Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-25 / 203. szám

1988. AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK Villanófény Beszélik, hogy eladóso­dott Szentendre. Erre bizo­nyítéknak azt hozzák fel, hogy a tanács egyre-másra eladja azokat az ingatlano­kat, amelyek eddig a birto­kában voltak. A lakosságot nyugtalanítják a hirek. az információ hiányában fan­tasztikus mesék kapnak szárnyra. Mi az igazság? — kérdeztük Németh Feren­cet, a városi tanács pénz-, terv- és munkaügyi osztá­lyának a vezetőjét. A szakember kérdésünk­re elmondta, hogy a város- politikai célkitűzéseknek megfelelően valóban vett fel a tanács bankkölcsönt a magánerős lakásépítés . és -vásárlás támogatására. Er­re azért volt szükség, mert köztudottan lényegesen visszaesett az OTP építette otthonok száma. Ily módon a városnak egyszer van 23 millió 200 ezer forintos tar­tozása. — Az elmúlt esztendőben elodázhatatlanná vált a Vasvári- és a Füzespark-la- kóteiep gázhálózatának az elkészíttetése. Alkalom nyí­lott arra, hogy a Felszaba­dulás-lakótelepről a Bük­kös-patakon át elvezessék a tiszta fűtőanyagot az emlí­tett területekre. Más meg­oldás nem lévén, a tanács 17 millió 200 ezer forintos értékben kötvényt bocsátott ki a költségek fedezésére. Az igazság az, hogy továb­bi 15 milliós bankkölcsön­re is szükség lett volna is­kolahálózat fejlesztésére, azonban a pénzt nem kap­tuk meg. — Könnyen kiszámítha­tó tehát, hogy törzsadóssá­gunk 40 millió 400 ezer fo­rint. A bankkölcsön után évi 3, a kötvény után évi 13 százalékos kamatot va­gyunk kötelesek fizetni. Ez összesen 15 millió 700 ezer forintra rúg. Kétezerig te­hát 56 millió 100 ezer fo­rintot fizetünk vissza. — A legnagyobb teher majd 1992-ben nehezedik ránk, amikor 9 millió 200 ezer forintos lesz a részlet. Más években ennél keve­sebb. Készülni kell tehát arra, hogy a 90-es évek ele­jén nagyok lesznek a ki­adások. Kár lenne tagadni, jelenlegi pénzügyi politi­kánk az akkori városveze­tésnek megnehezíti a gaz­dálkodást. Azonban a mai körülmények között más lehetőségünk nem volt. Az infláció ugyanis arra sar­kall bennünket, hogy a be­ruházásokat, ha feszített ütemben is, ha erőlködve is, de minél előbb megva­lósítsuk. Ügy gondolom, hogy sem a lakásépítés és -vásárlás támogatásának, sem pedig a gázhálózat építésének fontosságát nem tagadhatja senki. Ez utób­bi például már az idén a duplájába kerülne. — Megnyugtathatom te­hát a lakosságot, hogy Szentendre nincs eladósod- va. A gazdálkodásban a hi­telfelvétel megszokott pénz­ügyi manőver. Ha az 1992- es legnagyobb 9,2 milliós törlesztést vagy az 56 mil­lió 100 ezer forintot viszo­nyítom a település költség- vetéséhez, nyugodt szívvel állíthatom, ezek aránya normálisnak minősíthető. SZENTENDREI K^CíHan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Hírlapzáró gondolatok, pillantás a jövőbe Mögöttünk van harminc év A Pest Megyei Hírlap különkiadása, a Szentendrei Hír­lap több mint 30 esztendeje, 1957 óta jelenik meg. A jövő héten, szeptember 1-jén utolsó alkalommal veheti kézbe az olvasó. A későbbiekben a megyei lap más oldalain közli a Dunakanyar aktuális híreit, eseményeit. Végigolvasva a három év- I tized alatt megjelent cikkeket, az ember meggyőződhet róla, hogy az alkotók mindig ér­zékenyen reagáltak a legsú­lyosabb gondokra, s híven tá­jékoztatták az olvasókat az eredményekről is. Lépésről lépésre nyomon követhető a városrészek fejlődése, a tele­pülés arculatának formálódá­sa, megjelentek azoknak a nevei, akik 1957-től napjain­kig szerepet játszottak Szent­endre életében. A hagyományokhoz híven most, az utolsó előtti szám­ban, megkíséreljük felvázolni, hogy véleményünk szerint, melyek azok a legfontosabb várospolitikai tennivalók, amelyeket az előttünk álló években, évtizedekben kell megoldani. Listánkon az első helyre a műemlékvédelem kívánkozik. Sokáig aligha tartható, hogy . ilyen lerobbant központja le­gyen Szentendrének. Szomorú, hogy a hozzánk látogató tu­risták százezrei, a kormá­nyunk vendégeként érkező magas rangú politikusok és más szakemberek kopott, be­ázott házakat, összetöredezett járdákat és utakat látnak. Természetes, hogy az előző témakörrel is összefügg, mi­ként profitál' a város a növek­vő idegenforgalomból. Most az a helyzet, hogy a közös kásszába még az adóból ’ IS alig kerül valami, nemhogy a turizmusból! Óriási eredmény lenne, ha azoknak a válla­latoknak, vállalkozóknak a be­fizetéséből, amelyek Szentend­rén működnek, legalább va­lamennyi a tanács kasszájá­ban maradna. Azanban a jelenleg érvényes adózási rendszer szabályai szerint, mindez a központi „kalapba” kerül. Miből jusson hát a vá­rosnak például a műemlék- védelemre? Maradjunk még néhány gondolat erejéig az idegen- forgalom hasznából való ré­szesedésnél. Nagyon szerényen számolva Szentendrére esz­tendőnként több mint egy­millió turista érkezik. Ha ezek személyenként csak 100 forintot fizetnének a város kapujánál, a tanács százmil­lió forintos bevételre tenne szert. S ha már a gazdálkodásnál tartunk, ne feledkezzünk meg az évtizedek óta jogosan bí­rált kereskedelmi hálózatról, s a szolgáltatások gyengeségé­ről sem! De hát hogyan építsünk új üzleteket, ha csak az egyre szerényebben csordogáló fej­kvóta alapján elosztott köz­ponti pénzek állnak rendelke­zésre, melyeknek döntő ré­szét az intézmények fenntar­tása emészti fel? Nem szóltunk még az utak és hidak állapotáról. Dom­Hírek a körzet életéből — Pályázat. Szentendre Vá­ros Tanácsa egymillió forint két év alatt visszafizetendő kamatmentes támogatást nyújt annak a vállalkozónak, aki a település jól megközelíthető helyén hajlandó kialakítani egy festék-, tapéta-, PVC-padlót árusító üzletet. A pályázatot a tanács városüzemeltetési osztályára kérik szeptember 20-ig a nyitási határidő és a leendő bolt helyének megje­lölésével. A rtyertessel már szeptember 30-ig megkötik a szerződést. — Állás. A Visegrádi' Nagyközségi Tanács szakem­bert keres a többcélú szabad­időcsarnok vezetésére. Részle­tes önéletrajzot és program­tervet várnak a Visegrád, Fő út 81. szám alá. — Támogatás. Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium százezer forinttal támogatja a Szentendrei Teátrum nézőte­rének korszerűsítésére vagy megváltoztatására kiírandó tervpályázatot. A város a pénzügyi fedezet biztosításá­hoz segítséget kér az Orszá­gos Műemléki Felügyelőségtől, a KDIB-től és a megyei ta­nácstól is. borzati viszonyaink költséges­sé teszik az útépítést, a for­galom növekedése állandóan megelőzi e keresztmetszet bő­vítését. A közműhálózat épí­tésével egy időben még a vi­szonylag jó karban lévő asz­faltozott felületeket is tönk­retettük. Az előttünk álló évek egyik nagy városfejlesz­tési feladata lesz az anyagi fe­dezet megteremtése az utak és hidak rendbetételére. Nagy kérdés a lakás. Véle­ményünk szerint a tanácsnak a jövőben a magánerős ott­honteremtést kell elsősorban pénzzel, telekkel és közmű­vekkel támogatni. A jelenlegi tanácsi lakásállomány elegen­dő a szociálisan rászorultak­nak, ha sikerül elérni, hogy a benne lakók mozgása felgyor­suljon. Vagyis azok, akik az előbb említett tanácsi támo­gatással képesek magánerőből otthont teremteni, adják át helyüket a rászorultabbaknak. Nem hisszük, hogy az okta­tás és egészségügy területén az elkövetkező években szük­séges vagy lehetséges lesz nagyobb beruházás megvaló­sítása. Hiszen, valljuk be, a gimnáziumban az év végén átadásra kerülő újabb 12 tan­termet sem tudjuk megtölteni középiskolásokkal. Viszont fel­tétlenül szükség van a bel­városban az öregek otthoná­nak kialakítására! Véleményünk szerint Szent­endre legfőbb értéke — mi­ként azt már a 30-as években is leírta az akkori polgármes­ter — a csodálatos természe­ti környezet, a csend, a tisz­ta levegő és a tiszta víz. To­vábbra sem szabad zajjal já­ró környezetszennyezést oko­zó ipart telepíteni, sőt azt kell szorgalmaznunk, hogy a Bükkös-patak mentén fekvő ipari üzemek minél hama­rabb költözzenek el a Kőzú­zó utcába. Természetes, hogy a roppant vázlatosan megfogalmazott várospolitikai feladatok mel­lett a hétköznapoknak millió más, fontos tennivalói is akadnak. Azonban az a meg­győződésünk, hogy a cikkben említett témakörök folyama­tosan elsőbbséget élveznek a település életében. Talán újabb 30 esztendő múlva is­mét leírhatjuk: Szentendre vezetői jól sáfárkodtak a rá­juk bízott értékekkel. A természet már megtette a magáét Fogytán a türelem Csobánkán Nerphiába mondják, hogy a természet csodákra képes. Ilyen csoda fogadja a Csobún- kára érkezőket. Ez az, ami a tanács épületéből kilépőt is megállásra készteti, hogy a völgyből a környező hegyek­re tekintve nyugodtan gyö­nyörködjék a természet alkot­ta remekműben. Az "ide láto­gató turisták, a hétvégeket itt töltő üdülőtulajdonosok, de főleg a község 1800 lakója irigylésre méltó helyzetben van. Bár, ha a tanácsépület köze­lében lévő kis bolt előtt kí­gyózó sorra gondolunk, már nem tűnik annyira paradicso­minak a kép. Különösen, ha tudjuk, hogy a község lakói zömmel ingázók, akiknek Pestről vagy éppen Szentend­réről kell cipekedniük, egy több tagú családról gondos­kodó háziasszonynak olykor 10—15 kilónyi terhet is haza kell vinnie, ö bizonyára nem tud felhőtlenül örülni a táj­nak, többre becsülne egy ABC-üzletet. Ami néhány hó­nappal ezelőtt még volt... Több ezer ember — E bezárt üzlet miatt a tanács lehetetlen helyzetbe került. Hiába írtunk több le­velet is ez ügyben, tárgyal­tunk az illetékesekkel, a Szentendrei Áíész vezetőivel, a helybéliek csak azt látják, hogy az üzlet július 4-e óta zárva van. Jogosan türelmet­lenek, s ilyenkor hova me­hetnek panaszra? A tanácshoz — mondta Benke Tamásné ta­nácselnök. — Nemcsak az 1790 cső- bánkainól van szó — kap­csolódott a beszélgetésbe Ba­ross Péter elnökhelyettes —, hanem a nyári hónapokban majdnem ugyanennyi üdülő­vendégről, a Csepel Művek üdülőjében pihenő több száz gyerekről és a Ságvári ván­dortábor mintegy 500 kis la­kójáról. Az ellátás az áfész feladata lenne, de, most már úgy látszik, nemcsak nem tud, hanem mintha nem is akar­na megfelelni a feladatának. — Az áfész ellenlépéseit és az üzlet működtetése körüli huzavonát megelégelve, leg­utóbbi levelünket már a SZÖVOSZ elnökének címez­tük — folytatta a tanácsel­nök —, miközben elém tette a levél másolatát. A Tevéiben valóban min­den részletesen benne van. Kezdve a községben élő ingá­zók, nyugdíjasok és nagycsa­ládosok áldatlan helyzetétől, meg az is, hogy a Fő téren volt egy nagy telek, s a rajta lévő épületben pékség, tejbolt és ABC. Ezt az áfész eladta egy magánszemélynek. A köz­ségszéli kis üzlet • állaga vi­szont annyira megromlott, hogy a Köjál nem engedélyez­te a további nyitva tartást. (Pedig ennek felújításakor a tanács is hozzájárult volna, nemcsak anyagi segítséget, társadalmi munkát is aján­lottak. Hiába.) Legutóbb a 204. számú üz­let húzta le a redőnyt. Az áfész szerint jelentős volt a leltárhiány, ezért fel kellett bontani a szerződést az üzlet vezetőjével. Mindebben csak az a furcsa, hogy miután a boltvezető a hiányt nem is­merte el, három hónap eltel­tével sem kapott semmiféle értesítést. Volt-e hiány és mennyi? A házaspár március­tól május közepéig vezette az üzletet a község lakóinak legnagyobb megelégedésére. Az ígéret kevés Hiány van kereskedelmi dol­gozóból. Ez egyértelműen ki­derül az áfész felhívásából. De azért ennél többet is te­hetne a szövetkezet! Június közepén már- úgy 'tüht, megegyezés született, a tanács hajlandó megvenni az épületet, erről az áfész ille­tékesei június 27-én tárgyal­nak — olvasható a helyi párt- szervezet, a tanács és az áfész illetékeseivel folytatott egyez­tető tárgyalás jegyzőkönyvé­ben. Döntöttek-e és hogyan? Sajnos két hónap is kevés volt az áfész-nak ahhoz, hogy erről értesítsék Csobánka ve­zetőit és lakóit. Eközben több­ször is elmondták, hogy az üzletet hirdetik, de nincs je­lentkező, keresik a megoldást. De meddig? Bár ami igaz, az igaz, a községből sok kereske­delmi dolgozó ingázik, de is­merve az áfész és a velük szerződők bonyodalmaktól nem mentes kapcsolatait, in­kább vállalják a napi utaz­gatást. Am az üzlet, a kereskede­lem gondja nem az egyetlen, ami megoldásra vár Csobán­kán. — Állandóan napirenden szerepel a közműhálózat bő­vítése, az útépítés, a szenny­Várestörténelsm ez is Apáti Abkarovics portréja A Szentendrei Képtár egy­másba nyíló termeit a legtöbb látogató ősidők óta annak hihette, ami; kiállító teremsornak. Pedig nem olyan rég, még különálló ki­csinyke üzletek sorjáztak itt, egymás mellett. Mindez most jutott eszem­be, amikor a Pest megyei tár­lat képeit nézegetve járkáltam a boltíves, többszáz éves ter­mekben. A legkeskenyebb he­lyiség falzugában leltem meg linómetszetemet, mely a ked­ves művészt és egykori Isko­laigazgatót — Apáti Abkaro- vics Bélát ábrázolja. Születé­sének századik évfordulóját köszöntőm tisztelettel e grafi­kával. Az egyik felügyelő néninek el is mondtam, hogy az élet változó véletlenjei milyen me­seszernek is valójában, mert Apáti bizony sokszor járha­tott itt mint vevő, a Genszky drogériában ezért-azért, mert a közelben lakott a Püspök be mért illatos kenőcsöt se­lyempapirosba csomagolva kaptam kézbe. Negyven éve — 1948-ban — az első szentendrei kiállításom meghívóit is itt osztogattam a Genszky Kati vezette drogé­riában. Kati, osztálytársam, Kázmér nővére volt, így vol­tam én is bennfentes a belá- togatók között. A városháza dísztermében mutattam be karikatúráimat. A Fő tér, is­mét visszanyerte örökös és valós nevét, mert mióta kör­beépítették e teret, Szentend­re legfőbb tere lett, az volt akkor is, mikor — sokunk nemtetszése ellenére — más­ként címezték az itt lakók le­veleit. L ebontották már a Teátrum színpadát is, közeleg az ősz. Szentendre, a festők és múzeumok városa fagylalt- nagyhatalom lett. Az egy fő­re jutó fagylaltozó, úgy vélem, világviszonylatban is dobogós helyet nyerhetne a statiszti­kai zsebkönyvben úgy, ahogy az a tény is, hogy a legláto­gatottabb magyarországi mú­zeum a Kovács Margit kerá- mia-gyűj temény. Szántó Imre Lassan két hónapja zárva tart az élelmiszerbolt. Áru he­lyett lelakatolt vasrács fogad­ja a vásárlókat, pedig csak ez az egy üzlet van Csobánkán. vízelvezetés. A tanácsnak be­vétele gyakorlatilag nincs — a településfejlesztési hozzájá­rulást nem szavazták meg —, gazdálkodó egységek, termelő vállalatok sincsenek a köz­ségben. Lehetőségeink rend­kívül szűkre szabottak —• mondta Benke Tamásné. Újabb feladatok Mégsem adják fel. Nem­csak gondot, örömöt is jelent a Hanfland-dűlö beépítése. Az idén további tizenhat csa­lád lakásgondjának megoldá­sában segített a tanács, egy­millió 600 ezer forint kamat­mentes kölcsönt juttatott az igénylőknek. A Béke út építése négy­millió 500 ezer forintba ke­rül, nem volt olcsó az óvo­da vizesblokkjainak a kiala­kítása. A soron következő nagy feladat a gázvezeték építése lesz, melyre nemcsak a korszerűbb, kényelmesebb fűtés, de a környezet védelme érdekében is szükség lenne. Visegrádról egy 120 helyes szociális foglalkoztatót telepí­tenek át Csobánkára, mely bizonyára a község életére is hatással lesz. A jelen és közeljövő ter­veinek számbavétele után rövid sétára indultunk a községben. Mindjárt szembe- ötlik: a kis élelmiszerüzlet­ben az ajtónál áll a sor vé­ge. Zöldségből bőséges a vá­laszték, a hentesbolt éppen zárni készült, kevésnek bizo­nyult a hús.. Néhány méterrel távolabb, az utca túlsó oldalán az úton előbbre, de időben hátrább kerültünk, amikor beléptünk a műemléknek számító gö­rögkeleti templomba, mely­nek berendezését, freskóit, ikonjait sajnos a turisták egyelőre nem láthatják. De hogy erre ne kelljen sokat várni, a község vezetői már megtették az első lépéseket. A mostani gazdasági helyzet­ben nem lesz könnyű a restaurálás, de a jövő fonto­sabb. Egyetlen lehetőségről sem szabad lemondani, mely az idegenforgalom fejlesztésé­nek és ezáltal a bevételek nö­velésének eszköze lehet. Uhrin Edit Az Omnibusz Utazási Iroda szentendrei fiókirodájának rek- 1 áruajánlat a kedves utasai részé­re. Autóbuszos társasutazást szer­vezünk Isztambulba október 24- étől 30-áig (7 napos). Elhelyezés: 2—3 ágyas szállodai szobákban, félpenzióval. Részvételi díj: 5300 Ft -|- 80 USD. — Egynapos kirán­dulás Csehszlovákiába szeptem­ber 14-én. Indulás a szentendrei Volánbusz autóbusz-állomásról 06 órakor. Szolgáltatás: vacsora, visz- szaútban Vácott. Útvonal: Szent­en dre—Saihy—Léva—Szentenre. Útiköltség: 370 Ft. Felvilágosítás és jelentkezés az Omnibusz Uta­zási Iroda szentendrei fiókirodá­jában a Volánbusz autóbusz-állo­máson vagy telefonon: (26)-10-030. Az oldalt összeállította: Vicsotka Mihály Fotó: Erdősi Ágnes utca 6. számú házban. Ma nincs is Püspök utca Szent­endrén, mondhatja a figyel­mes olvasó. Szent igaz, hogy ma már nincs, mert mára Al­kotmány utcának nevezték el ezt. a szerb püspöki templom­hoz vezető hangulatos, ro­mantikus utcát. A szép, sok­ablakos házban volt a lakása Apáti Abkarovics Bélának, aki Szentendrét sok-sok raj­zán korhű krónikásként meg­örökítette. A Szamár-hegy házait, a Bükkös-part egymásra boruló tetőit és a Duna-part strando- lóit is szívesen rajzolgatta. A Dunán működő utolsó vízi­malmot is megfestette, ezt a művét több rajzával egyetem­ben nekem ajándékozta. A Genszky drogéria jut az eszembe, ahol kis ajtócsen­gettyű harangja köszöntötte a belépőt. Anyámnak mentem tejkrémért, kézkenőcsért ebbe a mesebelien kedves illatú boltocskába. A fahancsdoboz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom