Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-31 / 208. szám

6 ^M«p 1988. AUGUSZTUS 31., SZERDA Jogi tanácsok Az átlagkereset számítása • Módosítás a <»■ ­tartasdigban • Közös tulajdon megszünte­tése 9 Helyettesítés • S. E.-né ráckevei nyugdf-' Jas az év közepén 88 nap sza­badságot vett ki. A távollétet munkahelye az alapbérével számolta el, nem vette figye­lembe a dolgozd részére egyébként Járó pótlékot. He­lyesen jártak-e el? — kérdezi. Ha a dolgozó szabadsága miatt marad távol munkájá­tól, erre az időtartamra őt átlagkereset illeti meg. Az át­lagkereset kiszámításánál a dolgozó részére a bérköltsé­get, valamint az érdekeltségi alap terhére pénzben» része­sedésként kifizetett minden díjazást alapul kell venni. Abban az esetben, ha költ­ségvetési szervnél dolgozik, a béralap és a jutalmazási alap, valamint a pénzügyminiszter által meghatározott egyéb alap terhére kifizetett díjazá­sok képezik a kiszámítás alap­ját. Az átlagkeresetbe a dolgozó személyi alapbérét a kiszámí­táskor érvényes összeggel kell figyelembe venni. Ha az 1988. évre történő átlagkereset fize­tésénél a számítás alapja az 1987. évi (negyedévi), vagy az azt megelőző kereset, annak összegét — a kollektív szer­ződés szabályai szerint — bruttósítva kell megállapítani. Mindezekből következően olvasónk járandóságát nem kapta meg és ezért a követe­lését a munkaügyi döntőbi­zottságnál érvényesítheti. 9 X.. M. kenderesi szövetke­zeti tag munkaképességét 50 százalékosan elvesztette. Fel- gyógyulását követően maid fél év telt el, amíg állást tudott vállalni. Azt szeretné megtud­ni, hogy erre az időre, amikor önhibájából nem volt jövedel­me, fizetnie kell-e a bíróság által megállapított gyermek­tartásdíjat? ; , A tartásdíj összegét a bíró­ság a kötelezett átlagos jöve­delmének 15—25 százalékában állapítja meg. Ennek során fi­gyelembe veszi a gyermek tényleges szükségleteit, mind­két szülő jövedelmi és vagyo­ni viszonyait, a szülők ház­tartásában eltartott más gyer­mekeket, valamint a gyermek jövedelmét is. Mindezek alap­ján a tartásdíjat százalékos arányban vagy határozott összegben és bizonyos jövedel­mek százalékában állapítja meg. A bíróság ítéletében foglaltakat a kötelezettnek mindaddig teljesítenie kell, amíg az hatályban van. Gyak­ran előfordul, hogy a fizetés­re kötelezett, vagy akár a jo­gosult életében a tartás alap­jául szolgáló körülményekhez képest lényeges változások áll­nak be. Ilyen esetekben a tar­tás mértékének megváltoztatá­sát vagy megszüntetését lehet kérni, és a bíróság az eset ösz- szes körülményeinek gondos mérlegelésével hozza meg az ítéletét. Addig azonban, amíg a döntés jogerőre nem emelke­dik, a korábban megállapított kötelezettség olvasónkat terhe­li, tehát a tartásdíjjal öt hóna­pi elmaradásban van, amelyet meg kell fizetnie. 0 M. V. sülysáp! olvasónk házasságát a bíróság felbontot­ta. A közös vagyon ügyében azonban nem hozott ítéletet, azt a felek maguk kívánták rendezni. Mindez azonban nem történt meg, mert a volt há­zastárs a lakásból nem haj­landó kiköltözni és semmiféle megoldásra nem mutat haj­landóságot. Sajnos gyakran előfordul, hogy a házasság felbontását követően a felek a közös la­kás hasznosításában nem tud­nak megegyezni. Az egyik fél elköltözne, míg a másik sem fizetni, sem költözni nem akar. A megegyezés hiányá­ban csak a bíróság tehet pon­tot a felek vitájára. A közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben osztják meg. Ez az általános szabály azonban az ingatlanok esetében igen ritkán járható út, ezért ren­delkezik úgy a törvény, hogy a közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét — ha ez a tu lajdonostársak körülményei­re tekintettel indokolt — meg­felelő ellenérték fejében a bíróság egy vagy több tulaj' donostárs tulajdonába adhat ja. Általában a bíróság nem te­het tulajdonossá olyan sze­mélyt, aki ehhez nem járul hozzá, kivéve, ha az ingatlan- részt olyan bentlakó tulajdo­nostárs tulajdonába adja, aki­nek ez méltányos érdekeit nem sérti. A bíróság azonban nem alkalmazhatja a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját, amely ellen va­lamennyi tulajdonostárs tilta­kozik. Előfordulhat, hogy mindenféle józan kompro­misszum a felek szándékán meghiúsul és ilyenkor a bíró­ság a természetbeni megosz­tás helyett más megoldásra kényszerül. Ha a közös tulajdon más­képpen nem szüntethető meg, illetve a természetbeni meg­osztás jelentős értékcsökke­néssel járna, vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot, a bíróság elrendeli a közös tulajdon tárgyainak értékesí­tését. Ezt követően pedig a vételárat a felek között fel­osztja. Az értékesítés során a tulajdonostársakat elővásár­lási jog illeti meg. •F. J.-né szigethalmi gépíró- nőt egy szülési szabadságon lévő dolgozó helyére kívánják alkalmazni. Olvasónk arra kér választ, mi történik abban az esetben, ha a helyettesített sze­mély meggondolja magát és újra dolgozni kiván? A határozott időre szóló munkaviszony általában nap­tárilag meghatározott időtar­tamra jön létre. Előfordulhat azonban az is, hogy nem az időtartamot állapítják meg a felek, hanem azt a konkrét munkát határozzák meg, me­lyet el kell végezni a munka- viszony fennállása alatt, felté­ve, ha a munkaszerződés meg­kötésekor a munka időtarta­ma a szakmai tapasztalatok és a munka természete alap­ján megközelítő pontossággal előre látható. Határozott időre szóló mun­kaviszony létesíthető a beteg, vagy más okból bizonytalan időre távollévő dolgozó he­lyettesítésének időtartamára is. A dolgozót a helyettesítés valószínű tartaméiról tájékoz­tatni kell. A helyettesítésre lé­tesített határozott idejű alkal­mazás elején általában nem látható előre a munkaviszony pontos időtartama. Ezért, ha a helyettesített dolgozó a megjelölt időben nem kezdi meg a munkát, a helyettesítő dolgozó munkaviszonya nem alakul át határozatlan idejű­vé, hanem tovább tart a he­lyettesítésre okot adó körül­mények meglétéig, a helyet­tesített dolgozó újbóli munká­ba állásáig. Más a helyzet a gyesen lévő helyettesítésekor, itt ugyanis a helyettesített személy távolléte naptárilag is meghatározható. Ha viszont ezt megelőzően a munkába visszatér, ezzel a ténnyel az őt helyettesítő dolgozó mun­kaviszonya megszűnik. Prezendszki Józsefné száz­halombattai postahivatal-ve­zető kérésére közöljük, hogy az 1988. augusztus 25-1 szá­munkban adott jogi tanácsunk címzettje, „H. I. kézbesítő” nem az általa vezetett mun­kahelyen dolgozik. Dr. Sinka Imre Olvasóink részére minden csütörtökön 17—19 óra között ingyenes jogi tanácsadást tar­tunk Bp. VIII., Blaha L. tér 3. sz. alatt, a beérkezett leve­lekre pedig folyamatosan vá­laszolunk. Különös kegyetlenséggel Megölte élettársát, gyermekét Megdöbbentő családi tragé­dia okozója ellen emelt vádat a Pest Megyei Főügyészség. A büntetlen előéletű 33 éves Farkas Ferenc Halásztelken a Katona József utcában lakott az élettársával. Kapcsolatukból egy kislány is született, aki idén töltötte be a 8. évét. A férfi féltékeny volt az élettársára és elvakult dühé­ben gyakran bántalmazta is őt. Az asszony emiatt múlt év novemberében gyermekéve] együtt Érdre költözött a test­véréhez. Ám hölmijaik a ha­lásztelki lakásban maradtak, ahová nem tudtak bejutni, mivel Farkas Ferenc időköz­ben lecserélte a zárat. Idén március 9-én tárgyalt volt élettársával, és kérte, hogy két nap múlva legyen otthon, mert el akarja vinni a hol­mijaikat. Mivel a férfi ezt nem akar­ta megtenni, március 13- án anya és kislánya elmen­tek hozzá budapesti ideiglenes lakására, hogy ismét kérjék a halásztelki egykori közös otthon kulcsát. A következő napon este az asszony újra kérte a kulcsot, majd a bán­talmazások miatt egy XI. ke­rületi rendőrjárőr közremű­ködését is igénybe vette. A férfi ekkor megígérte, hogy másnap Halásztelken lesz, és lehetővé teszi az elköltözést. Ilyen előzmények után volt együtt a család ismét Halász­telken március 15-én. Az egy­kori élettársaik heves vitába kezdtek, mert a férfi nem akarta, hogy az asszony és a gyerek végleg elköltözzön on­nan. Amikor pedig látta, hogy ez a szándék már megváltoz­tathatatlan, felkapott a földről egy svédfogót és ezzel a szerszámmal a neki háttal ál­ló nőt nagy erővel fejbe ver­te. A szerencsétlen áldozat le­zuhant arra az ágyra, melyen kislánya, aluijt. Támadója ek,- kor a' SzertZáírtíTfel- még—égj’"-? szer fejbevágta. Ekkor már a kislány is fel­ébredt, mire az elvetemült férfi megszorította a nyakát, majd a svédfogóval őt Is fej­be verte. Az ütések által okozott ko­ponyasérülés és agyzúzódás következtében mindkét áldo­zat életét vesztette. Borzalmas tettének elköve­tése után Farkas Ferenc Bu­dapestre utazott és a Szabad­ság hídnál a Dunába ugrott. öngyilkossági kísérlete nem sikerült, kimentették a vízből. Farkas Ferenc ellen a Pest Megyei Főügyészség több em­beren különös kegyetlenség­gel elkövetett emberölés bün­tette miatt emelt vádat és egyúttal féltékenységi tévesz­mék miatti kényszergyógyke­zelését is elrendelték. Ga. J. Mi lesz a családdal ? Hozzászólás a cikkünkhöz Szeretnék hozzászólni a Pest Megyei Hírlap augusztus 24-i számában megjelent „Mi lesz a családdal?" című cikk­hez. Én közvetlenül nem vagyok érintve az ügyben, a vádlott — nevezzük így — menye vagyok. Most szeretném a történteket apósom szemszö­géből leírni. Apósom 62 éves, elég ré­gen leszázalékolt nyugdíjas. 1972-ben nyílt törés volt a lá­bán, azóta sajnos, nem jött rendbe. Egész életében a fele­ségével együtt rengeteget dol­gozott, fuvaros volt. Sajnos, a baleset is így érte, munka közben. Még hozzá kell ten­nem, hogy 1976 januárjában autóbaleset kövekeztében meg­halt a lányuk, aki akkor 23 éves volt. Hátrahagyott egy 18 hónapos kislányt, akit ők ne­veltek a gyerek 5 éves koráig. Mindnyájan a gépkocsiban voltak, mikor a baleset tör­tént, a lányuk vezetett, és a helyszínen meghalt. Apósomat életveszélyes sérülésekkel szál­lították kórházba, anyósomnak a feje sérült meg, és a keze tört el. Szerencsére a kislány­nak nem esett baja. Felelős­séggel állíthatom, hogy mind­ketten tíz évet öregedtek a lányuk temetése után. Sajnos, idegileg a mai napig sem he- ygrtgk -ki “a .tragédiát *" Azon" S' ‘bizonyos "napon egész délelőtt esett az eső, és apósom megpróbálta az utcát töltögetni, hogy a víz tovább­folyjon. Mikor meglátta, hogy Mag Bertalan Egy éjszaka története (16.) magam a teljes Igazság feltá­rására, ki kell jelentenem, hogy ebben az egész cselek­ményben kizárólag, egyes- egyedül én voltam a kezde­ményező. — Hogyan kapcsolódott be a végrehajtásába Almási Gé­za? — Én beszéltem rá. — Mivel? Mit mondott ne­ki, hogy belement egy ilyen súlyos bűncselekmény végre­hajtásába az a büntetlen, két­gyermekes családapa? — Hosszabb ideje, több esetben beszélgettünk erről, mert megemlítettem neki, hogy egy nagy kémkedés le­leplezéséről van szó, és ha si­kerül, nagy jutalomban lesz részünk. Az Almásinak emlí­tett kémkedést én találtam ki, hogy rá tudjam venni a kasz- sza kinyitására, hogy segítsen nekem abban. — Milyen kémkedésről be­szélt? — Semmilyenről. Ezzel csak őt akartam meggyőzni. Leges- legelőször azzal kezdtem, hogy azt meséltem neki a ti­toktartására megesketve, hogy tudomásomra jutott az igaz­gatónk becstelen szándéka. Mármint, hogy az üzem spe­ciális gyártmányairól készített tervrajz egy-egy példányát a páncélszekrényben tartja, mert azokat egy nyugati ország ré­szére akarja kicsempészni. Na, aztán erről mind többet beszéltem, és tanakodás után kezdte is elhinni. Amikor már itt tartott, közöltem vele, hogy arról is értesültem, mi­kor jön az említett rajzokért, jelentésekért a német keres­kedelmi szakértő, aki mind­ezt átveszi. Az igazgató en­nek fejében pedig sok valu­tát kap. — És Almási Géza ezt tény­leg elhitte? — Hát nehezen. Hosszú he­tek teltek el, mire végre kö­télnek állt. Ezt a szót a helyében óva­kodnék kimondani, gondolta Németh. — És akkor mi történt? (Folytatjuk) a sértett jön felé a Wartburg­gal, félreállt, hogy helyet ad­jon. Mikor a sértett elhaladt mellette, pont a gödörbe haj­tott (amit eddig még egy ar­ra haladó kocsi sem tett meg), és gázt adott. Így apó­som arca, ruhája tele lett sárral. Ez még nem volt elég, kinevetett az autóból, mint aki élvezi a dolgot. (Egyéb­ként mikor ezt a sértett leg­jobb barátjának elmondtuk, ő azt felelte: „el tudom kép­zelni róla”.) Hát azt hiszem, ezt még egy teljesen ép ideg­rendszerű ember sem hagyta volna szó nélkül, természete­sen utánakiabált. Ezután a sértett beállt a saját udvará­ra és jött vissza, apósom sze­rint kiabálva (és nem bocsá- natkérően), hogy ne szidja az ő anyját, mert nem is ismeri. Ezután történt sajnos, az ütés, ami nagyon szerencsét­lenül sikerült. Apósom soha nem tagadta, hogy ütött, elis­merte, és egy egész életen át tartó becsületes munka után szorongva és rettegve várja a következményeket. Sajnos, ő hazudni nem tud, egyszerű parasztember, első perctől kezdve elmondta az igazságot, amit egy kicsit ús „dörzsölt” bűnöző tagadni próbált volna. Még annyit: soha senkire ke­zet még nem emelt, noha az életben . rengeteg baj. érte. Mi a férjemmel, mikor áz eset történt, nem voltunk ott­hon. Egyébként az utcán ak­kor senki nem tartózkodott. Később, mikor az ütés meg­történt, már az egyik fiatal- asszony kint volt (aki melles­leg a sértett feleségének a ba­rátnője), és ő látta az ütést, de érdekes módon semmit nem hallott, holott a közelben tartózkodott. Tehát ismétlem, az ütést kiváltó előzmények­nél senki nem tartózkodott az utcán, csak apósom, anyósom és a sértett. Tehát még az ő felesége sem! Mielőtt a sér­tettet a mentő elvitte, engem a felesége behívott a lakásuk­ba. Ö a kapuban azt mondta, hogy a férje bocsánatot kérni ment vissza. Mikor bementem a lakásba, a sértett azt mond­ta, azért ment vissza, hogy ne szidja az anyját, mert nem is ismeri. Nagyon sajnálom a sértet­tet, mert egy egész életen át viselni fogja a szerencsétlen ütés következményeit, és még fiatal. Ha akkor nem megy visz- sza, és másnap találkozik az apósommal, és tényleg bocsá­natot akar kérni, amiért le­fröcskölte és az arcába neve­tett, nem történt volna meg a sajnálatos eset. Egy fiatal embernek nem kellett volna súlyos sérüléseket szenvednie, és egy idős embernek nem kellene minden napját rette­gésben leélni, hogy mi lesz vele. Sajnos, sok álmatlanul el­töltött éjszaka után még min­dig nem tudom eldönteni, hogy melyikük az áldozat. Azt hiszem, mind a kettő. Sutus Sándorné Tápiószecső ★ A büntetőügy, melyet megír­tunk, egyike az utóbbi időben elszaporodott erőszakos cselekmé­nyeknek. Szomorú tapasztalat, hogy egy-egy valóságos vagy vélt sérelem miatt valaki úgy akar magának elégtételt venni, hogy megüti, leszúrja vagy éppen légpuskával meglövi a másikat. Elhisszük, hogy ennek a bünte­tőügynek nemcsak a sértett, ha­nem a sok bajt megélt nyugdí­jas korú gyanúsított is az áldo­zata. Ugyanakkor azonban ismét hangsúlyozzuk, amit cikkünkben kifejtettünk: semmi körülmények között sem szabad tettlegessé fa­julnia egy nézeteltérésnek! A sér­tett két gyermeket nevelő fiatal férfi, aki, mint a hozzászólásban is szerepel, egész életén át vi­selni kénytelen a szerencsétlen ütés következményeit. sorolt bizonyítékok beszélnek maga helyett, de azért jobb lesz, ha belátja, hogy itt már nincs kiút. Meg aztán, ha nem tudná, az őszinte beismerést a bíróság is figyelembe veszi. Továbbá, maga végre megsza­badul szorongásaitól, félelmei­től. Mert maga fél, Palágyi! Fél! Rettentően fél, még éj­jelente álmában is, mert azt ordítozza, hogy „ments meg. Katikám!”. A szolgálati fogda őre ezt mind hallja. És je­lenti azt is, hogy maga hány­szor ugrik fel és járkál szü­net nélkül egyik faltól a má­sikig, miközben azt hajtogat­ja félhangosan, hogy „Mit tet­tem?” Mindez a lelkiismereté­nek a háborgása, amitől nem tud szabadulni, amíg így ra­gaszkodik a hazugságaihoz. Meddig akarja ezt így csinál­ni, Palágyi úr? És akkor a gyilkosnak vá­lasz helyett végigcsorogtak a könnyei az arcán,, le az aj­káig, onnan pedig még lej­jebb a nadrágjára, közben na­gyokat nyelt és szipogott. — Tessék — nyújtotta át Magos a zsebkendőjét —, tö­rölje meg az arcát, aztán gyújtson rá és beszéljen! Cá­folja meg mindazt, amit el­mondtam! Ha tudja.' Palágyi még félig sem szív­ta el a cigarettáját, amikor Magosra nézve megszólalt: — Nincs mit cáfolnom, őrnagy úr, mert amiket a fejemre ol­vasott, az mind igaz. Legfel­jebb kiegészíteném egyes megállapításait. Nem tudok tovább tagadni, pedig nagyon akartam. De most már nincs tovább, tudom, rám már csak egyvalami vár: a kötél. — Ha valóban elszánta ma­gát a „kiegészítésre” — mond­ta Magos, figyelembe sem vé­ve- a kötélre vonatkozó cél­zást —, akkor mondja el, mióta készült a kassza kinyi­tására? — Most, hogy elszántam magáé? De most ne is vála­szoljon erre, majd később! Igaz, Palágyi ekkor már olyan állapotban volt, hogy nehezen tudta volna összeszed­ni erejét az ellenkezésre. — Továbbá, itt van ez a két vértől szennyezett levéltárca! Ezen a kemény papíron pedig, amit a páncélszekrény hátsó részén találtak meg a szakér­tők, rajta vannak a maga ujj­nyomai. De ha ez sem elég, folytathatom, mert a megátal­kodott magatartását több meg­cáfolhatatlan, kézzelfogható bizonyítékkal akarom megdön- teni. Ekkor Németh Palágyi elé helyezte az asztalra azt a sö­tétszürke öltönyt, amelynek a nadrágja alsó szárából és a zakó ujjainak végeiből a labo­ránsok, a szöveten levő vér­foltok vizsgálata céljából, ki­sebb darabokat vágtak ki. Amikor Palágyi ezt meglát­ta, összerázkódott és önkénte­lenül felkiáltott: — Mit csi­náltak a ruhámmal?! Teljesen tönkretették! — No lám! Ezzel elismerte, hogy a ruha a magáé. Csak így tovább! Ügy látom, kezd ma­gában a lelkiismeret felülke­rekedni. Az, hogy a ruha tönkrement, az a maga szá­mára vajmi keveset számít. Az viszont nagyon is jelentős, hogy a ruha részein talált vérfoltokról a szakértők meg­állapították, hogy azok Almá­si Géza művezető vérével azo­nosak. Hajnalban, amikor a gaztett után hazasietett a Mo­hai úti lakásra, a magán levő cipőt és ruhát levette, és amíg Katalin mélyen aludt, átöltö­zött. A lány előtt mindent el­hallgatott, őt csak a hazug alibi igazolására ösztönözte. Gyújtson csak újra rá! Magos ismét felé nyújtotta a cigarettáját és ő is rágyúj­tott. — Eddig én beszéltem. Most már magán a sor. Igaz, a fel­Palágyit olvasás közben el­borította a veríték, öklével a fejét ütögette, aztán kitört: — Ez itt mind szemenszedett hazugság, kitalált rágalom! — Felugrott, a nyomozók vissza akarták ültetni, ő azonban olyan erősen próbált talpon maradni, hogy dulakodás kez­dődött közte és a nyomozók között, amíg végül is visszaül­tették a helyére és hátrabilin­cselték a két kezét. — Maradjon veszteg, mit ugrál itt? Mit hangoskodik?! — rivallt rá Magos. — Hát ha 6 is becsapott, ak­kor kiben bízhat az ember? — kérdezte felháborodást mí­melve Palágyi. — Maga már senkiben, uram! Annak az aljasan kiter­velt és végrehajtott gyilkos­ságnak, amit maga elkövetett, nincs pártfogója. Egyébként is, Katalin nem csapta be magát, ha egyáltalán helye van ennek a szóhasználatnak. Ö a lelki­ismeretének az ösztönzésére mondta el az igazat. — A nyo­mozótiszt rágyújtott — Foly­tatom a kihallgatást a bizonyí­tékok bemutatásával. Emlék­szik, amikor azt kérdezte tő­lem, hogy mit akar nekem az őrnagy úr megmutatni, én mit válaszoltam? Azt mondtam, hogy a butaságuk maradvá­nyait. Nézzen csak ide, Palá­gyi úr! — Magos ekkor fel­emelte azt a sáros cipőt, amit Németh a Mohai úti lakáson levő szekrény aljából emelt ki. — Ismerős ez a kissé még mindig sáros cipő? Ez az, amit maga, amikor a hajnali órák­ban hazaérkezett a Mohai út­ra, bedobott a szekrénybe és felcserélte azzal, ami most van a lábán. Ezen a lábbelin — mutatta — maradt sárdarabo­kat a laboránsok összehasonlí­tották a kerítés melletti sáros cipőnyomok körül levő föld­del. Maga kétséget kizáróan ezzel a cipővel lépett ki a hiá­nyos kerítésen és így maradt ott a cipőjének nyoma. Ez te­hát a gyilkosság után elköve­tett butaságainak egyik bizo­nyítéka. Vagy netán azt akar- ja mondani, hogy ez nem a

Next

/
Oldalképek
Tartalom