Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

1988. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK Nemzetközi varsói sajtóértekezlet a lengyel helyzetről Walesa és Kiszczak tárgyalásai Szerdán Varsóban találkozó­ra került sor Czeslaw Kisz­czak lengyel belügyminiszter és Leeh Walesa, az egykori Szolidaritás volt elnöke kö­zött. A találkozón egy közelgő kerekasztal témáiról volt szó. A megbeszélésen részt vett Stqjiislaw Ciosek, a Hazafias Nemzeti Űjjászületési Mozga­lom Országos Tanácsa elnök­ségének főtitkára, a LEMP KB PB póttagja és Jerzy Dab- ■rowski, a lengyel püspöki kar titkára. Mint ismeretes, Kiszczak tá­bornok, aki a LEMP KB Poli­tikai Bizottságának is tagja, a jogrend-, a társadalmi és ál­lampolgári fegyelem betartá­sáért felelős kormánybizott­ság elnöke a múlt hét péntek­jén tett javaslatot feltétel nél­küli tárgyalásokra mindazok­kal. akik nem utasítják el az ország alkotmányos rendjét és jogrendszerét. A tárgyalási javaslatot támogatásáról biz­tosította a LEMP KB szom­bat-vasárnapi ülése. Czeslaw Kiszczak Walesával történt találkozója előtt meg­beszélést folytatott Jan Dob- raczynskivel, a Hazafias Nem­zeti Űjjászületési Mozgalom Országos Tanácsa elnökségé­nek elnökével és Alekszander Ceysztor professzorral, az ál­lamtanács elnöke mellett mű­ködő konzultatív tanács tagjá­val. A mostani találkozó az első 1981 óta, amikor végül is a szükségállapot bevezetésével és a Szolidaritás működésének betiltásával lehetett csak vé­get vetni az anarchikus hely­zetnek, az ország gazdasága vészes hanyatlásának. Az idén áprilisban már tör­tént kísérlet a lengyel vezetés és Lech Walesa között tárgya­lások kezdésére, amelyen ak­kor Zdzislaw Sadowski párton kívüli miniszterelnök-helyet­tes lett volna az egykori Szo­lidaritás-vezető partnere, de a májusi sztrájkok és abban Lech Walesa részvétele meg­hiúsította a párbeszéd felvé­telét. Csak a sztrájkok befejezté­vel kezdődnek meg az érdemi kerékasztal-tárgyalások Czes­law Kiszczak belügyminiszter és Lech Walesa, valamint ta­nácsadóik között — jelentet­ték be egy varsói sajtóérte­kezleten szerdán. Andrzej Stelmachowski, a katolikus lengyel értelmiségi klub elnöke, aki immár hetek óta a közvetítő szerepét játsz- szá az ország vezetősége, az ellenzék és a katolikus egy­ház között, nemzetközi sajtó- értekezleten bejelentette: Lech Walesa Kiszczak belügymi­niszterrel folytatott előkészítő tárgyalása után azonnal Gdanskba utazott, ahonnan felhívást készül tenni a sztráj­kok abbahagyására az egész ország területén, bár jelezte: nem lehetetlen, hogy felhívá­sa süket fülekre talál. Stelmachowski elmondta, hogy várhatóan újabb előké­szítő tárgyalások lesznek a fe­lek között, és csak ezután ál­lítják össze a végleges tár­gyaló küldöttségeket; az azon­ban bizonyos: a lengyel ka­tolikus egyház megfigyelőként minden megbeszélésen és a majdani kerékasztalon is részt fog venni. A katolikus klub elnöke is­ELADÓ A NÉGYLEVELŰ LÓHERE Nincs szüksége olyan egérfogóra, amelyhez nem kell sem enyv, sem rugó, sem méreg? Vagy nem akar inkább egy négyszemélyes repülőgép építéséhez való barkácskészletet? Esetleg eredeti indián sörkorcsolyát, netán minifánksíitő gé- pe|,? Íme néhány azok közül a kevéssé ismert amerikai ter­mékek közül, amelyek exportját világszerte segíti a washing­toni kormány. A Mezőgazdasági Minisztérium például a Commercial News USA (Amerikai Kereskedelmi Iiirek) című havi kiadvány­ban közzéteszi az ipari újdonságokat. A kiadványt 110 ezer példányban megküldik az Egyesült Államok 140 külképvise­letére, s ezek közül jó pár teljes terjedelemben le is for­dítja azt a fogadó ország nyelvére. A gyártók közöltethetik termékük rövid leírását és kicsi, fekete-fehér fényképét a havi kiadványban, s a világra szóló reklámért csupán 150 dollárt kell fizetniük. De más amerikai kormányhivatalok is egyengetik a kisebb amerikai termékek exportjának útját. Például a Mezőgazda- sági Minisztérium nemzetközi mezőgazdasági szolgálata nyúj­tott segítséget egy amerikai indiánnak, hogy Londonban ki­állítsa az eredeti indián recept szerint készült marilláit és szárított marhahúskockáit, amelyekre állítólag kiválóan csú­szik a sör. Az indián üzletet kötött egy brit céggel, és ta­lán japán vevőket is talál. A Mezőgazdasági Minisztériumnak ugyanez a szolgálata azzal is foglalkozik, hogy az amerikai mezőgazdasági terme­lőknek számítógépes hálózaton keresztül tájékoztatást ad külföldön eladható cikkekről. Az ilyen információk egy ré­szét a Journal of Commerce (Kereskedelmi Üjság) című New York-i üzleti napilapban is közzéteszi. Pár éve a Me­zőgazdasági Minisztérium tudatta az amerikai termelőkkel, hogy jól lehet eladni külföldön négylevelű lóherét, teknős- békato.jást és szarvasmarha-epekövet. Ez utóbbit használják a kínai hagyományos orvoslásban. De hogy kinek mire jó a lóhere és a teknösbékatojás, azt az amerikai mezőgazdasági minisztérium maga sem tudta, amint ezt a minisztérium egyik havi kiadványa, a Foreign Agricultures (Mezőgazdaság Külföldön) maga is elismerte. Valószínűleg abból indulnak ki, hogy ha. csupán egyetlen amerikai gyártó is üzletet tud csinálni, már akkor is megérte ... Csak roWden,..weI A NASA közzétette 1993 őszéig szóló programtervét. Az előirányzat szerint az idei két indításon kívül 1989-re hét, 1990-re tíz, a következő évre kilenc, 1992-re 13, 1993 első kilenc hónapjára pedig kilenc utat terveznek a megmaradt három űrrepülőgéppel, bár az előirányzat szerint már 1992- ben kipróbálják az elpusztult Challenger pótlására épülő gépet is. GAZDASÁGI intézkedé­seket hozott kedden a ni- caraguai kormány. Leértékel­ték az ország pénznemét, a coGdobát, s egyúttal módosít­ják a kamatlábakat, hogy így is serkentsék az ország me­zőgazdasági kivitelét. A FORRÓ DRÖT jubilált Moszkva és Washington kö­zött: 25 évvel ezelőtt, 1963. augusztus 30-án helyezték üzembe a Washington és Moszkva közötti gyors, legfel­ső szintű üzenetváltást lehe­tővé tevő közvetlen összeköt­tetést. A „drótból” ma már szinte semmi sincs: az erede­tileg telexvonalakon lebonyo­lított összeköttetést ma mes­terséges holdak segítségével tartják fenn. TÁVIRATBAN üdvözöl­te Straub F. Brúnó, az Elnö­ki Tanács elnöke Moamer el- Kadhafit, a líbiai forrada­lom vezetőjét, a Líbiai Arab Szocialista Népi Nagy Dzsama- hirija nemzeti ünnepe alkal­mából. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter Dzsadalla Azuz at-Talhinak, a külkapcsolatok népi irodája népi bizottsága titkárának küldött üdvözletei Líbia nemzeti ünnepén. BÜCSÜLÄTOGATÄSON fo­gadta Ramaszvami Venkata- raman, India köztársasági el­nöke, Sankar Dajal Sarma, köztársasági alelnök, Radzsiv Gandhi miniszterelnök és Bal Ram Dzsakhar, a parlament alsóházának elnöke Oláh Jó­zsefet, hazánk új-delhi nagy­követét, aki a közeli napok­ban végleg elutazik állomás­helyéről. mertette a szerdai tárgyalá­sokról kiadott hivatalos, szűk­szavú közlepiényt kiegészítő nyilatkozatot, amelyet a len­gyel püspöki kar hozott nyil­vánosságra a másik tárgyaló fél és Walesa hozzájárulásá­val. Ezek szerint a találkozón Lech Walesa felvetette a je­lenlegi helyzetben legfonto­sabb kérdést, vagyis a szak- szervezeti pluralizmus és ezen belül a Szolidaritás helyének problémáját. A tárgyaláson egyetértés született abban, hogy valamennyi, a szakszer­vezeti mozgalommal összefüg­gő kérdés a kerékasztal témái között szerepel majd. Nem lesz tabutéma, szó lesz egy átfogó együttműködésről a gazdasági, társadalmi és poli­tikai reformok érdekében. Stelmachowski elmondta: nem vonták ki a megvitatan­dó témák közül a Szolidaritás reaktiválásának kérdését sem. Egyesült Államok Panasz az INSI-néI Az Egyesült Államok pa­naszt emelt az ENSZ-nél, azt állítva, hogy a Szovjetunió megsérti az Afganisztánban állomásozó szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos meg­állapodást, melynek végrehaj­tását a világszervezet 'fel­ügyeli. Phyllis Oakley, a washing­toni külügyminisztérium szó­vivője kedden azt mondotta, hogy az amerikai felderítés adatai szerint szovjet terü­letről felszálló harci repülő­gépek támadást hajtottak vég­re az észak-afganisztáni Kun- duz város térségében lévő kor­mányellenes erők ellen, a szovjet csapatok pedig' vissza­tértek a korábban kiürített városba. A szóvivő szerint a! 'vissza­térés nem jelenti a megálla­podások megsértését, az azon­ban, hogy a repülőgépek szov­jet területről indultak el, el­lentétes az egyezményekkel. Oakley nem válaszolt arra a kérdésre, hogy a lázadóknak nyújtott amerikai katonai se­gély a megállapodások meg­sértését jelenti-e, kijelentette viszont, hogy az Egyesült Ál­lamok a legteljesebb mérték­ben támogatja a kormányel­lenes erőket a törvénytelen és népszerűtlen kabuli kormány­nyal szemben. Ha a kabuli rezsim való­ban érdekelt a békés átme­netben, erről közvetlenül a mudzsahedinefekel kell tár­gyalnia — mondotta Oakley. Norilsihban kórházat Üzletkötés A zágrábi Montéra és a szovjet Tyehnoekszport külke­reskedelmi vállalat most meg­kötött szerződése alapján ju­goszláv vállalatok a követke­ző három évben 202 millió dollár értékű építőipari mun­kát végeznek el a Szovjetunió­ban. Egyebek közt korszerű kórházat építenek a szibériai Norűszkban 116 millió dollar értékben. A hosszú távú kétoldalú ke­reskedelmi megállapodásban szereplő tételeken kívül a szovjet és jugoszláv vállalatok között az utóbbi években nem került sor ilyen nagy össze­gű üzletkötésre. Az aradi találkozó visszhangja Kedvező lépésként üdvözlik A Szovjetunió megelége­déssel fogadta a magyar és a roman pártfőtitkár aradi ta­lálkozójának tényét — je­lentette ki Gennagyij Gera- szimov. A szovjet külügymi­nisztérium szóvivője szerdai sajtótájékoztatóján az MTI tudósítójának kérdésére el­mondta, hogy moszkvai meg­ítélés szerint üdvözlendő a magyar—román viszonyban jelentkező problémák Aradon tapasztalt pozitív megközelí­tése. Geraszimov emlékeztetett arra a 'korábban kifejtett Momand űrprogramjába az ima is belefér Öt asztronauta a Niíren Szerdán moszkvai idő sze­rint 9 óra 41 perckor — a tervezettnél néhány perccel előbb — megtörtént a Szo­juz—TM 6 űrhajó és a Mir űrállomás összekapcsolódása. Mint a Majak rádióállomás beszámolt róla, a Szojuz— TM 6 — két szovjet és egy afgán űrhajóssal a fedélzetén — a programnak megfelelően, technikailag ’hibátlanul haj­totta végre a műveletet. A közös szovjet—afgán űr­repülés részvevőit — Vlagyi­mir Ljahov parancsnokot, Va- lerij Poljákov orvos-űrhajóst és Abdul Ahad Momand af­gán kutató űrhajóst — a Mir űrállomáson Vlagyimir Tyitov és Musza Manarov várta; az űrállomás két lakója már több mint 8 hónapja él és dolgozik a súlytalanság állapotában. Az űrhajó és az űrállomás összekapcsolása után az afgán és a két szovjet űrhajós át­szállt a Mirre, s ettől a pil­lanattól kezdve öttagú az együtt keringő két objektum nemzetközi legénysége. A, kö­zös munka hat napig tart majd, geofizikai és orvosi- biológiai kutatásokat foglal magában. A hatnapos prog­ram végeztével Ljahov és Momand a Szojuz—TM 5 űr­hajó fedélzetén visszatér a földre, Poljákov orvos pedig csatlakozik az űrállomás ál­landó legénységéhez. A szovjet kozmonauták örömmel állapították meg, hogy afgán kollégájuk gyor­san alkalmazkodott a súlyta­lansághoz és jó a közérzete. Az afgán űrpilóta napi prog­ramját egyébként úgy állítot­ták össze, hogy módja és ideje legyen imádkozni az űr­repülés alatt. A Mir űrállomáson eddig még nem volt ehhez hasonló szertartás (a világűr kutatásá­nak történetében már volt hasonló: az amerikai kollé­gákkal együtt repülő szaúd- arábiaí űrhajós is imádkozott annak idején). A közös szovjet—afgán űr­repülés szerdai napjának kró­nikájához tartozik az is, hogy az afgán és a szovjet űrhajó­sok táviratban üdvözölték Mi­hail Gorbacsovot és Nadzsi- bullahot. Megköszönték a két vezető hozzájuk intézett jókí­vánságait. Gorbacsov válaszá­ban hangsúlyozta, hogy a kö­zös űrrepülés jól példázza a szovjet—afgán együttműködés sokoldalúságát, új fejezetet nyit a két nép kapcsolatában. Nadzsibullah is választáviratot küldött az ötfős legénységnek, s ebben.a szovjet—afgán barát­ság csúcspontjának nevezte az együttes űrprogramot. szovjet álláspontra, amely szerint a szövetséges országok egymás közötti viszonyában felgyülemlett problémákat az érintetteknek kell közvetlen tárgyalásokon ■ rendezniük. A vasárnap lezajlott aradi ma­gyar—román csúcstalálkozó ebbe az irányba tett kedve­ző lépésként üdvözlendő — mondta. A CSKP központi lapja, a Rudé Právo szerdán nagy terjedelemben ismertette Grósz Károly és Nicolae Ceausescu aradi talákozójának magyar és román sajtóvissz­hangját. A lap a beszámolót rövid kommentárral vezette be, először fogalmazva meg Prága álláspontját a magyar —román tárgyalásokkal össze­függésben. A belgrádi Borba szerdai számában Bizonyos enyhülés címmel átfogó kommentárt közölt Grósz Károly és Nico­lae Ceausescu találkozójáról. Többi között a következőket fejtette ki: Az aradi tárgyalásokon két téma dominált: az erdélyi ma­gyar nemzetiség helyzete és Bukarest „falurendezési” ter­ve, amelyen azt kell érteni, hogy a földdel tesznek egyen­lővé hét-nyolcezer falut. A magyarok számára „kényszer- asszimilálás, etnocid politika” ez, a románok számára pedig „korszerűsítés és az egységes román nemzeti állam megte­remtése”. Ebből látható, hogy a két fél véleménye olyany- nyira különböző, hogy az ál­láspontokat lényegesen nem hozhatta közelebb egyetlen ta­lálkozó, még akkor sem, ha az hét órán át tartott. Augusto Pinochet is önmagára szavazott Santiágóban ezrek tüntettek Az október 5-én esedékes chilei elnökválasztás egyetlen jelöltje Augusto Pinochet tá­bornok. A döntést a katonái junta hozta kedden egyhangú szavazattal, beleértve Pinochet voksát is. Jelölése utáni első beszédé­ben Pinochet kizárta, hogy kormánya kompromisszumot keresne a polgári ellenzékkel. Figyelmeztette a chileieket, ne feledjék, mi történt 1973. szeptember 11-én. (A népi egységkormány véres puccsal történt megdöntésének nap­ján.) Pinochet jelölésére Santia- góban és a vidéki városokban chileiek ezrei tüntettek a re­zsim ellen szerdára virradó­ra. Pinochet-képeket égettek, és összetűztek a rendőrséggel A rendőrök fegyvert használ­tak és Santiagóban megöltek egy 15 éves fiút. Huszonegyen megsérültek,' csaknem ötszáz embert őrizetbe vettek. Mind­ezt a rendkívüli állapot hatá­lyon kívül helyezésének első napjaiban. LÉGI BALESET Szerdán Hongkongban lezu­hant a kínai légitársaság, a CAAC egyik utasszállító repü­lőgépe. A Kanton és Hongkong között közlekedő gép — fedél­zetén 89 utassal — túlfutott a Kai Tak repülőtér leszállópá­lyáján és a hongkongi kikötő vizébe zuhant. Hongkongi il­letékesek szerint hét ember életét vesztette, s legalább 13 sérültet szállítottak kórházba. A szerencsétlenséget valószí­nűleg a rossz látási viszonyok okozták: a leszállás időpontjá­ban heves trópusi eső szakadt Hongkongra, a látótávolság 200 méterre csökkent. A hallgatás övezete I. Százegy év büntetés Évtizedeken át hallgatás övezte a mnnkatelepek, a börtönök, a vizsgálati fogságban élők számára rend­szeresített magánzárkák kérdését. Volt nyilvános bíró­sági tárgyalás — majd a nyilvánosság kizárásával kö­vetkezett a büntetés-végrehajtás. Az ellentmondás nyilvánvaló. És most Murmanszkban a Szovjetunió Belügyminisztériuma az újságírók részvételével kerek- asztal-beszélgetést rendezett, ahol arról volt szó, amiről korábban azt tartották: „nem pubiikus”. Nyilvánvaló, hogy ezzel egy, az emberi jogokkal kapcsolatos komoly kérdés lép ki a homályból. Ötvennyolc éves Anatolij Grigorjevics Bektyaskin. Égy szigorított munkatelep étkez­déjét vezeti. A fehér szakács­kabát alatt nem tűnik annyi­ra szembe az elítéltek szürke csíkos rabruhája. Bektyaskin alacsony, sovány ember, te­kintete színtelen. Viselkedése békés. Halmozott büntetései­nek teljes ideje — 101 év. Ha egyetlen ember sorsa példáján szeretnénk figyelem­mel kísérni, mennyire súlyos a sztálini idők öröksége, mi­lyen hosszú ideig érezteti még ez az időszak a hatását, akkor Bektyaskinnak, a különösen veszélyes visszaeső bűnözőnek az élete teljes mértékben megfelel erre a célra. Még kölyök volt, 12 éves, amikor 1943-ban belopódzott egy ét­kezdébe, hogy magának, hú­gainak és öccsének vacsorát szerezzen. (Az apja a fronton volt, anyja elutazott.) Elfog­ták és öt évre ítélték. A győzelem tiszteletére meghir­detett amnesztia idején szaba­dult, de két év múlva, immár 16 éves korában Arhangelszk közelében halat lopott egy füstölőüzemből. Az ítélet: tíz év munkatábor. És ezután ez már így ment folyton-foly- vást... Azóta Bektyaskin, aki megrögzött bűnöző lett, há­rom évet sem töltött összesen szabadlábon. Többségünk számára sok­koló hatása volt annak a lá­togatásnak, melyet ebben a rendkívül szigorú munkatá­borban tettünk. Nem a drót­kerítés, nem a zárak nyitása- csukása, az őrtornyok, a ma­gánzárkák szürke fénye. Más­valami nyomasztott bennün­ket. Bizonyára az, hogy itt több mint ezer elítélt van együtt. Gyilkosok, nemi erő­szakért elítéltek, hivatásos tolvajok és rablók. Márpedig nálunk nem egy ilyen mun­katábor van. Őszintén hisz- szük-e vajon, hogy megjavít­juk e bűnözőket? Ki és ho­gyan nevelje azokat az em­bereket, akik súlyosan vétet­tek embertársaik ellen? Az a munkatelep, melyet az újságíróknak megmutattak, a bűnözők világában „előkelő” helyezést kap. Ez annyit je­lent.. hogy itt csak a szigorí­tott szabályokat ismerik el, nincsenek kivételezések, nin­csenek olyan kasztok, melyek megengedhetnék maguknak, hogy ne dolgozzanak, meg­sértsék a rendet. Ilyesmiért, harcolni nem könnyű; a ma­gánzárkák sohasem üresek. Dolgoznak, nem sértik meg a rendet... Azt. hogy hogyan sikerül ezt elérniük azoknak az embereknek, akik a tábor munkáját irányítják, legfel­jebb találgathatjuk. Egyéb­ként róluk talán még keve­sebbet tudunk, mint azok­ról, akiket őriznek. Munká­juk presztízse és nehézségi foka messze nincs egyensúly­ban. A negyedik, ‘tizedik, ti­zenkettedik alkalommal elítél­tek — gyilkosok és tolvajok — között tölteni a munkanapot nem nagy öröm. Maguk a ne- velctisztek és a tiszthelyette­sek családjukkal együtt rend­szerint a munkatelep közelé­ben laknak, a tábor viszom olykor több száz kilométerre van a várostól. Valaki meg­említette, hogy a munkatelep egyik dolgozójának a fia igen elcsodálkozott, amikor először járt a járási székhelyen: „Pa­pa, nézd, mennyien vannak! Hol az őrkíséret?” Évtizedeken át az elítélte­ket kényelmes és engedelmes munkaerőnek tekintették. A Kóla- félsziget és Vorkuta bá­nyái, a kolmai út, a fehér- tengeri csatorna, a BAM régi szakasza... Ki tudná elsorol­ni azokat a nagyszabású építr kezéseket, ahol rabok dolgoz­tak és olykor el is pusztul­tak? Amikor ezt felidézzük, a régmúltra gondolunk. Csakhogy még tegnap, ű hetvenes években is zsúfolva voltak a munkatáborok: min­denesetre ide vitték az embe­reket — még akkor is, amikor nem is volt feltétlenül szük­ség szabadságvesztés-büntetés kiszabására. És ma a munka­táborok megméretésének fő mutatója korántsem az átne- velés eredményessége, hanem a termelés. A munkatáborok számára is bázisidőszak alap­ján állapítják meg a terveket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom