Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-01 / 182. szám
Falun a létminimum Nálunk sláger a lecsó Forgácsolégépliez készül A Gödöllői Vegyesipari Szövetkezet egyik terméke ipari forgácsológépek szalagrendszere. A fémforgács eltávolítására Szolgáló berendezést képünkön Illés István lakatos szereli össze (Vimola Károly felvétele) A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM 1988. AUGUSZTUS 1.. HÉTFŐ Családias könyvtár Isaszegen A hivatalos átadás előtt pán könyvek tára, hanem olyan közművelődési intézmény, amely kultúra- és közösségszervező feladatokat is vállal. Pedig ebben az írásban éppen csak szemelget- tünk dolgozóik elképzeléseiből, A megvalósítás során azonban igyekszünk beszámolni annak sikereiről. B. G. jí Napjainkban még ritkaság, hogy egy község könyv- ^ tárában legalább olyan jól érezze magát az olvasó, mint ff saját lakásában. Nem, nem a könyvekkel és a folyóira- ff tokkal vagy a könyvtárosok kedvességével van baj, ha- ff nem az otthont adó épület korával, berendezésének ko- ff pottságával. Isaszegen Viszont úgy sikerült bővíteni a ^ művelődési házat, hogy az új szárnyban kialakított kö- í rülmények állják a versenyt bármely korszerűen be- í rendezett lakással. Jelképes is lehet, hogy a hónap kö- | zepén ünnepélyesen átadandó épületben a községi í könyvtár az emeleten kapott helyet. Nem semmi! Nem semmi! Újdonsült ismerősöm szavajárása ez és ezt hallom most is tőle, amikor velem együtt hallgatja a percekig tartó éktelen csörömpölést. Kinézünk az ablakon és azt látjuk, hogy egy szaki kalapáccsal veri ki az üvegeket a körülbelül három méterszer három méteres keretből. Abban vagy tucat kisebb ablakocska volt, és időbe telik valamennyi kitörése. A munka végeztével szétszedik a favázat is. Másnap nálunk jár egy üveges, egészen pontosan lakásunkban. Az a feladata, hogy az ajtószárnyból kivegyen két mintás üveglapot és cserélje ki azokat egyszerű síküvegre, mert íjiár a többi is ilyen. Érdekes módon emberem nem kalapáccsal lát munkához, mert a mi megunt üvegünk neki még jó lesz egy másik ajtóhoz. Ez sem semmi! Takarékoskodjunk! Vízkcrlátozás Az elmúlt napokban Gödöllő mellett több faluban is elrendeltek vízkorlátozást. Aszódon és Bagón például harmadfokút, aminek értelmében időszakonként szünetel a vízszolgáltatás. "palun a létminimum keve. sebb forintban testesül meg, mert a ház körül sokminden megterem. A fejletlenebb infrastruktúra miatt kisebbek az ezzel kapcsolatos kiadások, valamint a közlekedés is olcsóbb. Mindezt nem falun élő gazda, téesztag, két- laki munkás, vagy kétlaki értelmiségi szájából hallottam, hanem egy újságcikkben olvastam, feltehetően olyan ember szájából, aki még csak átutazott falun. Csodálatos dolog például ez a nyári időszámítás. Ha szabadságon vagyunk, tovább élvezhetjük a napsütést. A nyári időszámítás nagy tartalékokat tárt fel a kertészkedő ember termelőmunkájában is. Egy órával tovább dolgozhatunk a kertben, s egy órával korábban is kelünk fel. Most augusztus elején, a telihold is nekünk segít. Igaz, kisebb koromban arról álmodoztam, hogy holdvilágos esteken távcsővel kutatom majd az égét. A műszer árván porosodik, holdunk egyre távolibbnak tűnik, s azzal áltatom magam, hogy a kráterek és a víztelen tengerek úgysem változnak ott fenn. A fóliában viszont minden egyes dologtalanul eltelt nap igencsak észrevehető. A csillagászkodás helyett tehát intenzív zöldségtermesztésre adtam a fejem, persze csak amatőr módon. A klasszikus történet az enyém, tavaly még csak egy piciny sátram volt, az idén már két piciny, egy- egy méterrel megtoldva. A múlt nyáron csak családi szükségletre termeltem, most költségeim harmadát már sikerült a piacon ellentételeznem. A többi részét leesszük. Igaz, az árak most jóval alacsonyabbak a tavalyinál, amikor augusztusban még negyven forintot is elkértek a standokon a paradicsomért. Nálunk sláger a lecsó. Mondhatják, én is azon bűnös lelkek közé tartozom, akik mit sem konyítva e mesterséghez, most túltermelést okoznak. Amikor paprikát, paradicsomot, uborkát hajtat az ember, kezdetben mindenki egyformán buta. Nem árt emlékeztetni rá, miért lendült fel a fólia alatti termesztés. Egyrészt azért, mert szabadföldön egyre kevesebb termett, ami a falusi ember önellátásához is szűkös volt. Pedig lépten-nyomon hirdették, alacsony szintű a zöldség- és gyümölcsfogyasztás hazánkban, holott ez az egészséges táplálék. A másik ok: a termékek magas ára. Azért kényszerültünk fóliázni, mert nem tudtuk megfizetni az üzleti, piaci árakat. Nem hirtelen meggazdagodás reményében. Termelőnek ehhez éjt nappallá kell tennie. Most pedig jóformán arra megy el a pénzünk, hogy termeljük ezeket a vitaminforrásokat. Bolgárkertész sohasem leszek, de őstermelők is elismeréssel bólintottak paprikám láttán. Titkolt büszkeséggel vetettem össze a friss szedés minőségét a fonnyadt üzletivel. Boldogan szálltam buszra, hogy leutazva Túrára, apósomra bízzam a fővárosi értékesítést. Először tehát távolodtam a piactól, de abban bíztam, ha falumban 37 forint a'többnapos paprika kilója,' akkor én sem járok rosszul a kimért portékával. Csalatkoztam, mert húsz forintért vették meg kilóját, pontosabban 18-ért, mert két forintba került a zacskó. Lesz még jobb ár is a piacon, s már csak azért is termelnem kell, mert akkor majd többe kerülne megvennem. Persze nem a valódi piac értékítéletével vitatkozom. Az ellen tiltakozom, amikor erőszakot vesznek ezen az intézményen, s ez ideig-óráig, esetleg egy egész idényen át érvényesül. Például úgy tartja az árát az élelmiszerbolt — és talán a készletét is —, hogy kiírja az ajtajára egy cetlin: a bolt előtt zöldséget tilos árusítani. (A szomszédban álló két zöldségbolt pedig zárva tart.) Eltértem volna a tárgytól? Nem hiszem, mert ez a példa is jó annak megvilágítására, miért csodálkoztam a bevezetőben említett sorokon. Egyesek úgy érzik, hogy a sok minden magától terem meg. A teremtődés nem magától történik, sőt sokszor csak vetünk, de nem aratunk. Nem az a gond, hogy az egyik évben nem terem burgonya, a másikban pedig kilókat szedünk ki egy-egy bokor alól, mert más volt az időjárás. Ez a termelés természete! A gond az, amikor negyedszáz forintért árulják a vetőgumót, pedig annyi van belőle, hogy még májusban sem kél el. Ami a közlekedést illeti, a falusi olcsóbb voltának hirdetése egyszerűen nem vitaalap. (Csak akkor olcsóbb, ha kerékpárra ülünk.) Ahol hiányzik az infrastruktúra, még jobban, mint a városokban, a hiány veszteséget okoz, tehát drága. Igaz, telefonálni csak a segélykérő telefonon lehet, s nem fizetünk telefonszámlát, de ha helyette autóba ülünk, vonatra szállunk, többet költünk. Cokáig lesz azonban sajnos ^ téma még a létminimum, amíg ezek a gondok megoldódnak. De ha — szándékunk szerint — megoldódnak, ezek és mások is, akkor talán majd nem kell ezen vitáznunk. Balázs Gusztáv A szántóföldi növénytermesztés kulcsszavai a technológia fő munkaszakaszaira vonatkoznak. Magágy-előkészités, vetés, fejtrágyázás, növényvédelem, gyomirtás, betakarítás, szántás. Mindezt összefoglalva úgy is mondhatjuk: talajhasználat. A talajhasználat mértéke minden eddigi nagyságrendet meghaladó értéket ért el. Megvalósítása alkalmanként jelentős hibává! terhelt, s az ezzel kapcsolatos veszteségek is számottevőek, népgazdasági szinten sokszor felbecsülhetetlen mértékűek. Ugyanakkor a talajművelő gépek energiafelhasználása és munkaminősége szempontjából a talaj fizikai állapotának mutatói az elsődlegesek, melyeket a talajművelés gyakorlati megvalósítása Az isaszegieknek nem kell különösképpen magyarázni, milyen előrelépést jelent ez a változás. Régi helyükön már- már elviselhetetlen volt a zsúfoltság, amiben azért az is szerepet játszott, hogy a nagyközségi tanács, ahogy erejéből tellett, megfelelően támogatta a könyvbeszerzést. Bár könyvből sosem lehet eleget vásárolni, a gyűjtemény folyton értékes, színvonalas kötetekkel is gazdagodott. Témacsoportosan Az új elhelyezés révén egy szinttel tehát magasabbra léphet a könyvtár, s ez minőségi változást is jelent. A könyvállományt nem a hagyományos módon helyezik el. Az olvasók keresési szokásainak ismerete és a könyvtárosok szakmai tájékozódása alapján döntöttek a témacsoportos elhelyezés mellett. Ez és az esztétikus környezet együttese teremt családias hangulatot a tékában. Isaszegen a jelek szerint sokan érzik azt, hogy egy jó, megfelelő körülmények között dolgozó könyvtár is erősítheti az ott lakók kötődését a településhez. A nagyközségi tanács legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén — ezért is érthetően — az új könyvtárral kapcsolatos feladatokról hangzott el beszámoló. Néhány napja a könyvtár vezetőjétől, Horváth Árpádné- tól kaptunk levelet, amelyben örömmel értesít, mint a könyvtár barátját, hogy régi álmuk hamarosan valóra válik. Gyönyörű új épületük hivatalos átadása augusztus 18- án, este hét órakor lesz. Pontpás kilátás A költözködés előkészítése és a leltározás miatt bizony sokáig könyv nélkül maradtak az isaszegiek, mert március 7-én bezártak. A huszonnégyezer kötetes könyvtárak ötévenként kötelesek állo- mányellenőrzóst tartani. A két feladatot ésszerű volt együtt elvégezni. Májusban három nap alatt vitték át a könyveket az új otthonukba. során szintén kevéssé vesznek figyelembe. A GATE Mezőtúri Mezőgazdasági Gépészüzemmérnöki Főiskolai Karán a mezőgazdasági munkagépek tanszéke együttműködésben a MÉM országos központjával, a Szolnok, Békés, Csongrád és Hajdú-Bihar megyei állomásaival, valamint a GATE Gödöllői Termelésfejlesztési Intézetével, a talaj fizikai állapotát figyelembe vevő művelésenergetikai mérő- izsgálatokat végzett, a meghatározó talajművelő gépkapcsolatok bevonásával a Tiszántúlon. A mérővizsgálatok tapasztalatai a célszerű talajhasználat megvalósításához, a gazdaságos talajművelés, az ésszerű energiagazdálkodás ki alakításához segítségül szolgálhatnak. Növénytermesztés, talajhasználat Energetikai mérővizsgálat Az eltelt hónapok alatt többször jártam Isaszeg új büszkeségében, s a könyvtárosok boldog készülődése rám is átragadt. Az új otthonban megfelelő a világítás, és az sem megvetendő, hogy pompás kilátás nyílik az ablakokból a településre. A körülmények egyaránt megtisztelik az olvasót és az irodalmat. A családi könyvtár kialakításánál nincsen sablon. Mindig a különböző érdeklődési körök és az aktuális igények formálják a könyvtári rendet. A helyben olvasást és a kutatómunkát szolgálja az olvasóterem, amelyben továbbra is a hagyományos rendben lehet válogatni. Közösségszervező Az intézmény nagyon fontos része a gyermekkönyvtár. Az ezzel kapcsolatos munka tervét, elképzeléseit Majsa Györgyné dolgozta ki. Az olvasószolgálati munkában például igen fontosnak tartja, hogy a könyvtárba járó gyerekeket megismerjék, megfelelő kapcsolatot alakítsanak ki velük. Mindebből kitűnik, hogy a könyvtár Isaszegen nem csuVendég diákok a Ganzban Először fogadott a gödöllői Ganz Árammérőgyár külföldi egyetemistákat egy hónapos tanulmányútra. Jeroen Hansen Hollandiából, Seppo Halonen Finnországból érkezett, és a gyár számítógépes tervezőmunkáját tanulmányozzák. Ez a forma lehetőséget nyújt magyar fiatalok hasonló utazására nyugati országokba. (Vimola Károly felvétele) Az Egyszerű Ingázó és a többiek Csak a legközelebbi pádig HATÁROZOTTAN az az érzésem néha, hogy ha csak úgy vaktában eldobnék egy követ, az már röptében eltalálná rendeletek és rendelkezések tucatját. A történet szereplőjét nevezzük Egyszerű Ingázónak, merthogy Budapestre vonatozik naponta. Mostanság ugyan nem, mivel egy kellemetlen napon rosszul érezte magát, szólt a munkatársainak, hogy másnap alighanem fel kell keresnie otthon az orvost Meg is tette, s a vizsgálat után rögtön a kezébe nyomták a kórházi beutalót. A kórházban megműtötték, az események gyorsan sorjáztak egymás után, közben azonban kimaradt a legesleglényegesebb. Hogy értesítse a termelési osztályt. A kórházi ágyon forgolódva ugyan eszébe jutott, hogy hátha hivatalosan is kéne valamit intézkedni, de megnyugtatta magát: a munkatársak biztosan szóltak a főnökségnek — mely főnökség nem az Egyszerű Ingázó gyakorlati munkájának színhelyén, hanem a központban székel —, hogy nem tűnt el nyomtalanul, jelentkezni is fog, csak most éppen felvágott hassal kénytelen feküdni. De jött a levél. Hogy a felszólítás kézhezvételétől számított három napon belül hitelt érdemlően igazolja távollétét, különben munkakönyvébe bejegyzik : kilépett. E hírre Egyszerű Ingázó legközelebbi hozzátartozója — aki eleddig nem érezte legsürgősebb teendőjének, hogy hitelt érdemlő igazolásokkal felvértezve munkahelyi központokat keressen fel, főleg mert ő is úgy tudta, elég, ha a munkatársak bejelentik, hogy Egyszerű Ingázó beteg, de ha meggyógyult, máris viszi az összes igazolást, ami csak kell — felhívta a munkaügyi osztályt, a felszólítás aláíróját, s elnézést kérve elrebegte, hogy Egyszerű Ingázót megoperálták, kórházban fekszik. A munkaügyi osztály képviselőjének a hangja felcsattant. — Ezt a termelési osztályra kell jelenteni! Egyszerű Ingázó hozzátartozója kérdezte, lehetne-e, hogy a munkaügyi osztály jelentse, mivelhogy ő vidékről telefonál, és... — Na jó! — esett meg a szíve a munkaügynek rövid, de elkeserítő vita után a telefonálón, s mielőtt letette volna a kagylót, még megkérdezte: — Különben mi baja van az illetőnek? Jobbulást nem kívánt. Ezen az egy szál magánjellegű kérdésen kívül az emberi jóérzés semminemű megnyilvánulása nem volt tapasztalható a hivatalos, s ennélfogva kioktató, igazolással és rendelkezésekkel ' tűzdelt beszélgetésben. Az ember — a maga szenvedéseivel és felvágott hasával — simán elsüllyedt a nála sokkal fontosabb hivatalos intézkedések és rendelkezések megbolygathatatlan tengerében. A bevezetőben emlegetett, vaktában elhajított kő persze számos másfajta rendelkezést is képes lenne eltalálni. Egy például ott van kifüggesztve a kerepestarcsai kórház kapubejárója alatt; a betegeket 14 éven aluli gyerekek nem látogathatják, következésképp gyerek a kórház területén nem tartózkodhat, kivéve a portásfülkével szemközti várót — ami egyébként büfé. Ezzel a rendelettel én nem vitatkozom, nyilván volt rá nyomós ok — a fertőzésveszély, lélektani meggondolások, egyebek —, hogy ezt megalkották. Ke- repestarcsán viszont roppant sajátosan értelmezik. Az egyik látogatási napon beengedik a gyerekeket a bejáró és a kórházépület előtti parkba, ahol a lábadozók, a fennjárók magukhoz ölelhetik unokájukat, lányukat, fiukat. — Csak a legközelebbi pádig! — könyörög az apuka, aki éppen azért merte elvinni a lányát, mert két nappal ezelőtt azt látta, hogy más gyerekek is ott sétálnak a kerti utakon a mama kezét fogva, s közben arra gondol, hogyha a kórházépületbe való bejutást meg akarják akadályozni, ahhoz elég lenne egy őr, ott a másik ajtónál, és nem érti, hogy a park miért tiltott terület az egyik napon és miért nem a másikon. A portásfülke előtti részen vibráló lincshangulat. A büfében egymás hegyén-hátán gyerekek és felnőttek. Aki szemfüles, oldalra kerül, beadja a gyereket a kerítésen. — Ügy?! — zúg a tömeg.— Az már bent van, az enyém meg nem mehet be?! A KAPUSOKAT többen elátkozzák. Ök pedig: — Kérem, fogalmazzanak egy levelet a kórház vezetőségének, írják alá, mi addig semmit nem tehetünk! Ez rendelkezés! Akkor tehát panaszos levél helyett: Tisztelt kórházi vezetés! A látogatók e helyt kérik, tessenek eldönteni, hogy az a rendelkezés, ami szerdán nem érvényes, csak vasárnap, vagy egyáltalán ne legyen érvényes, de akkor következetesen! Hogy mégis, a látogató — aki nem mindig renitens, ha annak látszik is — tudja mihez tartani magát. Koblencz Zsuzsa ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)
