Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-21 / 226. szám
VÁCI tjlgiinD ttUmum i II". ■ ' in ■ » A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 226. SZÁM Kötéltánc 1988 ban 1988. SZEPTEMBER 21., SZERDA A piac igényeihez igazodva A bér- és import szabályozás kötöttségei, az anyag- ellátás nehézségei, a bérbruttósítás terhei, az alapanyag- és energiaárak növekedése nem tette könnyűvé az 1988- as évet a gazdálkodó egységek számára. Többségüket érzékenyen érintette az is, hogy saját termelői áraikat adminisztratív módon csökkentették, miközben az importárak növekedtek. Növekvő export Vác és vonzáskörzetének ipari üzemei idei terveiket elsősorban a tőkés export növelésére és az importkiváltó termékek bővítésére alapozták. Tőkés exportjuk növelését az importszabályozás kényszerítő hatása és a jövedelmezőség korlátái között is sikerült elérni. Jelentősen bővül idén a Senior, a Tungsram, a DCM, a Konténergyár és a HAGY exportja, igyekszik bővíteni gyártmányválasztékát és üzletkörét a KAEV. A Forte magas exporthányada szükségessé tette, hogy javítsa annak eredményességét, ezért a korábbi szint fenntartása nagy feladatot jelent. Közvetett exportot folytat az MST váci gyára, s bekapcsolódott a nyugati szállításokba a Masterfil váci gyára is. Így összegezte a jelenlegi helyzetet a városi pártbizottság mellett működő gazdaságszövetkezetpolitikai bizottság, és ez az értékelés, beszámoló került a pártbizottság legutóbbi ülésén a testület tagjai elé, akik áttekintést kaptak a vállalati fejlesztésekről is. A fejlesztések alapvetően az ötéves terv elgondolásainak megfelelően, esetenként azonban lassabban, csökkentett műszaki tartalommal folytatódnak. Mint ismert, lassabb ütemben halad a DCM rekonstrukciója — bár várhatóan nem változik befejezési határideje —, rendkívül nehéz helyzetben folytatja a Híradástechnikai Anyagok Gyára is a fejlesztési programját. A Tungsram váci gyárában a telepítendő második közepes teljesítményű fénycsögyártó- sor építészeti munkái folynak; a tejüzemben már megtörtént a nagy teljesítményű féltartós- tej-gyártó sor beüzemelése. Szerény mértékű ugyan, de a technológiai megújulást tükrözi a fonógyárban megkezdett fejlesztés. Látványos termékszerkezetváltásra nem kerül sor a város és a vonzáskörzet gyáraiban, üzemeiben, a gyártmányskála azonban változik, módosul. A profiltisztítást követően a Taurus váci gyára bevezeti az ékszíj gyártást, az új oldószerüzem létrejöttével bővíti a ragasztóanyag-gyártást. A DCM a piaci igényekhez igazodva növekvő mértékben gyárt speciális cementfajtákat; a HAGY termelésében növekszik a rész- és a különböző elektronikus egységek szerepe, a késztermék-előállítás. Fokozatosan alakul a Forte termékszerkezete is, egyre nagyobb arányú a színes termék; megújul a Senior Váci Kötöttárugyár termékválasztéka is, bővíti gyártmányskáláját a KAEV. Nem ösztönöz A húsipar is tervezi a termékek választékának növelését, és gyors termékváltásra van szükség a Köporc verőcemarosi gyárában is. A több lábon állás a célja az önállósodás előtt álló hajógyárnak, illetve konténergyárnak. „Gruppo Ungherese” Gladiátorok Faedisben Márciusban érkezett a meghívás az itáliai Faedisből a Família Gladiatoria csoport számára, s mire a váci fényforrásgyár ifjúsági klubjának égisze alatt működő mozgás- színház tagjai megérkeztek, már a plakátok is az utcán voltak. A „Comune di Faedis Assessorato alia Cultura” plakátja hirdette, hogy az egyik középiskola sportcsarnokában a „Gruppo Ungherese” lép fel. És az augusztusi nyaralási szezonban is csaknem négyszáz ember gyűlt össze, hogy megnézze a magyarok produkcióját. A közönség értette és értékelte az előadást, a misztériumjátékba foglalt gla- diátorjátókot. Az előadás után rögtön egy új meghívást kaptak: egy nemzetközi régészcsoport kérésére egy középkorban átalakított római őrtoronyban — amelyet éppen e régészcsoport újít fel — tartottak bemutatót. És jövőre, amikor befejeződik az erőd rekonstrukciója, ismét várják a magyarokat ... Akik közben Velencében újabb sikert arattak: ezúttal nem játékukkal, hanem megjelenésükkel. Piros tunikájuk miatt először múzeumi alkalmazottaknak nézték őket, majd őszintén meghatódtak, amikor kiderült, hogy valahol Közép-Eu- rópában, annak is a keleti felén, római gladiátorjátékkal foglalkoznak. És szeretnének is foglalkozni. Ám a kilenctagú csoportból hárman már túl vannak az érettségin, pályát választanak, elkerülnek a városból. Tehát kellene az utánpótlás. Ami viszont nem egyszerű, hiszen ezeken az előadásokon a fizikai teljesítőképességre ugyanúgy szükség van, mint a színészi tehetségre. Kellenp az utánpótlás, s éppen most, amikor már kialakult a profiljuk, csiszoltabbá vált produkciójuk és sikereket aratnak. Mint a Gorsium étteremben, ahová olaszországi útjuk után visszatértek. S már további meghívásokat is kaptak: októberben Aquincumba várják őket, ahol a római kertépítészeti bemutató keretében lépnek fel, nyáron pedig újra Itáliába vezet az útjuk. B. J. Mozi Kultúr filmszínház (Lenin u. 58.): szeptember 21-én fél 6-kor a Szerzetesek géppisztollyal című olasz filmvígjátékot vetítik, Adriano Celen- tano főszereplésével. Este fél 8-kor a Zsoldoskatona című olasz kalandfilmet játsszák. Főszereplője Bud Spencer. Videoprogram: A minimozi műsorán 19 órától az 1942- ben készült Dankó Pista című magyar film látható, Jávor Pál, Lukács Margit, Simor Erzsi főszereplésével. A gazdálkodó egységeknek továbbra is szembe kell nézniük azzal a problémával, amelyet manapság teljesítmény-visszatartó hatásnak szokás nevezni. Kétségtelen, hogy a bruttósítás végrehajtásával, a személyi jövedelem- adó bevezetésével a bérek ösztönző hatása általában csökkent, amelyhez a szigorú bér- szabályozás is társult. (Kevesebb a vállalati gazdasági munkaközösség, s ez esetenként a termelésre is kihat; a dolgozók nehezebben vállalkoznak többletmunkára saját vállalatuknál.) Három klubtag A bérszabályozás kötöttségei alól való feloldás lehetőségét a bérklubhoz való csatlakozás jelenti, ehhez azonban magas követelményszintnek kell megfelelni. Ezt ugyan több üzem elérte, azonban a bérklubba való „belépéssel” csak a Senior és a Taurus, illetve a Kemencéi Vegyesipari Szövetkezet akar élni. Délelőtti eligazításon a népi ellenőröknél Hatékonyak-e a szankciók? — Hány óra? — figyelek fel a hátam mögött a suttogásra. — Fél tíz. Arrébb valaki ugyancsak a csuklójára pillant. Igen, fél tíz Szinte már várom, hogy Bánfalvi Jenőné hirtelen így szólal meg: „Egyeztessük ősz- sze óráinkat!” Ehelyett lassan rájövök, hogy a megbeszélés módszertani részét hallgatom. „... továbbá keressék meg a vizsgált egységek jogászát, jogtanácsosát." — mintha egy másik világból érkeznének hozzám a hangok. A városi tanács vb-termében levő 8 férfi és 3 nő figyelmesen jegyzetel. Folyik a népi ellenőrök eligazítása. Kiderül a lényeg Egy tájékoztatót tolnak elém. „Vizsgálati program a gazdasági élet működési zavarai elhárítására hivatott szankciórendszer komplex hatásvizsgálata című országos témavizsgálathoz” — áll az első lap tetején. Talán kissé bonyolultan hat mindez így, első pillantásra, ám hamar kiderül a lényeg. A program elindítói arra kíváncsiak, vajon a ma érvényes szankció- rendszer kellő visszatartó erővel képes-e hatni a gazdasági szférában, betölti-e a neki szánt szerepet, milyen változtatások indokoltak. „Működési zavaron azokat a szándékosan, vagy gondatlanul elkövetett szabálytalanságokat, más szervnek okozott különböző károkozásokat vagy anyagi és erkölcsi hátrányokat értjük, melyek megakadályozása, kiküszöbölése vagy az eredeti állapot helyreállítása szankcionálást igényel.” — pontosítja a fogalmat a mellékelt útmutató. Zavarokat jelent eszerint a szerződéses fegyelem megsértése épp úgy, mint a minőségi követelmények be nem tartása vagy a fizetési késedelem. Persze, a teremben helyet foglaló népi ellenőröknek mindez nem újdonság. Ők már régen áttanulmányozták az Kismarostól Nógrádverőcéig Visszatért szülőfalujába Hatvan éve kapta meg diplomáját Pápai Jenöné Budapesten, az Állami Óvónőképző Intézetben, s visszatért, hogy szülőfalujában, Kismaroson helyezkedjen el. Három év után Váchartyánba, majd Bácskába, Csátaljára, onnan Szobra került, aztán Nagymarosra, végül pedig vissza Kismarosra. Nyugdíjba mégsem falujából ment: még egy kis időt foglalkozott az akkori Nógrádverőce óvodásaival. A gyémántdiplomát Zsám- békon adták át Pápai Jenő- nének, ünnepelni viszont már a kismarosi nyugdíjasklubban ünnepelték, s más „színes diplomásokkal” együtt részt vehetett a váci pedagógusklub által szervezett pozsonyi hajó- kiránduláson. Búcsú Lajos bácsitól Amikor megismertem, már jóval túl volt a hetvenedik életévén. És túl volt egy súlyos baleseten. Kis motorját leállította a ház előtt — újra motorozott, hiába minden tiltakozás, gyözködés —, s behozta az újságokat, a Pestről előző nap küldött leveleket. Reggel volt, előbb hozzánk jött, aztán a piacra indult. Délben újra megjelent: elegánsan, sötét zakóban, nyakkendőben. Pestre ment, vitte a kéziratokat. Mindig ugyanabban az időben nyitotta a szerkesztőségi ajtót. Reggel motorosruhában, szatyorral, délben jól öltözötten, aktatáskával. Tíz percet szánt arra, hogy megbeszélje velünk az előző nap fontos vagy kevésbé fontos eseményeit, tévéműsorát. Aztán órájára nézett, és indult a vonathoz. Pontosabb volt, mint a vasút, amelynél évtizedeket töltött, kötelességtudóbb, mint bármelyikünk a szerkesztőségben ... Mindenről és mindenkiről tudott. Ismerte a várost és annak lakóit. Bármiről lehetett vele beszélgetni, csak egy témáról nem: arról, hogy jó lenne, ha orvoshoz menne, megvizsgáltatná magát... Még egy hónapja sincs, hogy meglátogattuk. Már nem dolgozott nálunk. Azt hittük, nincs otthon, olyan sokára nyitott ajtót. Próbáltuk jobb kedvre deríteni, mondogattuk, hogy most már rajta a látogatás sora. Csak a fejét ingatta: ő már innen nem megy sehova, csak ha viszik. A gyászjelentés szerint, idősebb Pitters Lajos 1988. szeptember 13-án, életének 74. évében, hosszú szenvedés után hunyt el. Ma, szeptember 21-én déli 12 órakor helyezik örök nyugalomra a váci, alsóvárost temetőben. Sokan gyászolják: négy gyermeke, menyei, vejei, hét unokája, unokavejei, dédunokája, testvérei. És — ha a gyászjelentésben nem is szerepel — gyászoljuk mi is, a szerkesztőségben dolgozók, kedves, öreg barátunkat, Lajos bácsit. anyagot. Most, ezen a dél- előttön minden olyan békésnek, nyugodtnak, megszokottnak. tűnik. Akár egy százszor játszott előadást látnék, anol nem akad senki, aki ne tudná a szerepét. Velem szemben sárga inges, elegáns hölgy néha-néha beír valamit a noteszébe. Aztán felhangzik a kicsit költői kérdés: „Van-e valami, amit nem értenek az elvtársak?” Kérdések, közbevetések Igen, gondoltam magamban, így szoktak véget érni az eligazítások. Még legföljebb két jelentéktelen hozzászólás — pusztán az illem kedvéért — és ki-ki mehet a dolgára. Ám ezúttal máshogy történt. Valódi kérdések, valódi kételyek hangzottak el, és nem egy vagy kettő, de sokkal több. „Szükség van egyáltalán erre a vizsgálatra? A vizsgált időszak 86-tól a jelenig terjed. Közben változtak a jogszabályok. Többet érne, ha csak az idei évet néznénk.” ,,Egyáltalán mire kíváncsiak odafönt? Hogy rossz a szankciórendszer? Azt úgy is tudják.” „Mennyire lesznek segítőkészek a szervezetek?” „Hogyan végezzük el a munkát két hét alatt? Nem lehet ripsz-ropsz dolgozni!” „Mindenki a hiányokra fog hivatkozni” — veti közbe egy idősebb férfi. „De mit is tehetnének a vállalatok.” — tanácskozzék meg arrébb. „Rendszerint egy monopolhelyzetben levő partnerrel monopoláron kötnek szerződést. Hát akkor hogyan éljenek a szankciókkal?” Aztán lassanként alábbhagy a vita, a kételyeit mindenki magába zárja. Következik a népi ellenőrök elosztása és véget ér az eligazítás. Időszerű téma Mikor néhány perc múlva az irodájában keresem Bán- falui Jenönét, éppen az utolsó megbízólevelet adja át, és máris a rendelkezésemre áll. Jószerivel én is csak az imént hallottakat tudom megismételni, vagyis mindenekelőtt azt, hogy mennyire időszerű ez a vizsgálat. — Véleményem szerint a mostani feladat az egyik legnagyobb jelentőségű az éves munkatervünkben — mondja a NEB elnöke. — Olyan alapvető kérdések kerülnek felszínre, melyek óriási hatással lehetnek mégpedig nemcsak az információt adó szervezetekre, de a többi gazdálkodóegységre is. Valóban sok jogszabály változott meg az idén, ám éppen az egyik legfontosabb területen, a szállítási szerződések teljesítésében, még a régebbi rendelkezések az irányadók. Könnyen bebizonyosodhat, hogy ezek nem kellő hatékonyságú működése is hozzájárult jelenlegi gazdasági gondjainkhoz. Az ellenőrzés során szerzett tapasztalatok így jól beépülhetnek egy esetleges módosítás előkészítésébe. — Hány helyre mentek ezúttal a népi ellenőrök? — Vácott a Híradástechnikai Anyagok Gyárába, Dunakeszin a Konzervgyárba, valamint a perőcsényi és fóti tsz-be. Mindenhová várnak bennünket, a munkánk általános jogi és számviteli előkészítését a gazdálkodóegységeknek már el kellett végezni. Csupán a konkrét kérdéseket nem ismerik az érintettek. — Mit szól az eligazításhoz? Máskor is ilyen hangulatban fejeződnek be a megbeszélések? — Nem hiszem, hogy maga a vizsgálat létjogosultsága kér- dőj éleződött volna meg ... — Pedig én nagyon úgy hallottam ... — Én viszont inkább azt hiszem. ezekből az emberekből a felelősség beszélt. Szeretnék tökéletesen megoldani a kiszabott feladatot, ezért vívódnak, kételkednek. Már a múlté — Ám tökéletességre nehéz törni ilyen rövid idő alatt. Hány nap is áll rendelkezésre? Tíz... tizenkettő? Ha valóban olyan fontos ez a vizsgálat, miért szorít ennyire a határidő? — A megyei eligazításon eredetileg mindez négy ember nyolcnapos munkájaként lett megjelölve. Mi ennél több népi ellenőrt vonunk be. Főkönyvelők, vállalatok vezető jogászai, pénzügyi területen jártas szakemberek vesznek részt a feladat végrehajtásában, ami talán arra is utal, milyen kiemelkedő jelentőséget tulajdonítunk a vizsgálatnak. De túl ezen, ha akár a lakosság, akár más vállalatrészéről bármiféle idevágó észrevétel, információ jutna el a NEB-hez, azt örömmel vennénk. Az irodából az üres folyosóra lépek ki. A vb-terem mellett elhaladva nem hallok semmi zajt. Ha történt is itt valami félórával ezelőtt, az már a múlté. A jelent most az a néhány népi ellenőr jelenti, akik e percben épp úton vannak Dunakeszi, Főt, Perőcsény vagy a Híradástechnika felé. Falusy Zsigmond Ma a művelődési házban Fórum a vízlépcsőről A nagymarosi vízlépcső építéséről tartanak fórumot ma, szeptember 21-én Nagymaroson, a művelődési házban. A házigazda Balogh László országgyűlési képviselő, a megyei tanács elnöke lesz. Nagymaros, szeptember 17. Mintha kirándulás lenne Mintha kirándulásra, a zöldben rendezendő piknikre gyülekeztek volna a téren férfiak, nők, gyerekek — némelyiküknél még oldaltáska vagy hátizsák is volt. A csaknem idilli képbe az is beleillett, hogy egy rendező kérte: várják meg a többieket, akik a későbbi vonattal érkeznek ... A transzparenseket először a fényképészek kedvéért göngyölték ki, később, amikor a szervezők egyike — a FIDESZ Madzsar Alice-csoport- jának tagjai — a rögtönzött pódiumra lépett, a táblák, a vászonra festett jelszavak a magasba emelkedtek. A bevezető valahogy így kezdődött: Hívatlan vendégek vagyunk .. A Duna-kör szónoka az anyákhoz szólt, az őt követő biológusnő egy szakértő bizottság állásfoglalását idézte, mondandóját a nagymarosiaknak címezve. Aztán magasba emelve a „Nők a Dunáért” feliratú transzparenst, a lányok, asszonyok, gyerekek elaz indultak a Duna-partra, építkezés színhelye felé. A téren maradókat, a férfiakat, még figyelmeztették: Nem egyértelmű, hogy a nagymarosiak milyen indulattal viseltetnek irántunk, ezért ne elegyedjünk rossz ízű vitákba! — Szép kis környezetvédők, összetapossák a füvet! — Menjetek inkább, gyűjt- sétek össze a hulladékot! — Sok időtök van, hogy ezzel foglalkoztok! Biztos nem dolgoztok napi tizenhat órát! — Haza kellene mindet küldeni! — csatlakozott a férfiakhoz egy nő is. — A nagymarosiak nem tüntetnek, miért jöttök ide ti?! De ahogy fellángoltak, úgy el is csitultak az indulatok. És lássuk be, ez így van rendjén. Mert nem egyformán vélekedünk azonos dologról Legyen az a vízlépcsőépítés ügye, vagy bármely más — kisebb- nagyobb közösséget érintő — kérdés. ~-*u— ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
