Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-03 / 236. szám

1988. OKTOBER 3., HÉTFŐ Megkezdték a kísérleti adást Mozicsatorna a budaörsieknek A Budaörsi Városi Tanács és a Telekábel Híradástechni­kai és Vegyesipari Kisszövet­kezet még az év elején együttműködési megállapo­dást kötött a városi kábelte­levízió létesítésére és üzemel­tetésére. A szervezők ígéretet tettek, hogy a budaörsiek már a ká­beltelevízión nézhetik meg a szöuli olimpia megnyitóját, ígéretüknek eleget is tettek. Budaörs 2000 — a rendszer­hez kapcsolódó — lakásában valóban a két héttel ezelőtt megkezdődő kísérleti adások segítségével gyönyörködhet­tek a szöuli versenyek látvá­nyában. Az üzembe helyezett kísér­leti adón hat tévécsatorna áll rendelkezésre. Négy csator­nán a műholdas program se­gítségével amerikai, szovjet adást láthatnak, két csator­nán a Magyar Televízió mű­sorait tekinthetik meg. A kísérleti adás ideje alatt, kisebb műszaki zavaroktól el­tekintve, kifogástalanok vol­tak a vételi lehetőségek. A továbbfejlesztés során most készül az a stúdió, ahol a jövő év elején már meg­kezdhetik, hetenként egyszer egy órában a városi helyi adá­sokat, amelyekben a település eseményeit ismertethetik meg a lakossággal. Ugyancsak a stúdió üzembe helyezése után megkezdik az úgynevezett mozicsatornán is az adást. A jelenlegi tervek szerint ha­vonta nyolc filmet tekinthet­nek majd meg a városi ká­beltelevízió útján a budaör­siek. K. Z. Kiskertekből hozzák az árut A hivatalos „kapunyitás” reggel 6 órakor van a budafoki pl con, de hajnali 3—4 óra­kor már megkezdődik az élet, mert egyre-másra érkeznek a hobbikertek tulajdonosai Nagytétényből a Baross Gá­bor telepről, Budatétényből és más környező települések­ről kis kosaraikkal, a legkü­lönbözőbb áruféleségekkel. Hozzák a kiskertekben ter­melt zöldségfélét, gyümölcsöt, hogy a termékfelesleget áru­ba bocsássák. Az úgynevezett őstermelők is rendszeresen megérkeznek. Jelenleg húszán foglalnak he­lyet a tíz magánkereskedő mellett, hogy a gyékényre te­rített áruikat kínálják. E hét végén a zöldségfélék, a paradicsom a sláger, gyü­mölcsök közül a 20—30 fo­rintért kínált körte és a 40 forintos szőlő a keresett. A budafoki piac bizony elég elavult, nemigen felel meg a modem kereskedelem követel­ményeinek. Az árusok és a piac vezetősége azonban igyekszik a meglévő adottsá­gok mellett is tetszetős külsőt biztosítani. Tavasszal például általános tatarozást végeztek, minden árusítóhelyet kifestet­tek, s nagy gondot fordítanak a tisztaságra is. Tudják, hogy ez csak át­meneti megoldás, mert a LA­KÓTÉR V-nél már elkészült a tanulmányterv az új piac ki­alakítására. Itt már minden a legmodernebb követelmények­nek is megfelel majd. Terve­zik, hogy a legközelebbi terv­időszakban az új kereskedel­mi központ szomszédságában a piac mellett 9 ezer négyzet- méter alapterületű áruházat is létesítenek. A fejlesztés a la­kosság körében örömet, az Pillanatkép a budafoki piacról árusok soraiban azonban né­mi aggodalmat is okoz. Fél­nek az új piaclétesítés pénz­ügyi következményeitől. Az előrelátóbb kereskedők azon­ban tudják, hogy a megúju­lásra szükség van, mert a fej­lődő vásárlói igényeket a je­lenlegi „hagyományos” felté­telek mellett már nem lehet teljesíteni. Kasznár Zoltán Már csak a következő tervidőszakban Lesz-e Makádon napközi? Sokáig használták a diákok és a pedagógusok a régi is­kolát Makádon, s bizony, min­denki nagyon várta az új in­tézményt. Két esztendővel ez­előtt birtokba is vehették a gyerekeik a csodálatos isko­lát, azonban egyvalami na­gyon hiányzott belőle, mégpe­dig a napközi otthonos kony­ha. Pedig 6záz-száztíz tanuló jár évente a falak közé, s a szülők nagyon várták, hogy végre megnyílik a konyha, s Gombó Pál: J^lát ez az olimpia! Tartozom egy vallomással: én eleddig nem voltam sportrajongó. Sem aktívan, mert azt mondják, az fárasztó; sem passzívan, mert minek menjek ki a Népstadionba, hogy ott pofon vágjon valaki, mert azt kiáltom, hogy hajrá Fémes, mire belém köt a szomszéd krakéler, hogy a Vasast piszkálod, te, tetű, és durr, holott a vas is fém. nemde? Ja igaz, és kirándulni is szoktam, de nem ám szabályo­san, mert már tudom, hogy gyaloglásnál min­dig teletalppal kell földet érni, különben diszkvalifikálnak, amitől úgy ráng a verseny­ző ember, mintha vitustánca volna, méghozzá a maratoni .távon, mint láttam, ami van vagy harminc kilométer, ha nem, helyesbítek, mi­kor majd elolvastam az olimpiáról szóló köny­vet. Ugyanis most már elhatároztam, hogy megveszem, mert még nem tudom sem a ne­veket, sem a szabályokat, mint a sportripor­terek, akik még nyilatkozni is tudnak, hol ezt, hol azt, méghozzá ordítva, hadd hallják, hogy lelkesednek. Szóval most már engem is magával raga­dott a ragály, mert a tévé folyvást agitált, bár nem direktbe, sohasem mondta, hogy ha sportolsz, több esélyed lesz lakáskiutalásra, holott tudom, hogy az aranyérmeseknél így van, de a tévénézésért nem adnak érmet, vi­szont tőle az ember hozzászokik, mint az ópiumhoz, vagy mondjuk úgy: olimpiumhoz. Szóval kinyitom a tévét és a megnyitót mutatják, ahol sok lány és fiú mindenféle alakzatokat vesz fel és rohan, mondja a ri­porter, hogy ez nemzeti hagyományt tükröz: a másik nádcsónakját veszi el a győztes, az a jin és jang harca, ami ezúttal az ellentéteken át megvalósuló harmóniát jelképezi, nem is veszik el a csónakokat, hanem jelképezik a békét, meg a nemzetek testvériségét, a csóna­kok is összecsókolódznak. No aztán arra nyitok rá, hogy a riporter kiabál, miszerint ez a klasszikusok klassziku­sa, nem Homérosz vagy Shakespeare, ha­nem százméteres futás, amit vagy a néger amerikai, vagy a néger kanadai vagy a né­ger tudomisén, talán hollandi nyer majd. mindegyik született és valamikor valahol már nyert. No, gondoltam, azt a percet végigné­zem, de csalódnom kellett, mert alig tíz má­sodpercet futottak és mér meg is volt az új klasszikus A női úszásban íciemelő volt, hogy a kis Egérke első lett, mert Vitray nagyon biztatta és folyvást mondotta is, hogy a kislány csak tizennégy éves, ilyen fiatalon szinte hihetet­len a siker ' ajrá, most már legyőzhetetlen. Aztán ve' ,k-.: mások úsztak, valamilyen tá­von, és a Vit ;j mondotta is, hogy nem illik, ő bizony szurkol a szovjet úszónak, aki is a legöregebb a résztvevők között, a harmin­cadik évéhez közeledő matuzsálem és — hát nem ő nyert, pedig folyvást megszorították. Ez minden versenyen így megy, tehát lehet szurkolni, hogy szorítsd meg, vagy ne hagyd magad megszorítani, és a végén valaki feláll a dobogóra felül, ketten alatta, aztán megy fel a három zászló, de az emberek ott nem sírnak örömükben, hanem zászlókat lenget­nek. Ami a megszorítást illeti, az a birkózásnak is a sajátja, de most már tudom, hogy azt nem pontozzák, ezzel szemben, ha valaki le­térdel és nem elég ügyesen kúszik a másik alatt, aki ráül, akkor a felül álló megpörgeti, és az nyer, mert a birkózás pörgető sport, akárcsak a tenisz, de ott nem az embert pör­getik, hanem a labdát és szaknyelven beszél­nek, például azt mondják láv, ami most már tudom, hogy angolul szerelem, de a teniszben francia eredetiből vették át ők is, akárcsak a tizenötöt meg a harmincat, amik negyed­órákat jelentenek, aminthogy a negyven is tulajdonképpen negyvenöt, azaz háromnegyed óra, de lerövidítették. Az olimpia azonban azért nevezetes, mert ott nemcsak ez meg az van, hanem minden, ami sport, például bokszolnak is, amihez nem kell húrozott ütő, maguk a fiúk ütnek, azt minden bíró és riporter látja, a néző nem­igen. Ha valaki vérzik, az nem számít, az orvos visszaküldi, hadd legyen véres az el­lenfél bokszkesztyűje. De ha valaki bedobja a zsebkendőt vagy a törülközőt, akkor azt le­het tudni, hogy most az egyik vesztett, a ri­porter tudja, hogy melyik, mert neki fel van írva, hogy ki mikor vált esélyessé. Például az egyik magyar aranyat nyert, holott nem volt esélyes, a másik pedig csak ezüstöt, no­ha szuperesélyes volt, de éppen ez a szép a sportban, az a sok meglepetés, egyszer föl, egyszer le, nem úgy, mint az áraknál. A riporterek egyébként összetévesztették a kézilabdát a kosárlabdával, holott az előbbi­ben nem esik ki a kosárból a labda, a má­sikban viszont alul lyukas, tehát nem kosár, a feleségem tíz tojást nem rakna bele. A cselgáncsot pedig egyáltalán nem értem, sose lehet tudni, mi koka, mi bujkó, és mi li, csak azt, hogy a li a legjobb. Pillanatnyilag nem is akarok tovább indo­kolni, csak még azt mondom el, hogy a súly­emelés nagyon érthető sport, a versenyző vagy kinyomja azt a kétszáz kilót, vagy lát­szik, amint eldobja magától. Mindenképp csu­pa erős ember, és szerintem egyetlen igazi szabály van, az, hogy jól be kell kenjék a kezüket, de ha lehet, a vállukat és az arcu­kat is valami fehér porral, hogy ne csússzon a kezük, válluk, arcuk, egy olimpiai köny­vön kívül ilyen port is fogok venni, mert né­ha nekem is kell emelni asztalt, ha egy sakk­figura alágurult, bár a sakk nem olimpiai szám, noha sport, de a görögök mellőzték, mert perzsa eredetű és lám, azok elvesztették a maratoni csatát, ahonnan a riporter haza­rohant a jó hírrel a görögökhöz, elmondta és kiesett. ezzel leveszik vállukról a mindennapi főzés terheit. Saj­nos azonban ez nem készült el. Van-e egyáltalán remény arra, hogy a közeljövőben bő­vül ezzel a „szolgáltatással” az oktatási intézmény? Ezt kérdeztük Stáhly Istvántól, a Ráckevei Tanács vb-titkárá- tól. — Valóban az lett volna a legjobb megoldás, ha az is­kola építése után megvalósít­juk a konyhát is. Azonban er­re anyagiak hiányában sajnos nem került sor. Ennek elle­nére nem vetettük el végleg ezt a tervet. Annál is inkább, mert Makádon nemcsak a gyerekeknek lenne erre szük­ségük, hanem az előzetes fel­mérések során kiderült, hogy legalább hatvan idősebb em­ber is igényelné a közétkez­tetést. Leginkább olyanok, akik egyedül élnek, s nehéz­séget jelent nekik a minden­napi meleg étel előteremtése. Ehhez be kell vásárolni, s ter­mészetesen meg is kell főzni az ebédet. Nagy könnyebbsé­get jelentene számukra is a konyha. Mivel a megvalósítás legalább tizenkét-tizennégy millió forintba kerülne, eb­ben a hetedik ötéves tervidő­szakban már aligha tudunk rá sort keríteni. De alig van már hátra két és fél év a kö­vetkező tervidőszakig, ami­kor is ez lesz az első megol­dandó feladat. Bízunk benne, hogy a következő évtizedben elkészül a konyha. Ha tehát nem jön különö­sebb akadály közbe, még ta­lán azok a gyerekek is élvez­hetik a napközis konyha elő nyeit, akik most az alsó tago zatba járnak. Dunakeszin vennék a lapot Sokan keresik az újságot Mit olvasnak, mennyit olvasnak az emberek? Gyakran előfordul, hogy ez iránt érdeklődünk egj-egy településen. Nem céltalanul, mert például az is a kulturális aktivitás fokát jelzi, hogy hány lapot ren­delnek meg a polgárok lakásukra, mennyi fogy el áruspéldányként a pavilonokban. Dunakesziről olyan információ érkezett; a pénteki helyi mellék­letünk megszűnése óta lapunkból egyetlen példány sem kapható az elárusítóhelyeken. Ennek jártunk utána. A Duna-parti lakótelep Tal­lér és Krajcár utca sarkán álló trafikban biztos, hogy semmit sem lehet kapni, mert bezárt, megszűnt. Ezenkívül a legforgalmasabb és legnépsze­rűbb a Barátság úti, még szintén lakótelepi pavilon, melyben évek óta a jó kedé­lyű nyugdíjas Fekete András árusít. Kapható nála áruspél­dány is, ha valaki korán reg­gel vagy esetleg a délelőtti órákban kéri. Aztán már csak azért nem, mert elfogy a ki­küldött huszonöt darab, s kel­lene még legalább tíz. De meg­szigorították az úgynevezett remittendát, a maradvány szá­zalékát, s ha netán esős az idő, nincs kedvük lejönni érte a vevőknek, s visszaküld né­hány darabot, máris csökken­tik odabent a mennyiséget. — Mi a véleményük la­punkról? — Lenne véleményünk, ha olvashatnánk, de nem kapunk — mondják a kora délutáni órákban sorakozó, András bá­csival barátságosan évődő asszonyok. — Na, tetszik látni! Én ad­nék, ha volna — tárja szét az meg a kezét, s közben szóba kerül, hogy mi mindent ke­resnek még nála. Például Élet és Irodalmat, amiből egyetlen példány sem érkezik. — Nekem mindegy lenne — hangoztatja. — Tudja mit ka­pok én ezért? Darabonként 7 fülért. A nyugdíjamhoz elég lenne a pénz, nem vagyok na­gyon érdekelt a forgalom nö­velésében, de rossz érzés azt mondani, hogy nincs. Aznap 25 Magyar Hírlapot kapott, ami gyorsan elfogyott. Kapós a Népszabadság, már a rádió- és tv-műsorok miatt is, mivel egy idő óta csökken a műsorfüzet iránti érdeklődés. Az emberek azt mondják: nem győzik pénzzel. Börzsönyi Károlyné, a dunakeszi vasútállomás Utas­ellátó-pavilonjában árusít la­pokat. Tizenöt Pest Megyei Hírlapot kap, de pénteken harminc kellene. A Magyar Nemzetből mindössze kettő, a Magyar Hírlapból három da­rab érkezik ki hozzá. Ezt egy­kettőre elviszik az utasok. Népszava, Népszabadság még a kelendő, ebből 35 és 20 a példányszám. Következő tájékozódási pon­tunk a főposta előtti pavilon lenne, de az már 15 óra 30 perckor zár. Később megtud­juk, hogy itt is csak 20-30 darab Pest Megyei Hírlapot tartanak, amiből talán vásá­rolnának még a munka után errefelé haza tartók, a vonattól jövet, de akkor már lehúzott redőnyöket láthatnak. Földest Zsigmovd trafikja a gyártelepi állomás lépcsője előtt, tehát a legforgalmasabb ponton áll. A példányszám nála is tizenöt. Kérek egv me­gyei lapot, de sajnálkozva közli, hogy elfogyott. — Ügy elég a tizenöt, hogy nem ma­rad belőle — mondja. — Ha meg valamilyen ok miatt eb­ből is marad, mindjárt csök­kentik a szállítmányt. Dunakeszin azt is lehet fel­tételezni, hogy nem vagyunk valami népszerűek. Hiszen csak 551 az előfizetett pél­dányszám lapunkból. Ám az arányokat tovább vizsgálva más okokra is következtethe­tünk, mivel a több mint har­mincezer lakosú városban Népszabadságból is csak 960- at fizettek elő az emberek. A mostanában nagyon njpszerű Magyar Hírlapból pedig, ame­lyért a pavilon élőt1 tüleked­nek, gyakran az árusra ha­ragszanak meg, ha nem teszi el, a főpostán Buthnicz An­tal hírlapfelelős véleménye szerint még így is megmarad naponta vagy hatvan darab. A remittendánk csak két százalék lehet — mondja az illetékes. — A múlt hónapban kínos volt, hogy hat százalék­ra alakult, ezért le kellett venni a Pest Megyei Hírlap mennyiségéből. A szigorú in­tézkedésekben szerepet játszik a papírhiány, a takarékosság. Ez az információ nem meg­nyugtató. Hogy váljanak az emberek műveltté, tájékozot­tá, ha nem olvashatnak any- nyit és azt, amit szeretnének? A megye, a szűkebb környe­zet eseményeit, tényeit, ismer­nie kell annak, akitől azt vár­juk, hogy beleszóljon, alkotó részese legyen a közügyeknek. K. T. I. Szállító a Sasad Tsz Új áruda Pesten Kertészeti árudát nyitott Budapesten, a X. kerületi Gyakorló köz 2. szám alatt — a Prizma Áruház mellett — a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem kísérleti üzeme. A mintegy 500 négyzetméteren berendezett árudában ősztől gyümölcsfacsemetéket, szőlő­oltványokat, jelenleg pedig már díszfákat, díszcserjéket, örökzöldeket, továbbá vegy­szermentes kertészeti talajja­vító anyagokat árusítanak. Az egyetem kísérleti üze­mének újszerű vállalkozása ez, amelyben a hallgatók gya­korlati oktatására évekkel ez­előtt kialakított csemetekert­b.n nagy számban szaporított fákat és cserjéket értékesítik, hozzájárulva az oktatókért fenntartási költségeihez. Az új kertészeti árudában a szo­kottnál nagyobb a választék a betegségekkel szemben jól el­lenálló almafajtáikból. Kínál­ják a hazánkban régebben kedvelt bőralmát, húsvéti roz­maringot és batulálmát is. Az árukészletet kiegészítik a siófoki állami gazdaságból, a szombathelyi kertészeti válla­lattól és a Sasad Tsz-től szál­lított fákkal és cserjékkel. Mint olvasóink az elmúlt hetekben tapasztalhatták, a Pest Megyei Hírlap fórumot nyitott — állásbörzét közöl — minden hétfőn. Az alant olvasható ajánlatokról részletes fel­világosítást kaphatnak az érdeklődők a Pest Megyei Munka­ügyi Szolgáltató Irodánál (Budapest XI., Karinthy Frigyes u. 3.), telefonon a 850-238, valamint a 850-411 (148, 181, 192 mellék), illetve a körzetekben található tanácsi közvetítő szerveknél, a helyi tanács munkaügyi szakigazgatási részle­génél. Pest megyei társadalmi szerv keres: villanyszerelőt, klímaszere­lőt, vízvezeték-szerelő szakmun­kásokat. Bérezés megegyezés sze­rint. Pest Megyei Tanács V. B. Szá­mítástechnikai Információs Köz­pontja magas kereseti lehetőséggel belvárosi munkahelyre felvesz: RSI 11 M PLUS operációs és rendszerismerettel rendelkező szak­embert (softwares, hardwares) számítógépek karbantartásához műszerészt vagy gyengeáramú technikust, gyakorlattal rendelke­ző programozókat TPA és IBM PC számítógépekhez, 8 általános iskolai végzettséggel adatrögzítő­ket. Óbudai munkahelyre a Pest Me­gyei Tanács V. B. keres: tanácsi költségvetési gyakorlattal rendel­kező, közgazdasági egyetemet vagy pénzügyi számviteli főisko­lát végzett szakembereket, taná­csi költségvetési gyakorlattal ren­delkező, felsőfokú KALÁSZ-tanfo- lyammal rendelkező főelőadót, érettségizett női munkaerőt beta­nít bérelőadónak, érettségizett gépíró adminisztrátort. PEVDI Bőrdíszmű Gyáregysége pilisszentiváni, érdi, kerepestar- csal telephelyére női betanított munkásokat keres. Bérezés meg­egyezés szerint. PEVDI írószer Gyáregysége szentendrei telepe forgácsoló gép­beállító szakmunkásokat és női betanított gépmunkásokat keres. Bérezés megegyezés szerint. PEVDI Konfekció Gyáregysége ceglédi, nagykátai és dabasi te­lephelyeire felvételre keres kon­fekcióvarrónőket és betanítóit munkásokat. Bérezés megegyezi szerint. PEVDI Vegyi Gyáregysége gyöm- rői telepe vegyipari férfi betaní­tott munkásokat 3 műszakba, női betanított 2 műszakba, tmk-laka- tos, csőszerelő, hegesztő szakmun­kásokat PEVDI Solymári Gyáregysége keres asztalost, szállító segédmun­kást, kazánfűtőt, gyakorlott gyors-gépírót. PEVDI budapesti központ, mun­kaügyi osztály keres munkaügyi csoportvezetőt. Bér megegyezés szerint. MÁV Budapesti Igazgatóság Bu­dapest, Keleti pályaudvar felvé­telre keres általános lakatos, kő­műves és bádogos szakmunkáso­kat PROMETHEUS munkaügyi elő­adót keres. Kereset: 8400 forint, plusz 15 százalékos éves juttatás. MASTERFIL laboráns (csak női dolgozó, textilnyersanyag-vizsga). Bérezés megegyezés szerint. Mechanikai Művek, Törökbálint keres esztergályost, maróst, gép­beállító lakatost, villanyszerelőt, kazánfűtőt és vegyipari szakmun­kásokat. Vörösmary Tsz, Fót: bérelsz.* mólót és autószerelőt keres. i MÜNKflKÖZVETÍTŐ SAROK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom