Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-28 / 179. szám

PEST MEGYEI VilHG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! MA: XXXII. ÉVFOLYAM, 179. SZÄM 1*01 I.no forint I9S8. JÜLIUS 28., CSÜTÖRTÖK Aratás kánikulában Rekkenő hőségben aratnak a határban; a nagy meleg el' lenére az őszi kalászosok be­takarítása megfelelően, folya­matosan és zavartalanul ha­lad. A MÉM. adatai szerint a búzának eddig 80 százalékát vágták le, csaknem ilyen arányban aratták le a tavaszi árpát, míg a rozs és a zab betakarítása a félidőhöz ér­kezett. A repcetáblákon már nem dolgoznak a gépek, a termést országszerte levágták, és nem sok munka akad már a magborsótáblákon sem. A kánikula nyomán a kalá­szosok úgynevezett túlérésben vannak, ami azt is jelenti, hogy hektolitertömegük már kisebb az optimálisnál. Ezzel a nagy melegben számolni kell, ellene nem tehetnek semmit, hiszen a kombájnpark teljesítménye adott, és napi 80—100 ezer hektárnál na­gyobb területről nem hozhat­ják le a termést. Így minden­képpen vanak olyan táblák, ahol a gabonaszemek ilyenkor a kívántnál valamivel tovább lábon maradnak, némileg ösz- szetöppednek és kisebb súlyt adnak. A kánikula alaposan meg­sanyargatja a kapásnövénye­ket. A hónap végén minde­nekelőtt a kukorica senyved a hőségtől. A növényállomány országszerte viszonylag még jól állja a megpróbáltatást, de mindenütt esőt vár a kukori­ca. A napraforgó szintén igé­nyelné a nedvesség-utánpót­lást. Négyszemközti és plenáris tárgyalások Grósz Károly a Fehér Házban találkozott Reagan elnökkel Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke a Fehér Házban fogadta Grósz Károlyt Ronald Reagan amerikai el­nökkel találkozott szerdán Wa­shingtonban Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisz­tertanács elnöke. A magyar kormányfőt ün­Bövül a Duci-Buci hálózat Gödöllő után Dunakeszin Változnak a fogyasztói szokások. A fehérrel terített étter­mi asztalok mellett csökken a vendégek száma, ugyanakkor nő az igény a gyorskiszolgáló éttermek iránt. A változó szokásokhoz Iga­zodva nyitotta meg tavaly Érden, a buszvégállomás szomszédságában a Pest Me­gyei Vendéglátóipari Vállalat az első Duci-Buci boltot. A kenyértésztába sütött csülök­falatok gyorsan meghódították a vásárlókat. Már a tavalyi idegenforgalmi idényben az első Duci-Buci bolt egy hó­nap alatt több mint 200 ezer forintos forgalmat bonyolított le. A siker arra indította a vál­lalatot, hogy ezt a speciális gyorskiszolgáló éttermi típust hálózattá fejlessze. Érd után a legközelebb — még az idén — Gödöllőn nyílik Duci-Buci gyorskiszolgáló. Ez egységes épülettípusban kialakított üz­let tevékenysége itt fagylalto- zó részleggel bővül. S miköz­ben megkezdődik a gödöllői gvorskiszolgáló építése, már készülnek a dunakeszi üzlet tervei. A Duci-Buci hálózat to­vábbfejlesztése megköveteli az egységes zavartalan ellátás feltételeit, ezért a vállalat azt tervezi, hogy a közeljövőben kialakítja Vácott Duci-Buci termelőüzemét. K. Z. nepélyesen fogadták a Fehér Házban, az úgynevezett nyu­gati szárny, a West Wing be­járatánál. Az amerikai fővá­rosban kialakult szokás sze­rint már az odavezető útvo­nalon, a Pennsylvania Avenue-n a két ország zász- laival díszítették fel a lámpa­oszlopokat. A kaputól a bejáratig veze­tő út mentén a fegyveres erők díszalakulata sorakozott fel, az ötven amerikai állam zászlajával, a bejáratnál a két ország zászlaját emelték magasba a katonák. / Az épület bejáratánál George Shultz külügyminiszter, John Whitehead, a külügyminiszter első helyettese és Selma Roosevelt protokollfőnök fogad­ta a magyar miniszterelnö­köt; ők kísérték Reagan el­nök dolgozószobájához. Az elnök a kandalló előtt hely- tyel kínálta vendégét; a tu­dósítók rövid időre be is me­hettek a megbeszélés színhe­lyére. A magyar televízió tudósí­tója az amerikai elnököt ar­ról kérdezte, hogy véleménye szerint mi lehet Magyaror­szág szerepe a kelet—nyuga­ti kapcsolatok jövőjének ala­kításában; Nem az a kérdés, hogy mi lehet a szerepe a jövőben, hanem az, hogy milyen szere­pet tölt be máris — válaszol­ta Reagan. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a Grósz Károly (Folytatás a 2, oldalon.) ÚSanskénf '»Az elmult naP°k‘ tfioncxenr ban tette közzé a €S szazak kSlífo/ttaan Központi Statiszti­kai Hivatal, valamint a Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap azt a jelentést, amelyben hazánk legnagyobb termelési értéket előállító, illetve legjövedelmezőbb vagy ■legnagyobb exportot teljesítő vállalatait rangsorolta. A „százak klubjaként” is emlegetett élcsapatban örven­detesen jó néhány Pest megyei cég neve, adata szere­pel: így többek között a Pest Megyei Műanyagipari Vállalaté.” (3. OLDAL) Te csak „£rezte a fölényt a szavakban, lesaj­a <r nálást, legszívesebben mondott volna tUtSOC! valami gorombát, de annál ő öregebb róka, hogy ilyen utcába belemenjen. Várta, valaki csak reagál Bérezésnek erre a megjegyzésére. Senki. Na, nem. Igyekezett könnyedén (3. OLDAL) „A törvényszék 38 oldalas vallatási jegyzőkönyvben rögzítette a tényállást, láthatjuk a betyár aláírása gyanánt a kereszteket, merthogy iskola helyett is in­kább csavargóit az ifjú Bogár. Ezek után a nagytisz­teletű törvényszék kimondta az ítéletet; ifjú Bogár Im­re akasztófán végezze gyászos életét. A ítéletet harmad­napra végrehajtották.”. (3. OLDAL) mindegy. Ha nem, akkor venni a dolgot.” Unokáink is mesélni fogják melynek utolsó oldalán A jövő feladatai az állattenyésztésben Előtérben a minőség Népgazdasági exportunk több, mint öt százalékát adja az állattenyésztés. Az elmúlt évtized jelentős eredményei mellett azonban egyes terüle­teken gondok mutatkoznak, ezért a MÉM vezetése átte­kintette az állattenyésztés helyzetét, amelyről tegnap tar­tottak sajtótájékoztatót. Az eredményeket mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a nemzetközi átlagnál dinami­kusabban növekvő hústerme­lésünk egy főre vetítve a vi­lágátlag ötszöröse, eléri a 220 kilogrammot. Az utóbbi öt évben a fajlagos tejhozam is nőtt 800 literrel. Ugyanakkor országosan nagy a differenciá­lódás, majdnem kétezer lite­res tej termelési különbségek tapasztalhatók. Hasonlóan nagy a szóródás a csirkehús előállításának önköltségében — kilónként 8 forintos kü­lönbségek is előfordulnak. Ez utóbbi adatok egyúttal mutat­ják, hol vannak még tartalé­kok állattenyésztésünkben. Ugyancsak akadnak tartalé­kok a szervezeti megoldások­ban, apait nem egy példa jól bizonyít a juhászaiban. Míg a nagyüzemi keretek között ráfizetésesnek bizonyult egy- egy nyáj tartása, a bérbe adást követően gyorsan nye­reséget hozott. A gondok számbavételénél arról sem szabad megfeledkezni, hogy miközben a világpiacon az ál­lati termékek túlkínálata je­lentős árveszteséget okoz, a hazai állattenyésztési telepe­ken a vártnál kisebb mérték­ben javult a minőség, romlott a technológiai és munkafegye­lem, a takarmányok minősége, s egyáltalán nem javult az anyagellátás színvonala sem. Mindezek következtében szá­mos nagyüzemünkben 1983 óta állandósult egyes állatfajok létszámának csökkenése. A legfrissebb állatszámlálá-" sok adataiból, valamint az eredmények és gondok összeg­zéséből a MÉM megfogalmaz­ta az állattenyésztés felada­tait. Ezek szerint a színvona­las hazai ellátás biztosítása, a külgazdasági egyensúlyhoz való hozzájárulás mellett ja­vítani kell a jövedelmezősé­get. Az ágazat népgazdasá­gunkban és a termelőüzemek­ben betöltött szerepe a jövő­ben sem csökkenhet. Az ár­rendszert úgy kívánják to­vábbfejleszteni, hogy az a piaci hatások révén a minő­ségi árutermelésre ösztönöz­zön, s az árakban megtérülje­nek a jobb minőség érdekében szükséges ráfordítások. A minisztérium állást foglalt abban is, hogy a jövő évi ter­vezésnél ki kell dolgozni egy olyan állami alápjuttatásos rendszert, amely lehetővé teszi az állattenyésztés állóeszköz­bázisának fejlesztéséhez szük­séges forrás igénybevételét azon üzemek számára, ame­lyek az előírt követelmények­nek eleget tesznek. A számos feladat között szerepel a kis­termelői integrációk, a saját­erős vállalkozások szorgalma­zása is. — győri — Seniorban az olimpiára A „Senior” Váci Kötöttárugyár jászapáti gyáregységében ké­szülnek a szöuli olimpián részt vevő magyar sportolók sza­badidő ruhái, melegítői, amelyeket a Magyar Olimpiai Bizott­ság 10 mintakollekcióból választott ki. A több mint 400 dara­bos kollekciót egyedileg, gondos kézi munkával készítik az olimpikonok részére. KOSTOLÓ K ülönlegesség, mert egyetlen. A megyé­ben egyedül Gödöl­lőn található olyan tanács- rendelet, amely a helyi­séggazdálkodásról szólva, rögzíti a . pályázati eljárá­sok részletes szabályait, il­letve azokat a közérdekű célokat, amelyek lehetővé teszik a pályázat meghir­detésének mellőzését. Ez az egyetlen rendezettség némi kóstoló a rendetlen­ségből, finomabban fogal­mazva a rendezetlenségből, a tisztázatlanságból. Mind­abból, ami a helyiséggaz­dálkodást övezi. Nagy port vert fel ipar­városaink egyikében az eset, a főútvonali üzlethe­lyiségnek a bérbe adása. Beszéltek erről-arról, mint ilyen esetekben gyakran, hiszen nem a szintén pá­lyázó szövetkezet nyert, hanem a maszekok egyike. Micsoda dolog ez, kérdez­ték sokan, vajon kinek a mije lehet ez a ma­szek...?! A döntés mögött mindössze egyetlen száraz tény állt. A helyiség bér­letéért a nyertes maszek ígérte a legtöbbet. Ezt azonban a gyanakvók nem tudták, mint ahogyan ál­talában a lakosság nem tud arról, miként is zaj­lik le a. nem lakás céljára szolgáló helyiségek hasz­nosítása, az ezekre vonat­kozó elhelyezési igények kielégítése. Természetesen vannak átfogó, országos rendele­tek, hiszen hazánkban mi­re nincsenek? Csak éppen ezeknek a rendelkezések­nek a végrehajtása sok esetben elvi követelmény marad, a gyakorlatban ugyanis végrehajthatatla- nok. Laikus ésszel is be­láthatjuk, nem lehet azo­nos súlycsoportban az em­lített iparváros főútvonali Üzlethelyisége, s az a má­sik, amelyet harmadik esz­tendeje hiába kínálgat bár­kinek is a kisközség taná­csa, nem kell senkinek, egy fillért nem hajlandók ad­ni érte. A rendelkezések viszont nem ismerik a va­lóság ilyen finom felszele­telését, hanem egy tömb­nek kezelik azt, bár való­jában mindenki tudja, nem egy tömb az. Ami kóstoló abból, mit kellene (mit ér­demes) átfogóan szabá­lyozni, s mit lehetne (mert érdemes) a helyi tanácsok teljes hatáskörébe átadni, döntsenek saját belátásuk, felelősségük szerint. Nincsen félreértés ben­nünk. Helyeseljük, hogy az állami tulajdonra vigyázni kell. A gond azonban már ott kezdődik témánk eseté­ben, hogy mekkora az ál­lami vagyon? Pontosan ugyanis senki sem tudja. Az elhelyezésre illetékes hatóságok körülbelül ezer- héfszáz, állami tulajdon­ban levő, nem lakás céljá­ra szolgáló helyiség felett rendelkezhetnek, illetve ennyivel gazdálkodhatnak. Ezt állítják az ingatlanke­zelő szervezetek. A taná­csok viszont 1200 ilyen he­lyiséget tartanak nyilván. A két szám közötti elté­rés érzékelteti á rendetlen­séget a nyilvántartásban, s talán nem csak a nyilván­tartásban. Hiszen megtör­ténhet, a két szám közötti különbözet ötszáz helyisé­gének némelyikével né­melyek nem éppen világos üzletelést folytathatnak... s tehetik, ha az még a nyilvántartásban sem sze­repel. Azt mondják a tanácsok­nál, bonyolult a jogi szabá­lyozás, a pályázatok gyak­ran siralmas eredménnyel zárulnak. A meghirdetett helyiségeknek több, mint a felénél csupán egyetlen pályázó volt... s az esetek húsz százalékában még egyetlen sem. Magyarán: ezek az állami tulajdonok csekély forgalmi értékűek, s ha azok, kérdéses, érde­mes-e állami tulajdonban tartani azokat. Hiszen köl­teni kell rájuk (karban­tartásra, felújításra stb.), a haszon meg semmi; kinek üzlet ez? Az azonban a szent tehénként kezelt ál­lami tulajdon megbocsát­hatatlan káromlása volt eddig, ha valaki megkér­dezte az előbbit, azt, hogy kinek üzlet ez. Napjaink­ban talán már bocsánatos a bűn, s holnapra eset­leg ... Persze, a nem lakás céljára szolgáló helyisége­ket a tanácsok illetékes s szakigazgatási szervei használati joggal átadhat­ják közérdekű, de nem üz­leti célra is, csak éppen az a baj, hogy ezeknek a helyiségeknek a döntő ré­sze nem alkalmas másra, csakis üzletnek, műhely­nek stb. így azután gyak­ran lehetünk semmivel sem menthető helyzetek tanúi; miközben a telepü­lésen tetemes a kielégítet­len igények száma, az üre­sen, használaton kívül álló helyiségeké sem csekély. Ami megint csak kóstoló abból, miként kerüli el egymást a lehetőség és az ésszerűség... ejthető, már nem egészen a helyiség- gazdálkodásról szó­lunk. Valóban nem. Ha­nem a tanácsi munka egy apró területének nagyító alá helyezésével arról, mennyi mindenben kell ismételten átgondolni az igazgatás ésszerű' és ész- szerűtlen között húzódó határait, mert hiszen, ami igaz (és helyes) egy nagy­városban, az teljesen ha­mis (és helytelen) lehet egy kisvárosban és még inkább egy kisközségben. Ami persze, ahogyan azt mondani szokták, konyhai bölcsesség. Csak éppen még ezeknek a konyhai bölcsességeknek is nehezen nyit utat a gyakorlat, nem­hogy náluk komolyabbak­nak, súlyosabbaknak. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom