Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-17 / 248. szám

1988. OKTOBER 17., HÉTFŐ A szerviz hétvége miatt zárva (Folytatás az 1. oldalról.) pen. De ha rossz a kocsim, , keressem meg a benzinkútnál ! a sárga angyalt. A csoda: a sárga angyal S lön csoda: a sárga angyal, név szerint Vizler Ferenc tényleg dolgozik. — Télen-nyáron nyitva va­gyunk, reggel nyolctól este hatig, nyolcig. Telefonon, a lO-503-as számon is elérhet­nek minket azok, akik bajba jutottak — mondja készsége­sen. Tapasztalatai szerint a hét­végeken több a segélykérés. A hibák zöme a kocsik szaksze­rű karbantartásának elmu­lasztásából adódik. Vizler Fe­rencet a leggyakrabban a gyújtás beállítására kérik, mert elállítódott a szerkezet, vagy egyszerűen megégtek a megszakítók. Ha komolyabb a baj, már nehezebb a javítás. Sok a hiányzó alkatrész, de ha mégis akad, nem mindegy, hogy klubtag vagy klubon kí­vüli rendeli-e meg a munkát. Az előbbi ugyanis az országúti javításokért nem fizet sem­mit, csupán a beépített anyag árát kell megtérítenie. Az utóbbinak viszont legalább 600 forintot kell leszurkolnia. — Nagy különbség — jegy­zem meg. — Nos, azért van megoldás —t* magyarázza. — Nálam van belépési nyilatkozat, s ha a kuncsaft ott, a helyszínen be­lép a klubba, akkor befizeti a 350 forintos tagságit — ezért rendszeresen kapja egyébként az Autósélet című lapot is —, s máris vonatkozik rá a sza­bály: a munkáért nem kell pénzt kiadnia. Megtudom azt is, hogy a ko­molyabb meghibásodások ese­tén, ha lehet, ő vontatja el a kocsit, de ha nem lehet azt mozdítani, a Duna segély el­nevezésű magánvállalkozás, autómentővel segít. Megismerve a dunakanyari szervjjbely?etet(, megűtijgettem az örgg Wartburg motórházá- nak tetejét, s. halkan dörmög- tem: „Ha tönkre akarsz men­ni, kérlek, csak Vácott vagy Budapesten dobd be a töröl­közőt” Nem lepődtem meg: a kocsi nem, válaszolt. De a slussz­kulcs elfordítása után azonnal indult. i?i, ha a senki földjén — Ha rosszalkodna a kocsi­ja, eszébe ne jusson a Buda­pest tábla után és a Pest me­gye tábla előtt megállni — ta­nácsolja egy trabantos és el­meséli kálváriáját, amiből az derül ki, ez a néhány száz méter senki földje, s ide mentést nem küld az Autó­klub. Okulva a tanácsból, nem ezen — az Autóklub számára — fehér folton állok le, de ha­mar kiderül, ezúttal hasztalan ez az elővigyázatosság. Hiába jön segítségemre Pilbauer László, a Csepel Autógyár leányvállalatának üzembizton­sági ellenőre, s ajánlja fel készségesen a telefont, a se­gélyszolgálatnál senki nem veszi fel a hosszan kicsöngő készüléket. Hívnám az infor­mációt, az eredmény ugyan­az. Itt állok tehát vasárnap délelőtt tíz órakor Dunaha- raszti határában lerobbant autóval és nem tudom, mit csináljak. Mindenesetre be­kapcsolom a vészvillogót, ki­teszem az elakadást jelző há­romszöget. Az eredmény sze­rénynek mondható. Néhányan lassítanak és nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illetik a Dáciámat és engem, azután jókedvűen tovább száguldanak. Az integetés már jóval több eredménnyel jár: Még talán fél órája sem lengetem a ka­rom, a századik kocsi is alig suhant el mellettem, amikor piros Dácia fékez. Kovács Jó­zsef, a vezető szabadkozik, a szereléshez ugyan nem ért, de szívesen elvisz a legközelebbi szervizig, sőt rá is dupláz az emberségére, mert azt is fel­ajánlja, a szerelővel együtt visszahoz. Elmondja, egyszer ő is bajba jutott a kocsijával, a rendőrök és a taxisok segí­tettek neki, azóta, ha lerob­bant kocsit íát, megáll. Üjabb fél óra meddő vára­kozás után megint stoppolni kezdek. Ezúttal már a har­minchatodik kocsi megáll. So­mogyi Sándorné kérdi a vo­lán mögül, miben segíthetne. Egy alkalommal ütközött — meséli — és a környező abla­kokon még a redőnyt is lehúz­ták, jelezve, nem. láttak sem­mit. Eltört a lába, a segítség sokára érkezett, azóta nem tudja hajlítani a bal lábát. Ta­lán ez az élmény is hozzájá­rult ahhoz, hogy természetes­nek tartsa, ha valaki segítsé­get kér, meg kell állni. Már tizenkettőt mutat az óra, mikor úgy döntök, megja­vul a kocsi. Helyére illesztem a kihúzott gyújtókábelt, amit azért távolítottam el, hogy megtapasztaljam, milyen se­gítségre számíthat az autós, ha vasárnap romlik el a kocsija. Ezután már kocsival indulha­tok az Autóklub helyi. kiren­deltségének keresésére. Duna- haraszti eldugott mellékutcá­jában található a szerviz, táb­la nem igazít útba, hosszas kérdezősködés után lelek rá. Az ajtón messze virító tábla: szombat, vasárnap és ünnep­nap zárva. Zárd be, utazz haza Szerencsére az egyszemélyes szerviz mestere, Schmidt Lász­ló otthon van. A szép családi házat és a szervizt maga épí­tette, a gépek nagyját is ő vá­sárolta, az Autóklub néhány műszerrel járult hozzá a mű­hely megnyitásához. Kétezer- hétszáz forintot kap a bérleti díjért és a gépek amortizáció­jára, húszezer forintos havi teljesítmény után — a családi pótlékon kívül — hatezeregyr száz forint a fizetése. Felaján­lotta a munkaadójának, hogy többet dolgozik, többet is ad le, az volt a válasz, ha a húsz­ezret még tizenegyezerrel meg­fejeli, ezer forinttal emelik a fizetését. — Így már talán érthető, miért nem szorgalmazom a hétvégi nyitva tartást — teszi hozzá. — Raktárkészletem sincs, hivatalosan csak a kun­csaft által, hozott alkatrésze­ket szerelhetném be. Nincs te­lefonom, CB-rádióm és nem kapnék kocsit - sem, tehát a se­gélyszolgálatot néni' vállalhat­nám. — És ha valakinek vasár­nap romlik el a kocsija? — Zárja be, utazzon haza és hétköznap jöjjön vissza ér­te, persze, hozza a szükséges alkatrészt is. Furucz Zoltán — Mátrai Tibor Átfogó, radikális átalakítás Nyilvános vita lesz November 11—12-re össze­hívták a KISZ felsőoktatási rétegértekezletét A tanácsko­zás előkészítéseként szombaton ülést tartott a KISZ KB egye­temi és főiskolai tanácsa. A ré­tegtanács egyebek között tár­gyalt arról a programtervezet­ről, amelyet e testület tiszt- égviselőiből és néhány tagjá­ból álló munkabizottság dol­gozott ki. Mivel azonban e do­kumentum alapos áttanulmá­nyozására, részletes megvita­tására nem volt mód, a réteg­tanács úgy határozott: ezt a tervezetet vitára alkalmasnak tartja, nyilvánosságra hozza és vitára bocsátja. Döntöttek ar­ról is, hogy a vita és a várha­tóan megfogalmazódó más programjavaslatok alapján az országos felsőoktatási rétegta­nácskozás egy alternatív prog­ramtervezetet is megfogalmaz majd. A KISZ KB egyetemi, főis­kolai tanácsa szombati érte­kezletén nyílt levelet fogalma­zott meg a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsának. Végezetül a rétegtanács le­szögezte : azokkal ért egyet és azckat fogja támogatni, akik a felsőoktatásban is az átfogó, radikális átalakításért küzde­nek. A kormány korábbi, a fel­sőoktatás kiemelt feljesztésére vonatkozó döntésének érvényre juttatásához a rétegtanács kész minden támogatást megadni. Vác, Gödöllő, Gyula, Sopron - Delikét Ehető újdonság exportra is Az NSZK-ban augusztusban kipattant nagyméretű hormon­botrány ismételten a figyelem előterébe helyezte az úgyneve­zett biohúskészítményeket. E témakörben az első hazai pró­bálkozás eredményeiből a BNV 24-es pavilonjában kaptak a szó szoros értelmében kostolót á szakemberek. A Gyulai Hús­kombinát ugyanis itt mutatta be először azt a több mint tíz­féle töltelékárut, karaj- és son­kakészítményt, amely Delikát termékcsalád néven indul hó­dító útjára. E hazai és részben osztrák együttműködés nyo­mán született élelmiszer-ipari újdonság szorosan kötődik megyénkhez. A környezetbarát Delacon A Delikát-program megvaló­sításához a lehetőséget az ausztriai Delacon Biotechnik vállalat környezetbarát takar­mánykiegészítő, tartástechno­lógiai és gyógyhatású készít­ményei teremtették meg. A váci Mojzes Lajos vegyész- mérnök, mint a cég magyar- országi szaktanácsadója több kutatási témában is partnere a Gödöllői Agrártudományi Egyetemnek, ahol a takarmá­nyozási tanszéken dr. Márai Géza adjunktussal közösen fogtak a nálunk még újszerű kezdeményezésbe. A budapes­ti Húsipari Központ, valamint Tulajdonosi felelősséget Nincs semlegesség A megváltozott társádalmi, gazdasági körülmények között új szövetkezeti törvényre van szükség. Ezzel a következte­téssel ért véget a szövetkezeti jogászok IV. országos értekez­lete ’vasárnap. - A-'háromnapos eszmecserén elhangzottak sze­rint nem egyeztethető össze .a versenysemlegesség kritériú-» maival, hogy a társasági tör­vény kedvezőbb feltételeket biztosít a gazdasági társasá­goknak, mint amilyenek kö­zött ma a szövetkezetek tevé­kenykednek. A felelősségi rendszer meg­változtatását azért ítélték fon­tosnak, mert a szövetkezetek­ben má munkajogi felelősség terheli a tagokat. Ez igen mél­tányos, korlátozott felelősség. Ennek mértékéhez társul a ré­szesedés, amely szintén beha­tárolt, és inkább az állami vállalatokéhoz szabött bérnek mondható. A munkajogi fele­lősség helyett — többek vé- laménye szerint, r- tulajdona-, si felelősséget kellene érvé­nyesíteni az ehhez kapcsolódó tulajdonosi szabadsággal és részesedéssel. A tanácskozáson elhangzot­tak szerint egyre élesebben fogalmazzák meg a szövetke­zeti tagok, hogy határozottabb érdekképviseletre van szük­ség. T ények bizonyítják, hogy manapság sokkal töb­bet beszélünk a gazdasági versenyről, mint mondjuk akár egy évtizeddel ez­előtt. De jobbára csak be­szélünk. Mozdulni nehéz, annyi magunk teremtette korlát vagy éppen kívülről ránk ható fékező erő nehe­zíti a cselekvést. Ezekkel nem számolni — nagy hi­ba, ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem érdemes fejjel menni a falnak. Az Országgyűlés­ben legutóbb megszavazott társasági törvény sem te­remtett automatikusan azonnal jobb feltételeket a vállalkozásokhoz, mind­ehhez hónapok, esetleg évek kellenek. Tapasztalatból mondom, gyakran magunk is átesünk a ló túlsó oldalára, amikor a kormány által meghirde­tett gazdasági stabilizáció és kibontakozás támogatói­ként igyekszünk bemutatni azokat o lehetséges megol­dásokat, amelyek lendíte­nének valamicskét az or­szág kályúba ragadt szeke­rén. Mérlegeljük például, hogy mely területeken le­hetne megteremteni a va­lódi. tehát semleges ver­senyt, azt a megméretést, amelynek végső nyertese maga a fogyasztó lenne. Mérlegre tettük például néhány nappal ezelőtt azt, hogyan lehetne átalakítani a helyi és a helyközi autó­busz-közlekedés szerkeze­tét, bemutatva azt is, mi­lyen helyzetben van jelen­leg a közúti személyszállí­tással foglalkozó megyei vállalatunk, a Volánbusz. Számba véve a kedvezmé­nyeket és támogatásokat, amelyeknek egyenlege nem Versenyezni keil is, lehet is Gyalog vagy drágábban is olyan kedvező, így az­után nem csoda, hogy a vállalat vezetői minden, le­hetőséget igyekeznek meg­ragadni ahhoz, hogy a fej­lődés érdekében némi pénzhez jussanak. Habár nem kaphatnak minden esztendőben adó-visszaté­rítést — először az idén hagyták jóvá kérelmüket, s ez mintegy 95 millió fo­rintot jelentett a Volán­busznak —. más módon is: a karbantartás jobb meg­szervezésével. korszerűbb járművek vásárlásával próbálják megfogni a fo­rintokat. Tehetnék más­ként is, például úgy. hogy megszüntetik azokat a já­ratokat, amelyek tartósan ráfizetésesen közlekednek, s — ha már a versenyt emlegettük, érdemes át­gondolni — az így szabad­dá váló útvonalakon eset­leg magánvállalkozóknak adhatnák át a terepet. Kétségtelen, hogy éssze­rűnek tűnik a javaslat, ám mindez csak akkor lehetne igaz, ha a verseny egyben azt is jelentené, hogy a Volánbusz szabadon dönt­hetne arról, hol és hány autóbuszt állít forgalomba, s maga szabhatná meg a viteldíjakat is. Ebben az esetben azonban számolni kellene azzal is '■— hívták fel a figyelmünket a vál­lalat vezetői —, hogy mondjuk Táborfalva—Tá­borfalva vasútállomás, vagy például Kisoroszi és Tahitótfalu között még a vállalkozónak sem lenne kifizetődő a mostani ára­kon a fuvarozás, s így eze­ken a vonalakon ma még busszal utazók egy új helyzetben mondjuk gyalog járnának, vagy sokkal drá­gábban vehetnék a jegyét, mint most. Ma még persze mindez csak egy gondolati játék és nem több. A Volánbusznak ellátási felelőssége van, amely azt jelenti, hogy az esetleges ráfizetéstől füg­getlenül minden olyan me­gyei települést érinteniük kell a sárga buszoknak, amelynek mindennapi éle­téhez ez elengedhetetlen. Így például figyelembe kell venniük a forgalomszerve­zőknek az iskolák tanítási rendjét, a tanácsok és az egészségügyi intézmények ügyfélfogadási, illetve ren­delési időbeosztását. V ersenyezni — ezzel egyetértenek a Volán­busznál is — kell is, lehet is. Ha megvannak hozzá a feltételek, amelyek minden résztvevőnek egyenlő esélyt adnak a célba érke­zésre. Ám addig is — a közúti személyszállítás je­lenlegi helyzetét, a kor­mány gazdaság- és szociál­politikáját ismerve — még sokáig a mai vagy a mai­hoz hasonló feltételek kö­zött kell a vállalatnak tal­pon maradnia, s mindent megtennie az utazás felté­teleinek javításáért. F. Z. a Gyulai Húskombinát szintén aktív részese volt a munká­nak, akárcsak az Állatorvosi Kutatóintézet. Végeredmény, a nyugati kereskedők érdeklő­dését is kiváltó Delikát húské­szítménycsalád. Bővebbet el­sőként dr. Márai Gézától tud­tunk meg. — Nyugat-Európában, de immár nálunk is egyre na­gyobb keletje van a biotermé­keknek, jelen esetben e termé­szetes húsminőségnek. Ennek az új minőségnek az ellenőr­zésére svájci székhelyű nemzet­közi hálózat alakult, tagja a Budapesti Biokultúra Egyesü­lés is. A természetesség bizto­sítására négy fokozatot dolgoz­tak ki a szakemberek. Ebből az első kettőt már mi magya­rok is garantálni tudjuk, mi­szerint többek között az állat­állomány betegségmentes, a felnevelés során antibiotiku­mot, hormonkészítményt nem kap. A továbbiakban a termé­szetes felnevelés része még a napfény, a mozgáslehetőség, a műtrágyától és vegyszertől mentes takarmány, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Az új húsminőség megterem­téséhez alapvető feltétel volta Delacon cég termékeinek meg­ismerése, elfogadtatása. Az elsők már híznak — Vállalatunk a szocialista országokban elsőként Magyar- országon kezdte forgalmazni a környezetbarát állattartás nél­külözhetetlen segédanyagait. Bioien-programunk révén im­már mintegy 40 mezőgazdasá­gi nagyüzem sertés-, borjú- és nyűltehyésztő üzemében alkal­mazzák különféle készítmé­nyeinket — tájékoztat Mojzes Lajos. — Ezek megvásárlása, kipróbálása, engedélyeztetése után nyílt lehetőség az úgy­nevezett biohús előállítására, elsőként sertésből! Túl a kel­lő minőség elérésén, egyértel­műen kimutatható a fajlagos önköltséget csökkentő * és ho­zamfokozó hatásuk. E gyógy- növényilletve növényi kivo­natokat tartalmazó segédanya­gokban rejlő speciális előnyö­ket elsőként a Hajdúsági Ag­ráripari Egyesülés ismerte fél, de má már a bábolnaiak ugyancsak alkalmazzák. Ez belépő volt a magyar biohús- programhoz, amit cégünk a tő­le telhető mértékben a jövő­ben is támogat. — A tőkés piac igényeire — meg a várható devizabevétel­re — számítva, a Gyulai Hús­kombinát belevágott a Deli- kát-programba — tájékoztat Pály József, a Húsipari Köz­pont főelőadója. — A BNV-re érkező nyugatnémet, svéd, svájci kereskedők élénk ér­deklődést tanúsítottak, s ve­vőként is jelentkeznek, -ameny- nyiben bevezetjük a Delikát- termékek ipari méretű gyártá­sát. Ehhez immár a feltételek adottak. Hatszáz, e célnak megfelelő sertés hízik a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem tangazdaságának fenyőharasz­ti kombinátjában, ugyanennyi a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátnál, s a számuk egy­re gyarapszik. A bemutatko­zás sikere nyomán a szekszár­di, kaposvári és Szabolcs-Szat- már megyei húsipari vállalatok szintén jelezték csatlakozási szándékukat. Talán még az idén S míg az állattartó üzemek első lépésként a sertéslétszám felfuttatásán munkálkodnak — a jövőre való tekintettel a bor­júról, nyúlról, baromfiról ugyancsak szó van —, addig a Terimpex Külkereskedelmi Vállalatot intenzív piackuta­tásra kérték fel. Még ebben a hónapban újabb száz sertés feldolgozására kerül sor Gyu­lán, hogy a Delikát húsipari készítményekből kellő meny- nyiség jusson az érdeklődő ke­reskedőknek. Mint megtudtuk, a megfelelő engedélyeztetések után — főként a külföldiek ér­deklődésére való tekintettel — talán még az idén elsőként né­hány exponált győri, soproni, kőszegi üzletben árusítják a Delikát-családot. Áruk a meg­szokott hasonló termékeknél minimum 30 százalékkal lesz magasabb. Győri András Szerencsére elég volt a tartalékcsapot kinyitni. I (Mátrai Tibor felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom