Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-18 / 170. szám

1988. JCLIUS 18., HÉTFŐ Hamarosan találkoznak, munkálatai most fontos állomáshoz érkez­tek. A két partnál épülő hídszerkezet — melynek kivitelezési munkálatait a Hídépítő Válla­lat szakemberei végzik — hamarosan találkozik a meder fölött. VasofeeSsszk Tápiászeién Adalékok a jobb közérzethez Csinos kis park formálódik Tápiószelén a település központ­jának közelében. Az egyelőre még üres terület közepén szür­ke, vasból készült furcsa formájú obeliszk. Hogy képvisel-e valamilyen művészi értéket, esztétikus-e, arról lehetne vitat­kozni. Ám az vitathatatlan, hogy jelképezi azt a húszeszten- dös fejlődést,, amelyet a mezőgazdasági település, Tápiószele megélt, amióta a Kohászati Gyárépítő Vállalat üzemet létesí­tett a községben. A vasobeliszk oldalán ott a két dátum: 1968—1988. — Régi igény volt Tápió- szelén egy községi park ki­alakítása — magyarázza Mol­nár János tanácselnök. — Ám esztendőkön keresztül ki­sebb gondunk is nagyobb volt ahnál, hogy ilyesmivel foglalkozhassunk. Az elmúlt két tervidőszakban elsősorban á gyermekintézmények és az egészségügyi alapellátás fej­lesztése kötötte le minden energiánkat. Igaz, ma már magunk mögött tudhatjuk ezeket a számunkra nagy beruházásokat. Forintonként rakták össze S nyilván ettől is olyan komfortos Tápiószele, ami­lyen. Természetesen hozzájá­rul ehhez az a tény, hogy áfész is működik a telepü­lésen. Minden igényt kielégí­tő ABC-áruházzal, ruházati ki'Sáruházzal, iparcikkbolttal és olyan cipőüzlettel rendelkez­nek, amely miatt a környező településeken élők is szíve­sen beutaznak Tápiószelére. — Két esztendeje avattuk fel a gyönyörű torna csarno­kot, amelyet még álmaink­ban sem építhettünk volna meg a helybeli gazdálkodók jelentős támogatása és a la­kosság társadalmi összefogása nélkül. A rávalót így is szin­te forintonként gyűjtöttük össze — emlékezik a tanács­elnök. — Hiszen 1981-től min­den évben helyezettek vol­tunk a Hazafias Népfront te­lepülésfejlesztési versenyében. Sajnos első helyet egyszer sem sikerült szereznünk. De hogyan is kelhettünk volna versenyre olyan települések­kel, akik gázhálózatot tud­nak építeni. Az ő eredmé­nyeik elsősorban a lakosság önerős közműfejlesztési befi­zetéseiből álltak össze. Mi annak is örültünk, ha éven­te néhány kilométerrel tud­tuk gyarapítani a vezetékes ivóvízhálózatot. A hálózat hossza meghalad­ja a 40 kilométert, s a 85 utcából hetvenhétben már ott a vízvezeték. A rendszer két kútra épül, a megfelelő nyo­mást egy víztorony biztosít­ja. Ám a kánikulában tá­rozórendszer híján gyakran a minimálisra csökken a nyo­más. Éppen ezért a közel­múltban írtak alá egy együtt­működési szerződést a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalattal. Ennek * lényege, hogy 1990-ig elkészül Tápió- szelén egy 500 köbméteres tá­rozómedence. Ennek építésé­hez a tápiószeleiek idén és jövőre két-két millió, 1990- ben pedig egymillió forintot adnak. Igaz, hogy a vízhálózat­építés nem tartozik a leglát­ványosabb munkák közé, ám a lakosság közérzetét leg­alább annyira befolyásolja, mint a sportcsarnok építése. Erről beszél a tanácselnök is: — Természetesen mi sem dúskálunk a pénzben. Nagy eredmény, hogy stabil a ta­nács pénzügyi helyzete, nincs hiteltartozásunk. Ám a 84 milliós költségvetésünk dön­tő része, mintegy 30 millió az intézmények biztonságos mű­ködtetéséhez, bérfizetéshez, fűtéshez, világításhoz, a ki­sebb karbantartásokhoz kell. Fejlesztésre alig marad. Ép­pen ezért nem mondhatunk le a családonkénti 600 forint éves tehó-összegről. Igaz, hogy a Tápiószelén élők alig fele, hozzávetőlegesen ezer család fizeti a településfejlesz­tési hozzájárulást, ám az így befolyt évi 600 ezer forint nagy segítség az útépítésben. Erre szavazta meg ugyanis Tápiószele a tehót. Kevésbé látványos, ha elkészül né­hány száz méter út és járda, de úgy érezzük, nagyobb dol­gokba osaik akkor vágunk be­le, ha a közérzetet befolyáso­ló kisebb ügyeket megoldot­tuk. Elhalasztott iskolaépítés Ilyen nagyobb dolog pedig az ötéves tervben szereplő hat tantermes általános isko­la építése. Az idei áprilisi tanácsülésen a testület fe­lülvizsgálta a VII. ötéves terv célkitűzéseit, s nem kis vita és tépelődés után, de úgy határoztak, a beruházást eí- halasztják 1991-re. Látszólag nem olyan sú­lyos az iskolahelyzet a tele­pülésen. Egy műszakban ta­nítanak, s ezt tartani is ké­pesek. Csakhogy van egy öt tantermes iskolaépületük, amely egyelőre még nem élet- veszélyes, felújítani azonban már gazdaságtalan volna, egyre nagyobb kiadásokat je­lent elfogadható állapotban tartani a létesítményt. — Elhalasztjuk tehát az építést, hiszen vannak olyan kiadások, amelyektől semmi­képpen nem tekinthetünk el. Ilyen volt legutóbb a zeneis­kola központifűtés-szerelése, amely meghaladta a százezer forintot. Viszont mintegy száz ifjú muzsikus számára tud­tunk kulturáltabb körülmé­nyeket teremteni. Végezetül szót váltunk az épülő parkról is, amelynek ki­alakítása csaknem félmillió forintba került. Sok társadal­mi munkával, összefogással valósul meg a hajdani tüzép- telep helyén a pihenőpark. Pázsit és pihenőpad A népfront útján szerzett fa­csemeték a helyi Agrobotani- kai Kutatóközpont telepén el­vermelve várják a beültetést. Pázsit és pihenést adó pa­dok kerülnek majd a terület­re. Nem egetverő dolog, mondja a tanácselnök, de újabb adalék a jobb közérzet­hez. Móza Katalin A termelőé a kockázat Szerződésszegés A kistermelők üzletkötései­ről a felvásárlások és az ármegállapítások alkalmával szinte minden zöldség- és gyü­mölcsfogyasztó szerezhet ta­pasztalatokat, A mezőgazdasá­gi árukat termelő, illetve fel­vásárló nagyüzemek küzdel­meiről azonban jóval keve­sebb információval rendelke­zünk. Felmerülhet a kérdés: a nagyobb cégek esetében meny­nyire nyilvánul meg az ár­különbségek miatti szerződés­szegés, vagy az úgynevezett szerződéses fegyelmezetlenség? E téren az utóbbi időben óriási romlás tapasztalható. A szerződéses felek viszonyát a bizalmatlanság és a pusz­tán egyéni érdekek szem előtt tartása jellemzi. Az értékesítési szerződések jogilag ugyan megfelelőek, ám az időközi változásokat nem veszik figyelembe. Így például a kötbérek új mértékéről sem esik bennük szó. Részben emiatt, részben pedig a piaci és árviszonyok következtében többéves szerződések megkö­tésére nincs lehetőség, a rö­vid ebb lejáratú megállapodá­sok készítésekor pedig néhány vállalat monopolhelyzete je­lenthet akadályt. Mindezek ellenére Pest me­gyében a termelőszövetkezetek és a felvásárló vállalatok kap­csolata többnyire jónak mondható. A mezőgazdasági szövetkezetek Pest megyei te­rületi szövetségének munkája nyomán a kedvezőtlen feltéte­lek egy részét sikerült meg­változtatni. így például a sertéstenyésztésnél a hosszabb tartásidő, a nagyobb szállítá­si távolságok, illetve a vágás későbbi megkezdése esetén többlettérítés jár a tenyésztő­nek. Több terméknél bevezették a szabad, a tájékoztató és a garantált árat, amely lehető­séget nyújt arra, hogy a fel­vásárló cégek megyénként más árat fizessenek egyazon cik­kért. A szabad árak bevezetése azonban nagyon sok termelőt meglehetősen rossz időpont­ban ért. hiszen a növényter­melésben jó néhány fajta ese­tében túltermelésről beszélhe­tünk, s ez jókora árcsökkenést okozhat. Az ifjúkori alkoholizmusról Szülői példa nyomán Az alkoholizmus elleni küz­delem a legszorosabb kapcso­latban van a gyermek- és if-j júságvédelemmel. A válási okok között második helyen az iszákosság áll. A számok, az adatok egyre riasztóbbak, az alkoholizmus nem szűnik, még csak nem is csökken. Csak a megyében 1986-ban az állami kereske­delem 842 millió, a szövetke­zetiben 1,4 milliárd, a szerző­déses üzletekben pedig 1,8 milliárd forint értékű szesz fogyott. A vendéglátásban ez a szám meghaladta a 2 mil- liárdot. Ugyan a növekedés az utóbbi időben lelassult, a me­gye minden lakosára 11 liter­nyi évi tisztaszesz-fogyasztás jut, több az országos átlagnál. Ebben nem foglaltatik benne az a mennyiség, amelyet a 200 ezer ingázó vásárol a főváros­ban, az sem, amit az emberek saját fogyasztásra termelnek, s az sem, ami a zugfözdékből kerül ki. Az iszákos életmód emberek pályáját töri ketté, családokat tesz tönkre. A megyében a szülők italozó életmódja miatt két és fél ezer kiskorúnál szükséges védő-óvó intézkedés, s a körülbelül ugyanennyi ál­lami gondozásba vétel három­negyedének oka a szülők al­koholizmusa. Egyik megkérdezett 17 éves fiú így emlékezett vissza gyermekéveire: „Én nem kí­vánkozom haza, mint a töb­biek, pedig élnek a szüleim. Csak isznak. Mindketten. Elő­ször csak a fater ivott rend­szeresen, estére már teljesen részeg volt. Tört, zúzott, verte az anyámat meg bennünket, gyerekeket is. Az anyám há­rom műszakban dolgozott, én gondoskodtam az öcsémről, a húgomról. Aztán az anyám megbetegedett, idegi alapon kezelték. De nem ez volt a legrosszabb, hanem, hogy a betegsége után ő is rászokott az ivásra, többé nem törődött velünk. Annyira leromlott, hogy már dolgozni Sem tud. A szomszédok jelentették a tanácsnak, hogy mi folyik ná­lunk. Azóta otthonban va­gyunk a testvéremmel együtt. Nem törvényszerű,'hogy az iszákos szülő példáját a gyer­Gombó Pál ^J^özéiet a zóellen A magyar, azt mondják, lovas nemzet, meg borissza nemzet, és még sok jelzőt ráaggat­nak, de szerintem egyetlen jelző az igazi: felolvasó nemzet. Mert a lovak helyét átvet­ték a traktorok, a bor helyét a brandy, a sör, de a szónoklatok felolvasása az maradt, es meg is marad, míg Szent Jupát tisztelete él a nemzet szívében. Valahogy ez is a honfoglalás utáni időkkel áll kapcsolatban. Annak előtte a magyarok még aligha írták, le, hogy huj, huj, hajrá!, azt rikoltozni megtanulták a lovaglással együtt, és az se valószínű, hogy a vérszerződés szö­vegét leírták volna, hiszen akkor miért kellett volna összevérezni a kacagányukat. Hanem aztán jött egy bizánci követ, odaplántálta ma­gát Géza fejedelmünk elé, kiemelt kaftánja zsebéből egy papirusztekercset és felolvasta császára üzenetét. Nevezetes pillanat volt ez, őseink álmélkodának és megfogadták, hogy ezt a bűvészmutatványt ők is megteszik, ke­rül, amibe kerül, inkább megtanulnak írni, olvasni és főként felolvasni. így került sor a kereszténység felvételére, s noha végül is a pápai szerezetesek iskolája győzött, a lényeg maradt a lényeg. Ennek köszönhetjük például első nyelvem­lékünket. Mit gondolnak, miért írta le a nyil­ván magyar származású pap, hogy Latiatuc feleim, mic vogmuk. isa por es hamu vog- muc? Talán azért, hogy el ne felejtse? De­hogy, ő kora művelt embere lévén, jól tudta, hogy a test fő részei a por és hamu, hanem nyilvánosság előtt kellett a temetési beszé­dét elmondania, tehát leírta és felolvasta. Akárcsak ma az Ünnepi Szertartások Kft. küldötte a Farkasréti temetőben előveszi a félíveket és elharsogja, hogy gyászolják fia Bernát, menye Antónia és unokáik Ábel ...lapoz egyet... és Mihály, és a zsenge Tí- meácska. Ó, halottunk, Zengő Richárd, nyu­godj békében! Igen, a szokások közben változtak, a tar­talom bora át- meg átalakult, de a felolva­sás forma az nemzeti korsó maradt. Kálmán királyunk inkább latinult szólt, de ő is leírta megnyilvánulása szövegét: De strigis, quae non sunt, nulla quaestio fiat — ami évszá­zadokig tartó vita okozója lett, hogy striga boszorkányt jelent-e, mely esetben Kálmán nagy reformpolitikus volt, avagy pusztán sá­mánszerű javasasszony, amikor is Kálmán egyszerűen megállapította, hogy ez már kihalt mesterség, akárcsak ma a foltozó suszter. Rákóczi fejedelem ugyan tudott magyarul, de ünnepélyesebb alkalmakra latint használt, ezért írta le kiáltványát, melyben latinul fel­olvasta: recrudescunt vulnera inclytae gentis Hungáriáé, vagyis megújulnak a kiváló ma­gyar nemzet sebei. A szónoklat hatásos volt. mint tudjuk, sok lett a kuruc, de aztán még több a labanc, mert Rákóczi csak libertással fizetett, amit nem jegyeztek a bécsi tőzsdén. Ám nagyjaink nem változtattak nemzeti jellegükön. Kossuth Lajos nyilvánvalóan fel­olvasta, hogy szabad Magyarországot a pok­lok kapui sem fogják megdönteni, e szépen kifundált szavakra ki is tört a tapsvihar, a poklok kapui viszont rettegésünkben nem in­dultak harca, csak Világosnál lett világos, hogy a cár hadserege, az igen. Horthy is addig szövegezte a kis kiugrási papírját, míg közben az egész beszéd hatását vesztette. Hanem most 1 Most demokrácia van és par­lament és közszónoklatok. Persze a folyosó­kon sok egyéb is járkál, például újságírók, meg közéleti meghívottak, meg parlamenti gépírónők, de őket mind-mind meg lehet kü­lönböztetni a szónoklatra készülőktől. Az utóbbiak zsebe kidudorodik, ha kicsit, hozzá­szóló, ha nagyon, akkor előadó, vagy főtekin­tély, aki k"ázi korreferál. Aztán eljön a de­mokratikus megnyilvánulások ideje. A tévé ország-világnak közvetíti, mint emelkedik szó­lásra a szónok, húzza elő zsebéből a félbe­vágott papíríveket, ami csak forma, és olvas­sa fel belőlük spontán saját tartalmas meg­nyilvánulásait. Az lehet, hogy nem ért egyet sem a javaslattal, se képviselőtársaival, de ezt is olyan szép körmondatokban olvassa fel, hogy annak meglegyen a maga specifikuma. Mindegyik felszólaló mondanivalója kezde­tén megszólításokat olvas fel. Ezek szabály­szerűek és mindenre kiterjedőek. Múltkor vendégségben voltam egy képviselőnél, kinek unokái vannak. Az édes unokák szónoklatos- dit játszottak. A kisfiú felállt egy létraszék magasabb fokára, elhúzott egy papírt, amire valamit odafirkált, és megszólalt: Tisztelt Nagyanyu, Tisztelt Nagyapu, Kedves Édes­anya, Kedves Édesapa, Tisztelt Vendégek! Az­zal lelépett a létrafokról, meghajtotta magát és fogadta a tapsokat. Méltán, jó magyar köz­életi ember lesz belőle, csak még meg kell ta­nulnia a reformot, a demokráciát, meg egyéb, ma időszerű fogalmakat. Ha mire megnő, má­sok lesznek azok, semmi baj, az idők változ­nak, de a felolvasás nemzeti jellege nem. meknek követni kell. Ritkán, de előfordul, hogy a gyerek önerőből szakít az iszákos szülői környezettel. Példa erre annak az ifjúnak az esete, aki munkahelyén jól beilleszke­dett, nem volt rá panasz, szorgalmasan dolgozott, de ott­hon a szülők mértéktelen ita- lozása miatt nem találta a he­lyét. Ezért egy napon elment otthonról és albérletbe költö­zött. Vizsgálatok megállapítása szerint a fejlődésben lévő fia­talkorú tudatára és magatar­tására károsan hat az alkoho­lizáló szülő példája, ezt bi­zonyítja, hogy az alkoholisták körülbelül 54 százaléka a szülőktől vette át az ivási szo­kásait. s az is, hogy az italra szokott 11—13 éves kiskorúak 78 százalékának egyik vagy mindkét szülője iszákos. Felmérések szerint a 14 éven aluli gyermekek több mint két százaléka fogyaszt alkalomszerűen alkoholtartal­mú italokat. A 15—19 éves korosztályhoz tartozó fiatalok­nál ez az arány már megkö­zelíti a húsz százalékot, s emellett 1,3 százalékuk rend­szeresen italozik. A mértékte- lenség egyes fiatalkorúaknái oda vezet, hogy 12 üveg • sört is elfogyasztanak. Más esetben sört, bort és röviditalt vegye­sen isznak. Figyelmet érdemlő annak a felmérésnek a megállapítása, amelyet ezer 14—17 év közötti középiskolás körében végeztek alkoholizálásukról és arról, hogy miért isznak. Eszerint a , tanulók tekintélyes hányada szorongásai oldását jelölte meg, a legtöbben azonban tár­saságuk befolyására hivatkoz­tak. Az alkoholizmus kialakulása az esetek zömében a 14—18 éves életkorra esik, ez a kor­osztály az általános iskolából kikerülve kimarad a preven­tív gyermekvédelem látószögé­ből. A gyámügyi szervek is csak akkor foglalkoznak ve­lük, amikor magatartásukban már deviáns jelenségek mu­tatkoznak, vagy éppen bűn- cselekményt követnek eh Ezért a korai és eredménye­sebb megelőzés érdekében ja­vítani kell a felderítésben és gondozásban részt vevő intéz­mények, iskolák, egészségügyi és szociális intézmények, a bűnmegelőzési és bűnüldözési szervek, valamint a tanácsok együttműködését. A fiatalkorúak részére sze­szes ital kiszolgálást tiltó ren­delkezés következetesebb be­tartására, megszegőivel szem­ben szigorú felelősségre vo­násra lenne szükség. Nemrit­kán előfordul a tiltó rendelke­zések kijátszása, s ez bűntet­tek előidézője lehet. Az alkoholellenes klubok is sokat segíthetnek az ifjúkori iszákosság megelőzésében. E klubok feladata, hogy a ma­guk gyógyító, közösségi ható­körét, mozgalmi módszereit mielőbb terjesszék ki a veszé­lyeztetett rétegekre, így pél­dául azokra a fiatalokra is, akik még nem alkoholbetegek, csak azzá lehetnek, ha nem vigyázunk rájuk. Jelenleg 176 klub működik az országban, közülük 26 ifjúsági alkoholel­lenes klub, ezek elsődlegesen a megelőzést szolgálják. A korábbi években ügyészi felmérés eredményeként Űcsán alkoholellenes klub létesült, ezenkívül a megyében Sziget- szentmiklóson és Gödöllőn működik hasonló. Ugyancsak ügyészi ajánlás nyomán Bu­dakeszin három éve társadal­mi összefogással a fiatalok szabadidejének eltöltésére, az MHSZ-en belül motorosklub szerveződött. A káros szenvedélyek ki­alakulásának megelőzéséhez sok tapintat, türelem és hoz­záértés szükséges. Csak kitar­tó, szívós, társadalmi méretű felelősségteljes munka hozhat­ja meg a legkisebb eredményt is. A Pest Megyei Főügyész­ség fialkorúak ügyeit intéző ügyészei az elmúlt években a gyámhatóságok, pártfogók, ne­velési tanácsadók és alkohol­gondozók közreműködésével s a klubmozgalom segítségével több mint harmincöt fiatalt mentettek meg e szenvedély­betegségtől. Dr. Orell Ferenc János

Next

/
Oldalképek
Tartalom