Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-03 / 211. szám
1988. SZEPTEMBER 3.. SZOMBAT Színházi levét. Amíg elkezdődik X Nem halmozzák el nézőinket új bemutatók tömegével színházaink az évadkezdés első hónapjaiban,. A budapesti színházakban tavaly szeptemberben — pontosabban: a hónap utolsó két hetében — még hét új bemutatót tartottak. Az idei kínálat kettő és fél. (A mindig szorgalmas Madách nagyszínházában is — Shakespeare-.Tévedések vígjátéka —, és kamaraszínházában is — Arthur Miller: Az érseki palota meny- nyezete. — tart bemutatót, a Nemzeti meg a nyár legelején a Várban a Karmelita udvarban bemutatott Fehér Anna rockballadát viszi be a Hevesi Sándor téri színházba, de éz így már csak félig számít bemutatónak.) Amíg ez a bemutatóhiány tart ia Miller-darabot szeptember 17-én játsszák először), azaz, amíg az 1988/89-es évad igazából elkezdődik, beszélhetünk a színház másfajta megnyilvánulásairól is. Mert az csaik egyik oldala a színházi tevékenységnek, hogy esetenként felmegy a függöny, és előadásokat tartanak. Nem mintha ez elhanyagolható oldala volna (bár előfordultak már olyan vélemények is, hogy az estéről estére történő kényszerű produkció elkorcso- sítása a színház ősi lényegének, mely nagyjából a játék és # a gesztikus — mimikus önki-" fejezés táján keresendő). Azonban nyilvánvaló, hogy amíg egy darab eljut az előadásig, vagy amíg az előadások után megtörténik az értékelés, összegzés — a színikritika és a színház, a produkcióban részt vevő társulat részéről is —, addig egész sor olyan mozzanatot találunk, amelyek ugyan közvetlenül és direkten csak igen ritkán jelennek meg a néző előtt is, ám nélkülük halójában nem nagyon létezhetne előadás, illetve nem tudnánk megítélni az értékeit. E tevékenységek legtöbbje gyakran csak papíron létezik. Amin azt értem, hogy írásos tevékenységekről van szó. Az előadás előkészítésének különböző szakaszaiban ilyen írásos — lerögzített, előre megfogalmazott — munka lehet már az úgynevezett rendezőpéldány is, amelyben a rendező általában igen pontosan megjelöli a szándékait, a színpadi mozgás elképzelésétől a díszletekig, s az egyes szövegrészek, dialógusok színészi értelmezéséig. Vannak rendezők — s voltak is szép számmal —, akik a legapróbb részletekig menően rögzítik elképzeléseiket, és azokhoz a próbák során is igyekeznek ragaszkodni. Ez persze nem jelent valamiféle merev, áthághatatlan, változtathatatlan koncepciót, de annyit mindenképpen kell hogy jelentsen: a rendezőnek pontosan tudnia kell, előre, és nem menet közben, próbáról próbára kitalálva, mi a célja, elgondolása egy adott darab színre- vitelével. És végül is ez az alapelképzelés az, amihez ragaszkodnia kell. Más rendezők jóformán semmi előzetes rögzített elképzelést nem készítenek, csupán egy igen gondosan végigelemzett alapgondolatot szem előtt tartva próbálnak. A részletek a próbákon alakulnak ki, a színészekkel együttműködve, az ő ötleteiket is felhasználva. Hogy melyik módszer a jobb (vagy hogy a létező számtalan más módszer közül melyik érvényesebb), azt nem lehet kizárólagosan megnevezni. A döntő végül is maga az előadás lesz; és ebben a vonatkozásban tökéletesen mindegy, hogyan, milyen módszerekkel érte el a rendező és a színészek azt, amit a néző lát. A színházművészetben sok olyan színházi ember működését tartják számon, aki igen komoly elméleti alapvetéssel készült rendezéseire. Többen közülük könyvékbe foglalva adták közre elképzeléseiket, munkájuk leírható, szavakban megfogalmazható lényegét. Elég itt Sztanyiszlavszkij, Vahtangov, Mejerhold, Tovsztonogov, Efrosz, Strehler, Gro- towski, Brook nevét — mint a legismertebbeket — említeni. E téren nekünk sincs szégyenkezni valónk. Számos magyar színházi ember egyszersmind kiváló elméleti szakember is volt, tevékenységéről könyveket írt, színházelméleti kérdéseket taglalt, amellett, hogy gyakorlati munkát is végzett, azaz rendezett, előadásokat hozott létre. A legutóbbi időkből is lehet erre példákat felhozni. A nemrég elhunyt Major Tamás könyveiben a saját rendezéseivel kapcsolatos gondolatait éppúgy rögzítette, mint néhány fontos színházelméleti problémával kapcsolatos véleményét. Közismertek Gábor Miklós színházi kérdésekkel foglalkozó könyvei, melyek egy nagy tapasztalatú, rendkívül tájékozott, olvasott színész és rendező gondolatait mondják el. Irt könyvet a pályájáról és a színház őt foglalkoztató kérdéseiről Huszti Péter. A színházszervező Kazimir Károly szinte évenként jelentet meg új könyvet a modern színház legkülönbözőbb problémáiról. No és egyre gyakoribb, hogy gyakorló színikritikusok kötetbe foglalva adják közre színibírálataikat, tanulmányaikat. Legutóbb két ilyen kötet is megjelent, Koltai Tamás és Tarján Tamás írásaival. És megjelentek más. igen érdekes színházi vonatkozású könyvek is. Közülük engem kettő ragadott meg különösen. Már egyiknek a szerzője sem él, s egyikük nem is volt igazán színházi ember. Mégis: hallatlanul izgalmas, ami könyveikben a színházról, a drámáról, a szerzőkről olvasható. Az egyik szerző a ' magyar szellemi életbe egyre jobban integrálódó (sajnos, " nemrég elhunyt) Cs. Szabó László. Az ő Shakespeare-könyve egy elképesztő módon olvasott, művelt, fantasztikus ismeretanyaggal rendelkező tudós irodalmár elmélkedése az avoni bárdnak nemcsak a darabjairól (tizenhatot elemez a harminchétből), hanem arról a korról is, amelyben e darabok — és szerzőjük — megszülettek. Mindez pedig olyan olvasmányos formában megírva, hogy a nem szak-' ember is élvezettel olvashatja. A másik szerző Németh Antal, akinek színházi tárgyú, igen gazdag írásos tevékenységéből válogatott egy vaskos kötetre valót Koltai Tamás. Ezt a színházi embert nagyon sokáig félreértették, hiányos ismeretekből vagy szándékos eltorzításból kifolyólag. Holott az 1935-ben harminckét évesen a Nemzeti igazgatójává lett Németh Antal — e kötetből kitűnik — a kor európai színházának egyik legjobb elméleti szakembere is volt. Számos elvi megállapításával szinte előtte járt a korának, észrevételei máig érvényesek. Hát — amíg elkezdődik az évad, ilyen olvasmányokkal múlathatja az időt a színházkedvelő. Takács István Postabontás^HH VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, Pl.: 311 -1446 Széchenyi nevét viseii Újszilváson a közelmúltban vette fel az általános iskola Széchenyi István nevét Kampfl József alkotását, Széchenyi István szobrát dr. Vértes László, a Széchenyi István baráti kör budapesti munkabizottságának elnöke avatta fel. A névadást tanúsító okmányt Vass Jánosáé, az iskola igazgatója vette át. Ezt követően Sztankay István érdemes művész tolmácsolásában Arany János Széchenyi emlékezete című költeményét hallgathatták meg a jelenlévők. Darázs János pedagógus lelkiismeretes munkáját dicséri a Széchenyi emlékkiállítás, melyet Podmaniczky István, az MSZMP Ceglédi Bizottságának titkára nyitott meg. Az ünnepi műsorban közreműködtek az iskola diákjai, szavalói és énekkara. Horgosné Bander Ilona Ü jszilvás Vajon kinek Az illetékesek válasza után hosszú éveken át nem illett szót kérni, véleményt nyilvánítani még akkor sem, ha a hallgató, az olvasó másképp vélekedett a dologról. Akkor sem, ha az illetékes mellébeszélt vagy elhallgatott valamit. Az utóbbi időben tapasztalható változások azonban, úgy érzem, jobbítólag hatnak a közéletre, a nyíltság és nyilvánosság kialakulóban lévő gyakorlata segíteni fogja e megkövesedett,. téves gondolkodásmód megváltoztatását. Ezért is kérek most szót. Meglepődve és döbbenettel olvastam az illetékes válaszát Ésszerű kompromisszum címmel a Pest Megyei Hírlap augusztus 13-i számában. Meglepődve azért, mert az illetékes a szabályszegést megelőző határozatát visszavonva, válaszát a ferde és balesetveszélyes járdához igazította. Döbbenettel pedig azért, mert az érvelés hamis és a szabályszegést pártfogolja. Pátyon a Fazekas Mihály utca érintett szakaszának lakói valóban maguk kérték a szakigazgatási szerv támogatását a házaik előtti járda építéséhez, de egyúttal fel-. ajánlották azt is, hogy a saroktelek kisnyugdíjas, beteg tulajdonosai előtt is elkészítik a járdát. Kérésük a gyalogos közlekedés vonalának szakszerű kijelölésére vonatkozott, megelőzendő, a későbbi vitákat. Évekkel ezelőtt ugyanis, a tanács akkori műszaki szakembere hiába jelölte ki .a járda vonalát, a saroktelek tulajdonosa — aki az időben sem beteg, sem nyugdíjas nem volt — a jelzőkarót önkényesen eltávolította. De más ok is sürgeti a járdaépítést. A Fazekas Mihály utca végén pihenőtelkek vannak, itt mérik az építési telkeket is. Az utca tehát nemcsak most, de néhány éven belül még inkább anyagokat szállító nehéz járművek, földmunkagépek felvonulási terepévé válik. Az illetékes így érvelt: a saroktelek tuladonosainak háza előtt „még kerítés sincs, ezért a gyalogjárót a meglévő kitűzött vonaltól 15 centiméterrel eltérően készítették el, hogy a későbbi kerítésalapozásnál az ne töredezzen fel.” Szerintem ez az állítás hamis, és a helyszíni szemle elmulasztását, a tények szándékos elferdítését jelzi. Az évtizedek óta meglévő kerítés ugyanis hitelesen tanúsítja gazdája ragaszkodását az övéhez és járdának a kitűzött vo- . naltól történő — a válaszban említett 15 centiméter — lényegesen nagyobb eltérését. Érthetetlen, mi tehát az ész- ! szerű kompromisszum, vagy, kinek ésszerű? Wiedermann Gábor Páty kisebb lap régi mr Kissé csalódottan forgattam a Pest Megyei Hírlap augusztus 13-i, szombati számát, hiszen a már évek óta megszokott 12 oldal helyett csupán 8 oldalas újságot hozott a kézbesítő. Aztán elolvastam a szerkesztőség üzenetét, melyből mindenki tudhatta az okot. Nem is értek teljesen váratlanul a történtek, hiszen hasonlót már korábban a Rádió- és Televízióújságnál is tapasztalhattunk. Bizonyára nem kis fejtörést okozott a lap szerkesztőinek és munkatársainak a kényszermegoldást végrehajtani. Mi olvasók pedig szomorúan, vettük tudomásul, hogy a papírhiány „begyűrűzött” megyei lapunk házatájára. Pedig én úgy vélem; a lap 12 oldala nemcsak szombatra adott tartalmas olvasnivalót, volt abban forgatni és lapoz- gatnivaló vasárnapra is. Így aztán nem is kívánom még jobban hangsúlyozni azt a sajnálatos tényt, hogy kevesebbet kapunk — ugyanazért a pénzért. Sovány vigasz ugyan, de tapasztalni lehet másutt is ilyet manapság, amikor a portéka árát nem emelik meg, viszont az eladott termék mennyiségét megnyirbálják. Ez esetben sem történt nyílt áremelés, bár a legutóbbi benzináremelést követő miniszterelnök-helyettesi nyilatkozatból megtudhattuk, hogy a közeljövőben sajnos elkerülhetetlen lesz a napilapok és a folyóiratok áradnak emelése. A jelenlegi papírhiány köztes állapotot teremtett, a biztatások szerint csak átmenetileg ... Talán nem állok egyedül a véleményemmel, ha azt tartom, hogy a nem túlzottan szívderítő helyzet ellenére, megyei lapunkat nem hagyhatjuk cserben! Mi, olvasók és előfizetők tudhatjuk; az előállott helyzetért legkevésbé a lap szerkesztősége hibáztatható. Bozó Emil Budapest Válaszol az illetékes A Pest Megyei Hírlap hasábjain gyakran találkozhatnak olvasóink olyan Írásokkal, amelyekben munkatársaink a Volánbusz szolgáltatásait, illetve azok hiányosságait kifogásolják. A Volánbusz igazgatósága rendszeresen megvizsgálja ezeket, a közelmúltban Bogáti Zoltán forgalomfejlesztési önálló osztályvezető aláírásával egy levélben három választ is kaptunk. Ezeket foglaljuk össze az alábbiakban. A Nincs csatlakozás című, július 16-án megjelent íráshoz a következőket fűznénk hozzá: A rrtonori vasútállomáson történteket, miszerint 17.55 és 13_.55 óraikor — a menetrendi ben meghirdetettek ellenére — a budapesti vonattól helyi járat nem közlekedett, nagyon sajnáljuk. A járatok kimara- dfásának okát a naptári nap: ismeretének hiányában nem tudtuk egyértelműen megálr lapítani. A magát meg nem nevező utasunk felvetéseivel nem vitatkozunk, csupán megjegyezzük, hogy utazóközönségünk mindig érzékenyen reagál forgalomellátási problémáinkra, de ez esetben a mo- nori üzemigazgatóságunknál bejelentés nem történt. ★ A július 26-án megjelent, Furcsa eset a buszon című panaszában egy fiatalasszony Rád IOFIGYELOI EÖTVÖS JÓZSEF. Sokarcú, ám egyenes jellemű ember volt báró Eötvös József, a reformkor egyik kimagasló alakja. Annak ellenére, hogy sok mindenben elütött a forradalmi ifjak felfogásától. Sem Széchenyihez, sem Kossuthhoz nem állt közel, és rettegett a forradalomtól. Azonban minden tettében a népjólétet tartotta szem előtt, a szegény- sorsúak felemelkedését mind anyagilag, mind szellemileg. Ennek szolgálatába állította politikai és irodalmi tevékenységét egyaránt. Ezt azonban az állameszme jegyében, a központi hatalom megtagadása nélkül kívánta elérni. Nézeteinek megfelelően nyúlt az írótoll után is. Verseivel, A Vidám Színpadon az új évadban is játsszák Görgey Gábor Szexbogyó című komédiáját. Képünkön: jelenet az előadásból (Kabos László, Pálos Zsuzsa, Zana József) regényeivel, novelláival politikai hitvallásának útját igyekezett egyengetni. Cikkeiben ezt nem is rejtette véka alá. Nagy példaképére, Victor Hugóra így hivatkozott: „Felette szent, felette nagy volt neki a poézis, mintsem, hogy játékként célnak tartaná; neki eszköz vala, hogy népét erősítse.” Ebben a jegyben született művei, a Karthausi, és az oly nagy port felvert A falu jegyzője és a többi, mégsem fogadható el úgy, hogy nem tetszeni, hanem csak használni akart szépirodalmi műveivel. Nem véletlen ugyanis, hogy az elismerés hiánya olykor fájdalmasan érintette. Ezt politikai szereplésével igyekezett pótolni. Az országgyűlésben szavát hallatta, kétszer is miniszteri tárcát vállalt — 48- ban, majd a kiegyezés idején. Ám hiába vetette meg a közoktatás és a közművelődés alapjait, mint kultuszminiszter, hiába tört lándzsát a nép anyagi felemelkedésének gondolata mellett, ' hiába ontotta politikai cikkeinek légióit, s írta a magyar irodalomban új fejezetet nyitó regényeit, neve elhalványult Széchenyié és Kossuthé mellett. Környezetét szigorú erkölcsi felfogása is riasztotta, melyet az emberi tisztesség dolgában vallott. Képes volt apjával szakítani, mert az a veszendő birtok megtartásáért nemtelen eszközökhöz folyamodott. Politikai felfogásában is hajlíthatatlan volt, bár a nyílt összetűzések elől minden alkalommal kitért. Most, születésének 175. évfordulója alkalmából a rádióban egy friss szellemű vita zajlott le Gergely András történész és Veres András irodalomtörténész között, amely korabeli szerepét és súlyát taglalta. Gerő András műsorvezető közreműködésével sikerült a nagy reformer alakját a mai hallgató számára többé-kevésbé közelhozni, sokszínű egyéniségét érzékeltetni. SZÁMÍTÓGÉP KÖZÖS HASZNA. Kezdetben nagy dolog volt, ha egy-egy művelődési otthonban feltűnt a számítógép. A fiatalok hamarosan megbarátkoztak vele, remek játszótársnak bizonyult. Ebből a szempontból ma is népszerű, azonban sok helyütt már másra, a mindennapi munka kiszolgálására fogják be tevékenységüket. Mint a rádió egyik, Tuscher Tünde által készített összeállításából kiderült, a példák ezt bizonyítják — jelenleg a legnagyobb hasznot hajtó tevékenységük az információkat közvetítő szerepükben van. A műsorban Patkós Gábor, a tápiógyörgyei művelődési ház vezetője arról számolt be, hogy mini kábeltelevíziót hoztak létre a községben. Elsősorban a művelődési ház programjait, emellett a tanácsrendezvények időpontjait sugározzák, de helyt adnak hirdetéseknek, és más közérdeklődésre számot tartó információnak. Az adás kezdettől fogva osztatlan sikert aratott. Ugyanakkor az egész rendszert kevés pénzből gazdál- kodták ki, így még a befektetés sem okozott komolyabb fejtörést. Szombathelyi Ervin felháborodva tette szóvá, hogy helyi bérletét nem fogadta el gépkocsivezetőnk a monori autóbusz-pályaudvaron. A Mo- nor—Gyömrő—Budapest viszonylatban közlekedő járatra felszálló és helyi bérlettel rendelkező utasunk méltat- lamkodását megértjük, azonban a gépkocsivezető az ér- vénybdKTéVŐ díjszabási rendelkezés'; szerint járt el. Ugyanis az í. számú vonalra érvényes helyi bérlettel az autóbuszállomásról Gyömrő irányába csak a Vigadó megállóhelytől lehet utazni. Az autóbuszállomás—malom vonalon utazóknak vagy a 4. számú vonalfa érvényes bérlettel vagy összvonalas bérlettel kell rendelkezniük. A díjszabási rendelkezés szerint a helyi járattal azonos útvonalon közlekedő helyközi járaton helyi díjszabást kell alkalmazni. Ennek tulajdonítható például az is, hogy Gyomron helyi bérlettel is lehet utazni a helyközi járatokon. Monoron más a helyzet. A szabályok látszólagos merevségét a kötött központi szabályozás okozza, bár az is megemlítendő, hogy vállalatunk a helyközi bevételek után adózik. Vállalatunknak a szabályokat szigorúan be kell tartania. A június 28-án Menetrendellenesség című írásra már válaszoltunk (Postabontás, július 30.), de abban a járat módosítását az utasszámlálás-- tói tettük függővé. Időközben az megtörtént, ezért válaszunkat az alábbiakkal egészítjük ki: A befejezett utasforgalmi felmérés alapján intézkedtünk, hogy augusztus 29- től a Gyömrő vasútállomásra 17.05 órára érkező vonattól a temető érintésével is közlekedjen autóbusz. üzenetek P. J. Püspökhatvan: Ezután sem kell televízió-előfizetési díjat fizetnie. Sz. L.-né, Szigetszentmiklós: A szakmunkásképző Intézet tanulói állami vállalatnál vagy kisiparosnál részesülnek szakmai képzésben. A szerződést az Iskola köti, s önhatalmúlag nem bontható fel. Az iskolától kapott tájékoztatás szerint, az ön fia a 21. Sz. Állami Építőipari Vállalatnál tölti szakmai gyakorlatát. S. L. Dunakeszi: A tervek szerint szeptember végére felezik be a nagyfeszültségű vezeték felállítását. A kisfeszültségű hálózat kiépítése magánerőből történik, a vikendtelkek tulajdonosai — érdeklődjék a helyszínen — már megkezdték az igények összegyűjtését. Ez utóbbiak alapján állapítható meg pontosan, hogy egy-egy tulajdonosnak mennyit kell fizet« nie a villany bevezetéséért.
