Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-03 / 236. szám

1988. OKTÓBER 3., HÉTFŐ 3 Szentendre, Vác, Visegrád Barangolás a megye múzeumaiban A szentendrei régi művésztelep jubileumi kiállítását dr. Vaj­da György nyitotta meg (Erdősi Ágnes felvétele) Tömegáruk mellett egyedi termékek Jó üzleteket kötöttek Való igaz, Szentendre szin­te állam az államban. Termé­szeti és épített környezete, szellemi kultúrája magához vonzotta a művészeket. S ez a kisugárzó erő mind a mai napig nem csökkent. Me­gyénkén belül a legelőkelőbb helyet foglalja el tizennégy kiállítóhelyével. Ezek közül is évek óta országosan első a lá­togatók számát tekintve — a Kovács Margit Múzeum. Au­gusztus végéig közel félmil­lióan tekintették meg a gyűj­teményt. Egyébként a szent­endrei múzeumokban az első nyolc hónapban összesen hét­százezren fordultak meg! Ám a szentendreieken «.ívül a megyében még negyven- nyolc múzeum, emlékház, il­letve gyűjtemény várja az ér­deklődőket. Vác az a város, amelynek Szentendre után a legtöbb múzeuma van, szám szerint négy. Legrégebbi — a település történetét bemutató — helyét, a Vak Bottyán Mú­zeumot kerestük fel a hét vé­gén. — Ügy tudjuk, hogy majd a Március 15. téren álló, volt nagypréposti palotába költöz­hetünk — tájékoztat Zombor- ka Márta, a múzeum vezető­je. — Év végére készülnek el az átalakítás terved, de hogy a munkálatokra mikor kerül sor, azt még nem sejtjük. Talán túl korán érkeztünk a múzeumba, s ezért nein ta­Hazánk demográfiai helyze­te — e témáról rendezett or­szágos tanácskozást szomba­ton Szegeden a Magyar De­mokrata Fórum; zsúfolásig megtelt a József Attila Tudo­mányegyetem auditorium ma­ximuma. A Fórum munkájá­ban részt vett a New York­ban élő Püski Sándor könyv­kiadó is. Raffay Ernő törté­nésznek a szegedi, Lezsák Sándor költőnek, az országos elnökség tagjának köszöntő, illetve tájékoztató szavait kö­vetően bejelentették, hogy 21 taggal megalakult az MDF hódmezővásárhelyi csoportja is. Kovács Zoltán, a szeged'' Juhász Gyula Tanárképző Fő­iskola tanára előadásában tör­ténelmi visszapillantást adott a születésszabályozás külföldi és hazai gyakorlatáról, s szólt hazánk népességének alakulá­sáról a közelmúltban és a jelen­ben. Fekete Gyula író a né­pesség fogyásának mértékét a következő példával illusztrál­ta: 1981 óta évente egy Me­zőtúr „eltűnik” a térképről. A számok ma már a legrosszab- bakat jósolják, ám a valósá­got még ennél is tragikusabb- nak vélte Fekete Gyula. Hosz- szasan fejtegette az adórend­szer hatását a népesség ala­kulására, gyermekadónak ne­vezte azokat a terheket, ame­lyeket a családoknak el kell viselniük. A korábbi figyel­meztetésekre, intésekre — mondotta — oda sem figyelt a pénzügypolitika, s a kitűzött célok ellenkezőjét érte el. Az előadó nem az adózási gya­korlat ellen emelte fel a hang­ját, hanem az aránytalanságok lálkoztam látogatóval. Leg­alább módomban volt alapo­san tanulmányozni dokumen­tumait, tárgyait. Még ódon hangulatot árasztó kőtárára is jutott bőven időm. Szovics Lajosné pénztáros személyé­ben lelkes kísérőre találtam. Megmutatta az udvart, ahol valamikor még koncerteket rendeztek. De a szükség te­remtette raktár megbontotta ennek egységét. Azonban már ebből is kiszorultak, a régi ér­tékek. Vendég híján tőle és kollé­ganőjétől, Zsilinszky Károly- nétól kérdeztem: mi tetszik legjobban az ide betérőknes! — A fegyverek! — vála­szolták, s kezembe nyomtak egy komoly kötetet, amely a múzeum remek fegyvergyűj­teményéről szól. A napsütötte kis utcára ki­lépve megállítottam egy arra kerékpározó bajszos fiatalem­bert: ismerős-e itt, tudja-e, hogy ez milyen épület? — Igen — felelte —, de még sosem voltam benne ... Lehet, hogy a múzeumláto­gatók kíváncsiságukat dél­utánra tartogatták. Akkor nyílt meg ugyanis a görög templom kiállítóhelyén Ga- lántai György tárlata. Utam azonban a túlpartra vezetett, mégpedig Visegrád- ra. Azt is mondhatnám, hogy a Mátyás Király Múzeumban a megszokott mozgást tapasz­taltam. Éppen a pénztárnál ellen, melyek az eddig is ne­héz helyzetben élőket terhelik tovább. „A jelenlegi életkö­rülmények hatására a nem szülés kényszere érvényesül, s az elöregedett társadalom nem ifjúságpárti.” Az egész napos tanácskozá­son elhangzott hozzászólások riasztó adatok sorolásával fi­gyelmeztettek arra, minél előbb meg kell állítani a je­lenlegi nemzetpusztító folya­matot. A Fórum nyilatkozatot foga­dott el, amelyben a Magyar Demokrata Fórum a demográ­fiai helyzet javítására tesz ja­vaslatokat. Egyebek közt azt, hogy az ország hatalmi szer­vei valósítsák meg a több mint két és fél évtizede meg­ígért komplex népesedéspoliti­kát. Ennek alapvető elve le­gyen, hogy a családok közvet­lenül kapják meg a gyerme­kek felnevelésének költségeit. Dolgozzák ki a nemzeti jöve­delem új elosztási rendjét, va­lamint az olyan nyugdíjrend­szert, amely figyelembe veszi a gyermekneveléssel végzett munkát is. A családbeli létminimumon é.ó eltartottakat mentesítem kell az adózástól, és új, csa­ládpárti lakásépítési rendszer­re van szükség. Rangot és be­csületet kell szerezni az anya­ságnak, a gyermeknevelést pe- d g értékteremtő munkának kell tekinteni. A nyilatkozat ' égül nyílt, valós tudományos kutatómunkát és tájékoztatást sürget a demográfiai kérdé­sedben. A dokumentumot eljuttatják a Kormányhoz és a tömegkom­munikációs eszközökhöz. értem utol egy családot. Morschl Péter, felesége és lá­nya Szigetszentmiklósról ér­keztek. — Cégem, a Mogürt hajó- kirándulást szervezett, egész naposat — magyarázta a ma­gas, szemüveges férfi. A ceglédi Nívó Ruhaipari Kisszövetkezet kiránduló tag­jai azon tanakodtak, hogy mi­re futja még idejükből. Túl­ságosan sokáig gyönyörködtek ugyanis a műemléki romok­ban. — A ml városunkban is mindig van kiállítás — bi­zonygatta Szentendrei István­ná varrónő. — A nyáron na­gyon sokan elmentünk Poz- derka Katalin népi díszítő tárlatára... Elsősorban „vizes” témákat tűzött hétvégi ülésének napi­rendjére a Közép-Duna-vidéki Intéző Bizottság, amely dr. Sághy Vilmos elnökletével a főváros környéki bányatavak jelene és jövője mellett foglal­kozott a Ráckevei-Duna-ág vízminőségével, a Szentendrei­sziget vízbázisának védelmé­vel, illetve a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatos KDIB-észrevéte- lekkel. A testület mindemel­lett napirendjére tűzte Dobo­gókő idegenforgalmi fogadó- készségének helyzetét is. A felsorolt témákról ugyan terjedelmes jelentéseket, a je­lenlegi állapotokat hűen tük­röző felméréseket készítettek a szakemberek, a testület azonban ennek ellenére szá­mos kérdésben kénytelen volt a döntést későbbi időpontra halasztani. Ennek alapvető oka az, hogy a jelentések többsége nem tartalmazott koncepciót arra, hogyan lehet­ne megoldani a felmerült gon­dokat. Számos kérdésre kell még választ keresni például a bá­nyatavak sorsát illetően, s a dobogókői fejlesztési elképze­léseket is elsősorban a helyi tanács illetékeseinek kell meg­fogalmazniuk. A Ráckevei-Duna-ág vízmi­nőségéről szóló, s a tűrhetet­len állapotokat felvázoló anyag mellől ugyancsak hiányzott a megoldási javas­Lakossagi vélemények Bős-Nagymaros Az Országos Piackutató In­tézet közvélemény-kutatást végzett a bős—nagymarosi víz­lépcsőrendszer építésének té­májában. Az elemzés a lakos­ság összetételének megfelelően kiválasztott 1500 megkérdezett személy válaszainak feldolgo­zásával készült. A véleményt mondók 77 szá­zaléka a beruházást előnyös­nek tartja a villamosenergia­termelés szempontjából, 55 százaléka pedig a nemzetközi hajózásban, míg 48 százaléka az árvízvédelemben számol pozitív hatásokkal. A villa- mosenergia-termelés tekinteté­ben a megkérdezettek többsé­ge (51 százaléka) a vízi erő­művekkel történő fejlődést tartja követendőnek, míg pél­dául a kőolajat és földgázt fel­használó erőművekre csak 10 százalék voksolt. Huszonhét százalék azok aránya, akik szerint a vízlépcső a Dunaka­nyar látképére előnyösen hat. lat. Ezért a testület szorgal­mazza. hogy a területileg il­letékes szerv, a Közép-Duna- völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság dolgozzon ki tervet arról, hogyan lehet­ne az üdülőövezet első számú értékét, a Dunát megóvni, il­letve ml lesz a vizet fertőző holtágak sorsa. A Szentendrei-sziget vízbá­zisának védelméről szóló je­lentésben nagy hangsúlyt ka­pott a szennyvízkezelés kérdé­se. E területen ugyanis aggo­dalomra ad okot, hogy a ren­delkezésre álló adatok szerint a keletkező vízmennyiségnek csupán töredékét tisztítják, a többit illegálisan, tisztítás nél­kül távolítják el a zárt táro­lókból, derítőkből. A gondon enyhíteni látszik, hogy a KDIB támogatásával már épül Tahi- tótfalun az első szigeti szenny­víztisztító telep. Ugyancsak a Duna-kanyar térségét érinti leginkább az épülő bős—nagymarosi vízlép­csőrendszer, amelynek mun­kálatait folyamatosan figye­lemmel kíséri a KDIB. Az éle­sedő vitában azonban a tes­tület azt tartja elsőrendű fel­adatának, hogy az illetékes szerveknél szorgalmazza azo­kat az intézkedéseket, ame­lyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a beruházás a legkeve­sebb kárt okozza, illetve a legnagyobb hasznot hajtsa a területen. Ügy hiszem, nincs még egy megye, amely elmondhatja magáról, két jelentős írószer­gyártó cég működik területén. Szűkebb pátriánk ezzel is dicsekedhet. Egymástól nem is távol gyártja ugyanis irón­iáit Szentendrén a PEVDI Írószer Gyára, illetve a po- mázi írószer Szövetkezet, az ICO. Óhatatlanul arra gondol azonban az ember, egymást hozza nehéz helyzetbe a két cég, főként akkor, ha még a BNV-n is közel, ugyanazon pavilonban állítja ki termé­keit. Ebben is van némi igazság A feltételezés ellen — leg­alábbis a pevdisek részéről — élénk a tiltakozás. Mert bár a két cég neve azonos te­vékenységre utal — így az ér­velés — a két írószergyártó más-más úton halad. Eltérőek piacaik is — míg a szentend­reiek elsősorban a belföldi igényeket elégítik ki és a szo­cialista országok piacaira szál­lítanak. az ICO a hazai vá­sárlók mellett inkább a nyu­gati piacok felé kacsingat. Ügy tűnik, ez egyelőre így is marad, hiszen a PEVDI iga­zán nagy fejlesztéssel, új­donsággal nem rukkolt ki az utóbbi Időben. A hagyomá­nyos, a vásárlók körében nép­szerű Pax tollak mellett el­sősorban matricás tolláikkal, így például a mesefigurákkal díszített írószerekkel dicse­kedhetnek. Kínálatukban azonban — s ezt a kiállított termékek köre is illusztrálja — az olcsó tollak dominál­nak. Ami természetesen nem baj, sőt a kisiskolások szü­lei bizonyára örülnek ennek. A pevdisek azonban eze­ken a termékeken jóformán már semmit nem keresnek. Ez, de valószínűleg az írószer­piac kínálata is hozzájárult ahhoz, hogy a szentendreiek úgy döntöttek, amint anyagi lehetőségeik engedik, új for­mákkal, korszerűbb cikkekkel jelentkeznek a jövőben. Nagy újítással, igazi újdon­sággal azonban a pomázi Író­szer Szövetkezet sem jelent­kezett az idei őszi vásáron. Igaz, az ICO tárgyalóiban en­nek ellenére is csak oldalazva lehet közlekedni, annyi az érdeklődő, a kereskedő part­ner. Aki viszont csak kívül­ről szemléli az ICO standját, az nagy mozgást csupán pár négyzetméteren lát: egyetlen pultnál, ott, ahol az önszíne­ző. állítható színerősségű, il­letve a dombornyomásra al­kalmas bélyegzőket próbálhat­ja ki vagy rendelheti meg bár­ki. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy úgy vélje a kí­vülálló, ha többi termékével nem is aratott átütő sikert a vásárlátogatók körében a po­mázi szövetkezet, a stampe- reknek lesz jócskán keletje. Csakúgy, mint azoknak a borítékoknak, tasakoknak, amellyel a Papíripari Válla­lat szentendrei gyára mutat­kozott be. Gondolhatnánk, a papírfronton nemigen lehet kirukkolni újdonsággal — s ebben van is némi igazság. Mert amin változtatni lehet, azok a minták, színek, esetleg némi formai újítás, vagy a ragasztási technika újítása. A szentendreiek azonban mind­ezekből a legújabbat, mutatós variációkat, csomagokat hoz­tak. Az érdeklődés mégsem ezért nagy a gyár tárgyalójában. Most inkább az egyszerű, hét­köznapi borítékok iránt nőtt meg a kereslet: úgy hírlik, előfordulhat, hogy a jövőben nem is tudják teljes mérték­ben kielégíteni ezekből az igényeket. A magyarázat egy­szerű: a hivatalok, intézmé­nyek átszervezése miatt, az új adótörvények hatására je­lentősen megnövekedett a borítékigény, ami óriási haj­rára. hétvégi túlórázásra kény­szeríti a papírgyáriakat. Ennek ellenére a szentend­reiek ígérik, hogy a kiskeres­kedelemben nem lesz hiány, nekünk, vásárlóknak is jut majd az egyszerűbb, olcsóbb borítékokból, s nem kénysze­rülünk majd arra, hogy a gyár mutatás, ám jóval drá­gább bélelt, színes termékei­vel kényszerüljünk levelezni például a hivatalokkal. Több külföldi cég érdeklődött A tömegcikkek gyártása mellett jelentkeztek megye­beli cégeink egyedi termékek­kel is. Ezek közé tartozik az a kastélybútor, amellyel a ceglédi Stylus Faipari Kis­szövetkezet OKISZ-plakettet nyert. Bár kétségtelen, hogy ez a fogyasztási javak vásá­rán nem a legszélesebb érdek­lődésre számot tartó bútor, mégiscsak érdemes pár szót szólni róla. A Stylus ugyanis azon faipari szövetkezeteink közé tartozik, amely nemcsak talpon maradt, de megújulni is volt ereje. Olyannyira, hogy a ma már kevésbé keresett kolóniái bútorok mellett szín­házi nézőterek, mozibelsők fel­újításával is megpróbálkozott. Azt. hogy a siker nem ma­radt el, a most bemutatott s kitüntetett kastélybútor is il­lusztrálja, hiszen ennek gyár­tására a színházi berendezések készítése után kérték a ceg­lédieket. A típusbútorok to­vábbi gyártása mellett most ezektől a termékektől vár üz­leti sikereket a Stylus, s az eddigi érdeklődés azt mutatja, nem is alaptalanul. Egy-egy kastély bútorzatának restau­rálása ugyanis körülbelül 6 millió forintot, termelésük 10 százalékát biztosítja számuk­ra, akár tőkés export formá­jában is. Az eltelt napok alatt több külföldi cég jelezte ér­deklődését. s köztük például egy nyugatnémet céggel már üzletet is kötöttek. Az érdeklődés hiányára nem lehet panaszuk az idei őszi vásár legújabb ki­állítóinak. a péceli Kolorit Di­vatáru Kisszövetkezet ke­reskedőinek sem. Az ez év jú­liusában alakult cég bőrdísz­műárui iránt ugyanis a bel­földi és szocialista partnerek egyaránt érdeklődnek. A mű­bőrből készült táskák, apró cikkek elsősorban a csehszlo­vák, szovjet, illetve NDK-beli piacokon találnak vevőre — a péceliek már most 10 mil­lió forint értékben kötöttek ezekkel a partnerekkel üzle­tet. P. Zs. Erről olvastam Harmónia helyett zűrzavar A majdani kutató nehezen fogja megérteni korunkat. Fejcsóválva emlékezik ránk: miért kavartuk össze a dolgokat? Olyan szép volt minden. A gyárak államosítva, azoknak adva, akik benne dolgoznak. A földek szétosztva, majd a paicellák összeszántva, gazdáik a legteljesebb önkéntesség alapján egyesülve művelték a legkorszerűbb agrotechnikai esz­közökkel a hatalmas táblákat. A kultúra úgy­szintén a népé. Mindenki teljesítette napi kö­telezettségét, s mehetett szórakozni, pihenni, művelődni. Szép harmóniában haladt az élet, mint a békésen kanyargó folyó. S egyszer csak min­den összezavarodott. Gazdasági, társadalmi, bizalmi válságról olvashatunk, munkanélkü­liségről, a munkásosztály vezető szerepének megkérdőjelezéséről, a szocializmus fogalmá­nak homályosságáról, a sajtószabadság hiá­nyáról, ködös távlatokról. Mi ez? Mi van itt? A majdani kutató olvasgatja majd — mi­ként a hét végén magam is — a kor lényegét megragadó lexikont, s fejét vakargatva kép­telen eldönteni, miért zavartuk össze a har­móniát. Gazdasági válság? Hiszen ez csak és kizárólag a tőkés gazdaságban nyilvánul meg, ahol a gazdasági törvények zöme spon­tánul, vak elemi erők módján, mint ellentétes érdekű emberek cselekvésének eredője érvé­nyesül. Eme törvények fölismerése lényegé­ben csak a szocializmusban — o termelési eszközök társadalmi tulajdona alapján — te­remtődik meg. Munkanélküliség? A kapitaliz­mus szükségszerű következménye és kísérője. A szocialista állam biztosítja a dolgozóknak a munkához való jogát, és megteremti a fog­lalkoztatás lehetőségeit is. Magyarországon a hároméves terv végrehajtása során 1949-ben gyakorlatilag megszűnt. Sajtószabadság hiá­nya? A demokratikus jogok egyik legfonto­sabbika, a polgári átalakulás vívmánya. Al­kotmányos biztosítása és gyakorlati megvaló­sulása a munkásmozgalom számára rendkí­vüli jelentőségű, mert a sajtó a politikai te­vékenység, a szervezkedés fontos kelléke. A polgári állam — még a legdemokratikusabb formájában is — különböző módszerekkel korlátozza az alkotmányban biztosított sajtó- szabadságot. A szocialista Magyarországon az alkotmány (1949: XX. te. 55. e.) biztosítja a dolgozók érdekeinek megfelelően a sajtósza­badságot. Munkásosztály vezető szerepe? A munkásosztály az emberi társadalom történe­tének legforradalmibb osztálya ... vezetésével megy végbe a szocialista forradalom, önmaga felszabadításával együtt véget vet a kizsák­mányolás minden formájának, önmaga meg­szüntetésével megvalósítja az osztály nélküli társadalmat. A szocializmus és a kommuniz­mus termelési viszonyainak is a munkásosz­tály a hordozója. Vállán nagy terheket cipel, ezért vezető szerepét közvetve, a céljait és ér­dekeit kifejező KP útján érvényesíti, tagjai azonban közvetlenül is betöltenek vezető funkciókat, a munkások egyéni és tömegszer­veik útján minden szinten aktívan részt vesz­nek az állam, a társadalom, a politikai, gaz­dasági, kulturális élet irányításában, ellenőrzé­sében. Homályos szocializmus? Ködös távla­tok? Szocializmus, kommunizmus: a kapita­lizmust forradalmi úton fölváltó gazdasági­társadalmi alakulat. A szocializmus a kom­munizmus alsó foka, a kommunizmus a szo­cializmus felső foka. A régi korban — korunkban — íródott könyve fölött eltöpreng a jövő kutatója. Hüm- mögve kérdi, miért nem volt jó ama régiek­nek az a gyönyörű harmónia? Kör Pál Tanácskozott a Demokrata Fórum A demográfiai helyzetről Vennes Aranka A haszon növelésére törekednek A megoldást keresni kell

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom