Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-23 / 201. szám

rar pEcnrr 1988. AUGUSZTUS 23., KEDD Külfölddé! kacérkodó leányvállalat Eddig a pénzüknél vannak Kevesen tudják, hogy a nap mint nap,használt mosógép, centrifuga „lelke” és a köz­kedvelt barkácsszerszám az Évig ceglédi kisgépgyárából származik. Immár harmadik éve éli életét leányvállalatként ez a cég, s mindeddig bevál­tak számításai. Jelenlegi hely­zetükről érdeklődtünk Tankó Zoltán igazgatónál. A direktor rögtönzött hely­zetjelentése részint azt mu­tatta, hogy eddig sikerült fe­lülemelkedni gondjaikon, ugyanakkor számos külső té­nyező nehezíti, hátráltatja gaz­dálkodásukat. Szerencséjükre megrendelésekben nincsen hiány. Már tavaly nyáron tudták, hogy 1988-ban miből mennyit várnak tőlük a meg­rendelők. Ily módon június végéig sikerült elérniük a cé­lul tűzött 387 millió forint ár­bevételt, melynek alapján az előre kalkulált 38 millió fo­rint eredményt is magukénak mondhatják. Valamennyi ter­mékük nyomban útnak indult, szerencsére nem kellett rak­tárra termelniük semmit. Lassú engedélyezés A tőkés partnerek kívánsá­gainak is sikerült maradékta­lanul eleget tenni, összességé­ben ez egy jó időszak volt, már ami a végeredményt il­leti. Ugyanakkor a számok mögött sok erőfeszítés, ma­nőverezés, megannyi gond hú­zódik meg. A hazai és a kül­földi alapanyagok és alkatré­szek beszerzése rendkívül bo­nyodalmas. Az import körül nincs minden rendben. A be­hozatali engedélyek beszerzé­se nehézkes, indokolatlanul hosszú az ügyintézésre fordí­tott idő. Előfordul, hogy a rendelkezésükre álló fizető- eszközt sem tudják időben fel­használni. Az adminisztratív állomány eme bénultsága ke­rékkötője a zavartalan gaz­dálkodásnak. ' A gyár vezetőinek súlyos gondokat okoznak a szinte naponkénti áremelkedések az alapanyagoknál, sűrűn érik őket kellemetlen meglepeté­sek. Ehhez nehéz igazodni. Legutóbb például a festékek ára ment föl egyik napról a másikra. Korábban a náluk nagy mennyiségben használt rézhuzalok drágultak meg. Egy bizonyos ponton túl ez a gyár sem képes önmérsékletet ta­núsítani, ha meg akarja őriz­ni gazdasági stabilitását. Az Anyag- és Árhivatal eddig nem emelt kifogást indokolt T- bőséges dokumentációval alátámasztott — áremelési szándékaik ellem VegyesvaHalatként ? Érthetetlen az evigesek szá­mára, hogy a kiadható bértö­meg mennyisége központilag meghatározott, és szinte füg­getlen a vállalat eredményé­től. így állhat elő az a hely­zet, hogy nagyobb árumennyi­ségre lenne megrendelő, de elegendő béralap híján nem lehet legyártani. Ebben az év­ben 2,5 százalékos béremelés áll szemben a már most 17 százalékosnak mondott inflá­cióval. Ez bizony meglehető­sen rontja a munkások mun­kakedvét. Ezen a konstrukción sürgősen változtatni kell. Jóllehet sokféle fékező erő gátolja az ésszerű gazdasági előrehaladást, az Évig ceglédi leányvállalata így sem zár­kózik el a jövedelmező új kezdeményezések elől. Új ter­mékük az úgynevezett házi vízellátómű, amelyet a hobbi- kertekben és a ceglédi házak­ban alkalmazhatnak sikerrel. Egy svéd céggel kooperálnak, s ily módon 60-70 százalékos devizamegtakarítást lehet el­érni. Ez a termék'sokkal tö­kéletesebb az eddig forga­lomban lévőnél. Kisebb súlyú — hordozható —, elhelyezésé­hez nincs szükség stabil be­tonépítményre, ráadásul hosz- szú élettartamú. Ebből egyelő­re 200 darabot készítenek a szükséges referencia megszer­zéséhez. Jövőre már nagyobb mennyiséget gyártanak belőle. Ezzel is csökkenthető a tőkés behozatal. Tárgyalásokat foly­tatnak a Black and Decker céggel a kéziszerszám-gyártás­ban fennálló kooperáció ve­gyesvállalattá alakítására. A magyar hatóságok hozzájáru­lásukat adták ehhez az egyez­kedéshez. Ha a leányvállalat frigye létrejön, akkor korsze­rű gépekét, berendezéseket, licenceket kapnának, s az új technológiával színvonalas ter­mékeket tudnának előállíta­Segítség a nyugdíjasoknak Tankó Zoltán igazgató azt is elmondta, hogy Cegléd fő­utcáján egy most épülő lakó­ház földszintjén sajat márka­boltot rendeznek be, amelyet még az idén szeretnének meg­nyitni. A vezetést szociális kérdések is foglalkoztatják. Felméréseikből kitűnt, hogy nyugdíjasaik egy harmada sze­rény összegű nyugellátásban részesül. Ezt a pénzt 3400 fo­rintra egészítik ki. A segítség súlyát jelzi, hogy ebből a pénzből könnyebben megvá­sárolhatják például a téli tü­zelőt. Ez több mint jótéte­mény, a tisztességesen gazdál­kodó vállalat kötelessége egy­kori munkatársaival szemben. Tamasi Tamás Szájtátva Tervezgetek Lehetséges lehetetlen. Már- már behunyt szemmel szétvá­logathatnánk a község új, a legutóbbi évtizedben épült la- lakóházait. Akkora a különb­ség közöttük. Csicsásán ron­dák és egyszerűségükben is tetszetősek. Bólogat a vb- titkár asszony, így van, saj­nos, hogy így. Á csicsás há­zak tervezője sok gondot oko­zott az épitéshatóságnak, ám élvezte a megrendelők bizal­mát. Népszerű volt. A taná­csi embereket kivéve szinte mindenki sajnálta, amikor el­költözött innen. Aki a helyére jött, fiatal ember. Bizalmat­lanság fogadta. A tervei kez­detben nem nagyon tetszettek az építtetőknek, bár a tanács építéshatósága örömmel adta ki rájuk az engedélyt. S bár eltelt azóta néhány . év, még mindig vannak, akik a régi mestert emlegetik, mondván, az csinált szépet... ez az új meg csak olyan modernet.. . Szájtátva hallja az ember, hogy a megyében az engedé­lyeztetést megelőző vélemé­nyezésre benyújtott terveknek több mint az egyötödét enge­délyeztetésre alkalmatlannak találta, 8 ezen a módon minő­sítette a szakértői bizottság. S ez bizony nem kevesebb, mint kétezerhétszáz terv! Amiből ta­lán nem elsietett következte­tésként levonhatjuk a tanulsá­got: az otthonukat tervezge- tők olykor nem tervezőkhöz, hanem tervezgetökhöz fordul­nak, kényszerülnek. S ezek a tervezgetek csinos összegekért olyasmit tesznek le az asztal­ra, ami használhatatlan. A gondokat egyébként más is mutatja. Az például, hogy a megyében tevékenykedő nyolc építészeti szakértői bizottság­hoz benyújtott terveknek több mint a felénél (!) csak kisebb vagy nagyobb módosítások után javasolják a szakértők az engedélyezést. Ezeket a bizott­ságokat két esztendeje éppen az építési tervek alacsony szín­vonala miatt hozták létre a megyében. Áldásos megbíza­tás. S amint látjuk, tapasztal­juk, ezek a szakértői bizottsá­gok egyhamar nem válnak fe­leslegessé. MOTTO Új igazgató az aszódi gimnázium élén Szellemi kisugárzó központ összekevertek két kislányt. A felvételi vizsgákról írva megemlítettem, hogy kitűnő eredménye ellenére az aszódi gimnázium tanulója meglehetősen halványan szerepelt. A Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskola diákjai közül többen is jelentkeztek tanárképző főiskolára és valóban, akiről írtam, két né­gyest is vitt magával. Mindez nem változtat a tényen, az érdemjegyek gyakran nem valóságos tudást tükröz­nek. Többek között erről beszél­gettem az új igazgatóval, Frajna Miklóssal. időt nyerni — Jobb jegyet lehet adni pusztán szeretetből, hiszen a tanár is tudja, mennyi min­den múlhat akár egyetlen pontocskán a felvételinél. Meg a környezetet is figyelembe kell venni. Amikor valaki cél­tudatosan készül a továbbta­nulásra, általában többet tud bizonyos területeken osztály­társainál. Ám nem biztos, hogy ez a többlettudás még iskolák közötti megmérette­tésben is elegendőnek bizo­nyul. Csakhogy talán tízből egy diáknak vannak pontos elképzelései arról, miként to­vább az érettségi után. Így fogalmazódott meg bennem a kérdés, miért nem tud dönte­ni a gyerek? A túlnyomó többség időnyerési célzattal választja a gimnáziumot. En­nek egyenes következménye, hogy kisebb intenzitással ta­nul. A tanárnak is nagyon rossz érzés, ha olyan osztály­ban dolgozik, ahol szinte le­hetetlen felkelteni az érdek­Apáti-Tóth Sander ceglédi tárlata Talált képek kiállítása Egy hete nyitották meg a Ceglédi Galériában Apáti- Tóth Sándor fotóművész tár­latát. A cím első pillantásra meghökkentőnek tűnik — Ta­lált képek. Talán nem tudatos művészi alkotó munka ered­ményeit láthatjuk a falakon? Szó sincs erről. Csak ez egy régebbi alkotói korszak em­léke. Nem szándékosan ke­rültek most elő, akad, ame­lyiknek már a negatívja sincs meg. De híven tükrözi az útkeresést. Apáti-Tóth Sán­dor megfogalmazása szerint 1970—73 között készült fel­vételein kísérletezett. Két do­log foglalkoztatta különösem az idő és tér kérdése, vala­mint képzőművészeti felhasz­nálásának lehetősége. Idő és tér, e két fogalomba nagyon sok minden belefér. Emberi sorsok, életek. Min­dennapi drámák és örömök. A múlt emlékképei, a jövő meg­határozottsága. Nem éles, di­rekt utalások, inkább homá­lyos sejtések. A lelkiállapot tükrözői. Ehhez mérten a fel­vételek is szándékosan elrno- sottak, éles kontúrvonalak nélkül. Vagy, az álom logikája szerint keverednek, némileg montázsszerűen, Természete­sen, mint minden kísérletben, akadnak visszatérő motívu­mok. Adott pillanatban mást fejez ki a margaréta, vagy akkor jobban sikerült megfo­galmazni valamit. Gyertya, virág, szélmalmok, csupasz faágak, folthatások. Ember alig-alig akad, akkor is in­kább csak jelzésszerűen. Furcsa világ, kissé idegen. Nem merem állítani, hogy szo­morú vagy lehangoló, pedig sokszor érzem a magányt, ,a halált, az elmúlást. Mégis van valami természetes szépség, magától értetődőség min­denütt. Persze ismét figye­lembe kell venni, kísérletekről van szó. Nem minden elkép­zelés válik valóra. Az ered­ményhez kudarcokon keresz­tül is vezet út. Csak tudni kell, minek melyik oldalon van a helye. *­Sz. Z. L. lődést. A legkitűnőbb szakem­ber és pedagógus is belefárad ebbe. Ráadásul a tanulók ké­sőn ismerik fel, mennyit ve­szítettek. Hézagosabb, meg­alapozatlanabb tudással nincs esélyük a továbbtanulásra, az érettségi pedig manapság egy­re kevesebbet ér. Nagyobb városokban rengeteg lehető­ség van a hiányok pótlására, felvételi előkészítők, korrepe­táló tanfolyamok között váló gathat, de itt menthetetlenül elveszett, amit nem szerez meg időben. Tapasztalataim szerint a gondok igazából a humán tárgyaknál vannak. De ko­moly követelményekkel' ezen a területen szintén meg le­hetne szerezni az alapos tu dást. Ám a pedagóguson kívül szükség van a diákok együtt­működésére, tanulási készsé­gére is. Az előrelépés érdeké­ben szeretném már régen megvalósítani nálunk is a két- tannyelvű oktatást. A minisz­térium időnként kiír erre pá­lyázatot. Nem minden évben, de mi már felkészültünk az azonnali jelentkezésre. Elkép^ zeléseink szerint a francia nyelvű oktatást vezetnénk be iskolánkban. Csak azért is — Mennyiben emelné ez a tanulmányi színvonalat? — Minden bizonnyal meg­mozgatná a mostani állóvizet. Először is a kfiltapnyelvű osztály országos beiskolázású. Aki erre jelentkezik, biztos komolyan gondolja, a többi tárgyat is intenzívebben ta­nulja. A tanároknak is szár­nyakat ad az osztály lelkese­dése. És egy-egy jó hangulatú óra után feltöltődve érkezik a következő osztályba, tehát ott is nagyobb lendülettel tud ha­ladni. Abban is biztos vagyok, hogy a párhuzamosan működő két normál tantervű csoport diákjaiban is feléled a csak azért is megmutatom bizonyí­tási vágya. Arról nem is be­szélve, ha emelkedik a szín­vonal, emelkedik az iskola hírneve, akkor a környékről a jobb képességű fiatalok nem a távolabbi Gödöllőre mennek tanulni, hanem hozzánk je­lentkeznek. Ez az. intézmény valamikor szellemi kisugárzó központ volt. Nagyon régen folyik itt tanítás, szeretném, ha újra meghatározó szerepet töltenénk be a körzet műve­lődésében. — Adottak a feltételek a terv megvalósításához? — A helyi tanáccsal meg­beszéltük az elképzeléseinket, ők támogatnak minket. Ezért is vállaltam el az igazgatói posztot. Néhány évem van hátra a nyugdíjig, igazán nem vettem volna nyakamba env- nyi gondot, ha nem látnék reális esélyt a megvalósításra. Kapcsolatba léptünk a mi­nisztériummal is. Gazsó Fe­renc miniszterhelyettes járt nálunk és úgy vélte, adottak a megfelelő körülmények. A legnagyobb problémánk jelen­leg, hogy Franciaországban hozzájárulnak-e az itteni te­vékenységhez. Az adott or­szág fizeti a lektorokat, és a franciák mindig nagyon meg­fontolják, vállalják-e az ok­tatást. Ám amennyiben bele­egyeznek, akkor korrekt part­nerek. — Miért' éppen a francia nyelv mellett döntöttek? — Magyarországon elterjedt az a tévhit, hogy elég ango­lul vagy németül tanulni, mert ez a két nyelv a legjobban használható. Kétségtelen, hogy a francia partnerek tudnak angolul is, de jobban örülnek, ha saját nyelvükön tárgyal­hatnak. A Hétben volt egy riport, ahol egy holland gyár­igazgató elmondta, náluk al­kalmazási feltétel legalább két, de inkább három világ­nyelv ismerete. A magyarok, szerinte, saját anyanyelvükön kívül legfeljebb egy nyelvet ismernek. Olyan kis ország­nak, mint a mienk, soknyel­vűnek kell lennie, hogy álljuk a versenyt. Persze azt sem ta­gadom, Franciaországban vé­geztém az egyetemet, érzelmi szálak kötnek ehhez az or­szághoz. Csapatmunka — Nem fél, hogy addig tart a lelkesedés, amíg ön el nem megy nyugdíjba? — A tanárok többsége öröm­mel fogadta a terveket. Remé­lem, nem kizárólag az én sze­mélyem a működés feltétele. Ez egyébként akkor is kevés lenne, ha még tovább marad­nék. Csak csapatmunkával, mindenki közös akaratával érhetünk célt. Bízom benne, hogy mindenki megértette en­nek az ügynek a fontosságát, súlyát. Én optimistán tekin­tek az iskola és a kéttannyel- vű oktatás jövője elé. Szabó Z. Levente A Zrínyi Kiadó új könyvsorozata Sisak és cilinder Sisak és cilinder címmel könyvsorozatot indít a közel­jövőben a Zrínyi Kiadó. Mint a kötetek címlapján található sisak és cilinder embléma is jelzi, a művek szereplői és szerzői is egykori katonák, il­letve politikusok. A kiadó célja a sorozattal, hogy folyamatosan közreadja a két háború közötti időszak vezető politikai személyiségei­nek közelmúltban előkerült, s eddig még nem publikált naplóit, visszaemlékezéseit. A sorozat első köteteként gróf Bethlen István miniszterelnök emlékirata lát napvilágot. Bethlen a német megszállás után, 1944 nyarán rejtekhelyén vetette papírra visszaemléke­zéseit, s az írás csak néhány éve került elő, egy bécsi bank széfjéből. A könyv — amel­lett, hogy valódi szenzáció — egyúttal izgalmas dokumen­tum, amelyben a korszak egyik legjelentősebb politikusa ad értékelést az uralkodó rend­szerről, megvilágítva a 30-as és 40-es évek magyar kormá­nyainak kül- és belpolitikai koncepcióját. Bethlen elsősor­ban azokat a tényezőket vizs­gálja, amelyek Magyarorszá­got a német fasizmus mellé állították, belesodorták a II. világháborúba, amelynek ő maga kezdettől ellenzője volt. Közel negyvenévi kallódás után került elő egy püspöki levéltárból a sorozat másik köteteként megjelenő emlék­irat is. Szerzője Náray Antal, a legfelső honvédelmi tanács vezér-titkára, aki később a rádió, majd az MTI elnöke volt. Teleki Pál miniszterel­nök közvetlen munkatársa­ként számos fontos politikai és kormányzati döntés előké­szítésében közreműködött. Naplójában többek között be­számol olyan fontos esemé­nyekről, mint a Jugoszlávia elleni hadba lépés, a hadsereg fejlesztése vagy a háborút megelőző politikai légkör, A kiadó további tervei közt szerepel Bethlen Béla egykori erdélyi kormánybiztos visz- szaemlékezésének megjelen­tetése és Lajtos Árpádnak, a 2. magyar hadsereg hadmű­veleti tisztje naplójának köz­readása. Ez utóbbi — számos új történelmi adalékkal és ténnyel kiegészítve — a 2. ma­gyar hadsereg doni katasztró­fáját helyezi új megvilágí­tásba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom