Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-30 / 181. szám
pttsr _ _ , _ Mn. yciW 1988. JŰLIÜS 30., SZOMBAT Sok a mezőgazdasági tűzeset Égő fáklyaként rohant A szemtanúk bizonyára sohasem felejtik el, hogy július 17-én Dunakeszin, az Alagi Állami Tangazdaság rozstáblájában égő fáklyaként, rohant egy ember. A 43 esztendős Csortos Pál önfeláldo- zóan, még a tűzoltók megérkezése előtt oltani próbálta a lángokat, de megfordult a szél, és a tűz belekapott a ruhájába. Kórházba szállítás után belehalt sérüléseibe. Nyolcszorosa a tavalyinak Emberi tragédiák, nagy anyagi károk okozója egy-egy tűzeset, és idén az aratási időszakban rendkívüli módon elszaporodtak ezek. Gombor István tűzoltó őrnagy, a Pest Megyei Tűzoltóság helyettes parancsnoka figyelemfelhívó adatokat ismertet. Idén. június közepétől július végéig a mezőgazdasági tüzek okozta kár ösz- szege meghaladja a négymillió forintot. Ez az összeg nyolcszorosa a tavalyinakI Forgatom a fényképeket, amelyek a Dunakeszin történt tragédia színhelyén készültek. A tűz keletkezési helye a gabonaföld széle, közel az úthoz. Nézem a többi, mezőgazdasági tűzről készült felvételeket is: szembetűnő a hasonlóság. Gombor István magyaráz: — Gyakori tapasztalatunk, hogy a közlekedési utak közelében van a lángok kiindulópontja. A magyarázat kizárásos alapon csak az lehet, hogy a gépkocsikból kidobják a rosszul eloltott cigarettacsikkeket. Idén nagy a hőség, a szárazság, és könnyen meggyullad a még lábon álló gabona. Öriási pusztítást okoz, emberéleteket veszélyeztet a gondatlanság! Házilag ne Idén eddig tizenkilenc halálos áldozata volt a Pest megyei tűzeseteknek, és szinte minden alkalommal kimutatható az elővigyázatlanság, a meggondolatlanság. Valkón egy fiatal házaspár az ágyban dohányzott. Előzőleg italt fogyasztottak, és egyikük égő cigarettával a kezében elaludt. Lángot kapott az ágynemű, a szoba berendezése. A fényképek mintha háborús pusztítást idéznének ... Üszkös romok, megolvadt tévékészülék között két holttest: a halál oka füstmérgezés. „A sérült már nem lesz meghallgatható” — így -nyilatkozott a mentőorvos, aki az 1988. április 11-én Diósdon történt baleset sérültjét kórházba szállította. Egy családi ház pincéjében gombát termeltek, és PB-gázzal melegítették a légteret. Ilyen fűtési mód egyébként pincében nem alkalmazható, mert balesetveszélyes, és házilag barkácsolt, szabálytalanul felszerelt volt a szelephez csatlakozó pörzsölőfej is. Egy alkalommal a pince légtere belobbant, és a gombatermesztő — fiatal férfi — kórházba szállítás után belehalt sérüléseibe. Az adatok szerint sok balesetet okoznak a szakszerűtlenül kezelt PB-gázpalackok. A diósdi tragikus baleset kapcsán mondta az áldozat egyik hozzátartozója, hogy hasonló körülmények között a környéken sok helyen termelnek gombát... Vigyázzunk jobban! Nem minden eldobott cigarettacsikkből vagy szakszerűtlenül használt gázpalackból lesz tragédia, de némelyikből igen, A sajnálatosan elszaporodó tűzesetek arra figyelmeztetnek: Vigyázzunk az eddiginél sokkal jobban biztonságunkra, az értékeinkre! Ga. J. Kerek évforduló Gödi Fészek Minden évben megemlékezik Göd nagyközség, a dunakeszi városi pártbizottság és a társadalmi szervezetek a magyar munkásmozgalom egyik legjelentősebb emlékhelyéről, a gödi Fészek alapításáról. Az idei előkészületeknek a szokottnál is nagyobb gondosságára az ad okot, hogy ebben az évben kerek évfordulóra kerül sor. A Budapestről kiránduló, kispénzű, szervezett munkások, illegális baloldaliak a Dunának ezen a szakaszán találtak maguknak alkalmas helyet a hétvégi, a nyári pihenésre, táborozásra, s itt oktatták, nevelték az osztály társadalommal szembenállók seregét, akik mind a háború előtti, mind a felszabadulás utáni időkben kamatoztatták itt szerzett tudásukat, tapasztalataikat, neves személyiségeket, hősöket, s velük együtt najnos mártírokat is adva a magyar munkás- mozgalom, a nemzet történelmének. A Fészek-emléknapok és a Munkás Testedző Egyesület megalapításának 80. évfordulója alkalmából rendezett koszorúzási ünnepségre augusztus 7-én, délelőtt 9 órakor kerül sor a munkásmozgalmi emlékműnél. K. T. I. Csak ha két érán belül elérhető Hűtve tárolják a tojáslét Hazánkban a mezőgazdaság árbevételének jelentős hányadát — több mint 70 százalékát — az ipari és szolgáltató üzemek adják. Nem meglepő hát, hogy a szigetesépí Lenin Termelőszövetkezet is fejlett ipari és kereskedelmi bázissal rendelkezik. Szerteágazó tevékenységükből most a fővárosban működő kereskedelmi ágazat, illetve az ennek keretében tevékenykedő tojásfeldolgozó üzem eredményeiről szólunk. A 300 millió forintos bevételt és 7 milliós tiszta nyereséget produkáló ágazat különböző adásvételi ügyleteken belül évente mintegy 60 millió tojást is beszerez. Ennek a nagy mennyiségnek egyharmadát friss, étkezési tojásként értékesítik, a többi pedig feldolgozásra kerül. A 30 százalékkal olcsóbban megvásárolt ipari tojások nagy hányadát Bábolnáról szerzi be a gazdaság, s a 40 millióból port és levet készítenek a konzervgyárnak. Az üzemben tavaly új módszert vezettek be, amely a három hónapos kísérleti gyártás alatt beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Az egyedi eljárás lényege: az eddig használatos tartósítószereket kihagyták a .tojásléből, helyette hűtéssel őrzik meg a termék minőségét. A 230 literes hordókban tárolt levet olyan közeli cégekhez szállítják, amelyek két órán belül elérhetők, így a termék állaga nem romlik meg a rövid idő alatt. A csapból nem folyhat selejt Hazánkban a legkorszerűbb Ezekben a napokban minden bizonnyal a kánikula okozza a legtöbb gondot a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozóinak. A hőségben megnövekedik a vízfogyasztás nemegyszer olyan mértékben, hogy néhány településen időszakosan korlátozni kell azt. Hiszen amíg a kevésbé tikkasztó napokban 60 ezer köbméter vizet szolgáltat a vállalat, addig mostanában ennek duplája is kevésnek bizonyul. Ilyenkor aztán a legtöbben a víz hiányát kifogásolják, kevesebben törődnek azzal, hogy milyen is annak minősége. Pedig a 80 település 600 ezer lakójának ellátásáért felelős vállalatnál ez a szempont sem szorulhat háttérbe. Mert ahogy Doszpod Béla, a PVCSV igazgatója mondja, ha az iparvállalatok gyárthatnak is selejtet, a vízmű csak I. osztályú „áruval” szolgálhat. Ellenkező esetben köny- nyen előfordulhat, hogy a fogyasztó már csak az orvosnál reklamálhat. Pár hónappal ezelőtt még igen sanyarú, akár embertelennek is nevezhető körülmények között munkálkodtak egészséges ivóvizünk biztosítása érdekében a budaörsi központ laboratóriumának dolgozói. Több épületben, szétaprózva láthatták el csupán hogy a jövőben nem kerülnek szennyező anyagok, mérgek vizeinkbe. Ám az bizonyos, hogy a pályázat útján ide került szakemberekkel kiegészült osztály dolgozói az ország legkorszerűbb vízműves laboratóriumában a korábbinál még eredményesebben képesek őrködni ivóvizünk minősége felett. P. Zs. Mélyben gyökerező előítéletek Teknőt vájt, kanalat faragét! „Van időd, ezt-azt rendbehozhatsz, elorzott érdemet feloszthatsz, s holnap a jövőddel borozhatsz." (Ladányi Mihály) Borsodban a rémhírek nyomán önkénteseik őrzik portáikat. Máshol maffiáikról szól a fáma. A minap útban hazafelé egyikük a HÉV-megállóban szólított: „Déma pái!”. Szemmel láthatóan meghökkentem, mert aztán magyarul is megkért, hozzak vizet, mert rosz- szul van. Körülbelül úgy nézhettem, mint a közeli büfé kiszolgálója, amikor rendelésemet csengő forintosaimmal megerősilettem. Gödöllőig tartó beszélgetésünk késztetett újabbakra. Cigánynak lenni nem öröm. S hogy a mondatból egyszer eltűnhessen a „nem”, ahhoz egész sor előítéletnek kell megváltozni. Igaz, nagy részük olyan rossz szociális és lakáskörülmények között, illetve kulturálatlan- ságban él, amely, ha áttételesen is, de táplálja az előítéleteket. Kisebbségi érzésüket rendszerint arrogáns, kirívó magatartásukkal palástolják. Tanulatlanságukból, körülményeikből fakadóan zömmel máról holnapra élnek, s emiatt csak kevesen képesek kvalifikáltabb munkakör betöltésére. Ez mind tény, mint ahogyan az is: körülbelül hatszázezren élnek hazánkban. A kitörésre mind többen vállalkoznak, s ha segíteni nem tudunk, vagy nem akarunk, legalább ne akadályozzuk őket. Olyanná lettem Orsós Gizella tudatosan viseli leánykori nevét. Szép arcú, kimondottan mutatós lány. Azaz elvált asszony. Ma többet jár a szórakozóhelyekre, mint más az áruházakba ... Konoksága már akkor megmutatkozott, amikor apja parancsa ellenére titokban jelentkezett vendéglátóipari szakközépiskolába: „— Itthon a helyed! Hiába lesz iskolád, a fajtádat nem tudod megtagadni” — móndta az öreg, amikor értesült a sikeres felvételiről. S bár ruháján, tanszerein kívül mást nem hozott a falusi házból, nem ijedt meg. Segély a tanácstól, a kollégiumtól, könyv, szappan, ruha, a bátorságát becsülő tanárnőtől, mindez jó helyre került. Gizi tanult, a szünetekben az állami gazdaságban dolgozott, s néhány évvel később már az asztalok között hozta, vitte a kávét, konyakot, cigarettát. — Az iskolában megfogadtam, hogy minden könnyelműségtől távol tartom magam. A keresetemet ruhára, albérletre, mindennapi szükségleti cikkekre költöttem. A férfiak ígéreteinek sem ültem fel, hittem a szerelemben. Parancsolt a vérem. Ha mi cifeladatukat, s önmaguk nem is tudtak annyiféle mérést, elemzést elvégezni, amennyire szükségük lett volna. Több helyen, többek között a köjálnál végezték a szükséges mérések és vizsgálatok egy részét — a szükségesnél érthetően jóval több energiát pazarolva. Az, hogy minderről már múltként szólhatunk, annak a 80 millió forintos beruházásnak az eredménye, amelyet önerőből, hitelek nélkül valósított meg a PVCSV. Az eredmény: új, szép, s igen kulturált körülmények között, a központi épület frissen épített szárnyában ellenőrizhetik ma már vizeinket a budaörsiek. S még valami. Az új laboratórium a hazai vízművállalatok legkorszerűbb felszerelését tudhatja magáénak, ahol immár egy helyen végezhetik el az összes szükséges vizsgálatot és mérést. A vállalat környezetvédelmi osztályán belül pillanatnyilag öt laboratóriumban elemzik az ivóvíz fizikai és kémiai összetevőit, vizsgálják a szennyvizet, illetve műszeres méréseket, biológiai és toxikológiai vizsgálatokat végeznek, de hamarosan megkezdi munkáját a bakteriológiai labora- A 2,5 millió forint értékű nyugatnémet berendezés a legkor- tórium is. szerűbbek közé tartozik: segítségével pontosan meg lehet haArra persze garanciát az itt tározni, hogy van-e a vizsgált mintában szerves anyag, dolgozók sem tudnak adni, (Vimola Károly felvétele) gányok szerelmesek vagyunk, azt halálosan komolyan vesz- szük. Sokan közülünk a legszörnyűbb öngyilkosságra képesek. A magyarok nem ismerik a szenvedélynek ezt az önpusztító fokát. Csak hosz- szú hetek után mentem el én is moziba azzal a fiúval, aki 19 éves koromban feleségül vett. — Nem féltek az előítéletektől?' — Én bizonyítani akartam apámnak, magamnak, a férjemnek. Tibor tudta, hogy csak kettőnkre gondolok. Bár a felszolgálás már önmagában előítéletekkel jár, s mint „rá- nyi” kétszeresen kellett küzdenem ellene. A férjem is vállalt. Pörölt a családjával, a munkatársak alakomra, származásomra tett megjegyzéseit ugyancsak elengedte a füle mellett. Legalábbis az első másfél évben. — Akkor történt valami? — Vállalati ünnepség után a munkatársaival spiccesen jött hozzám, gondolván, műszak után együtt megyünk haza. Tibornak olyan furcsa volt az arca, más, mint amit én ismertem. Utólag kiderült, heccelték: ki a férfi a háznál, kérdezgették, megjegyzéseket tettek a szakmámmal kapcsolatban, a „kreol” feleség vérmérsékletére és így tovább. Akkor este kaptunk ösz- sze először. Aztán jöttek a féltékenység! jelenetek, idővel állandósult a mondás: kutyából nem lesz szalonna. Egyre többet vádaskodott, pedig nem volt igaza. -Később tudtam meg, van egy szőke barátnője. — És? — Én adtam be a válópert, azóta mintha elvesztettem volna a talajt. Keserűségemben az első jó szónak felültem, s mire észbe kaptam, már néhány alkalmi baráton túl voltam. Hogy olyanná lettem, amivel Tibor vádolt? Most legalább igaza van ... Feledni kellene Létezik egy réteg, amely jó körülmények között él. Lakás, kocsi, televízió és sok más jel alapján nem sorolná őket senki a cigánysághoz, ök maguk már bemutatkozáskor közlik, zenészcsaládból származnak. Szűkebb társaságban, ismerős körökben tisztelet övezi őket, s általában a nem cigányok közül választanak párt. Ám az utcán, a népesebb munkahelyi kollektívában megváltoznak. Oda a magabiztosság. Hiába tanul a fiú autószerelőnek, a kislány tanítónőnek, a cigány jelző elkíséri őket. — Még hogy az 5 brigádjába nem kell cigány — háborog Gyurik Ferenc. — Hét éve vagyok ebben a csapatban. Már akkor a gépet kezeltem, amikor ő még lakatostanuló volt. Most meg ... Nem mindig elég a munkával, életvitellel történő bizonyítás. Pedig Gyurik Ferenc terhét nem sokan vállalnák. — Négyen voltunk testvérek. Mostohaapánk jó hírű zenész volt Budapesten. Halála után félig lebénult anyánk némi nyugdíjból nevelt bennünket. Mi kisebbek mellette maradtunk, s amikor nővérünknek fia született, őt is mi neveltük. Sem Irén, sem én nem tudtunk emiatt tovább tanulni. A család mellett felváltva jártunk alkalmi munkára, mert itt a kisvárosban még munkalehetőség sem akadt. Hosszú évek múltak el. mire állandó munkahelyet kaptam. Közben megismerkedtem a feleségemmel, aki csoportvezető bruttó 7600 forintért. ö nem cigány, a gyerekeink pedig főleg nem azok. — Miért kell ezt hangsúlyozni? — Inkább feledni kellene, ha engednék. Mi a brigádban jól megvagyunk, szinte baráti a viszony. Focit, politikát, szőlőmetszést együtt vitatunk. Ha túlóráról, kommunista műszakról van szó, elsők között jelentkezem, még ha más lenne a családi program, akkor is. Tudja, így nem mondhatják, hogy nem akarok dolgozni. Óvatosnak kell lenni, mert akad néhány ember, aki gyorsan a fejemhez vágja a származásomat. Ha nem szól, akkor is érzem a bőrszín közti különbséget, ha máshol nem, a munkahelyek elosztásánál. — Nem túlzott érzékenység ez? — Ha a bőrömön érzem, akkor nem. Bár általában csak olyankor kapok tisztelet- len jelzőt, ha ideges a művezetőm, ami azt érzékelteti, hogy kemény akarattal nyomja el irántunk érzett ellenszenvét. Most meg hallom, a munkaügyön kijelenti: „Az én brigádomba nem kell cigány”. — Végül is keményen elnyomja ellenszenvét, jelenlétében megválogatja kifejezéseit, ez elégtétel magának? — Ha a munka elosztásában is ezt érzékelem, igen. De mondja, miért kell nekem mindig az elégtételért harcolni? Unokáinak anyja Bálint Jánosné, azaz Marika altiszti egyenruhát visel. Két apróság kíséri, egyik az udvarról, a másik a szomszédtól szaladt elő. A háromszobás szolgálati lakásban semmi sem feltűnő. De mintha valami hiányozna. Semmi nyom, ami a férjre utalna. Palikával a térdemen hallgatom az asszony szavait. — A putrinak és kunyhónak a keveréke az a hely, ahol testvéreimmel együtt születtem. Anyánknak rajtunk kívül más munkára nem futotta az idejéből. Édesapánk földműveskedett, téli estéken pedig teknőt vájt, kanalat faragott. Amikor iskolába kerültem, nem tiltakoztak, sírva csomagolták a táskányi cók- mókot, de örültek. Nem tartoztam a rossz tanulók közé, ám mindig éreztem, a hátsó pádból aligha juthatok előbbre. Gyerekfejjel eszembe se jutott, hogy ezért külön harcot vívjak. Hogy érettségi után egyenruhába bújjak, abban a biztos megélhetés mellett része volt a párválasztásnak. Ugyanis az udvarlómmal együtt jelentkeztünk az iskolára. — Ö most hol van? — Elköltözött, miután elváltunk, s legfeljebb az anyjánál találkozunk. — Hol? — Jól hallotta. Eleinte anyósom cseppet sem szívelt. De miután se a lánya, se a menye nem törődött vele, rájött, nem külső jegyek alapján kell az embert megkülönböztetni. Rendszeresen járok hozzá a válóper óta is. Együtt veteményezünk, a havonkénti nagytakarítást szintén együtt végezzük. — A válóper ellenére bízik, hogy egyszer helyreáll a családi béke? — Nem, mert egy másik asszony már betöltötte a szerepemet. — Akkor miért maga törődik a volt férje édesanyjával? — A kezdeti kellemetlenkedések után kölcsönösen megszerettük egymást, főleg amióta az én édesanyám meghalt. Hogy a fiával hat év után nem értjük meg egymást, attól mi még szerethetjük egymást. Mellesleg az unokáinak én vagyok az anyja ... Győri András „Ne szórjatok elénk sem kölest, sem zabot. Gyöngy, igazgyöngy illik a fekete korallhoz.” (Choli Daróczi József, cigány költő)
