Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-05 / 212. szám

1988. SZEPTEMBER 5.', HÉTFŐ Tésán lassan több a bevándorló mostoha körülményeket keresi itt, a petróleumlámpát, a ke­rekes kútról hordott vizet. A nagyvárosoktól távoli község­ben sem kell már lemondani a civilizáció kínálta kényelem, röl, víz folyik, villany ég, pa­lackos gáz áll a nyaralóként szolgáló egykori paraszthá­zakban, és természetesen te­levízió. Mi akkor a különbség egy tésai és mondjuk, egy váci la­kás között? Zöldövezet még csak a városban is akad, de rgyvalami biztosan nem. Csend. Mörk Leonóra A lakótelepi élet után kikapcsolódást jelent a fafűrészelés, amely ezen kívül hasznos cs nélkülözhetetlen is. (Vimola Károly felvételei) lenne itt lakni. De hát ez teljesen lehetetlen, a mun­kánk Pesthez köt minket. A fővárostól másfél óra autózásra esik Tésa. Az út azonban a negyedik kerület ál­datlan útviszonyain át, majd az autópályának éppenséggel nem nevezhető 12-es úton ve­zet. A sok „bevándorló” alig­ha az utazási irodák által fa­lusi romantikának nevezett A hét végén készül a tűz szalonnasütéshez. Tanácskozás Lakiteiken Megalakult az MDF elnöksége Demokratikus szellemi-politikai mozgalommá, független társadal­mi szervezetté nyilvánította magát a tavaly szeptember 27-én Magyar Demokrata Fórum néven a Bács-Kiskun megyei Lakitelken megala­kított csoportosulás. A Magyar Demokrata Fórum mintegy 370 kép­viselője — nagyrészt a magyar szellemi élet köréből — szombaton Lakitelken tartotta tanácskozását, amelyen megvitatták és elfogadták a mozgalom ideiglenes alapszabályát és alapítólevelét. A tanácskozás elé terjesz­tett dokumentumok felett élénk, nemcsak a konkrét programot, hanem a politika, a társadalom, a gazdaság, a kultúra időszerű, sürgető fel­adatait is számba vevő eszme­csere alakult ki. Bár elhang­zottak egymásnak élesen el­lentmondó vélemények is, a felszólalók többsége egyetér­tett azzal, hogy a Magyar De­mokrata Fórum az egész or­szágra, illetve a magyarságra kiterjedő független szellemi­politikai mozgalomként kíván tevékenykedni. A felszólalók egyetértettek a mozgalom ala­pítólevelében megfogalmazot­takkal: a MDF-nek saját út­ján kell kibontakoznia, nem fogadja el sem a kormány­pártiság, sem az ellenzékiség címkéit és választási kénysze­reit. Bár a többpártrendszer kialakulását szükségesnek és elkerülhetetlennek tartották a demokratizálás folyamatában, hangsúlyozták, hogy a jelen körülmények között nincs szándékukban párttá szerve­ződni. Meg akarják őrizni minden tisztességes gondolat és kezdeményezés számára nyitott, koalíciós mozgalmi jellegüket. A Magyar Demok­rata Fórum az alkotmányos­ság keretei között, a törvé­nyesség elve alapján és a tel­jes nyilvánosság előtt fejti ki tevékenységét. A tanácskozáson hangsú­lyozták, hogy a Magyar De­mokrata Fórum részt kíván venni az átfogó társadalmi re­form következetes végigvitelé- ben, a politikai intézmény- rendszer demokratizálásában. Ugyancsak aktívan tevékeny­kedik az ország határain kí­vül élő magyar nemzetiség létérdekeiért. Bátorítják mind­azokat a szellemi-kulturális törekvéseket, mozgalmakat és csoportosulásokat, amelyek a hagyományos nemzeti értékek jegyében a közoktatás, a köz­nevelés, a művészeti és a tu­dományos élet megújításáért munkálkodnak. A lakitelki tanácskozáson bejelentették, hogy megalakult a Magyar Demokrata Fó­rum elnöksége. Az elnökség tagjai: Bíró Zoltán irodalom- történész, Csengey Dénes köl­tő, Csoóri Sándor költő, Csur- ka István író, Fekete Gyula. író, Für Lajos történész, Joó Rudolf politológus, Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész, Le- zsák Sándor költő. A tanácskozáson és a szü­netben megtartott sajtótájé­koztatón is bejelentették, hogy várhatóan novembertől kéthe­tente megjelenik a Hitel című, az MDF szellemiségét képvi­selő független társadalmi és művelődési lap. A késő esti órákba nyúló tanácskozáson szóltak a romá­niai magyar nemzetiség hely­zetéről, kifejtették elképzelé­seiket a demokrácia és a par­lamentarizmus továbbfejlesz­tésének lehetséges módozatai­ról, a társadalmi nyilvánosság kiszélesítéséről. A továbbiak­ban egyebek között ismertet­ték a közelmúltban lezajlott szárszói találkozó záródoku­mentumát. Végül szervezeti, ügyrendi kérdéseket vitattak meg. ★ A lakitelki tanácskozásról szól­va Marosán György kormányszó­vivő a rádió 168 óra című műso­rában elmondta: abban, hogy ál­lampolgárok egy csoportja új mozgalom megalakítását kezde­ményezi, semmi meglepő nincs, s aggodalomra sem ad okot. Az el­múlt években százával alakultak különböző öntevékeny közösségek. Ez egyébként egybevág a párt po­litikájával és a kormány tevé­kenysége szempontjából kifejezet­ten örvendetes. A kormányszóvivő nagyon fontosnak mondotta, hogy a tanácskozás hangvétele kifeje­zetten együttműködési készségre utalt. Mint mondotta, a kormány az állampolgárok és közösségeik cselekedeteit a hatályos törvények alapján ítéli meg, és a mostani kezdeményezésnek is végig kell járnia a megalakulás törvény szab­ta útját. A rossz érv rosszabb, mint az érvek hiánya Nélkülözhetetlen a kontrol Tegnap befejeződött Budapesten a Duna Kör és két másik nemzetközi környezetvé­delmi szervezet által közösen összehívott két és fél napos konferencia, amelyet a meghir­detés címétől eltérően kifejezetten a bős— nagymarosi vízlépcső építése elleni demonst­rációnak szántak. Jelezte ezt a szándékot az a tény is, hogy — felvállalva a süketek pár­beszédének folytatását — a minisztérium ki­fejezett ajánlkozása ellenére csak olyan előadók kaptak szót, akik egyetértenek a be­ruházás leállítását illetően. A tudósító, aki végigülte az előadásokat, meglehetősen ne­héz helyzetben van. Nem könnyű a dolga, hiszen majd­nem lehetetlen az ocsút és a búzát szétválasztani. Mert mit kezdjen az ember azokkal a felszólalókkal, akik némi, el­sősorban tapsban mérhető si­ker reményében, egy kis adag demagógiával átitatva bírálták a szószékről a kormányt és a pártot? Vagy hogyan értékelje azt a tájékoztatási újítást, amelyet a szervezők a konfe­rencia zárónapján vezettek be, nevezetesen, hogy a nemzet­közi sajtójátékoztatót több száz főnyi közönség előtt, mint egy előadást rendezték meg. Nem titkolva, ezzel alap­vetően az a céljuk, hogy nyo­mást gyakoroljanak a sajtó munkatársaira. Egy-egy nem körpárti kérdés után kollé­gáink hallgathatták is a so­rokban ülők megegyzéseit... Nincs egyetlen igazság Ez a tanácskozás azonban nem volt haszontalan. Nem volt az, hiszen elhangzott jó néhány olyan észrevétel is, amely figyelemre méltó. Egyet kell értenünk azokkal, akik kemény szavakkal bírál­ták a döntéshozókat korábbi bizonytalankodásaikért és azért, hogy figyelmen kívül hagyva a közvélemény alap­vető jogát, évek óta — és jó­részt még ma is — titkosnak minősítenek olyan vizsgálati anyagokat, amelyek pedig se­gítenék a tisztánlátást. Elíté­lendő a korábban, a tájékoz­tatás politikai alapelvekkel el­lentétesen elrendelt hallgatás is, amely bizonyíthatóan je­lentős kárt okozott, s ez most üt vissza azokra, akik a víz­lépcső építését, a helyzet ob­jektív értékelését támogatják. Elképzelhető, hogy az elő­adóknak más szakkérdésekben is igazuk van, ám a tárgyila­gos hallgató nem vállalkozhat a minősítésre, mert nincs ösz- szehasonlítási alapja. Az állás­pontok ütköztetése sokkal töb­bet segített volna a cél el­érésében. Így az egyoldalúság volt a jellemző, amely ugyan­csak nem lehet mérvadó, s mint ilyen, nem is alkalmas arra, hogy lehetővé tegye a közvélemény objektív tájékoz­tatását. A Duna Kör tagjai Erről olvastam A nép, az istenadta forrás A népről három, jól elkülöníthető for­mában olvashatunk. Mint egészről ünnepélyesen, áhítattal. A népért, a nép­pel haladunk szent céljaink felé. (Furcsa­mód rendszerint istentelen hatalmak, mozgalmak, szervezetek nevezik céljaikat előszeretettel szentnek). Minden a népben gyökerezik, minden a néptől való. A nép­ből, a nép által vagyunk. A néptől kapott megbízatás alapján kormányozunk. Min­den hatalom a népé. Nem mi, nem a párt, nem a kormány, nem az állam, a nép uralkodik. A népet szolgáljuk. A nép szava isten szava. Népszuverenitás, nép­akarat, népfelség, népharag, népfelkelés, népfelszabadító. De mihelyt egy szemernyivel tárgya­sabban szólnak a népről, eltűnik az ünne­pi áhítat, s a nép előtag póriasabb színe­zetet kölcsönöz a kifejezésnek. Népautó: tömegesen gyártott, olcsó kisautó. Nép­konyha: régebben, amikor voltak szegé­nyek és sok-sok munkanélküli, itt kap­hattak egyfogásos ingyenebédet. A nép­hagyományokról, népművészetről, a népi motívumkincsről, a kristálytiszta forrásról fennkölten szólnak. A népművelők vi­szont ugyané forrást, amelyből minden vétetett, amelynek művészete, dalai, zené­je, táncai, mondái közös kincsünk féltve őrzött ragyogó gyémántjai, tehát ugyané forrás egyedeit napról napra végzendő verejtékes munkával igyekeznek pallé­rozni. Időről időre nagyokat sóhajtanak, hiába erőlködnek éjt nappallá téve, a műveltségi szint alig-alig akar emelkedni. Vigyázat! Ekkor már nem népről, ha­nem tömegekről beszélnek. Tömegbázis, tömegmozgalom, tömegoktatás, tömegter­melés, tömegkommunikáció, tömegagitá- ció, tömeggyűlés, tömegkapcsolat, tömeg- lakás, tömeglélektan, tömegnevelés, tö­megnyomor, tömegsport. A tömegek a társadalom többsége, a dolgozó nép: így olvasom a szótárban. Amidőn dalol, tán­col, mondát költ, motívumkincset hoz lét­re — istenadta nép. Amint elkezd dolgoz­ni, fölvilágosítandó, pallérozandó, művelt­ségi szintjét emelendő tömeggé válik. S mint tömegnek tömeglakás, tömegkommu­nikáció, tömegoktatás, tömeggyűlés, tö­megmozgalom, tömegpárt, tömegszervezet, tömegsport jár neki. A harmadik változata a népről olvasha­tó formának az egyén. A legtöbbet ezekről az egyedekről olvasok, és sehogyse fér a fejembe, miképpen lesz ezekből a tudat­lan szerencsétlenekből tiszta forrás. Ed­dig nem említettem, mert ez legújabb korszakunk gyermeke, a népszavazást. Némelyek szerint a megyénk egyik-másik települését is érintő erőműről népszava­zást kellett volna tartani. Fölkiált erre a szakember: Ki a nép? Kik azok, akik hi­vatva vannak szavazni... Talán a tanyai Mari néni, vagy talán a bakonyi birka- pásztor ...? Vagy tán az esztergályos, a falusi tanító — folytatom a sort én —, vagy talán a fejőnő, a pék, a középisko­lai tanár, a bérszámfejtő, a számítógép­kezelő, a taxisofőr, a telefonos kisasszony, az ápolónő, a sebészorvos, az agronómus?! S válaszol egy másik írástudó... bizonyos szakmai végzettséghez kös­sük a szavazati jogot? Vizsgáztatni lehet­ne talán az állampolgárokat politikai in­telligencia dolgában. De amennyire fontos az állampolgári ismeretek oktatása az is­kolában, annyira élesen merül fel a kér­dés: felnőtt embereket ki vizsgáztasson? Fogas kérdés; ki vizsgáztassa a népet. S még fogasabb, vajon engedi-e magát vizsgáztatni az istenadta?! Kör Pál felismerhetnék végre: nem­csak egyetlen igazság létezik! Ha egy kicsit söpörnének a saját házuk táján, bizonyára felismernék, mennyi ellent­mondás van állításaikban. Az egyik például az, hogy amíg többször is megbírálták a kor­mányt az országgyűlési képvi­selők osztrák hajóútjának megszervezéséért, mondván: teljesen felesleges volt meg­nézni az ottani erőműveket, mert azok nem hasonlíthatók a bős—nagymarosi létesít­ményhez, addig úgy gondol­ták, helyes, ha több előadó a kedvezőtlen ausztriai tapasz­talatokról beszél, ezzel is tá­mogatva a magyar környe­zetvédők javaslatát: állítsák le a beruházást. De van más példa is. Nem világos, milyen vizsgálatokra alapozzák állítá­saikat — tudomásom szerint egyetlen hazai vagy nemzet­közi szervezet sem folytatott mélyreható kutatásokat sem Nagymaroson, sem Bősnél —, de ha már időnként állami intézmények eredményeire hi­vatkoznak, akkor miért vádol­ják tüntetésre mozgósító röp­lapjukon azzal a kormányt, hogy valótlan tényeket hoz nyilvánosságra? Adódik a kérdés: vajon hogyan minősít­sük azokat az állításokat, amelyeket deklaráltan valót­lan adatokra építettek? Hiányzó számítások Érdeklődve vártuk a beru­házás gazdaságosságával fog­lalkozó előadásokat. Különö­sen Bródy András álláspontja keltett előzetesen szimpátiát, hiszen a korábbi sajtótájékoz­tatón úgy tűnt, megfelelő in­formációk birtokában van. Nos, csalatkoznunk kellett. Az ismert közgazdász néhány ex catedra megfogalmazott kije­lentéstől eltekintve, egyetlen konkrét számítást sem ismer­tetett, s egyetlen adatot sem szegezett szembe az általa is hamisnak tartott kormányzati tájékoztatással. De nemcsak ő, hanem mások is vállalták, hogy ennek ellenére követel­jék a terv végleges elvetését. Hogy helyenként mennyire felületesek voltak a felkért előadók, arra jó példa, hogy Szabó Kálmán akadémikus­nak kellett figyelmeztet­nie a jelenlevőket: állítá­suktól eltérően a vízlép­cső kiadásai szerepelnek az állami költségvetésben. Egy másik szakember pedig azt kérte, hogy ne hivatkozzanak tájékozatlanul a hágai nem­zetközi bíróságra, mert való­jában csak akkor kerülhetne oda a szerződés felülvizsgála­ta, ha azt mindkét aláíró fél kéri. Azokat a politikai színe­zetű kijelentéseket, amelyek meglehetősen sűrűn hangzot­tak el — Lányi András: „a kormány sohasem tett közzé olyan adatokat, amelyek ne azt bizonyították volna, hogy helyesen cselekszik”, vagy amikor Vargha János minden különösebb indoklás nélkül légből kapottnak minősítette az eddig nyilvánosságra ho­zott költségvetési adatokat —, sajnos, senki nem tette hely­re. Azaz legyünk pontosak, egy kísérlet történt: dr. Nagy Boldizsár, az ELTE nemzetkö­zi tanszékének munkatársa figyelmeztetett, hogy a rossz érv rosszabb, mint az érvek hiánya. ...szabadon folyjék... A realitásérzék hiányáról tanúskodó vélemények kifej­tésében a külföldi vendégek is jeleskedtek. Az egyik osztrák környezetvédő például a Do­nau Kraftwerket — ez a cég építi Nagymarosnál a gátat — hazugsággal és gyávasággal vádolta, s jelenlétüket ha­zánkban a „bécsi újgyarmato­sítás” részének tartotta. Mindezek ellenére el kell ismernünk, hogy a konferen­ciának vannak figyelemre méltó eredményei. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy is­mét félhívták a szakembere­ket a vizsgálatok további folytatására, s megerősítették, hogy a környezetvédők egyfaj­ta kontrollt jelenthetnek eb­ben a beruházásban. Az elkö­vetkezőkben azonban helyes lenne, ha a vélemények szem­től szembe hangoznának el, mert a süketek párbeszédét végre be kellene fejezni. „Omnia sponte fluant, absit Ok így látják A konferencia résztvevői a zárónapon állásfoglalást fo­gadtak el. Az alábbiakban en­nek befejező részét, a követ­keztetéseket tesszük közzé: „A tanácskozáson túlsúlyra jutott az a vélemény, hogy a vízlépcsőrendszer építését azon­nal fel kell függeszteni, min­denekelőtt a nagymarosi mun­kálatokat. Üjra kell értékelni a Dunával kapcsolatos célkitűzé­seket, figyelembe véve a valódi értékrendet tükröző prioritá­sokat. A beruházásban érde­kelt főhatóság által végzett ha­tásvizsgálat eleve elfogadhatat­lan. Új és sokkal szélesebb kö­rű hatásvizsgálatot kell elvé­gezni. Az ennek alapján kidol­gozott alternatívákat független szakértőkből álló testületek ér­tékeljék. Ezek munkájába von­janak be neves külföldi szak­értőket is. Ajánlásaikat politi­kai részérdekekre való tekintet nélkül tárják a nagyközönség elé. A végső döntést az összes információ nyilvánosságra ho­zatala után, társadalmi vita nyomán népszavazás hozza meg. összetett ökológiai-társa­dalmi rendszerekbe történő be­avatkozás esetén ugyanis az ér­demi kockázatokat kizáró dön­tés elvileg sem lehetséges. Ezért csak az összes érintett — ebben az esetben az ország la­kossága — együtt vállalhatja a döntés felelősségét. A vízlépcsőrendszerrel kap­csolatos nemzetközi szerződé­sekben foglalt kötelezettségek nem teljesíthetők gazdasági és ökológiai érdekeink súlyos sé­relme nélkül. Az ezektől való visszalépés, jóllehet komoly kö­vetkezményekkel járhat, a víz­lépcső megépítése esetén a ká­rok és kockázatok ezeknél lé­nyegesen súlyosabbak lenné­nek, ráadásul részben kiszá­míthatatlanok. Olyan érdekeket is veszélyeztetnek, melyek fo­rintban nem kifejezhetők. Ma, amikor a beavatkozások követ­kezményei még a beruházást támogató szakemberek többsé­ge szerint sem mérhetők fel pontosan, amikor a gazdasági, technikai előrejelzések gyorsan elavulnak, csak olyan megoldá­sokat szabad elfogadni, ame­lyek nem járnak visszafordít­hatatlan és jóvátehetetlen vál­tozásokkal. Még a reális kár­térítési igények figyelembevé­telével is léteznek ilyen ener­getikai és gazdasági alternatí­vák, és csak ezek mutatnak a kívánatosnak elismert struktú­raváltozás irányába, csak ezek jelentenek kiutat a magunk te­remtette kényszerhelyzetekből. A vízlépcsőrendszer körül ki­alakult vita kezelése és megol­dása fogja megmutatni, hogy a kormányzat valóban törek- szik-e közmegegyezésre, elfo- gadja-e a társadalmi ellenőr­zést, képes-e önkorrekcióra.” violentia rebus” — írták a konferencia pódiumára a ren­dezők a Comeniustól vett idé­zetet, melyet jó lenne komo­lyan venni: „Minden szabadon folyjék, távol legyen a dol­goktól az erőszak” Furucz Zoltán Az első kétnapos előadásso­rozaton és a vasárnapi ta­nácskozáson is jelen volt a vízgazdálkodási ágazat több jeles képviselője, hogy tájé­kozódjon a kifejtett nézetekről és hasznosítható felvetésekről. A szakértők közül Szőllősi- Nagy András, a Vízgazdálko­dási Tudományos Kutatóinté­zet főigazgató-helyettese az MTI munkatársának kérésére összefoglalta a konferencián elhangzottakról kialakult véle­ményét. Megállapította: a há­rom nap alatt egyetlen olyan érvet sem hallott, amely miatt le kellene állítani az építkezéseket. A szakma ugyanis jól ismeri azokat az aggályoskodó érveket, ame­lyek a hidrológia és a hidro- mechanika területét érintik. Hangsúlyozta, hogy a vízlép­csőrendszer tervezői annyira rugalmasan működtethető lé­tesítményeket terveztek, ame­lyek tág határok között al­kalmasak arra, hogy lényege­sen mérsékeljék vagy meg­előzzék a környezetváltozás káros hatásait. \ (Folytatás az l. oldalról.) barátiban a közértben, a vas- és vegyesboltban minden kap­ható. Nagybörzsönyben él egy idősebb ismerősöm, ö, mikor nyugdíjas lett, átadta a pesti lakását a fiáéknak, és leköl­tözött a faluba. ' Vadászik, csirkét nevel, disznót tart. Hogy értelmiségi, arról egyik szobája árulkodik: mindenütt csupa-csupa könyv. A felesé­gein is sóhajtozik néha: de jó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom