. Megőrizve, megtagadva, ahogy a filozófusok mondanák. A törvényszerűségek útjába nem bástyát kelil építeni, hanem élükre kell állni. Nem tudom már, ki mondta ezt, de nagyon igaza volt. Ebben áll a mi jövőnk is, fiam.., Miklay Jenő Sporthírek Sikeres triationosok
