Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-01 / 209. szám
4 1988. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK Villanófény f Ezekben a hetekben nagy gondot okoznak a Szentendrei Városi Rendőrkapitányság dolgozóinak a gépkocsi-fosztogatások. A szállodák parkolóiban, a strandokon és az Omszk parkban várakozó autókat rendre „kitakarítják”. A rablók különösen bátrak az Omszki tónál és a vele szemben fekvő, naturisták által használt tavaknál. Érdekes a dologban, hogy a póruljártak gépkocsijainak ajtaját minden erőszakos behatás nélkül, kulccsal vagy valamilyen más finom eszközzel nyitják ki. Ha az autóban értékes magnót vagy rádiót találnak, a járművel biztonságosabb helyre furikáznak és ott nyugodt körülmények között kiszerelik a híradástechnikai eszközöket. A megismert esetekről felvett jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy a tulajdonosok rendkívül gondatlanok. Nemcsak arról van szó, hogy esetenként nyitva hagyják az ajtókat, vagy lehúzva felejtik az ablakokat, hanem kifejezetten értékes dolgokat is szem előtt, az üléseken hagynak. Többször előfordult már az említett tavaknál, hogy a kárvallott egyetlen szál fürdőnadrágban vagy anélkül maradt, mert az autóban vetkőzött le, s ruháinak is csak hűlt helyét találta. A vallomások tanúsítják, hogy gyakran tartanak a járműben akár húszezer forintot is. A rablók az igazolványokat rendszerint eldobják, ezek esetenként visszakerülnek a gazdájukhoz. A Szentendrei Városi Rendőrkapitányságon jelenleg ötven gépkocsi-fosztogatási ügygyei foglalkoznak egyszerre. Kérik mindazokat, akik a Dunakanyarba látogatnak, hogy járműveikben ne hagyjanak értékeket, különösen az említett veszélyes helyeken. SZENTENDREI Otílián A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Búcsűzás helyett Köszönet az olvasónak Távol áll tőlem, hogy túlértékeljem a Szentendrei Hírlap három évtizedes létének fontosságát, de bagatellizálni sem szeretném a jelentőségét. Egyikhez sem fűződik érdekem. Magam csak alig négy évet dolgoztam a harminc esztendőből a város és körzete lapjának szolgálatában. Abban azonban biztos vagyok, hogy e szerény lapocska, amelytől egyesek különböző indíttatásokból elzárkóztak, mások lelkesen olvasták, alkotórésze marad a térség történetének. Aki valaha fellapozza az oldalakat, képet kaphat róla, hogyan fejlődött, változott Szentendrén és térségének falvaiban a társadalmi és gazdasági élet 1957. és 1987. között. Sokkal többet mondanak e sorok bármely más újságban megfogalmazottaknál, mert hasonmásai egy mikrovilág mindennapjainak. Gondoljuk meg: évente 52, harminc esztendőn át 1560 oldal! Három vaskos regény terjedelme. S mindez néhány négyzetkilométeres területről, csak 60 ezer ember életéről. Kétségtelen, hogy a Pest Megyei Hírlap ezután ilyen terjedelemben nem tud foglalkozni Szentendrével és körzetével. De a város életének fontos, másutt is érdeklődést keltő eredményei ezután is helyet kapnak lapunk hasábjain. Az olvasó a Szentendrei Hírlap utolsó számát tartja' kezében. A leghosszabb életű újság volt a helyi lapindítási kísérletek történetében. Mindazon toliforgatók nevében köszönöm az olvasók türelmét és figyelmét, akik három évtizedig ezt az oldalt szerkesztették, írták. Bízom benne, az olvasók és az újság kapcso lata nem szakad meg, tovább él és új elemekkel gazdagodik. • Lefelé haladnak a lejtőn Szerződéses boltok kálváriája Jól emlékszem még, hogy néhány évvel ezelőtt kezdték a vállalatok és szövetkezetek látványosan szerződéses formába adni a vendéglőket, eszpresszókat. Aztán sor került az élelmiszer- és egyéb boltokra is. Egyszerűnek tűnt a jövő! Az új gazda befizeti a kialkudott összeget, az tisztán befolyik a cégek pénztárába, biztosított a nyereség, megszabadulnak a fenntartási költségektől, mindkét fél jól jár. Szűkebb hazánkban. Pest megyében a szerződéses formába adásban élenjárt a Szentendre és Vidéke Afész, ahol Reich Ferenc elnök szívós munkával kutatva a szövetkezet felemelésének útját, teljes erővel támogatta az új törekvést. Most pedig, amikor vele, valamint Salamon Gizella ellenőrzési és közgazdasági főosztályvezetővel, Fejes Jánosáé személyzeti és munkaügyi osztályvezetővel, valamint dr. Farkas Gábor jogi osztályvezetővel ülünk az asztalnál, arról beszélgetünk, hogy miként teszi tönkre a szerződéses forma az áfészt? Válaszok a cikkeinkre Pénzügy és fertőzés Hajdú Gábor, a központi iskola Farkasvár DSE-jének az elnöke válaszolt a Szentendrei Hírlapban megjelent „Miért nyeli el a pénzt?” című cikkünkre. A levélíró, ellentétben a városi tanács illetékeseivel, úgy látja, hogy az iskola tanmedencéjének fenntartása nem nyeli el a pénzt, s a bevételekből nem százezrek, hanem csak alig 100 ezer forint marad a sportkör kasszájában. Nézzük Hajdú Gábor eszmefuttatását ! • — A tanmedence iskolaidőben naponta 10 órát üzemel. Három intézmény tanulóinak úszásoktatását szervezik. Délután a DSE szervezésében tanfolyamokat tartanak, a gyógyúszásnák adnak helyet. Mérleg az I. félévről Nem könnyű a talpon maradás Az MSZMP Szentendrei Városi Bizottságának végrehajtó bizottságá a közelmúltban tekintette át, milyen eredményeket értek el 1988 első félévében a körzetben működő gazdasági egységek. A kialakult összkép sajnos, nem ad okot derűlátásra. Kevesebb pénz Megállapították, hogy a gyárak, üzemek és szövetkezetek az első hat hónapban minden eddiginél nehezebb és bizonytalanabb körülmények között dolgoztak. Már januárban nehezen indult a munka, mert későn jelentek meg rendeletek, s gondokat okozott az új adózásokra való átállás is. Tovább erősödött a differenciáltság, nőttek a különbségek a hatékonyan és kevésbé jól dolgozó egységek között. Négy helyen (a Budaflaxnál, a du- nabogdányi Úttörő Tsz-ben, Pomázon a Munkaterápiás Intézetben és a tahitótfalui Kék Duna Szakszövetkezetben) veszteséggel zárták az első félévet. A pomázi Faipari Szövetkezet — a múlt évi deficites gazdálkodást követően — beolvadt az ICO Írószer Szövetkezetbe. A Szinkron Szövetkezeti Közös Vállalatot az alapító szövetkezetek eladták egy másik cégnek. Az új tulajdonos a Szinkron tevékenységét folytatja és a dolgozók többségét is átvette. Hét gazdasági egység — az Erdőgép, a Pest Megyei Fémipari Vállalat, a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyára, a Pest Megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat szentendrei üzeme, az ICO, a Szentendre és Vidéke Áfész és az Óbuda Termelőszövetkezet — kénytelen jelentősen csökkent nyereséggel beérni. Ezzel szemben a Papíripari Vállalat szentendrei gyárában, a visegrádi Faipari Kisszövetkezetben és a pomázi Lakatosipari Kisszövetkezetben növekedett a gazdálkodás hatékonysága. összességében a város és a körzet üzemeiben 9 százalékkal csökkent a létszám, ám 4,2 százalékkal növekedett az előállított termékek értéke. Ezen időszak alatt sehol nem emelték számottevően az árakat. A tavalyi hasonló időszakhoz képest a Budaflaxnál, a szentendrei papír-, illetve betongyárban, a visegrádi Faipari Kisszövetkezetnél, a szentendrei Építőipari Szövetkezetben, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaságban, a Kö- zép-Dunamenti Víztársulatnál, a munkaterápiás intézetben és a Kék Duna Szakszövetkezetben több terméket állítottak elő. ■ Vannak viszont olyan egységek, ahol a termelési érték nagyon komolyan csökkent. Az Erdőgépnél 22, a PEVDI-ben 23, a dunabogdá- nyi Úttörő Termelőszövetkezetben szintén 23, a szentendrei Ipari Kisszövetkezetben 19 százalékkal. Szűkülő piac Talán némi reményt jelent, hogy a 37 százalékos szocialista exportcsökkenés mellett közel 19 százalékkal nőtt a tőkés piacokra vitt áruk értéke. A Budaflax például 10 százalékkal növelte nyugati kivitelét, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaságnál ez a szám 48 százalék, az ICO írószer Szövetkezet pedig megduplázta azt. S a piaci előrejelzések szerint a dinamikus növekedés az év végéig tovább fokozódhat. Hogy az összes export árbevétele 1987-hez képest 7,3 százalékkal csökkent, annak oka a szocialista piacok beszűkülése. Az ICO Írószer Szövetkezet például minden, szocialista országba irányuló termékén körülbelül 10 százalékos veszteséget könyvelhet ti az adózás miatt. Figyelemre méltó adat az is, hogy a körzet 18 kiemelt üzemében, szövetkezetében) 1988- ban eddig 9 százalékos létszámcsökkenés történt. Mégpedig azért, hogy a kevesebb embernek nagyobb mértékben tudjanak bért emelni. A másik szembetűnő jelenség az, hogy a kis nyereséggel dolgozó vállalatoknál (Erdőgép. Petém, Pevdi) 20 százalékot meghaladó létszámcsökkenés tapasztalható. Ott viszont, ahol sikerült stabilizálni a termelést, jelentősen növekedett a foglalkoztatottak köre. (Példa a Lakatosipari Kisszövetkezet a maga 27 százalékával.) Szigorúbb feltételek A végrehajtó bizottság megállapította, hogy az új adók az üzemeknél jelentős eredménycsökkenést idéztek elő. Romlott a vállalatok pénzügyi helyzete. A körzetben szinte nincs olyan gazdasági egység, amely bankhitelre ne szorult volna. Az Erdőgépnek például csaknem 45 millió forintos adóssága van, amelynek várható kamata 8 millió forint. Rosszabbá vált a cégek fizetőképessége. Ritka az olyan gazdasági egység, amely az általa rendelt munka elvégzése után azonnal fizetni tudna. Krónikus lett az alapanyag- hiány kohászati termékekből, faanyagból, műanyagokból, vegyszerekből és a festékekből. Emiatt nőtt a termelés- kiesés az Óbuda Tsz-ben, az Úttörő Tsz-ben, a Budaflax- ban, az Erdőgépben és Petémben. A tőkés importanyagok beszerezhetetlensége, az engedélyezési feltételek szigorodása például a Pevdi-ben az első negyedévben szinte teljesen megbénította a termelést. Az alapanyagok beérkezését követően a második negyedévben túlórázással, emiatt jelentős többletköltséggel próbálják ellensúlyozni a kiesést. A „vízből” befolyó éves bruttó bevétel 300 ezer forint. Ebből fizetik az úszómestereket, a technikai személyzetet. Marad közel 140 ezer forintjuk. Az összeg további részét úszódeszkák, labdák, tornaeszközök vásárlására fordítják. Fizetik a jövedelemadót és az' SZTK-t. így jön ki a nyereség, az alig 100 ezer forint. A pénzt a testnevelés tárgyi feltételeinek javítására használják fel. A tanuszodát a GESZ tartja fenn. Kétmillió forintot költ rá. A költségek nem csökkennének akkor sem, ha a délutáni tanfolyamokat törölnék. A vizet állandóan 28 fokon kell tartani, hogy másnap reggel ismét tanítani lehessen. Magának a DSE-nek az évi költségvetése 600 ezer forint. Ebből működtetnek 17 csapatot, foglalkoztatnak 500 tanulót. Fizetik a tiszteletdíjakat, támogatják a téli és nyári sporttáborokat. A 600 ezer forint ezekre az utolsó fillérig elmegy. Pluszként marad tehát az a százezer, amit a tanmedence hoz. Tehát a DSE nem nyeli el a pénzt! ★ Nagy Vilmosné, a Budapest VI. Kerületi Tanács V. B. művelődési osztálya napközis táborának (Dunabogdány, Kossuth L. u. 196.), gazdasági vezetője a július 28-án megjelent Fertőzés az üdülőben című írás tartalmát sérelmesnek találta, mert a gyerekek megbetegedésének helyéül az újságíró a tábort jelölte meg. Az azóta befejezett Köjálvizsgálat bebizonyította, hogy a fertőzés minden valószínűség szerint a leányfalui strand gyermekmedencéjében következett be, illetve rosszullétről panaszkodtak azok is, akik július 22-én ugyanezen a strandon mért fagylaltból ettek. A tábor tisztasági és étel- mintáit a Köjál kifogástalannak találta. Most lehetne külön-külön idézni a vezetők kérdésre adott válaszát, de inkább a tényeket, a közös nézeteket fogalmazzuk meg. Számlák Kezdjük a legfontosabbá], a pénzzel! Annak az áfésznak, amelynek az 1988. évi nyereségterve 7,5 millió forint, jelenleg 18 millió 942 ezer forintjával tartoznak a már felmondott, illetve még dolgozó szerződéses boltosok. Egy részük részletekben fizet, más részük pereskedik, vannak akiknek az ügyét a rendőrség vizsgálja, akadnak, akikkel egyezkedik a szövetkezet. Emiatt a cégnek bankhitelt kell felvenni 17 százalékos kamatra, s könnyen előfordulhat. hogy az 1988-ra tervezett nyereséget a kamatok elviszik. S hiába fordítottak az utóbbi esztendőkben 80 millió forintot az üzleteik és eszközeik felújítására, az épületek lassan elhasználódnak, a gépek amortizálódnak. A szakemberek szerint a kialakult helyzetért a rossz jogszabályok a „felelősek”. A jogász azt mondja: a szerződéses üzemeltetés kilóg a ptk- ból. Csak beleerőszakolták. Miről is van szó? A szerződésekben szerepel a vagyoni betétszámla (ezek az átadott fogyóeszközök); a beszerzési számlaegyenleg (beszerzések, amelyeket a boltvezető az áfész bélyegzőjével bonyolít), s a vegyes elszámolású tartozások (átalánydíj, forgóeszközök, energia). A vagyoni betétszámlán szereplő értékekkel nincs gond, a beszerzésre fordított pénzt is visszafizeti a szerződésesek nagyobb része, mert ebből könnyebben lehet sikkasztás (ha bizonyítható, hogy a forintokat saját céljaira használta fel az illető), a vegyes elszámolású tartozásoknál aztán teljes a káosz. Ugyanis a delikvens azzal védekezik a bíróságon, hogy az árrés nem nyújtott fedezetet a kiadásaira. A bíróság mérlegel, egy csomó dolgot figyelembe vesz, esetleg megállapít egy összeget. amely jóval kevesebb a valódi tartozásnál, a boltos részletfizetési kedvezményt kér, vagyis a jogi útvesztők között elúszik az áfész pénze. Egyezkedés Miközben a gyárban a kis- értékű eltulajdonítás is lopásnak számít, itt a milliós tételek sorsa polgári peres úton dől el. Ezt az üzemeltetési mát éppen azoknak forszánTuristák paradicsoma Szentendre, a turisták paradicsoma, télen-nyáron ad felfedez- nivalót. A régi sétálóutcákon az egyik múzeumból a másikba térhetnek be a kíváncsiskodók, ezért nem csoda, hogy városunk az ország egyik leglátogatottabb idegenforgalmi központja ták, akik kis pénzzel, de szorgalommal és szakértelemmel rendelkeznek. Miért nem fizetnek az üzletvezetők’ Az anyaggyűjtés napjaiban leltároztak az áfész emberei Tahitótialuban, a Patak borozóban. U. L. (nevének közléséhez nem járult hozzá) három és fél éve vette ki az egységet. A tartozása közel félmillió forint. Azt mondja, hogy az adók tették tönkre, ráadásul 1988 januárjában csökkentették az árrést, egyszóval a terhek egyre növekedtek, a nyereségből nem telt a fenntartás finanszírozására. A leltár után következik az egyezkedés az áfész vezetőivel, ha a követelt összeget reálisnak (értsd, számára kedvezőnek) találja, fizet, ha nem, döntsön a bíróság! Ugyanez a szituáció Csobán- kán Porubek Istvánnéval és Melicher Istvánnéval, akik egymillió 100 ezerrel, Tahi- tótfaluban Pálmai Lászlóval, aki 800 ezer forinttal tartozik. S mindezek ellenére, ha a szerződésesek varázsütésre visszaadnák az üzleteiket, az áfész azonnal csődöt jelentene. Képtelen lenne ugyanis bért fizetni az új boltvezetőknek, az egységeket bezárnák. Bizalmatlanok Mi tehát a megoldás? Talán a bérletjellegű forma, vélik a beszélgetőpartnereim. Belátják a szerződésesek, hogy nekik is a legjobb, ha az áfész kihagyásával szerzik be az árut, biztosítják a választékot, felújítják az épületet, kicserélik a kopott berendezéseket Magyarán: maguk költenek arra, amit bővített újratermelésnek hívu ík. Ám ehhez anyagilag megerősödött, gondolkodó boltosokra lenne szükség,,akik hajlandók robotolni a tisztes haszonért. A többség azonban éppen most lép meg. S még nem említettük a beosztott kereskedőket, akiknek az átlagfizetésük a Szentendre és Vidéke Áfésznál 4600 forint, míg az irodai dolgozóké meghaladja a 8 ezret. A jelenlegi információk birtokában sem az elnök, sem a többiek nem bíznak az új társasági törvényben. Úgy gondolják, még nehezebb lesz a boltvezetők, vállalkozók sorsa. Mindenesetre máris tárgyalnak azokkal, akik még maradtak; hogyan lehetne január 1-jétől továbbra is együtt dolgozni? Megpróbálnak észszerű játékszabályokat kidolgozni. Lassan oda jutunk, hogy az áfészt nem okolhatjuk az ellátás színvonaláért. Kicsúszik a központ kezéből az irányítás. Reich Ferenc elnök elkeseredett, mert úgy érzi, oroszlánrésze van abban, hogy a cég áruforgalmának 73,73 százaléka a szerződéses kiskereskedelemben bonyolódik le. 1983 óta szépen jött fel az áfész a megyei rangsorban. Rengeteget dolgozták, s most rajtuk kívül álió okok miatt a csőd szélére kerültek. A beszélgetés eredményének a summázata nagyon szegényes: várni az új társasági törvényre, hátha jobbat hoz, mert a mostani állapot lefelé visz a lejtőn. Az Omnibusz Utazási írod« szentendrei fiókirodájának rek- lámajánlala kedves utasai részére. Autóbuszos társasutazást szervezünk Isztambulba október 24- étő] 30-áig (7 napos). Elhelyezés: 2—3 ágyas szállodai szobákban, félpenzióval. Részvételi díj: 5300 Ft 4- 80 USD. — Egynapos kirándulás Csehszlovákiába szeptember 14-én. Indulás a szentendrei Volánbusz autóbusz-állomásról 08 órakor. Szolgáltatás: vacsora, visz- szaútban Vácott. Útvonal: Szentendre—Sahy—Léva—Szentenre. Útiköltség: 370 Ft. Felvilágosítás és jelentkezés az Omnibusz Utazási Iroda szentendrei fiókirodájában a Volánbusz autóbusz-állomáson vagy telefonon: (26)-10-080. • Idáit összeállította: Vicsotka Mihály Fotó: Erdősi Agnes
