Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-28 / 232. szám

Milliók és milliárdok a kastélyra Együtt forint és frank? Kerepestarcsa Szeklicét szednek Elérkezett a betakarítási ide­je a sáfrányos szeklicének is. A Szilasmenti Termelőszövet­kezetben termesztett Afriká­ból származó növényt pórsáf­rány és olajözön néven is em­legetik. A gazdaság 1?0 hek­táron termeszti, s a naprafor­góhoz hasonló magvakat most takarít—k be. A sáfrányos szeklice mag­ját kivitelre termelik, olaját salátákhoz és egyéb étkezési célokra használják. A meg­szárított magvak ötvenkilós zsákokban hagyják el az or­szágot. Hektáronként egyton­nányi termésre számítanak. A televízióban Fapihe-gyermekek A közelmúltban részletesen írtunk a bagi Fapihe gyermek- színjátszó csoport munkájáról, sikereikről és terveikről. Most örömmel fedeztük fel a Rádió- a Televízióújságban, hogy is­mét közvetíti műsorukat a te­levízió. Október másodikán, vasár­nap az egyes műsorban dél­előtt 9 óra 45 perces kezdet­tel Kormos István A kévéig kiskakas című meséjét adják elő. Az előadás az 1987. évi országos úttörőszínjátszó-fesz- tiválon díjat nyert. Két helyen A Páros magazin Páros címmel jelent meg egy magazin, amely az NDK- beli Intim Magazin magyar változata, s mindössze egyszer lát napvilágot. Kamaszoknak szól, a párkapcsolatokban, a szexuális élet rejtelmeiben próbálja eligazítani őket ké­pekkel is bemutatva. A maga­zint újságárusok nem terjesz­tik. Gödöllőn két helyen, a buszpályaudvaron és a Strom­feld sétány dohány- és aján­dékboltjában árusítják. LLOI inán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 232. SZÄM 1988. SZEPTEMBER 28., SZERDA Kamaszok egészségvédelme Iskolán kívül veszélyeztetve Figyelünk gyermekeinkre. Ennek egyik példája az or­szágosan is most kialakuló ifjúsági orvosi hálózat. Az ifjúsági orvos betegei 14—18 évesek. Ök már kikerültek a körzeti gyermekorvosok kezei alól, de még nem tar­toznak igazán a felnőttkörzetekhez. Gödöllőn egy ifjú­sági orvosi állás van, melyet a múlt tanévtől dr. Ko­vács Katalin gyermekszakorvos tölt be. A doktornő a szakmunkás- képzőben és a gimnáziumban rendel és végzi a szűrővizs­gálatokat segítőtársaival, az ifjúsági védőnővel és a nem­rég hozzájuk csatlakozott asz- szisztenssel. Miért kell az if­júsági orvos? Mit csinál? Mii szűr és mit vizsgál ennél a korosztálynál? Milyenek a ta­pasztalatai? — erről kérdez­tük. — A szakmunkásképzőben a mindennapos betegrendelé­sek alkalmával megkeresnek a napi bajaikkal a gyerekek. Az iskola betegség esetén csak az én igazolásomat fogadja el. s ezzel csökkent a hiányzá­sok száma. Amikor a gyere­ket táppénzes állományba kell venni, írok a körzeti orvosnak s ő veszi betegállományba. Fodrászok, festők — A hetente kétszeri szű­résen megjelennek a gyerekek osztályonként, általános bel­Találkozás a versenybizottsággal Oldódik a bagi félelem gyógyászati vizsgálaton esnek át, kiegészítve szemészeti és hallásvizsgálattal. Kiemelten kezelt szakmák esetében, pél­dául a fodrászoknál és a fes­tőknél, akik sokat érintkeznek különféle vegyszerekkel, la­borvizsgálatokat végzünk. A vizeletét itt helyben, a vér különböző vizsgálatait pedig a rendelőintézet laboratóriumá­ban végeztetjük. Hányódó gyerek — Az érintett korosztály gyerekei nagyon félnek a be­tegségektől, nem akarnak or­voshoz fordulni. Sajnos sok az olyan alattomosan és elkent tünetekkel jelentkező beteg­ség melyet ha nem kezdenek el időben kezelni, felnőttkor­ban vagy néhány év múlva már maradandó elváltozások­kal válik láthatóvá. Ide tar­toznak a különböző mozgás- szervi betegségek. A tüdő be­tegségei is egyre gyakoribbak. Most a gondozóval karöltve Egyetlen gólon múlott, hogy Bag nem került automatiku­san az NB 111-ba. Vajon az­zal az egy góllal, ha berúg­juk, jobb lett volna a csapat? Ezt a kérdést tette fel be­számolója közben Bolbás Mi­hály, a Bagi SE ügyvezető el­nöke a Mátra csoport ver­senybizottsága előtt. A testü­let az MLSZ és a Pest Me­gyei Labdarúgó Szövetség képviselőivel kiegészítve kihe­lyezett ülést tartott a bagi sportklubnál. Az volt a cél­juk, hogy a mérkőzéseken kí­vül beszélgetés során is tájé­kozódjanak arról, hogyan ér­zik magukat az újoncok az új közegben. Tény, hogy a bagiak már a megyei bajnokság nyitányán az aranyra törekedtek. Nem érte tehát felkészületlenül őket a nemzeti bajnokságban való szereplés lehetősége. Bol­bás Mihály beszámolója so­rán a még távolabbi múltba is visszatekintett. Elmondta, hogy az Alsó Galga mentén Bagón van a legrégibb ha­gyománya a labdarúgásnak. A sportklub 1926-ban alakult. Szólt a hatvanas évek má­sodik felének sikercsapatáról, az azt követő visszaesésről is. 1983-ban jutott vissza a ti­zenegy a megyei első osztály­ba. Öt év alatt két osztályt lépett előre a labdarúgó-szak­osztály. Elfogadható-e ilyen fejlődés? A jövő mutatja meg, megalapozta-e az öt év a kö­vetkező időszakot. A labdarúgó-szakosztály öregfiúk-, felnőtt-, ifjúsági és serdülőcsapatában 85—90 iga­zolt játékos sportol. A sajá­tosságok figyelembevételével építették fel a szakmai köve­telményeket. A nagycsapat­nak nincs lehetősége sem a heti hat edzésre, sem a dél­előtti tréningre, hiszen tagjai dolgoznak. Fontos eleme a munkának a téli-nyári 10—10 napos alapozó edzőtábor. Idény közben a heti két edzést egy edzőmérkőzés egészíti ki. A keddi 70 perces erőn­léti edzés adagja: 1200 méte­res jó középiramú futás. 2000 méter sprint, két-három kilo­méter labdával való erőnléti edzés. A csapat átlagéletkora igen kedvező az NB III mezőnyé­ben, 25 év. A tizenhetes ke­retben csak két távolabb la­kó játékos szerepel. A bagiak előszeretettel mondják, hogy a labdarúgók mint egy A-lsó-Gal- ga menti együttes játszanak. A versenybizottság is elfogad­ta azt az érvelést, hogy en­nek kettős előnye van. A kör­nyező települések tehetséges sportolóit elkísérik szurkoló­ik. A közönség soraiban tehát mindig vannak, akik a ma­gukénak érzik az egyik, vagy a másik labdarúgót. A játé­kos pedig elkötelezett a saját szurkolója iránt. Bolbás Mihály és a házi­gazdák meggyőző példákkal beszéltek arról az akaraterő­ről, amely a Galga mentén élő emberek mindennapjait meg­határozza. Egy kicsit ennek is eredménye az, hogy a csa­pat most NB III-as. Szó esett a játékosok erkölcsi, fegyel­mi állapotáról is. Meglepő adat: a 17 focistából kettő fo­gyaszt alkoholt, három do­hányzik és 14 nős. Évente csupán egy-két eltiltás törté­nik. Ha a fiúk házasságot köt­nek, akkor a csapat együtt megy a lakodalomba. Tavaly mélyhűtőt vásároltak boldog csapattársuknak. A versenybizottság előzete­sen, levélben küldött kérdése­ket a bagiaknak és a kihe­lyezett ülésen is érdeklődtek erről-arról. Megtudták példá­ul, hogy az első hat találkozó után oldódóban a bagi féle­lem a Mátra csoporttól. Úgy éreztük, újak vagyunk, s m: köthetné hozzánk a Mátra csoportot? — hangzott a bagi kétely több héten keresztül. Most úgy tűnik, otthonra lel­tek az újoncok és remélik, ezt a másik fél is így érzi. Elégedettek voltak például a játékvezetéssel. A vendégek a tájékoztatást fogadták kedvezően. Ügy lát­ják, hogy a bagiak eredmé­nyesen tudtak felkészülni a nemzeti bajnokságra. Jó a labdarúgás háttere, a csapat belelendül — bár már az el­ső mérkőzésen is győztek. B. G. kívánunk tovább dolgozni. A szűréseket általában a harma­dik osztálynál kezdjük, így megspórolunk a gyerekeknek két teljes napot. Ez a szűrés ugyanis megfelel az előzetes katonai alkalmassági vizsgá­latnak. Nagyon fontos és jó dolog, hogy ezeket a gyerekeket há­rom-négy éven át egy orvos figyeli, kezeli. Minden vizs­gálatnak nyoma van, s jól végigkísérhető a javulás vagy a romlás. Aki a nyolcadik osz­tály után nem tanul tovább és munkahelye sincs, az je­lent nagy gondot az ifjúsági és tüdőorvosoknak is. Ki tud­ja, hol vannak, nehéz őket be ­idézni, mozgásukat nyomon követni. Az elmúlt évben 10— 12 ilyen hányódó gyerek volt a városban. Ebben az iskola­A KARTALI Petőfi Terme­lőszövetkezethez tartozó köz­ségekben — Bagón, Hévíz- györkön, Kartalon, Versegen — élő nyugdíjasok közül a hévízgyörkiek zárták a sort, ők pihentek legutoljára a szövetkezet hajdúszoboszlói üdülőjében. A gazdaság autó­busza oda- és visszaszállította a pihenőket, tehát az utazás sem került pénzbe, mint aho­gyan ingyenesek voltak az üdülő kényelmet adó szobái, amelyekből nem hiányzik a televízió, a rádió, a szőnye­gek és a falakat díszítő rep­rodukciók sem. Sándor János gépkocsiveze­tővel — amikor a csoportért ment — én is leutaztam Haj­dúszoboszlóra, hogy érdeklőd­jem, miként töltötték napjai­kat a hévízgyörki nyugdíjasok. Nem volt könnyű az utunk, esett az eső, meglehetősen hű­vös volt a levegő is. A nyug­díjasok első kérdése így hang­zott, amikor az üdülő előtt megállt az autóbuszunk: — Otthon is esik? — Zuhog, és nem is ma kezdődött az eső­zés, hanem már kedden — válaszolta Sándor János. — Hála istennek — sóhajtott Turóczi Pálné és a többiek helyeseltek —, legalább nem estünk ki a munkából, olyan­kor pihentünk, amikor otthon is erre kényszerített volna bennünket a korán érkezett őszi esőzés. Réti István, Mrkva Mihály, évben jóval több. Ezek ál­talában veszélyeztetettek és hátrányos helyzetűek, így töbo az esély a megbetegedésükre is. A tervek szerint a tüdő­gondozó próbálja őket szem­mel tartani. A 14—18 évesek között igen sok az ortopédiai meg­betegedés is, mint azt a dok­tornő elmondta. Az anyagcse­re-betegségekre is nagy figyel­met fordítanak, mert ezek a most még kicsinek tűnő ba­jok idővel krónikussá válhat­nak és egy életre kihatnak. — Volt eset, amikor a har­madik évben derült ki egy gyerekről, hogy az addig ta­nult szakmára alkalmatlan. Nagy gond ez, de van ilyen is. Sajnos ennek az az oka. hogy későn került a gyerek orvoshoz. Az évenkénti rend­szeres szűréssel az ilyen ese­tek remélhetőleg elkerülhetők lesznek a jövőben, mondja dr. Kovács Katalin. Steril gyulladás A doktornő tavaly kezdte munkáját, ismerkedett a gye­rekekkel, felmérte, mit lehet és mit tud tenni értük. Eb­ben az évben már kidolgozott és tervszerű minden mozzanat a rendelőben. A gyerekek megkeresik a doktornőt, tanácsát kérik a lelki bajaikra is, négyszem­közt elmesélik féltve őrzött titkaikat, s ezek mind hozzá­tartoznak egészséges fejlődé­sükhöz. Öröm volt hallani, hogy egészségesek akarnak lenni, minden fiú katonának szeretne menni, mert akkor nincs semmi baj. A rövid itt töltött munka során fedezett fel a doktornő szemsérülés után kialakult szürkehályogot, jó néhány ge­rincproblémát. Sajnos steril csontgyulladásos eset is több volt, melyet ha nem vesznek észre, mozgásképtelenné vál­hat a gyerek. A gyerekek fo­gazatának állapotát borzal­masnak tartja. A. M. J Ma már bármely országos ' £ szerv vezetőihez a meg- f hallgatás reményében lehet fordulni a gödöllői kastély £ ügyével, minden ajtó meg- ^ nyílik, ha valaki ezzel je- ^ lentkezik. A minapi kas- ^ télyankéton az egyik elő- ^ adó. Papp István tanács- ^ elnök ezt a tényt tartotta í az egyik nagy eredmény- r, nek, amelynek eléréséhez J hosszú évek kellettek. A ^ másik kedvező fejlemény ^ az, hogy a jelenlegi hasz- ^ nositókkal megegyeztek a £ kiköltözésről. Azt követően ^ a város veszi át a kezelői '/, jogot. Ezeknek elnyerésé- £ hez is másfél évnyi tárgya­lj lássorozat szükségeltetett. Az ankét első előadója Má­ié Zsolt, a feltárási, tervezé­si, állagmegóvási munkák irá­nyítója volt. Elmondta, három éve folynak az állagmegóvá­si munkák, egyre lassúbb ütemben. Az annak idején megszavazott pénz értéke ugyanis fokozatosan romlik, ráadásul tekintélyes összege­ket kell adóra fizetni. A Vá­rosépítési és Tervezési Tudo­mányos Intézet irodavezető­je furcsállja ezt, ennél töb­bet azonban nemigen tehet. Beszélt a kastély tulajdo­nosainak és hasznosításá­nak változásairól. Ránk ma­radt formája 1881—85-ben ala­kult ki. A bécsi levéltárban megtalálták az 1867 után ké­szült terveket. A mostani re­konstrukció ezeket követi. Miközben Máté Zsolt tájé­koztatóját hallgattuk, a műve­lődési ház munkatársainak vi­deófelvételeit nézhettük. El­határozták, a fölújítás minden mozzanatáról készítenek fil­met, s így megörökítik azt, ami volt, s azt, amilyenné vá­lik. Dicsérendő ötlet, már csak azért is, mert elkészülte után a kastélyban ugyanúgy ritkán fog megfordulni gödöllői ha­landó, mint a régmúltban. Funkciójára még csak ala­kulgatnak az elképzelések, de minden valószínűség szerint olyasmi lesz falai között, amit csak tehetősebb emberek vesz­nek igénybe. Jelenleg is foly­nak a tárgyalások egy francia céggel, amelyet szeretnének megnyerni a helyreállítás ügyének, aminek fejében ter­mészetesen nyomatékosan be­leszólhatnának a hasznosítás­ba. Idegenforgalmi centrum­ról beszélt a tanácselnök, nyilván olyan kiszolgáló egy­ségekkel, amelyek a legmaga­sabb igényeket is kielégítik. A tanácselnök megemlítette, hogy a kastélyért a gödöl- lőieknek is meg kell tenniük a magukét, csak így számít­hatnak a központi és a kül­földi támogatásra. Az imént említetteket is figyelembe vé­ve kérdeztünk rá ennek mi­kéntjére. Arról már korábban is elég sokat hallottunk, hogy az ország költségvetésének is túl nagy feladat az épület- együttes helyreállítása. Mit tehet akkor Gödöllő? Lemond egy-két út kavicsozásáról, s azt a néhány tízezer forintot a kastély helyreállítására utalja át? Az elnök szerint, ha a franciák nem vállalják a költségek felét, akkor baj lesz. Ez olyan háromszázmil­lió francia frank. A magyar félnek maradna a másik négy- milliárd forint. (A kastély ál­lítólag országos jelentőségű műemlék. A budai vár is az, de nem hallottunk arról, hogy az első kerületbeliek hozzájá­rulásától remélték a helyreál­lítást.) Szó se róla, a gödöllőiek nem lehetnek közömbösek a kastély sorsáért. Hiszen ha itt valóban kialakul egy idegen- forgalmi központ, annak nyil­ván lesz jótékony hatása a városra. Ahogy Varga Kál­mán, a helytörténeti gyűjte­mény igazgatója mondta, hú­zóerőt ad a településnek. Egy darabig ez a húzóerő még nem fog érvényesülni. Ne feledjük, hogy az első érdem­leges tárgyalások a kastélyról a hetvenes évek közepén vol­tak, s majd csak évtizednyi huzavona utón jutottak oda, hogy megnyíltak az ajtók, foglalkoznak ezzel az orszá­gos szervek, illetőleg most vált lehetővé a kiköltöztetésről szóló megegyezés. Pedig akkor még jóval kevesebbe került volna a helyreállítás, mondta az elnök. S annál is keveseb­be került volna, ha a karban­tartás folyamatos. De hát ama fordulatos időkben a benne lakók miatt a vétlen épüle­tekre is haragudtak, s harag­jukban sorsukra hagyták őket. Ezen kár rágódni. Bízzunk abban, hogy a franciák látnak a kastélyban fantáziát, s nem sajnálják kemény frankjaikat a fölújításra. Mit jelent a fan­tázia? Azt, hogy a befektetett frankok megtérülnek, profitot hoznak. Vezetéket építenek Panoráma utca Gödöllőn mától lezárják a Panoráma utca egy rövid sza­kaszát. Az út lezárásához az engedélyt a tanács adta a víz­műveknek. A Rekettye utcától a Hóvirág utca felé eső szaka­szon építenek utcai vízvezeté­ket. A Panoráma utcának csak ez a rövid, 180 méteres szaka­sza alkalmas a vízvezeték megépítésére a szintkülönbsé­gek miatt. Az ásási munkálatokat az utca építőközössége végzi, és a vízműveknél Csákai Gyulától megtudtuk, hogy a hét végére, legkésőbb vasárnapra beteme­tik a vezeték építéséhez igény­be vett útszakaszt. kezet kertészetében. Rengete­get kibírtak, mert akkor még napi tíz-tizenkét órát kívánt a közös, aztán jött a háztáji munka, meg a család ellátá­sa. Nem csoda, hogy korán megrokkantak, hogy korán megbetegedtek. A csoda in­kább az, s ez kelt mindenki­ben tiszteletet, hogy ezek a nyugdíjasok ma sem kímélik magukat. A hetvenvalahány éves Mrkva Pálné vagy Aszó­di Pálné még mindig felköti a hátikosarat, még mindig ott hajlong a háztáji kertjében, s versenyre kél a fiatalokkal. Nekik meg a többieknek hiá­ba mondják a gyerekek, az unokák, hogy pihenjenek, ők ezt a szót nem ismerik, ide­gennek érzik. Évente egyszer eljönnek Hajdúszoboszlóra. Megenge- dig maguknak, hogy étterem­ben ebédeljenek, hogy moziba menjenek, hogy gondtalanul sétáljanak a város utcáin. ÉVENTE egyszer pár na­pig úgy élünk, akár az urak — mondták az autóbuszban — s kémlelték az eget, szűnik-e az eső, mert a munkából el­lopott órákat csak munkával pótolhatják. — Ez az a mi kötelességünk, ezért szület­tünk — bizonygatta Pintér Ferencné és szavainak igazát senki nem vonta kétségbe. F. M. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Hazafelé Hajdúszoboszlóról Ók ma sem kímélik magukat Szovics Pál, Koszta János és a többiek is elégedetten és el­ismeréssel szóltak az együtt töltött napokról, s hogy meny­nyire felfrissültek az életüket nehéz munkával töltött nyug­díjasok, azt hazafelé az au­tóbuszon érezhettem. Többen is élcelődtek Koszta Jánossal, aki valamikor a hévízgyörki termelőszövetkezet állatte­nyésztésének volt a vezetője, hogy bizony nem mindig ked­veskedett a fejőnőknek. Még az útról is visszaküldte őket, ha azt tapasztalta az istálló­ban, hogy elmulasztották tisz­tára mosni a tehenek farkát. — Régen volt — mondja Babinyeczné — és ha akkor rosszul esett is a szigorúság, mára elfüstölgött a duzzogás, a mérgelődés. mert fegyelem nélkül hová jutott volna a szövetkezet? Biztosan nem lenne autóbusz, és nem se­gíthetnék a nyugdíjasok pi­henését sem. Hallgatom az elégedettséget nem titkoló évődéseket, a kedves odamondogatásokat és azt hiszem, hogy szavaikban még az első generációs szö­vetkezeti tagok történetét hall­gatom. Azokét, akik a szőlő­hegyen, az ürgéseken meg a szomszéd falvakban bujkáltak az agitátorok elől és esküdöz- tek égre-földre: soha alá nem írunk, soha be nem lépünk, mert nekünk nem kell a kö­zös! Hány beszélgetésben vettem részt magam is, amelyeken azt fogalmazták meg az egyé­ni gazdálkodók, hogy tulajdon­képpen a jövőtől félnek. A jövő látszott bizonytalannak, sokszor reménytelenül kenyér- telennek. — Lesz-e, aki egy pohár vizet ad betegségünkben, akad-e, aki ránk nyitja az ajtót öregségünkben, amikor a földtelenjánosokhoz hasonló­an csak terhére leszünk a vi­lágnak? És lám, most évente üdülni járnak, pihennek, mert szükségük van erejükre a mindennapi munkában, hiszen ez a generáció, aki nem tud tétlenül élni, aki örömét leli a munkában, aki ott hajlado­zik a háztáji földjén, a kert­ben felhúzott fóliák alatt, vagy a ház végében épített ólak körül. Még szerencse, hogy esett, legalább nem hiányoztunk a munkából — idéztem Túróczi- né megállapítását, amellyel mindannyian egyetértettek. — Ezekkel az asszonyokkal — emlékezik Réti István — együtt hajladoztunk a szövet-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom