Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

1988. AUGUSZTUS 1.. HÉTFŐ Gyarapodó Budaörs Tetőre került a szatellitantenna Aki mondjuk öt-hat éve nem koptatta Budaörs hosz- szan kanyargó főutcájának aszfaltját, az alig ismer rá a településre. Felújított, új ruhába öltöztetett régi épü­letek — sajátos hangulatát őrző —, s azok szomszédsá­gában újak. A tanácsházát el­hagyva, a lakóteleppel szom­szédos oldalon befejezés előtt álló épületek magasodnak. Szükség is van rájuk, hiszen a város lakossága gyarapodik. A helyi rendőrségnek otthont adó épület befejezés előtt álL. Alig valamivel messzebb tola a tizenhat tanulócsopor­tot befogadó reprezentatív szakközépiskola tantermei is tető alá kerültek, s az úgy­nevezett kiszolgáló, hozzá csat­lakozó épületek is. így az uszoda, a tornaterem, s a diákok ellátását szolgáló kony­ha. A kivitelező, a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei, munkagépei eh­hez az építkezéshez — a te­raszos elrendezés miatt — huszonnyolcezer köbméter föl­det mozgattak meg. A kivite­lezéssel jól haladnak, s úgy hírlik, szeptember elsején az új oktatási intézmény falai között megkezdődik a tanítás. S ami legalább ennyire fog­lalkoztatja a budaörsieket, hogy az épület tetejére fel­szerelték már azt a szatellit- antennát, mely a kábelteleví­ziózás, tehát a normál és mű­holdas adások, valamint a rá­dió URH-műsorainak jó minő­ségű vételére alkalmas. A rendszer kiépítése megkezdő­dött, nem véletlen hát, hogy a budaörsiek minden hozzájuk érkező idegent azzal fogad­Az oktatási célt szolgáló épület tetején a szatellitantenna „tá­nyér alakú” korongja (Gotlieb Géza felvétele) nak: a szöuli olimpiát ők már a szatellit segítségével időben, s jó minőségben ve­szik. A lakótelep másik részén, a Lévai utca 6. szám alatt is építkeznek. Itt a kivitelező a Budaörsi Tanács költségveté­Nincsen szennyes Tóalmáson Nem vonzó a forró üzem Nem szorul bizonyításra az az egyenlet, mely szerint ami­lyen mértékben emelte a Pa­tyolat szolgáltatásainak árait, legalább olyan mértékben esett vissza e tisztítóvállalat munkaellátottsága. Márpedig ha kevesebb a munka, mun­káskézből is kevesebbre van szükség. így van ez a Főváro­si Patyolat Vállalat tóalmási vasalórészlegében is? Tóalmás lakóinak — azon kívül, hogy számukra is költ­ségesebbé vált a ruhatisztí­tás — mind ez ideig nem okozott gondot az áremelés, az abból következő forgalom­csökkenés, nem került sor a dolgozók elbocsátására. Ugyan­is két-három esztendeje már lezajlott a nagy „népvándor­lás”, el a forró műhelyből, a nehéz fizikai munkától oda, ahol könnyebb munkáért ugyanennyit, esetleg még töb­bet fizetnek. Komoly lét­számgondokkal, kapacitás- hiánnyal küszködött az üzem, s nem is lehet hirtelen tud­ni, jó-e, rossz-e, hogy a mun­kaellátottság csökkentével egyensúlyba került a lét­szám és a munkai Hogy ez az egyensúly med­dig marad* fenn, nem tudni. A nehéz munkakörülmények ma is éppen úgy fennállnak, mint korábban, s lehet oko­zója egy újabb elvándorlási hullámnak. Ezt lehetne el­lensúlyozni nagyobb fokú automatizálással — de kér­dés, ki tudnák-e használni az új, korszerű gépeket, nem esik-e a forgalom a jövőben, még lejjebb. Megy tehát tovább a jó öreg kalandergép. Egyik fe­lén berakják az asszonyok a gyűrött törülközőt, konyharu­hát, másik végén kiveszik, hajtogatják, szortírozzák. Ki­veszik, hajtogatják... — há­rom műszakban. Két ilyen kalandergép vég­zi Tóalmáson a vasalást, kö­zülük azonban csak az egyik működik teljes kihasználtság­gal: a másikra már a délutá- nos, éjszakás műszakra nem jut sem ember, sem vasalni- való. Felmerülhet a kérdés: az ily módon szó szerint álló eszközzé vált gép fenntartá­sa, kihasználatlansága nem növeli a Patyolat költségeit még-tovább? Nem készteti — közvetetten — a tisztítóválla­latot újra árainak emelésére? Mi lesz egyáltalán az álló ka­landergép sorsa? Egy bizonyos: nem a kon­kurencia fogja megvásárolni és újra üzembe állítani. T. B. E. si üzeme. Építik a Hazafias Népfront székházát. Lukneschi Ottó tervei alapján egyedi arculatú épület búvik majd meg a panelek szomszédságá­ban. A szellőzőberendezést, s a kéményt — mely csak ha a szükség úgy hozza magával, akkor áll üzembe — rejtő ér­dekes formájú tető fölé ma­gasodó építmény hat és fél mázsát nyom. Nem túlzás azt állítani hogy Budaörs szépen gyarapo­dik. Hiszen a település má sik végén — Budapesthez kö­zelebb esőn — egy tizenkét tantermes iskola épül. Mi közben a gyarapodás jeleit követjük nyomon, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Pest megye eme fiatal váro­sának van mit behoznia, le­maradását pótolnia, a régóta városi rangot viselő települő sekkel szemben. V. E. Gát vagy ösztönző a szabályozó? A legmozgékonyabbat sújtják Feltételezem, nagyon sokan voltunk már olyan helyzet­ben, hogy kölcsönadtunk — vagy ledolgoztunk — egy szá­munkra nagyobb összeget, amellyel egy bizonyos idő múlva számoltunk, mert — vásárlási vagy továbbfizetési — terveink voltak vele. Aztán az adott időben adósunk nem tudott fi­zetni, dugába dőltek terveink. Elmaradt a vásárlás, rosz- szabb esetben magunk váltunk adóssá e miatt. Szóval min­denképpen károsodtunk. Mégis ez a példa a kiseb-' bik rossz. Mert csak egy vagy néhány embert ér hátrány, ífa ugyanez a nagy gazda­ságban, egy termelő egységgel történik, már közvetlenül na­gyobb csoportot, az ott dol­gozókat, sőt, mint látni fog­ják, végső soron mindnyá­junkat érint. Ezért is szisszen­tem föl egy véletlen elszólás­ra: hogy is van ez? Történt ugyanis a minap, hogy az érdi telephelyű Mű­szerautomatika Kisszövetke­zet elnökével, Horváth Jó­zseffel a várost támogató te­vékenységükről beszélgettünk. E közben mondta, higgyem el, nem sajnálják a pénzt jó cé­lokra. De. Mostanában gyak­ran vannak átmeneti likvi­ditási (egyszerűsítve: fizetőké­pességi) problémáik. Eddig is voltak, de ez az idén, az adó­rendszer változásai miatt csak súlyosbodott. Nekik viszont érthetően elsősorban a kuta­tásaik, a termelésük finanszí­rozása az elsődleges, Ami pénz befolyik, arra fordítják, így aztán nem tudja, hogy a jövőben hogyan tudnak hoz­zájárulni a város anyagi gondjainak enyhítéséhez. Szeretném előrebocsátani, hogy nem egy, a vállalkozás szabadságát meglovagoló cég­ről van szó. Figyelemre méltó, nemzétközi mércével mérve is komoly vállalkozás a Műszer Automatika. 1982 májusában történt, hogy a Chinoin nagy­tétényi gyáregysége műszer­üzemének néhány dolgozója — és a hozzájuk csatlakozók — kisszövetkezetet alapítottak Érden. Pillanatnyilag is mind­össze 40-45 embert foglalkoz­tatnak, a gyártmányfejlesztők­től — az elnök maga is az — — a takarítókig bezárólag Éves árbevételük tavaly már meghaladta a 60 millió forin­tot. A vasút részére' gyártanak biztosítóberendezéseket, az­Gombö Pál: d3ej?ehtetéó Van hárommillióm, mibe fektessem? Hogy honnan van hárommillióm? Ne kérdezzétek, azt ma senki sem kérdezi, nem azért, mert az szocialista • tőke, tehát eleve bizonyos, hogy munkából származó kereset, hanem azért, mert más itt a kérdés, az, hogy mibe fektetik. Ajánlkozik például a takarékpénztár, meg az a másik, amelyik útba esik jövet-menet és azt mondják, fektessem beléjük, ők ad­nak ennyi meg ennyi kamatot, még adó­menteset is meg még ráadásul jutalomka­matot is. Hiába no, míg a tőkés tőkét meg kell dönteni, nem siránkozni, addig a szo­cialista tőkét ki kell csalogatni, össze kell gyűjteni, siránkozunk úgyis eleget. Szóval megvan az ötmillió forintom, de mit kezdjek vele? Azt mondja a bank, meg a sok száz cég, hogy kötvényt vegyek érte, az több kamatot hoz, mint rostán a lik és az újabbak még többet, a legújabbak legtöb­bet. Na jó, de ésszel él a magyar ember, jól teszi, ha ezeknek megér egy rostaliknyit az én hatmillióm, akkor abból jut is, marad is, vagyis nekik még többet hoz a konyhára, két rostaliknyit. No meg az is van, hogy mindez garantált, de egyre lejjebb, eleinte az állam garantálta, aztán a bank, most már csak a részvénytársaság és egyéb társadal­mi törvény alá esendő társaságok, lásd is­tenben boldogult, de szellemében most fel­támadó lncze Imre Színházi Élet című lap­ja társasági rovatát, maga csak tudja, Intim Pista, lásd továbbá az 1920-as éveket, amikor mindenki részvényeket vásárolt, aztán jött a tőzsdekrach, és ment a Krausz Simi meg apukám pénze. Nahát én, hiába hívogatnak, ösztönöznek, noszogatnak, nem veszek részvényt, hacsak ezzel meg nem váltom a telefonomat, az más, kerül, amibe kerül, amilyen gyorsan fejlő­dik a telefonhálózat, megéri. Mi érné még meg? Nyilván a lakás, ha garantálnák, an­nak az ára úgyis gyorsabban megy felfelé, mint szitán a lyuk. Igen ám, de az én véres verejtékkel szerzett tízmilliómat ha netán odaadnám lakásra, akkor a lakások egyre mennének össze, a háromszobás lakás lenne 27 négyzetméter, a kétszobás 22, mínusz jö­vedelmi adó, plusz ajtópénz, füstpénz. Hív­nak viszont, hogy egyesüljek részvénytársa­ságba, közkereseti társaságba, korlátolt fele­lősségű társaságba. Én mennék is, csak pénzem nem, az a 18 millió, mert a rész­vénytársaság nem Rimamurányi, ami richtig hozott, hanem nemzetközi, vagyis külföldi tőke van benne, vagyis afc egész nem szik­laszilárd, mert az a külföldi cég holnap ösz- szeomlik és orrom attól fokhagymás, mert a tőkés céget nem garantálják, ha az jöve­delmezőbb neki, osztalékot ad, ha nem, ak­kor csődöt jelent, mert a tőkés tőke már csak ilyen, éppen attól piacszerűbb, mint t szocialista tőke. De hát akkor mit kezdjek a harmincmii Hómmal, amelyet fáradságos tárumunkával szedtem össze, hajnalban keltem, felvásárol­tam, továbbadtam, újra visszavásároltam és végül is a háziasszonyok, akiknek semmi gondjuk, még adószakértővel sem kell tár gyalniuk, kilónként megvásárolják és viszik haza.' Na mit kezdjek? Azt hirdetik, hogy teljesen új, garantáltan technoprocesszoros technikával felépítenék a házamat, a tel kemre, harminc év garancia, na az ugyan nem ötszáz év, mint a középkorban, de har­minc évre kiadni a lakásokat, mint ÉN Kft. az is valami. Fel is építtetném, de közben azok az építtetők képesek és rajtam akarnak keresni, elpanamázzák a pénzemet, jönnek azzal, hogy vesztegetniök kell, és az nekem nem kell, én fizessem meg, inkább veszek egy kész háza% azt is árulnak, és ha a hat vanmilliómat abba fektetem, akkor a ma gánjogi törvény garantálja, hogy az én tu lajdonommal az én óhajom szerint rendel kezzek. Persze nem bízom el magamat, foly tatom a szocializmust építő munkámat, fel vásárlók és eladok és megint felvásárolok és beszedem a lakbért, mert gondolom, kell jövőképemre is, felvásárolok egy írót is, akinek nyersen tollba mondom, hogy az egyé ni kezdeményezés hogyan hozza a fillért forintra, forintot a dollárra és népszerűsíti legújabb találmányaimat, amelyet a bürök rácia gátol a megvalósításban, holott, ha sza ballon tehetném, nem lenne többé kopasz fej, csak gerinccsúcsig érő homlok. tán a bányáknak, az olaj- és gáziparnak,1 a petrolkémiának különféle gáz-légellenörző rendszereket a robbanásve­szély elhárításához, a mező- gazdaságnak, a gyógyszer- vegyészetnek vegyi elemző mű­szereket, hordozható és tele­píthető kivitelben. Rendkívül intelligens érzékelő automatj- kákat, amelyek . mérnek és visszajeleznek, sőt cseleked­nek, például vonatot állítanak meg, és számítógépre kap­csolva regisztrálnak. Közvet­lenül életet és vagyont véde­nek. Termékeik saját fejlesz- tésűek, részben vagy egész­ben, mert licencvásárlással is foglalkoznak, továbbfejlesztés, szellemi értékek adaptálása céljából. Rendkívül rugalma­san dolgoznak. Éppen azt akarták megmutatni, hogy nem kellenek évek a fejlesztéshez és a gyakorlatba átültetéshez. Thermoanalizá toruk egyik speciális kivitelű változatát, az Agrotherm berendezést né­hány hét alatt szerelték fel például Békésben, egy kö­zös gazdaságban, a granulált és szuszpenziós műtrágyák gyors elemzéséhez. (Üjabb anyagvizsgáló receptúrákkal takarmányelemzésre és a kü­lönféle mezőgazdasági termé­kek, így a dohány nedvesség- tartalmának meghatározására is alkalmas.) Csinálták ezt eddig is a gazdaságokban, csak éppen drágábban és ne­hézkesebben. Gyártmányaik iránt érthe­tően rendkívül nagy az ér­deklődés. Közvetett úton je­lentős mennyiség kerül ex­portra. Elsősorban a Szovjet­unióba. De működnek mű­szereik Görögországban, Irak­ban, Albániában stb. A be­mutató vásárokon a Metrim- pexen keresztül történt ki­ajánlásaik és üzletszagú visz- szajelzéseik reménykeltőek a . övöt tekintve. Egy ilyen kisszövetkezet­nek vannak pénzügyi nehéz­ségei? Elég, ha a megrende­lőjének van. Egy kisszövetke­zet általában nagyvállalatok bedolgozója, ritkán szállít közvetlenül a felhasználók megrendelésére. A Műszer Automatika érzékelőinek, mű­szereinek többségét is gép­rendszerekbe építik be. S ha a megrendelő fizetéskép­telenné válik, a kis szállító számíthat rá, hogy utolsó lesz a követelése kiegyenlítésében. Ha ugyanis amott mégis pénz áll a házhoz, első az állam, a maga járandóságaival. Ez ért­hető. Kevéssé a további meg­különböztetés. Mert azután következnek az állami válla­latok és mindenki más, a sor végén mindenképpen a kis­szövetkezet áll. Az a kis egy­ség, amely leginkább rászorul tőkéje gyors forgatásához. Az érdiek is, mint fejlesztők, hosszú távra rendezkedtek be, minden fillérük a gyártásban, a fejlesztésben fekszik. Jelen­leg tízmillió forint kintlévő­ségük van, s az évi 60-80 mil­lió árbevételt tekintve ez szá­mukra nagyon jelentős ösz- szeg. Számít az a milliós té­tel is, amit már több mint egy éve hiába próbálnak be­hajtani. S hogy miért súlyosabb most a helyzetük mint ta­valy? Mert a pénzügyi szabá­lyozók értelmében a meg­rendelés teljesítésével, a ki­szállítással egyidejűleg a for­galmi adót nyomban le kell róniuk. Függetlenül attól, hogy ők mikor jutnak a pén­zükhöz. Azért a bizonyos 10 millióért is megfizették már a 2,5 milliós adót. Ezt még egy tőkeerős nagyobb válla­lat is nehezen bírja ki, nem egy kisebb gazdasági egység, bármennyire is dinamikusan fejlődik. Csökkent, elfogy a forgatható tőkéje, s a finan­szírozási gondjai termelése fé- kezöjévé válik. Ha viszont csökken a termelés, kisebb lesz az adóteher is és akkor az államkassza jut kevesebb bevételhez. Netán vegyenek fel hitelt? Annak kamata magasabb a késedelemért felszámíthatóé- nál. És egyáltalán, egy nagy- vállalat helyett miért válja­nak maguk is adóssá? Rossz üzlet lenne, mi szükség van belekényszeríteni ? A szabá­lyozóktól azt várjuk, hogy ösz­tönözzön és ne gátoljon a gaz­dálkodásban. Kádár Edit A Bábolnai. Mezőgazdasági Kombinát naposcsibe értékesítésre 1989-re vállalkozókat keres Jelentkezés a baromfikereskedelem és szaktanácsadásnál, Bábolna (2943), telefon: (34)-69-111 és 69-333. A Budapest 70. Postahivatal munkatársakat keres pénzkezelési feladatokra (pénzszámlálás, bankjegyek kötegelése, rendezése, zsákolása). Egy vagy két műszakos munkarend. Kereseti lehetőség: a kezdők havi jövedelme kb. 6000 Ft. Kedvezmények: utazási, távirati- és csomagfeladási valamint telefon-díjkedvezmény. Szükség esetén elhelyezés munkásszálláson. Jelentkezni lehet a postahivatalban (Vili., Verseny u. 3., telefon: 428-118, 260^as m.) vagy a főpénztár osztályvezetőjénél, a 428-118-as telefon 256-os mellékén.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom