Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

MFMWi 1988. JÚLIUS 30., SZOMBAT IFfüU 3 A vezérigazgató vasárnap is fenyített Az ellenzékiek hamar elbuktak Egy évvel ezelőtt még senki nem sejtette — legalábbis a vállalat kapuin' kívül állók közül —, hogy valójában mi is fo­lyik Ikladon, a nehéz gazdasági helyzetén rövid idő alatt úr­rá lett, megújult Ipari Műszergyárban. Az első komoly jelzés, majd azt követően a többi 1981. októberében érkezett a gödöllői városi pártbizottsághoz, illet­ve a városi rendőrkapitányságra. Az egykori vezérigazgató, Ivanics László azonban ekkor még magabiztosan hárította el az ellene felhozott vádakat szabadalmi tevékenységének ren­dezetlenségéről, XX-es gépkocsihasználatáról, illetve annak a családi háznak az építéséről, amelynek költségeihez — fino­man szólva — erkölcstelen módon vette igénybe a vállalat va­gyonát. A HÉT HÍRE PARADICSOMI Q Szegeden reklámszakemberek szakmai bemu­tatóval egybekötött találkozója zajlott le. O Kecske­méten honvéd alkotóművészek kiállítása nyílt meg a nagyközönség számára. O Osztrák öntözőgépek be­mutatójára került sor Farádon. $ A hét híre az is, hogy megkezdték a paradicsom feldolgozását a kon­A vezérigazgató, s az őt vé­dő vállalati párttitkár által rosszindulatú, alaptalan rágal­mazásnak minősített jelzések azonban felkeltették a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizott­ság érdeklődését, s 1987 no­vemberében megkezdték az ál­datlan állapotot feltáró vizsgá­latot, amely végül is hozzájá­rult ahhoz, hogy a vállalati tanács elbocsátotta Ivanics Lászlót. A bólogatok Senecát olvastak Gondolhatnánk, ezzel az ügy — ami a vállalat életét illeti — lezárult, s a tények felde­rítése már csupán Ivanics László viselt dolgairól folyik tovább az igazságszolgáltatás berkeiben. A helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb: a vállalatot irányító szervezetek felelősségének tisztázására a gödöllői városi pártbizottság vizsgálatot indított azzal a cél­lal, hogy. felszínre kerüljenek azok az okok, amelyek meg­mutatják, mi vezethetett odá­ig, hogy 3500 fős kollektívát úgy dirigált egyetlen ember, ahogyan éppen a kedve vagy napi személyes érdeke diktál­ta. Mert arról ma már minden­ki nyíltan mer beszélni, amit alig fél évvel ezelőtt még úgy­mond észre sem vett. Szóba kerülnek például azok a leve­lek, amelyeknek borítékjára Ivanics László instrukcióként csak annyit írt: Felbontandó a vasárnap délutáni kávézás közben. E levelek tartalmáról azonban a címzettel? már ke­vesebbet mondanak el. Érthe­tően: senki nem árulja el szí­vesen, mivel szégyenítette, fé­lemlítette vagy feddte meg őt a főnöke, vagy milyen témá­ban tartott neki továbbképzést, illetve miért kellett éppen Se- neca-idézetet olvasnia megér­demelt pihenőidejében. De ugyanúgy, ahogy a leve­lek megléte nem „titkos” ma már, arról is szó esik, miként vált lehetetlennné egy-egy, ve­zetési stílusával szembehelyez­kedő, annak ellentmondó ve­zető, vagy miképp juthatott odáig a helyzet, hogy a válla­lat vezető testületéiben ülők egy idő után a vezérigazgató döntéseinek kiszolgálóivá, bó­logató Jánosokká váltak. Ám az érintettek, ha el is ismerik felelősségüket, gyengeségüket, vétküket a hallgatás miatt, megkérdik: hogy is tehettek volna másképp? Az állasfél­tés, a megszokott székhez való ragaszkodás odáig vezetett, hogy Ivanics László pökhendi, kioktató, félelmet keltő, ellent­mondást nem tűrő magatartá­sa, hatalmaskodása, nyilvános megszégyenítései ellen inkább a véleménytelenséget, a néma­ságot választották. — Elismerem, hogy én sem váltam volna meg szívesen az állásomtól, nem szerettem vol­na hasonló helyzetbe kerülni, mint az a két igazgató, akik nem is olyan régen, az átszer­vezés idején alacsonyabb be­osztásba kerültek. Igaz, annak idején mindenki tapsolt, hogy egyszerűbbé vált a szervezeti felállás, hogy milyen jó: keve­sebb lett a vezető, csak azt nem tudták sokan, hogy éppen az ellenzéki vezetőknek kel­lett távozniuk posztjukról — emlékezik vissza az elmúlt év eseményeire Tóth Antal, az IMI vállalati tanácsának elnö­ke, a vállalat főkönyvelője. Hoz­záteszi: főkönyvelőként sem mondhatja magáról, hogy vét­len, hiszen előfordult, hogy utólag kellett aláírnia bizony­latokat, amikor már kész té­I nyék előtt állt — de hát ezen I az alapon egyetlen vezető sem érezheti magát vétlennek. Hogy Szeredy Jánost, az IMI irányításával szeptember 30-ig megbízott vezérigazgatót, a vállalat termelési igazgató­ját vajon ugyancsak az egzisz­tencia féltése tartotta-e visz- sza attól, hogy szembehelyez­kedjen Ivanics Lászlóval, nem tudni. A vállalat megbízott ve­zérigazgatója azonban — bár elismeri, hogy nem tekinti ma­gát ő sem vétlennek — nem magyarázkodik. Csak annyit mond, a kialakult helyzet bí­rálatával, a városi pártbizott­ság elmarasztalásával nem ért egyet, hiszen azt, amit ma kifogásolnak, korábban is lát­niuk kellett volna. Egyébként, meg úgy véli, ma már nem vissza kell nézni, hanem előre. Most az a cél, mondja, hogy újra haladjon a szekér az IMI- vel, hogy kikerüljenek abból a kátyúból, amelybe ez év ele­jén süllyedtek. Ha ez sikerül, elégedett lesz. Legalábbis any- nyira, amennyire a körülmé­nyek engedik, s akkor nyugod­tan vonul vissza 42 éves mun­kaviszony, 32 éves műszergyá­ri múltja után. De — ahogy mondani szok­ták — az élet addig sem áll meg. A megbízott vezérigazga­tó mandátuma hamarosan le­jár, az utódlás kérdésére pedig még nincs válasz. Az ok? A vállalati tanács ugyan ki­írt röviddel ezelőtt egy pályá­zatot a poszt betöltésére, ám a beérkezett borítékok tartal­ma ez idáig ismeretlen. Nem született ugyanis döntés arról, hogy a kialakult helyzet miatt a Minisztertanács államigaz­gatási felügyelet alá vonja-e az Ipari Műszergyárat, avagy az eredeti forma szerint a vál­lalati tanács vezeti majd azt. Ma az előbbi verzió látszik el­fogadhatóbbnak. Legalábbis az az egyetértés, amely a vállalat vezetői és a gödöllői városi pártbizottság között a kérdés­ben kialakult, ezt mutatja; Igaz, az indoklás eltérő, hiszen a műszergyáriak egyelőre azo­kat szeretnék óvni, akik vét­lenek az elmúlt években elkö­vetett visszaélésekben; a párt- bizottság azonban a bizalmi válság, a vállalati tanács több tagjának személyes felelőssége és annak tisztázatlansága miatt tartja alkalmatlannak a testületet arra, hogy a közel­jövőben megfelelő módon irá­nyítsa a vállalatot. Nsm vették észre időben Magyarázatként Pekliné Joó Katalin, a városi pártbizottság első titkára elmondja, ennek az ügynek számukra még nincs vége. Mert bár a vizsgálat le­zárult, még előttük áll a fel­adat: tisztázni kell, kit meny­nyire terhel a felelősség, ki melyen mértékben kell hogy feleljen az idáig nyitott kérdé­sekben. — Pártfegyelmi eljárást in­dítottunk, illetve javasoltunk indítani a vállalat néhány kommunista vezetője ellen, mert felelősség terheli az irá­nyító testületeket, nagyobb­részt pedig azokat a vezetőket, akiknek hallgatása, megalku­vása lehetővé tette Ivanics László számára, hogy visszaél­jen hatalmával. A városi párt- bizottság saját felelősségét is megfogalmazta: a vizsgálat so­rán kiderült, nem tulajdonítot­tak kellő jelentőséget az ap­róbb figyelmeztető jeleknek, amelyek már mutatták Ivanics László magatartásában az anyagi előnyszerzésre irányu­ló, a megszokotthoz képest na­gyobb törekvését. A vállalatnál tapasztalható bizalmi válsággal kapcsolatban említi meg a városi pártbizott­ság első titkára, hogy elsősor­ban emiatt kezdeményezték az IMI államigazgatási felügyelet alá vonását. Pekliné Joó Kata­lin az elmondottakhoz hozzáte­szi, hogy igen fontosnak tart­ják azt, hogy a lehető leggyor­sabban rendeződjenek a válla­latnál a párttestületek sorai. Ez már csak azért is sürgető fel­adat, mert addigra, mire a vállalat irányításának kérdé­sében döntés születik, szüksé­ges, hogy stabil, feladatait ma­radéktalanul ellátni képes po­litikai irányító testületé legyen a vállalatnak. A Kérdés válaszra vár Ma még nem tudni, hogy végül is a vizsgálatok hová ve­zetnek. Mint ahogy az is kér­déses, hogy az Ipari Miniszté­riumban alkalmasnak talál­ják-e a vállalati tanácsot, hogy diktatórikus hajlamú vezér- igazgatójától megszabadulva végre kizárólag a vállalati ér­dekeknek megfelelően döntsön, s úrrá legyen a válságon, a kialakult helyzeten. A tisztázatlan kérdések mel­lett azonban annyi már bizo­nyos, hogy az IMI-ben dolgo­zóknak még jó ideig szembe kell nézniük a ténnyel: a vál­lalat hírnevét, eredményeit alaposan megnyirbálták a kö­zelmúltban történtek, még ak­kor is, ha az itt dolgozók több­sége vétlen a történtekben. Pató Zsuzsa A vártnál több pályázatot nyújtottak be az egészségvé­delmi alap támogatásának el­nyerésére. Az Országos Egész­ségvédelmi Tanács a beérke­zett 1100 pályamű közül 557 javaslat megvalósítására jut­tat a 90 millió forintos tő­kéből; a döntésről a napok­ban értesítik a pályaművek beküldőit. Az Országos Egészségvédel­mi Tanács februárban hirde­tett pályázatot az alap támo­gatásának elnyerésére; azzal a szándékkal, hogy ösztönöz­ze az egészségmegőrzés tár­sadalmi programjához kap­csolódó új — és modellérté­kű — helyi kezdeményezé­seket, akciókat, kísérleteket és kutatásokat, valamint az ez­zel összefüggő propagandát. A pályázatok elbírálásánál előnyben részesítették a sze­VálSalkozói adózóknak A vállalkozások és a kisszö­vetkezetek adózásának szabá­lyozását 1988. január 1-jével új alapokra helyezték. A jog­szabályok kiadása óta változá­sok következtek be a vállal­kozási lehetőségekben, továb­bá a végrehajtás érdekében további intézkedések igénye merült fel. Mindezek szüksé­gessé tették a vállalkozói adó­ról szóló törvényerejű rende­let végrehajtási rendeletének módosítását. A jogszabálymó­dosítás alkalmat adott ponto­sabb megfogalmazásra is. A rendeletmódosítás lehető­vé teszi a kisszövetkezetek ré­szére is a tartalék vagyon kép­zését, biztosítja a vállalkozói adó hatálya alá tartozó szer­vezetek részére a szervezeti át­alakuláskor az üzleti vagyon adómentes átvitelét, rendezi a befektetések, a korlátolt fele­lősségű társaságokba történő tőkebevitel forrását, a kapott tőkék, osztalékok, részesedések elszámolási szabályait. Kedvező változás, hogy a vállalkozók további adóked­vezményeket vehetnek igénybe (pl. műszaki-fejlesztési, kuta­tási tevékenység végzése ese­tén), a kisiparosok, magánke­reskedők meghatározott eset­ben gyorsított költségelszámo­lást igényelhetnek. Rendezi a jogszabály-módo­sítás a mezőgazdasági szakcso­portok adóalap-kimutatási szabályait, a mezőgazdasági termelés forgalmi értelmezését, a bevétel fogalmát a személyi jövedelemadó kategóriájával hozza összhangba. A jogszabály-módosítás ren­delkezéseit a módosítás a ha­tályba lépését megelőzően ke­letkezett jövedelmekre is al­kalmazni kell. rényebb anyagi helyzetű kis települések igényeit, valamint azokat a kezdeményezéseket, amelyek a dohányzás, az al­kohol és a kábító hatású sze­rek fogyasztásának visszaszo­rítását célozzák meg. Ennek alapján az öntevékeny kisebb közösségek 256 benyújtott pá­lyázatából 231 kapott támo­gatást, összesen 22 miliő fo­rintot. A szenvedélybetegsé­gek megelőzésére csaknem 100 pályázat érkezett; közülük több mint 60 kezdeményezést támogatnak, 18 millió forint­tal. Olyan komplex pályáza­tok is vannak, amelyek az egészségmegőrző program több részletét is érintik; így például javaslatot tettek or­szágos egészségvédelmi börze rendezésére és egészségpark létrehozására is. A 45 ilyen jellegű kezdeményezésnek a zervgyárakban. Csábító hír a háziasszonyok­nak! öt fillérért, igen, nem tévedés, öt fillérért adták a piacon a befőzési paradicsom­nak a kilóját. Ráadásul ez átlagár, azaz volt olcsóbb is, igaz, drágább úgyszintén, hi­szen így alakul ki az átlagos ár. A mosolyogtatóan csekély összeg persze óvatosságra inti az olvasót: valami turpisság van a dologban. S valóban van. Csupán annyi, hogy bár a hír igaz, de régről, 1934-ből való. Akkor kóstált ennyit a piros gömböknek egy-egy ki­lója. Micsoda paradicsomi ál­lapotok...! No igen, csak ép­pen ... csak éppen a reális értékeléshez azt is tudnunk kell, hogy egy napszámosnő­nek ugyanakkor 18—20 fillért fizettek órabérként a mező- gazdaságban. A roppant olcsó ár mögött tehát ez (is) lelhe­tő, mint ok, mint magyarázat. A Galga-vidék nagygazdáit kemény hangú cikkben ma­rasztalja el a Pesti Hírlap, mert gyermekmunkásokkal szüreteltetnek paradicsomföld­jeiken, s fizetnek a cseppek- nek ötven fillért. Egy napra. Hattól hatig tartó, tízórás fele nyert el támogatást, több mint 3 millió forintot. Számos propagaindatémájú pályázatot nyújtottak be a lakosság széles körű tájékoz­tatására. A 144 pályamű kö­zül 9 millió forinttal ötvenet támogatnak az alapból. A mentálhigiénés kezdeménye­zésekre — például mentál­higiénés ambulancia létreho­zására — 15 millió forintot adnak; e témában 68 pálya­műből 53 nyert el támogatást. Érkezett néhány olyan javas­lat is, amely a természetes gyógymódokat kívánja mind szélesebb körben elterjeszte­ni — 1,2 millió forinttal öt ilyen pályázatot támogat a ta­nács. Rendkívül kevés — ösz- szesen hét — pályaművet nyújtottak be a környezetvé­delem témakörében. Ezek kö­zül öt kap összesen 800 ezer forintot. műszakra. S az az édes piros gömb most már, ezek ismere­tében, bár kerüljön csak öt fillérbe, rögtön nem olyan kí­vánatos, nem olyan édes. Mert semmit, semmiféle terméket, árat nem szabad elszakítani a ráfordítások alakulásától. Mint sok más haszonnö­vényt, a paradicsomot is Dél- Amerika őslakóinak köszön­hetjük. Az indiánok nagy előszeretettel fogyasztották a cukorban, szárazanyagban és C-vitaminban gazdag gyümöl­csöket, bár bizonyos, semmit nem tudtak ezeknek az élet­tani fontosságáról. Tapasztal­ták viszont, az ízletes valami hasznos is, segít bizonyos be­tegségek leküzdésében. Ami­kor elkerült a burgonyafélék családjának ez a mutatós nö­vénye Európába, már a tizen­hatodik század évei peregtek az idő végtelen homokóráján, s ezek az évek korántsem nevezhetők paradicsomiaknak, sőt! Nincsen tehát semmi fur­csa, különleges abban, ha kezdetben a növény a kertek díszeként, gyümölcse pedig gyógyszerként tűnik fel, s ha a mag megtisztelő ajándék a nemesi családok számára is. A régi dicsőséghez mérten manapság meglehetősen sze­rény a sorsa, a helyzete a So­lanum lycopersicumnak. Tö­megárunak jelöli a szaknyelv, azaz semmi különleges elbá­násra nem számíthat. S vég­képp nem a szántóföldi bok­rok regimentje, mert édes terhüket konzervgyári szala­gok nyelik el, s lesz belőle püré, lé, némely kitüntetett fajtából ivóié. Ez utóbbi fo­gyasztásának a divatját sze­retnék fellendíteni a táplál­kozástudomány szakemberei, de hát ki hallott olyat, hogy a kedves szülő a csemetéjé­nek nem ilyen-olyan, agyon­cukrozott üdítőt vesz, hanem egészséges, ásványi anyagok­kal teli. C-vitaminban dús, az emésztést segítő rostanyagokat is tartalmazó paradicsom ivó­levet? I Parányi mozzanat ez a pél­da abból a korántsem paradi­csomi sorsból, ami ennek a növénynek kijut újabban. Rendkívül tágra nyílt — még akkor is, ha a fajta- és mi­nőségbeli különbségeket kellő nyomatékkai vesszük figye­lembe — a hivatalos felvá­sárló kereskedelem, a kon­zervgyárak fizette ár és a pia­ci ár közötti rés; hét-nyolc­szorosa. S ekkora különbség nem csak irreális, hanem termelést is befolyásoló. A megye nagyhatalom volt en­nek a növénynek a termelésé­ben. Tíz esztendeje az orszá­gos teljes termésnek a ne­gyedét még itt szüretelték le. Ma eljutottunk jócskán a tíz százalék alá...! S ez a mere­dek lejtő — még akkor is, ha a termésátlagokat sikerült a hektáronkénti 22 tonna körül stabilizálni — egyben annak beszédes illusztrációja is, hogy miközben a közvetítők gazda­godtak, a termelők egyre sze­gényebbek lettek. Csodák nincsenek. A nem paradicsomi sorsa a paradi­csomnak a termőterület folya­matos zsugorodásához vezetett a megyében, s amint hallani az érintett gazdaságokban, a nótának még nincsen vége. Ami akkor is figyelmeztető erejű vélemény, ha az idén örül a háziasszony, mert a tavalyihoz mérten nem drá­gább az áru, sőt, némileg ol­csóbb a megye városainak többségében. A kiskertek áru­ja nem tudja persze ellensú­lyozni azt, ami a nagyterme­lőknél történik. S az, ami tör­ténik, ha továbbra is így tör­ténik, korántsem paradicsomi állapotokat vetít elénk. Mészáros Ottó ■ a Mg Törökbálinton a Texelektro Ipari Szövetkezet bőrdíszműüzemében ké- I PXI-KIIISH szülnek a csecsemők hordására, illetve etetéséhez használható Texi- I <rfit.fi siCJfiQBza kulik. Az idén mintegy 20 ezer ilyen praktikus bébiülőke kerül ki az üzemből. Felvételünkön Tóth Jánosné és Gaudi Sándorné csomagolja a kulikat. (Hancsovszki János felvétele) Pályázat útján igényelhető Pénz az egészségvédelmi alapból *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom