Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-10 / 217. szám

1988. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT Pártférum Dunakeszin A jelszó továbbra is érvényes A dunakeszi pártbizottság tanácskozótermének falát csu­pán egyetlen jelmondat díszíti: Tovább a lenini úton! A moz­galom aktuális feladatairól, a kommunisták helyi tennivalói­ról szóló kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek egyike ez alatt a felirat alatt állt meg a szünetben, s tette fel a viccesnek szánt kérdést: „Elvtársak! Ez még érvényes, vagy ezt is át kell értékelnünk?” A tréfának nem volt sike­re, a tébláboló, nyújtózkodó emberek egyikét sem derítette fel. Mert ezen a tanácskozá­son ugyan senkinek sem volt kétsége afelől, hogy a jelszó még érvényes, de abban már eltértek a vélemények, hogy egyformán értelmezzük-e va­lamennyien a lenini utat. Jel­zi ezt maga a találkozó ténye Is. Nem emlékszem rá, mikor vettem részt utoljára nem jó előre tervezett pártösszejöve­telen, mikor tartották utoljá­ra fontosnak vezetők és be­osztottak, hogy ily módon cse­réljenek véleményt a politika országos és helyi kérdéseiről. Tény, hogy Dunakeszin most ez történt, s a kérdéseikre, kétségeikre választ váró kom­munisták egy csoportja — többségükben gazdasági veze­tők, a párt helyi szervezetei­nek különböző beosztású tiszt­ségviselői — erre a vitára meghívta a Pest megyei párt- bizottság első titkárát, Krasz- nai Lajost is, aki vállalta a véleménycserét. Ismeretlen úton A párbeszédre persze ko­rántsem csak a párt közkato­náinak van szüksége. A moz­galom régen élt át ilyen ne­héz időket, amikor egyszerre kell kezdeményezni s vezetni a társadalmi gazdasági meg­újulást. Példát mutatni de­mokráciából, vállalni a politi­kai vitát a párt korábbi téve­désein, s a mai útkeresés bi­zonytalanságain, megtorpaná­sain lovagoló ellenlábasaival. Nem állítom, hogy a Duna­keszin hallott szenvedélyes vé­lemények valamiféle országos pártközvéleményt reprezentál­nak, még abban sem lehetünk biztosak, hogy Pest megyében vagy éppen ebben a városban másik 30 kommunista pont­ról pontra hasonlóan szólt volna. Abban azonban egyet kell értenünk a megyei párt- bizottság első titkárával, hogy a nagy mozgalmi hagyomá­nyokkal bíró dunakeszi kom­munisták véleményére érde­mes odafigyelni. Sőt, minden párttag véleményére oda kell figyelni. Magyari Mihály, a fóti pártbizottság titkára szerint nagyközségükben rossz a kom­munisták közérzete. Ügy vé­lik, a politikai folyamatokra nem mindig a párt kezdemé­nyező szerepe a jellemző. A párton belüli demokrácia szé­lesítésére természetesen szük­ség van, de egyetlen politikai szervezet sem engedheti meg magának, hogy tagjai ne kap­janak megfelelő útmutatást, érveket álláspontjuk védelmé­re. Ügy érzik, a Központi Bi­zottság a párt tisztségviselői időnként nem elég meggondol­tan, a kommunisták körében is bizonytalanságot, zavart okozóan nyilatkoznak a napi politika kérdéséről. Többen szóba hozták, hogy az egymás után alakuló, önál­ló politikai arculatúnak tűnő kezdeményezések, egyesülések, — amilyen például a Magyar Demokrata Fórum, a Fidesz — megítélését illetően a párt központi szervei nem alakí­tották ki álláspontjukat, a né­hány eddigi megnyilatkozás ellentmondásos és ez gondo­lati és magatartásbeli bizony­talanságot okoz a párttagok körében. Évtizedeink története Ahogy talán máshol, ezen a fórumon is sok szó esett a készülő társasági törvény kap­csán, vajon az a terv, hogy akár ötszáz embert foglalkoz­tató üzem is lehet magántu­lajdonban, s hogy a várako­zások szerint egyre nagyobb arányban jelenik meg nálunk is az idegen tőke, nem mond-e ellent szocialista el­veinknek, eszméinknek. Murvai Zoltán, a Duna- menti Termelőszövetkezet el­nöke elmondta, hol gunyoro­san, hol halálosan komolyan egyre többször teszik fel neki is a kérdést párttag és párton kívüli kollégái, ismerősei, va­jon hogyan is állunk a ki­zsákmányolás kérdésével az alakuló magánvállalkozások, külföldi tulajdonú vállalatok esetében? Kádár Jenőné, a Fóti Gyer­mekváros igazgatója azt a tu­dathasadásos helyzetet ele­mezte, hogy az elmúlt évtize­dek története folyamatosan átértékelődik, miközben a tankönyvek változatlanok. Vé­leménye szerint súlyos hiba lenne történelmi közelmúltun­kat megtagadni, mert az el­múlt harminc év, szerinte, s a párttagok többsége szerint sok maradandót is alkotott, egy humánus, demokratikus szocializmus irányába mutat. Többen is szóvá tették, hogy lassan kilátástalan hely­zetbe kerül az ifjúság. Mély­ponton van az oktatás, saját erőből szinte lehetetlen lakás­hoz jutni, s ez az a korosz­tály, amelyiket a legjobban fenyeget a munkanélküliség. A pártnak meg kell nyernie ezt a nemzedéket, s ez aligha lehetséges másként, mint egy új, már a közeljövőben ered­ményeket felmutatni tudó if­júságpolitikai program segít­ségével. Egy egész csokorra való hangzott el a gazdasági ano­máliákról, arról, hogy a gaz­daságirányítás kellően végig nem gondolt döntései milyen károkat okoznak még egy kis­városban és körzetében is. Dr. Sági Lajos, a Dunake­szi Konzervgyár igazgatója szerint az új adózási mecha­nizmus következtében szinte eltűnt az éjszakai és nappali műszakosok közötti jövede­lemkülönbség, s egy ilyen sze­zonmunkára épülő vállalatnál hasonló ok miatt alig akad vállalkozó a túlórára. Nehez­ményezik a vállalatoknál azt is, hogy a KGST-export gaz­Készül a trappista sajt A trappista sajt a Tejipari Vállalat nagykőrösi üzemének az egyik terméke. A szigorúan zárt technológiájú sajtgyártás egyik részét látjuk képünkön. Kiséri Piroska, az üzem dolgo­zója sólével teli kádba helyezi a kerek tejterméket v . (Vimola Károly felvétele) daságtalan tételei miatt őket hibáztatják. Ezeket az előny­telen szerződéseket a Külke­reskedelmi Minisztérium és vállalatai kötötték, tehát tisz­tességtelen eljárás a termelő vállalatokból bűnbakot csi­nálni. A beszélgetés egyik sarka­latos pontja volt, mit kell tenni a megyében, a területi pártszervezetekben a pártér­tekezlet határozatainak végre­hajtása, a párt megújulási po­litikájának sikere érdekében. Krasznai Lajos, utalva a kétségeket is jelző vitára, el­mondta: országos tapasztalat, hogy a pártértekezletet jel­lemző nekibuzdulást mára el­bizonytalanodás, rossz politi­kai közérzet váltotta fel. Pe­dig az akkor hozott döntések helyesek és szükségesek vol­tak, a politikai intézmény- rendszer reformja, a párt ve­zető testületéinek megújítása alapot teremtettek a megúju­láshoz. Így van ez még akkor is, ha ez a folyamat koránt­sem egyszerű és időnként ke­serves, ellentmondásoktól sem mentes lépésekre is kénysze­rít bennünket. Pest megyében az irányító pártszervezetek átgondoltan láttak neki a cselekvésnek. A megyei pártbizottságnak a párttagsághoz intézett levele meghatározza cselekvési prog­ramunkat, tennivalóinkat. A személyi feltételekről szólva elmondta: a 67 tagú megyei pártbizottságba az elmúlt év­ben 12 új tagot hívtak be, s egy, a legutóbbi ülésen meg­bízott káderelőkészítő bizott­ság a pártbizottság tagjainak véleményét kikérve a tiszt­ségviselők, testületi tagok ed­digi tevékenységét és alkal­masságát is megvizsgálja. Korlátozás nélkül Ez járható út lehet a városi, területi pártszervezetek szá­mára is. A megyei pártbizott­ság persze sem ebben, s más kérdésben sem akarja korlá­tozni a párton belüli demok­ráciát. Ellenkezőleg: számít a területi szervezetek vélemé­nyére, kezdeményezéseire, ak­tivitására. Az alapszervezetektől a me­gyei bizottságig sok segít­séget adhat a politikai munkához a szervezeti élet nyilvánossága, a nyíltan vál­lalt vita minden, a szocializ­mus ügyéért, az ország előre­haladásáért tenni kész ember­rel. Csulák András Ünnepélyes tanévnyitók (Folytatás az 1. oldalról.) ményeknek tovább kell növel­ni, k a nyitottságot, s arra kell törekedniük, hogy a párt­közvélemény szellemi centru­mává váljanak. (Dr. Kemény László előadásának részlete­sebb ismertetésére egy ké­sőbbi lapszámunkban vissza­térünk). A tanévnyitó tanári értekez­letet követően az oktatási igazgatóság tanárai tanszéki megbeszélést tartottak a hét­főn kezdődő új pártoktatási év legfontosabb tartalmi, mód­szertani és szervezési felada­tairól. Hangot adtak annak, hogy az új oktatási évben i.s nehéz munka vár az okta­tásban részt vevő előadókra, vitavezetőkre, s hogy a politi­kai élet áramával együtt, ab­ból merítve és azt a sajátos eszközeikkel alakítva végez­hessék megnövekedett fele­lősséggel járó munkájukat. ★ Csak az elmélyült tanulás adhatja meg azt a csodálatos élményt, hogy az ismeretlen világ feltáruljon előttünk, és így a folyamatok ismerőivé, illetve irányítóivá válhassunk. Ez volt az alapgondolata dr. Janik József rektorhelyettes ünnepi beszédének, amelyet a hagyományosan a tanévnyitó­hoz kapcsolódó ünnepi egye­temi tanácsülésen mondott el. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen hatszázhuszonegy első éves kezdte meg a napok­ban tanulmányait. Fontos, hogy képzésük igazodjon a kor követelményeihez, tudásukat alkotó módon használják, a képzés során ehhez minden segítséget megkapjanak. Hogy az egyetem vezetői és tanárai ezt mennyire komolyan gon­dolják, jelzi a hároméves ok­tatáskorszerűsítési terv. El­hangzott többek között, az idegennyelv-tanítás, -tanulás kiemelt támogatására nagy gondot fordítanak, anyagi esz­közökkel is támogatják. Uj tanterv készült, melynek első ciklusa a mostani tanévben fejeződik be. A számonkérési rendszer a vizsgacentrikusság helyett az egész éves tanulás­ra helyezi majd a hangsúlyt. Szorgalmazzák a nyitott ok­tatást, kapcsolatokat keresnek más felsőoktatási intézmé­nyekkel, hogy a diákok azok munkájába is bekapcsolódhas­sanak. Az ünnepi tanácsülés végén az elnöklő dr. Petrasovits Im­re rektor kitüntetéseket adott át. Tiszteletbeli doktori cím­ben részesült dr. Máthé Imre akadémikus, az egyetem volt rektora és professzora. Az ipari szövetkezetek eredményei Az OKISZ jelentése Az OKISZ-hoz tartozó 3300 szövetkezet — köztük a több mint 2800 kisszövetkezet — te­vékenységének bruttó értéke az első félévben az előző esz­tendő azonos időszakához ké­pest 15 százalékkal nőtt, és meghaladta a 63 milliárd fo­rintot. Ennél nagyobb mérté­kű termelésnövekedé.t értek el az építőipari és a szolgálta­tási ágba sorolt szövetkezetek, valamint az iparon belül a hír­adás- és vákuumtechnikai, a műszer- és a vegyipari szö­vetkezetek. A kisszövetkeze­tektől származott a termelés­nek valamivel több mint a fe­le. Szerepük elsősorban az épí­tőiparban és a szolgáltató ága­zatokban, valamint egyes gép­ipari ágazatokban volt számot­tevő — tűnik ki az OKISZ most elkészült összesítéséből. A szövetkezetek termékeik­nek és szolgáltatásaiknak zö­mét belföldön értékesítik, ki­vitelük az első félévben 180,1 millió rubel és 92,4 millió dol­lár értékű volt. Míg az előb­bi a megelőző év azonos idő­szakához képest 7 százalék­kal csökkent, az utóbbi 20 szá­zalékkal növekedett, folyó áron és árfolyamon számítva. A rubelelszámolású export csaknem minden ágazatban visszaesett, csupán a műszer­ipari, valamint a kézmű- és háziipari szövetkezetek értek el említésre méltó növekedést. Konvertibilis kivitelüket leg­nagyobb mértékben a fafel­dolgozó és a textilruházat­ipari szövetkezetek fokozták. A HÉT HÍRE AKIK NINCSENEK 0 Budapest adott otthont az Európai Antropoló­giai Társaság VI. nemzetközi kongresszusának. # Tá- piószele fogadta a KGST génbanki értekezletének résztvevőit. # Kiállítás nyílt Kaposvárott, Látomás és valóság a kortárs magyar festészetben címmel. 9 Országos kukoricatermesztési bemutatót rendeztek Szegeden. # A hét híre az is, hogy a fővárosban nemzetközi konferencia témája volt a boszorkányság és a boszorkányüldözés Közép- és Délkelet-Európá- ban. Tartsuk egy kihunyó hiede­lemvilág utolsó sóhajtásának? Avagy érjük be kevesebbel? Véljük az utolsó ismert jelzés­nek? A hivatalos helyre be­nyújtott panasz 1971-ben kelt. A kocséri illetőségű férfi az akkor még létező Ceglédi Já­rási Tanácsnál kért védelmet, hatósági oltalmat a jószágain esett rontás miatt a továb­biakat elkerülendő. S „termé­szetesen” megnevezte azt is, akire gyanakszik a boszor­kányságért, a rontásért. Vé­letlenül felbukkanó kövülete a régmúltnak? Avagy öreg indá­ja a ki nem irtható hiedelem világnak, amelyben új kacsok (például a repülő csészealjak) jelzik a vitalitást? Ha (már) nincsenek boszorkányok, ak­kor vannak (legyenek) kis zöld lények, akik figyelnek ben­nünket? S tényleg nincsenek boszor­kányok? Vagy csak a nevű’; más, s bűbájaik kötődnek ti­tokzatosan modern eszközök­höz, módszerekhez? Aki akar­ja, mindig megtalálja a ma­ga boszorkányait... Holott nincsenek. Hiszen már bölcs királyunk, Könyves Kálmán megmondta, pedig ő 1095 és 1116 között uralkodott... Csakhogy: az uralkodó nem erről szólt, rendelkezett! Rejlik némi jelképesség ab­ban, ahogyan késői korok fél­reértették, félremagyarázták a Decretum Colomanni Regis ab Albrico compilatum sorait. A Kálmán királynak Albricus által összegyűjtött törvényei című könyvben ugyanis más áll, s nem az, amiből szálló­ige lett; a boszorkányokról, minthogy nincsenek, szó se essék! Ha helyénvaló ilyen ügyben a kifejezés, akkor mértéktar­tásról tanúskodik a megye va­lamikori jeleseinek gyakorla­ta. Mai szűkebb hazánkban ugyanis csekély a boszorkány- perek száma, míg akadnak vármegyék, ahol száznál is több, itt tíznél kevesebb is­mert ügyről lehet tudni. Igaz, ezek is szégyenletesek — mai szemmel nézve —, hiszen van közöttük olyan, ahol a legfőbb bizonyítékot a megrontott te­hén szolgáltatta azzal, hogy bebőgött a gyanúsítottá lett és elítélt fehérnép udvarára. Halottak hegye jelezte, mi­re képes a vakhit, a fanatiz­mus, a tényeket mellőző gya­núsítás. Jeanne d’Arc csupán leghíresebbje, de nem egyet­lenje azoknak a politikai áldo­zatoknak, akiket a boszor­kányság vádjával juttattak kínvallatóik kezére, máglyák tüzébe. Németországban pél­dául százezer felett volt a perbe fogottak száma, s meg­történt, hogy egy egész város (Werdenfels) lakosságát meg­égették. A 4700 áldozat között „természetesen” ott voltak a kisdedek, a gyermekek, a ma­gatehetetlen idősek is. S bár hazánkban már az 1200-as évek első harmadában felbuk­kan a maleficia vádja — a Váradi Regestrum őrizte meg ezt az első, írásos nyomot —, a mai ismeretek szerint „csak” ezernél valamivel több perre került sor összesen. Csak... Ha azonban ehhez a számhoz társítjuk a légkört, a vád bármikori lehetőségének gon­dolatát, akkor aligha vélhet­jük e hatásmechanizmust cse­kély erejűnek. Amire azután beszédes példákkal szolgáltak a szegedi boszorkányperek ... Mária Teréziának a várme­gyékhez intézett leirata szigo­rú szavakkal kívánt gátat emelni a mindinkább önger­jesztő folyamat elé, ám a he­lyi hatalmasságok testületéi­nek többsége tiltakozott. Jo­gai korlátozását látta a ren­deletben, nem sok ügyet vet­ve rá, mit kíván megakadá­lyozni az uralkodó akarata. Mennyire ismerős helyzet! CsodslätoSUBgazdag világ a boszorkányoké, a boszorkány­mondáké, -pereké. A szeder­inda, a béka, a varjú, a macska alakját öltő boszor­kány, a lóvá változtatott fér­fiak, az erdei tisztáson sorra kerülő mulatozások, a látha­tatlanság, a repülni tudás — aminek lehetőségét a hónalj­ra kent repülőzsír teremti meg —, a Szent György nap­ján tömegesen végrehajtott gonosztevések mind-mind szí­nes elemei a hiedelemmondák­nak. Akkor persze, ha olvas róluk az ember, ha hall azok­ról, ha tárgyi emlékeiket lát­ja. Mert megélni, megszenved­ni, végigrettegni azt a kort, amelyben voltak azok, akik nem voltak, egészen más le­hetett. S kérdés, boszorkányok, boszorkányperek valóban már csak emlékek-e, azaz véglege­sen múlt időbe helyezhetők? Avagy majd egy kései kor raj­tunk kacag, amiért... Mészáros Ottó Nem látják a fától az erdőt? A vízlépcső biztonságos Lipták Béla, az egyesült ál­lamokbeli Yale Egyetem állí­tólagos professzora után — akiről időközben kiderült, hogy korábban csupán egy évig s akkor is csak óraadó tanárként oktatott — ezúttal valódi professzor, az Egyesült Államok Wisconsini Állami Egyetemén tanító dr. Karádi Gábor fejtette ki nézeteit a bős—nagymarosi vízlépcső építéséről a tegnap megtartott sajtótájékoztatóján a Környe­zetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumban. Tény, hogy részletekbe me­nő kérdésekre — egyelőre — a szakember nem tudott vá­laszolni, ám az, amit elmon­dott, az egész rendszerre vo­natkozóan, figyelemre méltó. Dr. Karádi Gábor ugyanis a 1 példák sorával igazolta: az, amit egykor károsnak, súlyos hibának könyveltek el, az idő múltával bizonyította, hogy több hasznot hajt, mint ami­lyen károsodást okozott. A professzor a világ egyik leg­több vihart kiváltó létesítmé­nyét, az asszuáni gátat hozta fel elsősorban példaként. An­nak idején ez a gigantikus méretű építmény valóban ren­geteg környezeti problémát okozott, ám a gát üzembe he­lyezése után alig másfél évti­zeddel — kétségtelenül az időben elvégzett kárelhárítási munkálatoknak köszönhetően — túlnyomórészt helyreállt az érintett területen az ökológiai egyensúly. A bős—nagymarosi vízlép­cső üzembe helyezését követő ökológiai változásokról, konk­rétumokkal érthetően dr. Ka- rádi Gábor sem tud szolgálni. A professzor ennek ellenére állítja, hogy sokan a fától nem látják az erdőt, azt a hasznot, amelyet: most •'pülő vízerőmű hajthat, s amelyhez képest elenyészöek lehetnek a hátrá­nyok. Ez utóbbiak sora per­sze — legalábbis elméletben — igen hosszú. Mert környe­zetvédő mozgalmaink nem egy esetben valós problémaként vetik fel teóriáikat. Sokan rettegnek például egy esetleges földrengéstől, amely kataszt­rofális következményekkel járhatna a Duna nagymarosi szakaszától délre. Ezzel kapcsolatban dr. Ka­rádi Gábor tegnap reggel már a rádióban is elmondta, s a sajtótájékoztatón ismételten hangsúlyozta: az itt épülő gát oly mértékben biztonságos, hogy egy feltételezett nagy erősségű földrengés esetén hamarabb válna a föld színé­vel egyenlővé a főváros, illet­ve előbb dőlne a Gellért-hegy a Dunába, mint hogy ez a gát omlana össze. A Wisconsini Állami Egye­tem tanára mindemellett egyetlen kérdésben, az erőmű csúcsra járatásának témájá­ban fenntartásának adott han­got. Lapunk kérdésére válaszolva — miszerint, ha most fogná­nak hozzá a vízlépcső építésé­hez, milyen módosításokat ja­vasolna — dr. Karádi Gábor a következő választ adta: a bős—nagymarosi vízlépcső a legteljesebb mértékben megfe­lel az ilyen típusú vízerőmű­vek által támasztott követel­ményeknek. F. Zs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom