Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-16 / 169. szám

■ Szombati jegyzet» Megpályázásán helyek Óvónők, tanítók, tanárok LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM 1988. JÚLIUS 16., SZOMBAT Egy hónap eseményei Kartalon Zavartalanná vált közlekedés Milyen rövid egy hónap! — szoktunk felsóha.jtani, ha valami fontosabb vagy nehezebb dolognak az elintézé­sét bízzák ránk. Mit lehet elvégezni harminc nap alatt? kérdezik gúnyosan mosolyogva a mindenben kétkedők. Egészen véletlenül került a kezembe a kartali tanács elnökének a jelentése, amely július 5-én kelt és azoknak a határidőhöz kötött határozatoknak a végrehajtásáról ad tájékoztatást, amelyeket a testület két ülése közötti időben, vagyis egy hónap alatt kellett elvégezni. J5 Nyáron a pedagógusok pi- ^ hennek, táborokat vezet- ^ nek. De mindig akadnak, ^ akik ilyenkor néznek új ^ helyet maguknak, s persze ^ olyanok, akik most igye- ^ kéznek megtalálni hosz- ^ szabb időre első állásukat. ^ Az intézményvezetők szin- ^ tén keresnek. Az üres he- ^ lyekre olyan kollégákat, ^ akik hasznos tagjaivá vál- 4 hatnak a tantestületnek. ? Nem ritka az olyan igazga- ^ tó, aki több felsőoktatási ^ helyet is fölkeres, hogy á leendő kollégáira leljen. Az üres állások száma a város és a községek iskolái­ban állandóan változó szám. A tavasszal például összesen hetvenöt helyet hirdettek meg. Ezek közül azóta sokat oecö.- töttek, de még mindig akad betöltetlen. Mint Bander Katalintól, a tanács művelődési osztályának helyettes vezetőjétől megtud­tuk, az óvónői és a tanítói helyekre a kínálat és a keres­let lassan egyensúlyba Kerül, sőt nincs kizárva, hogy rövi­desen túlkínálat fog mutat­kozni. Az említett hetvenöt meghirdetett állásból például mindössze három volt óvónői, tizenhét tanítói. A többi taná­ri. Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy ez a tény a gödöl­lői óvónőképzés jövőjének át­gondolását is igényli. A pedagógiai állások lehet­nek szerződésesek és kineve- zésesek. Szerződésesnek álta­lában a helyettesítőket veszik föl. A szakma sokat emlege­tett elnőiesedése miatt helyet­tesítésre gyakran van szük­ség, hiszen a fiatal pedagógu­sok gyesre, gyedre mennek, a kicsik betegsége miatt is gyakrabban kénytelenek ott­hon maradni. A következő tanévre a megyétől érkező ti­zenhét ösztöndíjas tanító többsége ugyancsak szerződé­ses lesz. Pécelen, Kerepestar- csán, Bagón, Isaszegen, Verse- gen, Galgamácsán, Ikladon, Hévízgyörkön, Túrán és Gö­Ifjúsági csapatunk a vesz­tett pontok alapján holtver­senyben áll az élen Pilisvö- rösvárral. A mieink a nagy riválistól — hazai pályán , a vörösváriak Nagymaroson szenvedtek vereséget. A fia­taloknál is generációváltás zajlik, a felnőttbe átirányítot­tak helyébe négy volt serdülő: Dolányi. Matuz, Ibri és Papp T. került, akik sajnos nem mindnyájan tudják feledtet­ni még az elkerülteket. A ré­giek közül Szekeres nem fej­lődött kellőképpen, szakmája (szobafestő) hátráltatja a spor­tolásban. Győré tanulmányai miatt tartott kényszerszünetet, de ő így is közel áll ahhoz, hogy a fiatalok között vezér- egyéniség legyen, ugyanúgy, mint a fiatalabb Kovács gye­rek, Ákos. A többi haladó közül Kiss lelkes, harcos, de úgy tűnik, nehezen érő típus, ám még így is fejlődőképesebb, mint Tóth L. Tóth L-nál az a baj, hogy elég későn kezdte űzni a kézilabdázást és bátorta­lan, ami főleg ebben a sport­ágban nem erény! Fizikailag rengeteget gyarapodott Jenei és játékban is előrelépett. A kitérővel visszajött Papp F. (focival is próbálkozott) igen rutintalan, de a mostani szor­galmával faraghat le hátrá­nyából. A szintén rendszerte­lenül előbukkanó Hatházy ne­hezen fogja tudni tartani a lépést a társakkal. A legtöbbet Játszók voltak: Morvái — Kiss, Tóth L., Tóth V., Jenei, Szekeres, továbbá Győré, Kovács Á., Dolányi, Hatházy. A tizenegy mérkőzésből te­hát tízszer győztek a fiata­lok, 257-138 a gólkülönbségük. Dicséretes lehetne a produk­ció, ha már volna igazi tar­tása a gárdának. Inkább vi­szont az a jellemző, hogy egv- egy kulcsjátékosnak minősít­hető gyerek hiánya esetén nem tudja átvenni azt a sze­repet olyan játékos, akinek már szintén azzá kellett vol­na válnia. döllőn helyezkednek el. Olyan fiatalok ők, akik Zsámbékon, Jászberényben és Budapesten végezték tanulmányaikat. Általános iskolai szaktaná­rok tekintetében nem állnak ilyen jól. Tizenhat üres állást tartanak nyilván, tizennégy ki- nevezéses. Matematikusok, fi­zikusok, testnevelők, kémiku­sok s orosz nyelvet oktatók hiányoznak többnyire. Né­hány hely a város és a körzet középiskoláiban is betöltésre vár. A helyettes osztályvezető el­mondta, hogy úgyszólván na­ponta jelentkeznek náluk ér­deklődök, hiszen ilyenkor nem csak pályázatra lehet jelent­kezni. Elmondta azt is, hogy néhány helyen egészen kiváló feltételek várják a jelentkező­ket. Kartalon két pedagógus­lakás üres, az aszódi 2-es is­kola is tud adni. Erdőkertesen sem volna gond a lakás. Dányban 12 ezer forint letele­pedési segélyt adnak, házépí­téshez kedvezményes áron telket, valamint illetményföl­det. Arról is érdeklődtünk, mik az újabb tapasztalatok az in­tézményvezetői állásokra ki­írt, és beadott pályázatokkal. Általánosan az, hogy többnyi­re az előző vezető adja be pá­lyázatát. A tantestületekből nemigen akad jelentkező, a kívülről jövőt pedig a tantes­tületek szavazzák le. A peda­gógusok úgy vélik, hogy a pá­lyázat, a szavazás formális. Amíg a vezető nem éri el a nyugdíjkorhatárt, addig úgy­szólván automatikusan az ő pályázatát fogadják el. Hogy különösen a beosztottakban van becsvágy, azt jól tükrözi a következő: mihelyt a vezető végleg elmegy, nyomban akad pályázó a tantestületből, nem is egy. Visszatérve még néhány szó erejéig a tanári helyekre, Ban­der Katalin úgy véli, szep­temberig a még üres állások többségét elfoglalják az új je­lentkezők, illetőleg azok, aki­ket az intézményvezetők sze­reznek kőrútjaikon. Es érzékenyek a fiúk: az instrukciókat néhányan pisz- kálásnak fogják fel, pedig az edzők nem azért tesznek va­lamit szóvá, mert pikkelnek valakire, hanem azért, mert még sok a tanulni való. Job­bat akarnak és a társaságnak is! Ráadásul baj van olyan­kor az önkontrollal is: né­hányan többet vélnek ma­gukról, mint amit igazából tudnak. Az építő bírálatokat a szép eredmények ellenére is el kell fogadni. NEM KÖNNYEN találtam meg Kartalon a Galga Áíész 805. számú élelmiszerboltját. Nincs a főúton, nem mutat­ják nyilak, hol kaphatják meg a vevők a mindennap szük­séges árucikkeket, de a falu­rész lakói is jó ismerői a kis boltnak, amelyben Szászi Lász- lóné üzletvezető és munkatár­sai: Varga Jánosné, Lörincz Istvánná, valamint Soós Ti- borne dolgoznak. Szombaton reggel jártam az üzletben, érthető volt hát a nagy forgalom, érthetetlennek találtam viszont, hogy reggel 9 órakor már nem kaptak te­jet a vásárlók. Szászi Lász­lóné szamonkérő szavait hal­lottam a raktárban, amint a Váci Tejipari Vállalat áru­szállítójával beszélt: — Értse meg, hogy az em­bereknek szükségük van a tejre és nem ebédre fogyaszt­ják sem a kávét, sem a ka­kaót, hanem reggelire. Önök vagy keveset hoznak, mint ma reggel is, vagy csak délelőtt 11 óra körül érkeznek, ami­kor mi eppen zárunk. — A legszörnyűbb az, hogy önkényesen csökkentik a rendelésünket, úgy viselked­nek, mintha szívességet ten­nének, amiért kiszolgálnak bennünket Mondja meg, hol van a mara rendelt 150 liter féltartós tej? Az áruszállító fiatalember úgy viselkedik, mintha nem is hozzá beszélne az üzletvezető. Unottan néz a levegőbe, kéri Két új telefon Szerettem volna Sőregi Já­nos tanácselnökkel személye­sen is szót ejteni az előter­jesztésről. Meg akartam kér­dezni, hogyan volt lehetsé­ges egy rövid hónap alatt a mindennapi aprómunkák mel­lett ennyi feladatot megolda­ni, amikor közismert, hogy ebben az évben igazán taka­rékos gazdálkodásra kénysze­rítette a tanácsokat a szűkre szabott, sok esetben még meg is kurtított költségvetés. Saj­nos, a találkozás elmaradt, ezért most csak a jelentésre támaszkodhattam, s azt idéz­ve, annak alapján adok hírt arról, mennyi minden tör­tént az utóbbi harminc nap­ban Kartalon. Hosszú huzavona után a felsőbb szervek jóváhagyásá­val július 1-től gyermekorvo­si és mellé asszisztensi stá­tust kapott a falu a szüksé­ges bérkerettel égyütt. (Biz­tosan el tudta volna mondani az elnök, mit takar a jelen­tésben szereplő huzavona ki­fejezés). Űjabb két segélykérő tele­fonállomást szereltek fel, egyet a Felszabadulás utcá­ban, a fodrászüzlet előtt, egyet pedig a Rákóczi és a Bartók Béla út kereszteződésében. A két új, és a postahivatal előtt már működő alállomással együtt már három segélyké­rő telefonja van a falunak, amelyek éjjel-nappal működ­nek. A Béke úti és a Rákóczi úti autóbusz-megálló megkö­zelítése igen nehézkes volt, ezért a nagyközségi tanács Sármány László és családjá­a szállítólevél aláírását, mert neki egyetlen dolga van: amit a kocsira felraktak, azt lerak­ni. Szásziné kifakadását gú­nyos és? és? és? szavakkal nyugtázza, majd közli: nem én vagyok a főnök! Az üzletvezetőnő a kisebb számonkérő szóváltás után fe­lém fordul: — Azt mondják a régi kereskedők, hogy ők valamikoV beálltak a pult mö­gé, a vigécek egymást váltot­ták az üzletben, kínálták a portékájukat, s ha egyszer va­lamit a kereskedő megren­delt, azt mindig időben, jó minőségben és a kért meny- nyiségben leszállították. — Most naponta harcolni kell az áruért, vitatkozni az áruszállítókkal, a nagykereske­delmi vállalatokkal, s hiába születik megegyezés, valahol fölül — mert fölöttük van a Füszért, a Húsipari Vállalat, a Vegyesipari Vállalat stb., stb. — úgy módosítják a ren­delésünket, ahogyan akarják. A kiskereskedelem kiszolgál­tatott helyzetben van, pedig a mi munkánk van az első vo­nalban, s reggelenként a mi pultunknál dől el, milyen lesz a napja Nagynénak vagy Kiss Jánosnak. Hallgattam az asszony dühös nak a telkéből megvásárolt egy 2,8 méter szélességű sá­vot, s ezzel zavartalanná tet­ték a közlekedést. (Tíz év óta ostromolták a tanácsot en­nek a sokakat érintő gondnak a megoldásáért. Végre sike­rült, s ha nem is érinti az intézkedés az egész község la­kosságát, sok, naponta mun­kába utazó kartalinak javítja a közérzetét.) Társadalmi munka A Vöröshadsereg útja még hiányzó szakaszához, a Béke út felső végéhez, valamint a Dózsa és Széchenyi utcák jár­daépítéséhez — a lakosság ké­résére — a tanács leszállí­totta a szükséges lapokat, így nincs akadálya annak, hogy az utcák lakói társadalmi munkában elvégezzék a jár­daépítést. (Az elmúlt harminc esztendőben mennyi minden épült ebben a faluban önkén­tes társadalmi munkával: is­kolák, óvodák, orvosi rende­lők stb. De társadalmi mun­kával szüntették meg az ut­cák vendégmarasztaló sarát is. amiben valamikor csak gumicsizmában közlekedhet­tek a kartaliak, vagy úgy, hogy egy-egy szárkévét terí­tettek el, s azon próbáltak el­jutni a szomszédhoz vagy a szatócshoz egy kanna petró­leumért.) A Béke és a Dankó utca lakói sem panaszkodhatnak, hiszen leszállították részükre is az úgynevezett kulékavi- csot, amit most már csak szét kell teríteniük, s a nyári vi­harok idején is járható lesz mindkét utca. Ennyiről szól a tájékoztató, szavait és éreztem a mögöttük felgyülemlett keserűséget, amely nem egyéni sérelmek­ből fakadt, hiszen Szászi Lászlóné két egymást követő esztendőben Kiváló Dolgozó címet kapott, s az idén Me- szöv-kitüntetésben részesült. Munkatársai tisztességes helyt­állását bizonyítja, hogy már háromszor elnyerték a Kivá­ló Bolt címet. — Elvégeztem én minden­féle szükséges iskolát. Tizen­nyolc esztendeje dolgozom a kereskedelemben, hat éve eb­ben az üzletben, de a keres­kedelmet igazából az édes­anyámtól tanultam, mellette szerettem meg. Az udvarunk­ban volt egy 12 négyzetméte­res melléképület, s mivel az iskola szomszédjai voltunk, Sőregi János tanácselnök rá­beszélte az édesanyámat, hogy ebben a kis épületecskében nyisson üzletet, és a tanuló­kat meg a környék lakóit lássa el friss kenyérrel, tej­termékkel. — Ha édesanyám elfoglalt volt, mert ebből a forgalom­ból nem lehetett megélni, csa­ládot nevelni, hát én szolgál­tam ki a vevőket és észre sem vettem, egyszer csak ma­gam is alkalmazottja lettem s a végrehajtó bizottság tag­jai minden bizonnyal elége­detten olvassák vagy hall­gatják a község gazdagodásá­ról hírt adó szavakat. És tu­lajdonképpen itt be is feje­ződhetne az írás, de van egy olyan híradás is, amiről az el­következendő időszakban biz­tosan sokszor esik még szó. Fejlődő község Sőregi János ugyanis ar­ról tájékoztatja a végrehajtó bizottságot, hogy a kapott megbízás alapján megkereste az aszódi Petőfi Múzeum igazgatóját és megbeszélést folytatott dr. Asztalos István­nal a Kartal község néprajzát és történetét feldolgozó kiad­vány megjelentetéséről. Ha szót kérhetnék az ülé­sen, feltétlenül javasolnám, hogy kapjon ebben a kötetben helyet az a szülőföld szere- tetéből fakadó és táplálkozó sok-sok munka, amelyet a kartaliak végeztek falujukért, s amelynek segítségével ma körzetünk egyik legdinamiku­sabban fejlődő községévé let­A nap programja Július 16-án és 17-én: Helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői művésztelep 1901 —1920, Természeti környeze­tünk, kiállítás, Erzsébet ki­rályné-emlékszoba, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente népművé­szete, állandó kiállítás, meg­tekinthető 10—18 óráig. Július 16-án és 17-én: Szaffi. Színes magyar rajz­film. 4 órakor. Aladdin. Színes, magyarul beszélő olasz film. 6 és 8 óra­kor. az Aszód és Vidéke Áfész- nek, majd a szövetkezetek egyesülése után a Galga Áíész- nek. A 805-ös számú kartali üz­let reggel 7 órától 12 óráig, majd délután 3 órától 5 óráig tart nyitva, s dolgozói ez alatt az idő alatt egy pillanatig sem pihenhetnek. — A vevőkért vagyunk — mondja Szásziné — s kötelességünk, hogy min­den igényüket kielégítsük. Is­merjük a vásárlóinkat, szoká­saikat, családi és anyagi kö­rülményeiket. Az áru mellé jó szót, kedvességet is adunk. Természetesen a legfontosabb, hogy legyen választék, hogy megtelhessen a bevásárlókosár. Ezért hasznos, hogy Deme Mihályné kereskedelmi elő­adó elvitt a Gyöngyösi Fü- szérthez, elvitt a Skála rak­tárába, hogy személyesen is­merkedjem meg az új árufé­leségekkel. A BEOSZTOTTAK együtt állítják, hogy Szászi Lászlóné nemcsak az üzletben, hanem otthon is a kereskedelemnek él. Otthon könyvel, admi­nisztrál. Soha nem ül a rak­tárban lévő íróasztala mellé, mert azt vallja: az igazi ke­reskedő nem az asztal mögött, hanem a vevők között érzi jól magát. Azt hiszem, ez lehet az oka, hogy néhány év alatt 550 ezer forintról 1,3 millió forintra emelkedett a havi forgalmuk. Fercsik Mihály Csillagpontok Munkában, gyermekne­velésben, no meg az élet élvezetében megőszült asz- szonyok és férfiak még em­lékeznek rá. Közeledvén az este, fölcihelödtek és föl- ajzva elindultak. Egy-egy ház tisztaszobájába igye­keztek, ahová mások is tar­tottak. Átlépvén a küszö­böt, bögrébe, tányérba be­dobtak egy vagy két forin­tot, s elhelyezkedtek a sor­jában álló székeken. Mint­ha moziban lettek volna. Ott is voltak. A sarokban ál­lott a csoda, a házimozi. A Kékes. Megtelt a szoba, el­érkezett a pillanat, a házi­gazda ünnepélyes mozdu­lattal benyomta a gombot, az egybegyűltek áhítattal lesték a képernyőt. Csodás századunkban a fejlődés útján hétmérföldes csizmában dübörög végig a tudomány és a technika mind bonyolultabb alkotá­sait létrehozó ember. El­múlt néhány ősz, tavasz, tél, s teljesedett a vágy. Ki-ki saját kuckójában les­heti a ma már többnyire nem fekete-fehér, hanem színes képet. Mily jólesik így az alvás. A képernyőn magvasabbnál magvasabb műsorok, a karosszékben pedig édesdeden alusznak a népek. Akkor riadnak föl, midőn Eszter, Marika, Zsu­zsa, Dorottya bájos mosoly- lyal jó éjszakát kíván. Eb­ből tudják, itt az ideje nyu­govóra térni. Nyugosznak már többnyi­re azok i's, kik a zordabb időkben közösségi — kol­lektivista, ahogy ők mon­dották volt — társadalom­ról szövögették ábrándjai­kat. Ama boldogabb jövő­ben, vélték, embernek em­ber nem lészen farkasa, senki sem töri a fejét azon, hogyan rövidítse meg tár­sát, hogyan járjon túl az eszén. Megszűnik az izo­láltság, a magányosság, mindahányan a közössé­gekben találjuk meg az ér­telmes életet. Föloldódunk a kollektívában, s ilyetén­képpen bontakoztathatjuk ki a legteljesebben, ami bennünk észak fok, titok, egyéniségünk senkiével ösz- sze nem téveszthető sajá­tosságait. Jövőt szövögető eleink nyugosznak az anyaföld­ben, mi pediglen itt fönn haladunk tovább az úton. Hogy hová dübörgünk, azon ma már nem törjük fájós fejünket, megtanultuk, a jövendő sosem olyan, mint amilyennek, hisszük. Ha­nem milyen a jelen? Ami eleinknek boldog jövőként lebegett párás szemeik előtt. Közösségi, kollekti- vista-é? Egymásra talál-e a sok magányos észak fok, titok? Közösségekben föl­oldódva leli-e meg önma­ga kiteljesedését? Nem ve­ri többé jajongva horpadt mellét, ó társak, nyújtsatok kezet, engedjetek magatok közé, hogy csillapodjék a szomjnál kínzóbb magá­nyosság érzése. Vastag szemüvegű tudósoknak va­ló kérdések, akik ország-, sőt világméretekben képe­sek átfogni az emberiség jajait. Mi, közönséges ha­landók csak egy-egy arasz­nyit a létből vagyunk ké­pesek valamennyire átlátni. Mit látunk? Azt például, hogy szo­bák sarkában álló appará- tok egyre távolabbról, egy­re több hírt hoznak hoz­zánk. Gödöllőn is megkez­dődtek a mozgolódások a kábeltelevíziózásra. S jö- vende egy szakértő, fölvi- lágositá a mozgolódókat, válasszák a drágább meg­oldást, ne legyen közösségi antenna a közös nagy ház­ban, hanem a csillanvontos, amely minden ablakon kü­lön hozza bé a jeleket, mert számos tapasztalat bi­zonyítja, a közös antenna perpatvarhoz vezet. S bó­logattak az egybegyűltek, mert. már az előkészületek során tölt jgyeitek a szét­húzás csíráira. Ti vedig ott lenn nyug­vók, nézitek-e föntről a kollektivista, jövőben egy­mást taposók siserehadát? Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Kézilabda A GSC évközi mérlege M. G. Napi harc az áruért A pult mögött az igazi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom