Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-23 / 201. szám

/ 1988. AUGUSZTUS 23., KEDD A tanárok nem vállalják Tankönyvvásár - négyszer is Nem selejtes, nem hiányos. Zsúfoltság nélkül tart a vásár Barátság Művelődési Központban. Az idén csendesen folydo- gál a tankönyvek árusítása Százhalombattán. Eme vi­szonylagos nyugalomnak első­sorban az az oka, hogy szin­te valamennyi könyv időben megérkezett a Barátság Mű­velődési Központba. A hiány­zó tankönyvek sorában az el­ső osztályosok ének-zene, az ötödikesek oroszkönyvét és a rajzórán használatos Tér, for­ma, szín című kiadványt, a hatodikosok földrajzi atlaszát és matematikakönyvét, vala­mint a hetedik osztályos gye­rekek történelemkönyvét ta­láljuk. Ez a lista jóval rövi- debb, mint a tavalyi, tavaly- előtti volt. Pontos napot még nem tudni, de nagy valószínű­séggel augusztus 28-a körül a hiányzó tankönyveket is kézhez kapják már a százha­lombattai nebulók. Az idei tankönyvvásár hírei közé tartozik még az is, hogy a könyvek minősége meglehe­tősen jó: szakadt, rosszul fű­zött vagy nyomott, nyomdahi­bás kiadvány szinte síiig akad. Igaz, tavaly is a nyolcvanezer kötetből maximum tíz selejtes volt. Van elegendő A szülők, a felső tagozatos diákok nyugodtan állnak a művelődési központ folyosóján a könyvárusító terem előtt. Tolongásra, pánikra semmi ok, minden tankönyvből van ele­gendő, nem kell attól tartani, hogy csak a korán kelőknek jut valamelyikből. Karacsányi Petemé, a Művelt Nép üze­meltetési előadója, a könyvek árusa is megerősíti: az idei esztendő könyvellátása jobb, mint tavaly volt. A sorban áilók közül az egyik szülő, Sülé Ferencné megjegyzi: — Valóban kevesebb a hiányzó tankönyv, de ez min­ket igazából nem boldogít. Ugyanis, akár ha csak egyet­len kötetet nem kapunk meg. ugyanúgy végig kell állnunk újra a sort, mintha a tan­könyvcsomag fele hiányozna. Arról nem is beszélve, hogy akinek szakközépiskolás gyer­meke van, külön kell eljönnie, egy másik kijelölt árusítási napon tankönyvekért — és ha ebből is hiányzik valami, le­het, hogy négyszer kell sor­ban állnia. Nincs olyan pedagógus Sári Istvánné összegzi a körülötte álló anyukák, apu­kák véleményét: — Az volna a megoldás, ha nem itt, a művelődési köz­pontban, hanem a három is­kolában külön-külön, az első tanítási napon árusítanák a tankönyveket. Odaadnánk - a gyerekeknek a pénzt, s ők hoznák haza a könyveket. De ha mi, szülők mennénk be a körzeti iskolába, még mindig egyszerűbb volna, mint be­jönni a központba. Sáriné véleményére az eddig csendben állók is helyeselnek, többen hozzáteszik: Budapest nem egy iskolájában már az előző tanév utolsó napján ki­osztották az idei tankönyve­ket, miért ne lehetne így Százhalombattán is? A válasz egyszerű: a város három iskolájának tantestüle teiben nincs olyan pedagógus, aki elvállalta volna a tan­könyvek árusítását. De mi­előtt elmarasztalnánk ezért a tanítókat, számoljunk. A ponyva kifizetődőbb A munkahelyi bizományos, ha vállalatánál ponyvare­gényt, krimit kínál, a bevétel hét százalékát tudhatja ma­gáénak. Ugyanakkor, ha a pe­dagógus tankönyvet árul, a mesterségesen alacsonyan tar­tott árrés folytán a bevétel­nek mindössze öt százalékát tarthatja meg. Az első osztá­lyosok tankönyvcsomagja hat­van forint körül számolható, a nyolcadikosoké százhatvan forint: százforintos átlagárat alapul véve kiszámolható, ha egy tanító egyedül árusítja iskolájának könyveit, jó, ha két-háromezer — adóköteles — forintért dolgozik. Mégpe­dig nem is keveset. Raktároznia kell a beérke­zett tankönyveket, majd ösz- szeállítani az iskolai csoma­gokat. Az árusítással együtt mindez két-három hétig is el­tarthat. Ha hozzávesszük a felelősséget, amit pedagógu­sainknak az esetleges hiá­nyokért vállalniuk kell, vala­mint leterheltségüket, köny- nyen beláthatjuk, miért nincs tanár, aki ezt a terhet (is) a nyakába venné. Érvényes az utalvány Több a szén, a tűzifa Kérdezni sem kell a Közép- magyarországi Tüzelő- és Építőanyagkereskedelmi Vál­lalat 2336-os telepén — melyet a battaiak célszerűen csak a vasút menti Tüzép-nek hív­nak —, van-e elegendő tüze­lőjük a télire, mert a hatal­mas szénkupacok már önma­gukban is beszédesek. Szijjár- tó István, a telep vezetője mindenesetre elsorolja: — Jelenleg van nyolcezer má­zsa német brikettünk, tatai brikettünk háromezerhatszáz mázsa érkezett, a dorogi brikettből kétezemyolcszáz mázsát kaptunk. Tűzifából há­romezerkétszáz mázsával ren­delkezünk. — Nem marad-e a nyaku­kon ez a temérdek tüzelő? Hiszen úgy gondolnánk, a ta­valyi enyhe télben kevés tűz- revalóra volt szükség s a megmaradt szén, fa most ott hever a pincék mélyén. — Valóban így lehetne gon­dolni, de úgy látom, az em­berek ugyanúgy viszik a tűz- revalót, mint más években. Gondot legfeljebb az okoz, hogy — talán valami admi­nisztrációs hiba következté­ben — sok százhalombattai nyugdíjas úgy tudja, már jú­liusban lejárt a tüzelőutalvá­nya. Holott szó sincs ilyes­miről, valamennyi utalvány december 31-ig beváltható. Páholyból nézhetik Tűzriadó lesz Szeptember 9-én, délelőtt 9 óra tájban füstöt és szirénázó tűzoltóautókat látnak majd a százhalombattaiak. Pánikba azonban senkinek sem kelles­nie. E napon ugyanis tűzriadó lesz a városban. A kommuná­lis költségvetési üzem szerve­zésében a Dunai Kőolajipari Vállalat üzemi tűzoltó-parancs­noksága — pirotechnika alkal­mazásával'— tűzoltási és men­tési gyakorlatot rendez a 3-as számú általános iskola udva­rán és a Pataki István utca 2—4 előtt. Minderre azért van szükség, hogy a lakóhelyi tűzesetek visszaszorításában minél na­gyobb gyakorlatot szerezzenek tűzoltóink. S mivel a tüzet könnyebb megelőzni, mint el­oltani, népszerűsítsék a tűz el­leni védekezés, vagyis a meg­előzés fontosságát. Éppen ezért a tűzriadó — természetesen biztonságos — megtekintésére meghívták a város valameny nyi tanulóját. A gyermekek így közvetlen tapasztalatot sze- neznek, mit kell tenni, ha tűz ütne ki egy lakóházban. A be­mutató után az Állami Bizto­sító kármegelőzési irodája műsort rendez, amelynek ve­zetője Dévényi Tibor lesz, az iskolai rajzórán élményeik alapján tűzvédelmi propagan- daanyagnak alkalmas rajzo­kat készítenek, e rajzokkal — előzsűrizés után — pályázni lehet a Tűzvédelmi gyermek- rajzok című kiállításra. A pályamunkákat a karcagi városi tűzoltó-parancsnokságá­ra kell beküldeni szeptember 15-ig, a legjobb alkotások ké­szítőit értékes jutalmakkal dí­jazzák. A többi pályamunkát a Barátság Művelődési Köz­pontban állítják ki, de kitűzik Százhalombatta lépcsőházai­nak hirdetőtábláira is; ezáltal a városban kétezer plakát hir­deti majd a hivatalos falra­gaszoknál sokkal közvetlenebb, hatásosabb módon: nénik, bá­csik, vigyázzatok! Nem elhanyagolható szem­pont az sem, hogy míg a gyer­mekrajzok ingyen készülnek a város lakóinak, addig ugyan­ennyi tűzvédelmi propaganda­plakát kinyomtatása négyszáz- ezer forintba kerülne. T Látni- és olvasnivaló a Matrica Múzeumban Nemzetiségi emlékeket várnak Matrica Múzeum — immár e névre hallgat az eddigi helytörténeti gyűjtemény. Mat­ricának hívták a mai Száz­halombatta területén hajdan­volt római települést, s a fel­tárásoknak, ásatásoknak kö­szönhetően már oly sok, e kor­ból származó értékes lelet ke­rült a felszínre, hogy indokolt volt a névváltoztatás. Azonban nemcsak nevében újult meg az intézmény. Há­rom esztendei gyűjtés ered­ményeképpen annyi helytör­téneti, történelmi, régészeti könyvet, levéltári anyagot gyűjtöttek itt egybe, hogy ér­demes volt szakkönyvtárat alakítani az ezerkétszáz kötet­ből — múzeumi könyvtár né­ven már nyitva is áll a kö­zönség előtt. A könyveket lehet helyben olvasni és kölcsönözni is, de ha valaki történelmi művek helyett csupán napi folyóira­tot kíván böngészni, az is be­ülhet az olvasószobába. A mú­zeumi könyvtár azonban min­denekelőtt az iskolák számá­ra lehet hasznos, hiszen itt kiváló történelemórákat lehet­ne tartani. A Matrica Múzeum hírei közé tartozik még az augusz­tus 20-adi:ka tiszteletére meg­nyitott Mindennapi kenye­rünk című időszaki kiállítás Is. Túlnyomó részben helyi, kis részben a Mezőgazdasági Múzeumból gyűjtött, kölcsön­kért aratási szerszámokat, ré­gi míves kaszákat, vizeskor­sókat, számtalan egyéb ér­dekes tárgyat láthatnak a szemlélődök — ki tudja, talán éppen nagyapáik, dédapáik munkaeszközeit látják viszont a vitrinek mögött. Az időszaki kiállításhoz kap­csolódik még a naiv festők — főként aratási témájú — alko­tásainak kiállítása is, a képele a kecskeméti múzeumból származnak, s szeptember 30-ig láthatók, keddtől pén­tekig 10 órától 18 óráig, szom­baton és vasárnap 14-től 18 óráig. A közelgő, októberi múzeu­mi hónapot méltóképpen sze­retné köszönteni a Matrica Múzeum. Szerb népművészeti kiállítást terveznek a városi és környékbeli szerb nemze­tiség népművészeti kincseiből. Kérik a lakosságot, ha birto­kukban van bemutatásra érde­mes népi tárgy, ruhadarab, bútor, szerszám, értesítsék az 54-591-es telefonszámon Pál Attilúné népművelőt vagy Po­H mbattai Han A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA lliatszerbolt a hentes helyén Rövidesen megnyílik Kora tavasz volt még, amikor bezárt az újvárosban lé­vő, a Nyugat-Pest Megyei Vendéglátó Vállalat által üzemel­tetett kis hentesüzlet. Azóta hiányolják is a környékbeliek, meg nem is; nem volt túlságosan jó hírű az üzlet, ennek köszönhetően a forgalom sem tett ki heti kétszáz kilogramm húsféleség eladásánál többet. Emiatt — s elszámolási gondok következtében — a vendéglátó vállalat fel is bontotta szer­ződését az addigi üzletvezetővel. Szerencsére, a környék la­kóinak húsellátásában az üz­let bezárása nem okozott gon­dot, mivel a közelben három nagy ABC kínál húsárut, s megnyílt a Benta Völgyé Ter­melőszövetkezet impozáns méretű hentesboltja is. Inkább azon töprengtek a lakók: mi lesz az üzlethelyi­ség sorsa? Volt szó arról, hogy a TEHAG rendez be halárusító mintaboltot, több magánkereskedő, vállalkozó is érdeklődött; ki zöldségesbol­tot, ki hentesüzletet álmodott meg az üres pultok helyén. A Nyugat-Pest Megyei Vendéglátó Vállalat végül is megtalálta a megoldást. A Caola céggel kíván közös mintaboltot nyitni. A tervek szerint az üzlet kiemelt ellá­tásban részesül majd: kapha­tó lesz itt valamennyi Caola- termék, testápoló szerektől kezdve a tisztítóeszközökig. A bolti berendezések jó része már el is készült, s ha a nyi­tás időpontjáról, az üzemelte­tés módjáról még nem is le­het biztosat tudni, az már vélhető, hogy nem kell sokáig várni. Sej, a mi lobogónkat... ... időnként „megfúj­ják”. Négy hatalmas zász­lórúd ágaskodik Százha­lombatta főterén — hét­köznap csak amúgy csupa­szon, az ünnepek előesté­jén viszont szépen felöltöz­tetve: vörös és piros-feliér- zöld zászlódíszben. Hogy az ünnep reggelére az az ár­boc, amely a nemzeti tri­kolórt tartotta, ismét ko­paszon álljon. Lopják tehát a zászló­kat. A tolvajok feltehetően az éj leple alatt „dolgoz­nak”. Volt rá eset, hogy éj­jel egy órakor a városi ta­nács elnöke még a helyén találta a lobogót, egy óra múltán azonban már hűlt helye sem volt nemzeti szimbólumunknak. Felte­hetően fiatalok a tettesek. A szórakozóhelyek bezár- tával, útban hazafelé, hecc­ből, vagányságból csu- pasztják le a zászlórudat? Vagy nemzeti érzésből óhajtják a magyar zászló birtoklását? Valójában rendszerint másról van szó: a lobogó labdarúgómeccsen szolgál tovább, talán összevagdosva valamely egyesület színei­nek megfelelően... A tanács pénzügyi és tervosztálya költségvetési csoportjának a zászlók min­denesetre sokat érnek — túl a dolog erkölcsi olda­lán. Egy-egy új lobogó el­készíttetése ezer forintba kerül, s az elmúlt években annyit tulajdonítottak el belőlük, hogy a tanácson felvett jegyzőkönyvek szá­mara már új dossziét kel­lett nyitni. A zászlók pótlása azon­ban nemcsak pusztán anya­gi okok miatt bonyolult, hanem azért is, mert a pro- tokollelőírásoknak megfe­lelően, csak szabványmére­tű. l,é\3 méteres selyem­lobogó tűzhető ki — ennek elkészítési határideje egy hónap, s bizony előfordul, hogy ennél gyakrabban kö­vetik egymást az ünne­pek ... Vajon gondolta-e a tolvaj, hogy miután „el­csente” zsákmányát, más­nap a Műhímző Ktsz vala­mennyi dolgozója egynapi megfeszített különmunká­val pótolja a hiányzó zász­lót? Ez évben március hu­szonkettedikén és április elsején is ellopták a ma­gyar zászlót. A tanácsiak kénytelenek voltak másfé­le megoldást választani: május elsejére három em­bert bíztak meg az őrzés­sel. Ez ugyancsak költsé­ges, de így legalább egész ünnep alatt loboghatott a piros-fehér-zöld zászló. Zászlódíszes, lobogós ün­nepünk sok lesz még, de vajon ünnep-e igazán az, amlynek díszeit, jelképeit csak szervezett őrizettel le­het biztosítani? A legjobb az volna, ha az enyves kezűeket ma­gyarságtudatuk, a zászló, mint jelkép tisztelete tar­taná vissza szégyenletes tettüktől. roszlói Ildikó intézményveze­tőt, akik a helyszínre mennek, a tárgyakért készpénzzel fi­zetnek, s gondoskodnak az elszállításról is. A könyvtárat gyorsan meg­kedvelték a legifjabb olva­sók Vitrinekben a múlt aratóeszközei Moziműsor A Barátság Művelődési Köz­pont filmszínházában szeptem­ber 3-án 19 óx-akor a Nyitott ablak című magyar filmvígjá- tékon derülhetünk, 4-én a filmmúzeumi napok kereté­ben a Mississippi szirénje cí­mű színes, feliratos francia filmet tekinthetjük meg. 5-én, 19 órakor pereg az Amerikai feleség (színes, magyarul be­szélő olasz film), 6-án az Éden boldog-boldogtalannak című színes, magyarul beszélő francia filmet láthatjuk. Az archív filmklub svéd filmkör- képe 8-án 19 órakor Egy nyáron át táncolt című felira­tos svéd filmet tűzi műsorra, 10-én 19 órakor színes, ma­gyarul beszélő olasz f ilmet ve­títenek, A menyasszony gyö­nyörű volt címmel. Az oldalt írta és fényképezte: Tóth Béla Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom