Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-31 / 208. szám

1988. AUGUSZTUS 31., SZERDA Africa»? 5 A segítés lesz a hivatásuk Visszavonhatatlan döntés előtt ^ A gödöllői művelődési központban a családpedagó- f giai tábor vendégei között tekintettem meg azt a video- 'j filmet, amely a pécsi és kiskőrösi humán szolgáltató fa- 'j kultáció tantervét mutatja be. Kíváncsi lettem volna, ^ hogy a látottakból mit lehetne a megyében is hasznosí- tani. Sajnos csak a mindennapos gyakorlatban dolgozó í szakemberekkel beszélgethettem, mert csupán ök voltak jelen. Pest megyei tárlat ’88 Beilleszkedési zavar Talyigás Katalin, az ELTE Szociológiai Intézetének mun­katársa és Pöcze Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet kutatója készítették a kísér­leti programot. Ez a választ­ható fakultáció a diákoktól sokkal több és nagyobb erő­feszítést kíván, mint a hagyo­mányos fantárgyak. Össze­tett, sokrétű problémával kell megismerkedniük. A cél, hogy a tanulók a negyedik év vé­gére tudják önállóan értel­mezni a gyakorlatban eléjük kerülő eseteket, képesek le­gyenek főfoglalkozású segítő szakemberekkel együttműköd­ve részt venni a munkában, rendelkezzenek a beavatko­záshoz saját stratégiával. Eh­hez szociológiai, általános tár­sadalmi ismeretekre, kommu­nikációs képességre van szük­ségük. A tanterv része a csa­ládinterjúk készítése, a csa­lád történetének feldolgozása, a beilleszkedési zavarok, il­letve azok okainak felismeré­se. Az első félévben az élet­módot meghatározó összete­vőkről tanulnak; foglalkozás­ról, munkahelyről, jövedelem­ről, iskolai végzettségről, la­Városok, falvaik évszáza­dos fennállását igyekezünk megünnepelni és közben meg­feledkezünk a kisebb jubileu­mokról. Pedig ezek a kevésbé látványos évfordulók az egy­szerű emberek, kisebb közös­ségek mindennapjaiba en­gednek bepillantani. Egy ilyen jubileumhoz érkezett Iklad község is ebben az év­ben. 200 évvel ezelőtt először állítottak maguknak haran­got a messzi távolból idesza­kadt lakosok, Ráday Gedeon jobbágyai és zsellérei. A török időben elnéptelene­dett Iklad faluba 1752-ben érkeztek az első evangélikus vallású német telepesek a né­met birodalomból, Pfalzból és Württembergből. Egy évre rá újabb csoport telepedett le, mégpedig Stájerországból, akiket Mária Terézia üldözött el szülőföldjükről, mivel evan­gélikus hitükhöz ragaszkod­tak. Ezt követően egészen 1765-ig jöttek még telepesek Karintiából és Felső-Ausztriá- ból, de nem szervezett cso­portokban, hanem egyénen­ként. A földesuraság, a ma­gyar irodalomban is új feje­zetet nyitó Ráday Gedeon emberséges, megértő segítsé­gével házakat építettek, majd hozzáláttak az erdők kiirtásá­hoz, az évtizedek óta parla­gon hagyott földek feltörésé­hez, a dombok lejtőire pedig szőlőt telepítettek. Az első betelepülők egyike volt az ír­ni és olvasni tudó pfalzi szár­mazású szabómester, Seiler János, aki paraszti és iparosi munkája mellett a falu első tanítója. A község és a telepes csa­ládok lassan bontakozó életét törte ketté az 1769. május 1-i nagy tűzvész, amelynek során a falu egyetlen utcájának 52 házából az alsó soron 16, a felső soron 15 ház lett a tűz martaléka. Még az iskola épülete is elpusztult, amely­ben a communitás a pecsétjét, iratait és kis vagyonkáját őrizte. A tűzvész számos csa­ládot a teljes végromlásba ta­szított, de a communitás is csupán hosszú évek, évtize­dek múlva heverte ki a nagy csapást. Csak 1788-ban mer­tek vállalkozni arra, hogy sa­ját harangot állítsanak a fa­luban, amely nemcsak az egyház életét tette gazdagab­bá, de rendszeres csendülé­kóhelyi, illetve családon be­lüli és azon kívüli szociális kapcsolatokról. Mindezt nem csupán elméletben sajátíthat­ják el az érdeklődő fiatalok, hanem az első óráktól kezdve felnőtt családgondozók, vé­dőnők mellett résztvesznek a gyakorlati munkában, család- látogatásokon. Önismereti megbeszélés Gondosan ügyelnek arra, senki ne essen felkészületle­nül a feladat kellős közepé­be. Rendszeresen tartanak ön­ismereti foglalkozásokat, ab­ból az alapelvből kiindulva, hogy csak az tud másokon segíteni, aki tisztában van saját problémáival. Ez továb­bi gondokat vet fel, hiszen a gyerekekben is élnek a meg­szokások, ezeket a foglalkozá­sokat nem érzik az iskolai formák közé tartozóknak, ezért spontán módon előfor­dult, a szomszédos művelődési központba helyezték át meg­beszéléseiket. Nem a csopqrt- vezető személye miatt, hanem a környezet meghatározott­ságából kiindulva. Itt szük­séges megjegyezni, az önis­mereti csoportokon belül el­hangzó vélemények, gondola­sével a sok munkával és ne­hézségekkel teli életükbca is vigasztalást nyújtott. A már említett Seilet János hasonnevű fia, a falu akkori bírája házról házra járva gyűjtötte össze a pénzt. A fennmaradt 1788-as dátumú gyűjtőív szerint az egész tel­kes jobbágyok általában 3-4, a féltelkesek 2, a házas zsel­lérek 1 forintot, a többiek 16-60 krajcárt adományoztak. A községnek akkor 400 lakója összesen 112 forint és 60 kraj­cárt adott a harang céljára. Asztalos István KEZDŐDIK AZ ISKOLA. Tanévnyitás előtt olyan han­gokat is lehet hallaná, hogy a kis- és a nagydiákok mély­séges szomorúsággal gondol­nak az előttük álló újabb tíz hónapra, az iskolapad szorító ketrecére. Más emlékeket őr­zök magamban. Csak az ak­kori környezetemből kiindul­va legtöbbünk szívesen várta a becsengetést. A mögöttünk lévő két hónap kitakarította belőlünk az év végi fáradtsá­got. Szinte örültünk az új, friss szagú könyveknek, me­lyeket előzetes kíváncsisággal lapoztunk többször is át; gon­dosan előkészítettük az ideig­lenesen sutba vágott tansze­reket, átfényeztük a megko­pott iskolatáskákat. Az újra­kezdés öröme mintegy bera­gyogta az utolsó szünidei na­pok őszi fényeit. Erre gondoltam, mikor Ve­ress Ágnes mikrofonja társa­ságában bebarangoltam egy olyan kerületi iskolát is, ahol bizony a körülmények nem várják tárt karokkal a fiata­lok seregét. A látogató düle- dező, hámló vakolaté falak között botorkál, amelyek kö­zött a kőművesek és egyéb szakemberek teszik-veszik a dolgukat, annak legcsekélyebb reménye nélkül, hogy itt ha­marosan zsibongó gyerekhad tölti meg a termeket. Az igazgató és a tanári testület mindenféle szükségmegoldá­son töri a fejét, mert itt ta­nítani kell, a tanév nem vá­rat magára. A körülményeket figyelembe véve az sem segít, hogy nem elsején, hanem 12-én akarják kezdeni, a ta­nítást. Egyelőre az a tervük, tok illetéktelenek számára hozzáférhetetlenek, ez a kí­sérlet egyik legszigorúbb alap­tétele. A további órákon megis­merkednek a fejlődéslélektan, a társadalmi beilleszkedés pszichológiai, szociálpszicholó­giai alapismereteivel, a kom­munikáció fogalmával és sza­bályszerűségeivel. Egyes kom­munikációs műhelyek — pél­dául Pécsett a kábeltévé — munkájával, működésével. Majd negyedévben a szociál­politika nemzetközi és hazai intézményrendszerével. A bemutatót követő beszél­getés legnagyobb tapasztalata az volt, hogy a jelenlévők mind elmondták, mennyire jó lett volna, ha ilyen ismerete­ket szerezhetnek hamarabb, amikor dönteniük kellett pá­lyaválasztásukról. Sajnos, ma ilyen átfogó képzés még alig- alig akad idehaza. Különösen ott fájdalmas ez a hiány, ahol felsőfokon, a területre kerülő szakembereket, képzik. Jel­lemző; azok jöttek el. akik napi munkájuk során érez­ték, valami hiányzik, valamit másképp kéne tenniük, de eh­hez nincs meg a szükséges tu­dásuk. Közösségi igény Amennyiben ők is ilyen alapos gyakorlati betekintést nyertek volna középiskolás­ként, talán hamarabb eldön­tik, nem ezt a hivatást vá­lasztják. Mert képességeik, korlátáik nem teszik lehetővé magas szintű munkavégzésü­ket. Persze inkább az volt az általános vélemény, hogy ta­nulni, új ismereteket szerezni most sem késő, ezért volt hasznos az egész hetes prog­ram. Sokan megkérdezték, saját területükön mit tehet­nének hasonló oktatási szisz- láma...he vezetéséért? A vá­lasz egyértelmű volt; ehhez a munkához nem szabad az egyéni lelkesedés alapján hoz­záfogni. Pontosan a nehézsé­gei, a magas óraszám, a szak­emberigény és ennél fogva magas költségek miatt. Ezek­nek a szervezeteknek akkor van igazi létjogosultságuk, ha nem felülről jött adomány­ként kapja egv terület, hanem az ott élők igénye alakítja ki a formákat. hogy a ruhatárban tartanak tanári ügyeletet, majd az is­kola kitelepszik a Kamara­erdőbe, ahol a nyári tábort szokták tartani. Egy másik elképzelés szerint szeptember elejére sűrítik a tanulmányi kirándulásokat és egyszerre lebonyolítják az egész évit. Ezzel is időt nyernek. Szerin­tem ez fából vaskarika, hi­szen ezzel az időszerű tan­anyaggal való összhangot bo­rítják fel. De nem folytatom tovább. Csak a képtelen helyzetet le­hetne tovább ecsetelni. A ta­nács jelen lévő illetékesének a magyarázkodását sem lehet elfogadni. Az épület évek óta elhanyagolt állapotban van, és mégis csak a nyár derekán szánták el magukat a cselek­vésre, kiszolgáltatva az építők kénye-kedvének. Erre — az adott esetben — a pénzszű­ke sem adhat kielégítő magya­rázatot. (Példa erre a riport­ban bemutatott másik iskola is, nem beszélve a többiről, melyeket — gondolom — kar­bantartanak.) Csak szomorúan tudok gon­dolni azokra a kisdiákokra, akik új buzgalommal és el- szánással rugaszkodtak a mostani tanévnek, hogy azután ilyen mostoha körül­ményekkel találják szembe magukat. GRASSALKOVICH-KAS- TÉLY. A műsorszerkesztés szeszélye folytán került egy­más közelébe egy másik épü­let mélységesen elhanyagolt állapota. Igaz, hogy a kettő között még csak párhuzamot sem lehet vonni, sem nagy­ságrendben, sem pedig jelen­A hagyományos nyári kép­zőművészeti bemutató szep­tember 25-ig várja vendégeit a szentendrei képtárban. Biztató része a kiállításnak a művészet tegnapi jelöltjei­nek előretörése. Minőségben azok is gyorsan fejlődtek, akiknek oklevelük van, és azok is. akik ezzel nem ren­delkeznek, csak tehetséggel, szorgalommal, szigorú önisme­rettel. A bemutatott anyag arról győzi meg a nézőt; ez elég. Ö.römmel tapasztalom, hogy a Nagy István csoport tagjai miért nem szorulnak a perifériára, ellenkezőleg — út- mutatást adnak, követőkre ta­lálnak. Elég, ha Somogyi Györgyre utalok, aki megér­demelten kapott díjat. Ö a szigetszentmiklósi Insula cso­port egyik meghatározó egyé­nisége. Akárcsak Kos Péter és Kéri Mihály, akiktől minden tekintetben újszerű műveket láthatunk. Zsin Judit „Hege­dűsbe kifogástalan szobor, a szemlélete azonban kissé óva­tos. A megújulási szándék sze­rencsére a mesterség tisztele­tével párosul, függetlenül at­tól, ki milyen irányzatot kép­visel. Mindez remek egyéni változatokat teremt, s bár ez a megyei tárlat hiányos — nem találkoztunk Asszonyi Tamás, Ligeti Erika, Cs. Nagy András, Fegyó Béla, Heiling György és mások alkotásaival —, az anyag sokszínű, bátor kísérletezéseken alakul. Gy. Molnár István finn-ugor motívuma „Az ősök művésze­tén” elmélkedik, s ha ez a geometriai alakzat nem is tel­jesen meggyőző, maga a prob­lémafelvetés izgalmas, hiszen azt a forrást Normantas Pau- lius kivételével eddig alig ér­zékeltük. Gy. Molnár kezde­ményezése rendkívül időszerű, indokolt. Pirk János és Balogh László két nemzedék, két pólus, mind­ketten önmágukhoz viszonyít­va váltak még igényesebbé és ez a tény megnyugtató, joggal díjazták mindkettőjüket. Bartl József díja is helyes döntés­nek bizonyult, mert kiváló ké­pet küldött be. Ám ő és Csik István már égy évtizede ugyanazon eszközökkel dolgo­zik, itt lenne az ideje a vál­tásnak. Ezt a törvényt tudja, éli Gá­bor Éva Mária és ifj. Pál Mi­tőségében. A gödöllői Grassal- kovich-kastélyról van szó. Lapunkban többször fog­lalkoztunk ezzel a problémá­val. Nevezetesen azzal, hogy ez a páratlan értékű műem­lékünk, mely Versailles-hoz és Schönbrunnhoz mérhető, eljut a pusztulás végső hatá­ráig. Most Szél Júlia a rádió Értékmegőrző című műsorá­ban foglalkozott a kastély helyreállításának roppant erő­feszítést igénylő gondjával. Ez a gond pedig nemcsak év­ről évre hagyományozódik, hanem az idő vasfogai is megteszik a magukét, újabb és újabb sebeket vájnak az épület amúgy is alaposan meg­roggyant testébe. A palotát 1744-ben kezdték építeni és öt év múlva kész volt. Volt benne még színház is. Az öreg Grassalkovich kis- nemesi családból küzdötte föl magát, virágzó birtokot te­remtett Gödöllőn, 27 község tartozott hozzá. Később utódai elkótyavetyélték előbb a bir­tokot. később a kastélyt. Abban mindenki egyetért, hogy napjainkban, ha nem teszünk valamit, pótolhatat­lan érték megy veszendőbe. Sokan törik a fejüket azon, hogy megtalálják a megoldás kulcsát. Hatalmas összeg elő­teremtéséről van ugyanis szó. Csak az aranyozás pótlásához huszonkét kiló arany volna szükséges Többféle megoldá­son vitatkoznak szakemberek és lelkes műemlékrajongók. Sajnos az idő megállíthatat­lanul halad előre, s egy évti­zed múltán már nem lesz többé min vitatkozni. Szombathelyi Ervin hály. Tudásukat képi gondol­kodás eredményein alapuló, élményekből fakadó szobrok­ban tárják a közönség elé. Já­vor Piroska tökéletesen fogal­maz, de nem eredeti, érzékel­hető a Korniss-hatás. Barnóth Zoltán annál izgalmasabb, rejtett érzelmeket is hordoz Szántó Piroska, Bányász Bé­la, Gaál Imre — műveiben azt érezzük, hogy tehetségük legjavát adták, Ugyanez vo­natkozik Hegyi György, Rác András képmozaikjaira, Hol­das György érzékenyen min­tázott márványtömbjeire. Kán­tor Andor a tőle megszokott színvonalú tájképét küldte a tárlatra, de hiányzik Bá- novszicy Miklós. Szakács Imre és Káka Fe­renc remekel. Ök az absztrak­ciót valamire felhasználják, világszemléletük fölismeréseit fejezik ki ezzel az eszköz- rendszerre!, a kép nem pusz­tán mutatvány. Sokféle érték kering, áramlik, s amilyen el­gondolkodtató Lukoviczky Endre Városa, amennyire megfontolt Rajki László Er­dei portréja, annyira megkér­dőjelezhető László Bandy újabb, sokadik dobozgrafikája.' Jó volt, de elég. Kimerített egy témát, újat kell keresnie. Szánthó Imre hű dokumen­tumot küldött be, egy finom portrét Apáti Abkarovics Bé­láról, aki most lenne száz- esztendős és Szánthó Imre — nagyon helyesen — nem en­gedi elfelejteni. Ziman Lajos hosszú ideig a vasutas képzőművészeti kiál­lításon szerepelt vörösmár­vány arcmásával. Kétségtelen, nem teljes a mezőny. A demokratizmushoz azonban az is hozzátartozik, hogy jelenlétét mindenki ma­ga dönti el. Akik 1988-ban mutatkoztak be a megyénk­ben élő képzőművészek kö­zül, jelzik felkészültségüket, az élet és a művészet sokrétű­ségét. Losonci Miklós A Pest Megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat és a Tisza Cipőgyár megnyitotta közös boltját Csepelen, a Cservenka Miklós u. 8. sz. alatt. Sportcipők gyerekeknek és felnőtteknek — nagy választékban. Minden vásárlót szeretettel várunk. Az iskolakezdésre mi már felkészültünk Sok kisdiákra vár boltjainkban cipő, köpeny, tornafelszerelés. Várjuk az anyukákat Vácott a Dunakanyar Áruházban és a Kiscipőboltban, Monoron a Forrás Áruházban, valamint a Pest Megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat boltjaiban: Erden, Cegléden, Nagykőrösön, Ráckevén, Szigethalmon és Gödöllőn. Az ikladi harangok évfordulóján • • Összeadták az árát Szabó Z. Levente ADIOFIGYELO! Kóka Ferenc: „Terek” (Pilinszky János emlékére) I. variáció

Next

/
Oldalképek
Tartalom