Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

1088. JÚLIUS 30., SZOMBAT 5 Hegy a nemzetiségek egymásra találjanak Ne pusztán nyelvóra legyen Akár úgy Is lehetne fogalmazni, hogy a Pest Megyei Tanács elébe ment a történéseknek. A legutóbbi választások után — 1985 decemberé­ben — elhatározták, hogy a művelődési bizott­ságon belül nemzetiségi albizottságot hoznak létre. Ennek megvalósítása nem a véletlennek köszönhető, hanem a nemzetiségi településeken jelentkező igényeknek. Nemrégiben az MSZMP Politikai Bizottsága arra az áiláspontra jutott, hogy szorgalmazni kell helyi szövetségek, képviseletek létrehozá­sát. Ugyanakkor — érzékeltetve a nemzetiségi politika fontosságát — az ügyet a Miniszterta­nács Pozsgay Imre államminiszter hatáskörébe tette át. MAROSVÖLGYI LAJOS: Az egyéni kérdőívekből kiderült, hogy volt bennük némi féle­lem. Attól, hogy esetleg szi­gorúbbak lesznek velük ide­haza. Bár igaz, hogy a ma­gyar társadalom a „másságot” olykor nehezen fogadja el, de velük mégsem éreztettek ez­zel kapcsolatban semmit. Így megnyugodtak, hiszen azt ta­pasztalják, hogy igyekszünk a tőlük jövő igényt kielégíteni. OBERCZAN JÓZSEF: A helyi tanácsok súlyosabban foglalkoznak a nemzetiségi kérdésekkel, sokkal nagyobb figyelmet fordítanak gondjaik­ra, mint korábban. — Mennyiben érzékel­hető ez az anyanyelvi ok­tatásban? MAROSVÖLGYI LAJOSl Ezzel kapcsolatban alapvető változások mutatkoznak. Ré­gebben a kis falvakban átörö­kítették a tájnyelvet, ma azon­ban a gyerekek számára iro­dalmi nyelvet tanítanak. Ezt leginkább a szlovákoknál kell erősíteni, de a németeknél is akad ez ügyben tennivaló. OBERCZAN JÓZSEF: Nagy a hiány az anyanyelvi pedagó­gusokból. Bár több a diplo­más, de a képesítés nélküliek száma n.ég mindig magas, ami a minőségi változást gátolja. Igen lényegesnek tartjuk, hogy az iskolai munka ne pusztán nyelvoktató legyen, hanem já­ruljon hozzá a nemzetiségi tu­dat ápolásához. Ezért ne csak nyelvórát — hanem nemzeti­ségi órát tartsanak! Ehhez járuljanak hozzá kiegészítés­ként az énekkarok, tánccso­portok és egyéb tevékenységi formák. — Milyen a nemzetiségi települések irodalommal való ellátottsága? OBERCZAN JÓZSEF: A könyvtárakat a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár látja el anyanyelvi kiadványokkal. A megyékben 16 ezer 400 német, 5200 szerb és horvát, valamint 19 ezer 200 szlovák nyelvű kötet ta­lálható. — Mennyire frissek ezek? MAROSVÖLGYI LAJOS: Sajnos az állomány nem elég korszerű, főleg a nehéz be­szerzés miatt. Leginkább a szerbek és a horvátok kölcsö­nöznek anyanyelvi könyveket, ami azzal magyarázható, hogy mindig is beszélték az irodal­mi nyelvet és sokkal maga­sabb az értelmiség aránya mint a többi nemzetiségben. — Mi a legfontosabb teendő? OBERCZAN JÓZSEF: Az alsó fokú oktatási-nevelési in­tézményekben fokozni kell a kétnyelvűséget. Szeretnénk középfokon is szélesíteni az anyanyelv tanítását. Eddig csupán a gimnáziumokban volt erre lehetőség. Ám a fia­taloknak csak húsz százaléka jelentkezik ide, harminc a szakközépiskolába, ötven szá­zalékuk pedig szakmunkás- képzőbe. E téren kell tehát nagyon sokat tennünk. Min­denhonnan megkérjük azok­nak a nevét, akik a megyé­ből fővárosi anyanyelvi gim­náziumba jelentkeznek. Egye­temi, főiskolai éveikre ösz­töndíj af adunk, ha pedagógus, népművelő vagy könyvtáros munkakörbe visszajön dolgoz­ni a megyébe. MAROSVÖLGYI LAJOS: A többi megyétől eltérően ná­lunk nehézséget okoz az is, hogy a nemzetiségi települé­sek szétszórtan helyezkednek el. Ezt próbálta áthidalni az úgynevezett 10 éves iskola­program, amely az idén feje­ződik be, viszont készítjük az újnak a tervezetét. V. A. — Szerepet játszanak-e a csökkenésben a nemzeti­ségpolitika korábbi hibái? OBERCZAN JÓZSEF: Rész­ben igen. Azonban nemcsak a kitelepítéseknek, az asszimilá­ciónak, hanem az elköltözés­nek is van ebben szerepe. Legfontosabb feladatnak te­kintjük, hogy ennek ellenére a nemzetiségiek azonosságtu­data erősödjön. MAROSVÖLGYI LAJOS: A megyei tanács határozatá­ban nagy súlyt kapott az ön- szerveződés és a kezdeménye­zőkészség támogatása. Rájöt­tünk, hogy a nyelvoktatás még nem jelenti az azonosságtudat mélyülését. Segíteni kell pár­huzamosan az egymásra talá­lás folyamatát is. Kívülről csupán az ehhez szükséges feltételeket lehet megteremte­ni: kluboknak, egyesületeknek helyet biztosítani. Jó példával szolgál Budaörsön a Lyra együttes, Szentendrén a szerb- horvát egyesület, Zsámbékon a német, Szigetcsépen a szerb klub. — Hogyan fogadja a tár­sadalom többi rétege a nemzetiségek aktivizálódá­sát? OBERCZAN JÓZSEF: A felmérések tapasztalatai azt mutatják, hogy nem akadá­lyozzák őket ebben. Akadt ugyan példa arra, hogy mind a helyi vezetés, mind pedig a nemzetiségek hibát követtek el a kezdeményezésben, ott azonban leültünk, s együtte­sen beszéltük meg a problé­mákat. MAROSVÖLGYI LAJOS: Háromszáz kérdőívet adtunk ki fiataloknak. Érdekes, hogy a német nemzetiségiek meg­váltják anyanyelvi hovatarto­zásukat, míg a szlovák ifjú­ság jó része nem. Attól tarta­nak, hogy lenézik emiatt őket. Tőlük több aktivitást vár­nánk. — A környező országok­ban élő magyar nemzetisé­gek helyzete hogyan hat a magyarországi nemzetisé­giekre? Hitek a papirusztekercsen Késett a színielöadás Zebegényben, volt időm, hát betértem a kálvária-dombi kis­kápolnába. Szerény felirat tudatta, hogy ott Németh Zoltán fotós kiállítása látható. Ter­mészetes, hogy a képekre figyeltem, me­lyek inkább emlékeztettek linómetszetekre, rézkarcokra, miniatúrákra. Egy eddigi élet­mű különlegesen tömörített figyelmeztetései. Aztán láttam meg a papirusztekercsekét utánzó lapokon a feliratokat. Lekötöttek a megdöbbentő fotók, s csak felületesen olvas­tam az első sorokat — véltem: bibliai idé­zetek. Am az egyiken megakadt a tekinte­tem: „Legyen meg a te akaratod... ózon­képpen itt a Földön is, / életre tévedt egysze- riséged." Akkor újra kezdtem, s ismét elölről az egé­szet. A költeményeknek társait is megleltem egy kis kötetben. Föbe(n)járó üzenet a címe, s Németh Péter Mikola, váci költő alkotásai. Sajnálom, hogy hirtelenjében csak ilyen szegényes'kifejezés jutott eszmebe, mely ál­talánosságával éppen a lényegtől fosztja meg a tartalmat, a feszes, fegyelmezett, s mégis robbanásra kész, súlyos sorokat. Pontosabban, tömörebben aligha foglalhat­nám össze üzeneteit, mint a fülszövegben sa­ját maga: „Megváltozott a világ. »Csak« a valóságos emberi gondok maradtak a régiek. S a költő azóta is ezekről beszél. Szomorú, hogy egyre kevesebben figyelnek szavára. Annak, hogy az ember »drámai lény«: amit évtizedek, -századok nehéz munkájával fel­épít, legyen az ház, vagy szellemi építmény, azt a pillanatok müveként képes összerom­bolni.” A kötet három részből áll, s a következő alcímeket viseli: Három húros hegedőre és öt korsó sörre hangszerelt éjszakák után .. fiesta és nyílt színen. (Meglepő, hogy a szo­kások ellenére, kis kezdőbetűkkel jelölte a címeket. Így olybá tűnik az egész, mint egy kerekre sikerült beszélgetés közben a téma­váltás.) A mindezeket bevezető vers szinte körön kívüli, olyan prológ, amelyet akár mindegyik költemény elé lehetne mondani. Címe: XX. századi álommaradék. Csodálatosan egysze­rű és lenyűgöző képekkel kinyitja önmagát: „Szeretni indultam / azóta úton vagyok / Al­momból kitakarnak a csillagok.” S vágyaiból, ami megmaradt: „— mint »Az Atyának ...« emelt / tenyéren a kenyér / kiszikkadtan / madárlátta magányából / felgyorsult szívve­réssel / szétosztom közietek.” Nincs szándékomban verset elemezni, hi­szen még töredékmondatai is oly összetarto- zóak, hogy lehetetlen szétszedni. De nem is szabad ezt az egységet megbontani, körbe- magyarázni. Legszívesebben mindegyiket ide­idézném — ha tehetném! Engedtessék meg nekem azért még egy — mely a Csontváry címet viseli. Mindössze ennyi: „Csonkolt Cédrusom! / Egyetlenem! Árván! / Meglásd, erdő lesz belőled.” Hit, elementáris életerő sugárzik váratlan fordulatba átcsapó soraiból. Ám gondolatai örök érvényűek, formájuk viszont modern, olykor meghökkentő kísérlet. Tudom, a könyvismertetésem szabálytalan­ra sikerült. Már csak azért is, mert nem ír­hatom — mint szoktam: csupán ízelítőnek szántam. Meg is kell elégedni e kóstolóval, mert csak kevesek juthatnak a Göncöl Csilla­gászati és Planetológiai Társaság gondozásá­ban megjelent kötethez, melynek kiadója — a költő. Pedig ennél többre jogosult. Vennes Aranka A jó irányba ható kibonta­kozásról Oberczán Józseffel, a Pest Megyei Tanács művelő­dési osztályvezető-helyettesé­vel — egyben a nemzetiségi albizottság titkára — vala­mint munkatársával. Maros­völgyi Lajossal beszélgettünk. Uborkaszezon Kőrösön Hazánk egyik legnagyobb élelmiszer-feldolgozó üzeme a Nagykőrösi Konzervgyár. Évente mintegy 140 ezer tonna gyümölcsöt, zöldséget dolgoznak fel, ez a fő profil, de főze­lékek, étel- és húskonzervek is készülnek a gyárban. Jellem­ző a magas minőségi színvonalra, hogy termékeik hetven szá­zaléka a környező szocialista országok piacán talál fogyasztó­ra, a fennmaradó rész fele — 15 százalék — Amerikától Nyu- gat-Európáig az igényes tőkés piac választékát bővíti. Egész évben akad itt munka bőven, de júniustól szep­temberig, amíg a kampány tart, a teherautók százai hozzák a feldolgozásra váró gyümölcsöt és a zöldségeket. Most is így van ez. A borsó, a cseresznye és a meggy már lement, eljött a barack befőzési szezonja is. A feldolgozó üzemcsarnok előtt uborkával teli konténerek jelzik, hogy megkezdődött az uborkaszezon. Naponta 150 tonna kerül az üvegekbe. Van csemege, és van például holland exportra speciális fűszerekkel ízesített uborkasaláta, amelyből egy híján 30-félét készítenek Kőrösön. „Nincs tehát uborkasze­zon”, hétköznap, ünnepnap folyamatosan mennek a gépek Nagykőrösön. Kép és szöveg: Hancsovszki János Az a szép és jó, ami nem za­varos. Illés Ferencné még egyszer átvizsgálja a raktárba kerülő savanyúságos üvegeket — Több megyében — a népfront keretében — működnek már megyei vá­lasztmányi csoportok is. A múlt esztendő elején ná­lunk úgyszintén megala­kultak. Mit tartanak leg­fontosabbnak tevékenysé­gükkel kapcsolatban? OBERCZAN JÓZSEF: Rend­kívül lényeges az együttmű­ködés azok között a szerveze­tek között, melyek megyei szintűek. A nemzetiségpoliti­ka kérdését a megyei tanács esztendővel ezelőtt napirend­jére tűzte. Amikor erre ké­szültünk, alapos tájékozódás­ra nyílt lehetőségünk. Kérdő­íveket küldtünk minden nem­zetiségi településre. Ám nem nemzetiségi falvakba is jut­tattunk ezekből. Igen hasznosnak bizonyult ez a módszer, mert alapos felmérésre tehettünk szert, amelyek a megyei tanács ha­tározatát jól alátámasztották. Most ennek végrehajtásán munkálkodunk. Számtalan megbeszélés, látogatás, talál­kozó segítségével. Hiszen a nemzetiségiek lélekszámú hat­vanezer. Közülük harminc- kettőezer német, huszonötezer szlovák és háromezer szerb, illetve horvát anyanyelvű. A megye népességének hat szá­zalékát teszik ki, ám a ha­zánkban élő nemzetiségieknek 13 százalékát. Hatvanegy nem­zetiségi település található me­gyénkben Összesen. Hozzáte­szem, hogy a tanácsok száma 131 —, nyolc-kilencben már igen alacsony a nemzetiségek száma. MAROSVÖLGYI LAJOS: Jóllehet a helyi tanácsok in­kább bővítik, mint szűkítik a kört. Ugyanis ahol a nyelv már nem él, csak a szokások, azokat a falvakat is a nem­zetiségek közé sorolják. Hidraulikus billenő emeli föl a csemegeuborkával teli kon­ténert, Mile Imre kezdi meg a munkafolyamatot (fenn). Úton van, aki szeretni indult Katona Károly lezárja a hol­land exportra induló uborká­val megtelt raklapot. Az üvegek keringőjén 5 literes­nek, 1 literesnek útja egy, irány a sterilező (lenn). t 0

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom