Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM 1988. JÚLIUS 30., SZOMBAT Bizakodó a hangulat Saját maguknak is bizonyítanak Az utóbbi évek egyik leg­nagyobb betárolási és tisztítá­si szezonját kezdték meg a vionori magtisztító üzemben. Könnyíti a helyzetet a mun­kaerőgondok mellett, hogy az idén már a vertikális gépsor üzemel, jelentős költségmeg­takarítással. Alig egy hét alatt a beszállított tizenhét vagon káposztarepcét már letisztítot­ták, raktárba került. A nagy teljesítményű aspirator na­ponta 200 mázsa vetőmagot bocsátott át rostáin, „emész­tette” meg az aránylag száraz, jó küllemű vetőmagot. A dolgozók hangulatán is érződik: van elég áru, s a kondíciók is biztatóak. Min­den remény megvan ahhoz, hogy a momoriak saját ere­jükből bizonyítsanak, a ko­rábbi évek gyengébb teljesít­ményét feledtetve. Ezt ígérték a termelési központ gazdasági, párt- és tömegszervezeti veze­tői a vállalat vezérigazgatójá­nak, dr. Csiszár Jánosnak, aki bizalmat szavazott a régi, pa­tinás üzem dolgozóinak. Ezért uralkodik most derűs elhatá­rozás, egységes hangulat a monori üzemben. X betárolási terv közel 18 ezer tonna vetőmag. A három üzemből Monorra, mintegy 7 ezer 500 tonna vetőmag betá­rolása. tisztítása és értékesí­tése (kiszállítása) esik, és ezt A VetőmagtermeUeíő és Érté­kesítő Vállalat Monori Terü­leti Központja ez évben 17 ezer tonna jó minőségű magot vásárol fel. A nedvességtarta­lom közepes minőségű, ami a tárolás szempontjából előnyös. Ezért a nyers vetőmagot ala­pos vizsgálatnak vetik alá. Képünkön Bán Mária meós a káposztarepce gyommagvizs- gálatát végzi A tisztított, zsákolt vetőmag a szellős raktárba kerül. Képün­kön Fekete Sándor folyamatosan feltölti a készletet targon­cájával (Vimola Károly felvételei) csak nagy fegyelemmel, jó munkaszervezéssel, anyagi ösztönzéssel lehet (kell!) vég­rehajtani. A monoriak azért is biza­kodóak, mert a félévi tiszta eredményük meghaladja az évinek több mint 80 százalé­kát, s ez jó „indulási” alap a második (nehezebb!) félév elé nézve, amikor is, felgyorsul­nak majd az események, belép a nagyobb volumenű tőkés export, amit határidőre és jó minőségre kell kikészíteni! Ez alapvető követelmény. Július 15., Vámos Géza igazgató nyugállományba tá­vozása óta Forró István a vál­lalati központ közigazgatási igazgatóhelyettese (a vezér- igazgató megbízottja) látja el az igazgatói teendőket, meg­teremtve a folyamatosságot, az. eredményes gazdálkodás termeltetési és értékesítési ösz- szet,evőit, következésképpen az üzemek zavartalan műkö­dését. Ez olyan segítség, amellyel meg lehet és meg kell alapozni, gyorsítani a te­rületi központ fejlődését, eredményességét. Szem előtt egy lehet csupán: a nyereség- érdekeltség, a vállalat egészé­ben jelentős, meghatározó sze­rep, elfogadtatás. Ezért fogal­mazott az elmúlt héten az alapszervezet párttitkára úgy: most a legfontosabb feladat a gazdasági munka maradékta­lan végrehajtása, a bizonyítás, hogy az elmúlt gyengébb két esztendő eredményei csu­pán a külső piaci hatások, s csak kisebb részben a szemé­lyi vezetés hiányosságaira ve­zethetők vissza. Feladattervük is ezt célozza, erre az alter­ötezer darab a terv Sertések a háztájiból A Monori Állami Gazdaság­ban nagy jelentőséget tulaj­donítanak a háztájiból szár­mazó sertések értékesítésének. Különösen fontos ez most, hiszen éves leadási tervük öt­ezer darab, ez kétszerese a tavalyinak. Az eddig értéke­sített csaknem ezer darab sertés darabonkénti átlagsú­lya 122,5 kilogramm volt. A kistermelőknek kifizetett 45,4 forint kilogrammonként meg­felel az országos átlagnak. A legtöbb sertést Dánszent- miklós és Pusztavacs környé­kéről szállították az előbbi községben működő átvételi helyre. Tervezik, hogy Csévharasz- ton is létesítenek hasonlót, ez a kis körzet kiterjedhetne Nyáregyháza, Vasad, Üjlen- gyel és Monor körzetére. Hétfőn Honismereti kör Az üllői honismereti baráti kör szokásos havi összejöve­telét legközelebb augusztus el­sején, hétfőn 17 órakor tart­ja az üllői könyvtárban. Min­den érdeklődőt szeretettel, vár­nak. natívára épül, hangsúlyozva az üzem nagyobb önállóságát, felelősségét. Megkezdték az olajlen tisz­tításának az előkészületeit, közben „ömlik” a borsó, egy­más után gördülnek be a ve­tőmagszállítmányok, mintegy 70 vagon jó minőségű nyers áru már tisztításra vár, no meg vagy 5—6 tisztítóműn kásra az üzém. Kellenének női és férfi rpupkaerők, tisz.- tességges keresetért. Hörömpő Jenő Tárlatlátogatéban Elégedett, ha rácsodálkoznak Jé, anyu! Kivirágzott a napocska! — kiáltja ámulva egy bogárszemű kisfiú a Csendes tenger című képnél. Kaszner Margit festőmű­vész nyáregyházi kiállításán ugyanezzel a gyermeki derű­vel nézegeti a megnyitó fel­nőtt közönsége is a képeket. A művek egy hónapig látha­tók a tanácsteremben, alkotó­jukat most kérem, tekintsünk végig pályáján, beszéljen ma­gáról. — Kőszegen születtem — jelzi mindjárt a starthelyet. — Az ecsetet már gyerek­korom óta forgatom. Több mint 30 éve a Pannónia Film­stúdióban dolgozom, mint animator. Tudja, az animá- tor az a rajzoló, aki a rajz­filmfigurák mozdulatait áb­rázolja, egyenként külön. Az egész filmet levetítve látjuk aztán a folyamatos mozgást. Festői munkámban hidovics Lászlót, Kántor Andort, So­mogyi Józsefet vallom meste­reimnek. — Képein tulipánok, rózsák, napraforgók a főszereplők ... — Imádom a természetet, azt a természetet szép nővé) nyeivel, amelyet oly felelőtle­nül tesz tönkre az ember. Ezt a rombolást gyűlölöm, s ta­lán tiltakozásnak fogják fel e képeket a vétkesek, megriad­nak attól, amit tettek. — Sokan irigylik derűlátá­sát. — Nézze, aki művészetre adta a fejét, annak hinnie, hirdetnie kell: a szépség, a harmónia kivívható, megte­remthető. Még most is, ami­kor egyre nehezebb az élet, s nem az első igénye a munká­ban megfáradtnak, hogy pi­henésül gyönyörködjön pár festett tulipánban. De ha csak egy érdeklődő is úgy megy el képeimtől, hogy rájuk tudott csodálkozni, akkor már meg­érte, hogy megfestettem őket. Tapasztalatból mondom így, hiszen ez a hetvenharmadik kiállításom. A tiltakozás kedves módja, .ahogy. .egy. fa lornbkoronájá- ban óriási virág bomlik ki, az a fa egyetlen szelíd rózsa. Ez Csendes tenger (a kiállításon szereplő képek egyike) a szelídség hiányzik most kö­rülöttünk, belőlünk, s amire ezért annyira vágyunk. Ilyen összeforrt farózsák pompáz­nak a Régi ház, a Nyáregy­házi emlékezet, a Csendes tenger című képeken. Kaszner Margit vonzódik a régi épületekhez: egyszerű fa­lusi házakhoz, pompás barokk és román stílusú templomok­hoz. Szülővárosa, Kőszeg mű­emlékeit éppoly szeretettel örökíti meg, mint Párizs, Ve­lence, Isztambul hídjait. Kül­földi kiállításainak is élénk a sajtóvisszhangja. Kritikák, a művésztársak elismerő sorai olvashatók a képek előtti asz­talokon. Nyáregyháza, Pilis régi házai ihletik őt. — Itt töltöm a nyarakat, mert itt van csend, nyugalom, Budapesthez is közel van. Nézze csak ezt a szép erdőt... körülöttünk. Szeretem az itteni embereket, szomszé­daimmal is jól megvagyunk — mondja örömmel. Ezt a békét sugározza a Nyáregyházi fények című kép. Magasba törő, karcsú fák, szinte belenőnek a hatalmas napkorongba. Bizonyára ez a megtalált nyugalom indította arra a művésznőt, hogy a községnek ajándékozza a Nyáregyházi erdő című képét. A községi klub könyvtárában helyezik majd el. Hosszasan sorolhatnám még műveit, in­kább kérem az érdeklődőket, jöjjenek el, nézzék meg őket! A kiállítás ideje alatt szom­bati napokon a művésznő ma­ga is szeretettel, személyesen várja látogatóit. Neki további termékeny éveket kívánunk, magunk pedig reméljük, hogy újabb alkotásaival évenként találkozunk majd. Galambos Pál Négy Gáspár egy csapatban? Készülnek az erdeiek A tavaszi idény egyik lab­darúgó-sikercsapata a Mono- ri-erdei KSK július 1-jétől heti két edzéssel, edzőmérkő­Jegyzet És megszólal hangosan a pénz zésekkel készül a bajnoki rajtra. A ml sikerült tavasz után — az első hat helyezet­től 9 pontot szereztek! — érthetően nagy az elvárás a csapat házatáján. Az új edző Antal Gyula — korábban a Monori SE ificsapatának ed­zéseit vezette — keményen megdolgoztatja a játékosokat, akik között sok új arc nem fedezhető fel. Egy-két koráb­ban leállt fiatal pilisi labda­rúgót igazolnak, és ha... — A nyári átigazolási szezon egyik legnagyobb érdekessége lenne, hogy Gáspár György, a Monori SE erőssége haza kí­ván térni, a jövőben Monori- erdőn kíván játszani. Bátyja János is elkezdte az edzése­ket, az öcs Zoltán az ifiben játszik, az unokatestvér eddig is a csapat erőssége volt. Négy Gáspár egy csapatban — ez is ritkaság lenne! Apropó, ifi. A Vecsési SE megszüntette a Il-őt, így a lényegében monori-erdeiekre épülő csapat a jövőben már Monori-erdő néven indul. A helyi vezetés azt várja, hogy az utánpótlás-nevelés néhány éven belül megoldja a csapat problémáit. Az első előkészületi mérkő­zés jól sikerült: Monoron a nyári aszályban vízilabda­eredmény született: 6-6. Kö­vetkezik Pilis, Nyáregyháza, a Kőbányai Lombik és nincs megállás. A cél: a 3—8. hely valamelyikének elérése. A 300—400 fős szurkolótáborral rendelkező kis településen a kezdeti lépések után már me­részebbek az álmok... Sz. A. MNK-fordu!ó Vasárnapi foci Magyar Népköztársasági Kupa-mérkőzések: Ecser— Gyömrő. Ecser, 18 óra, vezeti: Szuda (partjelző: Sárosi), Úri —Péteri, Úri, 18 óra, Izsáki (P. Szabó), Monori-erdő— Nyáregyháza, Monori-erdő, 18 óra, Oláh T., Törtei—Cegíéd- bercel, Törtei, 17 óra, Müller B. •(ISSN 0133—2651 (Monori HirtLap) ' V V olt már nekem találkozá­som hasonló dolgokkal — néztem a hölgy után, áld dúltan kiviharzott a kapun. A kapumon. Vagy mit is beszé­lek itt egyes számú birtokos esetben, amikor nekem még a kapum is közös az OTP-vel. Kint az utcán, a hőségtől vibráló úttest szélén várta egy kocsi. A hölgy előzőleg emelt hangon kioktatott, csak álltam egyik lábamról a má­sikra, és amíg mondta, mond­ta, már épp azon akartam el- mélázni a magam csendessé­gében, hogy végül is lehet-e annak magánélete, aki a köz­életben forgolódik, de a pil­lanat tört 'része alatt le is mondtam erről a szándékom­ról. Tudniillik, ezen már jó párszor elméláztam és tud­tam a végeredményt. Tud­tam, hogy á tanácsi ügyinté­ző fiatalasszony heggyé tor­nyosuló vasalnivaló restan­ciája árnyékában, vasalóval a kezében, kétségbeesve hall­gatja otthonában az állampol­gár egyórás monológját, és az Isten szerelméért meg nem sértheti azzal, hogy hivatalos időben a hivatalba invitálja, mert a férjének már nincs tiszta inge. Láttam nemegy­szer, hogy más hivatal más képviselőjét csirkeetetés köz­ben ötfős küldöttség rohanta meg: nekik épp akkor volt idejük, s saját bajuk termé­szetesen nem tűrt halasztást. No meg jómagámnak is elját­szották már betonkeverés köz­ben, nyírfakérgen a Rózsale­vél című nótát, hogv erről ír­ni kell, mert ez kuriózum. De hát ezekről nincs mit tűnőd­ni. Ez van. A hölgynek mindazonáltal még igaza is lett volna. Apró mulasztást követtem el aznapi cikkemben. Azt írtam ugyan­is, hogy Budapesttől Monori- erdőia csak egyetlen fogadó­ban várják szállással-szobá- val is a vendégeket. Téved­tem. Van még egy ilyen in­tézmény, a Katalin csárda, melynek az a mérges, velem igazán nem barátságos mo­dorban perlekedő hölgy a tu­lajdonosa. Készültem elné­zést kérni, készültem, hogy jóvá tegyem vétkeimet. Ha­nem az a hang! Közölte, hogy ennekelőtte ő is volt újság­író. Pesten. (Természetesen nem vidéken.) Ezenkívül ro­kona a főnökömnek. Ez utób­bit háromszor sem volt rest a lelkemre kötni, azzal a kité­tellel, hogy nyilvánvalóan ná­la keres gyógyírt a panaszára. Ettől kezdve már a szokásos­nál is ismerősebb volt a do­log. A ki kinek az unokatest­vére, sógora, kinek milyen messzire ér el a karja, ki az, aki mindent elintéz — régi nóta. Valahogy mégsem mégy ki a divatból. De minek so­roljam? S ott álltam szemben ezzel a régi nótával, meg az­zal, akit nem sértettem, nem rágalmaztam — csupán kife­lejtettem egy cikkből. Maga­biztos erőszak áradt belőle, tudta, mit akar, — bizonyára nem tapasztalatok nélkül — azt is tudni vélte mit, mivel érhet el. Aztán elviharzott. El is felejtettem mondani, hogy így utólag elégedettség­gel töltött el a tájékozatlansá­gom, örültem, hogy az általa összehozott intézményben so­sem voltam még vendég. Mert pénznél és összeköttetésnél — talán eléggé el nem ítélhe­tő módon — emberibbnek ér­zem az emberi hangot. A pénzről aznap más is eszembe jutott. Másik eset — hasonló végkicsengéssel. Mos­tanában meglehetős gyakori­sággal írunk a névtelen leve­lekről — mert maguk a név­telen levelek is gyakoribbak. i Nemrégiben például a Mono- e rí Népi Ellenőrzési Bizottság- ' hoz érkezett — a sok közül 1 egy — levél a tanácsi keres- ' kedelmi ellenőrzés tarthatat- e lan állapotát ecsetelte, mond- ván, hogy a tanács ügyintéző- . jének anyagi érdeke fűződik ? ahhoz, hogy ne ellenőrizzen, , és nem is teszi. Még mielőtt . a népi ellenőrök útnak ered­hettek volna, megjött a másik levél is: nem történt az ügy- r ben semmi, ezért a levélíró a 1 Magas Hivatalhoz fordult, nem é kihagyva természetesen a j NEB elnökének nevét sem j a feljelentésből. (Burkolt cél- - zás: Tehát a NEB is korrum- ^ pálható, na de majd ...!) Az ellenőrök, eme újabb ijesztge- * tésről nem tudva, tisztessé­gesen ellenőrizni kezdtek. És z megállapították, hogy a beje- r lentett tanácsnál a kereske- £ delmi ellenőrzések rendben, ^ gyakran, aktívák bevonásával történnek, és a felfedett hiá­nyosságok nem maradnak bír- r ság, illetve egyéb következmé- 1 nyék nélkül. Azt persze nem 3 tudom, hogy a tisztességében r sértett ügyintézőnek hány át- t virrasztott éjszakája volt. De r hát kíváncsi erre a névtelen levélíró? Nem. M indezzel azt akarom mon­dani, hogy nincs össze- p fnnódás, nincs korrupció, nincs kéz kezet mos? Szó sincs róla, a pénz manapság jóval hallhatódban beszél, és sokkal nagyobb a súlya, mint megérdemelné, mint ameny- * nyíre valóban szükség lenne C rá. És túl sokszor jár karölt- ^ ve olyan cimborákkal, ame- - lyek mindig, mindenkor iga- (• zi emberi értékek ellentétei: ^ irigységgel, rosszindulattal, ° gőggel, lelkiismeretlenséggel, b Miért kellene hagynunk, hogy E ezek harsogják tül az életün­ket? Koblencz Zsuzsa •

Next

/
Oldalképek
Tartalom