Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-03 / 236. szám

1988. OKTOBER S., HETFÖ 5 Színházi levél Az első fecskék Megyénk műemlékei A ráckevei Savoyai-kastély A kastély külső képe Nem dúslako- dott bemutatók­ban a fővárosi színi élet az évad első hónapjá­ban. Igazából csak két új produkciót lát­hattunk, meg egy félig-meddig újat. Sovány start. Indokokat a gyér premierekre viszont hallottunk, attól kezdve, hogy a szöuli olimpia tévéközvetí­tései úgyis elvonnák a közön­séget a színháztól (ami, mint azt a lapok megírták, tény­szerűen sem igazolódott), ad­dig, hogy egyes színházak elv­ből kezdenek csak október­ben, mások meg kényszerből, mert vagy foglalt volt a szín­házterem más célokra (mint a Thália a Ki mit tud? adások sorozatára), vagy tatarozás, felújítás folyik (mint a Jó­zsefvárosi Színházban), ami eléggé elhúzódó munkának bi­zonyult. Így aztán maradtak a Ma­dách Kamara és a Madách Színház bemutatói, meg az a bizonyos félig-meddig új szín- revitel (Szörényi—Bródi rock­balladája, a Fehér Anna, a Nemzeti Színházban, a nyári, Karmelita udvarbeli bemuta­tó és a szegedi szabadtéri já­tékokon zajlott előadások után). A Madách Kamara újdon­ságáról — Arthur Miller Az érseki palota mennyezete cí­mű darabjáról — legutóbb már írtunk. Ezúttal a „más­fél” bemutatóról, a „nagy” Madách Shakespeare-e lőadá- sáról — Tévedések vígjátéka — és a Fehhér Annáról es­sen szó. A Tévedések vigjátéka meg­lehetősen kedvelt a színházak táján. Nálunk is. 1945 után összesen tizenegy hazai bemu­tatója volt (ebben benne van a mostani is). Különösen szí­vesen játssza a Madách, hi­szen már 1945-ben és 1954- ben is színre vitte. Igaz, Bu­dapesten a Nemzeti 1968-as előadása óta (tehát húsz éve) nem játszották. Viszont az a régi, 1954-es előadás a Ma­dáchiban, Pártos Géza rende­zésében, emlékezetesen kitű­nő volt. Már a szereposztása is erre enged következtetni: Zenthe Ferenc, Körmendi Já­nos, Psota Irén, Löte Attila, Vándor József, a napokban elhunyt Basilides Zoltán, hogy csak a fontosabb szerepek ala­kítóit említsem. Vérbő, ferge­teges és életvidám komédiá- zás volt; „boldogult úrfiko- rom” egyik első nagy színhá­zi élménye. Emlékezhetünk egy egészen kiemelkedő külföldi előadás­ra is: a Royal Shakespeare Company jött el vele, akkor, amikor a Peter Brook-féle, Paul Scofielddel a címszerep­ben színre vitt Lear király is itt járt. Mitől ilyen népszerű ez a korai — valószínűleg 1592- ben keletkezett — Shakes- peare-komédia? Talán elsősorban attól, hogy remekül szerkesztett, holtbiz­tos dramaturgiájú mű, ami egy vígjáték esetében sosem hátrány, s különösen nem ak­kor, ha itt többszörös összeté- vesztések, fölcserélések, téve­dések bonyolult szövevényét kell irányítani és bonyolultsá­gában is világosan végigve­zetni. Az alaptörténet igen ré­gi, még Plautusig nyúlik visz- sza. Két ikerpár — urak és szolgáik egyaránt ikrek — vi­szontagságait meséli el a da­rab a boldog befejezésig, amelyben mindenki megtalál­ja a helyét, mindenki felis­mer mindenkit, és min­denki végre megtalálja ön­magát is, hiszen a nagy ösz- szetévesztésekben szinte sze­mélyiségét veszti az úr-ikerpár is, meg a szolga-ikerpár is. És errefelé kereshető a da­rab népszerűségének másik oka — az tudniillik, hogy a kergetőzések, félreértések, ösz- szekuszált szituációk közepet­te is ezek a figurák — s nem­csak a két ikerpár — igen jól megfogalmazott, élő, hiteles karakterek is. Shakespeare már ebkor tökéletesen tudja a drámai karakterek egyéní- tésének minden fogását (vég­tére is a Tévedések vígjátéka írásának idején már túl van a Rómeó és Júlia megfogalma­zásán, megírta a Titus Andro- nicust, a Felsült szerelmese­ket, A két veronai ifjút, a Minden jó, ha jó a vége és a Troilus és Cressida című da­rabokat, s már készül a VI. Henrik és a II. Richárd). A mostani előadás a Ma­dáchiban egy nem új keletű divatot követ: librettónak használja fel Shakespeare művét. Azaz zenés darabot, pontosabban musicalt farag belőle. Szirtes Tamás rende­zése innen nézve meglepően kellemes munka: gördülékeny, ötletes, szellemes, jó humorú, ízléses és pontosan kidolgo­zott (ami ilyen daraboknál, eb­ben a műfajban persze alap- követelmény). Szenes Iván nagyon színvonalas dalszöve­geket írt a darabhoz, és Ma­leic Miklós zenéje van olyan jó, mint a jó átlag ebben a műfajban. Ráadásul néhány kitűnő színészi teljesítmény is jelen van: Gyabronka József mint az egyik szolga, Dunai Tamás mint egy kuruzsló va­rázsló, Varga Mária mint az úr-ikrek egyikének felesége, Schnell Adám, mint a másik úr-iker, Dengyel Iván mint megfogott fogdmeg az elő­adás savát-borsát adja. Ami viszont hiányzik: Shakespeare karakterrajzának elmélyíté­se. Az avoni bárd ugyan re­mek modern librettistának is bizonyul, de azért ő drámaíró is volt, s nem is csak úgy mel­lesleg. A „fél” bemutatóról, a sza­badtérről kőszínházba költöz­tetett Fehér Annáról (melyet mindössze két előadás erejéig játszott a Nemzeti, és majd csak mától, október 3-ától ve­szi ismét műsorára) annyit kell elmondani (ez viszont igen fontos), hogy a nyári be­mutató utáni elég súlyos ki­fogásokat, melyek a kritikák­ban és a nézői véleményekben is tükröződtek, a rendező, Ke- rényi Imre részben megszív­lelte, mert a darab lényeges mozzanatain változtatott és javított. Szóvá tette például a kritika, hogy a darab témá­jához és stílusához egyáltalán nem illő kabaréelemek, szó­viccek, játékötletek rontják a jó összhatást. E szövegek leg­többje most eltűnt, s ezzel so­kat javult a librettó. Kifogás volt a félig-meddig melodra- matikus illetve „túlforradalma­sított” befejezés is; Kerényi most ezt is átrendezte, ízlése­sebbé, finomabbá, ha lehet ezt mondani: balladisztikusabbá téve így a záróielenetet. Tehát: javult a színpadi hatás, javult a mű belső egysége, javultak arányai. A mi változatlanul za­varó, de már aligha javítható ki: a ze­nei anyag folklór- ihletettsége, a dalszövege!: maisága, valamint a drama- tikus népi játékok eredeti folklóranyaga közt fennálló lényeges stiláris különbség. Ez annyira alapvetően meghatá­rozó, szervi dolog, hogy vál­toztatás talán csak teljes újra­írással volna elképzeihető. Takács István Mezei Maria-emlékház Kulturális célra Kltitaimnésztra Aiszkhülosz Oreszteiájában, Mása Cse- hovnál, a Három nővérben, Ibsen Rebekka Westje a Ros- mersholmból, Warrenné Shaw darabjából — Mezei Mária megannyi feledhetetlen sze­repe. Műveltsége, kutató szelleme, lelkesedése átütő erejű egyéniséggé avatta a színpadon; a virtuóz társalgá­si vígjátéktól a komor tragé­diáig szinte valamennyi sze­repkörben otthonos volt — ál­lapítja meg a Színházi Kisle­xikon a művésznőről, aki sze­gedi egyetemi tanulmányait megszakítva választotta in­kább a színpadot, s jelentke­zett Rózsahegyi Kálmán híres színiiskolájába. A nagy színésznő több, mint harminc évig élt távol a fő­város gyakran idegesítő zajá­tól, de mégis közel a cent­rumhoz, Bodapest határában, Budakeszin. A Petőfi utca 18. számú, fekete zsalus, sárga épület falán néhány napja emléktábla hirdeti: Ebben a házban lakott Mezei Mária színművésznő 1950-től 1983-ig, állíttatta a Budakeszi Nagy­községi Tanács. — Végrendeletében a mű­vésznő a településre hagyta az ingatlant, olyan módon, hogy a tulajdonjog a tanácsot, a használati jog pedig a fér­jét illeti — mondja Farkas Gyula, a nagyközségi tanács elnöke. — Az a szoba, amely a pihenést, a visszavonulást jelentette számára, eredeti ál­lapotban, emlékszobaként ma­rad meg. Az érdeklődőknek, előzetes bejelentkezés után, a művésznő férje, Lelbach János szívesen megmutatja az örök­séget. A későbbiekben a há­zat kulturális célokra szeret­né majd használni Budakeszi. Lehet belőle szanatórium, vagy alkotóház — elég nagy az épület —, olyasmi, ami művészeti és gyakorlati érté­két egyaránt megőrzi. — A látogató az Úttörő tér­ről a Mezei Mária utcán vé­gigsétálva juthat el a szép lakóházig. Miért éppen ezt az utcát választották ki, hogy a nagy színésznő nevét viselje? — Az utca elnevezését a férjével kötött tanácsi megál­lapodásban vállaltuk. SinkoVÜS. Tanítanivalóan szép artikulációval és szintén nagyon szép, gondolatokban gazdag nyilatkozatot tett jeles színészünk, Sinkovits Imre ab­ból az alkalomból, hogy hat­vanéves lett. Tarján Tamás tisztelettudó és nagy tájéko­zottságra valló kérdéseire vá­laszolva egyrészt életútját raj­zolta fel, másrészt meg azok­ról az eszményekről szólott, amelyek vezérelték és vezérlik ma is. Biográfiája az újságolvasók, rádióhallgatók előtt nagyjá- ban-egészében közismert. Jól tudjuk róla, hogy az óbudai Árpád gimnázium tanulója ként szerette meg a színésze­tet és onnan került be aztán a főiskolára, ahol olyan kiváló tanárok oktatták, nevelték, mint Hegedűs Géza, Gelléri Endre. Innen előbb a Nemzeti Színházhoz szerződött — mint mondta, az egészen nagyok Ráckeve messze földön híres műemléke az 1702-ből szárma­zó Savoyai-kastély. A barokk stílusban készült épületet Sa- voyai Jenő herceg megbízásá­ból Johann Lucas Hildebrandt tervezte, először valósítva itt meg a később oly sokszor megismételt művészi gondola­tát: az alkotás és a táj kap­csolatának megteremtését. A bábkorlátos erkély alatti ko­csifelhajtóról a Duna felé lát­hatunk, magát az erkélyt pe­dig Hildebrandt valószínűleg a két Duna-ág látványának él­vezésére tervezte. Az épület az első magyaror­szági barokk kastély. Építtető­je arra számított, hogy hábo­rús támadás soha nem éri, ezért nem is emlékeztet az előző század magyar várkasté­lyaira. Katonailag védhetetlen, ehelyett a tulajdonos egy új kor hírnökét, francia és olasz pél­dák nyomán egy ragyogó vi­lági palotát emeltetett. A rác­kevei kastély sokban hasonlít a bécsi Rennwegen álló alsó Belvedere-palotára, amelyben az építőművész a sikerült rác­kevei alkotás variánsát terem­tette meg. A kastély homlokzatán ta­lálható szobrok elősorban épü­letdíszítési funkciót töltenek be. Számos szobor — Mars, Herkules, Aeneas — a férfias erő, a katonás tartás megteste­sítője; bennük a tulajdonos herceg érdeklődése nyilvánul meg. Az épület hajdani pom­arnyekaban akkor még nem merte kipróbálni képességeit —, 1956 után pedig az akkor remek igazgatás alatt virág­korát élő József Attila Szín­házba. (Itt egyszer éppen ti­zenkilenc alakban jelent meg egyetlen előadáson!) Mindezek után ismét a nagy szerelem, a Nemzeti következett, ahol je­lenkori irodalmunk legkivá- lóbbjaival találkozhatott. S innen beszélhetünk arról, hogy őt mint az ország első számú társulatának az oszlo­pos tagját, mindig is a nemzet szolgálata érdekelte. Az együ­vé tartozás, az önismeret, az önszerveződés hitét, gondolatát akarta s akarja átplántálni a tömegekbe. Egyúttal pedig ar­ra is példát adni, hogy igenis lehet manapság is tisztesen, erkölcsösen, pontosan, szépen élni. Az Olyan együttjátszás- ra törekedni, mint amilyen egy jól kidolgozott színházi előadás, amelyben minden és mindenki a helyén van, s a legkisebb statiszta is úgy teszi a dolgát, mintha ő hordozná vállain a főszerepet. Mindez — ismételjük — na­gyon méltóságosan és már-már prófétikus erővel, súllyal hang­zott el, s így aztán a vidámabb Sinkovits Imrével nem esett most találkozásunk. Egy icipi­cit akkor váltott könnyedebb szóra, amikor legnagyobb filmsikerét, a Tizedes meg a többieket emlegette. Hogy ugyebár ehhez a szerephez a színészek nagy barátja, a sze­rencse segítette hozzá. Egy­szerűen sokat foglalkoztatták akkoriban a filmesek, s mivel kéznél volt, ráosztották ezt a feladatot. Am amúgy kiváló paródiái, kacagtató kabarészá­mai éppen csak megemlítőd- tek, azért is, mert ezektől az páját napjainkban a Szépmű­vészeti Múzeumtól kölcsönzött festmények idézik vissza, köz­tük a legszebb II. Rudolf ma- nierista művészének, Bartho- lomeus Sprangernek sejtelmes fényben fürdő Vénusza. A jobb oldali tanácskozóterem­ben Mária Terézia királynő és férje egykorú olajportréja lát­ható. Az egykori kocsifelhajtót hatalmas különleges üvegfelü­let zárja le, így a kupolától jobbra és balra fekvő három­három díszterem ezen az úton közelíthető meg. A palota jelenleg alkotóház­ként működik, ezért csak a életkora miatt eltávolodott, és azért is, mert a jelen időkben nem nagyon érez kedvet — és másokban sem lát valami nagy hajlandóságot — a felszabadult komédiázásra. Hát úgy nagy­jából ennyiről és ilyesmikről értesülhettünk — mármint az az előfizető tudhatta meg eze­ket a dolgokat, aki lelkesebb tisztelője Sinkovitsnak, és fönnmaradt azon az éji órán. Gáifíi. Egy estével korábban — azaz pénteken — szintén egy kiváló színművész, az ifjú Gálffi László mutatkozott be a képernyőn, mint abszolút fő­szereplő. Esztergályos Károly rendező ugyanis reá osztotta a Hajnali párbeszéd című, Kosztolányi Dezső novelláiból összeállított tévéfilm férfi­alakját. Nyilvánvaló, hogy az a ro­mantikusan kedves fiatalem­ber, Kosztolányi alteregója, Esti Kornél elevenedett meg általa, mégpedig ugyanabban a ködös, homályos, keserédes stílusban, amely ezt az írást oly feledhetetlenné teszi. Akik olvasták a regényt, tudhatják, hogy Esti Kornél itáliai utazá­sa közben éli át a történteket, s Esztergályos maga is két út közé sorolta be mindazt, amit láttatni akart. A korabeli Pest zűrzavaros művészvilágát, a túl okosokat, a túl szépeket, a túl keserűeket, tehát az emberi extremitás, a másság jellegze­tes képviselőit, ök jártak-kel- tek a ködösen romantikus fel­vételeken, s ők késztették gon­dolkodásra a nézőt magama­gáról, a saját belső titokzatos­ságairól. Nagy ízléssel össze­állított, remekül eljátszott és képeit tekintve — Bíró Miklós operatőrnek hála — ritka szép tévéfilm volt. Akácz László főépület nagy termeit lehet szombatonként és vasárnap látogatni. Az épületben mű­ködik egy szép kialakítású kas­télyétterem is, amelynek kü­lönleges hangulatáról az épü­let statikáját kezdettől bizto­sító vaskos oszlopsor gondos­kodik. A ráckevei Savoyai- kastélyt választotta ma kez­dődő négynapos tanácskozásá­nak színhelyéül a Műemlékek és Történeti Együttesek Nem­zetközi Tanácsának magyar nemzeti bizottsága. A konfe­renciáról szóló részletes tudó­sításunkat lapunk holnapi szá­mában olvashatják. Mit mutatnék meg? Váci helytörténet Harmadik éve annak, hogy Vácott először hirdetett hely­történeti-történelmi vetélke­dőt a város általános iskolái­nak felső tagozatos tanulói számára a Madách Imre Mű­velődési Központ és a Katona Lajos Városi Könyvtár. A versenyt az idén is megren­dezik, mindkét fordulóra ok­tóberben kerül sor. Első feladatként rövid fo­galmazást kell írniuk a részt venni kívánóknak a követke­ző témából: Mit mutatnék be Vác nevezetességeiből ked­ves vendégeimnek? Az íráso­kat október 10-ig várják a művelődési központ címére, a készítők nevének, évfolya­mának, az intézmény és a fel­készítő tanár nevének meg­jelölésével. A szervezők java­solják, hogy az iskolákat — az előző évekhez hasonlóan — hat-nyolc fős csapatok képviseljék. A közösen írt pályamunkák elbírálása után a szóbeli for­duló következik. Ennek helye és időpontja: a Madách Imre Művelődési Központ 34-es terme, 1988. október 26., 15 óra. A rendezők vállalták, hogy a legsikeresebb dolgoza­tot készítő csapat munkáját videofilmre veszik. A vetélke­dő nyertesei tulajdonképpen kiránduláson vehetnek majd részt. Logikus ?! Vitatható ugyan, ám el kel! fogadnunk: a tizennégy éver gyerek annyira érett, hogy eg: életre kiható döntést hozva pályát választhat. A sok izga­lommal, latolgatással születő végső elhatározást megelőző első szülői értekezletek a na­pokban zajlanak minden isko­la nyolcadik osztályában. Érthető hát a szülők döbbe­neté, hogy a délután fél hat­kor kezdődő és csak hétig tartható (a gondnok közli a hangosbemondóban, hogy fe­jezzük be, mert zárja a ka­pukat) beszélgetés első fél órája a kedves anyukák és apukák (!) balesetvédelmi és tűzrendészet! oktatásával te­lik el. Eddig ugyanis abban reménykedtünk, hogy az el­hangzottakat elmondták azok­nak a diákoknak, akiket most minden tekintetben felnőttként kezelnek, hiszen nemcsak jö­vendő életükről döntenek, ha­nem személyazonossági igazol­ványt is kapnak már. Ha a fent említettekre már elég érettek, akkor talán arra is, hogy megértsék: nem lehet robbanóanyaggal játszani az iskolában, s az sem veszély­telen, ha az ember kiugrik egy emeleti ablakból. Arra ugyanis még gondolni sem merek, hogy a7 elmondot­tak tudomásulvétel t igazoló papírt netán nem 1 nem do­hányzó kislányom, hanem a saját nevemben írtam alá ... körmendi M. L. Az oroszlános Savoyai-címer (Hancsovszki János felvételei) Tv-figyelő Jelenet a Fehér Anna előadásából: Bubik István és Götz Anna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom