Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-07 / 214. szám
1988. SZEPTEMBER 7.; SZERDA Titian Az omszki vendégek programja Beszélgetés a pártról Szovjetunióbeli testvérmegyénk, Omszk küldöttségét tegnap a Pest megyei pártbizottságon fogadta Nagy Sándor- né, a testület titkára. A vendégek — Vlagyimir Petrovics Ljasko, az omszki Pravda főszerkesztő-helyettese, Szergej Alekszandrovics Alekszejenko, a lap rovatvezetője és Viktor Mihajlovics Harin, az SZKP Omszk Megyei Bizottsága előadói irodájának vezetője — tájékoztatást kaptak Pest megye gazdasági, társadalmi és politikai helyzetéről, a megyében dolgozó pártszervezetek előtt álló feladatokról. Nagy Sándorné kiemelte azokat a teendőket, amelyek a májusi országos pártértekezlet állás- foglalásából következnek a párt mozgalmi munkastílusának fejlesztése, az irányító munka politikai jellegének erősítése, a társadalmi öntevékenység és nyilvánosság bővítése terén. A vendégek nagy érdeklődéssel ismerkedtek meg a Pest megyei pártbizottság feladattervével és a testület szándékait kifejező, a megye párttagságához intézett nyílt levéllel, amelyeket egyébként korábban lapunkban is közöltünk. Az Omszk megyei delegáció programja délután gödöllői látogatással folytatódott. A filmszakma felhívása Új szakszervezet? A mozgókép szakma szinte valamennyi területéről 88 szakember fordult felhívással társaihoz kedden egy új, alulról építkező, demokratikus és autonóm szakszervezet létrehozására. A Mozgókép Demokratikus Szakszervezet a közeljövőben tervezi megalakuló gyűlését. Az alapításra egy 33 tagú előkészítő bizottság alakult. A 88 kezdeményező által elfogadott felhívásban hangoztatták, hogy a film-, a tv-alkotók, a videó- készítők és a társszakmák körében elégedetlenséget vált ki, hogy hivatásuk gyakorlásának és munkájuk feltételei fokozatosan romlanak. Ezért tartják szükségesnek egyéni és szakmai érdekeik hatékony képviseletét. Hívómű már van, integrált áramkör majd lesz Túl sokan nyomják a fékpedált Bármely vezető, ha döntenie kell, bizonyára nem az önellátásra szavaz, még akkor sem, ha a hazai vállalatok közötti kapcsolatok kemény próbája a szerződések megtartása. Megeshet, sokkal előnyösebb lenne egy-egy alkatrészt házon belül gyártani, a tőkehiány viszont inkább arra ösztönöz, hogy más fektesse be a pénzt, s ne az amúgy is gyakran üresen kongó cégkasszából kelljen erre költeni. A kooperációs kapcsolatok kiterjesztését indokolják a specializációbói származó előnyök, valamint az, hogy még napjainkban is meglehetősen sok, azonos tevékenységet felvállaló kisebb-nagyobb üzem létezik a határokon belül. Minden információt és véleményt mérlegre tettek a Mechanikai Műveknél, amikor a hetvenes évek közepén a Telefongyártól átvették a távbeszélők gyártását. Az már akkor is kiderült, hogy az itthon szerelt hívóművel nagyon sok a gond. Ezekből száz-százötvenezret építettek be akkoriban a készülékekbe. Hamarosan világossá vált, hogy a gazdaságossággal is baj van, s ha a vállalat nem akar egy tartósan veszteséges tevékenységet fenntartani, felül kell vizsgálnia elképzeléseit. Három hónap alatt — Ilyen helyzetben a legjárhatóbb út a kooperáció — mondja Kasza Károly, a Mechanikai Művek műszaki igazgatója. — Alaposan tanulmányoztuk a hazai és a külföldi ajánlatokat, s ezek közül végül is az egyik NDK-beli cég mellett döntöttünk, ök készítik számunkra a tárcsás hívóműveket, ezért mi cserébe hallgatóbetéteket szállítunk, esztendőnként több mint 800 ezer darabot. Tavaly alakult ki a kapcsolatunk egy lengyel gyártóval, amely a hallgatóbetétekért speciális hibridtrafókat ad. Ezeket korábban itthon gyártottuk. Hadd jegyezzem meg azt is, hogy a lengyelekkel az első megbeszéléstől számított harmadik hónap végére nem csak hogy megállapodtunk, hanem el is indultak az első szállítmányok. Nem titkolják a Mechanikai Művekben, hogy minden lehetőséget megragadnak a más vállalatokkal való együttműködések bővítésére, ha fantáziát látnak a kapcsolatban. A rugózó telefonzsinórok szállításáról például a Tesla egyik gyárával is tárgyalnak, és szó van arról, hogy négy cég ösz- szefogna integrált áramkörök előállítására. Emellett igyekeznek bővíteni hazai kapcsolataikat, már csak azért is, mert fontosnak tartják, hogy a belföldi piac igényeit a lehetőségekhez mérten kielégítsék. Ez pedig nem is oly könnyű, mint azt a kívülálló gondolná. Amíg például a Magyar Posta 1986-ban 115 ezer asztali készüléket rendelt, addig az idénre eredetileg 180 ezerről tárgyaltak a Mechanikai Művekkel, de a vállalat csak 160 ezer gyártását vállalta. Két esztendő alatt csaknem megháromszorozódott az érmével működő utcai telefonok iránti igény is. S a hazai telefonhálózat fejlesztésének eddig megismert adatai azt jelzik, hogy az igények folyamatosan és gyorsan növekednek. — Természetesen nekünk az lenne az érdekünk, hogy minél több terméket adjunk el, ám ennek a szándéknak szinte áttörhetetlen korlátái vannak — jegyzi meg a műszaki igazgató. — Az egyik és legdöntőbb, hogy az idén érvényes bértömeggazdálkodás s az ezzel együttjáró 2,5 százalékos bérnövelési lehetőség nem teszi lehetővé a létszám emelését. De ha lenne is munkaerő, számolnunk kell azzal, hogy a beruházásokat jelentős adó terheli. Ám tételezzük fel, hogy ezt is ki tudnánk fizetni, ekkor a végső akadályként az importkorlátozás tornyosulna előttünk. Ebben a helyzetben egyetlen lehetőségünk marad: a kooperáció! A telefonokat a vállalat abo- nyi gyárában szerelik. A jól szervezett üzem mindeddig nyereséget számolhatott el. Ebben bizonyára szerepe van annak is, hogy a szerelőszalagokon dolgozók tevékenységét az úgynevezett 3M vagy közismertebben a mozdulatelem- zéses módszerrel tették ésszerűbbé. Minden fillért meg kell spórolniuk, hiszen kényszer- helyzetben vannak: az idén január 1-től ugyanis 12 százalékkal csökkenteniük kellett az áraikat. Ismert gondok A szervezett és előnyöket nyújtó kooperációk ellenére adódik a kérdés: lehetne jobban, másként is csinálni? A válaszban beszélgetőpartnereink a már ismert gondokat sorolták. Le kellene bontani a bérkorlátokat, liberalizálni kellene az importot, és nem kellene úgy kifacsarni a vállalatok pénztárcáját, hogy gyakorlatilag csak fillérek maradnak beruházásokra. A Mechanikai Műveknél az is gondot okoz, hogy a korábban megbízható kooperációs partnerek mostanában mintha egy kissé pontatlanabbak lennének a szállításoknál. Hivatalosan ugyan nem közlik, miért, ám ebben bizonyára annak is szerepe van, hogy a hazai gazdaságirányítás a tőkés exportot kiemelten kezeli és preferálja. Aláírták, pecsételték Ez persze bizonyos értelemben előnyt is jelent a vállalatnak, mert ha növelik nyugati eladásaikat, meglehet, bővülnek importlehetőségeik is. Az idén ráadásul a posta és az Ipari Minisztérium közös kérésére kaptak mintegy 200 ezer dolláros importkeret-kiegészí- tést. Az örömben üröm: mire mindenki aláírta, jóváhagyta, lepecsételte a döntésről értesítő iratot, május végét írták. A Mechanikai Művekben tovább keresik a lehetséges kooperációs partnereket. Tár gyalásokat folytatnak különböző svéd, holland és NSZK- beli cégekkel, amelyek érdeklődést mutatnak néhány magyar termék iránt. Emellett átvizsgálják saját importkeretük felhasználását is, s együttműködnek a hazai távközlés fejlesztésében érdekelt más gyártókkal is. Mindez azonban kevés lehet ahhoz, hogy a jövőben maradéktalanul teljesítsék a posta megrendeléseit. Mint a műszaki igazgatóval folytatott beszélgetésünkből is kitűnt, még túl sokan nyomják a gazdaság szekerének fékpedálját... Ennek ellenére a Mechanikai Művek vezetőiben szilárdan él az elhatározás, hogy a telefonhálózat fejlesztésében vállaltakat mindenképpen teljesítik. Furucz Zoltán A párt szóvivőjének tájékoztatója A Politikai Bizottság ülését követő sajtótájékoztatón Major László, a KB-iroda vezetője, szóvivő ismertette a testület elé került témákat. Változó szocializmuskép Az ideológiai munka megújításának fontosságáról szólva a többi között megjegyezte: át kell gondolni azt is, hogy a jövőben milyen szocializmusképet rajzolunk fel, hiszen erre intenek a korábbi időszak negatív tapasztalatai, a szocializmusképünkben megjelenített utópisztikus, illuzórikus elemek. A közvéleményünket és különösképpen a párttagságot ma foglalkoztató ideológiai kérdések kidolgozásával munkabizottság foglalkozik, tevékenységének nem szabtak konkrét határidőt. Hogy miért, arról a tájékoztatón jelen lévő Andics Jenő, a Központi Bizottság agitációs és propagandaosztályának vezetője szolgált bővebb információkkal. Mint mondotta, a testület vitájában nagy hangsúllyal fogalmazódott meg, hogy a szocializmus nem mechanikus társadalomkép, hanem egy mozgalom. E mozgalomnak céljai vannak, amelyeket programokban kell ötvöznie, olyan programokban, amelyek tartalmazzák a jövő fejlődési irányait. Mindennek a megalapozását szolgálhatja az ideológiai tevékenység megélénkülése is. E programok azonban politikai programok, és minden konkrét politikai lépés kapcsán kell állást foglalni az azzal összefüggő ideológiai kérdésekben is. Ennyiben tehát folyamatos ez a munka. A kérdéskör azonban szélesebb értelemben is felvetődött, s a testület úgy döntött: javasolni fogja a Központi Bizottságnak, bízza meg a KB mellett működő agitációs és propagandabizottságot, hogy hozzon létre ad hoc bizottságokat a szocializmus fejlődésével kapcsolatos legfontosabb ideológiai kérdések tanulmányozására. E bizottságok a hazai társadalom- tudományi kutatóműhelyek legjobbjainak bevonásával alakítsák ki az adott kérdésben állásfoglalásukat, s azt hozzák nyilvánosságra. A Központi Bizottság pedig a jövő évben, e munka előrehaladtával, foglalkozni kíván az ideológiai kérdésekkel a munkabizottsági tevékenységre építve. A vitában felmerült az is — mondotta —, hogy ha a társasági törvényt elfogadja az Országgyűlés, akkor azt követően rendezzenek tudományos-ideológiai tanácskozást a törvény várható társadalmipolitikai hatásairól, a tulajdonformákra gyakorolt hatásáról. Az eszmecsere tapasztalatait az agitációs és propagandabizottság értékeli majd, s állásfoglalását ugyancsak közzéteszi. Az ifjúságról A párt ifjúságpolitikájának korszerűsítésével kapcsolatos törekvésekről Major László kérdésekre válaszolva a többi között elmondta: a Politikai Bizottsági ülésen felmerült olyan elképzelés is, hogy n KISZ a kommunista ifjúság élcsapataként működjék, de föderatív alapon szerveződve, tehát például korosztályok szerinti rétegszervezeteket összefogva. Ezekben a kérdésekben természetesen döntés nem született — tette hozzá —, hiszen a fiataloknak maguknak kell megvitatni saját szervezetük helyzetét, s a KISZ országos értekezletén, vagy, ha szükséges, következő kongresszusukon dönteni a szervezet megújításával kapcsolatos feladatokról. Egy újságíró érdeklődésére közölte, hogy az alternatív ifjúsági mozgalmakról a testület ülésén nem esett szó. A Politikai Bizottság ülésén nem volt szó a Magyar Demokrata Fórum megalakulásáról — válaszolta egy másik kérdésre. A párbeszéd is eredmény Major László a magyar—román főtitkári munkatalálkozóról szólva aláhúzta, hogy a Politikai Bizottság értékelése szerint a párt főtitkára energikusan, megfelelő módon képviselte a magyar álláspontot a tanácskozáson. A munkatalálkozó nemzetközi fogadtatása jó, a diplomáciai forrásokból kapott értesülések és a külföldi sajtó értékelései egyaránt ezt támasztják alá. A testület úgy értékelte, hogy számos részkérdésben sikerült előbbre lépni, ugyanakkor az alapkérdésekben — ilyennek tekintjük a nemzetiségek jogainak biztosítását és a romániai területrendezési tervet — a román álláspont nem változott. Ettől az egy találkozótól persze áttörést nem is remélhettünk — tette hozzá a szóvivő —, a legfontosabb előrelépés most az, hogy a hosz- szú ideig szünetelt magas szintű párbeszéd újrakezdődött. A Politikai Bizottság pozitívan értékeli, hogy a román fél intézkedési tervet fogadott el a munkatalálkozót követően, de a valódi eredményeket a konkrét tettek nyomán lehet majd megítélni, annak alapján, hogy mi valósul meg a tanácskozáson elhangzottakból. Major László azt is elmondta, hogy a testület egy feladattervet is áttekintett, amely a magyar—román kapcsolatok terén teendő konkrét, a kormánynak ajánlott lépéseket rögzíti, illetve az átfogó, elvi jellegű kérdésekben a párt feladatait tartalmazza. A gondatlan szervezés miatt Nem éledt fel a vita Dabason Nem a tudósító volt az egyetlen, aki azt hitte, hogy véletlenül rossz helyre keveredett. A szerkesztőségünkbe postázott meghívóban az állt, hogy a Hazafias Népfront Da- basi Nagyközségi Bizottsága szeptember 5-én, hétfőn 17 órai kezdettel társadalmi vitát rendez a gyülekezési és egyesülési jogokról szóló törvénytervezetekről a művelő- í dési házban, ám a megadott 2 időpontban a Dabasi Város- £ szépítő Egyesület havi szoká- ^ sós összejövetelén találtuk A magunkat. A szervezők ugyanis azt gondolták, hogy összekötik a hasznost a hasznossal, s egy füst alatt letudják a két eseFedél kerül a medence fölé Jelentős állomásához érkezett el ezekben a napokban Kerepestarcsán a teho felhasználásával épülő fedett uszoda. A 30 millió forintos költséggel a jövő év májusára elkészülő impozáns sportlétesítmény 11X25 méteres feszített víztükrű medencéje fölé egy pár napon belül a boltíves tartóoszlopokra borul a Graboplast sáto rtető. fgy már a rossz idő beálltával is tovább végezhetik mukájukat a kivitelezők, az Olajterv szakemberei. (Hancsovszki János felvétele) ményt. Csak éppen elfelejtették értesíteni a vitára meghívottakat arról, hogy első napirendi pontként az egyesület a község szennyvízelhelyezési problémáiról tájékozódik, az egyesületi tagokat pedig arról, hogy ezután még társadalmi vita is lesz. A szennyvízelhelyezési gondokról másfél óráig beszélgető egyesületi tagok egy része ezért csodálkozva vette tudomásul elnökük, Thélessy István bejelentését, hogy most pedig társadalmi vita lesz. Ennek ellenére fegyelmezetten végighallgatták Csótár Lajosnénak, a nagyközségi tanács vb-titkárának vitaindítóját, de még az utána következő első hozzászólást is. Ebben Füzesy István egyesületi tag, egyébként a Dunavölgyi Vízgazdálkodási Társulat igazgatója azt fejtegette, hogy elengedhetetlenül szükséges az állam és az állampolgárok közötti viszony újraszabályozása. A közügyek iránti érdektelenség egyik oka ugyanis az, hogy az állam idáig polgárai helyett is gondolkodott. Szerinte a hatóságok önmérséklete a törvénytervezetekben sem érvényesül teljesen, ezért erősíteni kell a jogok gyakorlásának garanciáit. Ekkor azonban már szállingóztak kifelé az emberek, de akadtak, akik ezzel nem elégedtek meg. Egyikük például így fakadt ki: „én az első napirendre jöttem, a vitára nem készültem, anyagot sem kaptam, ezért ne várjanak tőlem semmit. Csak a többiek iránti tiszteletből maradtam itt, látom az arcokon, hogy mások is így vannak vele.” Ez a vélemény sok mindenről árulkodik. Először is tájékozatlanságról, hiszen a törvénytervezeteket a napilapok közölték. Azután arról a rossz beidegződésről, hogy a társadalmi vitából is értekezletet kell csinálni, azaz előzetesen postázott írásos anyag kell hozzá ... Ez azonban nem menti a szervezők hibáját. Ezután dr. Fodor István, a körzete országgyűlési képviselője tett még egy kísérletet a vita felélesztésére — sikertelenül. Nem sokkal utána a résztvevők megfogyatkozott csoportja is szétszéledt. Mindez azért sajnálatos, mert az első napirend vitájából az derült ki, hogy Dabason nemcsak hírből ismerik, hanem gyakorolják is a demokráciát. A tanács ugyanis nem utolsósorban a városszépítők kezdeményezésére megváltoztatta szennyvízelhelyezési koncepcióját. Elvetették azt a legegyszerűbb, legolcsóbb, de környezetkárosító megoldást, hogy a betelt szennyvízleeresztő hely helyett egy újat létesítsenek. Inkább felkutattak egy Dabason is adaptálható tisztító rendszert, amelynek működéséről, költségeiről, előnyeiről tájékoztatták az egyesületet. Mellette és ellene is szóltak a jelenlévők, de még nincs eldöntve semmi. Megegyeztek abban, hogy az érdeklődő egyesületi és népfrontbizottsági tagokat külön autóbusszal elviszik egy már működő berendezés megtekintésére. A helyszínen a szakemberek segítségével ismerkedjenek meg vele, alkossanak véleményt róla. Csak ezután kerül majd a tanácsülés elé a téma. Vagyis Dabason olyan légkör alakult ki ennek a kérdésnek az eldöntésében, amelynek megteremtése a törvénytervezetek célja. A dabasi volt az első társadalmi vita Pest megyében a gyülekezési és egyesületi törvénytervezetekről. K. L.
