Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-05 / 212. szám
4 1988. SZEPTEMBER 5., HÉTFŐ A baráti kör tettekkel bizonyít Kókán elült a vihar Néhány lelkes fiatal — egykori KISZ-esek — alakította meg a kókai baráti kört másfél évvel ezelőtt. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy utolérjék a látványosan fejlődő, gyarapodó szomszédos, községeket. Annál is inkább, mivel Kóka valamikor a környék kultúrcentrumának számított. A kör vezetője szerint ma is sok értékes, a községért tenni akaró, áldozni tudó lakója van Kókának. Megfelelő irányítás, szervezés mellett szép eredményeket érhetnek el. Olyanokat, melyek az egész közösség érdekét szolgálják. Nem csoda hát, hogy év végére már ötszáznál is több tagja lesz a baráti körnek. A másfél évvel ezelőtti vihar, mely a baráti kör megalakulását kísérte, elcsendesült. Móra már az ellenfelek is megszelídültek, hiszen amit a kör tagjai ez ideig tettek, mindennél ékesszólóbban beszél. A baráti kör tagjai ezen rövid idő alatt a tagdíjakból és a patronáló tagok befizetéseiből, s nem utolsósorban saját munkájukkal négy kispályát, egy nagypályát és öt új játszóteret alakítottak ki. Az eddigi eredmények alapján mind többen keresik fel haczkó Istvánt, a kör vezetőjét, hogy újabb és újabb ötleteket adjanak a további munkához. ötletekben és tervekben eddig sem volt hiány. Erről a kör vezetője találkozásunkkor a következőket mondta: — Szeretnénk létrehozni egy falumúzeumot az egykori szeszfőzde helyén. Már hoz- zákezdtünk a munkához, de kénytelenek voltunk abbahagyni, mert a szeszfőzde felszámolása elhúzódott. Pedig nincs sok időnk, ha meg akarjuk őrizni az utókor számára a régi tárgyakat, használati eszközöket. Sürgősen cselekednünk kel?. Községünkben van egy jól működő nyugdíjasklub, melynek tagjai sokat segíthetnének a falumúzeum kialakításában, a tájház berendezésében. A község egyik pedagógusa már évek óta gyűjti az anyagot. Szájtátva Köszönet Ha egyszer hallok ilyet, akkor is eltátom a számat a csodálkozástól, a megütközéstől. Azt mondja a város tűzoltóparancsnoka, küldtek egy levelet a nagyüzem igazgatójának, benne a köszönet. Köszönet annak az éjszakás karbantartó lakatosnak, aki éberséggel, gyors helyzetfelismeréssel előzte meg a súlyos veszedelmekkel járó tüzet. A kérés: az igazgató továbbítsa a köszönetét, ha lehet, a nyilvánosság előtt, esetleg termelési értekezleten. A köszönetét a lakatos nem kapta meg. Ahogyan nem vehette tudomásul a figyelmességnek ezt a szerény gesztusát — egy másik városban — az az éjjeliőr, aki egy betörés azonnali leleplezésében nyújtott rendkívül fontos segítséget a rendőrségnek. A levél megérkezett a főnökhöz, neki azonban nem volt erre ideje ... S bizonyára nem volt egy harmadik helyen annak a főnöknek sem, akinek szintén köszönetét kellett volna átadnia, történetesen annak a gépkocsivezetőnek, aki egy súlyos közúti balesetnél lélekjelenlétével, bátorságával további tragédia bekövetkeztét akadályozta meg. Kapkodja a fejét az ember. Nem érti. Nem érti, ha már ott van valakinek az asztalán egy hivatalos levél, amivel nem kell mást csinálni, mint a benne foglalt köszönetét átadni annak, akit illet, akkor erre hogyan nem juthat idő, figyelem?! A közömbösségnek, a lelketlenségnek sajnos, sokféle jele észlelhető életünknek szinte valamennyi területén. Itt azonban nem többről, pusztán egy köszönet tolmácsolásáról, a példa, a példás magatartás elismeréséről van szó. Ami három perc. Maximum öt. Aki erre sajnálja a három vagy az öt percet, bizonyos, sok másra is sajnálja, ami a munka emberi tényezői közé tartozik. S aki ennek a tényezőnek nem ismeri fel az elsődlegességét, annak a munkájában bizony nem lehet valami sok — köszönet... MOTTO E múzeum szomszédságában szabadtéri színpadot, filmvetítésre és színházi előadásra egyaránt alkalmas helyet kívánnak kialakítani. A baráti kör már eddig is arra törekedett, hogy a sportot népszerűsítse, az egészséges életmódra neveljen felnőtteket és gyerekeket egyaránt. A focipálya mellett teniszpályát is terveznek. A SZOT pályaépítési pályázatán harmincezer forintot nyertek, a tanácstól is kaptak tízezer forintot, ebből sportszereket, melegítőket vásároltak. A nagy tervek és erőt próbáló feladatok mellett kisebb, de az adott közösség számára abban a pillanatban a legnagyobbnak tűnő gondokon is segítettek. Így a kör tagjai az iskolában díszburkolatot fektettek le. A kisegítő iskolában pedig zárt rendszerű szennyvízelvezetőt építettek vízelnyelő aknával. A kókai baráti kör eddigi munkája alapján megérdemli a figyelmet, a segítséget. Mert a kör tagjai, bár a szórakozásról sem feledkeztek meg — augusztus 20-án ünnepi műsort, labdarúgó-mérkőzést szerveztek, elsősorban mégis olyan feladatokra vállalkoznak, melyek a községet gyarapítják, a közösséget szolgálják. Megelégedhettek volna azzal is, hogy csak kirándulásokat, közös szórakoztató programokat szerveznek. Ök azonban többre vállalkoztak, a nehezebbet választották. S ha a helyi vezetők, a tanács és a népfront illetékesei a baráti körrel együttműködve, ez utóbbit partnerként fogadva szerveznék, terveznék a jövőt, még sok mindennel büszkélkedhetnének a községbe látogató idegenek előtt is. Nem beszélve — mert ez a fontosabb — saját életük minőségének javulásáról. Uhrin Edit Kíváncsian várjuk az új fordulót A vita végén még nincs pont Engedélyért akár a csillagos eget is Tovább tart a vita a Magyar Hitelbank Ingatlanforgalmi Leányvállalata és a különböző hivatalok között, mert az utóbbiak vonakodnak megadni a területfelhasználási engedélyt az Űrbéresek erdejének területére. A sajtóhírekből ismert, hogy a pénzintézet a tahitót- falui Kék Duna Szakszövetkezettől tavaly decemberben 60 millió forintért megvette a 305 hektáros erdőt, a Dunakanyar egyik legszebb részén, a tájvédelmi körzetben. Az eredeti tervben az szerepelt, hogy svájci tőke bevonásával rehabilitációs központot építenek, ma már újabb elgondolásokról is szó esik. Illetve esne, de több ok miatt a hatóságok mindmáig nem adták ki a leányvállalatnak a szükséges engedélyeket. Kényszer A közelmúltban a Tahitót- falui Tanács egyezkedésre hívta a vevőket, az eladókat, a különböző minisztériumok és a Pest Megyei Tanács illetékeseit, hogy véleményt nyilvánítsanak a területfelhasználási engedély kérdésében. Miről volt szó a megbeszélésen? Először is; a leány- vállalat vezetői hallatlan rugalmasságról tettek tanúbizonyságot, illetve minden feltétel teljesítését ígérték, ha rajtengedélyt kapnak az építkezéshez. Persze nemcsak a nagyvonalúság játszott ebben szerepet, inkább a kényszer. A „parlagban" fekvő 60 millió forint eddig 7 milliójába került a pénzintézetnek. A részvényesek ugyanis hasznot várnak a tőkéjük után, s ezt valakinek állnia kell. Amíg a pénz nem fial, a leányvállalat fizet. Mit ígértek konkrétan a vevők? Egyebek mellett, hogy a területet száz százalékig közművesítik, csatornázzák. A vizet a regionális rendszerből kérnék, a vezetőket a kiépítendő szilárd útborkolat mellett vezetnék, a tökéletesen megtisztított szennyvizet (a létesítmény saját biológiai tisztítójából) a Nyúlás patakba vezetnék, olajjal fűtené- nek, melyből 3 hónapra elegendő mennyiséget tárolnának, turistaházat emelnének a természetbarátoknak, szabaddá tennék a Vöröskő túrák útját, feltárnák a közeli forrást és saját vízbázist is létesítenének. Egyszóval, a csillagos eget is lehoznák a területfelhasználási engedélyért. Mindezekkel ellentétben állni látszott néhány mulasztás. Nevezetesen, hogy — bár a leányvállalatot az április 25-én tartott megbeszélésen erre határozottan kérték — hónapokon át nem juttatták el a hatóságokhoz azokat a dokumentumokat, amelyek alapján dönteni lehetett volna; megkaphatják-e a területfelhasználási engedélyt vagy sem? Mire hivatkoznak a hatóságok? Arra, hogy a Dunakanyar egész területére érvényes az építési tilalom, ráadásul az Űrbéresek erdeje és annak tisztása környezetvédelmi területen fekszik. Már eddig is több cég ostromolta a törvényhozókat, hogy esetükben tegyenek kivételt, s tekintsenek el a tilalomtól. Rendre népgazdasági érdekekre hivatkoztak. Ám ezzel precedenst teremtenének az illetékesek, s rövid idő múltán illuzórikussá válna a tilalom, s a cél, hogy az ország egyik legértékesebb helyét hagyják háborítatlanul, elsikkadna. Máris jóvátehetetlen károkat okoztak a felelőtlen beépítések. Félrevezették? A megbeszélésen szó volt arról is, hogy a leányvállalatnak az Űrbéresek erdejéhez közel két területet is felajánlottak. Nekik azonban egyik sem felelt meg, sőt kijelentették, hogy visszacsinálják az üzletet a Kék Duna Szakszövetkezettel, mert az eladók őket félrevezették. NeRáckevei gyerekek a szárazon Megközelíthetetlen Duna-part A Ráckevei-Duna-ág szép és kellemes üdülőhely. Olyannyira, hogy a hétvégi házak, nyaralók, üdülők ellepték és lezárták a vízpart szinte teljes hosszát. Ennek következtében éppen azok vannak elvágva a Duna-ág szépségeitől, akiknek talán a legtöbb közük lenne a vízparthoz — a ráckevei gyerekek. — Az általános iskola napközisei a nyarat négy fal között töltötték — mondja Weisz Károly, a városi jogú nagyközségi KISZ-bizottság titkára. — Azok a gyerekek, akiknek a szülei nem birtokolnak vízparti telket, csak egyetlen helyen, az úgynevezett kagylósi szabad strandon találkozhatnak a jó öreg Du- na-ággal. Jó adu a park Ez adta az ötletet a ráckevei KISZ-vezetőnek: Kagylóson napközis tábort lehetne szervezni. Pontosabban szólva, az ötlet már jó tizenöt esztendővel ezelőtt felvetődött, s valaki, valamilyen módon, valahol már áldását is adta a leendő tábor építésére, de hogy hogyan is volt ez annak idején, arra ma már nem emlékezik senki. Az újraszervezés is immár negyedik esztendeje tart. Ugyanis a környékbeli üdülőtulajdonosok nem örvendenek a napközis tábor létesítésének, sőt, amit lehet, megtesznek ellene. Ma már pontosan azt sem lehet tudni, vajon kimondottan a gyermekintézmény „megtorpedózása” volt a cél, avagy a legtisztább környezetszépítő szándék vezérelte őket, de a környékbeli üdülőtulajdonosok pénzt, fáradságot nem kímélve, szép kis panto i leiesutJLLüK uneru- bői, az addig szabad prédának számító szabad strandból. S bizony nem is rossz „adu” a kezükben a parkosítás: — Mi dolgoztunk rajta, a mi pénzünk fekszik benne, most hogyan adhatnák oda a napközis tábornak?! Weisz Károly ekkor újabb területeket keresett fel és vizsgált, amelyek a Kagylós helyett szóba jöhetnének táborhelyül. Felvetődött a közeli Kerekzátony sziget neve is, ide azonban csak a vízi úttörők tudnak kijutni. A Malom-öböl is alkalmas lehetne a gyerekeknek, ha nem volna olyan messzire. Mert jármű üzemeltetésére nincs pénz. Mint ahogya-n arra sincs pénz, hogy a Malom-öböl elburjánzott nádasát kivágják. Maradt tehát továbbra is az egyetlen lehetőség: Kagylós. Sátor a sáv közepén Ahol azonban további gondok is nehezítik a táborépí- tést. Például az a rendelet, mely szerint a tábor és az üdülőtelkek között egy bizonyos szélességű sávot kell hagyni. Ez esetben viszont az egész táborban egyetlen sátor sem férne el. Ezt a gondot szintén nádirtással lehetne megoldani, ugyanis déli irányban, a nádas felé szabad az út, lehet terjeszkedni. Ehhez viszont — csakúgy, mint a MalofB-öbölben — szükség lenne arra a bizonyos nem létező pénzre. A KISZ-titkár ehhez keres most segítséget, intézményeket kíván megnyerni a ráckevei gyerekek ügyének. — Elvben mindenki egyetért, támogat — panaszolja —, ám amikor tettekre kerülne a sor, magunkra maradunk. Védenék, ha volna mit A nyaralók közül sokan azt gondolják, egy ilyen úttörőtábor feldúlja a környék nyugalmát. Attól félnek, hajnalban harsány trombitaszó ug- rasztaná ki őket is a hétvégi kunyhó ágyából, s egész nap teljes erőből bömböltetett indulókat kellene hallgatniuk. Pedig az úttörők tevékenységére ma már a környezet, a természet védelme, tisztán tartása, szépítése jellemző. A ráckevei gyerekeknek szükségük van a Dunára. A vízi úttörőknek is kiváló lehetőség volna a tábor megnyitása, ez esetben Sződligettől kezdődő útvonaluk meghosszabbodhatna. A vízi úttörők a környező településeken egyébként is nagyon eredményesek: a kiskunlacháziak, szigetszent- mártoniak, délegyháziak, du- navarsányiak országos versenyeken is rendre az elsők között végeznek. A sorból csak a ráckevei úttörők hiányoznak — mert nem tudnak lejutni a vízhez. Tóth Béla Endre veretesen azt mondták, hogy az Űrbéresek erdejében lehet építkezni, illetve a papírok megszerezhetők. Sőt, a leány- vállalat jogásza szerint Lázár Antal, a Kék Duna Szakszövetkezet elnöke az adásvétel lebonyolításának idején kijelentette; a MÉM egyik államtitkára hozzájárult a föld eladásához. Persze, ha meggondoljuk, ez lehetséges, a vásárlással nincs baj, de más a területfelhasználási, s ami ebből következik, az építési engedély kiadása. A Kék Duna elnökének az álláspontja — amit a cikk írójának mondott — világos; ők erdőt adtak el az ingatlanforgalmi leányvállalatnak, s a továbbiakra semmilyen kötelezettséget nem vállaltak. A hatóságok egysége mindeddig szilárdnak látszik a kérdésben. A tucatnyi résztvevővel lezajlott megbeszélés azzal ért véget, hogy felkérték a vevőt; minél előbb juttassa el az összes dokumentációt az illetékesekhez, s készíttessen részletes tervet a létesítendő objektumról. A kemény csatározásokkal tarkított háromórás megbeszéléshez még néhány észrevétel. A Magyar Hitelbank Ingatlan- forgalmi Leányvállalatának vezetői hangosan is kimondták, hogy véleményük szerint a hatóságok indítéka a területfelhasználási engedély megtagadásában a „csak”. Pedig ők nagy üzletet, úttörő dolgot, az ország haladását szolgáló gyógyturizmusnak akarnak lehetőséget teremteni. Devizát hozni az országnak. S ebben a „szőrösszívű hivatal” megakadályozza őket, mert nem söpri félre az építési tilalmat. Meggyőződésünk, hogy erről szó sincs. A jelen lévő minisztérium, tanácsi és hatósági képviselők azt kutatták, miként lehetne a Dunakanyar és a leányvállalat érdekeit összeegyeztetni. Kisebb súlyt kapott az a kardinális kérdés, a vétel előtt miért nem tájékozódott a vevő arról, hogy mit vásárol? Rutinos pénzintézetről van szó, nem tájékozatlan, esetleg naiv vevőről. Vagy talán az volna az igazság, hogy bíztak az évtizedes gyakorlatban, mely szerint mindig meg lehet találni a kiskaput? Pláne a tekintélyes bank leányvállalatának? A felvetésnek lehet némi alapja, mert a pénzintézet igazgatója sehogyan sem akart nyilatkozni az adásvételről a kezdet kezdetén. Kíváncsian várjuk az egyezkedés újabb fordulóját. Ugyanazok, akik az építési tilalmat elrendelték a Dunakanyarban, tesznek-e kivételt a meggondolatlan vásárlóval szemben? Vicsotka Mihály Olvasóinkhoz S aját újságoldalaikon az olvasók már értesültek róla: változást érlelt meg az idő a lapunkban, illetve hetenként megjelent városi különkiadásaink életében. Egy azonos újságban, annak testén, szövetén egy másik, egy kisebb újságot írni, szerkeszteni — felnevelni és életben tartani — izgalmas, hálás vállalkozás volt. A múlt időt leírni nekünk is fájdalmas kicsit, mert amint a százhalombattai, szentendrei, dunakeszi oldalainkon megjelent elköszönő sorok is érzékeltették, e városi különkiadásaink nemcsak a folyamatos tájékoztatás, közvélemény-formálás, a naprakész párbeszéd szerepkörét igyekeztek betölteni. Érzelmiéig is sok szállal kötődtek a helybeliekhez. Az újság sem kerülheti el azonban az örök változás, megújulás tudatos, olykor szorító igények hatására kialakuló állomásait. Lapunk is keresi, kutatja változó életünk igényeinek legmegfelelőbb belső és külső arculatát. Ezért bizonyos időközönként egyes kialakult formák, rovatok átrendezését, megújítását is napirendre tűzi. Célunk változatlan: minőségileg jobb, érdemibb információkkal, szolgáltató jellegű hírekkel, tudósításokkal ellátni a megye különböző településein élőket. Mindezt eddig a naphoz, helyhez kötöttség, az adott oldal terjedelme és jellege — akaratunk ellenére, még a három oldallal rendelkező körzetet érintően is — nehezítette. Nem így a következőkben, amikor elképzeléseink, törekvéseink szerint lapunkban rugalmasabban, kevesebb kötöttség nélkül foglalkozhatunk a legfontosabb helyi, de egyben érdekességük miatt máshol is figyelmet érdemlő témákkal. Elképzeléseinket, terveinket — jól tudjuk — nem valósíthatjuk meg az olvasók nélkül, akiknek az újság készül. Ezért számítunk továbbra is a sok hasznosítható ötletre, témajelzésre, olvasói véleményre, tájékozódásunkat segítő levélre, telefonra, hírek, események jelzésére. Nem egy heti oldalt veszített hát Százhalombatta, Dunakeszi, Szentendre, hanem — reméljük — nyert egy teljes újságot. S rajtuk kívül azok a körzetek — Budaörs, Dabas, Nagy- szentmiklós — is, amelyek településein élő olvasóinkra is több figyelmet fordíthatunk. Ö sszhangban áll ez a most különösen időszerű követelménnyel: Az kapjon helyet a lapban, ami a legfontosabb, legérdekesebb, ami az embereket foglalkoztatja. A valósághű ábrázolás, az olvasók szolgálata, amely egyúttal megpezsdült közéletünk, politikánk mindennapos szolgálatát is jelenti. Keresett. A nyugatnémet kereskedők körében több éve változatlanul keresett az ikladi Ipari Műszergyár villanymotorja. A 220 V/I500 wattos motor állórészét szereli éppen Radics Sándor (Vimola Károly felvétele) Kiskapu
