Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

1988. AUGUSZTUS 1., HÉTFŐ 3 Újdonság a gebines kínálójárat (Folytatás az 1. oldalról.) tást Adamsz József üzletveze­tő —, óriási a vevőkörünk, vasárnap kivételével minden nap nyitva vagyunk reggel 6.30-tól este 19 óráig, illetve kedden 15 óráig. Naponta mintegy 3-4 ezer ember fot­óul meg az üzletünkben. Eves forgalmunkat 126 millió fo­rintra terveztük, és minden jel arra utal, hogy ezt teljesí­teni is fogjuk. Az ellátásunk jó és folyamatos, ez szinte minden élelmiszercikkre vo­natkozik. Személyzeti gondí­jaink vannak. A szakképzett munkaerő aránya állandóan zsugorodik, nyugdíjasokat fog­lalkoztatunk, nélkülük nagy bajban lennénk. Szívesen érdeklődnénk a Életünk, biztonságunk a tét Ez is a nomád elet kellékei közé tartozik? Délegyházán, a Nomád elnevezésű kemping közelében fényképeztük le a jó­kora halom szemetet (Folytatás az 1. oldalról.) botránykőnek számító natu­rista strand tehát ma már sza­bályozott keretek között létező idegenförgalmi hely lett. De néhány’ kilométeres körzetben a nagy kiterjedésű bányata­vak mellett is tanyát vertek a többnyire pucér vadkempinge­zők. Például Dunavarsányban, a vasútállomás közelében, ahol a kotrógép tövében autók parkolnak, sátrak áll­nak, és felnőttek, gyerekek, ku­tyák lubickolnak a vízben. Itt biz'óny'senki sem ügyéi a rend­re, nincs szervezett segítség, ha valaki rosszul lesz a tűző napon, vagy labdázás közben kitöri a lábát. Nincsenek ét­termek, büfék, de egy élelmes kecskeméti italboltos, engedély nélkül árulja a sört és az üdí­tőt. A rendőrök felírják az adatait, ő majd bírságot fizet. Egyébként több ezer ember vadkempingezik a bányaterü­leten, a toronydaru tövében — és nem ez az egyetlen ilyen hely a Ráckevei-Duna-ágban. Felszámolni vagy legalizálni ezeket a naturista szabad stran­dokat? Ennek eldöntése, adott esetben a kulturált, biztonsá­gos fürdőzés feltételeinek meg­teremtése pedig természetesen nem rendőri feladat, de tény, hegy a legtöbb vízi baleset a bányatavakban történik, és csaknem minden hétvégén víz­be fullad — ilyen vagy olyan okok miatt — néhány für- dőző. A vadkemping közelében levő helyi buszmegállóban há­rem fiatal fiút igazoltatnak a rendőrök. Személyi vagy egyéb igazolvány nincs náluk, egyi­kük elszalad érte a sátorba. Pénzük is kevés, néhány forint van csak egyiküknél. A továb­biakban az is kiderül, hogy kettőjüknek nincs bejegyzett munkahelye. Egyikük most akar elhelyezkedni, másik éppen kilépett, és majd ma­szeknál ... Útközben találkozunk motor­biciklissel, akin nincs bukósi­sak. Otthon feleség és két kis­gyerek várja. Most olcsón meg­úszta, helyszíni bírságot fizet. Útközben a rendőrautóban bűncselekményeket jelez a.rá­dió: Biatorbágyon feltörtek egy víkendházat... a nagyká- tai körzetben valaki lopott gépkocsival karambolozott. Sok a közúti baleset, sokan ül­tek ittasan a volán mellé. Kánikulai hétvége, örömök­kel, gondokkal és veszélyek­kel. Az akciócsoport dolgozik to­vább — a balesetek megelőzé­séért. Gál Judit Illegális nudistakemping a bányató partján (Hancsovszki János felvételei) Kedvezőbb a betegeknek Friss gyógyító izotópok Újabb, gyorsan bomló izotó­pokat állítottak elő a gyógyá­szat számára a Magyar Tudo­mányos Akadémia Izotópkuta­tó Intézetében. Ezek is — akár­csak a korábbi ilyen diagnosz- tikumaik — néhány óra alatt lebomlanak, így az orvosi vizs­gálatok során kevésbé terhelik meg a betegek szervezetét, és nem szennyezik annyira a környezetet, mint azok az izo­tópok, amelyek csak több nap eltelte után válnak hatásta­lanná. ­A többi között újabb prosz- taglandin-radioimmunanali- tikai készletet dolgoztak ki az intézet kutatói. Ezekkel a le­vett vérből a szervezetben levő prosztaglandin más származé­kait mutathatják ki, mint a korábban előállított két másik készlettel', A leletekből követ­keztethetnek az orvosok: a pá­ciens hajlamos-e szívinfark­tusra vagy sem. , íA Át­vevőktől tapasztalataikról, de. csak német és angol társalgás folyik az üzletben. Sörösládák körül 4-5 fiatalember tanako­dik. Elmondják, az NSZK-ból érkezett egyetemisták, hogy este kisebb partit szeretnének csinálni a kempingben, s azon töprengenek, vajon hány üveg sörre lenne szükségük. Visegrádon délelőtt 11 óra­kor már lefutott a nagy for­galom. A későn kelők komóto­san közlekednek a gondolák között, az üzletvezető, Szedla- csek Gyuláné holtfáradtan számlákat egyeztet a parányi személyzeti helyiségben. — Szombatra már minden energiánk elfogy. Júliusban, augusztusban szinte minden nap egyformán erős. Ezen a nyáron lényegesen jobb az el­látás, mint az elmúlt években. A húsipar — nyilván az ár­emelkedések miatt — kínálati pozícióban van. Állandóan van friss áru. Az elmúlt hé­ten például 1200 kilogramm hentesárut kaptunk. A tejipar is megérdemli a dicséretet, reggel 6 órakor már megkap­juk az előre megrendelt ada­got, azután dél körül megjele­nik a gebines kínálójárat. Hűtőkocsiban hozza: tejet, ke­firt, vajkrémet, pudingot. Ez az új rendszer nagyon jól be­vált. Így még délútán 5 óra­kor is friss tejet kap a vásár­ló. Nagy a kereslet az ásvány­víz iránt. Hetente mintegy 250 rekesz ürül ki. A vízkorláto­zás miatt-ugyanis a Köjál a két éven aluli gyermekek szá­miára csupán ásványvizet ajánl. A boltban a kenyérpultnál válogatnak Fáber Zoltán és barátai. — Akárhogy is forgatom, mindegyik kemény — mondja a mosolygós fiatalember —, most már meg kell elégedni a másnapos kenyérrel. Szombat dél van. Az üzlet­vezetők és elárusítók felléle­geznek. Újabb hét telt el a nyárból. Az üzlet dolgozóinak igyekezetével a nagyobb zök­kenőket sikerült ezen a héten is elkerülni. Keresztes Szilvia Nem csak a homok táplálja a gyökeret Az elnöknek megvan az utódja Szerencsés generáció — csúszott ki a szá­mon, miközben Mizser Józseffel, az Örkényi Béke Termelőszövetkezet év végén nyugál­lományba vonuló elnökével beszélgettem. Hogyne lenne az, hiszen annyi szenvedés után 1945-ben, majd újra nekirugaszkodva 1956-tól, egy megálmodott szebb jövőért fe­szültek meg az izmok, égtek, sokszor túlzot­tan is gyorsan az agysejtek. Volt cél, volt közmegegyezés, akarat és — cselekvés! Mi­lyen szép, mennyire értelmes életük volt a mai ötveneseknek, hatvanasoknak... Mizser József bólintott: — Nemrég megyénk egyik vezetőjével beszélgettem, ő is hasonlóan vélekedett. Sokan persze túlzásnak tartják ezt az állítást, mondván: no és a há­borúi ' Meg az ellenforrada­lom? A vér, a kiábrándult­ság? Igen, azt is átéltük, át­élte ez a generáció. S mégis: nem kevés, amit most a fiatalok örökségként, egy megkezdett, de soha be nem fejezhető munka ered­ményeként átvesznek. Például Örkényben is. Három település „Közös gazdaságunk kol­lektívája ismét nehéz, de ered­ményes évet hagyott maga mögött. A tervezett célkitűzé­seket a nehezebb közgazda- sági körülmények és a mosto­ha időjárás ellenére is sike­rült megvalósítani, sőt több területen túlteljesíteni. Az el­ért eredmények és az előttünk álló nem könnyű feladatok ar­ra köteleznek bennünket, hogy minden területen javítsuk munkánkat. Szövetkezetünk olyan szakembergárdával ren­delkezik, amely képes ennek a feladatnak a teljesítésére.’’ E fenti idézet a téesz idei zár- számadási jelentéséből szár­mazik. — Örkényben is a föld ad­ja a legtöbb embernek a ke­nyeret, mint ősidők óta oly so­kunknak' — mondja Mizser József. — S az erőfeszítéseket forintokkal hálálja meg. Ta­valy például szövetkezetünk 635 millió forintos termelési értéket állított elő, ebből több mint 56 és fél millió volt a nyereségünk. Három telepü­lés, Örkény, Táborfalva és Ta- társzentgyörgy lakossága al­Közhasznú munka Gondok a fegyelemmel Sí Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség szakemberei a közelmúltban tizenhat megyében vizsgálták a közhasznú munkát végzők foglalkoztatását. Ellenőrzé­seik 63. munkáltatóra terjed­tek ki, amelyek a vizsgált időszakban átlagban mintegy 1500 embert — az érdekeltek mintegy 70 százalékát — al­kalmaztak ilyen munkakörök­ben. A közhasznú munkavégzés múlt évi bevezetésével a munkaügyi kormányzat első­sorban azoknak a hátrányos helyzetű embereknek kívánt viszonylag rendszeres pénz- kereseti lehetőséget biztosíta­ni, akik alkalmi munkákból élnek, vagy szakképzettség hiányában nehezen találnak maguknak más állást. Ennek megfelelően alakultak ki azok a munkakörök is, amelyekben a munkáltatók — a tanácsok­kal kötött szerződés alapján — a közhasznú munkát vég­zőket foglalkoztatják. Leg­gyakoribb a közterület- és parkfenntartó, kertészeti se­gédmunka, a belvízrendezési és köztisztasági munka, vala­mint az építőipari segédmun­ka. A közhasznú munka sokak számára a korábbiaknál biz­tosabb megélhetésit, jobb mun­kalehetőséget jelent, ám nem kevesen vannak azok, akik ezt csak arra akarják fel­használni, hogy bejegyzett munkahelyük legyen, vagy, hogy a munkaerő-szolgálati iroda kiközvetítő papírjával bizonyíthassák elhelyezkedési szándékukat — ha netán iga­zoltatnák őket. A belépők jó részének mun­kafegyelmével is gond van. Az első negyedév során a munkáltatók 186 dolgozónak mondtak fel még a szerződé­sük lejárta előtt rendszertelen munkábajárás, italozás, mun­kahelyi rendbontás, igazolat­lan hiányzás miatt, további 194ren pedig jogellenesen szüntették meg munkaviszo­nyukat. Mindez riasztóan hat a becsületesen dolgozni aka­rókra. Az önhibájukon kívül állás nélkül levők közül újabb lehetőségig sokan csak azért nem vállalkoznak átmenetileg ilyen munkára, mert felnek attól, hogy a kedvezőtlen ta­pasztalatok rájuk is rossz fényt vetnek a későbbiekben. kotja tagságunk zömét, a me­zőgazdaságra építve jövőjüket is. S hogy ez mennyire igaz, beszédes számokkal bizonyít­hatnánk. Felsorolva azokat, akik erről a tájról indultak, s gyarapítva tudásukat, ide is tértek vissza. Ám ne a sta­tisztikákat lapozzuk, hiszen az adatok mindig elrejtik az embert. Mizser József, bár nem ide­valósi, ma már Örkényinek vallja magát: — A Dunántúlon születtem, s iskoláim befejezése után előbb Jánoshalmán, majd itta községben lettem szakiskolai igazgató. Nagyon szerettem azt a munkámat is, mert a fiataloknak átadni a tudást, főleg ha az ember tapasztalja az érdeklődést és ismerheti tevékenysége hasznát, mindig nagy megtiszteltetést jelent. S a falubeliekkel is hamar meg­találtam a közös hangot. Gyorsan befogadtak. Érezhet­tem ezt akkor is, amikor négy­esztendős igazgatóskodás után megválasztottak a téesz elnö­kévé. Akkoriban a mi szövet­kezetünk mellett létezett még két téeszcsé, azokból szakszö­vetkezet alakult. Azután jöt­tek az egyesülések, előbb a tatárszentgyörgyiekkel, majd a jobbára táborfalvai tagsá­got tömörítő gazdasággal. Szép nyereség A növekedés, amely kezdet­ben csak mennyiségi volt, egy idő után a minőségben is éreztette hatását. Gondolja csak meg: ezen a nyolc arany­koronás homokon is boldogu­lunk, pedig ezzel kifejezetten a gyenge termőhelyi adottsá­gú nagyüzemek közé tarto­zunk. Ám felismertük, hogy a homok alatt mezőségi talaj van, s például nagyobb terü­leten van gyümölcsösünk és szőlőnk, amelynek gyökerei köztudottan mélyebbre hatol­nak. De a sekélyebben ka­paszkodó növények is, mint például kalászosok, tisztes ter­mést adtak. Az elnök nem fukarkodott a dicséretekkel, amikor az ál­lattenyésztés került szóba, ak­kor sem. A téesz legelőin, is­tállóiban 1 ezer 234 szarvas- marhát, 5 ezer 82 juhot és 783 sertést számoltak a december végi leltárnál. Tavaly össze­sen 341 tonna vágóállatot ér­tékesítettek, s más területeken is túlszárnyalták az eredeti el­képzeléseket. Korszerű fejőház A dömsödi Dózsa Termelőszövetkezet tehenészeti telepén ta­lálható a képen látható korszerű fejőház. A közelmúltban a napi háromszori fejésre áttért telepen egyszerre 48 jól tejelő tehén tud megszabadulni a tejtől. Az itt dolgozó szakemberek legnagyobb gondja, hogy a fejőgumik kritikán aluli minősé- , ge alaposan megviseli a tehenek tőgyét w—y-- "v , i L /Csecsei Zoltán felvitele) — Tudjuk, hogy ezen a kör­nyéken nem nagyon van mun­kalehetőség, ezért aki nálunk dolgozik, itt kell hogy megta­lálja a számítását — fűzi hoz­zá Mizser József. — Eszten­dőnként mintegy 60 millió fo­rintnyi munkabért fizetünk ki tagjainknak és alkalma­zottainknak. S ehhez jön még körülbelül ugyanennyi a ház­táji gazdálkodásból, amely ma már szervesen illeszkedik a nagyüzem egészébe. Minden támogatást megadunk az otti honi munkához, mert abból mindenkinek, a közösnek is haszna van. Külön szakembe­reket alkalmazunk, akik szak­mai tanácsokkal segítik az ál-, lattartókat, a kertészkedőket. Az Örkényiek természetesen ipari és szolgáltató tevékeny­ségekkel is‘ foglalkoznak. Vegy­ipari főágazatukhoz tartozó üzemeikbe:!' például festéke­ket, hűtő-kenő folyadékokat, tömítőzsírokat, sósavat, ra­gasztókat és egyéb termékeket gyártanak, csomagolnak. Emel­lett van lakatos, flakongyártó, textil-, bontó, építő és bébi­holmikat előállító üzemünk is, amelyek jelentős nyereséggel dolgoznak. Élelmiszer-csoma- goló üzemük — túlteljesítve tervét — például mintegy 7,5 milliós árbevételt ért el, míg az ipari és szolgáltató tevé­kenységekből összesen több mint 276,5 millió forintos be­vételük származott. Sorolja a fiatalokat Mizser József, azokat, akik átvehe­tik, vagy már át is vették a stafétát. Említi Bondor Lász­lót, aki a pénzügyi főiskola elvégzése után ment az egye­temre, s kitanulva a szakma tudományát, ma főkönyvelő a téeszben. Aztán ott van Ró­zsavölgyi Ferenc. Cegléden végezte szakiskolai tanulmá­nyát, majd Gödöllőre, az ag­rártudományi egyetemre je­lentkezett. Ma elnökhelyettes­ként kamatoztatja tudását. Akadna más példa is, hiszen Örkényben fontosnak tartják: az idősebbek mögött, mellett mjndig ott legyenek a fiata­labbak is, akik a gyakorlati tapasztalatokat megszerezve majd egyre feljebb kapasz­kodhatnak a létrán. Több az energiám Mizser József elégedett: — Azt kérdezte, mit ha­gyok itt. Megpróbáltam rá válaszolni. Azt még hadd te-, gyem hozzá, hogy a tavalyi az egyik legjobb évünk volt, ám arra vagyok a legbüszkébb, hogy ma egy fillér hiteltarto­zásunk sincs! Visszafizettünk mindent, s még arra is tellett, hogy tagjaink és alkalmazot­taink egy havi bérüknek meg­felelő részesedést vegyenek fel. Az elnök, aki az idén vette át, hazánk felszabadulásának ünnepén, az Április 4. Érdem­rendet, tehát az év végén nyug­díjba vonul. Az utóda már megvan. A szövetkezet közös­sége Bodzsár Pál mezőgazda- sági mérnöknek szavazott bi­zalmat. Mizser József azt mondja: jól választottak. Szorgalmas, megbízható, nagy tudású ember az utódja, aki­nek persze minden segítséget megad. Már ha kérik tőle. Mert úgy látja, az lesz a leg­jobb, ha nyugdíjasként ott­hon a maga dolgát végzi majd, hiszen akad munka bőven a ház körül, a kertben, a szőlő­ben. De ha hívják, jön, öröm­mel mondja el véleményét, ad tanácsokat. Kapcsolata a szö­vetkezettel azért nem szakad meg. A szociális bizottságban szeretné képviselni a nyugdí­jas és más rászoruló tagok ér­dekeit. — Negyvennyolc esztendőt töltöttem el közszolgálatban. Megélhetési gondom nem lesz, de az embert hajtja valami: dolgozni kell. Most pedig mintha több lenne az ener­giám ... F. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom