Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

MZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGÉ ÉS M MEGYEI TIHMCS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 209. SZÁM Áru: I.Hfl forint 1988. SZEPTEMBER 1„ CSÜTÖRTÖK Országos tanévnyitó ünnepség Formálja a jövő nemzedékét Az idén a fővárosban, a XVI. kerületi Frankel Leó Ipari ^ Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben rendezték ^ meg az országos tanévnyitó ünnepséget. Az ünnepségen Ivá- ^ nyi Pál, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsá- ^ gának tagja, Budapest Főváros Tanácsának elnöke üdvözölte ^ a megjelenteket, majd Czibere Tibor művelődési miniszter á mondott beszédet. MA: SztMZBaV év „Többségünk számára sokkoló ha- _ .. tása volt annak a látogatásnak, bunfCfeS melyet ebben a rendkívül szigorú munkatáborban tettünk. Nem a drótkerítés, nem a zá­rak nyitása-csukása, az őrtornyok, a magánzárkák szür­ke fénye. Másvalami nyomasztott bennünket. Bizonyá­ra az, hogy itt több mint ezer elítélt van együtt.” (2. OLDAL) UnnteáSraU Is „A völgyet átszelő vasútvo­WrtaKasnK IS^ nal sem maradt épségben. mesélni fQtf/UK A víz teljesen kimosta a sinek alját úgy, hogy másnap a vonatok sem tudtak közlekedni. Szörnyű volt a látvány, amikor lakberen­dezési tárgyak, szénaboglyák, állatok úsztak a vízben, a termés elpusztult.” (5. OLDAL) „Balzersben Liechtenstein Villámlásban ifiválogatottja ellen szünet Villanyfénynél után a lámpákat meg kellett gyújtani. No, ezek nem olyan fén.verejűek, mint nálunk a nagyobb klubok pályáin vannak. A célnak azonban megfelelt. Sőt, az időjárás is besegített. Villámok cikáz­tak az égen, különös aláfestést adva.” (7. OLDAL) Felszámolni az aránytalanságokat Hagyományos leszerelés A pedagógusokat, a diáko­kat és szüleiket köszöntve a miniszter elöljáróban hangsú­lyozta: a tanítás és a tanulás, az oktatás és a nevelés mind­annyiunk. jövőjét alapozza meg, és abban nyeri el igazi értelmét, hogy a múlt értékei és a jelen erőfeszítései egye­sülnek benne, tovább gyara­pítva népünk és az emberiség egyetemes haladásának közös kincsestárát. A különböző iskolafokoza­tokban folyó oktatás legfonto­sabb feladatairól szólva a mi­niszter kiemelte az általános iskola további tanulmányokra felkészítő, alapozó szerepét. A középfokú oktatás to­vábbtanulásra leghatékonyab­ban felkészítő iskolatípusa — folytatta Czibere Tibor — a gimnázium. Bár nem ad azon­nal elhelyezkedési lehetőséget, de olyan középfokú művelt­séget nyújt, amely minden irányban lehetővé teszi a to­vábblépést. Növelni kell az idegen nyelvek tanításának hatékonyságát, ezért tovább szélesítjük a két tanítási nyel­vű gimnáziumi osztályok kö­rét. A középfokú szakképzés fej­lesztéséhez már nélkülözhetet­len a gazdaság, a vállalatok hozzájárulása. A szakközépis­kolákban széles alapokon megindult a szakmacsoportos képzés, s a továbbfejlődés ér­dekében megfelelő munka- megosztás szükséges az isko­lai képzés és a ' vállalatoknál folyó gyakorlati képzés között. A társadalmi-gazdasági kibon­takozás emberi feltételeinek javítása érdekében a felsőok­tatás fokozott közreműködé­sére van szükség. A miniszter rámutatott: az iskolával szemben minden szinten alapvető követelmény, hogy az életre neveljen. Az iskola rendjével, példamutatá­sával, a nemzeti és egyetemes kultúra átadásával formálja a jövő nemzedékét és készíti fel jövendő feladatai ellátására. Ahhoz, hogy nemes, küzdőké­pes és szabad lelkű fiatalok hagyhassák el az iskolát, min­denekelőtt igényes, felkészült, szuverén pedagógus személyi­ségek kellenek. A művelődési kormányzat — mondta végezetül Czibere Tibor — elsőrendű feladatá­nak tartja, hogy biztosítsa a feltételeket és erejéhez mérten gyarapítsa az eszközöket, amelyek korunk igényeit ki­elégítő oktatási rendszerhez szükségesek. Beszüntette a munkát szer­da reggel negyed 7-kor a Granvisus Látszerészeti Esz­közök Gyára budapesti leány- vállalatának 250 dolgozója. A munkabeszüntetést közvetle­nül az váltotta ki, hogy a Granvisus igazgatója, Bara­nyai László kedden leváltot­ta tisztségéből és kitiltotta addigi munkahelyéről Tóth Istvánt, a budapesti leányvál­lalat igazgatóját, aki a dolgo­zók szerint négy esztendeig közmegelégedésre látta el az igazgatói teendőket. A törzs­gyár vezetője a felmondási idő alatti munkavégzés alól is felmentette az igazgatót, és 1988. december 31-ig a leány- vállalat műszaki és kereske­delmi igazgatóhelyettesét, Né­meth Kálmánt bízta meg az igazgatói teendőkkel. A mun­kát beszüntető dolgozóik ne­vében Kovács Gusztáv műve­zető a régi igazgató vissza­helyezését, valamint a leány- vállalatnak az esztergomi törzsgyártól való különválását követelte. Szerda délelőtt a helyszínre érkezett a törvényességi fel­ügyeletet gyakorló Ipari Mi­nisztérium főosztályvezetője, Dankó János, továbbá Gross- mann József, a XIII. kerületi pártbizottság titkára, valamint a vasasszakszervezet képvise­lője. A többórás tárgyalás so­rán a dolgozók képviselői Lambsdorff Budapesten Gazdasági kapcsolatok Marjai József miniszterel­nök-helyettes, kereskedelmi miniszter meghívására augusz­tus 28 és 31 között hazánkban tartózkodott Otto Lambsdorff, a nyugatnémet Szabaddemok­rata Párt gazdaságpolitikai szóvivője, volt szövetségi gaz­dasági miniszter. Az NSZK- beli politikus vendéglátójával megbeszélést folytatott a két­oldalú gazdasági kapcsolatok alakulásáról, a közös piaccal parafáit kereskedelmi és gaz­dasági együttműködési megál­lapodás összefüggéseiről, vala­mint a világgazdaság és a nemzetközi pénzügyi élet fő tendenciáiról. Otto Lambsdorffot fogadta Németh Miklós, az MSZMP KB titkára, Nyers Rezső, az Országgyűlés kereskedelmi bi­zottságának elnöke, Pozsgay Imre államminiszter, a Politi­kai Bizottság tagjai. Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára. A nyugatnémet vendég ta­lálkozott Veress Péterrel, a Minisztertanács tanácsadó tes­tületének titkárával, Bartha Ferenc államtitkárral, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnökével, Beck Tamással, a Magyar Gaz­dasági Kamara elnökével és Melega Tibor kereskedelmi miniszterhelyettessel is. Hét­főn nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen „Magyarország, az NSZK és Európa” címmel. Mint arról már korábban beszámoltunk olvasóinknak, rendkívül kedvező döntés szü­letett az MO-ás autópálya öl­es úti csomópontjának meg­valósításáról. A Budapestet Bajával összekötő út a jelen­legi nyomvonaltól mintegy másfél kilométerre keletre egyezségre jutottak a törzs­gyár igazgatójával. Ezt köve­tően 13 órakor Baranyai László a vállalat udvarán ösz- szegyűlt , dolgozóknak bejelen­tette, hogy keddi határozatát visszavonja és Tóth Istvánt igazgatói munkakörébe visz- szahelyezi. Tájékoztatta a je­lenlévőket korábbi döntésének hátteréről is. E szerint a fel­mentés oka az volt, hogy Tóth István együttműködési készsé­gét nem tartotta megfelelő­nek, s nem értett egyet a bu­dapesti leányvállalat vezető­jének önállósítási törekvései­vel. Az Ipari Minisztérium kép­viselője ígéretet tett arra, hogy a minisztérium érdem­ben foglalkozik majd a Gran­visus budapesti leányvállala­tának önállósulási kérelmé­vel. Ezt követően a dolgozók 7 órás munkabeszüntetés után, negyed 2-kor felvették a munkát. A minisztérium törvényes­ségi felügyelete törvénysértő intézkedésnek minősítette Ba­ranyai László azon döntését, amellyel Tóth István leány- vállalati igazgató munkaviszo­nyát megszüntette. A munkál­tatói jogokat gyakorló vezető az intézkedés meghozatala előtt a társadalmi szervekkel — így a vasasszakszervezet il­letékesével — a szükséges egyeztetést elmulasztotta. Szerda délután befejezte munkáját Budapesten az a kétnapos nemzetközi kerek- asztal-konferencia, amelyen a Varsói Szerződés és a NATO öt-öt tagállamának vezető szakértői vitatták meg az eu­rópai hagyományos leszerelés céljaival, jelenlegi helyzeté­vel, várható alakulásával ösz- szefüggő kérdések széles kö­rét. A zárt ajtók mögött meg­tartott tanácskozás befejezé­seként a résztvevők sajtókon­ferencián találkoztak a sajtó képviselőivel. Horn Gyula külügyminisz- tériumi államtitkár rámutatott arra, hogy e rendhagyó ren­dezvény szervesen illeszke­dett abba a folyamatba, amely mintegy egy esztendeje kez­dődött: a Varsói Szerződés és a NATO képviselői közvetle­nül tárgyalnak a hagyomá­nyos fegyverzetek, katonai erők leszerelésének kérdései­ről. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy központi kér­déssé vált a hagyományos fegyverzetek és katonai erők leszerelésének témája.' Az államtitkár véleménye szerint a katonai erők struk­túrájában, összetételében na­gyon komoly súlyú aszimmet­riák, egyenlőtlenségek létez­kapcsolódik majd a körgyűrű­höz. így a megnövekvő for­galom zaja és rezonanciája nem veszélyezteti a környéken élő dunaharasztiak egészségét, s az ingatlanok állagát. Rövi­desen megkezdődik a terelőút építése, ám ugyanakkor az eredeti 51-es utat az MO-ás felüljárója miatt le kell sül­lyeszteni. A munkálatok során 500 méteres szakaszt építenek meg, néhol 2 méterrel ala­csonyabb szinten, mint az napjainkban halad. Várhatóan szeptember végén kezdik meg a nyomvonal kialakítását, amely így a Soroksári út la­kóépületeivel kerül egy szint­be. Most jóval magasabban halad az 51-es, amit meredek töltés választ el a telkektől. Két ütemben készül el az új út. Az első lépcsőben, Baja felé haladva, jobb oldalon alakítanak ki egy 6 méter széles terelősávot. Ezután a bal oldali részt süllyesztik le, nek, s az aránytalanságok fel­számolása, csökkentése nélkül nem várható előrelépés a ha­gyományos fegyverzetek je­lentős redukálása irányában. Az államtitkár elmondta, hogy jelentős nézetkülönbsé­gek is felszínre kerültek. A konferencia vitaszellemé­ből az újságírók is ízelítőt kaphattak a kérdésekre adott válaszok nyomán. Így például kisebb vitát váltott ki az a kérdés, vajon szóba került-e azoknak az amerikai F—16-os repülőgépeknek az ügye, ame­lyeket Spanyolországból Olasz­országba telepítenek át. Vla­gyimir Susztov, a Szovjetunió Külügyminisztériuma Kutatá­si és Koordinációs Központjá­nak igazgatója a sajtótájékoz­tatón elmondta, hogy ez a té­ma is terítékre került. A New York Times tudósí­tója az után érdeklődött, fel­merült-e a konferencián a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonásának lehetősége. Horn Gyula vála­szában kifejtette: a leszerelés egész problematikájával, ezen belül az európai leszereléssel kapcsolatban megfogalmazó­dott, hogy a külföldi csapatok kivonása szervesen hozzátar­tozik e folyamathoz. és kiépítik a közút és a HÉV közötti védőfalat. Értelemsze­rűen akkor a jobb oldalon közlekednek majd a jármű­vek. Az érintett ingatlanok tu­lajdonosait természetesen az érdekelte a legjobban, hogy a kivitelezés során meg lehet-e közelíteni a telkeket. Ez ősz­szel azért is lényeges szem­pont, mert nemcsak a gyalo­gosközlekedésnek kell helyet biztosítani, hanem például a tüzelőt szállító teherautóknak is. Ennek megfelelőén a kivi­teli tervekben az Uvaterv ki­jelöli a bejáróutakat is. A munkálatok körülbelül egy évig tartanak, a terelőutat várhatóan fél évig veszi igénybe a forgalom. A balesetmentes közlekedés érdekében az elterelés idejére sebességkorlátozást vezetnek be, ami azt jelenti, hogy a gépjárművek maximális órán­kénti sebessége 30 kilométer lehet ezen a szakaszon. ;--------------------------------------\ H OVÁ MÉGY? S okasodnak asztalomon a meghívók. Üj is­kolák avatására, bő­vítés utáni ünnepélyes át­adásra invitálnak. Néme­lyikük fényképpel büsz­kélkedik: Látod, milyen vagyok? Egyformák, túl­zottan is hasonlóak vagy­tok! — sóhajtom mindig szomorúan. Merev falú, szűkebb-tá- gabb kalickák sorakoznak gyöngyszerűen felfűzve a folyosók, közlekedők fona­lára. Több, mint száz év alatt csupán annyi a vál­tozás, hogy mostanában több szaktanterem készül. Mikor válik vajon minden­ki számára világossá: az épület, annak szerkezete nem különíthető el a ne­velés céljától, eszközeitől. Egyik eleme a struktúrá­nak. Szándékosan nem használok fontossági jelzőt, nem állítok fel értékren­det. Régen nem igaz az a felvetés, hogy bezzeg az én időmben még igazi pe­dagógusok voltak és rosz- szabb körülmények ellené­re megtanultunk írni-ol- vasni. E tekintetben pilla­natnyi érdekem szerint hi­vatkozhatok tankönyvekre, tantervekre. Csupán egyi­ket vagy másikat kellene kicserélni és mindjárt ren­deződnének a dolgok, meg­szűnnének a problémák. Egyformán fontos tényező­ket egymás ellen játszok ki, mikor hol ezt, hol azt tolom előtérbe, magyarázva a bizonyítványt. Merthogy gondok vannak, azt min­denki elismeri. Az oktatás, nevelés jeles kutatója, az angol Coombs ezelőtt kö­zel negyedszázaddal már az oktatás világválságáról írt. Az ő hasonlata volt, hogy az iskolákat úgy pró­báljuk fejleszteni, mintha kétfedelű repülőgépből ál­landó toldozással szeret­nénk űrhajót fabrikálni. A hátrányok közül leg­jobban a létszámgondok érzékelhetők. A falak nin­csenek gumiból, nem tud­ják követni a demográfiai hullám emelkedését, csök­kenését. Ugyanakkor a ha­gyományos építkezés mel­lett mindössze az alapterü­let kétharmada a hasznos. Változó létszámú csoportok számára alkalmas, több- funkciós, változtatható mé­retű tereket kellene kiala­kítani. Ez kétségtelenül többletköltséggel jár, ám a fenntartás viszonylag ol­csóbb lesz, hiszen a hasz­nos alapterület megközelí­ti a kilencven százalékot. De amíg tanácselnök fele­lősen úgy nyilatkozik, nyi­latkozhat az újságírónak, hogy egy kialakulóban lé­vő, fejlődő városban a leg­kisebb gondok közé tarto­zik, hogy megfelel-e ötven év múlva a most épülő kö­zépiskola, aligha várható változás, gyökeres fordulat. Fordulat, elsősorban a szemléletben. Mert ma már nem arról van szó, hogy az általánosan művelt em­ber * eszményképéhez iga­zodva meghatározzuk a szükséges és elsajátítandó ismeretanyagot, és ezt fo­kozatosan becsepegtetjük a tanulóifjúság fejébe. El­lenkezőleg, nem a lezárt tudás a cél, hanem a fo­gékonyság megteremtése, a folyamatos önképzés igé­nyének kialakítása, a szük­séges eszközök megismer­tetése. Az iskolarendszer jelenlegi formájában en­nek nem képes eleget ten­ni, a legjobb szándékú pe­dagógus és legtökéletesebb­nek tűnő tankönyv mellett sem. Persze az előbb vázolt építkezési mód számtalan előnye ellenére sem csoda­szer. Csupán a keretet ad­hatja egy más elméleti ala­pokon nyugvó szisztémá­nak. De amíg az újonnan épült, ám valójában na­gyon öreg iskolák csak a szokásjog alapján rögzült gyakorlathoz alkalmasak, a variálható terekben béké­sen megférnek egymás mellett az eltérő módsze­rek. Sőt, ilyenkor bonta­kozhat ki igazán az oktató egyénisége, hiszen szaba­don választhat. V égül ne feledkezzünk meg arról sem, egy­re több időt kell a gyerekeknek ezek között a falak között tölteniük. Használhatjuk a legkülön­félébb címkéket, nevezhet­jük tanulószobának, nap­közinek, végeredményben az iskola meghosszabbítá­sáról, kiterjesztéséről van szó. A szabadidős tevé­kenységet is ugyanazok a körülmények határozzák meg, mint a tanórákat. Ezért sem érthető, hogy Pest megyében továbbra is ragaszkodunk a napközi fejlesztéséhez. Sokkal in­kább az eggsz napos okta­tás feltételeit, eszközeit kellene kidolgozni, megte­remteni. Ehhez elengedhe­tetlenül szükséges az ide­gen normák, értékek köz­vetlen tapasztalata. Az ál­talános művelődési közpon­toknak keresztelt új intéz­mények haszna nem abban áll, hogy a hagyományos értelemben vett művelődési háznak, könyvtárnak, is­kolának közös igazgatása van. Igazi értéke csak ab­ban az esetben bontakozik ki, ha nem csupán nevé­ben általános, hanem meg­oldott a különböző életko­rú, különböző célú csopor­tok egymást nem zavaró, párhuzamos kiszolgálása is. És akkor nem fogok ag­gódni, hová megy a gye­rekem reggelente. Szabó Z. Levente Nem messze a Soroksári úttól a hídépítők is jól haladnak a munkálatokkal «.■*■■ (Hancsovszki János felvétele) Sztrájk a Granvisusnál Törvénysértő elbocsájtás Megkezdik az 51-es út süllyesztését Készül az MO-ás csomópontja

Next

/
Oldalképek
Tartalom