Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-28 / 232. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 232. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 28., SZERDA Nem lesz lényeges változás Mikor a focista cipőt cserél... ^ A rövidesen a parlament elé kerülő szabálytérvezetek- ^ ről váltottunk szót dr. Lakos László országgyűlési kép- á viselővel, a jászkarajcnői Árpád Tsz elnökével. Leningrádi úti beszámoló Éjszaka felnyílnak a hidak — Milyen szándék fogalmazódik meg a gazdasági társaságok működését taglaló törvényjavaslatban? — Végső soron a népgazdaság jövedelemtermelő képességének javítása lenne a cél, egyengetve a piacgazdaság kialakulásának útját, teret adva a tőkeáramlásnak, a külföldi tőke közvetlen megjelenésének. Támogatná a gazdálkodó szervezetek és az állampolgárok együttműködését, az egyéni megtakarítások visszaára- moltatását a termelésbe. Kockázat — Milyen formákat nyújt a javaslat a tőke megmozgatására? — A következő lehetőségek nyílnak: közkereseti társaság, betéti társaság, egyesülés, közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság. Ezek a társasági formák széles körben elterjedtek a tőkés világban. Az a gond, hogy a tervezet a Magyarországon működő tőkének csak körülbelül 5 százalékára terjed ki. Azt, hogy a jelenlegi állami vállalatok és termelőszövetkezetek milyen mértékben és hogyan válthatnak át a fölsorolt formákra, külön törvény fogja megszabni, de ennek a fogalmazványáról még nem tudok semmit. — Akkor kiket takar az 5 százalék? — A gmk-kat, kisszövetkezeteket, magánvállalkozókat, kisiparosokat, és persze az eddig be nem fektetett magánvagyonok tulajdonosai is ide sorolhatók. — Van-e valami garancia arra, hogy a magánszemélyek nyugodt szívvel fektethetik be az esetleges megtakarításaikat? — A törvénynek éppen ez a feladata. Persze a gazdasági kockázatot a jogszabály sem tudja eltörölni. — Az Országgyűlésen a két újsütetű adóforma kérdései is napirendre kerülnek. A közvélemény jelen pillanatban egyenlőségjelet tesz a személyi jövedelemadó, az áfa és a teljesítményvisszafogás között. Ön mit gondol? — Én annak idején megszavaztam a két adótörvényt, tehát azzal, hogy mindentől elvonatkoztatva egyenlőségjelet tegyünk a munkateljesítmények visszafogása és az adók közé, nem értek egyet. Az igaz, hogy a két adónem képében kiemeltük a tőkés jövedelemirányítási rendszer elemeit, amit belehelyeztünk egy piacgazdaság nélkül, szigorú keresetszabályozással működő gazdaságba. Ez olyasmi, mint amikor a futballista a használt stoplis cipőjét kicseréli egy újra: ettől nem fog jobban focizni. — Na jó, de egyáltalán beilleszkedtek-e ezek az adók a rendelkezésre álló keretekbe? — A közvéleményben tényleg összefonódnak az adók és az életszínvonal csökkenése. Holott valamennyi vállalatnak megvolt a lehetősége arra, hogy minden dolgozója a bruttósítás után ugyanannyit keressen, mint 1987-ben. A baj az, hogy a mostani bérszabályozási szisztémában a cégek zöme képtelen az inflációt ellensúlyozni. De mit érzékel a dolgozó? Azt, hogy a béréből ennyi meg annyi pénzt le kell vonni adó címén. Tehát akkor az adó a hibás, legalábbis ez a látszat. — Látszat...? — Egy csomó vállalatnál, szövetkezetben elrontották a dolgot azzal, hogy a teljes bérmennyiséget egy meghatározott százalékkal fölbruttósítot- ták és kész. Nem véletlen, hogy rövid idő múltán rádöbbentek, teljesen elértéktelenedett például a túlóradíj. Mi ezt másképpen csináltuk. A traktorosok téli (egyébként is alacsony) béreit 10 százalékkal, az évközi béreket 15 százalékkal, a nyári csúcsmunkák túlóradíjait pedig 30 százalékkal bruttósítottuk, ebből jött ki a 16 százalékos átlag. Így értük el azt, hogy az alacsonyabb és a magasabb kereseteknek is megmaradt a nominálértéke. Az iskolákban sokat panaszkodnak mostanában a semmit sem érő túlóradíjakra. Pedig hát nekik is hasonlóképpen kellett volna eljárniuk, ahogyan mondtam. Összefonódnak — Visszatérve az adókhoz: milyen változás várható? — A személyi jövedelemadótörvény módosítására vonatkozó javaslat lényeges változásokat nem tartalmaz. A képviselőknek megküldött anyag szerint: részben csökkenteni kívánják a nem szándékolt negatív hatásokat. — Azért ez is valami... — Részben csökkenteni... — Ez mit jelenthet? — Nem tudok pontos választ adni, mert például azt elismeri a kormányzat, hogy az adósávok módosításra szorulnak, de a mostani tervezetben ezzel kapcsolatban semmi sem szerepel. Csökkentés ? — A nyugdíjasok adóztatására kitér-e a módosító indítvány ? — Igen, mégpedig azt szorgalmazza, hogy a magasabb összegű nyugdíjjal rendelkezők is tudjanak még munkát vállalni. — Van-e valamilyen adata arról, a szóban forgó adók mekkora elvonást jelentenek? — Nincs erről kimutatásom, de azon az állásponton vagyok, hogy semmiképpen sem növekedhet tovább a költség- vetés részesedése a megtermelt javákból. Sőt, a csökkentését látom szükségesnek. V. S. Az új népfrontszékházban a hét végén tartotta meg ez évi közgyűlését a Cegléd barátainak köre. Az összejövetelre, ápolandó a várossal való — most már többnyire távoli — kapcsolataikat, jó néhányan érkeztek az ország minden részéből. A megnyitó után előbb Kocsis Gyula múzeumigazgaK isértetiesen hasonlít a két Petőfi küzdelme a menyasszonyokért. Sándort Szend- rey Ignác bizonytalan jövedelmű embernek tartotta, aki a jómódban nevelkedett leányát nem bírja társadalmi rangjához méltóan eltartani, Istvánt Gaylhoffer János hasonló okok miatt nem fogadta vejének. Júlia erősnek bizonyult, apja beleegyezését kierőszakolta, még azon az áron is, hogy hozomány nélkül, egyszál ruhában keljen nászútra. Antónia gyenge volt, engedelmeskedett apjának, István szerelmes leveleire öt esztendő alatt egyszer sem válaszolt. A magas intelligenciájú, két gimnáziumot végzett székálló, verselgető Petőfi István honvédnek állt negyvenyolc- ban, föl is emelkedett a közlegénységből a századosi rangig. Világos után besorozták a császári hadseregbe, megjáratván vele a birodalom számos helyőrségét, Zimonyt, Diakovárt, Oberdrauburgot, Linzet és Mötzt. A háború után leszerelték 1851-ben. Ha más haszna nem is volt keresetlen kalandjainak, megtanult tökéletesen németül, gyakorta olvasta a német költők verseit, volt úgy, hogy egyikmásikát átköltötte magyar nyelvre. Egy esztendeig volt csak szabad ember, 1853 elején a császári titkosrendőrök összeesküvés gyanújával lefogták és háromévi sáncmunkára vitték. A hírhedt The- resienstadtban és Prágában raboskodott, a francia nyelvvel gyarapítván műveltségét. A kitöltött három esztendő SZEPTEMBER 13-ÁN reggel a Ferihegyei repülőtér nyüzsgő auláját ceglédi diákok csoportja is színesítette. Moszkvába indult a Magyar—Szovjet Baráti Társaság helyi ifjúsági tagcsoportjainak 30 tagú küldöttsége. Nemcsak a diákoknak, hanem az őket kísérő tanároknak is ez volt életük első légi utazása. A háromnapos moszkvai program gazdag és változatos volt. A Szevasztopol szálloda lakosztályai — 2 szobával, színes televízióval, telefonnal — minden várakozásunkat felülmúlták. Programon kívül az első este már úton volt a társaság. Végigmetróztuk a világvárost. Hogy milyen az esti Moszkva? A Kreml? Azt látni kell! Megnéztük a Lenin Mauzóleumnál az őrségváltást. Nem harmincán: angol, francia, német, szlovák, lengyel, magyar, szovjet felnőttek és diákok tömegével. A következő napokban Moszkva nevezetességeivel, a Lenin-heggyel, a Kremllel és múzeumaival, valamint a novogyevicsi kolostorral ismerkedtünk meg. A késő esti órák a pályaudvaron találtak bennünket. Milyen lesz a hálókocsi? Tu- dunk-e aludni? Hogyan lehet ott mosakodni? — ezek a kérdések foglalkoztatták a gyerekeket. Másnap reggel mindenki frissen és üdén ébredt, Leningrad napsütéssel köszöntötte a társaságot. Ami látnivaló három napba belefér, azzal mind megismerkedhettünk. Ezt köszönhettük a kedves és rendkívül felkészült Szvetának, aki ontotta válaszait az érdeklődő kérdésekre. Leningrád a Szovjetunió második legnagyobb városa. Moszkva után az ország legjelentősebb ipari, kulturális és tó szólt Cegléd és Kossuth helyéről, szerepéről a XIX. századi magyar történelemben, majd a résztvevők a Szabadság térre mentek, ahol Kovácsáé Szabó Veronika, a HNF helyi titkára emlékezett meg Kossuth Lajosnak 140 esztendővel ezelőtt Cegléden elmondott toborzóbeszédéről. után ismét elvitték katonának Brünnbe. Végleges szabadulása a mundértól 1857-ben végre elkövetkezett. A katonai szolgálatban és a várfogságokban önműveléssel szerzett kultúrája az értelmiségi életformára terelték, igényei eltávolították régi mesterségétől, a mészárosságtól, nem vette már többé kezébe a bárdot, megpróbált valami szellemi foglalkozás után nézni. Elsőnek egy pesti ügyvéd irodájában körmölte a peres iratokat, szabad idejében pedig eljárogatott bátyja volt baráti körébe. Azok költőként kezelték, a másik Petőfiként, bár művészete Sándorétól mérföldekre elmaradt, költeményei a nagy Petőfi, és a népköltészet hatása alatt maradtak. Ez az esztendő sorsdöntő volt tudományos központja, egykori fővárosa, a világtörténelem számos fontos eseményének színhelye. A folyókat és a csatornákat 370 híd íveli át. Ami Budapesten a Duna, Párizsban a Szajna, Londonban a Tem- ze, az Leningrádban a Néva. A hidak többsége viszonylag alacsony. Ezért nappal csak kis hajók haladhatnak el alattuk. A nagyobb szállítóhajók éjszakánként közlekednek, amikor is néhány órára a hidakat felnyitják. A középen „kettévágott” hídszelvények két vegét gépek segítségével emelik fel úgy, hogy azok 45 fokos szögben égnek merednek. Honnan van a legszebb kilátás a Névára? Talán a Kirov hídról. A folyam legszélesebb ága hömpölyög itt, amely a Vaszilij-sziget csúcsánál kettéválik, a Péter-Pál- eröd templomtornyának aranyozásán csillog a napfény, balra pedig az egykori udvari arisztokrácia pompás palotáinak sora húzódik. Igazat adtunk a költőnek, Puskinnak, aki így írt a városról: Szeretlek, Péter alkotása, / Szigorúszép látképedet! / Ö, Néva felséges folyása! / Partodon gránitkövezet.” Leningrádról nem is lehet másképpen írni, csak az elragadtatás hangján. Hozzá kapcsolódik Nagy Péter, Gogol, Lermontov, Dosztojevszkij, Gorkij, Glinka, Muszorgszkij, Repin, Csajkovszkij és Lenin neve. Természetesen ezek csak önkényesen kiragadott személyiségek a sok jelentős alak közül, akik munkásságukkal gazdagították a várost. Megismerkedtünk a Nyári-kerttel, a Miarsmezővel, az Auróra cirkálóval, az Izsák székesegyházzal, a Piszkarjo- vói temetővel, a Nyevszkij sugárúttal, az Orosz Múzeummal, a Téli Palotával és a Szmolnij Intézettel. A Kis Drámai Színházban az orosz balett két remekművét láthattuk, a Mester és Margarita, valamint a Figaro házassága című darabokat. Mind a koreográfia, mind a látvány elbűvölt bennünket. Erről vallott a Mészáros iskola és a négy középfokú oktatási intézmény minden diákja. CSAK ÍZELÍTŐT kaphattunk a hat nap alatt a két városból és a szovjet embereik életéből. Az élmény, a hangulat, a varázs megmarad. Mucsányi Józsefné Petőfi Istvánra, egyik fogolytársa beajánlotta a dánszent- miklósi pusztára gróf Belez- nay János ispánja két fiához nevelőnek. A puszta világa, jó lakás a klasszicista udvarházban, a két lurkó, Miska és Gyula tanítása az elemi ismeretekre új és vonzó világot jelentett addigi viszontagságos élete után. Megbékélt sorsával. Nyugalma azonban nem sokáig tartott, szeptember 25- én megjelent az ispán barna szép lánya, szívébe szerelem költözött és udvarolni kezdett Antóniának. A leány szívesen fogadta a művelt, jó kötésű, kiváló lovas közeledését, nem úgy az apa, aki a föltörekvő emberek mindenkori gyakorlatával, gondos neveléssel készítette föl leányát leendő dúsgazdag férje reprezentatív feleségének. Gaylhoffer János Koncert (Marionett) A színpadról a szőke angol tanár úr sokkolja a tömeget. Közvetlen környezetem érdeklődésének középpontjában mégsem ő áll, hanem az előttünk vad táncot járó ifjú, aki az imént még egykedvűen álldogált az élénken izgő-mozgó tömegben. Megbocsátó pillantások az alkalmi közönségből, igen, a zene valóban vérpezsdítő, és ha még hozzávesszük a több órás ácsorgást-préselö- dést a csípős hidegben, érthető a vihánc De a látvány lenyűgözőből a félelmetes felé hajlik, a mozdulatok szétesnek, mintha ismeretlen erők cibálnák egyre rendszertelenebből a fiú ke- zét-lábát. Teljes elszakadás a ritmustól, zenétől, valóságtól. Aztán amilyen váratlanul kezdte. oly hirtelen megáll. Réve- tegen végigbámul a körben állókon — a szempárokban most undorral vegyült fenyegetés. sértődötten vállat von, íeszegi fejét és elkacsázik. Ekkor döbbenek csak rá, m» is volt az a furcsaj átható illatú cigaretta, amit néhány perce mohón elszívott. Egy régebbi koncert címkéje motoszkál bennem, ott bizonyára nem láthattam volna hasonlót. Igen, itt más a cél, úgy érezheti, itt, most szabad. Csak azt nem értem hogyan avathatja joggá az önsorsron- tást... (Ellenpont) A „darálóból’* a rövid pihenést ígérő lelátók felé; nyáj- melegből a padhidegre. Alku, középút nincs. Tömve a küzdőtér, megindul az elefánt — a porcelánboltban érzés, mindenfelé ülő, álló, fekvő testeket kerülgetve. Utunk, mint vargabetű. Most valahogy úgy kellene végigegyensúlyozni a futópálya szegélykövén (szegélykő- téltánc! — bocsnt), hogy ne lépjek a balról fetrengő úriember fejére, de lehetőleg a jobboldalon a tolószékben ülő fiút se borítsam fel. Ám hiába minden igyekezet, győz a tömegsodrás (forogj, Newton, sírodban! — kgylm) megbotlok a kocsi kerekében, majd a teljes egyensúlyvesztést elkerülendő. egy rozmár kecsességével megkapaszkodom a szék támlájában. Már éppen sűrű bocsánatkérésbe szándékozom bonyolódni, amikor a tolószékben ülő fiú felemeli fejét, komoly, szomorú szemmel rám néz és halkan ennyit mond: — Azért jó volna, ha néhány embernek szárnyai nőnének . . . Sodor tovább a tömeg. sztipi A dánosi udvarház, ahol Petőfi István nevelősködött. (Apáti-Tóth Sándor fölvétele) A toborzóbeszéd évfordulóján A baráti kör közgyűlése Az érzékeny Antónia A másik Petőfi kurta házassága Szájtátva Teliit? Évtizedek óta nem volt ilyen. Ezt állítják a kereskedők. Csökken az élvezeti cikkek kereslete. Még az italé is...? S ez már a világ vége. Kevesebb kávé, tea, cigaretta, bor, sör tömény ... Na persze, viszonylag kevesebb. Azaz még ez a kevesebb is sok. Ha nemzetközi összehasonlításban nézi az ember. Ezzel szemben, árral szemben (és áremeléssel szemben) itthon töretlennek bizonyult az emelkedés. Az 1970. évi 5,6 százalékról 1977-re 6,9 százalékra emelkedett az élvezeti cikkeknek az aránya. A csúcsot 1983-ban és 1984-ben tartotta, amikor minden száz forint fogyasztási célú kiadásból nyolc forint tíz fiiérért vásárolt az átlagcsalád a megyében élvezeti cikket. Ugyanez az arány a Német Szövetségi Köztársaságban 5,9, Franciaországban 4,2. Ausztriában 4,7 százalék. Ami azt mutatja, mintha nekünk jobban telne ilyen célokra, mint másoknak. Valóban ez lenne a helyzet? Avagy csupán arról van szó, hogy mások előbb kaptak és mi később kapunk észbe? Szájtátva jön rá az ember, de még mennyire kései a kapcsolásunk. Mert ugyan igaz, tavaly 7,7 százalékra mérséklődött az élvezeti cikkeknek a részesedése kiadásainkból, de bizonyos családtípusok esetében megközelíti a tíz százalékot ... S a hiedelemmel ellentétben nem azoknak telik ilyen arányra, akiknél kedvező a családi jövedelem egy főre jutó összege. Keserves dolog lemondani bármiről is, amit megszokott a család. De akkor, amikor le kell mondani a fogyasztás némely eleméről, nagy kérdés, szabad-e a lemondásban sok minden mást előrevenni. S még nagyobb kérdés, ha családok regimentje dönt rosz- szul, akkor annak árát hánvszorosan fizeti meg a társadalom?! Mottó eltiltotta a nevelőtől, aki a dánosi esztendő alatt számos verset írt hozzá. Jövedelmező állásra Szend- rey Ignác, a mindenre fogékony és mindenütt helytálló rokonát ispánnak ajánlotta Csákóra, aki belevetette magát a munkába, kiválóan gazdálkodott, országos hírnevet szerzett az uradalomnak, az idős gazda intézőnek emelte és barátjává fogadta. István átvette a vidéki urak szokásait, vadászott, lovagolt (egy versenyen második díjat nyert), szomszédolt a közeli kastélyokban, s a 3400 holdas gazdaságban szerzett aranyokon megvásárolt magának négyszáz hold földet. Egyszeriben középbirtokossá lett és most már vagyona és tekintélye biztonságában megkérte Antónia kezét. Az apa nem adta a leányt, pedig afölött is kezdtek elmúlni az évek, már vénlányszámban járt és még mindig pártában volt. öt esztendő telt el ki nem apadó szerelemmel, míg végre az öreg Gaylhoffer, érezvén halálát, beleegyezett a házasságba. A harmincegy éves menyasszony és a nála hét évvel idősebb vőlegény szerelme beteljesült az esküvővel, István boidogan vitte Csákóra Antóniát. Nyolcheti házasélet után Petőfi Istvánná összecsomagolt és hazautazott Nyáregyházára. A férfiassága teljében levő férj, a hosszú évek alatt szoros kapcsolatba került gazd- aszonyával, aki a frissen jött feleség közelében is kikövetelte a testi kapcsolatokat. Törvényesen nem váltak el, de élve többé nem találkoztak, csak István ravatalánál, 1880-ban. Végrendeletében a négyszáz holdas birtokot Gaylhoffer Antóniára hagyta. Hídvégi Lajos ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)
