Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-01 / 182. szám
ŐRI Man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 182. SZÁM 1988. AUGUSZTUS 1., HÉTFŐ Csatasorban a kombájnok Lassan elcsendesedik a határ fi Véghajrájához érkezett 'fi az aratás szűkebb pátriánk- 'fi ban is, s úgy néz ki, hogy 'fi a hét második felére nem 'fi marad lábon álló gabona á a végtelen határban. Az utóbbi napokban is kedvező híreket kaptunk a mezőgazdasági nagyüzemekből az aratási munkákról. Több közös gazdaságban már múlt időben beszélhetnek erről a munkáról, folyik az eredmények reális értékelése, pontos elemzése. Először ejtsünk szót azokról, akik már befejezték az aratást. Elsőként a vecsési Ferihegy Tsz kombájnjai végeztek a munkával. Nagyon jól fizetett a búza a főváros menti termelőszövetkezetben, hiszen 5,8 tonnával hálálta meg a szakszerű művelést, gondoskodást. Nem sokkal maradt el ettől az eredménytől a. Rákos Mezeje Mgtsz, ahol 5,45 tonna lett az átlagtermés hektáronként, ebben a közös gazdaságban 1074 hektáron kellett betakarítani a különböző fajtájú és érésű kalászosokat. Monoron sincs ok a panaszra, hiszen a Kossuth Tsz-ben 5,1 tonna lett az átlag. Egészen speciális helyzetben van a vasadi Kossuth Szakszövetkezet, ahol egészen jelentéktelen területen — 27 hektáron — termesztettek őszi búzát. A rossz1 adottságú sívó homokon nem is számíthattak jobb ereményre, tulajdonképpen nem elégedetlenek a 2,2 tonnányi hektáronkénti átlagterméssel. A hét végén befejezték az aratást a gombai Fáy András, és a pilisi Aranykalász Tsz-ben is. Az előbbi közös gazdaságban a terepviszonyok miatt a kombájnok csak lassú tempóban tudtak dolgozni. / A Monori Állami Gazdaságban 1 ezer 600 hektár kenyérgabona aratásával kellett megbirkózni. Ök is a befejezés előtt állnak, hiszen a hét közepén, de legkésőbb a hét második jelében már nem lesz lábon álló gabona területükön. Ugyancsak erre az időre várható az aratás befejezése a sülysáp! Tápióvölgye Tsz-ben is. Érdemes, górcső alá venni a többi gabonafélék átlagterméseit is. Az eddigi gyorsjelentések szerint valamennyi növény jobban fizetett a tervezettnél. Őszi árpából például 3,9 tonna volt a terv, s ezzel szemben 4,7 tonnát takaríthattak be a termelőszövetkezetekben. Borsóból 2,9 tonna termett hektáronként, tavaszi árpából pedig 4,8 tonna. Elmondható, hogy kisebb- nagyobb zökkenőkkel jól megbirkóztak a feladatokkal a mezőgazdasági nagyüzemek. Természetesen ez nem jelenti azt. hogy nincs javítanivaló a szervezettségen, s bizony a tűzvédelemben is akadtak kisebb hiányosságok. Lapunk hasábjain is elég gyakran szerepeltek az elmúlt napokban kisebb-nagyobb tűzesetek. A legnagyobb kár Úriban keletkezett, ahol a sülysápi tsz területén leégett a Monori Állami Gazdaság egyik körbálázója, s ami még ennél is szomorúbb, több mint 30 hektár fenyőerdő is a tűz martaléka lett. Egy kicsit nagyobb odafigyeléssel, szélesebb védő- szántással talán el lehetett volna kerülni ezt a sok millió forintos kárt. Azt is le kell szögezni, hogy az első megállapítások szerint a bálázógép konstrukciós hibája volt az első számú előidézője a tűznek. Lassan-lassan nyugovóra térnek a kombájnok, a szakemberek elkezdhetik az elemzéseket. A gépeket azonban nem küldik „nyugdíjba”, hanem megkezdik átszerelésüket, karbantartásukat, s felkészítik azokat az őszi betakarítási munkákhoz. Gér József Kulturális ajánlatok Gombán hétfőn az autós | kertmoziban este fél tízkor Szökevényvonat (színes szink- I Kellemetlen sarok A bizalom nagy ára A bizalom: minden em- béri kapcsolat alapja. Akkor igazi, ha kölcsönös. E fogalom nem csupán a másik ember felé irányuló érzésünket jelöli: a körülmények kedvező alakulásába vetett hit, a bizakodás szintén bizalom. Ha túlságosan megbízunk valakiben, vagy valamire biztosan számítunk, könnyen csalódás érhet bennünket. A túlzott bizalom: ■ naivság, hiszékenység, talán felelőtlenség is. A kijózanító valóság azonban gyakran leckéztet meg minket. Mint a közelmúltban engem is. Azon a pénteken ugyanúgy vásároltam, mint mindig: degeszre tömött szatyraimat nyugodtan a kerékpáromon hagytam, valamelyik alján a pénztárcámmal, benne 100—150 forintnyi aprópénz. Mikor néhány perc múlva visszatértem, biciklim felmálházva és hűségesen várt rám a tűző napon. Hogy a pénztárcám hogyan került mégis a csomagjaimtól néhány lépéssel távolabb, máig sem tudom. Bár amikor fölemeltem a földről, és gyanúsan köny- nyűnek éreztem, már sejtettem: nem csupán kiesett. Vagy ha mégis, hát nagyon furcsán, mert a pénz az utolsó fillérig eltűnt belőle, a többi holmim.' az igazolványok és apró kis kacatok pedig szerényen és szótlanul simultak a helyükön. ők talán az egyedüli szemtanúk — de nem vallanak. Mi történt hát? Talán a kánikula — gondoltam bosszúsan és jókedvűen —. a nagy meleg teszi: a sok apró kigurult és szublimálódott. Csak így lehetett, mert nyomtalanul tűnt el... Itthon újra végigpergettem az elképzelt eseményt, leszűrhettem tanulságait. A közmondások bölcs tükrében így festett az eset: Rossz pénz nem vész el. Ha mégis történik ilyen, az már önmagában bizonyíték: az a pénz csak jó lehet. (Bízhatunk tehát higgadt középkort megért fizetőeszközünkben.) Alkalom szüli a tolvajt. S amíg családi házak elöl vagy azók udvarából (!) is nyomtalanul eltűnhetnek lezárt kerékpárok; vagy amíg egy ilyen „alkalmi munkás” úgy sétál el az udvarról, hóna alatt . egy felfújt gyermekmedencével (amelyből még a vizet sem volt rest kiönteni), mintha most vásárolt, jogos tulajdona volna, addig valóban érhet minket — kárunkon, bosszúságunkon túl — vád is: mi adtunk lehetőséget az alkalmi tolvajoknak. Engem mégis nagyon elgondolkoztat: miért tör- vényszerű. hogy ez az alapvető emberi érték, a bizalom is ilyen rohamosan devalválódjék? Mire építsünk, ha az alap ennyire bizonytalan? Végül: az élet nagy tanítómester. S ha az én erteilen naivságom, nehéz felfogásom, csak úgy formálható, ha a Mester különórán korrepetál, bajlódik vele, ezért fizetni íc-” Tf jyébként azt hiszem, a tanulópénzt, még ha gyakran apróra váltva is. mindannyian, fizetjük éqpsz életünkön át Bukai Tibor ronizált, amerikai .kalandfilm, országos premier előtti bemutató). Gyömrőn a művelődési házban filmvetítés 17.30-kor A betörő (színes, szovjet film), a Strand kertmoziban 21.15-kor A Saolin templom szent köntöse (színes kínai—hongkongi kung-fu kalandfilm). Monoron a művelődési központban 9-től 18 óráig gyer- mekrajz-kiállítás a galériában, a moziban 18 és 20 órakor Diplomás örömlány (színes szinkronizált, angol krimi), az autós kertmoziban a Volántelepen 21 óra 30-kor Balfácán (színes, szinkronizált francia filmvígjáték, főszereplők: Pierre Richard, Gérard Depardieu). Egy baleset tanulságai Zuhanás az állvány magasából fi Július 14-én, csütörtö- 'fi kön 11 órakor, a ceglédi 'fi autósmozi vetítővászonjá- 'fi nak építéséhez használt 'fi állvány elbontása közben '/f Horváth Ferenc, a Monori ^ Építők Ipari Szövetkezete fi 52 éves betanított ácsa, 7 'fi méter magasból leesett. Dr. Petrik András adjunktustól, a ceglédi kórház traumatológiai osztályának helyettes vezetőjétől érdeklődtünk. — Mi baja van a szerencsétlenül járt embernek? — Több súlyos sérülést szenvedett: mindkét oldalon borda-, valamint gerinc- és sarokcsonttörést. Átmenetileg életveszélyben is volt. — Operálták is? — Még a baleset napján hasműtétet végeztünk nála. Sajnos a megpróbáltatásai nem érnek véget, mert szükség lesz újabb operációkra. — Elképzelhető, hogy e tragédiának maradandó következményei lehetnek? — Bármennyire nehéz kimondani, olyannyira elképzelhető, hogy feltehetően többé nem végezheti e munkát. — Vajon ivott-e alkoholt? — Sajnos, igen. S-ezt ő maga is bevallotta. Persze ilyenkor mindig azt állítják a sérültek, hogy a szesznek semmi köze nincs a balesethez. En azért mégis úgy érzem, hogy van némi összefüggés. — Várhatóan mennyi idő kell a felépüléséhez? — Körülbelül fél évig tart a gyógyulás, amikor talán azt mondhatjuk, hogy kialakult a végleges állapot. Ráadásul e törések többnyire nem gyógyulnak nyomtalanul. — Jobban van már a sérült? — Hát annyira, hogy az életveszély környékét elhagyta. De még vannak bőséggel gondjaink. Kocsis József (munkavédelmi előadó): — Amikor meglátogattuk a kórházban, én többek között megkérdeztem tőle, hogy ivott-e alkoholt? Azt felelte: nem. Pedig az adjunktus úr azt mondta, hogy igen — válaszoltam. Erre ő: honnan vette ezt az adjunktus?1! Tőzsér László (ácgbrigád- vezető): — Hogy reggel ivott-e? Nekem senkit nincs jogom szondáztatni. Azt meg nem tudom megállapítani, hogy valakiben hány deci van. Nem otthonról jött. Hogy ennek mi az oka? Átmulatott éjszaka vagy... ? Major Antal (ács): — Késett is. Öreá vártunk. Azon a reggelen ugyanúgy vigyorgott és hülyéskedett, mint máskor. Egyébként, amikor ott voltunk a kórházban, a nővér is említette az alkoholos befolyásoltságot. Tőzsér László: — A Bandit Ez is pedagegussers A tanár úr és a kapitány Hogy is volt csak...? Róza Magaa a tavasszal, a húszéves érettségi találkozón elmesélte, hogy micsoda élményben volt része, amikor élete első repülőútján kiderült, hogy Misi a gép kapitánya. — Gyerekek, beülhettem a pilótafülkébe, megnyugodtam, mintha Misi csak egy villamost vezetett volna ... Misi persze nevetett, „Róza, .ne dicsérj”, a tanár úr pedig megjegyezte, jó lenne, ha májusban, amikor három hónapos római tanulmányútra indul, neki is része lehetne a szerencsében, hogy volt tanítványa kormányozza a „légi villamost”. — Meglesz, tanár úri — mondta Misi. A római útra való készülődés közben a tanár úrnak egy villanásnyira talán eszébe jutott a hónapokkal korábban elhangzott ígéret, talán nem is gondolt rá. Ha mégis: elsö- ■ porté a gondolatot százféle tennivaló. Misi viszont számon tartotta és komolyan vette, amit ígért. Figyelte az utaslistákat, s arra a gépre kérte magát, amelyiken a tanár úr utazott. így aztán dr. Simon bíztam meg a bontással, a Tónival ketten pedig hordtuk a ledobott anyagot hátra. Mire észrevettem, a Feri fönt a vason... a legtetején. Kiabáltam. Feri! Gyere azonnal le! Nincs neked semmi keresnivalód a magasban. Ne csináld! Ott van a Bandi. Tíz ember tanú rá, azt mondta durván: Ne figyelmeztess! Tudom én, hogy mit kell csinálni! Hagyj békén! Kreskó András (ács): — Én voltam legfölül, egyszer csak a fejem fölé ért. Hogy az istenbe vagy ott? Gyere le onnan ! Többször figyelmeztettem én is. Szinte nem mertem felnézni. Gyula, a monori gimnázium tanára azt a helyet foglalhatta el, amely amúgy csak a legmagasabb rangú személyiségeknek dukál — olyan kiszolgálásban részesült, amely fejedelminek volt mondható, s az út egy részét a kapitány mellett tölthette, figyelve a vecsési Neumann Misit a régi negyedik béből, akinek ezúttal nem mondhatta, mint hajdan a'magyar irodalom- és olasz nyelvórákon, ha nem ott járt az esze, ahol kellett volna, hogy „mit művelsz, fiam?” De talán mondta is. Lehet, kicsit meghatottan, hiszen nyugodtan megtehette volna: ezen az úton ő volt a legmar gasabb rangú utas. És a tanár úr első levelében azt írta haza: azért jó érzés tudni, hogy nem csak az a pedagógussors, amikor nem köszönnek, vissza sem köszönnek, meg sem ismerik hajdani tanárukat a hűtlenek. Mert hát íme a példa! ^ Igen, tanár úr. De ez a pél áa is az arra érdemest, s nem az érdemet dicséri. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Rab István (lakatosbrigád- vezető): — Ez a baleset szerintem azért következett be, mert ő egyedül erősködött. Még nem volt fönt, amikor a Tőzsér Laci figyelmeztette, hogy ne menjen fel. Ám mire a brigád vezetője felkötötte a szögtáskát, akkorra ő már gyorsan íeliszkolt afi állásra és elkezdett bontani. A Laci kiabált vele. A végén azt mondta: ha már felmentéi, maradj ott a Bandi mellett, és inkább segíts neki! Na, ő nem segített. A negyedik állást csinálta, tulajdonképpen előrebontott. Megfogta a létrát, csak nem függőlegesen eresztette le, hanem ferdén lökte. Ugye, én kis erős, majd ledobom. A feje bennmaradt az utolsó mezőben és a létra tarkón vágta. El akarta kapni a pallót, de az nem. sikerült és úgy zuhant le. Tőzsér László: — Ahogy leesett, a Pityu elrohant telefonálni a mentőknek, a Tóni a fejét fogta neki, én meg vizes törülközőt raktam a mellére. Az az igazság, hogy miután elvitték, képtelenek voltunk melózni. Rab István: — .A festők még nem végeztek és ezért várni kellett az ácsoknak. Hárman elmentek egy közeli cukrászdába. így én azt nem láttam, hogy ivott-e. Csak azt, amikor szaladt a fagylalttal — a brigád vezetőjének hozta —, hogy el ne olvadjon , Major Antal: — En meg nem mondom pontosan, hogy mennyit ivott: Talán egy sört... meg fagyit vett. Mi is azt ettünk, még kólát ittunk. Olyan negyven percig lehettünk ott. Tőzsér László: — Meg lehet kérdezni, hogy éppen előző nap is mondtam, senki ne igyon, mert abból csak baj van. Sajnos, bejött. Biztos közrejátszott a balesetben az is, hogy nem otthonról jött, meg az ital... De szerintem igazából a makacssága, .a kivagyisága, a lezsersége volt az ok. Előző nap mondta a Bandinak, majd ő holnap megmutatja, hogyan kell állványt bontani. Sajnos, ez nem sikerült. — Hogy érzi magát? — Most már valamivel jobban. — Mennyire emlékszik visz- sza, hogy mi történt? — Kicsit korábban érkeztünk. A vasszerelők végeztek. A festők még dolgoztak, azt mondták, körülbelül egy óra múlva lehet bontani az állványt. Ott heverésztünk a fii- vön. Majd a festők szóltak, na, fiúk, készen vagyunk. Sürgős, mert vetíteni akarnak. A kollégám felment az állvány egyik, én meg a' másik végén. Ketten lent maradtak. Szedtük a pallókat. Két négyméterest leengedtem. A harmadik beleakadt valamimbe, megszaladt és lehozott. Ott feküdtem. ,A többire már nem emlékszem. — ön szerint, mi volt a baleset oka? — A hirtelen hajsza, a kapkodás. Amikor idejöttünk, mindent egyetlen óra alatt akartak megcsináltatni. — Úgy hallottam, hogy alkoholt fogyasztott...? — Nem igaz, ez csak szövegelés. í:::3 ::u> — De hát... — Ezt kitalálták. ' . — Gondolt-e arra, hogy mit fog csinálni, ha nem dolgozhat ebben a szakmában? — Ezen még nem töprengtem. Remélem, hogy visszakerülök az ácsokhoz. Ameny- nyiben nem mehetek a magasba, a földön, dolgozom. A kollégáim meglátogattak. A főnökeim biztattak... Fehér Ferenc Blézerek és farmerkabátok A sülysápi Tápióvölgye Tsz sűrűpusztai telepén lányok, asz- szonyok varrják a divatos dzsekiket. Az ipari ágazathoz tartozó kis üzemben a napokban készült el szovjet exportra 10 ezer blézer. Kocsis Sándorné és Kuti Károlyné varrónők az átmeneti kabátot állítják össze A nyári szünetben két tanuló, Baranyi Edit és Mészáros Mária a farmerkabátokat szegecseli (Vimola Károly felvételei)
