Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-01 / 209. szám
1988. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK PBsr • «MIK 3 A párbeszédhez egyenrangú felek Társközségek válófélben Hogy Zsambok indította-e el a lavinát, azt nehéz lenne megmondani. Mindenesetre a társközségek önállóvá válási törekvéseinek ellenzői szívesen hivatkoznak a nagy vihart kavart válóperre, ök azt emelik ki a mai Zsámbok életéből, ami gond, ami nem úgy sikerült, ahogy azt annak idején ígérték. Mondván, mégsem olyan szép a menyasszony, írott málaszt maradt sok lelkesült ígéret. Mások az önállóságot visszanyert település társadalmi munkaversenyben elért jó eredményeit hangoztatják. Zsámbok után az ország több más települése is harcba indult önállóságának újbóli kivívásáért. Pest megyében Űri lesz a következő, január elsejével felkerül az ovális tábla a hajdani tanácsháza homlokzatára. Táborfalva népe hosszú, túl hosszú falugyűlés sokadik órájának végén hajolt meg az érvek előtt és a következő tanácsválasztások idejére napolta el a közös tanácstól való elszakadást. Az év elején megtartott falugyűlések után aggasztó jelzések érkeztek innen is, onnan is a társközségek elszakadási törekvéseiről. De vajon valóban aggasztóak ezek a jelzések? Félnünk kell-e attól, hogy e települések lakói nagyobb önállóságra, a saját ügyeik intézésében nagyobb beleszólási jogra vágynak? Ezért alakultak a tanácstagi csoportokból elöljáróságok a társközségekben, mondja erre az ellentábor. Ám, ha megvizsgáljuk egyenként, melyik település miért kívánja vissza az önállóságot, kiderül, hogy majd minden esetben egy vagy több konkrét ügy áll a háttérben. Aránytalanul elosztott, felhasznált fejlesztési pénzeszközök; elhibázott, rossz helyre tervezett beruházások miatti elkeseredés szerepel okként vagy indítékként. Igaz, előfordul, hogy kisebb a sérelem. Megtörtént, hogy a háborgó társközség számára az is megfelelő elégtétel volt, hogy a közös tanács táblájára, hivatalos pecsétjére, fejléces papírjára rákerült a társközség neve is. A legfontosabb érv a különválás ellen természetesen anyagi. Az új, önálló tanácsok beindítására, fenntartására, a költségvetésre egyetlen plusz forint sincs. A válni készülő települések csak a közös tanács rendelkezésére álló pénzt oszthatják el. Sőt, míg a kis társközségek egy nagyközséggel közösködve magasabb fejkvótát kaptak, addig az önállóságot szinte kivétel nélkül kevesebb támogatással kezdenék. Súlyos érvek ezek, ám ahol megvan a gazdasági háttér — jól prosperáló termelőszövetkezet, sikeres vállalat, gyáregység — ott igenis reális lehetőség van az elszakadásra. Ott az önállóság vára nem homokra épül. Csakhogy a társközségben élők elszakadási törekvéseit sok vélt és valódi sérelem, keserűség indukálja. S ezek az érzelmek gyakorta háttérbe szorítják az észérveket, a gazdasági számításokat. Borotvaélen táncol az, aki igazságot akar tenni abban, jogos-e, megalapozott-e egy-egy társközség elszakadási törekvése. Gyakran minden ésszerűségnél erősebbek az érzelmi okok. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a gazdaságilag megalapozatlan elszakadás is eredményre vezet és talpon tarthat egy majdani tanácsot, mert olyan tenni akarást, any- nyi társadalmi erőt szabadít félj amely a társközségi lét idején nem segítette az előbbre jutást. Vitázni kell tehát a válni akarókkal okos érveket felsorakoztatva. De a párbeszéd csak egyenrangú lehet. / Móza Katalin Szájtátva Öngólok Lelkesedni kellene, szájtátva csodálkozni, nahát, ez igen . . . ! Mármint az a nahát igen. hogy a család életében először külföldre ment. Fél napra, a határtól lépésnyire. Ahogyan mostanában olyan sokan. S már jöttek is haza a zsákmánnyal. Igen, igen, mint annyian mások, ők is a videomagnót vélték életük pillanatnyi legfontosabb megszerzendőjének. Megszerezték! Ugyan lehetne tréfálkozni azon. ahogyan •— saját szavaikból kikövetkeztethetően — lezajlott a vásáriás. de nincsen kedvünk ilyesmivel viccelődni. Már az sem vicc, hogy a megyében a települések többségében egyszeriben kétszeresére nőtt azoknak a száma, akik világot akarnak látni. Igaz, ez a világ Bécs vagy még közelebb, s látni annyit kell belőle, amennyit az áhított árucikk megvásárlásához kell. Baj, hogy életükben először kimozdulok csupán eny- nyire kíváncsiak, többre nem. Baj, hogy olyanok, akik már jártak a világban, most, engedve a uivatnak, tucatárukra váltják át a menni, látni, élményt szerezni valutalehetőségét. S még nagyobb baj, hogy a laikus által nehezen érthetően, a nyilvánvalóan csak bevásárolni akaró a határ innenső oldalán nem költ- heti el azt a pénzt, amelyet néhány tíz méterrel távolabb már igen. Holott kézenfekvő, a ma odaát megvett divatos holmik tucatáruk, ezeknek a tömeges beszerzésekor jelentős árengedményt érhetnének el a magyar vállalatok, itthon maradna — valutában! — a kereskedelmi árrés is, azaz a haszon ... Nem, nem és nem. öngólok sokaságát láthatjuk, szenvedhetjük itt. Az állampolgárét, aki néhány tárgyba öli bele a szerény valuta- ellátmány felkínálta utazási lehetőségét. S bizony öngól az Is, amit a gyors felismerésekre képtelen hivatalnokok magatartása hoz létre, a tíz méterrel távolabb Igen, lehet, a tíz méterrel közelebb nem lehet erőltetésével. Ennyi öngóllal csoda-e, ha vesztésre állunk?! MOTTÓ Az állatnak mindegy, hol vágják le Nagy jövés-menés az üzemekben A versenyszellemnek és a húsipari partnervállalatok belföldi megméretésének is megvannak a maguk sajátságos játékszabályai. Az utóbbi néhány évben ugrásszerűen megemelkedett húsárak egyre inkább rászorítják a termelőket és a feldolgozó vállalatokat a választék bővítésére. A hazai, jószerivel monopolhelyzetben lévő húsipari cégek is csak akkor tudják zavartalanul teljesíteni külpiaci kötelezettségeiket, ha elegendő áru van a boltokban. Ezért van kiemelt jelentőségük az olyan húsüzemeknek, amelyek kimondottan a hazai piacra termelnek. Ötmillió fejlesztésre Pest megyében három olyan téesz található, amelyik rendelkezik saját húsüzemmel. Közülük a legnagyobb vágó- kapacitással az érdi Benta- Völgye Termelőszövetkezet üzeme dicsekedhet. Tavaly 30 ezer darab sertést dolgoztak fel. A szövetkezetnél tizenhat éves múltra tekint vissza ennek az ágazatnak a működtetése. Az elmúlt években megvalósított műszaki fejlesztések megközelítik az ötmillió forintot. Sikerült telepíteni egy lengyel gyártmányú, első osztályú töltelékek készítésére alkalmas gépsort. Tavaly új pácolóhelyiséggel is gyarapodott az üzem. Ezek után úgy tűnik, hogy gazdaságos a húsüzem működtetése, hiszen a belső rekonstrukciókat a szövetkezet saját erőből, hitel felvétele nélkül hajthatta végre. Kovács Béla, a húsüzem vezetője azonban óvatosan fogalmazott, amikor tevékenységük jövedelmezősége felől érdeklődtünk. — Sajnos, egyre nehezebb hozzájutni a sertésekhez. A gyorsan növekvő felvásárlói arak jobbára az állattartóknak kedveznek. A hizlaláshoz szükséges termények árának szeptembertől esedékes emelése még inkább kedvezőtlenül érint bennünket. Az állattartás manapság csak azoknak a gazdáknak éri meg, akik nagyobb mennyiségben foglalkoznak sertéssel, és az etetéshez szükséges takarmány egy részét maguk termelik meg. Mindinkább elveszti hitelét az az éveken át hangoztatott mondás, miszerint biztosítottak a gazdálkodók számára az állami támogatásból származó előnyök. Mint említette, még elfogadható szinten gazdálkodnak, de az alacsony bérszínvonal miatt üzemükben nagy a fluktuáció. A jelenlegi 62 fős kollektíva javarészt betanított dolgozókból áll. Több törzs- gárdatagra lenne szükségük. Arra a kérdésre, hogy mit hozhat számukra a jövő, tömören így válaszolt: — További kemény munkát, s annak reményét, hogy nem esik vissza a gazdák állattartási s ezen belül is sertéhiz- lalási kedve. Nekünk mindenképpen szükségünk van a 30 ezer darabos kapacitás megtartásárai Jel jártak a gazdák Szigetszentmiklóson, a Szigetfő Termelőszövetkezetnél Steinmetz László, a húsüzem vezetője mintha összebeszélt volna érdi kollégájával, mert hasonló hangnemben vélekedett kilátásaikról: — A tápáremelés bizony nagyon rosszkor jön! Már hónapok óta mind több jelét tapasztaljuk annak, hogy nehéz felhajtani a környező településeken .a sertéseket. Számunkra a felvásárlói árat tekintve ez az év tűnik a legérzékenyebbnek. Most kimondottan a gazdák jártak és járnak jól, mert kedveztek nekik az általunk adott árak. Viszont a jövő évtől azért tartok. Nekünk ahhoz, hogy nyereségesek legyünk, minimálisan szükségünk van az évi 18—20 ezer darab sertésre. Tavaly 1800 tonnát vágtunk le, ez évben ennél is magasabb a terv. Tizenkét éve működünk úgy, hogy ez az ágazat eddig nyereséges volt a szövetkezet számára. Jó lenne ezt a pozíciónkat továbbra is megőrizni. Hasonlóan az érdi üzemhez, itt is jelentős korszerűsítéseket hajtottak végre. Az utóbbi 3—4 évben megvalósított fejlesztések összértéke eléri a 7 millió forintot. — Javult a feldolgozás színvonala és minősége. Elkészült az új zsírolvasztónk, valamint a főzőszekrény, ősszel és a jövő év elején egy-egy klima- tizáló berendezéssel is gyarapodunk. Terveink között szerepel még a főtt készítmények választékának növelése és a csomagolás minőségének javítása. Elhangzott a beszélgetés során, hogy mivel kiemelt üdülőövezetbe tartozik Sziget- szetmiklós, így a szövetkezet számára tilos a nagyüzemi sertéstartás. Pedig egy több ezer darabos hizlalda nagyobb biztosítékot adna a húsüzemnek, mint a rapszodikus sertésfelvásárlás. A nagyobb húsipari vállalatoknak bedolgozó áfész-ek és a Tszker pedig nyílt kihívást jelentenek a téeszek üzemei számára. Támogatni kell Húszéves múltra tekint vissza Perbálon az Egyetértés Termelőszövetkezet húsüzeme. Nem kételkednek a kutatók tisztességében Nagymarosi nyitott kérdések Kedden éjfél előtt néhány perccel ért véget a Vásárhelyi Pál Társaság által szervezett nyilvános vita a bős— nagymarosi vízlépcsőről. A csaknem hatórás vélemény- csere után — ez kivehető volt néhány hozzászólásból — a jelenlévők nagy része úgy állt fel, hogy végül is nincs ok az elégedettségre. A beruházás ellenzői'azt tehetik szóvá, hogy érvekkel megalapozott tudományos tények híján a polémiát vállaló tudósok kénytelenek voltak megjegyezni : senki sem tudta őket megingatni abban, hogy kutatásaik nyomán tett megállapításaik a mai ismeretek szerint helytállóak. A rendező társaság tagjai pedig azért lehetnek elégedetlenek, mert azon túl, hogy sikerült egy nyilvános vitasorozatot elindítaniuk, időnként ismét a süketek párbeszédére kényszerültek. Ezt szóvá téve, a Duna Kör és más környezetvédő szervezetek képviselői végül is kénytelenek voltak visszakozni, s elismerni, hogy nincs okuk a kutatók szakmai és emberi tisztességét kétségbe vonni, ám annál több bírálatot címeztek a politikai döntéshozóknak. Remélhetőleg lesz alkalmuk velük is polémiát folytatni, hiszen a társaság bejelentette, hogy a legközelebbi nyilvános vitáján elsősorban a beruházás gazdasági és társadalmi kérdéseivel szeretnének foglalkozni. Meggyőzően hangzottak azok a tények, amelyeket az előadók a hallgatóság elé tártak. Részletesen ismertették eddigi kutatásaik eredményeit — helyenként talán túlságosan szakmai volt a mondanivalójuk —, nem rejtve véka alá aggályaikat sem. Elhangzott, hogy a további vizsgálatokhoz — amelyeknek egy része csak sajnálatosan későn kezdődhetett el — meg kell teremteni a pénzügyi alapot. Ugyancsak szóvá tették, hogy Eddig éveken át úgy 12 ezer darab sertést vághattak, az idén talán tízezret. Ez utóbbi 70 millió forintos termelési értéknek felel meg. Kreisz Tamás ágazatvezető elmondta, hogy a feldolgozott sertések csaknem egynegyedét a saját, pontosabban a téesz telepe adja. — Megdrágult az utóbbi időszakban az elektromos áram. Változtak a hurka- és kolbászféleségek készítéséhez szükséges adalékanyagok. Tavaly nyereséges évet zártunk. Talán még az idén sem lesznek különösebb _ pénzügyi gondjaink. Viszont egyre rosszabbul állunk a létszámot tekintve. Szegényes a munka- erő-utónpótlásunk. Itt, a faluban mindenki olyan munkahelyre vágyik, ahol kevés munkával sokat lehet keresni. Vagy éppenséggel nqgyobb fantáziát látnak a háztájiban, kisipari szakmában. Tavaly vettek egy zsírcsomagoló berendezést. Néhány milliós ráfordítással sikerült javítaniuk a húsüzem műszaki állapotát. Többre, nagyobb fejlesztésekre még gondolni sem mernek. Mind több jel mutat arra, hogy a téeszek talpon maradásához egyre inkább hozzátartozik a melléküzemágak, ipari létesítmények tevékenysége. A már említett húsüzemek eddig nem küzdöttek talpon maradásukat veszélyeztető gondokkal. Rendre biztosítani tudták a sertéstartóknak az ezerforintos darabonkénti előleget és a 20—30 százalékos takarmánytámogatást. Állni azonban csak akkor tudják a versenyt a konkurens felvásárlókkal, ha erejükből az eddigieknél nagyobb támogatásokra futja. Az állattartó gazdákat ugyanis egyáltalán nem az izgatja, hogy jószágaik melyik vágóhídra kerülnek, hanem inkább az, hogy azokon darabonként mekkora a tiszta haszon. Gyócsi László nincs megfelelő koordináció az egyes tudományágak között. Az egyik tudós megjegyezte: aki beavatkozik a természet rendjébe, az ne sajnálja a pénzt a kutatásokra és a legkörültekintőbben hajtsa végre a beruházást. Valamennyi előadó egyöntetűen úgy értékelte, hogy korábban kellett volna megkezdeni a vizsgálatokat, s az elfecsérelt időért a döntéshozók a felelősek. Ebben a hozzászólók — még az ellenzők közül is sokan — teljes 'nézet- azonosságon voltak. Ám a tényből levonható következtetés már az érdekektől függően eltérő volt. A környezetvédők azt követelték, hogy a vizsgálatok teljes befejezéséig állítsák le a kivitelezést. Mások a munkálatok folytatása mellett törtek lándzsát, mondván, hogy a vizsgálatok sohasem zárulhatnak le, mindig akadnak majd nyitott kérdések. Mai ismereteink szerint annyi azonban bizonyosan állítható, hogy a vízlépcsőrendszer felépítése nem okoz a környezetben katasztrofális változásokat és károkat. A legfontosabb célként azt jelölhetjük meg, úgy készüljenek el a létesítmények, hogy azok a lehető legkevésbé terheljék a környezetet. A tudomány fejlettsége — amennyiben a döntéshozó': kellően támaszkodnak a szakemberek véleményére — lehetővé teszi, hogy ez az igény teljesüljön. ★ A keddi tanácskozás után dr. Szöllősi-Nagy Andrással, a Vízügyi Tudományos Kutató Intézet főigazgató-helyettesével beszélgettünk: — ön szerint létezik vízügyi lobby? — Olyan lobby, amely minden eszközt — akár erkölcstelent is — felhasznál azért, hogy a vízlépcső megépüljön, nincs a vízügyben. Legalábbis nincs tudomásom róla. — Az egyik előadó szóvá tette: meg kell teremteni a kutatások pénzügyi alapjait. Ezek szerint nincs elég pénz? — Az 1985—90 közötti időszakra a tudománypolitikai bizottság döntése alapján — kiemelten az ökológiai kutatásokra — megfelelő pénzalapot különítettek el. Ha valami váratlan feladat adódna, akkor sem üres kasszában kotorásznánk. Az orvosellátás helyzetéről, a fővárosi és a vidéki orvosi egyetemekre jelentkezők felvételi eredményeiről tartottak sajtótájékoztatót szerdán a Szociális és Egészségügyi Minisztériumban. Dr. Medve László államtitkár egyebek között elmondta: az elmúlt tíz esztendőhöz képest lényegesen javult országszerte az orvosellátottság. Jelenleg — a fogorvosokkal együtt — 30 ezer orvos tevékenykedik hazánkban, a betöltetlen állások száma 5 százalék körül mozog. Területi aránytalanságok azonban ma is vannak még. Rendkívüli közgyűlést tartott szerdán az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. a Budapest Kongresszusi Központban. A közgyűlésen az igazgatóság beszámolt a bank részvényeseinek a pénzintézet első félévi eredményeiről. Megállapították: a bank üzleti munkájának lendületét a kormány deflációs pénzpolitikája csökkentette, ám az elért eredmények alapján valószínűsíthető, hogy az üzleti év zárásakor 1987-hez hasonló mértékű n reséget ér el az Országos I Kereskedelmi és Hitelbank. — Az is elhangzott, hogy néhány vizsgálat késve indult be... — Amikor 1981-ben leállt az építkezés, csökkentették a kutatásra felhasználható ösz- szegeket. Véleményem szerint ez komoly tudománypolitikai melléfogás volt, mert éppen ebben az időszakban kellett volna felgyorsítani a tudósok tevékenységét. — Nagyon kevés szó esett Nagymarosról, annál több Du- nakilitiről és a csehszlovák oldalon folyó építkezésről. Mi ennek az oka? — A nagymarosi építkezéssel kapcsolatos kutatások már majdnem lezárultak, s ez azt jelenti, hogy a leglényegesebb kérdésekre sikerült választ találnunk. Már csak a karsztvizek és a Duna kapcsolatának tisztázása van hátra. — Az előadók azt is bírálták, hogy nincs megfelelő koordináció az egyes tudományterületek között. Ha ez igaz, akkor joggal bírálják a beruházás ellenzői a döntéshozókat. — Pedig sajnos igaz. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumban az egyik főosztály kapta feladatul a koordinációt, ám ez valóban kevés. Ügy látom, hogy az 1985-ben elkészített hatás- tanulmány után létre kellett volna hozni egy, ha úgy tetszik, független szakértőkből álló konzultatív testületet közvetlen a miniszter mellett. Ezek a szakemberek, akik megfelelő áttekintéssel rendelkeznek, jól segíthetnék a kutatások összehangolását, az eredmények értékelését. Sőt, indokoltnak tartom . azt is, hogy az érintett területeken jó értelemben vett laikusokból alakítani kellene egy testületet, amely rendszeresen betekintést kaphatna az üzemelésbe. ök ugyan nem szólhatnának bele érdemben a szakmai munkába, ám megfelelő társadalmi kontrollt jelentenének, , mintegy biztosítékot arra, hogy minden folyamat az eredeti elképzelések szerint zajlik. — A tudományos kutatók bírálatait önök kinek címezték? — A Magyar Tudományos Akadémiának és a minisztériumnak. Furucz Zoltán A korábbi évekhez hasonlóan idén is háromszoros volt a túljelentkezés az orvosi egyetemekre. Ennek megfelelően a felvételhez szükséges határt magas pontszámnál húzták meg. Budapesten 115 és 120, vidéken pedig 114 és 120 pont között mindenkit felvettek, ez alatt két-három ponttal pedig válogattak a jelentkezők között. A fellebbezések során azokat részesítették előnyben, akik kétszer-három- szor vagy már többször jelentkeztek, illetve két-három évet dolgoztak már az egészségügyben segédápolóként. Kis Pál, a bank elnök-vezérigazgatója egészségi állapotára hivatkozva felmentéséi kérte, s ezt — érdemeinek elismerése mellett — a közgyűlés elfogadta. Az igazgatóság javaslata alapján a közgyűlés növelte a oénzintézet igazgatóságának létszámát, a testület tagjává választotta Lenk Gézát, az Általános Vállalkozási Bank Rt. vezérigazgatóját és Pulai Zoltánt, a Komáromi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatóját. A közgyűlés után az igazgatóság Lenk Gézát a részvény- társaság elnök-vezérigazgatójává választotta. Háromszoros túljelentkezés Csak magas pontsammal Kereskedelmi Bank Rendkívüli közgyűlés \
