Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-31 / 208. szám
6 ^M«p 1988. AUGUSZTUS 31., SZERDA Jogi tanácsok Az átlagkereset számítása • Módosítás a <»■ tartasdigban • Közös tulajdon megszüntetése 9 Helyettesítés • S. E.-né ráckevei nyugdf-' Jas az év közepén 88 nap szabadságot vett ki. A távollétet munkahelye az alapbérével számolta el, nem vette figyelembe a dolgozd részére egyébként Járó pótlékot. Helyesen jártak-e el? — kérdezi. Ha a dolgozó szabadsága miatt marad távol munkájától, erre az időtartamra őt átlagkereset illeti meg. Az átlagkereset kiszámításánál a dolgozó részére a bérköltséget, valamint az érdekeltségi alap terhére pénzben» részesedésként kifizetett minden díjazást alapul kell venni. Abban az esetben, ha költségvetési szervnél dolgozik, a béralap és a jutalmazási alap, valamint a pénzügyminiszter által meghatározott egyéb alap terhére kifizetett díjazások képezik a kiszámítás alapját. Az átlagkeresetbe a dolgozó személyi alapbérét a kiszámításkor érvényes összeggel kell figyelembe venni. Ha az 1988. évre történő átlagkereset fizetésénél a számítás alapja az 1987. évi (negyedévi), vagy az azt megelőző kereset, annak összegét — a kollektív szerződés szabályai szerint — bruttósítva kell megállapítani. Mindezekből következően olvasónk járandóságát nem kapta meg és ezért a követelését a munkaügyi döntőbizottságnál érvényesítheti. 9 X.. M. kenderesi szövetkezeti tag munkaképességét 50 százalékosan elvesztette. Fel- gyógyulását követően maid fél év telt el, amíg állást tudott vállalni. Azt szeretné megtudni, hogy erre az időre, amikor önhibájából nem volt jövedelme, fizetnie kell-e a bíróság által megállapított gyermektartásdíjat? ; , A tartásdíj összegét a bíróság a kötelezett átlagos jövedelmének 15—25 százalékában állapítja meg. Ennek során figyelembe veszi a gyermek tényleges szükségleteit, mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyait, a szülők háztartásában eltartott más gyermekeket, valamint a gyermek jövedelmét is. Mindezek alapján a tartásdíjat százalékos arányban vagy határozott összegben és bizonyos jövedelmek százalékában állapítja meg. A bíróság ítéletében foglaltakat a kötelezettnek mindaddig teljesítenie kell, amíg az hatályban van. Gyakran előfordul, hogy a fizetésre kötelezett, vagy akár a jogosult életében a tartás alapjául szolgáló körülményekhez képest lényeges változások állnak be. Ilyen esetekben a tartás mértékének megváltoztatását vagy megszüntetését lehet kérni, és a bíróság az eset ösz- szes körülményeinek gondos mérlegelésével hozza meg az ítéletét. Addig azonban, amíg a döntés jogerőre nem emelkedik, a korábban megállapított kötelezettség olvasónkat terheli, tehát a tartásdíjjal öt hónapi elmaradásban van, amelyet meg kell fizetnie. 0 M. V. sülysáp! olvasónk házasságát a bíróság felbontotta. A közös vagyon ügyében azonban nem hozott ítéletet, azt a felek maguk kívánták rendezni. Mindez azonban nem történt meg, mert a volt házastárs a lakásból nem hajlandó kiköltözni és semmiféle megoldásra nem mutat hajlandóságot. Sajnos gyakran előfordul, hogy a házasság felbontását követően a felek a közös lakás hasznosításában nem tudnak megegyezni. Az egyik fél elköltözne, míg a másik sem fizetni, sem költözni nem akar. A megegyezés hiányában csak a bíróság tehet pontot a felek vitájára. A közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben osztják meg. Ez az általános szabály azonban az ingatlanok esetében igen ritkán járható út, ezért rendelkezik úgy a törvény, hogy a közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét — ha ez a tu lajdonostársak körülményeire tekintettel indokolt — megfelelő ellenérték fejében a bíróság egy vagy több tulaj' donostárs tulajdonába adhat ja. Általában a bíróság nem tehet tulajdonossá olyan személyt, aki ehhez nem járul hozzá, kivéve, ha az ingatlan- részt olyan bentlakó tulajdonostárs tulajdonába adja, akinek ez méltányos érdekeit nem sérti. A bíróság azonban nem alkalmazhatja a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik. Előfordulhat, hogy mindenféle józan kompromisszum a felek szándékán meghiúsul és ilyenkor a bíróság a természetbeni megosztás helyett más megoldásra kényszerül. Ha a közös tulajdon másképpen nem szüntethető meg, illetve a természetbeni megosztás jelentős értékcsökkenéssel járna, vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot, a bíróság elrendeli a közös tulajdon tárgyainak értékesítését. Ezt követően pedig a vételárat a felek között felosztja. Az értékesítés során a tulajdonostársakat elővásárlási jog illeti meg. •F. J.-né szigethalmi gépíró- nőt egy szülési szabadságon lévő dolgozó helyére kívánják alkalmazni. Olvasónk arra kér választ, mi történik abban az esetben, ha a helyettesített személy meggondolja magát és újra dolgozni kiván? A határozott időre szóló munkaviszony általában naptárilag meghatározott időtartamra jön létre. Előfordulhat azonban az is, hogy nem az időtartamot állapítják meg a felek, hanem azt a konkrét munkát határozzák meg, melyet el kell végezni a munka- viszony fennállása alatt, feltéve, ha a munkaszerződés megkötésekor a munka időtartama a szakmai tapasztalatok és a munka természete alapján megközelítő pontossággal előre látható. Határozott időre szóló munkaviszony létesíthető a beteg, vagy más okból bizonytalan időre távollévő dolgozó helyettesítésének időtartamára is. A dolgozót a helyettesítés valószínű tartaméiról tájékoztatni kell. A helyettesítésre létesített határozott idejű alkalmazás elején általában nem látható előre a munkaviszony pontos időtartama. Ezért, ha a helyettesített dolgozó a megjelölt időben nem kezdi meg a munkát, a helyettesítő dolgozó munkaviszonya nem alakul át határozatlan idejűvé, hanem tovább tart a helyettesítésre okot adó körülmények meglétéig, a helyettesített dolgozó újbóli munkába állásáig. Más a helyzet a gyesen lévő helyettesítésekor, itt ugyanis a helyettesített személy távolléte naptárilag is meghatározható. Ha viszont ezt megelőzően a munkába visszatér, ezzel a ténnyel az őt helyettesítő dolgozó munkaviszonya megszűnik. Prezendszki Józsefné százhalombattai postahivatal-vezető kérésére közöljük, hogy az 1988. augusztus 25-1 számunkban adott jogi tanácsunk címzettje, „H. I. kézbesítő” nem az általa vezetett munkahelyen dolgozik. Dr. Sinka Imre Olvasóink részére minden csütörtökön 17—19 óra között ingyenes jogi tanácsadást tartunk Bp. VIII., Blaha L. tér 3. sz. alatt, a beérkezett levelekre pedig folyamatosan válaszolunk. Különös kegyetlenséggel Megölte élettársát, gyermekét Megdöbbentő családi tragédia okozója ellen emelt vádat a Pest Megyei Főügyészség. A büntetlen előéletű 33 éves Farkas Ferenc Halásztelken a Katona József utcában lakott az élettársával. Kapcsolatukból egy kislány is született, aki idén töltötte be a 8. évét. A férfi féltékeny volt az élettársára és elvakult dühében gyakran bántalmazta is őt. Az asszony emiatt múlt év novemberében gyermekéve] együtt Érdre költözött a testvéréhez. Ám hölmijaik a halásztelki lakásban maradtak, ahová nem tudtak bejutni, mivel Farkas Ferenc időközben lecserélte a zárat. Idén március 9-én tárgyalt volt élettársával, és kérte, hogy két nap múlva legyen otthon, mert el akarja vinni a holmijaikat. Mivel a férfi ezt nem akarta megtenni, március 13- án anya és kislánya elmentek hozzá budapesti ideiglenes lakására, hogy ismét kérjék a halásztelki egykori közös otthon kulcsát. A következő napon este az asszony újra kérte a kulcsot, majd a bántalmazások miatt egy XI. kerületi rendőrjárőr közreműködését is igénybe vette. A férfi ekkor megígérte, hogy másnap Halásztelken lesz, és lehetővé teszi az elköltözést. Ilyen előzmények után volt együtt a család ismét Halásztelken március 15-én. Az egykori élettársaik heves vitába kezdtek, mert a férfi nem akarta, hogy az asszony és a gyerek végleg elköltözzön onnan. Amikor pedig látta, hogy ez a szándék már megváltoztathatatlan, felkapott a földről egy svédfogót és ezzel a szerszámmal a neki háttal álló nőt nagy erővel fejbe verte. A szerencsétlen áldozat lezuhant arra az ágyra, melyen kislánya, aluijt. Támadója ek,- kor a' SzertZáírtíTfel- még—égj’"-? szer fejbevágta. Ekkor már a kislány is felébredt, mire az elvetemült férfi megszorította a nyakát, majd a svédfogóval őt Is fejbe verte. Az ütések által okozott koponyasérülés és agyzúzódás következtében mindkét áldozat életét vesztette. Borzalmas tettének elkövetése után Farkas Ferenc Budapestre utazott és a Szabadság hídnál a Dunába ugrott. öngyilkossági kísérlete nem sikerült, kimentették a vízből. Farkas Ferenc ellen a Pest Megyei Főügyészség több emberen különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés büntette miatt emelt vádat és egyúttal féltékenységi téveszmék miatti kényszergyógykezelését is elrendelték. Ga. J. Mi lesz a családdal ? Hozzászólás a cikkünkhöz Szeretnék hozzászólni a Pest Megyei Hírlap augusztus 24-i számában megjelent „Mi lesz a családdal?" című cikkhez. Én közvetlenül nem vagyok érintve az ügyben, a vádlott — nevezzük így — menye vagyok. Most szeretném a történteket apósom szemszögéből leírni. Apósom 62 éves, elég régen leszázalékolt nyugdíjas. 1972-ben nyílt törés volt a lábán, azóta sajnos, nem jött rendbe. Egész életében a feleségével együtt rengeteget dolgozott, fuvaros volt. Sajnos, a baleset is így érte, munka közben. Még hozzá kell tennem, hogy 1976 januárjában autóbaleset kövekeztében meghalt a lányuk, aki akkor 23 éves volt. Hátrahagyott egy 18 hónapos kislányt, akit ők neveltek a gyerek 5 éves koráig. Mindnyájan a gépkocsiban voltak, mikor a baleset történt, a lányuk vezetett, és a helyszínen meghalt. Apósomat életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba, anyósomnak a feje sérült meg, és a keze tört el. Szerencsére a kislánynak nem esett baja. Felelősséggel állíthatom, hogy mindketten tíz évet öregedtek a lányuk temetése után. Sajnos, idegileg a mai napig sem he- ygrtgk -ki “a .tragédiát *" Azon" S' ‘bizonyos "napon egész délelőtt esett az eső, és apósom megpróbálta az utcát töltögetni, hogy a víz továbbfolyjon. Mikor meglátta, hogy Mag Bertalan Egy éjszaka története (16.) magam a teljes Igazság feltárására, ki kell jelentenem, hogy ebben az egész cselekményben kizárólag, egyes- egyedül én voltam a kezdeményező. — Hogyan kapcsolódott be a végrehajtásába Almási Géza? — Én beszéltem rá. — Mivel? Mit mondott neki, hogy belement egy ilyen súlyos bűncselekmény végrehajtásába az a büntetlen, kétgyermekes családapa? — Hosszabb ideje, több esetben beszélgettünk erről, mert megemlítettem neki, hogy egy nagy kémkedés leleplezéséről van szó, és ha sikerül, nagy jutalomban lesz részünk. Az Almásinak említett kémkedést én találtam ki, hogy rá tudjam venni a kasz- sza kinyitására, hogy segítsen nekem abban. — Milyen kémkedésről beszélt? — Semmilyenről. Ezzel csak őt akartam meggyőzni. Leges- legelőször azzal kezdtem, hogy azt meséltem neki a titoktartására megesketve, hogy tudomásomra jutott az igazgatónk becstelen szándéka. Mármint, hogy az üzem speciális gyártmányairól készített tervrajz egy-egy példányát a páncélszekrényben tartja, mert azokat egy nyugati ország részére akarja kicsempészni. Na, aztán erről mind többet beszéltem, és tanakodás után kezdte is elhinni. Amikor már itt tartott, közöltem vele, hogy arról is értesültem, mikor jön az említett rajzokért, jelentésekért a német kereskedelmi szakértő, aki mindezt átveszi. Az igazgató ennek fejében pedig sok valutát kap. — És Almási Géza ezt tényleg elhitte? — Hát nehezen. Hosszú hetek teltek el, mire végre kötélnek állt. Ezt a szót a helyében óvakodnék kimondani, gondolta Németh. — És akkor mi történt? (Folytatjuk) a sértett jön felé a Wartburggal, félreállt, hogy helyet adjon. Mikor a sértett elhaladt mellette, pont a gödörbe hajtott (amit eddig még egy arra haladó kocsi sem tett meg), és gázt adott. Így apósom arca, ruhája tele lett sárral. Ez még nem volt elég, kinevetett az autóból, mint aki élvezi a dolgot. (Egyébként mikor ezt a sértett legjobb barátjának elmondtuk, ő azt felelte: „el tudom képzelni róla”.) Hát azt hiszem, ezt még egy teljesen ép idegrendszerű ember sem hagyta volna szó nélkül, természetesen utánakiabált. Ezután a sértett beállt a saját udvarára és jött vissza, apósom szerint kiabálva (és nem bocsá- natkérően), hogy ne szidja az ő anyját, mert nem is ismeri. Ezután történt sajnos, az ütés, ami nagyon szerencsétlenül sikerült. Apósom soha nem tagadta, hogy ütött, elismerte, és egy egész életen át tartó becsületes munka után szorongva és rettegve várja a következményeket. Sajnos, ő hazudni nem tud, egyszerű parasztember, első perctől kezdve elmondta az igazságot, amit egy kicsit ús „dörzsölt” bűnöző tagadni próbált volna. Még annyit: soha senkire kezet még nem emelt, noha az életben . rengeteg baj. érte. Mi a férjemmel, mikor áz eset történt, nem voltunk otthon. Egyébként az utcán akkor senki nem tartózkodott. Később, mikor az ütés megtörtént, már az egyik fiatal- asszony kint volt (aki mellesleg a sértett feleségének a barátnője), és ő látta az ütést, de érdekes módon semmit nem hallott, holott a közelben tartózkodott. Tehát ismétlem, az ütést kiváltó előzményeknél senki nem tartózkodott az utcán, csak apósom, anyósom és a sértett. Tehát még az ő felesége sem! Mielőtt a sértettet a mentő elvitte, engem a felesége behívott a lakásukba. Ö a kapuban azt mondta, hogy a férje bocsánatot kérni ment vissza. Mikor bementem a lakásba, a sértett azt mondta, azért ment vissza, hogy ne szidja az anyját, mert nem is ismeri. Nagyon sajnálom a sértettet, mert egy egész életen át viselni fogja a szerencsétlen ütés következményeit, és még fiatal. Ha akkor nem megy visz- sza, és másnap találkozik az apósommal, és tényleg bocsánatot akar kérni, amiért lefröcskölte és az arcába nevetett, nem történt volna meg a sajnálatos eset. Egy fiatal embernek nem kellett volna súlyos sérüléseket szenvednie, és egy idős embernek nem kellene minden napját rettegésben leélni, hogy mi lesz vele. Sajnos, sok álmatlanul eltöltött éjszaka után még mindig nem tudom eldönteni, hogy melyikük az áldozat. Azt hiszem, mind a kettő. Sutus Sándorné Tápiószecső ★ A büntetőügy, melyet megírtunk, egyike az utóbbi időben elszaporodott erőszakos cselekményeknek. Szomorú tapasztalat, hogy egy-egy valóságos vagy vélt sérelem miatt valaki úgy akar magának elégtételt venni, hogy megüti, leszúrja vagy éppen légpuskával meglövi a másikat. Elhisszük, hogy ennek a büntetőügynek nemcsak a sértett, hanem a sok bajt megélt nyugdíjas korú gyanúsított is az áldozata. Ugyanakkor azonban ismét hangsúlyozzuk, amit cikkünkben kifejtettünk: semmi körülmények között sem szabad tettlegessé fajulnia egy nézeteltérésnek! A sértett két gyermeket nevelő fiatal férfi, aki, mint a hozzászólásban is szerepel, egész életén át viselni kénytelen a szerencsétlen ütés következményeit. sorolt bizonyítékok beszélnek maga helyett, de azért jobb lesz, ha belátja, hogy itt már nincs kiút. Meg aztán, ha nem tudná, az őszinte beismerést a bíróság is figyelembe veszi. Továbbá, maga végre megszabadul szorongásaitól, félelmeitől. Mert maga fél, Palágyi! Fél! Rettentően fél, még éjjelente álmában is, mert azt ordítozza, hogy „ments meg. Katikám!”. A szolgálati fogda őre ezt mind hallja. És jelenti azt is, hogy maga hányszor ugrik fel és járkál szünet nélkül egyik faltól a másikig, miközben azt hajtogatja félhangosan, hogy „Mit tettem?” Mindez a lelkiismeretének a háborgása, amitől nem tud szabadulni, amíg így ragaszkodik a hazugságaihoz. Meddig akarja ezt így csinálni, Palágyi úr? És akkor a gyilkosnak válasz helyett végigcsorogtak a könnyei az arcán,, le az ajkáig, onnan pedig még lejjebb a nadrágjára, közben nagyokat nyelt és szipogott. — Tessék — nyújtotta át Magos a zsebkendőjét —, törölje meg az arcát, aztán gyújtson rá és beszéljen! Cáfolja meg mindazt, amit elmondtam! Ha tudja.' Palágyi még félig sem szívta el a cigarettáját, amikor Magosra nézve megszólalt: — Nincs mit cáfolnom, őrnagy úr, mert amiket a fejemre olvasott, az mind igaz. Legfeljebb kiegészíteném egyes megállapításait. Nem tudok tovább tagadni, pedig nagyon akartam. De most már nincs tovább, tudom, rám már csak egyvalami vár: a kötél. — Ha valóban elszánta magát a „kiegészítésre” — mondta Magos, figyelembe sem véve- a kötélre vonatkozó célzást —, akkor mondja el, mióta készült a kassza kinyitására? — Most, hogy elszántam magáé? De most ne is válaszoljon erre, majd később! Igaz, Palágyi ekkor már olyan állapotban volt, hogy nehezen tudta volna összeszedni erejét az ellenkezésre. — Továbbá, itt van ez a két vértől szennyezett levéltárca! Ezen a kemény papíron pedig, amit a páncélszekrény hátsó részén találtak meg a szakértők, rajta vannak a maga ujjnyomai. De ha ez sem elég, folytathatom, mert a megátalkodott magatartását több megcáfolhatatlan, kézzelfogható bizonyítékkal akarom megdön- teni. Ekkor Németh Palágyi elé helyezte az asztalra azt a sötétszürke öltönyt, amelynek a nadrágja alsó szárából és a zakó ujjainak végeiből a laboránsok, a szöveten levő vérfoltok vizsgálata céljából, kisebb darabokat vágtak ki. Amikor Palágyi ezt meglátta, összerázkódott és önkéntelenül felkiáltott: — Mit csináltak a ruhámmal?! Teljesen tönkretették! — No lám! Ezzel elismerte, hogy a ruha a magáé. Csak így tovább! Ügy látom, kezd magában a lelkiismeret felülkerekedni. Az, hogy a ruha tönkrement, az a maga számára vajmi keveset számít. Az viszont nagyon is jelentős, hogy a ruha részein talált vérfoltokról a szakértők megállapították, hogy azok Almási Géza művezető vérével azonosak. Hajnalban, amikor a gaztett után hazasietett a Mohai úti lakásra, a magán levő cipőt és ruhát levette, és amíg Katalin mélyen aludt, átöltözött. A lány előtt mindent elhallgatott, őt csak a hazug alibi igazolására ösztönözte. Gyújtson csak újra rá! Magos ismét felé nyújtotta a cigarettáját és ő is rágyújtott. — Eddig én beszéltem. Most már magán a sor. Igaz, a felPalágyit olvasás közben elborította a veríték, öklével a fejét ütögette, aztán kitört: — Ez itt mind szemenszedett hazugság, kitalált rágalom! — Felugrott, a nyomozók vissza akarták ültetni, ő azonban olyan erősen próbált talpon maradni, hogy dulakodás kezdődött közte és a nyomozók között, amíg végül is visszaültették a helyére és hátrabilincselték a két kezét. — Maradjon veszteg, mit ugrál itt? Mit hangoskodik?! — rivallt rá Magos. — Hát ha 6 is becsapott, akkor kiben bízhat az ember? — kérdezte felháborodást mímelve Palágyi. — Maga már senkiben, uram! Annak az aljasan kitervelt és végrehajtott gyilkosságnak, amit maga elkövetett, nincs pártfogója. Egyébként is, Katalin nem csapta be magát, ha egyáltalán helye van ennek a szóhasználatnak. Ö a lelkiismeretének az ösztönzésére mondta el az igazat. — A nyomozótiszt rágyújtott — Folytatom a kihallgatást a bizonyítékok bemutatásával. Emlékszik, amikor azt kérdezte tőlem, hogy mit akar nekem az őrnagy úr megmutatni, én mit válaszoltam? Azt mondtam, hogy a butaságuk maradványait. Nézzen csak ide, Palágyi úr! — Magos ekkor felemelte azt a sáros cipőt, amit Németh a Mohai úti lakáson levő szekrény aljából emelt ki. — Ismerős ez a kissé még mindig sáros cipő? Ez az, amit maga, amikor a hajnali órákban hazaérkezett a Mohai útra, bedobott a szekrénybe és felcserélte azzal, ami most van a lábán. Ezen a lábbelin — mutatta — maradt sárdarabokat a laboránsok összehasonlították a kerítés melletti sáros cipőnyomok körül levő földdel. Maga kétséget kizáróan ezzel a cipővel lépett ki a hiányos kerítésen és így maradt ott a cipőjének nyoma. Ez tehát a gyilkosság után elkövetett butaságainak egyik bizonyítéka. Vagy netán azt akar- ja mondani, hogy ez nem a
