Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-03 / 211. szám
4 ^ßfrlCTP 1988. SZEPTEMBER 3., SZOMBAT Csengetés után Tárnokon Ismerkedés az osztállyal. Az idei tanévkezdés minden bizonnyal hosszú évekre em- lékezetes lesz Tárnokon. A nagyközség 665 kisdiákja birtokba vehette az új tizenkét tantermes oktatási intézményt. Ezzel a tanévvel megszűnik az 1. számú iskola, s immár II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola néven egy irányítás alá kerül a községben az alapfokú oktatás. A nyolcórai csengő 75 elsőst szólított az iskolapadok mö- pé. Számukra új élet kezdődött — a munka, a tanulás ideje. Az anyukák reggel még ott álltak az ajtóban, biztató tekintetükkel elkísérték gyermeküket a tanterembe. Bent aztán már csak a segítőkész, de fegyelemre intő tanító nénivel töltötték első iskolás délelőttjüket. Helyet, könyvet kaptak. Napjaikat most már az órarendhez igazítják. Új értékrend alakul ki számukra: a fegyelemé, a szorgalomé, a tudásé. Várhelyi Rita szemügyre ve- Papp Orsi már tudja, csak je- szi az ábécéskönyvet lentkezés után kaphat szót. Kép és szöveg: Hancsovszki János Ivóvíz — csak úszóknak? Még dúl a harc a bányatavakért Ez a nyár a harc jegyében telt el. A Budakalász és Békásmegyer közötti, a Duna és a 11-es út által határolt, Lup- pa-szigeti út menti két kavicsbányatavat tulajdonosaik — az Óbuda Tsz bánya- és építőanyag-termelő önálló ágazata, valamint a Munkaterápiás Intézet — amekkora darabon csak lehetett, kerítéssel vették körül, elzárva az ezerszám napozó, fürdeni vágyó „vendég” elől. Ám az utóbbiak sem voltak restek; a kerítést letépték, sok helyütt még a cementoszlopokat is kidöntötték, hogy a vízihez jussanak. Válaszként árkot ástak a kavicsbányához vezető úton keresztbe — az ellenfél betemette. „Behajtani tilos” táblákat helyeztek az út szélére — másnapra hűlt helyük maradt. Sorompót szereltek föl, s a következmény: az egyik autós teljes gázzal nekihajtva, áttörte a leeresztett acélrudat. Életveszélyes játék A tóban — többnyire meztelen — fürdőzők roppant ingerlékenyek: minden figyelmeztetést, felszólítást, sőt a munkások jelenlétét „kíván- csiskodásnak”, zaklatásnak, a naturizmus megsértésének minősítve, nemegyszer tettleg is bántalmazták a kavicsbánya alkalmazottait. Augusztus 30-án is legalább kétszázan heverésztek a tó körül. A napozók egy csoportja — persze nevét titkolva — hajlandó volt válaszolni ; miért nem a közeli Omszki-tóban lubickolnak? — Omszki-tó? Ki sem tudom mondani a nevét... — Nagyon zsúfolt, és belépőt kell fizetni. — Koszos! Ezek a bányatavak viszont kristálytiszták. Nem véletlenül: vizük kapcsolódik a fővárost ellátó kutakhoz, kis túlzással élve úgy fogalmazhatnánk; a fürdőzők Budapest ivóvizében lubickolnak. Ha még csak lubickolnának ... A tó körül ugyanis sík, csupasz földek láthatók, kivételt csak a horgászoknak készült néhány WC képez — ezek viszont messze vannak ... Razzia helikopterrel Az sem mellékes körülmény, hogy az Óbuda Tsz tulajdonában lévő tóban úgynevezett mélyművelést akalmaznak, ami azt jelenti, hogy a tó fenekéről bányásszák a sódert, s immár a víz nyolc-tíz méter mély, s a partok emiatt roppant meredekek. Sosem lehet tudni, ez a meredek, alap nélküli part mikor csúszik meg, sodorja, s temeti a vízbe a napozó, úszkáló naturisták százait. Ennél hátborzongatóbb csak az lehet, amikor látjuk: a munkaterületen búvárkodó, matracon lebegő, versenyt úszó hívatlan látogatók arra veszik útjukat, amerre a markológép kanalai vágódnak időről időre a vízbe sódert bányászni. Mivel a kerítés, a sorompó nem elégséges a vizet, s önmagukat veszélyeztető emberek távoltartására, a rendőrségnek kellett közbelépnie. A budakalászi rendőrök azonban nem győzték erővel a terület védelmét, ezért a Forradalmi Rendőr Ezred és a Szentendrei Városi Rendőrkapitányság legénységét is igénybe kellett venniük, akik helikopterrel támogatott razziák szervezésére kényszerülték. Sajnos, csak átmeneti sikerrel: az akció után néhány órával a fürdőzők ismét ellepték a környéket. Mindösz- sze annyit sikerült elérni, hogy — a várható öt-nyolcszáz forintos bírság ismeretében — az autóval érkezők ma már kevesebben választják parkolóhelyül a Gyógynövény Kutató Intézet kísérleti növényekkel beültetett parcelláját. Az Óbuda Tsz tulajdonát képező tavat gazdája az elkövetkező tíz esztendőben is Meghalt egy asszony a ceglédi kórházban. A huszonhat esztendős tanárnő kéthetes túlhor- dás után 4,35 kilogramm súlyú csecsemőt hozott a világra. Egészséges gyermekét az anya már sohasem láthatja. A város zaklatott, túlfeszült közvéleményében hírek helyett rémhírek törtek maguknak utat. Mi történt a műtét után? Egy asszony elment — Igaz, hogy tájékoztatási zárlatot rendeltek el? — Szó sincs zárlatról — mondja dr. Túri József igazgató főorvos. — A titoktartás ugyan bizonyos mértékig köt bennünket, de azt reméljük, ha nyitottak'vagyunk, a lakosság is bizalommal lesz irántunk. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, ha bármiféle betegségbe esnék, ami Cegléden gyógyítható, jómagam is csak ide jönnék. És nem azért, mert így illik. — Mit tudnak a szülést megelőző időszakról? — Az asszonyt terminustúllépés miatt vettük föl az osztályra — mondja dr. Zubek László, a szülészeti osztály vezetője. Szívhang- hallgatással és a magzatvíz vizsgálatával tájékozódtunk a magzat méhen belüli állapotáról, és semmiféle kóros elváltozásra nem bukkantunk. Mivel ilyen esetben indokolt a szülés megindítása, ezt tettük fájáskeltő injekcióval. A burokrepesztés után me- coniumos magzatvizet kaptunk, ezért a továbbiakban intenzív észlelést kellett végeznünk kardiotopográf- fal. Egy idő után a szívhangok elromlottak, ezért császármetszésre határoztuk el magunkat. De miközben a fiatalasszonyt a műtőasztalra fektették, a magzat feje lekerült a medenceüregbe, ami kizárta a császármetszést. Ugyanakkor a szívhangok megjavultak, és spontán szüléssel jött világra a gyermek. — Semmiféle rendellenességet nem vettek észre? — A szülés után a megszokottnál bővebb vérzés jelentkezett, ezért a méh- űrbetapintással, -feltárással éltünk, elláttunk ott egy kisebb sérülést, majd tovább folytattuk a méhösszehúzó szer adását. És ezzel együtt kértük a meghatározott vércsoport ellenőrzését is, arra az esetre, ha valami baj történne. Körülbelül egy óra telt el, amikor hirtelen nagyon erőssé vált a vérzés. A méhen ugyan most sem észleltünk semmilyen sérülést, de mert a kismama állapota romlott, a méh kivétele mellett döntöttünk. Ez volt az egyetlen életmentő beavatkozási lehetőség. — Mikor került sor erre az operációra? — A szüléstől számított 1 és háromnegyed óra után már a műtőasztalon feküdt a fiatalasszony, tehát nem késlekedtünk. Nem sokkal az operáció megkezdését követően a szív megállt. Ennek oka valószínűleg a tetemes vérveszteség lehetett. Az újraélesztés során — ami nagyon nehezen hozott eredményt és el is húzódott — egy ideig oxigénellátás nélkül maradt az agy. Folytattuk tovább az operációt, aminek a végén a hasfal zárásakor már kóros vérzékenység lépett föl. Mivel igen ritka szövődményről volt szó, gyorsan konzultáltunk a véradóállomás főorvosával. — Mi történt a műtét után? — A kismama nem tért magához — gépi lélegeztetést alkalmaztunk —, és sajnos két óra múlva meghalt. — ön szerint mi a fő ok? — Ügy látom, hogy a szív megállásához a heveny vérveszteség következtében kialakult kóros állapot vezetett, majd a nem szűnő vérzés és az agyi károsodás okozták a halált. Az a meggyőződésem, hogy az ellátás során mindenki időben elvégezte a dolgát. Vér volt bőven. — Gyakori a terhességgel kapcsolatos anyai haláleset? — kérdezzük dr. Sebők Jánostól, a patológiai osztály vezetőjétől. — Nagyon ritka. De azért Magyarországon évente 50-70 alkalommal előfordul. Ezeket gondosan kivizsgálják. — És milyen okokat regisztrálnak? — Legtöbbször a nagyon súlyos vérzést lehet megnevezni. Maga a terhesség is hajlamosíthat véralvadási zavarra. Az esetek többségében az először szülő, vagy esetleg a túlhordás- ban lévő, vagy az óriás magzatot világra hozó nő méhe a szülés után nem tud összehúzódni — és nincs módszer, amivel el lehetne érni —, így aztán igen gyorsan hatalmas mennyiségű vér folyhat el. — Ilyenkor mi a teendő? — A végső megoldás a méh eltávolítása, ami ugyan súlyos műtét, de nem cserélhető fel mással. Sokan azt gondolják, hogy 10-15 liter vérrel lehet megmenteni egy ember életét. Csakhogy a vérátömlesztésnek is keletkezhetnek szövődményei. Nagyobb mennyiségű vér egyszerűen nem adható ennek a veszélye nélkül. De itt van ugyanannak a dolognak a másik oldala: ebben az esetben is a vérátömlesztéssel tudták az asszony életét meghosszabbítani az orvosok, s lehetővé tenni azt, hogy a műtétre sor kerüljön. — Más okok? — A gyermekágyi láz ritkán bukkan föl. Megelőzésére és gyógyítására sokkal több eszköz áll rendelkezésre, mint a vérzéses szövődmények területén. Mindezek mellett fejlődési rendellenesség, méh- repedés is jelenthet halálokot. V. S. Augusztus 26-án délelőtt a bírósági orvosszakértői iroda vezetője és munkatársai a ceglédi Toldy Kórházba érkeztek, hogy minden részletre kiterjedő vizsgálattal alkossanak véleményt a történtekről. kavicsbányaként kívánja használni, hiszen érdeke, hogy kiaknázza a földben, illetve a vízben rejlő kincset. Ilyen bánya a budai oldalon csak Budafokon található, s az építkezők jól tudják, mekkora kincs ma ez a különlegesen jó minőségű sóder. Marad tehát a következő tíz esztendőben is a „harc” a felelőtlen fürdőzők ellen, pontosabban szólva, érdekükben? Elkészültek a tervek Aligha. A szomszédos tó gazdája, a Munkaterápiás Intézet — főként osztrák és svájci tőke bevonásával — igazi üdülőparadicsomot kíván e környékből varázsolni. A nemrég elkészült tanulmány- tervben kemping, lovasbemutató és jachtkikötő is szerepel. Tóth Béla Endre Macskasztrájk A fiatal anyuka egyedül neveli gyermekét. S mint ahogy ilyenkor lenni szokott, kevés olyan dolgot kérhet tőle egyetlen csemetéje, amit ö elő ne teremtene neki. így lett családtag a két pici fehér egér. A kettőből aztán idővel tizenegy lett. A gyerek jól szórakozott, olykor azon is, hogy anyukája nem győzte összeszedni a tizenháromfelé szaladó családot. Nem telt el sok idő, és a hölgy megelégelte az egerek után rohangálást, az itt-ott felfedezhető rágásnyomokat. Egy napon mentő ötlete támadt. Fölnyalábolta a macskát, s betette az egerek dobozába. Gondolta, megszabadul a kellemetlenné vált házi barátoktól. A macska pedig szépen lefeküdt, dorombolva tűrte, hogy az egérhad keresztül- kasul rohangáljon rajta. — Jaj nekünk! Mi lesz velünk, ha már a macskák sem dolgoznak! — kiáltott fel kétségbeesve az elképedt asszony, s szaladt a kutyáért. A. L. A. A nyugdíjasklub jutalomjátéka lesz A harangláb története Haranglábat avattak a közelmúltban Kiskunlacházán. Ennyi a hír, ám az építés előtörténete, célja mindenképpen megérdemel néhány sort. Az ősi településmag, Szántó valamikori helyét örökíti meg a gyönyörű építmény, s az itt elhelyezett márványtábla. A régi falut már 1341-ben említik régi okiratok, 1270-től már Lacháza néven. — Az árvizek miatt kényszerült a falu távolabb települni a Dunától — mondja Kocsis Mihály, Kiskunlacháza tanácselnöke, akivel a harangláb felállításának történetéről beszélgetünk. A tények, a legendák is keverednek — Nem mondom, hogy dúskálnánk a pénzben, s más dolgunk már nem is lenne, mint emléket állítani őseinknek, mégsem volt ellenvetés vagy vita afölött, hogy megte- gyük-e ezt a gesztust. Az emlékhely tervei társadalmi munkában készültek, mint ahogy a tanács is csupán egy volt a felajánlást tevők sorában. Tízezer forintot adtunk a költségekhez, a református egyház kétszer ennyivel járult hozzá. Sok intézmény és vállalat is tett kisebb-na- gyobb felajánlást. A lacháziak ugyancsak gyűjtöttek a haranglábra. Az ő adakozásuk 50-től általában ezerötszáz forintig terjedt. Talán mondanom sem kell, hogy a kis harang is társadalmi felajánlásként került a haranglábhoz. Az emlékhely a Duna-parti üdülőterület egyik legszebb részén áll, az Üttechnika Vállalat hasított ki üdülőjének területéből egy darabot erre a célra. Divat, jó divat a helytörténeti gyűjtés. Egyre több településen akad hivatásos vagy amatőr, aki vállalkozik arra, hogy levéltárakban búvárkodjon, régi iratokban, anyakönyvekben kutassa szűkebb pátriája történetét, múltját. Gyakorta a tények és a legendák is keverednek egymással, de talán bocsánatos bűn, hogy ha ez a nemzeti tudat ébren tartásáért történik. Számos példa van arra, hogy egy-egy kis település miként iratkozik be a nagy történelembe. Nemcsak a néma tárgyak gyűjtői Talán a legszebb régi lac- házai parasztportát vásárolta meg a közelmúltban a tanács. Ebben az épületben kap majd helyet az a sok tárgyi emlék, amelyeket a helybeli nyugdíjasklub tagjai több éves munkával gyűjtöttek ősz-1 sze. Mint színésznek a jutalomjáték. olyan lesz az aktív nyugdíjasok számára az a nap, amikor felavatják a kis- kunlacházai falumúzeumot-. — Csodálatos öregeink vannak — folytatja a tanácselnök. — Nemcsak hogy értékes emlékekkel, múltunk tanújeleivel töltik meg a leendő múzeumot, hanem maguk dolgoznak a helyreállításon, felújításon is. Cserébe pedig megkapták a szomszédos épületet, ahol szerdánként foglalkozásaikat tartják. Egyébként nem csupán a néma tárgyak gyűjtői ők. Dalainkat, táncainkat és népszokásainkat is őrzik. Kórusuk, tánccsoportjuk fellépései komoly eseményszámba mennek a településen. — Mikor avatják a falumúzeumot? — Mint már említettem, az átalakítást nyugdíjasaink vállalták — válaszolt Kocsis Mihály. — Amikor elkészülnek a belső munkálatok, megkeressük a múzeumi igazgatóságot. Hiszen a gazdag anyag rendszerezésére, válogatására szakavatott néprajzkutatóra lesz szükség. Jó célért csatasorba állnak Kiskunlacháza tanácsa több nagy fába is vágta fejszéjét az utóbbi időben. Művelődési központot szeretnének építeni — saját erőből. A helyi tanács sok millió forintjának felhasználásával újult meg és bővült a szakmunkásképző intézet. Terv van bőven, mint ahogy a jogos lakossági igények listája is terjedelmes. Mégis volt energiájuk olyan ügyekkel is foglalkozni, mint a harangláb. Néhány hónappal ezelőtt mutattuk be olvasóinknak Kocsis Mihály, a Lacházai Tanács új elnökét, aki csaknem fél évvel a régi választott vezető távozása után foglalta el az elnöki széket. Akkor azt mondta: hisz abban, hogy értelmes célokért még a mai gazdasági helyzetben is lehet mozgósítani az embereket, jó célok érdekében még vannak tartalékok a társadalmi munkában. Reméljük, még sok ilyen jó ügyért fogja csatasorba állítani a falut az új elnök. M. K.
