Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-01 / 182. szám
1088. AUGUSZTUS 1., HÉTFŐ Vándorszínészek mai utódai Igaz dolgokról a pódiumon Mert itt kifejezhetik magú* kát. Ahogy egyiktik megfogalmazta — mesterségesen létrehoztak egy olyan környezetet, ahol őszintébbé válnak, ahol másképpen élik meg emberi kapcsolataikat, ahol a bennük bujkáló érzéseket, érzelmeket szavakba, mozdulatokba önthetik. Tíznapos tábor Gödöllőn, a művelődési központban. Amatőr színjátszó diákok találkoznak és dolgoznak együtt. Az utolsó két-há- rom napban lakótelepi alkalmi színpadokon, merész vállalkozásként Pesten a Vörösmarty téren is bemutatkoznak. Önállóan Három csoport, három merőben eltérő módszer. A bemutatkozás után a foglalkozásvezetők elmondják elképzeléseiket és minden gyerek maga dönthet, hová szeretne kerülni. Persze egyenletes az osztás, de a több mint harminc fiatalból talán három dolgozik más rendezővel, mint a választott. Kaposi László népművelő csak az alapötletet adta, produkciójuk többi elemét a diákok írták. A rögtönzések után megállapodtak a végleges szövegben és ehhez kidolgozták a szükséges mozgásokat. Újólag megdöbbentett, mennyi keserűség halmozódott fel a mai tizenöt-tizenhat éves fiúkban, lányokban. Ügy érzik, sokszor becsapják őket, az iskola védett környezete nem készít fel a való életre. És hamisak a tömegkommunikáció eszközei és az emberi kapcsolatok. A legtöbb ötlet kiagyalója, kicsit a csoport szellemi vezéregyénisége, a váci Sztáron Sándor Gimnázium tanulója, Petényi Balázs volt. — Inkább csak címszavakban tudom megfogalmazni, mi is idegesít. A közösség ereje az, ami segít ezeket a gondolatokat a felszínre hozni. Más környezetben én magam is megalkuvóbb vagyok. Tavaly is részt vettem a táborban, és azok az élmények késztettek a jelentkezésre. Talán annyiban volt jobb akkor, hogy szűkebb térben mozogtunk, a többi csoport tagjaival is szorosabb volt a kapcsolatunk. Ritmus Uray Péter pantomimművész más kifejezési formákat próbált átadni. A színpadi mozgás biztonsága, ritmusa alapja lehet a megszólalás hitelességének. A gátlások oldásában jelentős szerepe van a fizikális lehetőségek tökéletes birtoklásának. Az eséstechnikának, az irányváltások tisztaságának. Az a néhány perces játék, amellyel ők léptek a közönség elé, a megtanult elemekből válogatott és kifejező erővel telítődött. Igaz, a közös munka igazi együttlétté alakult, amelyben fontos helye volt a beszélgetéseknek. Itt is voltak, akik már tavalyról ismerték egymást és Uray Pétert. Gere Antal Dunaha- rasztiból úgy érkezett, hogy ott év közben alig-alig működött a csoport. Mert most senki sem ér rá, de a jövő héten pótoljuk a foglalkozást, mert most sürgősen össze kell hozni a november hetedikéi ünnepi műsort. Szatmári Zita viszont éppen itt, Gödöllőn tagja a jól működő társulatnak, nyaranta szívesen ismerkedik más rendezőkkel. A legszembetűnőbb a munka intenzitása. Napi tíz órákat is dolgoznak keményen, mégis mindenkiben az élmény marad meg. Ezerkétszáz forintot fizetnek a szállásért, étkezésért, no és természetesen a foglalkozásokért. Többségük saját megtakarított pénzét fordította erre a célra. Van, akinek ez nem okozott igazi problémát, de gyakoribb, hogy másról mondtak le ennek érdekében. Illő hát minden percet kihasználni. Profizmus Herényi Gábor, az Operettszínház rendezője kötött szöveget és zenét dolgozott fel, a profi előadások próbarendszerével. A Pipin című musicalből készült közel egyórás produkciót szeretnék később újra eljáts; ni szerve :tt közönség előtt. Ismét csak más elemeket sajátítottak el, akik ebbe a csoportba kerültek. Tizenkét ember egyszerre mozdul a koreográfia szerint és egyszerre énekel. Talán nem véletlen, itt vannak a legtöbben, akik később is művészi pályán szeretnének maradni. Három eltérő elképzelés, mindegyik erényekkel. Esetleg az volna jó, ha egy-egy csoport forgószínpad-szerűen minden foglalkozásvezetővel megismerkedne. Csakhogy erre kevés a tíz nap. Szabó Z. Levente Egy dal többórás munka eredménye (Csécsey Zoltán felvétele) Hangverseny Szép sikerrel őszintén szólva nem hittem benne. Szerdán este a szokatlanul nagy meleg ellenére megtelt a Pest Megyei Tanács udvarán rögtönzött nézőtér. A Tomkins énekegyüttes és a Budapesti vonósok szerepeltek . Dobra János vezényletével. A szép muzsika, mini már annyiszor, most is csodát tett, a jelenlévők megfeledkeztek a fülledtségről, áhítattal hallgatták Vivaldi, Carissimi, Purcell műveit. Csak az elismerés hangján szólhatok az énekesekről, zenészekről, akiknek a reflektorokból pluszban áradó hőséget is el kellett viselniük. Kisebb hibák persze akadtak. Hosszú és vontatott szünetek voltak az egyes darabok között, amiket feleslegesen tetézett a rendszeres ki-bevo-: nulás. Ezek az apróságok azonban nem befolyásolták lényegesen a színvonalat, jobb szervezéssel, illetve némi odafigyeléssel a jövőben kiküszöbölhetők. Igaz, létezik olyan álláspont is, amely szerint a túl tökéletes megoldás ellenérzéseket válthat ki. Az bizonyos, aki eljött, nem bánta meg, hogy a koncertet választotta esti programjának. Sz. Z. L. Szentendrei Teátrum ’88 Opusztaszer Egy hagyomány legendája „Pusztaszer a nevem, itt szerzett törvényeket Árpád / Hőseivel, s a hont biztos alapra tévé. / S áll az azóta kilenc század véridején túl; / Várja virágzását, s vajha ne várja hiún!” Vörösmarty írta le e sorokat még a múlt század derekán. Azóta csak nőtt a haza jelentősége, a történelmi hagyomány legendája, szerepe. Ahogyan Berecz János a Kossuth Kiadó gondozásában, Opusztaszer című könyv élőszavában fogalmazta meg: e helységnév népünk korai és újabb kori történelmének egyaránt nevezetes színhelyét jelöli. Egykor az úri Magyar- ország, a nagyúri dölyf, a „hazapufogtató bundás indulatok”, az öröknek, rendíthetetlennek látszó, népnyomorító latifundium-világ jelképe volt. De egyben a honalapítás, a dicső indulás, az országpusztító hódoltságokból, a tatár és török dúlások- ból felemelkedés és sikeres újrakezdés, majd az évszázadok múltán végre, a felszabadulás nyomán saját országában hazára lelt nép új honfoglalásának szimbóluma is. A kötet tanulmányokat tartalmaz. Trogmayer Ottó régész tudósi alaposságával deríti ki a régmúlt idő történéseit, a szeri országgyűlés helyének lehetséges területét, tárja fel írott és íratlan források, ásatások nyomán felszínre került tárgyak alapján a történelmi helyet. Szemügyre veszi az okleveleket, temetkezési helyeket, sírokat, az egykori monostor maradványait, kő- faragványokat, az országszerzés, birtokszerzés fellelhető bizonyítékait. Zombori István Pusztaszer történetét tekinti át a millenniumig és az Árpád-ünnepségeket. Megállapítja, hogy a honfoglalás kori Szer valószínűleg 1543-ban pusztult el, amikor Ibrahim pasa Szege det elfoglalta, előtte még egy ideig Szapolyai János országrészéhez tartozott. Az 1620- as években már Szerpusztának, majd Pusztaszernek em lítik az iratok. Az ország a millenniumra készülve fedez te fel újra Pusztaszert. Az országgyűlés 1896-ban törvénycikkbe iktatta, hogy Pusztaszeren emlékmű állíttassák a honalapítás ezredik évfordulójára. A leírásból megtudjuk, hogy milyen huzavona ment végbe, mig végre a tervből valami megvalósult. Aztán az egészet kisajátította az úri világ az uradalom is itt rendezte meg a táncos bemutatókat, amelyeket az Árpád Egyesület is támogatott. Szűcs Árpád a Feszty-kör- kép hányattatott sorsának szenteli írásait, kimutatja, hogy miként született meg az ötlet, hogyan érte bombatámadás a budapesti bemutatókörtermet, s miként adódott az az ötlet, hogy ezt a történelmi-művészeti monumentális festményt a pusztaszeri emlékparkban felállított épületben kell elhelyezni. Végül is azzal fejezi be tanulmányát, hogy az ópusztaszeri épület hamarosan olyan állapotban lesz, hogy a Feszty- körképet néhány éven belül felállíthatják és átadhatják az érdeklődő közönségnek. Péter László azt vizsgálja cikkében, hogy Pusztaszer a' magyar történetírásban és az irodalomban miként tükröződik. Már Anonymus is említi Szert, majd Dugonics András Etelka című művében az egyik fejezetet annak szenteli, hogy miként történt Árpád fejedelemnek az útja Világostól Budáig, s közben említi Pusztaszert is. Katona József pedig elsőként írta meg Pusztaszer történetét. ftogy aztán az irodalomban igencsak bőven és sokszor szerepeljen. Irt róla Jókai, Gön- döcs Benedek csakúgy, mint Ady, akinek szemében Pusztaszer a gyűlölt úri rend jelképe volt. Ezért irta már 1905 karácsonyán az Új versek előhangjában: „De addig sírva, kínban, mit se várva / Mégiscsak szál.1 új szárnyakon a dal, /S ha elátkozza százszor Pusztaszer, / Mégis győz tes, mégis új és magyar”. De mások is jelképet láttak benne, Erdei Ferenc csakúgy, mint Féja Géza, Szabó Pál és mások, Györffy György pedig tanulmányában már meg is fogalmazta új tartalmát. Szerinte „az, amit Ady Pusztaszerrel jelképezett, már a múlté. De az, amit alkotó kezek hoztak létre nyolcszáz évvel ezelőtt, mindnyájunké, ami megbecsülést érdemel.” Rakonczay Zoltán a pusz taszeri tájvédelmi körzet kialakulásának körülményeivel, a táj szépségével foglalkozik, megállapítja, hogy annak esztétikai, turisztikai értékelése a közvéleményben méltatlanul alacsony. Hazánk lakossága nem ismeri éléggé, nem látogatja ezt a történeti emlékhelyet, amely maga nemében egyedülálló, mert eddig nem is ismertettük meg vele eléggé. Juhász Antal a szabadtéri néprajzi gyűjteményt mutatja be, Szabó G. László az országos emlékbizottság munkájáról és terveiről értekezik, míg Koncz János a pusztaszeri hagyomány születését és- fejlődését írja meg. Ügy gondolom, hogy a kötet szerzőinek és szerkesztőinek a maguk elé tűzött célt sikerült megvalósítaniuk: az Öpusztaszerhez kötődő honfoglalás-legenda valóságmagvát mutatták meg. Dicsérendő, hogy külön tanulmány foglalkozott a földosztás körülményeivel, tudniillik, hogy az első karót ott verték le, illetve Pusztaszeren tartották meg 1945 tavaszán a földosztást megindító ünnepi gyűlést. A könyv tehát eleget tett feladatának. Bizonyára hozzájárul, hogy mint jelkép és emlékhely ismertebb, látoga- tottabb legyen Pusztaszer. S egyben szerves részévé váljon a magyar nemzeti és történelmi tudatnak, frissen buzogó forrása legyen az egészséges hazafiasságra nevelésnek, a helyes nemzeti önismeretnek. Gáli Sándor Szentendrén a Fő téren mutatták be Rossini Hamupipőke című vígoperáját Békés András rendezésében. Jelenet az előadásból Ritkaságok együtt Hanglemez-újdonságok Füst Milán saját verseit mondja A Magyar. Hanglemezgyártó Vállalat komoly zenei, köny- nyűzenei és prózai újdonságaival a nyár közepén is.' kínál hallgatnivalót a lemezbarátoknak. A napokban kerül az üzletekbe Renata Scotto és az MRT Szimfonikus' Zenekarának közös felvétele, amelyen Berlioz-, Bizet-, Massenet- áriák hallhatók. Bach két- és háromszólarpú , invencióit 'Schiff András tolmácsolja, egy másik Hungarotonrlemezúj- donságon. Dupla albumon jelenik meg Haydn Teremtés oratóriuma, Herbert von Karajan vezényletével, a Berlini Filharmonikusok előadásában. A Magyar Rádió archívumának népzenei anyagából nyújt át egy csokorra valót a Szép Zalában születtem című válogatás. A lemezen Za- lakomár környéki, Kodály gyűjtötte népdalok, gyermekjátszódalok és betyárdalok hallhatók. Weöres Sándor 75. születésnapját köszönti A teljesség felé címmel megjelenő hanglemez, amelyen Gryllus .Dániel adja elő a költő megzenésített verseit. Irodalmi és hangtörténeti dokumentum az a felvétel, amelyen Füst Milán saját verseit mondja, ’ illetve életéről, költészetéről és pályatársairól beszél. ' Lemezen is napvilágot lát a közeljövőben Cseh Tamás Katona József színházbeli önálló műsora, a Csengey' Dénessel közösen írt Mélyrepülés.-FIGYELŐ Nyitott könyv. Bizony gépkocsi-történeti filológusnak kellene lenni ahhoz, hogy biztosan állíthassuk: az a szovjet gyártmányú luxusautó, amelyben Szilágyi Ákost, a Befejezetlen forradalom című sikerkönyv szerzőjét és az azonos elnevezéssel a képernyőre bocsátott televíziós műsor főszereplőjét az Andrássy út (ma: Népköztársaság útja) 60-ból egy kis sétakocsikázásra vitték, nos ez a jármű a megidézett év- ben-években még nem létezett. Akkoriban ugyanis, amikor az ÁVH birtokolta ezt a házat, egy ZIM típusú — a látottnál lágyabb vonalvezetésű és szelídebben dekorált — díszba- tár volt forgalomban. Ez a szembeötlő különbség azonban Koltay Gábor rendezőt nem érdekelte (netán eszébe sem jutott, hogy valakivel ennek a dolognak is utánanézessen), így hát már a legelső kockáival némi zavart keltett ez a képes-hangos könyvismertető. Ez az ellenérzés aztán még tovább fokozódott, hiszen a szóban forgó kötet úgy nyílt meg az Új nyitott könyv című sorozat legfrissebb darabjaként, mintha egy Jan- csó-film szinopszisa lenne. Hol az égő gyertyák sokasága pislákolt, hol folyvást jövő-menő pisztolyosok váltottak szót a maguk titokzatosságával, hol pedig maga a civil szerző került olyan helyzetbe, mintha egy koncepciós per fővádlottja lenne. Maga a szándék — hogy tudniillik ezt a roppant érdekes és nagyon fontos történelmi-politikai szöveggyűjtemény-válogatást a legszélesebb közönséggel a legnépszerűbb- formában tálalják — talán jó volt. ám a föntebb jelzett körítés annál kevésbé szolgálta az ügyet. Azon egyszerű oknál fogva volt ez így, mert a sok spektákulum szinte teljesen elvonta a néző figyelmét. A gondolatok helyett a, mutatvány vette át a prímet, és ahelyett, hogy belefeledkeztünk volna az egymásnak ugrasztott érveknek, érvrendszereknek, a maszkoskellékes színészeket figyeltük meglehetősen idegenkedve. Pedig hát micsoda izgalmas részletek olvashatók Szilágyi Ákos könyvében — Lenin, Sztálin, Buharin, Trockij stb., stb. írásai, Bulgakov, Satrov, Okudzsava művei, Jevtusenko, Szaharov professzor interjúi —, és maga a válogató is mennyi mindent tud ebből az izgalmas korból. így azonban ő is és az immár második kiadásban megjelent Befejezetlen forradalom is mellékszereplővé degradálódott; a túl- gerjesztett látvány egyszerűen elvette tőlük a helyet és a szellemi teret. Roppant sajnálatos. hogy mindez így történt, hiszen ez a sorozat éppen a' reménybeli olvasókat toborozná, és nem riasztó fórumként akarna működni — legalábbis legjobb tudomásunk szerint. Ki mit tlld? Alig hogy kezdetét vette a legeslegújabb Ki mit tud?, máris kisebbfajta zűrzavart okozott azzal a módijával, hogy a zsűritagok nem mindig szavaznak. Ennek az ifjúsági vetélkedőnek a szerkesztői ugyanis megreformálták a hagyományokat, és lehetővé tették, hogy csak akkor voksoljon a zsűri, ha érdemben tud dönteni. Ha nincs igazán sarkos Véleménye, akkor a hallgatás ködébe burkolózhat. Hát ez az új divat nem tetszik a publikumnak, és valljuk be: igaza is van. Ha már ítész az illető, akkor ítéljen; mondjon vagy egy igent, vagy egy nemet. Ez az egyik, ami miatt ej- nyebejnyézhetünk. A másik meg — valljuk be töredelmesen — a színvonal, Egy-két döntőstől (azaz még csak elődöntőstől) eltekintve bizony izgalmasabb . tehetséget még nem nyílt alkalmunk látni, hallani. Inkább csak a szereplési vágy, a feltűnés belső igénye mozgatta meg ezeket a lányokat, fiúkat, mintsem az a bizonyos égre törő tálentum. De bár tévedtünk volna, és egé«zoo mást hozna a folytatás. . Akácz László
