Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-29 / 233. szám

4 &ßbhm 1988. SZEPTEMBER 29., CSÜTÖRTÖK Mennyit ér a mindent vállaló aláírás? Mezsgyeháború dúl Budakeszin A helyszín Budakeszi, Nagyszénás-zug dűlőre keresztelt kül­területe, magánkézben lévő zártkerti része. Szép vidék e fő­város közeli táj. Az elmúlt egy-másfél évtizedben mind több hétvégi telket szakítottak ki a zártkertből. Napjainkra való­ságos Üdülőközponttá vált — mondhatnánk —, ha nem lenne minden közmű és szolgáltatás nélküli a terület. Zártkert lé­vén, a törvény értelmében ilyen részeken akkor se költhetne fejlesztésre a helyi tanács, ha egyébként lenne pénze. Mind többen töltik itt a hét­végeket, sőt a nyugdíjasok he­teket, hónapokat. Az építmé­nyek már régen nem gazda­sági célúak, hanem nyaralók. Mind sürgetőbbé vált az alap­közművesítések megszerzése, a villamosítás. Engedély már van A helyi kertbarátklub ve­zetősége 1984-ben hozzáfo­gott a magánerős beruhá­zás szervezéséhez. Előbb persze a tanácshoz fordultak, s a végrehajtó bizottság olyan döntést hozott: engedélyezi a villamosítást, amenyiben az érdekeltek vállalják a terület- rendezést, a részletes rende­zési terv szerint, természete­sen minden kártalanítási igény nélkül. Tudvalevő, hogy az ilyen módon kialakult üdülő­övezetekben általában nincse­nek utcák, a keskeny dűlőút­hálózat úgy keletkezik, hogy a szaporodó telkek tulajdonosai mondanak le megvásárolt te­rületük egy részéről — szol­galmi útként, majd véglege­sen —, hogy egyáltalán legyen hol közlekedni. Közműveket viszont — s ezt megint csak rendelet írja elő — kizárólag közterületen lehet kiépíteni. Praktikus okokból. Részben az építke­zés, majd pedig az esetleges műszaki hibák elhárításához a hely biztosítása, egyáltalán a jobb közlekedés miatt, s ezt a községrendezési terv is fi­gyelembe veszi, csakúgy, mint a távlati célokat, például maj­dan az üdülőkörzetté nyilvá­nítást. A kertbarátok ennek meg­felelően készítették el a .villa­mosítási tervet. Nyilatkozatot szövegeztek a feltételek elfo­gadásáról, s ezt aláíratták a villamosítási társuláshoz csat­lakozókkal. Az 1400 telektu­lajdonos közül ezer vette tu­domásul a feltételeket, s fi­zette be a 22 ezer forint egy ingatlanra jutó költséget. Hoz­zá is fogtak a kivitelezéshez, anélkül, hogy az utcarendezés megtörtént volna. Mind a ta­nács, mind az Elektromos Mű­vek megalkudott ezzel a hely­zettel. Az előbbi megértésből, a rohamosan növekvő beruhá­zási árakra tekintettel, az utóbbi pedig a munka folya­matossága érdekében. Jogaikra hivatkoztak Az 1987-ben befejeződött vil. lamosítás után a tanács lát­va a rendezetlen helyzetet, a terület főutcája, a Sugár út egy részén, s a Domb utca körzetében nem adott enge­délyt a hálózatra csatlakozás­hoz. Az érintettek panaszuk­kal a megyei tanács építési és közlekedési osztályához for­dultak, amely a napokban egyeztető tárgyalást hívott össze a Budakeszi Tanácson. A megbeszélésen mindkét fél képviselői hajtották a ma­gukét. A panaszosok főként jo­gaikra hivatkozva emelt han­gon követelték: mutassanak jogszabályt, amely alapján megtagadják tőlük a 22 ezer forinttal megvásárolt jogaik érvényesítését, azaz a villany- hálózatra csatlakozást. A tudomásul vett, aláírt fel­tételekről hallgatnak, s azt mondják, kizárólag a villamo­sítás érdekében írták alá, s végül is helyet adtak az osz­lopoknak. És különben is: más dolog a villany és megint más az út Majd, ha utat építe­nek, beljebb viszik a kerítést. Újabb engedmény A vitatott út a főútvonal, a Sugár út, amelyet a közel­jövőben tervez rendbe tenni a kertbarátklub. Végül ez ad­ta az elmérgesedett párbeszéd nyugvópontra jutásának lehe­tőségét. Ott és akkor. De kér­déses, keresztülvihető-e a me­gyei tanács képviselőinek so­kadik, s végre a panaszosok­nak is tetsző kompromisszu­mos javaslata. Eszerint felül­vizsgálják a rendezési tervben megszabott útszélességet, le- het-e a 10—12 méter helyett 8 méter? Ez újabb engedmény lenne, csak később valameny- nyien meg ne bánják. Mint bánja, elhibázott lépésnek te­kinti most a helyi tanács és az ELMÜ is a korábbi elné­ző engedékenységét. Kádár Edit Állandó pályázó Érd történetét kutatja — Pedagóguscsaládból szár­mazom — kezdi mondaniva­lóját dr. Kerékgyártó lmréné. — Édesanyám Ófaluban taní­tott. de a rokonságban is több tanár volt. Így magától érte­tődően én is a pedagóguspá­lyát választottam. Tízéves ko­romban internátusba kerül­tem. Szigorú, kemény iskola volt. Tehetséges, széles látókö­rű tanáraim voltak. Három nyelvet — franciát, németet és latint — tanultam meg. Ké­sőbb még az orosz szakot is elvégeztem a pesti bölcsészka­ron. Nagyon korán férjhez mentem és ettől kezdve két szálon futott az életem. Fér­jem pedagógus szakíró volt, és Budapesten tanított különbö­ző gimnáziumokban. Engem a három gyerek gondozása, a háztartás és a tanórákra va­ló készülés teljesen lefoglalt. Maradék kis szabad időmben verseket írtam és franciából fordítottam. Sokáig az íróasz­talom fiókjában feküdtek iro­dalmi próbálkozásaim. Szentendre közlekedéséről Újabb javaslat készül Szentendre a Dunaikanyar egyik leglátogatottabb helye. Természeti szépségei mellett, egyre több érdeklődőt vonz a Teátrum, az Európa-szerte is­mert múzeumok és gyűjtemé­nyek, továbbá a hívogató ven­déglők sora. Jönnek a bel- és külföldi vendégek, télen és nyáron is szép számmal, autóbusszal és gépkocsival. A zsúfoltság és a parkolási nehézségek már- már elviselhetetlenné váltak. A város idegenforgalmi köz­Új tanácselnök Gyálon Három héten át gondolkodott A tanácselnöki szoba egye­lőre üres. A titkárnő szívélye­sen útbaigazít, mondván, hogy az elnököt a szomszédos szo­bában, régi helyén keressem. Az ajtón a tábla: Kovács An­tal pb-titkár. Nem könnyű ma vezetőnek lenni, legyen bár szó vállalat, államigazgatási intézmény irá­nyításáról. Elég, ha csak a kö­zelmúlt eseményeit említjük, sztrájkoltak Gyomán a nyom­da dolgozói igazgatójuk ellen, illetve a jelenlegi mellett, Kis­kunma jsa tanácselnöke ellen pedig bizalmatlansági indít­ványt nyújtottak be a helybe­liek. Ha az igények és lehe­tőségek, az érdekek egyezte­tésével el is simultak az el­lentétek, a történtek nem múl­nak el nyom nélkül. Ezért sem csodálkozhatunk azon, hogy amikor Gyálon az új tanácselnök személyére tet­tek javaslatot, a jelölt néhány hetes gondolkodási időt kért. Na, meg azért sem, mert nem könnyű egy elismert, jól dol­gozó tanácselnök helyébe lép­ni, és folytatni a munkát, vál­lalva az előddel történő ösz- szehasonlítást. Az új tanácselnök. Kovács Antal, hét éven keresztül volt a községi pártbizottság titká­ra, utódja nem lévén, még ma is ellátja ezt a munkát, mi­közben szeptember elsejétől a gyáli tanácselnöki teendők is rá hárulnak. — Tudvalevő, hogy nem könnyű a feladat, amire vál­lalkozott, milyen előzmények után döntött így? — Tudom, hogy magas a mérce, amelynek igyekszem megfelelni. Nagy segítséget jelent, hogy itt dolgoztam a tanácselnök közvetlen közelé­ben. napi munkánk során rendszeresen találkoztunk, megbeszéltük teendőinket, együtt cselekedtünk. De nem­csak ennek révén ismerem a tanácsi feladatokat. Mint vá­lasztott tisztségviselő, tevé­kenykedtem 1985-től tanács­tagként, a végrehajtó bizott­ság tagjaként. Amikor Gaz­áig Istvánná tanácselnök fel­mentését kérte — a megyei tanács munkatársa lett — az első gondolat az volt, hogy a tanács soraiból kerüljön ki az utód. A megyei vezetés, a párt- és a népfrontbizottság is engem javasolt. — ön hogyan fogadta? — Bizony többféle gondo­lat is megfordult a fejemben, nehéz volt döntenem. Először arra gondoltam, hogy egy új ember sok mindent -másképpen lát, talán jobb lenne ilyet vá­lasztani. De legalább annyi érv szól az olyan jelölt mel­lett is, aki jól ismeri a helyi sajátosságokat, a tanácsi mun­ka eddigi eredményeit és az elkövetkező feladatokat. Há­rom hét gondolkodási idő után, többszöri beszélgetés nyomán, végül vállaltam a je­lölt szerepét. — Nem szólhatunk úgy a tanács elnökéről, hogy ne em­lítenénk a soron levő tenniva­lókat, az elért eredményeket és gondokat, — Már a tanácsülésen, meg­választásom után is elmond­tam. hogy nem szeretnék programbeszédet tartani, hi­szen nem személyes tervekről van szó, hanem egy közösség érdekében, közösen teljesíten­dő feladatokról. Szerencsés helyzetben vagyok, mivel jól képzett, többségében törzsgár- datagokból álló -munkatársak­kal dolgozhatom, a vezetők jelentős része is igyekszik könnyíteni helyzetemen. A VII. ötéves terv feladatainak időarányos teljesítésével nincs gondunk. Elkészült az új 16 tantermes iskola, tanítanak a régi épületből átalakított kö­zépiskolában is, a vízmű épí­tése a végéhez közeledik. Rendelkezésre álló eszkö­zeink döntő részét az infra­struktúra fejlesztésére kell fordítanunk. Többéves lema­radásunk van a kereskedelmi hálózat területén. Sürgős teen­dőnk a gáz bevezetése, me­lyet jövőre kezdünk, tervünk továbbá a csatornaépítés, út­építés, és még jó néhány ki­sebb tennivalónk is lesz. Bízom abban, hogy október elsejétől már csak ez utóbbi végrehajtásával foglalkozom, mondta a tanács elnöke. Uhrin Edit pont, annak minden örömé­vel és gondjával, s ez utóbbi nagy részének megoldása a helyiekre vár. Egyre sürgetőbbé vált a zsúfoltság enyhítése, a par­kolási rend kialakítása. Ezt elősegítendő tárgyalta meg legutóbbi ülésén a belváros új közlekedési rendjéről szóló előterjesztést a városi tanács. Bár a javaslat három válto­zatban készült, részletesen ki­dolgozva a lehetséges változ­tatásokat, á tanácsülés" részt­vevői egyik variációt sem fogadták el. Az új közlekedési rend bevezetése komoly vál­tozásokkal jár, erről csaik alapos vizsgálatok és többol­dalú vélemények ismeretében szabad dönteni. Ehhez viszont több időre van szükség. A tanácsülés az új javas­lat elkészítésének határide­jét 1989. június 30. ha­tározta meg. Ezt követően ke­rülhet sor o lakossági vitára — előzőleg az idegenforgalmi és közlekedési szakemberek is véleményt mondanak a javas­latról — és végezetül, remél­hetőleg 1990-től a belváros új közlekedési rendjének beveze­tésére. U. E. Megsárgult újságok, lapok, oklevelek kerülnek elő. Gon­dosan válogat közöttük. Mint aki gyöngyszemet talált, öröm­mel nyújtja felém a kissé megkopott papírlapot. — Ez volt az első sikerem. Az MSZBT 1977-ben pályáza­tot hirdetett Raszputyin Élj és emlékezz című regényének műelemzésére. Többször elol­vastam a könyvet. Alapos és lelkiismeretes tanulmányozás, majd feldolgozás után beküld- tem a pályázatra az alkotást. Nagy megtiszteltetés volt szá­momra, amikor az 560 pályá­zó közül átvehettem a máso­dik díjat Király István pro­fesszortól. Az állandó pályázók közé tartozik. Több alkalommal részt vett a Kell a jó könyv és egyéb irodalmi pályázatok­ban sikeresen. Másik nagy szerelme a honismereti munka. Szenve­délyesen gyűjti Érd város írá­sos emlékeit, és ha a munká­jából összejön egy csokorra való, azok a városi könyvtár támogatásával látnak napvi­lágot. Dr. Kerékgyártó Imrénét Érd város művelődéséért em­lékplakettel tüntették ki a közművelődési munkában ki­fejtett magas színtű tevékeny­ségéért, a gyermekközösségek körében végzett példamutató és lelkes munkájáért. Koncert A színpadról a szőke angol tanár úi sokkolja a tömeget. Közvetlen környezetem érdek­lődésének középpontjában még­sem ő áll, hanem az előttünk vad táncot járó ifjú, aki az imént még egykedvűen álldo­gált az élénken izgö-mozgó tömegben. Megbocsátó pillan­tások az alkalmi közönségből, igen, a zene valóban vérpezs­dítő. De a látvány lenyűgözőből a félelmetes felé hajlik, a moz­dulatok szétesnek, mintha is­meretlen erők ciháinak egy­re rendszertelenebből a fiú ke- zét-lábát. Teljes elszakadás a ritmustól, zenétől, valóságtól. Aztán amilyen váratlanul kezd­te, oly hirtelen megáll. Réve- tegen végigbámul a körben állókon — a szempárokban most undorral vegyült fenye­getés. sértődötten vállat von, leszegi fejét és elkacsázik. Ekkor döbbenek csak rá, m* is volt az a furcsa, átható il­latú cigaretta, amit néhány perce mohón elszívott. Egy ré­gebbi koncert címkéje motosz­kál bennem, ott bizonyára nem láthattam volna hasonlót. Igen, itt más a cél, úgy érez­heti, itt, most szabad. A „darálóból’» a rövid pihe nést ígérő lelátók felé; nyáj­melegből a padhidegre. Alku, középút nincs. Tömve a ktiz dőtér, megindul az elefánt a porcelánboltban érzés, min­denfelé ülő, álló, fekvő teste­ket kerülgetve. Most valahogy úgy kellene végigegyensúlyozni a futópá­lya szegélykövén (szegélykő téltánc! — bocsnt), hogy ne lépjek a balról fetrengő úri ember fejére, de lehetőleg í jobboldalon a tolószékben ülő fiút se borítsam fel. Am hiába minden igyekezet, győz a tő- megsodrás (forogj, Newton, sírodban! — kgylm) megbot­lok a kocsi kerekében, majd a teljes egyensúlyvesztést el kerülendő, egy rozmár kecses ségével megkapaszkodom i szék támlájában. Már éppen sűrű bocsánatkérésbe szándé kozom bonyolódni, amikor i tolószékben ülő fiú felemeli fe­jét, komoly, szomorú szemmel rám néz és halkan ennyit mond: — Azért jó volna, ha né­hány embernek szárnyai nő­nének .. . Sodor tovább a tömeg. sztipl Mindennap jön vendég Nagymama csadorhan Ch. Laura 13 éves budaör­si kislány messzi útról érka- zet.t meg. A nyáron nekivá­gott a nagyvilágnak. Félig szíriai származású, s megláto­gatta a sosem látott nagyma­mát, nagypapát a Földközi­tenger partján. Damaszkuszig elkísérte egy hazatérő arab di­ák, a repülőjegy 2065 kilomé­tert mutatott. Innét még 300 kilométert utaztak a frissen megismert nagybácsival. A nagypapa műbútorasztalos a tengerparti városikéban, a nagymama meg a háztartást vezeti. — Tudtál valamit arabul, Laura? — Néhány szót csak. Vi­szont a esaknem három hónap Századmilliméteres pontossággal A Csepel Autógyárban három éve kezdték el a korszerű szervokormányok gyártását. Az évek során folyamatosan nőtt a termelés, és ma már évente mintegy 18-20 ezer darab kerül ki az üzemből, így minden második itt készült buszpadlóvázba már ezt a kormányszerkezetet épí­tik be. Képünkön a Fanuc robot látható, ami Veress Béla beállító felügyelete mellett folya­matos műszakban szedi, rakja a forgácsológépbe a Bendi Berica tengelyeit, amelyeket két­század milliméter pontossággal munkál meg. (Hancsovszki János felvétele) alatt, amit kint töltöttem, egész jól megtanultam. Még az írásjeleket is mutogatták. De az nagyon nehéz, az otta­ni gyerekeik is évekig tanul­ják. — Megfigyeltél-e érdeket szokásokat? — Ott mindennap jön ven­dég a házhoz vagy a család megy el látogatóba. A háznak két bejárata van. Az egyik a tisztaszobába nyílik. Ha nem rokon a vendég, ide vezetik be, azokba a helyiségekbe, ahol a család él, nincs bepil­lantása. Az idősebb nők még elfátyolozzák magukat. A csa- dort a nagymama is mindig felvette, nemcsak ha a város­ba ment, ha látogató jött, ak­kor is. Sőt a család nem vér­rokon férfitagjai előtt is. Megfigyeltem egy érdekeset: az egyik veje előtt felvette a csadort, a másik előtt nem. Az előbbiről kiderült, hogy az jobban tartja a vallási szo­kásokat. A nagymama estén­ként egy szép piros szőnyegen imádkozott. — Nem voltak szokatlanok az ottani ételek? — Ettem egy-két finom dolgot. Ott a szőlőlevelet el­teszik üvegbe, mint nálunk az uborkát. Ebédre megtöltik da­rált hússal, rizzsel, pároljál? forró vízben, utána kisütik és citromlével meglocsolják. Kel­lemes a fokhagymás joghurt is. A szíriaiak sem eszik a di'sznóhúst és a zsírt. Marga­rinnal, olajjal főznek. A mar­hahús és a birka az eledelük. De ritkán esznek húst. a zöld­ség a fő ételük. Ismerik a ba­bot, tököt, parajt ott is. De nem olyan főzelék formában eszik, mint mi, csak kifőzik vízben, a húst meg olajban pirítják, rizst is kifőznek, az­tán ki-ki ízlése szerint vegyí­ti őket. — Bizonyára megtetszett az arab nyelv. Nem gondoltál rá, hogy idegenvezetőként ka­lauzoljad a hazánkba látoga­tókat? — Inkább a biológia érde­kel. Be is fizetett anyu egy táborra nyáron az állatkert­be, de nem jöttem vissza idő­ben, így az öcsém járt el a foglalkozásokra. Átányi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom