Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

Fortyog az alumínium A PEFÉM veresegyházi gyáregységének öntőüzemében a nyá­ri hőségben nem irigylésre méltó a dolgozók munkája. Főleg Ikarus-autóbuszalkatrészeket gyártanak. A nyomásos öntő­gép keringető szivattyúházat készít. Újvári Imréné ebbe tölti a fortyogó alumíniumot. (Vimdla Károly felvétele) Olvasóink fóruma Anyám Perbetén született Anyám Perbetén született, ezért is bosszant a magyar helységnevek elhagyása — ír­ja olvasónk. Lapjuk július 18-i számá­ban tájékoztatást közölnek a nemzetközi kupatornáról. A tájékoztatás szerint a GSC a Nővé Zámky és a Pribeta csa­patát fogadja a Dózsa György úti pályán. Nővé Zámky=Ér- sekújvár, Pribeta=Perbete. Miért nem magyarul írják ezeket a régi helységneveket? Másik pontatlanság, a GSC- pélya nem a Dózsa György úton van, ezt a tudósítónak illene tudnia. ★ Kedves Olvasónk! Távol áll tőlünk a magyar helységne­vek megtagadása. Nem is olyan régen jelent meg egy jegyzetünk a negyedik olda­lon — vagyis a Gödöllői Hír­lapban — a helységnevek hasz­nálatával kapcsolatban. Arra hívtuk fel a figyelmet, hogy ha egy közlésben a szlovákiai Nitrát Nyitrának írjuk, tehát a magyar megfelelőt használ­juk, akkor Hurbanovót is ne­vezzük Ógyallának. Nővé Zámkyról majdnem mindenki tudja, hogy magyar nyelvű lakosai Érsekújvárnak nevezik. Pribeta viszont — ahogy a térképet nézem —, kisebb település. A cikk hét­főn jelent meg, az Érsekúj­vári találkozó kedden kezdődött. Nem volt tehát idő arra, hogy utánanézzünk Pri­beta magyar nevének. Ellent- mondtunk volna saját ma­gunknak, ha a beharangozó- ban Érsekújvárt és Pribetát írunk. Bizonyára akkor is tol­lat ragadott volna felháboro­dásában, mert édesanyja Per­betén született. Az adott helyzetben tehát helyes és ésszerű volt a szlo­vák nevek használata. Levelét viszont azért nem közöljük szó szerint, s azért nem említjük nevét, mert — bizonyára felháborodott han­gulata miatt — néhány hibát vétett gondolatai papírra veté­se közben. Ami éppen olyan tény, mint a mi tévedésünk ténye: a GSC-pálya valóban nem a Dózsa György úton található. Elnézést kérünk azoktól az olvasóinktól, akik esetleg a nem létező játék­térre ballagtak ki, B. G. A Hétház utcában Házeladás A Gödöllői Városgazdálko­dási Vállalat folyamatosan keresi a lehetőséget a kezelé­sében levő állami ingatlanok eladására. Hosszabb ideje ké­szítik már elő a Hétház utca 7. szám alatti állami házin­gatlan eladását is. Ennek so­rán figyelembe vették, hogy a bent lakó bérlő vásárlási szán­déka alapján miként teremt­hetők meg a vásárlás felté­telei. Tekintettel voltak a kö­rülbelül kétszáz éves épület korára, állagára, elhelyezkedé­sére a város területén, s ar­ra, hogy az elmúlt tíz évben nem volt felújítva. A tanács műszaki osztálya határozata alapján most nyílt lehetőség a ház lakásainak összevoná­sára, majd a vb a házas ingat­lant elidegenítésre kijelölte. T öbb százezer társamhoz hasonlóan, az utóbbi idő­ben előszeretettel és érdeklő­déssel olvasom a közgazdasági tárgyú szakcikkeket, tanulmá­nyokat, pedig nem vagyok közgazdász. Társaságban szí­vesen hallgatom az új mellett okosan érvelőket* a reformo­kat, a szerkezeti változásokat sürgetőket, a gondokat nyíltan és kendőzetlenül bemutatókat, s néha kissé bizonytalanul és félve gondolok az elkövetke­zendő hónapokra, évekre, s ezt kimondom. A szakembe­rek ezt az aggodalmamat meg­értik, vagy éppen érvekkel is alátámasztják. Van egy barátom, akit tör­ténelmünk forgószele messzi­re röpített hazájától, az NSZK- ban él, de minden második évben itthon tölti a szabadsá­gát, s ilyenkor néhány órát együtt vagyunk. Így volt ez most is, amikor vendégül lát­tam egyik délután, másnap pedig ő vitt magával a fővá­rosba. Jártuk az utcákat, né­zegettük a kirakatokat, s kellő bámészkodás után, meglehető­sen fáradtan leültünk Lágy­mányoson, a Feneketlen-tónál a vendéglő teraszára. Meg­szólalt Franz Blaubacher, az én gyerekkori barátom: — Nem erre voltam elké­szülve. de azt is mondhatnám, hogy a tőletek hozzánk jutó hírek nem erre készítettek fel. Igyekszem, amennyire tu­dom, rendszeresen elolvasni a hazai (magyar) újságokat, hallgatni a hazai (magyar) rá­diót, megismerni a politikai és gazdasági vezetők nyilat­kozatait. Ezeknek a források­nak a hangneme tele van ag­gódással, mindenki a nehéz­ségeket hangsúlyozza, a poli­tikusok a jövőt beárnyékoló, baljós tényezőkről beszélnek. Én ma itt Pesten és otthon, Gödöllő környékén, egészen mást láttam. Hát igen. A nyárban zölden ragyogó határ, a tömött zöld­ségüzletek, az árubőségtől duz­zadó piaci standok, az áruhá­zak készlete, a lebarnult és nekivetkőzött leányokkal, asz- szonyokkal tarka utcakép, a rohanó autócsorda, a szülői házban, a rokonoknál és bará­toknál fehérrel terített és sül­tek alatt roskadozó asztal, a saját termésű bor, a kisüsti pálinka szebb, mint a meny­asszony arca, és igazán lehet megtévesztő. Először azt gondolom, nem leszek hitelrontó, s hazaláto­gató barátom dicsérő észrevé­teleit köszönettel nyugtázom, aztán eszembe jutott, hogy he­tek óta nem kapni fél colos horganyzott vascsövet, orszá­gos hiánycikk, ötszáz kilomé­LLOI m S7QMBATI JEGYZET« A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM 1988. JÚLIUS 30., SZOMBAT IVfenteni a kastély emlékeit A keresés néha eredménnyel jár Országunk sok más kastélyához, nemesi udvarhá­zához hasonlóan nem kímélte a háború városunk leg­szebb emlékét, a volt Grassalkpvich-kastélyt sem. S aini a seregek vonulása után maradt, ott szinte teljesen elhordta a környék lakossága: a mozdítható berendezé­sek, bútorok, csillárok, kályhák és más apróságok szét­szóródtak a szélrózsa minden irányába. Százalékban ta­lán ki sem fejezhető töredékük került csak múzeumok­ba, s két kezünkön megszámolhatjuk azokat a bútoro­kat, amelyek még ma is. több mint negyven évvel a világégés után a kastélyban maradtak. Több mint negyven évnek kellett eltelnie ahhoz is, hogy kollektív felelősségünk­re ébredve országos összefo­gással elkezdődjék a kastély helyreállításának első fázi­saként az állagmegóvás, kon­zerválás nagyszabású munká­ja. Ez a munka — részint előzményként, részint párhu­zamosan — az építészeti, mű­vészettörténeti kutatást is magában foglalja, ugyanakkor megindult a hasznosítási el­képzelések mérlegelése is. Ta­lán nem illúzió, ha reményke­dünk abban, hogy 5-10 év múlva városunk legszebb és legnagyobb műemléke régi fényében pompázik majd. Sarkalatos pont Mindezek azonban köteles­ségeket rónak településünk közgyűjteményére, a városi helytörténeti gyűjteményre is. Egyrészt a folyamatos doku­mentálást,: másrészt a kastély- lyal kapcsolatos emlékek fo­kozottabb gyűjtését, feldol­gozását — hiszen ezeknek a feladatoknak az ellátása se­gítheti a jelen és jövő mun­káit és gazdag tárgyi anya­got jelenthet majd a hasz­nosítás során is. A gyűjtemény ilyen jellegű munkájának egyik sarkalatos pontja a szétszóródott kas­télybeli bútorok, felszerelések utáni nyomozás, adatok gyűj­tése, adott esetekben a meg­talált emlékek visszavásárlá­sa. Az elmúlt három hónap­ban 4 olyan bútort sikerült — szó szerinti' nyomozás so­rán — fellelni, amely bizo­nyíthatóan a kastélyhoz tar­tozott. A legnagyobb problé­mát az jelenti, hogy a kérde- zősködés, utánajárás során rendkívül nagy félelmet és így titkolózást tapasztalunk, pedig nem felelősségre vonás, piszkálódás vezet bennünket. Trófeák, porcelánok Sőt, az esetek többségében csak köszönettel tartozunk azoknak, akik negyven évig megőrizték ezeket az emléke­ket. Az említett 4 bútor kö­zül 2 széket adományként, 1 vitrint csereként kapott meg intézményünk. A negyedik bútort, egy különlegesen szép Grassalkovich korabeli barokk szekrényt jelenlegi tulajdono­sa szakemberrel rendbe ho­zatta, s bár megvásárlására nincs módunk, a védetté nyil­vánítás kezdeményezésével sorsát ezentúl figyelemmel kísérhetjük. A kastély sorsát szívükön viselők közül külön ki kell emelnünk a hamarosan el­költöző szociális otthon mun­katársait, .akik az eddigiek sörén 3' kastélybeli bútort, az egykori királyi vadászatok­ból megmaradt trófeákat, por­celánokat és egyéb emléke­ket, dokumentumokat adtak át könyvjóváírással a helytör­téneti gyűjteménynek. Bekerült a gyűjteménybe sok más apróság is — elsősor­ban gödöllőiek adományaként vagy vásárlások révén —, így jelenleg körülbelül 50 kastélybéli eredetű tárgyi anyaggal és számolatlan do­kumentummal (iratok, fény­képek) rendelkezik az intéz­mény. Az adatgyűjtés, dokumentá­lás teendői és eredményei kö­zött tarthatjuk számon a kö­zel háromórás videófelvételt, amelyet az elmúlt hetekben forgattak a múzeum munka­társai, s amelyet egy ősszel szervezett ankéton levetítenek majd. Folyamatban van a bécsi levéltárban a gödöllői, s elsősorban a kastéllyal kap­csolatos adatok gyűjtése — ez az Országos Műemléki Fel­ügyelőség munkáját hivatott segíteni a gyűjtemény részé­ről. Adattár készül A kastéllyal kapcsolatos összes adatot fogja össze az úgynevezett kastélyadattár, s ennek részeként tartják nyil­ván a magángyűjtemények­ben, magántulajdonban lévő emlékek adatait is. Örömmel venné az intézmény, ha adat­tára a lakosság, a város pol­gárai révén is tovább gazda­godna, ha mindazok, akik tudnak elkallódott bútorokról, dokumentumokról, segítené­nek az adatgyűjtésben, a nyo­mozásban. Egy biztos: negy­ven évvel a háború után ne­vetséges1 lehne a felelősségre vonás oldaláról közelíteni meg a kérdést — ellenkezőleg minden megőrzött emlékért köszönet jár. Sok-sok bútor, berendezési tárgy került már ebek harmincadjára, túl sok ahhoz, hogy ne érezzük, ma minden egyes darabnak óriá­si a jelentősége. S ha tudunk itt-ott lévő emlékekről, erről szólni talán kötelességünk is ... Varga Kálmán Sportfelügyelőség Sok feladat kis pénzből A városi tanács-művelődé­si, ifjúsági és sportosztályá­nak munkahelyi körülményei Cselekedni kell Keveset ér a dokumentálás tért autóztam, amíg ízlésem­nek és zsebemnek megfelelő fürdőszobai csempét kaptam, és kifordultam az üzletből, ahol ajándékba cipőt akartam vásárolni négyéves unokám­nak. Minek titkolni a gondo­kat! Sorolom hát, hogy a zsú­folt kirakatokban persze az van, ami van, de a tolongás­nak, a zsúfoltságnak sokszor az az oka, ami nincs, amit ke­resni, hajszolni kell. amit csak csúszópénz ellenében vihetek ki a boltból. Franz hallgat, úgy tűnik, hogy nem érti dohogásomat, de hát annyi minden van, amit én sem értek, s ezért so­kakkal együtt kérdezem: — miért drága a tojás, ha millió- számra tárolják a tojásterme­lő gazdaságok? Miért drága a krumpli, ha a termelő annyit sem kap érte, amiért érdemes lenne a földből kiszedni? Miért emelkednek a vendéglői árak, ha az üzletek tátonganak az ürességtől? Biztos, ezek csak a kisebb gondok, s ettől sokkal nagyob- bakkal kell megküzdenünk. Azt mondta egyik ismerősöm, hogy mi hajlamosak vagyunk az önigazolásra. — Sokak szá­mára kényelmes mentség, hogy fenn elismerték a bajokat. Igv hát lenn sincs más, mint tör­delni a kezünket. — A világpiaci környezet változását nem foghatjuk fel bibliai sorscsapásnak — hal­lottam Angyal Mihály közgaz­dásztól —, hanem próbáljunk ellene védekezni. És ebben a védekezésben mindannyian részt vehetünk, sőt részt kell, hogy vegyünk. A rossz beideg­ződésen változtatni ezerféle eszközzel lehet. Például a ren­detlenségen. Ha egy raktár­ban nem tudni, hogy mi hol van, és a raktárost ritkán ta­lálni a helyén, akkor keveset ér annak dokumentálása, hogy a marósok teljesítményét az anyag- és szerszámvételezés nehézségei rontják le. A ter­melőszövetkezetben is hiába mutatják ki, hogy tíz kilóval több műtrágya már csak fél mázsával növeli a termést, ha ugyanakkor többmázsányi trágya kupacban marad a föld szélén vagy sávosan kiégeti a vetést. IV em ijesztgetem én a gon- dokkal messzire szakadt hazánkfiát, de hát meg kell mutatni számára is gazdasá­gunk jelenlegi helyzetét. — És ti ismeritek? Mert ha igen, akkor cselekedni kell — biztat barátom, miközben a kávéját kevergeti, s én igazat adok neki, mert értem velünk érző sürgetését. Fercsik Mihály jók, bár kedvezőbb lenne, ha a sportfelügyelettel azonos he­lyen dolgozhatnának. A Sza­badság téri HÉV-megálló épü­letében az idei felújítással, valamint a központi fűtés be­vezetésével javultak a sport­felügyelőség dolgozóinak mun­kakörülményei. Ebben jelen­tős szerepet vállalt társadalmi erőforrások kihasználásával az új sportfelügyelő. A korábban önálló sport­felügyelőség szakmai irányító tevékenysége kiterjed a sport­egyesületekre, a szakszövetsé­gekre, a diáksportkörökre. Módszerében az együttműkö­dés, a kölcsönös tájékoztatás és a segítő ellenőrzés az alap­vető. Az elmúlt időszakban az itt folyó tevékenységet azonban hátráltatta a sportfelügyelő személyének gyakori változá­sa. Az új, lelkesen dolgozó vezető munkába állása ked­vező változásokat eredménye­zett a tartalmi munkában és a tárgyi feltételekben is. A tennivalók megoldását azon­ban továbbra is nehezíti a költségvetés alacsony évi ősz- szege, a 120 ezer forint, ami a saját bevételekkel 300 ezer forintra egészül ki. Július 30-án. és 31-én: E. T. (Földönkívüli). Színes, magyarul beszélő, amerikai film. 4 órakor. A három amigo. Színes, ma­gyarul beszélő amerikai film­vígjáték. 6 és 8 órakor. Táblák Szeptember még messze van, de városunk szívében a hamarosan megnyíló is­kola bejárata felett már otthonra talált a tábla: Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola. Ezen a héten útjait aszfal­tozták, s díszburkolatot raktak le. Közben egyre többen nyilvánítanak vé­leményt. A minap megszó­lított egy férfi, mint járó­kelő a járókelőt, s megkér­dezte, mikor lesz az átadás. Majd hozzátette: szép az épület. Manapság ezt is rit­kán ejti ki az ember a szá­ján, pedig szép bizony. A szemben lévő tanácsházhoz biztosan illik. Nem fog el­ütni a még csak alapjaiban készülő kereskedőháztól sem. Néhány évvel ezelőtt magabiztosan leintettük volna, aki így vélekedik: ezen a téren az egészségház lesz az unikum a maga lapos tetejével„ és nem a templom. A tábla már hirdeti, az ősztől az eddiginél inkább városi lesz a gimnázium. A régi iskola a város szé­lén, méghozzá a máriabes- nyői végén, Gödöllő' leg távolabbi pontján áll, falu si környezetben. Itt, a vá­ros szívében jószerivel csali akkor tudtunk a gimnázi­umról, amikor tavaszon­ként megjelentek a kiraka­tokban az elmaradhatatlan tablók. Őszintén szólva ezek nem mondanak semmit. A gimnázium most job­ban szem előtt lesz. A tan­órák persze ugyanúgy zaj­lanak, mint eddig, legfel­jebb jobb körülmények kö zott. A tanárok viszont úgy érezhetik majd, hogy a városlakók szeme átlát a falakon is. Nem baj, sőt, érezzék így a diákok is, Bárcsak így lenne! Kétség­be nem vonva a középis­kola jó hírét, azt hiszem, nemcsak a tárgyi feltéte­lek mássága miatt sem le hét majd úgy dolgozni fa­lai között a városközpont­ban,' mint Besnyőn. A tábla csak jelkép, at­tól még nem gimnázium a gimnázium. Ha padok, ta­nárok és tanulók kerülnek bele, akkor már az lesz, de még ez sem elég. Itt van például a mi városunk, Gödöllő. Sokkal szebbek lennének az utcái, terei, ha nem törne be minden nyá­ron az aszály. Ha minden délután esne egy kis zá­por. Az időjárást befolyá solni nem tudjuk, a gim­názium színvonalát viszont emberek határozzák meg. A város ötéves település- fejlesztési koncepciója ugyan ilyen megfoghatat lanságokkal nem foglalko zik, hanem például azt írja, hogy a zsúfolt gimná­zium nem képes további létszám fogadására. E so­rok írója már a jövőbe szeretne látni, vajon mi­lyen jeleseket nevel majd ki ez az iskola? Udvarába pillantva az első benyomá­sa az, hogy egy távoli lí ceumra hasonlít. Lehet, hogy téved, de így érez másodszor, harmadszor is. Vajon nem maradt el a világ folyásától, amikor ar ra gondol, nevelhet-e olyan személyiségeket ez az is kola, mint a Bolyai-líce um? Vagy ma már inkább jól képzett évfolyamokra van szükség? És egyálta­lán, milyenek az iskola vá­lasztási lehetőségei? Milyen vágyakkal érkez­nek ősszel az elsősök, köl töznek át az idősebbek? Ha igaz a hír, a műszaki átadás augusztus másodi­kén lesz. A műszaki átve­vők száz meg száz szem­pontból vizsgálják majd az építők munkáját, de nincs az a jegyzőkönyv, ami bi­zonyítványt állít ki arról, hogy ez a létesítmény gim názium. Az épület egyik sarkán valószínűleg eltévedt tábla hirdette ott jártunkkor: vi gyázat, érintése halálos! Ez senkit se rettentsen el a tanulástól. Ki kell zsigerel- ni az iskolát! Ezért épült. Balázs Gusztáv ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom