Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
MFMYEi 1988. JÜLIUS 9., SZOMBAT Püspökszilágy is szóba került..; Hová kerül a sugárzó anyag? Bizonytalan az ófalul csata kimenetele. Nem túlzás, csata ez a javából! Vélemények, méghozzá szakértői vélemények ütköznek arról, hogy szabad-e radioaktívhulladék-temetőt létesíteni a baranyai község határában. Van, aki azt mondja, igen, és akad, aki azt, hogy nem. A vita során felmerült az is, hogy a Pest megyében, Püspökszilágyon működő izotópte- metot kellene bővíteni. Ahogy az ófaluiak, úgy a Püspökszi- •agy körzetében élők is tiltakoznak. De akkor hol helyezik el a Paksi Atomerőműben keletkező másodlagos hulladékot? ílrről beszélgettünk Láczai Szabó Tiborral, az Ipari Minisztérium főosztályvezető-helyettesével. r- • Először Is tisztázzuk: mi P az a másodlagos hulladék? '■ -— A kis-,-- és közepes sugárzású radioaktív hulladék számít másodlagosnak. Ilyen lehet a szeny- fiyezett munkaruha, szerszám, az erőmű’ primer körében áramló víz. A víz ugyan önmagában nem válik aktívvá, de többféle anyaggal érintkezik, például csekély mértékben leoldja a sugárzó fémszemcséket. A legaktívabb az ä műgyanta, amit a víz tisztítására használnak. Ezeknek az elhelyezéséről van szó. A nagy sugárzásúi hulladékokat, a kiégett fűtőbetéteket visszaszállítják a Szovjetunióba. Az atomerőmű másodlagos hulladékainak elenyésző része — bértárolási szerződés alapján — kerül Püspökszilágyra. Az ottani izotóptemetőt ugyanis nem az erőmű kiszolgálására telepítették,, hanem az egészségügyi és egyéb alkalmazású izotópok felhasználás utáni biztonságos tárolására. Erre kitűnően megfelel, másra azonban nem. • Az ófalui csatározások 1 nyomán kialakult helyzetből, s az azt tükröző, ugyancsak ellentmondásos híradásokból mégis az hámozható ki, hogy a hulladéktemető egyik lehetséges helyszíne Püspökszilágy . . . Kérem, segítsen olvasóinkat eligazítani ebben a kérdésben. ; — Kilenc esztendeje, amikor vizsgálni kezdtük az atomerőmű másodlagos hulladékel- helyezési gondját, akkor valóján szóba került, a p^spökszi- 'yi telep bővítése.••Ár.yakér- tői vélemények szénnf:$ tér- jég geológiai szerkezeté — s nem utolsósorban a szSflitásl távolság — miatt el kell vetni ezt a lehetőséget. Püspökszilágyon tehát nem lesz bővítés. 9 Akkor engedje meg, hogy kicsit hosszabban Idézzek a Heti Világgazdaság egyik számából. Egyebek között ez olvasható : «Felvetődik a kérdés, miért is nem bővítik a püspökszilágyi hulladéktemetőt? Felhozható, hogy nagyobb a szállítási távolság — Pakstól közúton 180 kilométer —, mint lenne Ófalutól. Igen ám, de ennél lényegesen nagyobb távolságra is szállítanak atomhulladékot Nyugat-Európában, megfelelő biztonsági intézkedések mellett... Ami pedig a talajtani szempontokat illeti, ezek, úgy tűnik, Püspökszilágyon sem rosszabbak, mint Ófalunál. A jelenleg 10 hektáron bekerített szilágyi terület — szakértők szerint — akár 60 hektárra is bővíthető lenne, s az itt dolgozók létszámát is csak néhány fővel kellene gyarapítani. Éppen ezért Püspökszilágyon — a nagyobb szállítási távolságot is figyelembe véve — az üzemeltetési költségek jóval alacsonyabbak lennének, mint ófalu esetében.” S mindez független szakértők állásfoglalásával alátámasztva ... — Ez így nem igaz, az újságíró félreérthetett valamit (...) A független szakértők véleményével pedig lehetne vitatkozni, hiszen nincs közöttük sugárbiológus vagy olyasvalaki, aki tényleg otthon lenne a sajátos területen. Ez külön tudomány, szakma. Elnézést a példáért, de hirtelen nem jut eszembe más: egy urológus ne végezzen mandulaműtétet! • Lehet ezt úgy érteni, hogy a helybéliek nem akarnak atomtemetőt, nekik mindegy, hol lesz, csak Öfalun ne legyen. Azaz a helyi érdek állja útját az országosnak? — Erre nem tudok válaszolni. A minisztérium rendelkezésére álló, megalapozott szak- vélemények azt támasztják alá, hogy Püspökszilágy, ge nem alkalmas erre a A Központi Földtani Hivatal álláspontja szerint- a jelenleg üzemelő izotóptemető geológiai szempontból „másodran- gú”. Fejlesztése természeti korlátokba ütközik. Ezt erősíti meg az Országos Frederic Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet jelentése is. Arról értesítettek bennünket, hogy a másodlagos hulladékok végleges püspökszilágyi elhelyezése még akkor sem lenne elfogadható megoldás a lakosság sugárbiztonsága szempontjából, ha egyébként a földtani és hidrológiai vélemények nem szólnának ellene. A telephely kiválasztásában nem elhanyagolható dolog a szállítás sugárbiztonsága. Az atomerőmű hulladékát csak igen változatos, körülbelül 230 kilométer hosszú útvonalon lehetne eljuttatni. Ez legalább 4 országos főútvonalat és 8—10 vasútvonalat keresztezne, olyan területen, ahol magas a népsűrűség. Ilyen körülmények között a valószínűleg a naponkénti vagy gyakori hulladékszállítmány — közlekedési dugók, esetleges műszaki hibák és egyéb okok miatti — leállásával, mint rendszeresen előforduló eseménnyel kell számolni. Még a hazainál sokkal fejlettebb útviszonyok mellett is bekövetkezhet — és be is következett már nemegyszer — a radioaktív hulladékot szállító járművek balesete. Ezért a lakosság sugárbiztonsága szempontjából feltétlenül előnyben kell részesíteni az atomerőműhöz közelebb fekvő, egyébként alkalmas telephelyeket. • Ha Így van, akkor minek tulajdonítja az ellenvetéseket? — Az elmondottak mellett a környezetvédelmi mozgalmak erősödésének és a társadalmi bizalmatlanság tükröződésének. • A minisztérium lemondott ófaluról? — Nem mondtunk le róla, mert alkalmas hely. Átmenetileg — akár évtizedekig is - bárhol, az erőmű területén is lehetne fárolni ezeket a hulladékokat. Nekünk azonban hosszú távú és biztonságos megoldást kell találnunk, annál is inkább, mert napirenden van a Paksi Atomerőmű fejlesztése. Rászánjuk az időt, érvekkel akarjuk bizonyítani az igazunkat. Az ófalui csatát azonban tisztességes körülmények között kell megvívni. Ami most hiányzik ... Kövess László Ha harc, legyen harc! (10.) Megölni sem célszerű K akaskukorékolásra ‘ ébredt Muraközy Ede főágronó- rnus és minden porcikája fájt. A stricik ütésnyomalnál is kínzóbb volt azonban számára az a tudat, hogy a rosszlányok karmolásai miatt olyan az arca, mint az ezer tó országának a vízrajzi térképe, ö, aki évek óta a sikerember, a mindenhol diadalmaskodó izomkolosszus önteltségével söpört félre az útjából mindenkit, most kétségek közt vívódott: három nap alatt hogyan egyezkedjen Tyukodi Anasztázzaí? A szerencsétlenül végződött pesti kirándulásról hazatérőben már rádöbbent, hogy a kompromittáló fényképekhez is, a fenyegető levélhez is any- nyi köze lehet Rafael Gáspárnak, mint Csámpa Emánuel- nek az antialkoholisták klubjához. (Harácson dr. Sápos Kornél elődje akart egy ilyen társaságot szervezni, de mikor a címére érkezett fenyegetések között az volt a legszelídebb, hogy éjszaka rágyújtják a házát, bölcs ember lévén azonnal elköltözött.) A fotókat nyilvánvalóan Tyukodi készítette, s a levelet Is ő íratta, de hogy mikor és hogyan, azt nem három nap, de három év alatt sem lehet kinyomozni. Megölni sem célszerű az átkozott traktorost, mert egyrészt nem az a fajta, aki hagyja magát, másrészt börtönl^szabnak ki érte, harmadrészt ha a falu minden lakója megkapja a fényképeket, Kuczug Leó, a felszarvazott férj, már csak hivatalból is megforgatja a disznóölő kést a csábító gyomrában. Marad az egyetlen lehetőség: türelmesen tárgyalni kell a minden hájjal megkent traktorossal. — Hát te álarcosbálba készülsz? — vetette oda a rácsos kapun kívül nyugtalanul topogó főagronómusnak a pizsamában elősántikáló Tyukodi Anasztáz, aki rég elhunyt apósának mankóját szorongatta a kezében. — Engedj már be, az istenit neki! — válaszolt izgatottan a máskor fölényesen parancsolgató Muraközy. — Nem lehet. A kutya, mint látod, szabadon van. Egyébként sem szeretem az üres kezű beteglátogatókat. Legalább egy doboz bonbont hoztál volna. A főagronómust a gutaütés kerülgette. Tudod te jól, miért jöttem, hogy égnél el nagyon lassú tűzön, de alakoskodsz, mert ritka nagy gazember vagy ! — gondolta magában Muraközy. De hangosan ennyit mondott: — Majd legközelebb hozok. Nem tudtam, hogy szereted. De nyisd már ki az ajtót, hát csak nem ácsorogtatsz itt az utcán! — Feleségemnek se hoztál virágot. Nagy vezető vagy, de az illemre nem adsz semmit. Na, isten áldjon, én lefekszem. Muraközyből a tehetetlen düh és a rémület egy hatalmas kiáltásban tört elő: — Anasztáz! Legyen már benned emberség! A kezedben vagyok! Biztosan meg tudunk egyezni. Minden feltételed előre teljesítve van. Tyukodi visszasántikált a kapuhoz. — Ha olyan világosan fejeznéd ki magadat, hogy én is értsem, bonbon és virág nélkül is beengednélek. — Itt vannak ezek a fotók és ez a levél, róluk szeretnék veled tárgyalni. Vagy mondjuk így: a tanácsodat szeretném kérni. Te pedig a tanácsodért azt kérsz, amit akarsz, rendben van így? — Na, nem bánom, bejöhetsz. Csak azért, mert rossz rád nézni — mondta nagylelkűen a traktoros és kinyitotta a kiskaput. Muraközy megkönnyebbült. Körülnézett, s mikor látta, hogy Csámpa Emánuelné és özvegy Csipegető Károlyné közeleg felé az utca túlsó oldalán, valósággal bemenekült a Tyukodi portára. — Nagyon jól zárd be! — kérte nyugtalanul. A tisztaszobában, a nagy asztalnál. egymással szemben ültek le. — Nahát akkor hadd látom, miről is volna szó tulajdonképpen? — törte meg Tyukodi a csendet, keze ügyében hagyván a mankót. — Ezekről... ha még nem ismernéd... — Muraközy nehezen uralkodott az indulatain. Tyukodi komótosan megnézte a képeket, tettetett erőfeszítéssel silabizálta a fenyegető levelet, majd visszaadta az egészet a főagronómusnak. — Te biztos azt gondolod, hogy ha Kuczug ezeket meglátja, kifordítja a beledet. Jól gondolod. De nem ez a nagyobb baj. Mert tegyük fel, hogy a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően életben maradsz, ha nyomorékon is. A nagyobb baj, hogy ilyen erkölcstelen életű ember, ha ellene ennyi bizonyíték van, vezető beosztásban ma már nem maradhat. Most nem szeretnék a bőrödben lenni. És még te fenyegettél azzal, hogy kiadod a munkakönyvemet. Ha nem sajnálnálak, most kacagnék. — Az Istenre kérlek, segíts rajtam! — Én csak egy traktoros vagyok. A disznóságok elsimítására kisemberek nem vállalkozhatnak. Ha lenne valami Feneketlen kútba nem dobnak pénzt Gazdag cégek, jól menő bank A Budapest Bank Rt. másfél éves története is bizonyítja, hogy időszerű és helyes döntés volt a többszintű bank- rendszer létrehozása. A BBRt 1987. január 1-jén mintegy 3,5 milliárd forintos alaptőkével indult, s miközben újabb részvények kibocsátásával ezt alaposan megemelte, fennállásuk első esztendejét 3,3 milliárd forintos nyereséggel zárta. Ennek révén a részvények után 17 százalékos osztalékot fizettek. Megismételhető-e ez a siker, i ha igen, milyen feltételek kellenek hozzá? — Erről beszélgettünk Hegedűs Oszkár elnök vezér- igazgatóval. Egymásra utalva — Rögtön az elején engedjen meg egy szokatlan kérdést: ön hivatalnoknak, vagy bankárnak tartja magát? — A kérdés nem meglepő, hiszen az ember nap mint nap találkozik vele. Amikor még nem volt meg a többszintűség és a Magyar Nemzeti Bank intézett mindent, valójában a Pest megyei igazgatóságot vezetve, hivatalnok voltam. Végre kellett hajtanom főnökeim utasításait, s néha némi zavart okozott, hogy hatósági feladatokat is elláttunk. 1987 januárjától a helyzet alaposan megváltozott, s úgy érzem, a Budapest Bank Rt.-nél már majdnem valódi bankárként dolgozhat az ember. A majdnem szó használata azért indokolt, mert a többszintű bankrendszer létrehozásától még nagyon rövid idő telt el, s jelenleg megítélésem szerint átmeneti időszakban vagyunk. Ez elsősorban a gondolkodásmód változására jellemző. S hadd jegyezzem meg mindjárt: eddigi sikereinket — úgy érzem — jórészt annak köszönhetjük, hogy lépéselőnyünk van a szemlélet átalakításában. Hatósági feladataink is leszűkültek; csupán az állami beruházások ellenőrzésében kell részt vennünk. — A bank az elmúlt időszakban alaptőkéjének növelésére kétszer is részvényeket rangom közietek '.'. ~. Mondjuk, mint a nagygépudvar vezetője, tehetnék tán egyet s mást. — De mit csináljak az öreg Kancsuka Pista bácsival? Épp tegnap mondta utoljára, hogy még két évig dolgozni szeretne. — Nahát ehhez aztán nincs szükséged a tanácsomra — válaszolta Tyukodi. — Ennek már kialakult a módszere Harácson. Behívatod, kávéval, konyakkal kínálod, majd így beszélsz: Drága, jó Pista bácsi! A maga gazdag élettapasztalata nélkül mi semmire 'sem jutnánk. A szívem vérzik, amikor közölnöm kell magával, hogy holnaptól már a jól érdemelt pihenését élvezheti, de ígérje meg, hogy gyakran belátogat hozzánk, és tapasztalataival továbbra is segít bennünket, szerencsétlen ittmaradókat. Aztán szólsz a portásnak, hogy ha arra jön, uszítsa rá a kutyát, és csak a nyugdíjastalálkozóra engedje be a Pista bácsit. — Most még könnyen vagy, de majd rájösz te is, milyen keserves dolog az ilyen alakoskodás. — Hallottalak én már eleget, amikor ünnepi beszédeket mondtál! A vezetői tisztaságról, meg a szocialista erkölcsről te olvasod itt fel a legjobb beszédeket. Zavarba jött Muraközy, mert elértette a célzást. — Egyezzünk hát meg — szólt rövid szünet után. — Ha a betegállományból visszajössz, átadom neked az üzemvezetői kinevezést. — Én meg vigyázok, nehogy rosszindulatú híresztelések ejtsenek foltot a becsületeden. K ezet szorítottak. Ebben a pillanatban zörgettek a kapun. Tyukodi kinézett az ablakon. — Hírre éhesen, de üres kézzel jönnének a banyák. Ne aggódj, nem engedem be őket! Cseri Sándor bocsátott ki. Az értékpapírok gyorsan elfogytak. Kelendőségük jelzi: nagy a bizalom önök iránt. Vajon miből táplálkozik ez? — Elsősorban gazdálkodásunk eredményességéből. Mi rendkívül nagy sikernek tartjuk, hogy az elmúlt esztendőben a nagyobb bankok közül csak a külkereskedelmi bank és mi tudtuk megőrizni likviditásunkat, ‘ ami azt is jelentette, hogy minden jogos hiteligényt ki tudtunk elégíteni, s nem éltünk visz- sza néhány vállalat hátrányos helyzetével. Nem mondtunk fel egyetlen hitelt sem indokolatlanul. Sikerünk egyebek között annak is köszönhető, hogy betéti politikánk eredményes. így meglehetősen jók a kapcsolataink a gazdálkodókkal. Megnyilvánul ez abban is, hogy egyre erősebb a felismerés: egymásra vagyunk utalva. A banknak például érdeke, hogy partnerei gazdagodjanak, míg a vállalatoknak, szövetkezeteknek fontos, hogy a bank működése is stabil legyen, me kelljen likviditási gondokkal küszködnünk. — ön az elnök vezérigazgatói székben a gazdálkodók eredményeiről naprakész információkkal rendelkezik. Hogyan ítéli meg a Pest megyeiek helyzetét az első félév adatait ismerve? — A tavalyi év végi eredményekhez képest nem rosz- szabb, sőt egyes területeken jelentős javulás tapasztalható. A mezőgazdasági nagyüzemek például kedvező kilátásokkal kezdhetik az aratást. Ám hadd említsek egy sok gondot okozó hiányosságot is. Ügy látom, több vállalatnál még mindig túlságosan magasak a készletek, s ez milliókat köt le n. Teljes az önállóság — Ez igaz, de a már sokszor elátkozott hiánygazdálkodás erre kényszeríti őket! — Valóban, ez elfogadható magyarázat, ám ennek ellenére fenntartom a véleményem: több gazdálkodó túlbiztosítja magát. Sajnos, a szabályozók sem kedvezőek, mert ugye a készletek nyereségből történő leírása nem ösztönöz eléggé az ésszerűbb magatartásra ... A megye iparáról egyébként elmondható, hogy általánosan jellemző a fejlődés igénye, és a gazdálkodás stabilitása. Mi, ha szükséges, támogatjuk a jó kezdeményezéseket. Legutóbb például a Dunai Kőolajipari Vállalat vegyesvállalat-alapí- tási szándékát azzal, hogy mintegy nyolcszázalékos tőkerészesedést vállaltunk az új polistirolgyártó üzem felépítésében és működtetésében — Azért a bank néha meglehetősen szigorú. Az elmúlt hónapokban több megyei gazdálkodóval szemben léptek fel igen erélyesen ... — Jelenleg csupán a Mono- ri Mezőgép Vállalattal vannak gondjaink. Náluk elsősorban a készletezés okozza a bajokat, de ezek nem elháríthatatla- nok. Az Öcsai Áfészszel és a Fóti Építőipari Kisszövetkezettel kapcsolatban viszont tartós pénzügyi problémák miatt kellett egyeztető megbeszéléseket kezdeményeznünk. — Ha a Pest megyei vállalatokkal nincs is sok gondjuk, szűkebb pátriánk határain túl annál több akad. A Budapest Bank Rt.-nél vezetik például a Ganz-Mávag jogutódjainak és több bányának a számláit. A sokasodó viharfelhőket látva, óhatatlanul felmerül a kérdés: mennyire kezdeményezhetnek önállóan lényeges, esetleg e gazdálkodók sorsát is érintő döntéseket? — önállóságunk véleményem szerint megvan és teljes. Senki nem szól bele, hogy miként döntünk a pénzünkről. A kormány beavatkozása a monetáris eszközökre szűkül, ez pedig elfogadott és tiszta módszer. Döntéseink előtt azért tájékozódunk és tájékoztatunk s mindig igyekszünk megtalálni a kivezető utat. A Ganz-Mávag feldarabolása például egybeesett szándékainkkal. Ami pedig a bányák helyzetét illeti, nyilvánvaló, hogy a gondok gyökerei évekre, esetleg évtizedekre nyúlnak vissza. Ezért a kormány is hajlik arra, hogy a pénzügyi problémák rendezéséhez megfelelő segítséget adjon, mi pedig arra vállalkoztunk, hogy az idén még fenntartjuk a számukra folyósított hiteleket. Mindenképpen el kell azonban érni, hogy a gazdaságtalan termelést felszámolják. — A pénz befektetése mindig kockázatos. Önök menynyit vesztettek az eltelt másfél év alatt? — Mindössze néhány millió forintot. De valójában ez sem veszteség, mert olyan gazdálkodókon segítettünk, amelyeknél esély van a kibontakozásra. Ilyen esetekben, tehát ha látjuk a kiutat, partnereink számíthatnak ránk, mint például a sülysápi Tápióvölgye Termelőszövetkezetben, vagy az Öcsai Áfésznél. Feneketlen kútba azonban nem hajítunk egyetlen fillért sem. Nagy a verseny — A jövőben a kereskedelmi bankok is bekapcsolódnak a lakossági szolgáltatásokat felvállaló pénzintézeti tevékenységbe. Mit jelent ez az önök esetében? — Kapcsolataink a lakossággal eddig is megvoltak, hiszen a kötvényforgalom legnagyobb részét mi bonyolítjuk. Például több magánvállalkozó nálunk vezeti számláját és hiteleket is adunk. Jövőre azonban mindenképpen bővíteni szeretnénk szolgáltatásainkat. Egyebek között lehetőséget adunk a betétek elhelyezésére és bizonyos hitelek felvételére. Emellett szeretnénk bekapcsolódni a nemzetközi... pénzműveletekbe; elsősorban a külkereskedelmi elszámolások bonyolításába. — S a bank maga is vállalkozó lesz? — Bizonyos értelemben már most az. Hogy konkrét példát említsek: vásároltunk földeket, s ezeket a volt tulajdonossal közösen hasznosítjuk majd. De várható, hogy a társasági törvény elfogadása után nagyobb lehetőségeink lesznek. Elképzelhető, hogy néhány részvénytársasági formában működő vállalatba pénzt fektetünk, s esetleg megtörténhet, hogy többségi tulajdonjogot szerzünk, A bankok között nagy a verseny, s ez arra kényszerít bennünket, hogy minden üzleti lehetőséget megragadjunk — mondotta befejezésül Hegedűs Oszkár. Furucz Zoltán Ananász, limonádé A Dunakanyar nagy területét n szentendrei Márka üzemben készült hűsítővel látják el. Közkedvelt italai közé tartoznak a műanyag flakonokba csomagolt ananász- és limonádéújdonságok (Erdős! Agnes felvétele)
