Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-22 / 227. szám

Lakóterületiek tanácskozása Tájékoztató Dr. Bóth János tanácselnök lesz a vendége szeptember 26- án, hétfőn, a városi pártbi­zottság épületében rendezen­dő lakóterületi pártbizottsági »lésnek. A napirenden szere­pel egy tájékoztató, az 1988. évi tanácstagi beszámolókon elhangzott közérdekű javasla­tok időarányos megvalósításá­ról, valamint az 1989. évi vá­rosfejlesztési elképzelésekről. Kiállítás a könyvtárban Arcmások Arcmások címmel nyílik meg Fejér Zoltán fotókiállítá­sa a Katona Lajos Városi Könyvtárban, szeptember 23- án 18 órakor. A kiállítást Ba- konyvári M. Agnes művészet- történész nyitja meg. A fotók október 25-ig tekinthetők meg, a könyvtár nyitva tartási ide­je alatt. Pályázat a DMRV-nél Alkotó ifjúság Alkotó ifjúság-pályázatot hirdetett meg a Duna Menti Regionális Vízművek. Célként a pályázók elé a termelési és szolgáltatási tevékenység, az ezt segítő infrastruktúra fej­lesztését, a minőség és a mű­szaki-technikai szint javítását, az erőforrások ésszerű haszno­sítását, a munka szervezettsé­gének javítását, a műszaki fejlődés meggyorsítását jelölte meg. A 35 éven aluliak számára meghirdetett pályázaton min­den olyan, vízgazdálkodással összefüggő elméleti és gyakor­lati alkotással részt lehet ven­ni, amelynek hasznosíthatósá­ga, alkalmazhatósága elbírál­ható A díjak odaítéléséről egy értékelő bizottság javaslata alapján a vállalat vezető tes­tületé dönt. Szavaztak a diákok Egy kísérlet tanulságai Miközben a különböző fórumokon még arról fo­lyik a vita, legyen-e nép­szavazás a nagymarosi víz> lépcsőről, vagy se, Vácott — valószínűleg egyedül az országban —, már szavaz­tak is. Bár mindez különö­sebb felhajtás nélkül tör tént —, de megtörtént... A múlt héten rendhagyó történelemórát tartottak a Táncsics Mihály Mezőgazda­sági Szakközépiskola két, va­lamint a húsipari szakmun­kástanulók egy osztályának. Évszámok helyett ezúttal arra a kérdésre feleltek a diákok, folytatódjon-e az építkezés a Dunán. Ne tessék azonban megijedni, nem 60 középisko­láson múlik a dolog. Egy kí­sérletről, egy próbáról, egy játékról van csupán szó — nevezze ki-ki, ahogy akarja. De mielőtt elárulnánk az ered­ményt, érdemes meghallgat­ni, mit mesél az ötletről Bo­ros Aladár történelemtanár. — Ügy érzem, a történelem tanítása nem állhat meg az előírt tananyag leadásánál. Legalább ennyire fontos, hogy a gyerekeket előkészítsük az életre, hogy érdeklődő, köz­életi embereket, „homo poli- ticus”-okat neveljünk belő­lük. — Nem gondolja, hogy túl fiatalok ezek a diákok egy ilyen fontos ügy mérlegelésé­hez? Hogy nem fogják, nem foghatják fel a dolog valódi súlyát. Kár lenne ezeket a gye­rekeket lebecsülni. Igen hatá­rozott, kialakult véleményük van sok mindenről, ráadásul az egyik megkérdezett osz­tályban végzősök tanulnak. Ök tehát, ha úgy veszem, szinte bármelyik pillanatban részt vehetnének egy népsza­vazásban. Az órán igyekeztem egy tárgyilagos tájékoztatást adni a témáról. Csupán a té­nyeket és az idevágó vélemé­nyeket soroltam fel pro és Gúzsba kötve... N apjaink szállóigéjévé vált, hogy gúzsba köt­ve nem lehet táncolni. Per­sze, ki-ki más csomó szo­rítását érzi. Van, akit a hitelek magas kamatlába szorongat, van, aki a beru­házásokat is sújtó általá­nos forgalmi adó fojtogatá- sát érzi, van, aki az im­portkorlátozásét. A perő- csényieket ezen a nyáron valami más kötötte gúzs­ba. Amikor a ribiszkeszézon- ra készültek, kombájnjuk­hoz — annak rendje és módja szerint — megren­delték finn partnerüktől a pótalkatrészeket. A pótal­katrészek két héttel sze­zonkezdet előtt meg is ér­keztek — persze, nem a termelőszövetkezethez, ha­nem a Ferihegyi repülő­térre. Nem is lett volna semmi baj, ha ott megtör­ténik a vámeljárás, ám Ferihegy nem vámolt. Az alkatrészeket ugyan meg­kapták, de a vámeljárás — amelyben Vác volt az illetékes —, még hátra volt. Az alkatrészeket te­hát be kellett hozni a vá­rosba — természetesen, al­kalmas időben, és alkalmas személyhez —, s mire a procedúra lezajlott, csekély tíz nap telt el a szezon­ból. Ezen a nyáron rájárt a rúd a perőcsényiekre. Má­sik, szintén finn kombájn­jukhoz is pótalkatrészt rendeltek. Az 48 órán be­lül meg is érkezett, ám 114 napig tartott, amíg megtalálták, összesen há­romszor küldte el a finn­országi partner a kért al­katrészt, de mire azok megkerültek, már csak két nap volt hátra a szezon­ból. Minit mondják, leg­alább a meggyel szeren­cséjük volt. Ugyanis an­nak negyven százaléka le­fagyott. A teljes termést — a fentiekhez hasonló okok miatt — úgysem tud­ták volna betakarítani. Ehhez képest valószínű­leg felüdülés lesz jövő nyá­ron, ha mondjuk csak a műtrágya áremelésének ha­tása köti gúzsba a termelő­szövetkezetet ... — gó Iskolásoknak Helytörténeti vetélkedő Az elmúlt tanévekben már kétszer szervezett az általános iskolák felső tagozatosainak játékos vetélkedőt a Madách Imre Művelődési Központ és a Katona Lajos Városi Könyv­tár, amelyen a diákok meg­mutathatták, ki ismeri job­ban városunk régmúltját. Idén ősszel harmadik alka­lommal rendezik meg ezt a helytörténeti-történelmi ve­télkedőt, amely két részből áll. Az első forduló feladatát még ki-ki odahaza, saját iskolájá­ban oldhatja meg. Ez nem más, mint egy kis írásmű, melynek címe: „Mit mutat­nánk be Vác nevezetességei­ből kedves vendégeinknek?’’ A szervezők korábbi ta­pasztalatai szerint legelőnyö­sebb, ha az egyes iskolákat 6—8 fős csapatok képviselik. A jelentkezéseket már várják a művelődési központban, a dolgozatok beküldési határ­ideje október 10. A pálya­munkákat, amelyeken szere­pel a készítők neve, évfolya­muk száma, iskolájuk, vala­mint a felkészítésben segítő tanár neve, a Madách Imre Művelődési Központ címén Kóréné Rózsahegyi Erzsébet­nek küldjék. A közösen készített pálya­munkák elbírálása után a csa­patok szóbeli erőpróbája ok­tóber 26-án lesz, szintén a művelődési központban. D. Z. mm Mozi Kultúr filmszínház (Lenin út. 58.): szeptember 22-én es­te fél 6 és fél 8 órakor a Vágyrajárók című francia filmvígjátékot vetítik, kiemelt I-es helyáron. Videóprogram: Az épület kamaratermében 19 órakor ve­títik a Dankó Pista című ar­chív magyar filmet. kontra. Ezután minden tanuló egy papírlapra nyomtatott be­tűkkel ráírhatott egy „igent” vagy „nemet”. Szavazatszedő és értékelőbizottságot válasz­tottunk, az eredményt pedig a táblán vezettük. — Valószínűleg mindannyi­unkat ez érdekel a legjobban. — A negyedikeseknél sokáig fej-fej melletti volt az állás. Végül egy szavazattal az épít­kezés leállítására voksolók ke­rültek ki győztesen. A hús­ipari tanulók viszont 15—13 arányban a vízlépcső folyta­tása mellett foglaltak állást. Itt azért meg kell jegyezni, hogy közülük igen sokan él­nek Nagymaroson. Végül a 2. b-ben kihozott eredményt én nem tekintem igazán hiteles­nek, mivel a szavazást az idő rövidsége miatt nem tudtam kellőképp előkészíteni. Egyéb­ként náluk enyhe többséggel a „nem” diadalmaskodott. Talán jól gondolom, hogy az említett órákon többről volt szó, mint egyszerűen a víz­lépcsőről. Demokráciára taní­tották a gyerekeket, írják bár kis- vagy nagybetűvel a szót. És mondjon bárki bármit, ezt az ismeretet nem lehet elég korán elsajátítani. F. Zs. Olvasóink írják Segély - tehóra? Idén töltöttem be 70. éve­met. Mivel cukorbetegségben szenvedek, az orvosom igazo­lására a Nyugdíjfolyósító Igaz­gatóságtól kapok 100 forint segélyt, aminek igen megörül­tem, mivel a nyugdíjam elég alacsony. A tévében hallot­tam, hogy október 1-jétől 100 forinttal megemelik a 70 éven felüliek nyugdíját, ennek is nagyon örülök. De a napok­ban kaptam a tanácstól egy levelet, benne kettő csekk, hogy fizessek be 210 forintot tehóra, na ez aztán elvette a kedvem. Ügy érzem magam, hogy nesze semmi fogd meg jól. Kaptam is meg nem is. Kérdésem: jól van ez így? Balsai László nyugdíjas VÁCI tyfiriqp iÜjlH.n, ....... ' .....................................- 1 1 ^* A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 227. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 22., CSÜTÖRTÖK Törökhegyi kilátások Önerőből a víz, a villany Még szinte nem is lapozunk a könyvben, fordítunk egyet az újságon. Talán a soros forduló második góljánál sem tar­tunk a mesélésben, a szomszédról szóló pletyka most kezd ér­dekes lenni, és maris ott vagyunk. Felsőtörökhegy. Egy hely tíz percre Vác szívétől. Mégis, ahol a busz fékez, mintha az egy másik világ „megállója” lenne. A gyümölcsösök, földutak, hétvégi házak között nyoma sincs a városnak. A csendért, a jó levegőért azonban, sokan úgy érzik, nagy árat fizetnek. A te­rületen, pontosabban a hegy gerincén se a víz, se a villany nincs bevezetve. A konyhákban kannában áll az ivóvíz, estén­ként pedig petróleumlámpa vagy éppen a gyertya táncoló fé­nye világít. A homályból némán válnak ki a tárgyak, egy-egy komód, óra vagy egy naptár, mely vádlón mutatja: immáron *88-at írunk. Hogy mikor lesznek az itte­ni állapotok összhangban a dá­tummal? Arról még találgatni sem lehet. A törökhegyiek sor­sa — talán nem is tudnak róla — a 2-es főút „kezében” volt. Az általános rendezési tervben ugyanis a várost kikerülő or­szágút éppen a Törökhegy alatt vezetne el, mintegy megvonva a határt külterület és belterü­let között. Bár mindez csu­pán papíron él még, az ítélet kimondatott: külterület, és mint ilyet, nem érdemes fej­leszteni. Az ítéletre pedig a pecsét már korábban, hét éve rákerült. 1981-ben egy minisz­tertanácsi határozat írta le, a következőt: „Zártkerti és zárt­kertek használatához szüksé­ges közművek állami pénzfor­rásból nem létesíthetők. A zártkerti földrészletek tulajdo­nosai (tartós használói, ha­szonbérlői) utat és közművet saját erőből... létesíthetnek.” Hát ez a bökkenő, a saját erő. Éppen erre, és az előbb idézett határozatra hivatkozott Bélák Gyula is, a műszaki osztály csoportvezetője, amikor a ge­Kisvállalati tervek Űj kezdeményezésével sze­retné a lakossági szolgáltatást javítani a váci Autójavító Kisvállalat. Kisebb karosszé­riamunkákat soron kívül el­vállalnak és soron kívül cse­rélnek törött szélvédő üveget is. Ehhez csaknem kétszeresé­re emelték a lakatosüzem lét­számát, új hegesztőberendezé­seket vásároltak. Nagy gondot jelent egyes kocsitípusok le­mez alkatrészeinek hiánya, bár ezek egyszerűbb változa­tát ők maguk el tudják készí­teni. Külön említést érdemel, hogy a rokkant autótulajdo­nosoknak 10—30% kedvez­ményt adnak a munkadíjból. Kép és szöveg: Vimola Károly Az új védőgázas hegesztőberendezéssel javítja a Trabantot Jakus Péter, Kis foltozás a Polski Fiaton. A lakatosmunkát Bebovsics An­tal végzi, rinc áramellátásáról érdeklőd­tem. — A tanács csak lebonyo­lító lehet az ügyben — mond­ja. — A probléma egyébként mintegy 50—60 telket érint. A villany tervezési szakaszban van. A lakóktól erre beszed­tünk 5 ezer forintot. Ha nem kell transzformátort bővíteni, durván 45—50 ezer forintba kerül majd a munka. Egy transzformátor viszont körül­belül 170 ezer forintot ér. Hasonló a helyzet a vízzel is. Egész sor levelezést néztem át erről a műszaki osztályon, ám a papírlapok egyre szapo­rodó száma nem változtat a lényegen. A Dunamenti Regio­nális Vízműnek nem érdeke a fejlesztés, bár, ha a tanács az ehhez szükséges összeget biztosítja, részükről semmi akadálya a dolognak. A tanács álláspontját azonban már is­merjük, a kör tehát bezárult. Szijjártó Tibor főtechnológus szerint egyetlen megoldás kép­zelhető el csupán: az a sokat emlegetett önerő. — Vállalatunk már évekkel ezelőtt jelezte, hogy a szi­vattyútelep kapacitása kicsi, a további igényeket nem tudja kielégíteni — magyarázza. — Akkoriban készült egy kalku­láció, miszerint a bővítés az érintetteket 16 ezer forinttal terhelte volna meg. Ez azon­ban még nem jelenti — nem jelentette — a teljes költsé­get, hisz a vizet el kell vala­hogy juttatni a fogyasztókhoz. Muszáj egy elosztóhálózatot építeni, amire a továbbiakban ráköthetnénk az egyes telke­ket. Mégis úgy érzem, az aka­dályok leküzdhetőek. — Márpedig sokan éppen az ellenkezőjét érzik... — Számtalanszor keresik meg a törökhegyiek ez ügyben a vállalatot. Ezek az egyéni kezdeményezések azonban nem vezethetnek eredményre. Mi mindig azt tanácsoljuk, jó lenne, ha valamennyi érdekelt összefogna, egységesen nyilvá­nítaná ki az akaratát, vállal­ja-e vagy sem a költségeket. Enélkül egyszerűen nem tu­dunk elindulni, sőt még azt sem mondhatjuk meg, mibe fog kerülni mindez. — A vízmű tehát elvileg nem zárkózik el a dolog elől. — Természetesen nem, bár tudni kell, hogy a hálózat bő­vítése számunkra nem üzlet. A törökhegyi telkeken elsőd­legesen locsolási céllal hasz­nálnák fel a vizet, márpedig az ivóvíz nekünk drága mulat­ság erre. Mivel azonban az igénylők jelentős része idős ember, akik gyakran az egész nyarat kint töltik a kertben, a vállalat nem dönthet másként, csak úgy, hogy engedélyezi a víz bevezetését. Szóval engedély van, a pénz, az „önerő” még késik. Az egész munka 45—50 ezer fo­rintba kerülne, ad végül egy tájékoztató jellegű árat Szíj- jártó Ferenc, de figyelmeztet, ezt senki se tekintse mérvadó­nak. A végösszeget a vízháló­zat tervezése után lehet csak pontosabban meghatározni. Sok múlik azon is, hogy a mintegy 120 szóba jöhető telek tulajdonosa közül hányán szállnak majd be, hányfelé osztható a költség. „Magad, uram, ha szolgád nincsen.” Rendeletek, szabá­lyok, vagy egyszerűen maga az élet tanítja meg újból és új­ból e mondás igazságát. Am a törökhegyi ügynek van egy pikantériája. Ha elkezdődik a 2-es út építése, bizonyára jó néhány telket — mégpedig most már közművesített telket — kell majd felvásárolni a környéken. Hogy mennyi lesz ezeknek az ára, azt kinek-ki- nek a fantáziájára bízom. Mert létezik egy másik mon­dás is: „Segíts magadon..." Falusy Zsigmond Kézilabda Győzelem Csepelen Ismét idegenből, a Csepel Autó otthonából hozta el a két bajnoki pontot a Váci Izzó férfi ikézilabdacsapata. Cs. Autó—Váci Izzó MTE 22-24 (10-13) (Izzó: Hegyesi — Pálffy 9, Gratzál 1, Madár 3, Nemes 2, Serfőző 2, Miklián 5. Csere: Bielik — Szunyogh 2.) A szoros eredmény ellené­re elmondható, hogy a váci együttes az első perctől kezd­ve végig vezetve nyerte meg a találkozót. Hozzátartozik a krónikához viszont, hogy igen hullámzó teljesítményt nyúj­tottak, hisz több esetben is négygólos előnyt adtak el. A találkozó hajrájában izgalmas jelenetek zajlottak, ennek csúcspontja volt, amikor a hazaiak 22-23-nál hétméteres­hez jutottak, de ezt a végig kitűnően védő Hegyesi hárí­totta, sőt az ellentámadásból Miklián lőtt gólt. Ifjúsági eredmények: Cs. Autó ifi—Váci Izzó ifi II. 18-16 Legjobb dobók: Pálinkás 7, Galba 4, Szerényi 3.) Bp. I. o. ifi: Váci Izzó—Fótépker 23-17. (Ld.: Korbely 7, Danyi — Majoros 5—5.) Váci Izzó—Pestlőrinc 26-28 ISSN 0133—275S <Váct Hírlap) (Ld.: Tóth 11, Korbely 7, Majoros 5, Bognár 3.) A következő fordulóban valamennyi együttes idegen­ben szerepel. A felnőttek Dabasra utaznak. — nyári — Felvételre keresünk férfi raktári segédmunkásokat Targoncavezetői bizonyítvánnyal rendelkezők előnyben. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet Együd György osztályvezetőnél, Vácott, a Csatamező úti Zöldért-telepen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom